Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
r \ \ ESZAIC'-MAGYARORSZÁG 4 1980. március 12., szerda Könyvtárak, múzeumok, levéltárak Miiífetés gitt A kiállításra, mely a Nc*p-{ rajzi Múzeumban fogadtál néhány napja a sajtó kép-! viselőit és a közgyűjteményi intézmények vezetőit.,; többszörösen is ráillett a jel-. zö: egyedülálló... Az volt tormai jellemzőit tekintve is. — egyetlen napig volt kiállítás —, de még inkább az a., lényeget tekintve: minden egyes darab a múzeumok és. levéltárak elmúlt évi új szerzeményének számított. Még mutatóba kiemelni is nehéz néhányat az igen ériékes történeti dokumentumok, művészi alkotások közül. Általános szakmai vélemény szerint a „leg-ek” közé tartozik például II. Rákóczi Ferenc 17U7-ben kiadott protekciós levele a Pest megyei Káka község részére (Esztergomi Prímási Levéltár); a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába került Móricz-lepelek vagy az a, körülbelül kétmillió éves tapirlelet, amely az első ilyen magyarországi leletnek számít (Természettudományi Múzeum). Megyénket a Herman Ottó Múzeum képviselte új szerzeményekkel. Ezek pontos leírása: „Török követek fogadása” — szerzője ■ismeretlen, mérete 12,2x18 cm, technika: pergamenen akvarell és fedő temoela; „Szőlőfürt” — Veres Ágnes 1719. die 28. aug., olaj, 18x23 cm; és A Bükk hegységből származó őskori kultikus állatfigurák ... A bemutató apropója az a »ajtótájékoztató volt. melyet Villangó István, a Kulturális Minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetője tartott a közgyűjtemények elmúlt évi eredményeiről és az idei tervekről, várható eseményekről. Ami minket illet, Borsod neve egyszer említődött a szóbeli tájékoztatóban, nevezetesen amikor a főosztályvezető a levéltárak országos gondjáról, az elhfe- lyezési-raktározási neh ézsé- geiről beszélt. Budapesten és néhány megyében már erőfeszítéseket tettek — központi támogatással — e gondok enyhítésére, Borsodban várhatóan a következő években lesz lehetőség erre ... És amit — bár általánosságban hangzott el —. érdemes megemlíteni mind a levéltárak, miijd a múzeumok vonatkozásában: kívánatosnak tartotta az előadó a gyűjtemények hiányainak, hézagainak tudatosabb, tervszerűbb „pótlását”, a gyűjtőmunka továbbfejlesztését, mindenekelőtt a hagyatékok tekintetében. Hat fnegye tartozik a múzeumi látogatók számát tekintve a „milliomosok táborába” ..., s az már az írásos anyagból derül ki. hogv hetedikként megyénknek van erre a legnagyobb esélye. Az elmúllt esztendőben ugyanis 893 82.7 múzieumlátogatót számláltunk. A helyi rangsorban a Sárospataki Rákóczi Múzeum áll az élen — lát) 518 látogató —. aztán a Diósgyőr: Vármúzeum és Désry né-ház következik. (Egyébként. a kiemelkedő múzeumlátogatási rangsort — országosan — Kovács Margit .szentendrei kerámia- gyűjteménye vezeti, ezt 671 lV35-en látták az elmúlt esztejndőben) ... Igen sok szó esett a sajtótájékoztatón — érthetően, hiszem közművelődési alapfunkciót ellátó Intézményről van szó — a könyvtárak munkaijáról, helyzetéről. Alapvető fontosságú volt — s marad továbbra is — a „sok kis területű bővülés, hálózatfldjle.sztés”. Előtérbe került íX7. alapellátást biztosító nagy községi, községi, pe- remkerülteti könyvtárak fej- lesztéséndk ügye. Ebben mindenekaelőlt Békés megye jeleskedilc, ahol programszerűen erre törekszenek... Ami gond: az új lakótelepek rosszul vagy teljesen ellátatlanok — mondta Villangó István főosztályvezető, s ezt: a : megállapítást minden bizonnyal megyénkben sem „engedhetjük el a fülünk melíleft” . . . Mint ahogyan itt,, szűkebb hazánkban is törekednünk kell azoknak a könyvtárosoknak a fokozottabb és következetesebb , erkölcsi megbecsülésére — akik a szimpla könyvtári 1 tevékenységen túl — a komplex közművelődé- si tevékenység élenjárói, lelkes munkásai. (Azt már csak magunktól kérdezzük: vajon e munkában az anyagi „megkülönböztetéssel, differenciálással” már minden rendben van?). Mindent, összevetve, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője eredményesnek minősítette a közgyűjtemények — könyvtárak, múzeumok, levéltárak1 — elmúlt évi munkáját. Ha most itt, elsősorban a gondokra is utaló megállapításokat villantottuk fel. az azért van, mert ezekből követ keznek az idei esztendő minimális- alapvető feladatai. Már az elmúlt év végén, s az év eleién is sok szó esett —aggodalmaktól sem . mentesen — a várható gazdasági nehézségek e területen is érzékelhető hatásáról. Most, a minisztérium képviselője a közgyűjtemények helyzetéről szólva világosan fogalmazott.: „Az alapfunkciók ellátását nem veszélyeztetik a gazdasági nehézségek”. Ehhez csak az agvonismételt igazságot tehetjük hozzá: nem minden múlik pénzen... (fónagy) A szolidaritás Moszkvában, a Luzsnyiki Sportcsarnokban előadóestet tartott Jevgenyij Jevtusenko. Az est bevételének teljes összegét a chilei hazafiak megsegítésére fordították. Jevgenyij Jevtusenko köllői estje —egy sajátos számvetés volt a hallgatók előtt 30 év munkájáról. Ez alatt az idő alatt 32 verseskötete látott napvilágot. Verseit 60 . nyelvre fordították le. A költő a világ minden kontinensén. 64 országban tartott előadóesteket. — Mindenhol és mindig oroszul szavalok — mondta a költő. — De tudok angolul, spanyolul és olaszul. Angolul és spanyolul még néhány verset is írtam, ez kitűnő nyelvgyakorlatnak bizonyult. Nagyon szeretek szavalni — saját verseimet és másokét — színpadon, vagy a szabad ég alatt, tereken vagy stadionokban. Nagyon fontos dolognak tartom látni azok arcát, és szemét, akiknek a verseket írom. akiknek szavalok. — A legizgalmasabb és legfontosabb találkozás — hangsúlyozta Jevtusenko — a hazai közönséggel való találkozás. Az. hogy a saját népem, a saját hazám fiának élezhetem magam — ez a legnagyobb boldogság és a legnagyobb felelősség. A Luzsnyiki sokezres közönsége nagy érdeklődéssel hallgatta a költő legjobb verseit. \ Csütörtökön nyílik Puskás Iliire , kiállítása A Képcsarnok Vállalat miskolci ’ Szőn.yi István-ter- mében csütörtökön, március 13-án, délután 5 órakor nyitja meg Csótai .János, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese Puskás Imre festőművész tárlatát. A festőművész 1959 óla vesz részt rendszeresen hazai és külföldi kiállításokon, alkotásait bemutatta már — a hazai nagyvárosokon kívül — Moszkvában, Tokióban, New Yorkban. Prágában is, hogy csak néhány kiállítási helyét említsük. Miskolcon egy ízben már láthat tuk önálló kiállítását. 1967-ben. E mostani tárlatát március 27-ig tekinthetik meg az érdeklődök a Szőnyi-leremben. Dévényi János ötvöstárgyai Virág- és díszgyertyatar- tó, csillár és karperec, falikép és érme; Dévényi János ötvösműhelyéből ez is, az is kikerül, mintegy bizonyítva, hogy alkotójuk egyaránt otthonosan mozog az ötvösség legkülönbözőbb műfajaiban. De nemcsak otthonossága szembetűnő, az a mód is, ahogy a régi míves- séget egyesíti az egyszerű, a tiszta kifejezési formával, a sima felületeket a cizellált részletekkel, pontosan alkalmazkodva mindig a használat célszerűségéhez vagy a mondandó súlyához. Dévényi Jánosnak az elmúlt hét végén Kazincbarcikán nyílt kiállítása, a városi kiállítóteremben. Korábban — 1972-ben és 1973- ban — láthattuk már munkáit Kazincbarcikán, Lenin- városban és Miskolcon is. Abból a kiállítási anyagból csak néhány van jelen ezen a tárlaton is, mintegy inkább csak érzékeltetve a művészi alkotómunka folyamatosságát, fejlődésbeli töretlen ségét. Anyaga többnyire a vörösréz, de dolgozik alumíniummal és acéllal is. A választott anyag talán csak any- nyiban érdekes, hogy mind- . egyiket jól ismeri. Ismeri lehetőségeiket és haláraikat. Alighanem rendkívül hosszú utat. járt be, amíg eljutott művészi önkifejezésének e régióiba, de hogy eljutott, azt egyaránt bizonyítja a csupa tüske, csupa szúrósság 1 Húszévesek plasztikája csakúgy, mint a Can lato profana dombormű, s a Mó- ricz Virágnyílás című novellája ihlette plasztika, vagy — hogy hétköznapibb területre kalandozzunk — alig cizellált, s mégis egyszerűségében is csodálatosan szép ékszereinek sora. Ezen a kiállításon jó néhány olyan munkáját is láthatjuk, amelyek tulajdonképpen tervek egy nagyobb léptékű megvalósításhoz. Vörösréz-tükör díszmedencéje, a Barátság és a Kortörténet címet viselő alumínium- plasztikái (hogy csak néhányat említsünk) köztéri megvalósulás után áhítoznak. Mert Dévényi nemcsak szűkebb, lakáskörnyezetben gondolkodik, nagyobb közösségi méretekben is. Akár így, akár úgy teszi, bizonyos: művészete méltó folytatása a régi korokba visszanyúló, ősi művészetnek. Az, mert mesterségbeli tudása párosul a gondolkodó, mindig adni akaró, s adni tudó emberi magatartással, egyszerűségében nemesedik meg, mértéktartásában válik árnyalttá és sokszínűvé. Az ötvösművészet egyszerre közeli, s távoli a'ma emberétől. Dévényi János művészetének alighanem az egyik titka, hogy egyesíteni tudja magában, s műveiben ezt a közelséget és távolságot, mintegy sugallva, hogy ezeknek a tárgyaknak létjogosultságuk, elengedhetetlen helyük van mindennapjaink életében, s nemcsak dekora- t.ivitásuknál, hanem gondolati tartalmuknál fogva is, lett légyen szó használati tárgyról vagy „művészibb” igényű faliképről. (es ii torás) Ma délután kezdődik „Ujjai hegyén a szivárványt.., Illés Endrének nincs életrajza. Illés Endrének csak életműve van — ismételte meg többször is a kortárs olvasó szerepét magára véve Szabó Magda. Illés Endre nem szeret nyilatkozni. Egyszer tett kivételt, a Spanyol Izabella bemutatása előtt, „Amikór megtudtam, azt gondoltam, nagyon szeretheti”, — az írónő nem tette hozzá, így hát hadd tegyük hozzá mi: az írónak nincs szüksége az életrajzra. nincs szüksége nyilatkozatokra, mert beszélnek helyette a művek, s amit nem tud a művel elmondani, azt nem pótolhatja semmiféle nyilatkozat. Illés Endre pedig mindent el tud mondani szereplőinek, hőseinek köntösébe bújva, mindentel tud mondani és el is mond az erős és gyenge, a bátor és gyáva, a tiszta és az esendő emberről. A Miskolci városi Könyvtár jóvoltából valóban rendkívül sokan lehettünk részeszrai esi sei annak a varázslatnak (Szabó Magdát idézve), amit Illés Endre írói művészete jelent. A hétfőn este a miskolci Bartók-leremben megrendezett szerzői esten nemcsak a székek, nemcsak a pótszékek bizonyultak kevésnek... S noha az írónő előrebocsátotta: „Ezen az estén minden taps Illés Endrének szól”, az igazságnak tartozunk annyival, hogy elmondjuk, egy mélyen értő, ihletett bevezetőt, kapunk, mintegy Ariadné-fonalként, az írói életmű emberközeli megismeréséhez. . „Illés Endre képes arra, amire mi nem — mondta az írónő —, megfoghatóvá tudja tenni a megfoghatatlan ködöt. És ujjai hegyén fel tudja mutatni a szivárványt.” Aligha kell ennél pontosabb. lényegretöröbb megfogalmazás arról az* íróról, akiről a magyar irodalmi lexikon szűkszavúan ezt írja: „polgári humanista világképe 1945 után a szocializmus építése iránti őszinte és tevékeny rokonszenvezéssel, a polgári társadalom iránti könyörtelen szigorral, leleplező szenvedéllyel gazdagodott, hajdani — túlontúl választékosnak, »li terátori nak« tűnő .— stílusa szűkszavúságában is gazdagodott, írói érdeklődése még inkább közéleti ihletésűvé fejlődött a finom mívesség, a rendszerető pontosság feladása nélkül”. Illés Endre (és erről meggyőződhettünk a Miskol-! ci Nemzeti Színház művészei — Tímár Éva, Blaskó Péter, Simon György, Sze- «encsi Éva és Körtvélyesi Zsolt -— tolmácsolásában részletekből) épp azzal lesz rendkívül szemléletes és kifejező, árnyalt és elementáris erejű, hogy tisztán, pontosan fogalmaz, hogy kerül minden cikornyát, minden felesleges díszt. És épp ezáltal lesz nemcsak stílusában, hanem gondolataiban, ha úgy tetszik, ítéleteiben is olyan közérthetően emberi, félreérthetetlenül tiszta. A varázslatnak része volt, hogy Illés Endrét is hallottuk. Egyik novelláját olvasta fél. S a taps tényleg neki szólt, a hosszan tarló laps öt köszöntötte, akkor is, amikor az erkélyjelenet (Szerencsi Éva, Körtvélyesi Zsolt, Simon György), a Bartók- árnyékrajz (Blaskó Péter) és a Spanyol Izabella (Tímár Éva, Szerencsi Éva, Körtvélyesi Zsolt) után meghajoltak a művészek, s amikor Szabó Magda befejezte talán egyik legszebb „irodalomóráját”. tós. A.) A forradalmi Hiúsági napok tilmprogramja Még be sem fejeződött a Filmnapok falun sorozat gazdag programja, még ankétokon vitatják megj’eszer- te a legfrissebb magyar filmeket, máris egy újabb, átfogóbb filmsorozat kezdődött: a kongresszusi és felszabadulási. filmnapol!, április végéig tartó sorozata. Ez már nevében is viseli, milyen alkalomból hívták életre és alapvető célja, hogy elsősorban nemzeti múltunkból táplálkozó filmalkotásokat, jelenünket bemutató müveket igyekezzen mind közelebb vinni a legszélesebb tömegekhez. A kongresszusi és felszabadulási filmnapokba olvadt bele a forradalmi ifjúsági ■napok filmprogramja, amelynek megnyitója ma délután. 3 órakor lesz a Diósgyőri .Vasas Művelődési Központban. Lajtos Ilonának, a KISZ megyei bizottsága titkárának ünnepi beszéde után az Élve vagy halva című új magyar filmet, vetítik, ezt követően a kohászat KISZ-fia- taljaival ankétot rendeznék, s azon Balázsovits Lajos, a film főszereplője és több óias filmes vendég vesz részt. A továbbiakban, március 17-én Kazincbarcikán, az Ajándék ez a nap című filmet vetítik és vitatják meg Gothár Péter rendező és Selmeczi György zeneszerző részvételével. Egy hét múlva, 24-én a Tokaj vendéglátó házban Bacsó Péter rendező. Újhelyi János dramaturg és a film több szereplőjével a Ki beszél itt szerelemről?, című filmet láthatják és elemezhetik az érdeklődők. A Nehézipari Műszaki Egyetemen március 31-én Vitézy László rendező részvételével a Békeidő című filmről lesz.vita. Fábián Báliul találkozása istennel, Fábri Zoltán új filmje pedig április 1-én Sárospatakon, 2-án, a selyemréti BÁÉV- szálióban látható és vitatható. A Habfürdő című rajzfilmet április 11-én a miskolci Béke moziban mutatják be, és a sorozatot az Angi Vera április 28-i le- ninvárosi bemutatója és vitája zárja. Hajós község határában 1978-ban, homokhordás közben régi sírokat találtak. Az azóta megindult régészeti ásatás két év alatt hetvennyolc sirt tárt fel és leletek százait hozta elő a földből. A hétköznapi tárgyak: karperec, fülbevaló, gyöngyök, vaskés, edény és csat mellett a harcosok szab- lyája és fegyveröve is előkerült. Az ásatások során kiderült, hogy a Cifra-hegynek nevezett dombon az avar temető alatt egy bronzkori és egy szarmata település húzódik, a temető felett pedig Árpád-kori falu terül el. A négy kor emlékeit a bajai Türr István Múzeumban restaurálják.
