Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-11 / 59. szám
1980. március 11., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Acélsínek és „aranyemberek” Putnoki gépjavítók A korábbi évekhez hasonlóan a téli gépjavításra nagy figyelmet fordítottak a putnoki Egyetértés Tsz-ben. A 49 erőgépből és több száz munkagépből álló géppark szervize ezekben a téli hónapokban különösen próbára tette a szerelőket. Papp Sámuel főművezető elmondta: a munkákkal jó ütemben haladnak, a tavaszi indulásra befejezik a szükséges javitanivalókat. Megemlítette azt is, hogy az idei alkatrészellátás gyengébb volt a tavalyinál, sok géphez — igy MTZ-traktorokhoz, munkagépek közül kultivátorokhoz, permetezőkhöz, vetögépekhez — sajnos nem kaptak meg minden alkatrészt, s ez a javítás ütemét jelentősen lassította. Gondos előkészületek után Nagyjavítás a BVK gázüzemében Tíz nappal csökkentik a határidőt I, A vasúti töltés melletti ij árúiéban haladunk, Keresztes és Ernőd között. Kajánul fel-falsüvít a szél, erősen hajlítgatja a bokrok vékony, tavaszt váró ágait, s végigsöpör a közelben . dolgozó ; pálya fenntartókon is. jí — Ügy él, lélegzik ez, mint : az emberi szervezet. A főpályamester pillamtá- aát követve nézek a hideg- rideg acélsínekre. Megértem, i mire gondol. Az acélszálak az elektromos jelzések, parancsok egész tömegét továbbítják. A túloldalon levő ij sínpár muzsikálni kezd, szeli mélyszállító vonat robog i Miskolc felé. A mozdony I elején ott van a mágneses ! érzékelő, ez jelzi a mozdonyvezetőnek, szabad-e a pálya, foglalt-e a következő i térköz, fékezni, megállni, vagy korlátozni kell-e a sebességet? Aki élő szervezetnek te- 1 kinti a hálózatot, az nagyon szeretheti a vasutat. Bocsi József szereti, ez már a vérében van, hiszen vasutasdinasztia tagja. A munkáját érti, becsüli az embereket, s i azok is őt. Ebbe a 90 tagú közösségbe — amelynek 50 ' tagja szakmunkás — nehéz bejutni. A főpályamester 19 embert elküld, s a huszadikat bízza valamelyik brigád- , ra, hogy neveljen belőle jó szakembert. Éppen ilyen közösséghez, a Rákóczi nevét viselő „aranyemberekhez” jövünk látogatóba. Sári László brigádve- i zető harmincadmagával 720 méteres szakaszon „operálja” ki a belül erősen megkopott síneket. Az 1961-ben henge- i relt, erősen megkopott anyag leszorító csavarjait már felszedték. A pályafenntartók a bakdarukon 120 méteres sín- szálat tolnak hozzá, ideiglenesen ez kerül a régi helyére. — Március 19-én fogjuk „kilélegeztetni”, még egyszer kiemelni, s véglegesen élhe, lyezni. I; A sín nagyon érzékeny, j: csak meghatározott, plusz 15, [plusz 25 Célsius-fok hőmér- ; séld e ten lehet véglegesen a ; helyére szerelni. — Hideg van. — Az emberek velem együtt megedződtek, hozzászoktak, most jó is, hiszen nem esik az eső. A télen a magy hó volt a legkellemetlenebb. Sokat kínlódtunk ; miatta. Ezzel a maga részéről le is zárja az időjárásról szóló vi- ijtát. Minek beszéljen róla, l'hogy volt nap, amikor a 'í munka végeztével újabb feladat várt rájuk. Ki kellett [ tisztítani a váltókat, hogy a i vasútforgalom egy pillanatra ;;se szüneteljen. Gyakran elő- ; fordult, hogy egész nap semmit nem ettek, mert a kenyér is kőkeményre fagyott. Sári László 1956 februárijában került a Miskolci Pá- " lyafenn tartási Főnökséghez. ; Eredetileg hegesztőként dolgozott. itt kiváló eredmény- snyel megszerezte a va.sút- ijépjtő és karbantartó szak- : mát. ;! "L Szeretem ezt a munkát. változatos. más és más he- j'l •-'n dolgozunk, s öröm, ha :i ’"',vsn sikerül a feladatun- j, k" elvégezni. i[ \ brigád középkorú és if- i;jú emberekből áll. Hidasi ! Ferenc lassan 30 éve dolgozik a MÁV-nál. Sepsi József — aki egyben szakszer- livezrti bizalmi is — szak- jimailag jól képzett, nemcsak ;a munkában, hanem a fiata- lilok nevelésében is élen jár. Az egyik gépkezelő, Balázs jSándor alig két éve került .'ide. A jó képességű ember ; beváltotta á hozzá fűzött reményeket. Ezt lehet monda- i ni Venesz Ferencről és Ba- jlogh Sándorról is. Balogh ,1 Sándor: — Édesanyám 25 éve dolgozik itt, én 69-ben kerülj tem ide. Kisgépkezelő vagyok. Szeretem a gépeket. szeretek géppel dolgozni, i; otthon is bütykölöm a monitorokat. Alig várom a jó . időt, hogy motorral járhas- jisak munkába. Szeretnék to- 1vábbtanulni, nehézgépkezelő lenni. 1 — Az egyik brigádtagunk önkéntes... — Hetvenkilencszeres véradó vagyok — szólal meg a hátam mögött Radics Bertalan pályamunkás, aki negyedszázada szolgálja a MÁV-ot. Vékony, csöppet se vérmes ember. Kibuggyan belőlem a kérdés, hogyan, s miért lett sokszoros véradó? — Emberszeretetből. Beteg felebarátaimon akarok segíteni, olyanokon, akiknek talán az életét menti meg a vérem. Elmondja, hogy szereti a munkáját, megtalálja a számítását, pedig sok fáradsággal jár. Előfordul, hogy éj- .- félkor, vagy hajnal 1 órakor már megy értük a kocsi, mert „lélegeztetni” kell a síneket, s erre csak hajnalban, vagy korán reggel van ideális, előírt hőmérséklet.. Miért nevezik Sári Lászlót és társait „aranyembereknek”? Azért, mert tavaly, a kongresszusi versenyben végzett munkájukkal a Rákóczi szocialista brigád kiérdemelte az arany fokozatot. — Bár sok ilyen ember, sok ilyen brigád .lenne! — sóhajt fel Ács Ferenc, a MÁV Miskolci Pályafenntartási Főnökség vezetője. Az alig 700 főt számláló közösségnek — Miskolctól Ózdig, Hídvégardóig, Mezőkövesdig, Leninvárosig — 700 kilométeres pályán kell elvégeznie a szükséges kisebb korszerűsítéseket, a fenntartási jellegű munkákat. Sok munkát már géppel végeztetnek. A felépítmény-karbantartó géplánc — amely aláverő, irányító, ágyazatrendező, alj- köztömörítő gépekből áll — sok embert szabadított meg a nehéz munkától. Tavaly például 300 kilométer hosszúságban végeztek vágányszabályozást, beleértve 188 csoportkitérőt is. Gépekkel több mint 20 kilométer vágányhosszúságban rostáltatták . az ágyazatot. Főleg a kisebb karbantartásnál azonban mindig szükség van emberi erőre, ezt tanúsítja az 1650 vágányfolyóméter hosszúságban végzett kézi erejű rostálás is. Többek között 20 kilométer hosszúságban cserélték a régi sínt újra, s 8400 elhasznált talpfa és betonalj helyére raktak újat. A jó munkát fémjelzi. hogy a főnökség az 1979. évi feladatát kiváló szintű eredményei teljesítette. Mankó Barnabás, a szak- szervezeti bizottság titkára elmondja, hogy az eredmények egyik forrása, serkentője a kongresszusi, felszabadulási verseny, amelyben a 34 szocialista brigád járt az élen. Érdemes leljegyezni, hogy van két női brigád. Az egyik Saj őszentpéleren, a másik Szendrő körzetében dolgozik. A szendröiek Nagy Istvánné brigádvezetővel az élen, az ágyazatbontásban, átvillázásban, ágyazatkészi- tésberi a férfiakkal is felveszik a versenyt. Van nő — egyik-másik férfi „sérelmére” —, aki többet keres, mint a férfi pályamunkás. A főnökség dolgozóinak nagy része borsodi, van néhány szabolcsi is. A szabolcsiak a bánrévei térségben dolgoznak. Ókét hetenként egyszer autóbusszal szállítják haza a szomszéd megyében levő otthonukba, s onnan vissza a munkahelyre. A vezetők nagyon büszkék a törzsgárdára, amelynek minden tagjára lehet számítani. Erre az erőre szükség is van, hiszen ahogyan nő a vasúti forgalom, úgy kell fokozni a pályafenntartási is. A jövő nyugtalanító. Az az aggasztó számukra, hogy 5 év múlva az erős törzs- gárdatagság nagy része nyugdíjba vonul. Hiányzik az utánpótlás. Jó lenne, ha mindenütt úgy nőne a fiatalok száma, mint a mező- keresztesi pályamesteri szakaszon. Csorba Barnabás A vegyipari gyárakban, üzemekben különös fontossága van az évenként sorra kerülő nagyjavításoknak. A vegyipari üzemekben éppen ezért a legjobb szakmunkásokat irányítják a nagyjavítással kapcsolatos feladatok elvégzésére, és rendkívül alapos, körültekintő szervezés előzi meg a karbantartó szakmunkások tevékenységét A nagyjavítás ütemterve a résztvevők számára szinte személyre szóló feladatokat szab meg, s mire megkezdődik a konkrét munka, mindenki pontosan tudja kötelességét. A gyorsaság és a minőségi munkavégzés fontosságát jól érzékelteti például, hogy a kombinátban egyetlen üzemóra egymillió forintot ér, ilyen értékű terméket állítanak elő a nagy értékű gépek, berendezések. Tehát ha sikerül valamivel csökkenteni a nagyjavítások határidejét, az a „végelszámolásnál” ugyancsak sokat jelent. A karbantartás, a nagyjavítás előkészítését fontos feladatuknak tekintik a termelőüzemek szocialista brigádjai. A karbantartó I. üzemben dolgozó Úttörő brigádnak ezúttal is bőséggel jutott a munkából a kombinát gázüzemében, ahol a napokban kezdődött a nagyjavítás. Makai Gyula, az ammónia gyáregység vezetője Őrjártunkkor arról tájékoztatott, hogy erre a fontos munkára a tervezettnél korábban kerül sor, mert a 'szénsavmosó berendezés mo- sótornyát már nem lehetett a technológiai előírásoknak megfelelően üzemeltetni. Az előzetes szervezésre ezúttal nem sok idő jutott, de szerencséi-e a nagy tapasztalatokkal rendelkező szocialista brigádok tudják kötelességüket, és fegyelmezetten teljesítik előírt feladataikat. Pedig a szokatlanul hideg idő ugyancsak megnehezítette a karbantartók munkáját. A gázüzemi brigádok például igen nehéz körülmények között dolgoznak a 45 méter magas mosétorony tetején. Az elvégzendő sok feladat egyébként is nagy erőfeszítéseket követel a javítás valamennyi résztvevőjétől. Se- V gítenek a gázüzemieknek a nitrogénműtrágya-gyár jól képzett szakmunkásai M, akik a karbantartási főosztály dolgozóival együtt, példás szorgalommal teljesítik feladataikat. A gyárvezető szerint nemcsak a gyorsaság, hanem a munka minősége is fontos. Erre külön is felhívták a dolgozók figyelmét A fegyelmezett, nagy múltú munkáskollektíva nem először áll ilyen nagy feladat előtt, s a gyáregység kiemelkedően jó eredményei bizonyítják, sikerrel oldották meg feladataikat A nagyjavításra ez alkalommal 25 napot terveztek, ám a kollektívák munkafelajánlásai előreláthatólag biztosítékul szolgálnak arra, hogy mintegy 10 nappal korábban fejeződjék be a munka a gázüzemben. Sz. D. Fekvökéményes fűtés Mezőgazdasági üzemeinkben számtalan lehetőség van az energia megtakarítására, így például az utóbbi esztendőkben indokolatlanul, néha bizony meggondolatlanul megnövelt fűtőolaj-fogyasztás csökkentésére. A legtöbb esetben nem „nagy”, hanem egészen „kis” dolgokról van szó. Megyénk néhány termelőszövetkezetében is feltárták már ezeket az apró, de öszszességüfcben mégis jelentős energiatakarékossági lehetőségeket. A len in városi Szőke Tisza Termelőszövetkezetben például egy- baromfinevelés céljaira átalakított sertésól fűtését oldják meg igen olcsón. A csirkeólban egy amolyan kemencefélével és az abból kivezető hosszú „fekvőkéményei”, fahulladék és más hulladékok eltüzelésével varázsainak meleget. Az igazsághoz az is hozzátartozik — s ezt Várhomoki Ambrusnak, a hercegkút! Remény Tsz elnökének az elmúlt esztendő mérlegét megvonó beszámolója is tükrözte —, hogy itt sem volt mindenben rózsás a kép. őszieket kifagyasztó télről, azt megelőző szeszélyes őszről, csapadéktalan nyár elejéről, egyes árpavetések esetében csigafertőzésről, bosszantó alkatrészhiányokról, időnkénti munkavédelmi gondatlanságokról, egy-két ember esetében italozásról is számot adott a reális értékelés. Nem takargatta a nehézségeket, pontosabban azokról sem feledkezett meg! S mert voltak ilyenek, de, mert ezeket minden esetben kompenzálta az emberi lelemény, szorgalom, tett, a címben szereplő gondolat — mint már annyi korábbi esztendőben — tavalyi munkájuk alapján is érvényes a hercegkútiakra. Sőt talán minden korábbinál fényesebben! A munkát objektiven értékelő számok és a szubjektívabb emberi minősítés ugyanezt támasztja alá. Egyébként is Hercegkúlon a számok nemcsak az értékelésnél, hanem már a tervezésnél, a kivitelezésnél nagy hangsúlyt kapnak. Vezetés. , tagság, munkával, elért eredményekkel vallja ugyanis — és ez a legjobb bizonyíték —, hogy a számok reálisan, mi több, könyörtelenül jelzik az alapvető igazságot, azaz a termelés növekvő költségeivel szemben csupán magas színvonalú többlettermelés a megfelelő válasz. Márpedig, aki így gazdálkodik, annak az év végi megmérettetés kérdései — helyesen gazdálkodtunk-e az erőkkel, a lehetőségekkel, igazodtunk-e a körülményekhez, felismertük-e a kis közösség napi érdekein túl a nagyobb közösség igényeit — nem lehetnek „rázósak”. A nemcsak kézzel, de ésszel is dolgozó gazdák álma látszólag mindig nyugodt Persze azt, ez a jól gazdálkodó, alig több mint 2 000 hektáros gazdaság is bizonyíthatja, hogy a mindennapi gyakorlat korántsem ennyire egyszerű. A jó gazda majd minden ésszerű cselekvése ellenére sem volt könnyű például á tavalyi esztendő.. Mint ahogy egyik korábbi sem volt az. S a jövőt illetően sem várható ezen a téren könnyülés. Küzdelemből, gondból mindig akad nem is kevés. Nyilván ezért is fogalmaztak úgy a hercegkútiak — ez optimista alap a jövőre nézve —: arra teremtődtünk, hogy a problémákat igyekezzünk megoldani. Az ő „megoldásaik” eddig mindig sikeresek voltak. A lavalyi év mérlege például ebben a kisgazdaságban 5,8 milliós nyereséget, 14.4 milliós bruttó jövedelmet, 111 milliós értékű közös vagyont mutatott ki. — Az eléri, eredmények az emberi szorgalomnak, helytállásnak, az azt kiegészítő műszaki-technikai ellátottságnak, a takarékos gazdálkodásnak és a szervezett munkavégzésnek a gyümölcse — fogalmazott Várhomoki Ambrus elnök. A felsorolt értékek közül ragadjunk ki egyet, a takarékosságot. íme egy jellemző adat: 1979-ben 21 tonnával kevesebb gázolajat használtak fel, mégpedig úgy, hogy emiatt egyetlen munkaművelet, következésképpen egyetlen növény, egyetlen állat sem szenvedett hátrányt. De itt említhetem meg azt is, amit a nöbi- zottság elnökének jelentésekor feljegyeztem: ősszel, a szüretkor a nem rekord aszútermés ellenére is az asz- szonyok természetesnek tartották, hogy minden szemet le kell szedni, még ha emiatt lassabban halad is a munka, mert valamennyien úgy gondolkodtak: minden szem érték. Az asszonyok munkája egyébként, különösen a szőlő munkáit illetően, igen elismerésre méltó. Mint azt az elnök is megfogalmazta: szőlőtermesztésünk sikere asszonyaink munkáján múlott Márpedig a szőlőtermesztés milyensége mindenkit foglalkoztató téma a Remény Tsz-ben. Jogosan, hiszen az eredményességet tekintve meghatározó tényező. Az asszonyok munkájának értékét tehát csak növeli az a tény, hogy tavaly a szőlészet, borászat, a nyereséget produkáló ágazatok között az első helyre került A szőlészetet és borászatot az állattenyésztés követte. Ezen belül is kiemelkedik az évről évre növekvő mértékű szarvasmarlia-hizlalás. Az ehhez szükséges „alapanyagot” vásárlásból. jórészt a háztáji gazdaságokból biztosítják. A borjak felnevelés! aránya jó, a múlt évben például alig volt elhullás, ami a gondos nevelés és az állategészségügy érdeme. A Remény Tsz 308 taggal és 62 alkalmazottal végzi a gazdálkodást A jó közösség és a sikeres csapatmunka eredménye, hogy a munkaerő-mozgás ebben a tsz-ben minimális. Azt azonban felismerte a vezetés, mégpedig időben, hogy a tagság öregszik, s ezért a jelenben, s a közeli jövőben a fiatalság megnyeréséért igyekeznek eredményes lépéseket termi. Ehhez elsősorban az szükséges — fogalmazta meg —, hogy a fiatalok náluk is olyan anyagi, erkölcsi elismerésben, szociális ellátásban részesüljenek, mint a környék ipari üzemeiben. A felismerésnek, az ennek érdekében végzett munkálkodásnak — mint annyi más esetben — nyilván most is sikere lesz, s a jövőben a jelenleginél még több fiatal dolgozik majd a hercegkúti gazdaságban. Akik már most is itt dolgoznak, azoknak a munkájával elégedett a vezetés. Az elnöki beszámoló nem véletlenül fogalmazott így: „A mindennapi munkában becsületesen helytállnak. fe’.nőUhöz illő komolysággal dolgoznak”. így az eredményekben nekik is oroszlánrészük van, akár a kis közösség valamennyi tagjának. Ezért volt az idei zárszámadás valamennyi hercegkúti számára ténylegesen ünnepnap. A sok dolgos hétköznap után megérdemelt, minden év végére visz- szakívánt ünnep. Persze, aki őket régebben ismeri, az jogosan bízik benne: ez az ünnep Hercegkúton, mint a korábbi években annyiszor visszatér még máskor is. Hajdú Imre
