Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1980. március ti., Eeäd A megyei pártértekezlet vitája Grósz Károly viiazáró beszéde Grósz Károly, a megyei párt-végrehajtóbizottság ne­vében köszönetét mondott a felszólalóknak a pártérte­kezlet munkájában való ak­tív részvételért. A kétnapos tanácskozáson hetvennégyen kértek és harmincötén kap­tak szót. Ez is mutatta, hogy a pártértekezlet küldöttei fe­lelősségük tudatában kíván­tak eleget tenni a saját pártértekezletükön kapott megbízatásnak. Kérte Lázár Györgyöt, hogy tájékoztassa pártunk Központi Bizottsá­gát, és személy szerint Ká­dár Jánost, a gazdag vita szellemiségéről, levegőjéről és tapasztalatairól; arról, hogy a borsodi kommunis­ták a jövőben is mindent megtesznek a párt politiká­jának valóra Váltásáért; a he­lyükön vannak és minden­kor a helyükön lesznek. A vita bizonyította, hogy min­denki a maga területén kö­vetkezetesen. elkötelezetten szolgálja pállunk politiká­ját. A megyei pártbizottság el­ső titkára ezután a vita ta­pasztalatairól szólva elmon­dotta, hogy olyan eszmecse­re alakult ki, amelyben a gyárigazgató és a fizikai munkás, a kohász és az or­vos, a kereskedő és a mű­vész; a fiatal és az idősebb korosztály mondta el véle­ményét és tapasztalatait. Mindenin kereste azokat a megoldásokat, lehetőségeket és módszereket, amelyek ügyünket előbbre vihetik. Közös volt a felelősségérzet és a kötelezettség, ez mu­tatja pártunk erejét. Az a párt, amelyben ennyi erő és cselekvőkészség van, az ké­pes minden akadályt leküz­deni. A vita nemcsak ma­gas fokú szellemi aktivitást mutatott, hanem higgadt ma­gabiztosságot is. Minden fel­szólalásból kitűnt: tudjuk teendőinket, tudjuk, mitaka­runk. Magabiztosságunk egyik forrása az, hogy olyan párt­nak vagyunk a tagjai, amely­nek szilárd erkölcsi alapja van. A másik forrása, hogy tudatában vagyunk erőnk­nek, képességünknek, nagy tapasztalatunknak. Olyan ká­dereink vannak, akik sokat tanultak az elmúlt évtize­dekben. Bízunk tapasztalt pártunkban és bízunk ön­magunkban. A mostani vita a szó igazi értelmében nem volt vita: itt nem feszültek egymásnak ellentétes néze­tek és gondolatok, de aki érteni akarta, érthette, mi­ről volt szó. Az őszinte, nyílt eszmecsere, a kritika és ön­kritika mégiscsak vita volt: önmagunkkal, az élettel, a valósággal, gondjainkkal, mindazzal, amin változtatni akarunk. A felszólalásokban két kér­dés kapott nagy hangsúlyt: egyik a gazdasági életünk kérdései, a másik a tudat- formálás. A gazdálkodással összefüggésben olyan gondo­latok fogalmazódtak meg, amelyek saját tartalékaink lehetőségeink feltárását cé­lozzák. A termelési koope­ráció, a munka szerinti el­osztáselve, a létszám-gazdál­kodás és a szakmai kultúra kérdéseiben sok hasznos gondolat fogalmazódott V>eg, amelyektt hasznosítani kell. A továbbiakban elmondot­ta, hogy a pártértekezleten a közgondolkodás és az ál­talános politikai műveltség kérdései kellő figyelmet kap­tak, ezen belül azonban bi­zonyos egyoldalúság volt ta­pasztalható. A köznapi tu­dat kérdései mellett nem kaptak elég figyelmet a tár­sadalom általános műveltsé­gének, művészetünknek és kulturális nevelő' munkánk­nak a kérdései. Hangsúlyozta hogy gazdálkodásunk haté­konyságának növelése ezer szállal kötődik az általános műveltséghez, a szakmai kultúra növeléséhez. Erről a munkánk során elfeledkezni nem szabad. Az oktatásról szólva ki­fejtette, hogy az új tanterv bevezetése, a nevelő mun­kába való beépítése gondot okoz és a mozgalmi munka eszközeivel is elő kell ezt segíteni. A társadalmi szük­ségleteknek megfelelően az iskolákban is fokozni kell az eredményesebb világnézeti nevelést. A népgazdaság igé­nyeit figyelembe véve. a jö­vőben a szakmunkásképzés­nek és a felsőfokú műszaki oktatásnak jobban kell iga­zodnia az élet követelmé­nyeihez. Az iskolák között még jelentős színvonalkü­lönbségek vannak, ezek meg­változtatása csak szívós mun­ka eredménye lehet, ezért munkaprogramunk részévé kell tenni. Ugyanakkor fon­tos politikai feladatunk: a pedagóguspálya tekintélyé­nek növelése, elismertetése. A közművelődés gondjai­val kapcsolatban elmondot­ta, hogy az önképzés és az önművelés még nem áll megfelelő szinten és nagyobb figyelmet kell fordítani a környezeti kultúrára, vala­mint a közművelődési in­tézmények hatékonyabb, cél­szerűbb kihasználására, na­gyobb figyelmet szentelve a kortárs művészeteknek, azok megértetésének, a társadal­mi kapcsolatok és a művé­szeti tevékenység összhang­jának. Aláhúzta, hogy a vi­tában nagy hangsúlyt kapott a párt tömegpolitikai tevé­kenysége, tömegkapcsolatai- na'k ápolása, népfrontpoli­tikájának, szövetségi politi­kájának alakulása. Ezek fej­lesztése politikai tevékeny­ségünk állandó részévé kell, hogy váljon. A lakáskérdésekkel foglal­kozó javaslatokról szólva el­mondotta, hogy a sajáterős lakásépítés kérdései további vizsgálatot igényelnek, bár a vita gondolatai egybeesnek a pártszervek elképzelései­vel. A jövőben nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a te­rületi előkészítésre, a saját­erős építkezések anyagi­technikai feltételeinek meg­szervezésére. Keresni kell a módját az alacsonyabb ké­szültségi fokú lakások épí­tésének; minden olyan lehe­tőség feltárásának, amely a sajáterős lakásépítésekre ösz­tönöz. Miskolc gondjairól szólva hangsúlyozta, hogy a város eddig is jelentős megkülön­böztetésben részesült, fej­lesztési célokra a megyében rendelkezésre álló anyagi eszközök több, mint 80szá­zalékát a megyeszékhely kapta, ahol a megye lakos­ságának mintegy 30 százalé­ka él. Ezek olyan aránvok. amelyeken továhb változ­tatni nem lehet. Miskolc je­lentőségének e’ismerése mel­lett. hi-nnvos arányokat tart­va. tekintettel kell lenni a meeve más településeire, vá­rosaira is. A saiáterős fej­lesztésre törekedve, a be'ső tartalékok feltárása és az energiák célirányosabb fel- használása me'ieft. Miskolc vá'-os a párttól és a kor­mánytól a jövőben is meg fogia kanni azt a többletet amelv elősegíti. hogy az át­lagosnál iobban feilődíön. Grósz Károly, a kongresz- szusi műszakokból szár­mazó több mint 20 mil­lió forintról — amelyet gyer­meki n terményekre fordítunk — elmondotta hogy nem sza­bad azt elaprózni, a befo'vt összeget inkább koncentrál­tan kell felhasználni, mert csak ígv valósítható meg maradandó érték. Kérte a nárt értekezlet résztvevőit alakítsanak ki olyan közvé­leményt, amely azt. is támo­gatja. ami nem közvetlenül a saját környezetükben épül, hanem ott, ahol nagyobb szükség van rá. A mezőgazdasággal, a ter­melőszövetkezetekkel kap­csolatban többek között hangsúlyozta: az alaptevé­kenységen kívüli mellék­üzemágakkal összefüggésben sok vita lesz még. Ami meg­indult, azt támogatjuk, hi­szen a megye élelmiszer- gazdaságának 23 milliárd torintos termelési értékéből ez. 2.7 milliárd forintot tesz ki és a dolgozói létszám 6—• 8 százalékát foglalkoztatja. Ez a nagyipar számára nem jelent konkurrenciát és valós szükségletet elégít ki. Éven­te mintegy 400 millió forint­tal növekedett a mellék­üzemági tevékenység, ebből származott a nyereség egy jelentős része, amely u kedvezőtlen adottsá­gokból falcadó nehézsége­ket ellensúlyozza. Ezt támo­gatjuk, de nem feledhetjük, hogy mezőgazdaságunk fel­adata az élelmiszer termelé­se. A Borsodra jellemző és emlegetett sajátosságok.: a lejtős terület, a sok belvíz, nem indokolhatják, hogy a megyében a mezőgazdaság­ból nem lehet megélni. A termelési szerkezetet a ter­mészeti . és a közgazdasági adottságoknak megfelelően kell alkalmazni, ebben még nagy tartalékok vannak. Alapvető feladatunk a me­zőgazdasági termelés maga­sabb színvonalra emelése. Van világos központi elha­tározás, amit nem lehet meg­változtatni. mert csak így tu­dunk megélni. A háztáji gaz­dálkodást a jövőben is tá­mogatni kell. Ebben is nagy tartalékok vannak, amelyet ki kell használnunk. A vezetők munkájával, * vezetéssel kapcsolatosan el­mondta, hogy a vezetők nagy része a szocialista vi­szonyok között tanulta meg munkáját és éjjel-nappal dolgozva vállalja a terheket, többségük alkalmas feladata ellátására. A kádermunká­ban kettős feladatunk van — mondta —. meg kell előz­ni, hogy az arra alkalmat­lan vezetők magatartásukkal lehetőséget adjanak az in­dokolatlan általánosításokra, a vezetőellenességre. Az ilyen általánosításokat vissza kell utasítani, de ahol arra megérett a helyzet, ott vál­toztatni kell! A megyei pártbizottság el­ső titkára befejezésül meg­köszönte a Központi Bizótt- ságnak, a párt-, állami és társadalmi szerveknek, tö- megszervezeteknek, hogy a beszámolási időszakban se­gítették a megye kommunis­táit mindennapi feladataik ellátásában. Javaslataik, kri­tikai észrevételeik meaköny- nyítették a munkát, támo­gatásukra a jövőben is szá­mítunk. Megköszönte a me­gye sokezres kommunista aktívájának a lelkes, oda­adó. önzetlen munkáját, amely nélkül a pártértekez­leten nem számolhattunk volna be azokról a nagysze­rű eredményekről, arról a politikai helyzetről, amely ma a megyét jellemzi. * A vitazáró beszéd után a pártértekezlet, elfogadta a me­gyei pártbizottság beszá­molóját. a szóbeli kiegészí­tést. az irányelvekhez kap­csolódó állásfoglalást, a vita összefoglalóját, és határoza­tot hozott. Nagy érdeklődés kísérte a pártértekezlet vitáját (Folytatás a 3. oldalról) ajánló és nevelő munkában a KISZ-szervezetek mellett jelentős szerepe van a párt­ós a tömegszervezeti oktatás­nak. Növekedett azoknak a száma, akik elvégezték a marxista—leninista középis­kolát, és az esti egyetemet. A jelentkezők túlnyomó több­sége megfelel a kommunis­tákkal szemben támasztott magasabb követelmények­nek; nem elég csak a ter­melőmunkában helytállni, ak­tív munkát kell végezniük a társadalmi és a tömegszer­vezetekben. Számon tartják azt is, hogy a pártba jelent­kező milyen hatással van környezetére, hogyan segíti politikánk végrehajtását. Be­fejezésül hangsúlyozta: az Ózdi Kohászati Üzemek kom­munistáira, dolgozóira bizton számíthat pártunk, mindent megtesznek céljaink mara­déktalan végrehajtásáért A megyei pártértekezlet vitájában hetvennégyen je­lentkeztek hozzászólásra, kö­zülük harmincötén kaptak szót, harminckilencen pedig — idő hiányában — írás­ban nyújtották be vélemé­nyüket. Ezek a következők: Banyák Béla, a munkás- mozgalom veteránja, Kertész Miklósáé, a hejőkeresztúri Hejőmenti Termelőszövetke­zet növénytermesztési bri­gádvezetője. Joósz Gábor, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat igazgató­ja, Hartman Bálint, az ede- lényi Alkotmány Termelő- szövetkezet elnöke, dr. Kole- szár István rendőr vezérőr­nagy, megyei rendőri őkapi tány, Kapás Pál, a Tokaj- hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát vezérigazgató ja, Oláh Józsefné, a Miskol­ci Közlekedési Vállalat vil- lamoskocsi-vezetőie, dr. Ká­dár László, az Állami Fej­lesztési Bank területi igaz­gatóságának igazgatója, Mu- ha Miklósné, a sárospataki 1X9. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet mérnöktanára. Gombos Csaba, a Lenin Ko­hászati Művek acélgyártó- főolvasztára, Lábas József, a Leninvárosi Tanács elnöke, dr. Romvári Pál, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem tan­székvezető egyetemi tanára. Kerekes József, az Oktatási Igazgatóság igazgatója, Fejes László, a megyei tanács el­nökhelyettese, Hajdú János­áé, az olaszliszkai Gazdász Termelőszövetkezet raktári árukiadója, Brezóczki Mi­hály, a Borsodi Hőerőmű Vállalat műszerész csoport- vezetője, Busza Béláné nyug­díjas pedagógus, Amriskó Gusztáv, a Hazafias Nép­front megyei titkára. Begyik János, a Diósgyőri Gépgyár nártbizottságának titkára, Kanalas Sándor, a Borsodi Szénbányák Szuhavölgyi Bá­nyaüzemének szocialista bri­gádvezetője, Inczédy Miklós­né, a Hazafias Népfront me­gyei bizottságának politikai munkatársa. Bujdos János, a megyei tanács elnökhelyette­se, Nemeskéri János nyug­díjas, Sárkány Imre, a Sze­rencsi nagyközségi Pártbi­zottság titkára, Máthé Jó­zsef, a Miskolci Építőipari Vállalat pártvezetőségének titkára, Késik László, a Vám- és Pénzügyőrség B.- A.-Z. és Heves megyei Pa­rancsnokságának főelőadója, Frigyik József nyugdíjas. Makkal László, a MÁV Mis­kolci Igazgatósága pártbi­zottságának titkára, Kerepe­si Ferenc, az ÉSZAKTERV igazgatója, Sarlai Péterné, megyei úttörőelnök, Valas- ka László, az Észak-magyar­országi Áramszolgáltató Vál­lalat vezérigazgatója, Horkai István, a Borsodi Ércelőké­szítő Mű művezetője. Iván József, a Miskolci Bánya­üzem vájára, Beluscsák Fe­renc, a Tiszai Erőmű Válla­lat elektrikusa, Póta János, a KISZ Mezőkövesdi városi- járási Bizottságának titkára, dr. Vodilla Barna, az Ede- lényi járási Hivatal elnöke, Szunyogh János, a MÉSZÖV megyei elnöke, Csatári ■ Er­nő, a KIOSZ megyei titká­ra, Soós Ottó, a Munkásőr­ség megyei parancsnoka. A tanácskozói szünetében- 3 küldöttek a Kossuth Könyvkiadó legújabb kiadványaival ismerkednek.

Next

/
Thumbnails
Contents