Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG .10 1980. március 30., vasárnap HAZAI TÁJAKON Aki nem sajnál néhány órás kirándulást, különös, valósággal holdbéli tájra jut­hat. A Vértes-hegység déli oldalát keresse föl! Mehet Bicskén és Csákváron át vagy Tatabánya és Környe felől, avagy Székesfehérvár vagy Mór irányából. Csákvártód északnyugatra a hegy gyö­nyörű erdői és tisztásai kö­zölt-kiágazik egy út nyugat­ra. ? Gjáritra vezet, s tovább, Gánt bányatelepen át Zá- moly, Székesfehérvár felé. Gánt neve talán nem hang­zik ismeretlenül az olvasó­nak. S talán rémlik is, hon­nan ismerős: a „magyar arany”, a bauxit regényének fontos színhelye ez a kis fa­lu. Az ALUÉRC Hatvanegy néhány éve már annak, hogy megalakult az első nemzetközi nevű magyar bauxitbányászó és bauxitfel- dolgozó vállalat, az ALUÉRC, s hatvan éve kezdte meg a kutatást éppen itt: Gánt, Csákvár, Csákberény térségé­ben. A gánti bauxitot Bulás Jenő bányamérnök fedezte föl, ő létesítette..a bagolyhe­gyi kutatótárót. Ez ugyan már nem látható, de a köze­lében egy részben szabadté­ri. részben föld alatti bau­xitbányászat! kiállítás van, ott a kitermelt bauxitlencse helyén, illetve mellett. Néhai bauxittelep Ha Gántról a bányatelep felé megyünk, eg^ kanyar előtt, az út jobb oldalán tű­nik fel a múzeum, amelynek tágas parkolója van. Annak korlátjáról lenézhetünk a mély bányahelyre, amelynek oldalán kitünően láthatók a különböző kőzetrétegek, ve­tők, gyűrődések. Néhol sze­nes, fekete vonulatok ágya­zódnak be, máshol sárgásabb A holdbéli táj rétegek, de az uralkodó a vasas és Umfeldes talaj vö­röses színe. A látogatót jól eligazítják a gondosan ki­tett feliratok, tájékoztatva a földtani képződmények jel­legéről, létrejöttéről. Aztán persze észrevesszük azt is, hogy egy táróbejárat­ként kiképzett kapu fölött ott a Jószerencsét felirat, előtte meg az egyik oldalon egy régi csörlő, a másikon egy csille, no meg a bányá­szukat szállító kis szerelvény. E néhai bauxittelep 'tanul­ságos és érdekes, sőt — azt is mondhatnárík — festői! Ám ez nem minden! ' t Meleges A parkolónál fóbia irányit egy másik kirándulásra, s a nyíl útmutatását követve tényleg tízpercnyi sétával oda is érünk a Meleges li­le. E kiterjedt bauxilelőfor- dulási terület a holdbéli táj! Mintha több emelet nagy­ságú ekék szántották volna 'föl! Itt is a vöröses talaj­szín uralkodik, de néha, esős idők után e lilásvörös, né­hol sárga foltokkal enyhített buckák közt kis, türkizkék tavak csillognak. Ezen a mintegy ötvenezer négyzetméternyi területen már lefejtették a bauxitot. Ami megmaradt, az alatta levő fekű, egy karsztos, töb­rös, dolomitos terület, ame­lyen váltakozó vastagságban ás magasságban láthatjuk a széleken, a kiemelkedések peremén a különböző kőzet- réteg-maradványokat. Néhol érdekes, szabályos vékony le­mezekben elválasztható, tö­rékeny mészpalák torlódnak össze ferdén. Egykori föld­rengések nyomát őrzik a megdőlt, egymásba torlódott rétegek. Tobzódnak itt a szí­nek és a formák ... A bauxit regénye koránt­sem ért véget, ha e két gánti bányatér már csak múzeum is. A közelben ma is dolgoz­nak, bányásznak. Asszonyoknak—lányoknak Ök négyen a 25 éves érett­ségi találkozón kerültek is­mét közel egymáshoz. Fel­elevenítették a kedves diák­köri emlékeket. Kevés volt az idő arra, hogy megtudja­nak mindent egymásról. El­határozták, hogy ezentúl ha­vonta egyszer összejönnek hol egyiküknél, hol mási­kuknál. Szabad szombaton, ebéd utáni feketére. Nagy városban éllek, távol egy­mástól, más-más munkahe­lyen dolgoztak, eddig ritkán és csak futólag találkoztak, pedig ők négyen: Éva, Ág­nes, Klári és Magda, a gim­náziumban is jó barátnők voltak. Magdánál találkoztak elő­ször! augusztusban. Ö nem ment férjhez, egyedül él a kedves kis garzonlakásban. Éva és Ágnes virággal állí­tott be. Klárit kicsit zavar­ta. hogy üres kézzel jött. Magda tartotta magát a meg­beszéléshez, csupán fekete­kávéval kínálta vendégeit. Kitűnő hangulatban beszél­gettek. Éva és Ágnes elhoz­ták már felnőtt gyermekeik fényképeit, Klári kicsit szo­morúan számolt. be válásá­ról és kissé magányos, gyer­mektelen életéről. Előkerült az érettségi tablókép, el­mondták lei kiről tud vala­mit, azután az emlékezés eszük-be juttatta az ártatlan, diákköri mókákat, a tanárok és osztálytársak „bece”-ne- vét. A kis lakás megtelt élettel, mind a négyen meg­fiatalodtak pór órácskára és nehezen váltak el, hiszen annyi mindenről nem be­széltek még. Szeptemberben Évánál ült össze a barátnői négyes. Ne­ki már Klári is vitt virágot és természetesen a többiek is. Éva férje rövid ideig köz­tük maradt, azután maguk­ra hagyta őket, hadd emlé­kezzenek zavartalanul. Igen óm! De Éva keveset volt köztük, mert folyton ki-be járkált a konyha és a szo­bák között, mert a kávéhoz tejszínhabot is kínált, meg sós és édes süteményt. Terí­tett, kínált, leszedett és az ide-oda járkálással megza­varta a jóízű beszélgetést. Mintha Magda egyszerű fe­ketéje mellett, az icipici la­kásban jobb lett volna y hangulat. Érezte ezt Klári is, aki gondolatban már az októberi összejövetelre ké­szült. Sokat töprengett: állítsa-e vissza a „normát” a feketé­re, ahogyan azt a találkozón megbeszélték, tegye-e szóvá, ami a szívéi nyomja, hogy ne vigyenek egymásnak vi­rágot, mert aki kap, annak egyszerre túl sok kerül a vá­zájába és nagyon megdrágít­ja a találkozókat. De miért éppen ő indítványozza, ő, aki elvált asszony és egye­dül él? Nem, ő nem léphet vissza 1 Terített ó is, kínált is édeset és sósat, a végén még saját készítésű tortával remekelt. Minden nagyon fi­nom volt, sokat dicsérték, de ő még Évánál is többet in­gázott a konyha és a szoba közölt. A jóízű beszélgetést minduntalan megszakította a háziasszonyi teendő, no meg maga az evés. Mindannyian érezték, hogy nincs ez így jól. de azért a másik asszony. Ágnes mégis azzal a javaslattal állt elő. hogy nála ne ebéd után. ha­nem 5 órakor legyen a ta­lálkozó és Éva hozza el ma­gával a férjét is. hadd le­gyen az ö Istvánjának is szórakozása. Pontosan megérkeztek a vendégek. Egyik csokor szebb volt a másiknál és amíg Ag­nes a vázába rendezgette, addig István kedvesen, de ki­csit ünnepélyesen — hiszen most ismerte meg — foglal­kozott a vendégekkel. Italt kínált, aperitifet. Ágnes el­tűnt. Ű nem volt köztük. Beszélgettek, de hol volt en­nek a beszélgetésnek a han­gulata attól a pajkos, vi­dám, fiatalos lendületű cse­vegéstől, amivel a maguk 14—18 éves korát olyan jól idézték Magdánál. állatok szűrődtek be a szo­bába. Valami pompás sültet sejtettek. Végre előkerült Ágnes. A nagy asztalhoz terített. Benn a hangulat a Martini hatá­sát tükrözte. Tréfák, ado­mák, ilt-olt pajzán huncut­ságok hangzottak el, de mi köze volt ennek a féltve őr­zött diákköri emlékezéshez? Semmi 1 A háziasszonyi sürgölődés- böl és az előre árulkodó fi­nom illatokból disznótoros vacsora kerekedett. Minden nagyon finom volt, a hájas tésztára jól csúszott a sa- vanykás bor. Nagyokat ne­vettek, de a négy barátnő csak érezte, hogy nem ez az igazi. Magda 11 órára ért haza. Tudta, hogy ö a soros de­cemberben. Hogyan viszo­nozza eat a pompás vendég­látóst, hiszen sütője sincs a kis teakonyhájában? Sokáig gondolkozott. Reggel tollat fogott és megírt három nagyon meg­haló hangú, szép levelet. Megköszönte a szives ven­déglátást mind a három volt osztálytársnőjének, különö­sen Ágnesnek és nehezen bár, de leírta, hogy ö nem tud lépést tartani, kiválik a négyesből, fájó szívvel. így szakadt vége a ked­vesen induló összejövetelek­nek, mert mindannyian érez­ték, hogy valahol, valamit elrontottak. !)r. Gergely Károlync Angarszk Amikor Angarszkban hoz­záfogtak Kelet-Szibéria leg­nagyobb petrolkémiai kom­binátjának építéséhez, sokan vitáztak arról, milyen színe lesz a város fölött kialakuló smognak: fekete, mint Lon­donban volt, vagy fehér, akár Los Angelesben. Ám Angarszk nem kívánt smog- ban élni. Az ipari üzemeket a vá­ros határán túl építették fel. A várost félkörben park övezi, s a lakónegyedeket érintetlen erdősáv választja e! a gyáraktól. A tizenöt la­kótelepet örökzöld tajga ve­szi körül. A széles sugáruta- ka! fasorok szegélyezik. A fák elnyelik a forgalom za­ját. A terekre emlékeztető udvarokban évszázados fe­nyőfák állnak. Ez a város- szerkezet a minimumra csök­kentette az ipari eredetű szennyező anyagok kóros ha­tását. A probléma azonban mégsem oldódott meg. A 80-as évek közepére An­garszk körzetében a levegő és a vizek szennyezettsége meghaladta a megengedett szintéi. Az elmúlt tíz évben azan- garszki üzemek mintegy 70 millió rubelt költöttek a szennyvíztisztító berendezé­sek korszerűsítésére. Az ipa­ri termelés növelése mellett az üzemcsarnokban pedig sikerült az ötödére csökkenteni a légkörbe jutó szennyező anyagok mennyi­ségét. Az új munkások mindig csodálkoznak, hogy egy vegy­ipari üzem csarnokaiban érez­ni lehet a fenyvesek illatát. A kombinát óriási légkondicio­náló rendszerét egy tíz kilo­méteres, a tajgából kiinduló csővezeték táplálja. Az ős­erdőből jut el a hűvös, tisz­ta levegő az üzem csarnokai­ba. A berendezés több mint ötmillió rubelbe került. Hasonló intézkedésekre a város más vállalatainál is sói' került. Tizenöt év/vel ez­előtt a cementmü tonna­számra bocsátotta ki a port a levegőbe. Ma már nyu­godtan lehet akár fehér öl­tönyben is sétálni az üzem­ben anélkül, hogy félni kel- ene. hogy a ruha összepisz­kolódik. Az elektromos fil­terek 00.!) százalékban ki­szűrik a port. A cementmű területe inkább árnyas séta­utakkal tarkított parkra em­lékeztet. Angarszk az évszázados tajgában épült fel Az ősi fenyőfákat mindenütt meghagyták az áj város lakótelepein. Jószerencsét — köszönti a látogatót a táróbejáró a szabadtéri bányanuizeurnnál

Next

/
Thumbnails
Contents