Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG .10 1980. március 30., vasárnap HAZAI TÁJAKON Aki nem sajnál néhány órás kirándulást, különös, valósággal holdbéli tájra juthat. A Vértes-hegység déli oldalát keresse föl! Mehet Bicskén és Csákváron át vagy Tatabánya és Környe felől, avagy Székesfehérvár vagy Mór irányából. Csákvártód északnyugatra a hegy gyönyörű erdői és tisztásai közölt-kiágazik egy út nyugatra. ? Gjáritra vezet, s tovább, Gánt bányatelepen át Zá- moly, Székesfehérvár felé. Gánt neve talán nem hangzik ismeretlenül az olvasónak. S talán rémlik is, honnan ismerős: a „magyar arany”, a bauxit regényének fontos színhelye ez a kis falu. Az ALUÉRC Hatvanegy néhány éve már annak, hogy megalakult az első nemzetközi nevű magyar bauxitbányászó és bauxitfel- dolgozó vállalat, az ALUÉRC, s hatvan éve kezdte meg a kutatást éppen itt: Gánt, Csákvár, Csákberény térségében. A gánti bauxitot Bulás Jenő bányamérnök fedezte föl, ő létesítette..a bagolyhegyi kutatótárót. Ez ugyan már nem látható, de a közelében egy részben szabadtéri. részben föld alatti bauxitbányászat! kiállítás van, ott a kitermelt bauxitlencse helyén, illetve mellett. Néhai bauxittelep Ha Gántról a bányatelep felé megyünk, eg^ kanyar előtt, az út jobb oldalán tűnik fel a múzeum, amelynek tágas parkolója van. Annak korlátjáról lenézhetünk a mély bányahelyre, amelynek oldalán kitünően láthatók a különböző kőzetrétegek, vetők, gyűrődések. Néhol szenes, fekete vonulatok ágyazódnak be, máshol sárgásabb A holdbéli táj rétegek, de az uralkodó a vasas és Umfeldes talaj vöröses színe. A látogatót jól eligazítják a gondosan kitett feliratok, tájékoztatva a földtani képződmények jellegéről, létrejöttéről. Aztán persze észrevesszük azt is, hogy egy táróbejáratként kiképzett kapu fölött ott a Jószerencsét felirat, előtte meg az egyik oldalon egy régi csörlő, a másikon egy csille, no meg a bányászukat szállító kis szerelvény. E néhai bauxittelep 'tanulságos és érdekes, sőt — azt is mondhatnárík — festői! Ám ez nem minden! ' t Meleges A parkolónál fóbia irányit egy másik kirándulásra, s a nyíl útmutatását követve tényleg tízpercnyi sétával oda is érünk a Meleges lile. E kiterjedt bauxilelőfor- dulási terület a holdbéli táj! Mintha több emelet nagyságú ekék szántották volna 'föl! Itt is a vöröses talajszín uralkodik, de néha, esős idők után e lilásvörös, néhol sárga foltokkal enyhített buckák közt kis, türkizkék tavak csillognak. Ezen a mintegy ötvenezer négyzetméternyi területen már lefejtették a bauxitot. Ami megmaradt, az alatta levő fekű, egy karsztos, töbrös, dolomitos terület, amelyen váltakozó vastagságban ás magasságban láthatjuk a széleken, a kiemelkedések peremén a különböző kőzet- réteg-maradványokat. Néhol érdekes, szabályos vékony lemezekben elválasztható, törékeny mészpalák torlódnak össze ferdén. Egykori földrengések nyomát őrzik a megdőlt, egymásba torlódott rétegek. Tobzódnak itt a színek és a formák ... A bauxit regénye korántsem ért véget, ha e két gánti bányatér már csak múzeum is. A közelben ma is dolgoznak, bányásznak. Asszonyoknak—lányoknak Ök négyen a 25 éves érettségi találkozón kerültek ismét közel egymáshoz. Felelevenítették a kedves diákköri emlékeket. Kevés volt az idő arra, hogy megtudjanak mindent egymásról. Elhatározták, hogy ezentúl havonta egyszer összejönnek hol egyiküknél, hol másikuknál. Szabad szombaton, ebéd utáni feketére. Nagy városban éllek, távol egymástól, más-más munkahelyen dolgoztak, eddig ritkán és csak futólag találkoztak, pedig ők négyen: Éva, Ágnes, Klári és Magda, a gimnáziumban is jó barátnők voltak. Magdánál találkoztak először! augusztusban. Ö nem ment férjhez, egyedül él a kedves kis garzonlakásban. Éva és Ágnes virággal állított be. Klárit kicsit zavarta. hogy üres kézzel jött. Magda tartotta magát a megbeszéléshez, csupán feketekávéval kínálta vendégeit. Kitűnő hangulatban beszélgettek. Éva és Ágnes elhozták már felnőtt gyermekeik fényképeit, Klári kicsit szomorúan számolt. be válásáról és kissé magányos, gyermektelen életéről. Előkerült az érettségi tablókép, elmondták lei kiről tud valamit, azután az emlékezés eszük-be juttatta az ártatlan, diákköri mókákat, a tanárok és osztálytársak „bece”-ne- vét. A kis lakás megtelt élettel, mind a négyen megfiatalodtak pór órácskára és nehezen váltak el, hiszen annyi mindenről nem beszéltek még. Szeptemberben Évánál ült össze a barátnői négyes. Neki már Klári is vitt virágot és természetesen a többiek is. Éva férje rövid ideig köztük maradt, azután magukra hagyta őket, hadd emlékezzenek zavartalanul. Igen óm! De Éva keveset volt köztük, mert folyton ki-be járkált a konyha és a szobák között, mert a kávéhoz tejszínhabot is kínált, meg sós és édes süteményt. Terített, kínált, leszedett és az ide-oda járkálással megzavarta a jóízű beszélgetést. Mintha Magda egyszerű feketéje mellett, az icipici lakásban jobb lett volna y hangulat. Érezte ezt Klári is, aki gondolatban már az októberi összejövetelre készült. Sokat töprengett: állítsa-e vissza a „normát” a feketére, ahogyan azt a találkozón megbeszélték, tegye-e szóvá, ami a szívéi nyomja, hogy ne vigyenek egymásnak virágot, mert aki kap, annak egyszerre túl sok kerül a vázájába és nagyon megdrágítja a találkozókat. De miért éppen ő indítványozza, ő, aki elvált asszony és egyedül él? Nem, ő nem léphet vissza 1 Terített ó is, kínált is édeset és sósat, a végén még saját készítésű tortával remekelt. Minden nagyon finom volt, sokat dicsérték, de ő még Évánál is többet ingázott a konyha és a szoba közölt. A jóízű beszélgetést minduntalan megszakította a háziasszonyi teendő, no meg maga az evés. Mindannyian érezték, hogy nincs ez így jól. de azért a másik asszony. Ágnes mégis azzal a javaslattal állt elő. hogy nála ne ebéd után. hanem 5 órakor legyen a találkozó és Éva hozza el magával a férjét is. hadd legyen az ö Istvánjának is szórakozása. Pontosan megérkeztek a vendégek. Egyik csokor szebb volt a másiknál és amíg Agnes a vázába rendezgette, addig István kedvesen, de kicsit ünnepélyesen — hiszen most ismerte meg — foglalkozott a vendégekkel. Italt kínált, aperitifet. Ágnes eltűnt. Ű nem volt köztük. Beszélgettek, de hol volt ennek a beszélgetésnek a hangulata attól a pajkos, vidám, fiatalos lendületű csevegéstől, amivel a maguk 14—18 éves korát olyan jól idézték Magdánál. állatok szűrődtek be a szobába. Valami pompás sültet sejtettek. Végre előkerült Ágnes. A nagy asztalhoz terített. Benn a hangulat a Martini hatását tükrözte. Tréfák, adomák, ilt-olt pajzán huncutságok hangzottak el, de mi köze volt ennek a féltve őrzött diákköri emlékezéshez? Semmi 1 A háziasszonyi sürgölődés- böl és az előre árulkodó finom illatokból disznótoros vacsora kerekedett. Minden nagyon finom volt, a hájas tésztára jól csúszott a sa- vanykás bor. Nagyokat nevettek, de a négy barátnő csak érezte, hogy nem ez az igazi. Magda 11 órára ért haza. Tudta, hogy ö a soros decemberben. Hogyan viszonozza eat a pompás vendéglátóst, hiszen sütője sincs a kis teakonyhájában? Sokáig gondolkozott. Reggel tollat fogott és megírt három nagyon meghaló hangú, szép levelet. Megköszönte a szives vendéglátást mind a három volt osztálytársnőjének, különösen Ágnesnek és nehezen bár, de leírta, hogy ö nem tud lépést tartani, kiválik a négyesből, fájó szívvel. így szakadt vége a kedvesen induló összejöveteleknek, mert mindannyian érezték, hogy valahol, valamit elrontottak. !)r. Gergely Károlync Angarszk Amikor Angarszkban hozzáfogtak Kelet-Szibéria legnagyobb petrolkémiai kombinátjának építéséhez, sokan vitáztak arról, milyen színe lesz a város fölött kialakuló smognak: fekete, mint Londonban volt, vagy fehér, akár Los Angelesben. Ám Angarszk nem kívánt smog- ban élni. Az ipari üzemeket a város határán túl építették fel. A várost félkörben park övezi, s a lakónegyedeket érintetlen erdősáv választja e! a gyáraktól. A tizenöt lakótelepet örökzöld tajga veszi körül. A széles sugáruta- ka! fasorok szegélyezik. A fák elnyelik a forgalom zaját. A terekre emlékeztető udvarokban évszázados fenyőfák állnak. Ez a város- szerkezet a minimumra csökkentette az ipari eredetű szennyező anyagok kóros hatását. A probléma azonban mégsem oldódott meg. A 80-as évek közepére Angarszk körzetében a levegő és a vizek szennyezettsége meghaladta a megengedett szintéi. Az elmúlt tíz évben azan- garszki üzemek mintegy 70 millió rubelt költöttek a szennyvíztisztító berendezések korszerűsítésére. Az ipari termelés növelése mellett az üzemcsarnokban pedig sikerült az ötödére csökkenteni a légkörbe jutó szennyező anyagok mennyiségét. Az új munkások mindig csodálkoznak, hogy egy vegyipari üzem csarnokaiban érezni lehet a fenyvesek illatát. A kombinát óriási légkondicionáló rendszerét egy tíz kilométeres, a tajgából kiinduló csővezeték táplálja. Az őserdőből jut el a hűvös, tiszta levegő az üzem csarnokaiba. A berendezés több mint ötmillió rubelbe került. Hasonló intézkedésekre a város más vállalatainál is sói' került. Tizenöt év/vel ezelőtt a cementmü tonnaszámra bocsátotta ki a port a levegőbe. Ma már nyugodtan lehet akár fehér öltönyben is sétálni az üzemben anélkül, hogy félni kel- ene. hogy a ruha összepiszkolódik. Az elektromos filterek 00.!) százalékban kiszűrik a port. A cementmű területe inkább árnyas sétautakkal tarkított parkra emlékeztet. Angarszk az évszázados tajgában épült fel Az ősi fenyőfákat mindenütt meghagyták az áj város lakótelepein. Jószerencsét — köszönti a látogatót a táróbejáró a szabadtéri bányanuizeurnnál
