Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1980, március 2., »asárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ban. vállalásunkat mindig a kohászokéhoz igazítjuk, Dr. Münnich Ferenc nevét vettük fel. A közelben dolgozó So­mogyi Jánossal, .Derencsényi Istvánnal, Gulyás Jánossal olyanok vagyunk már, mint a jó testvérek, egy’ az örö­Kötélpályák és kötélpályások A lángvágó amikor a hideg elérte a mí­nusz 20—22 fokot is. Ez na­gyon kellemetlen. Mi még bírjuk, de elfagy az oxigén- palack. Nézzék csak. most is deres a palack lelsci vége, és a . vezeték egy része. A hó? Néha kicsit kellemetlen, de ezt lerázza magáról az ember, vagy elázik a hálán. A hideg rosszabb, fázik az ember ke­ze. lába. A tSii számunkra a mostani időjárás majdnem jó idő. s most kínoz az influ­enza. fáj a fejem is. Talán jobb lett volna otthon ma­radni és kúrálni magam, de hát tudom, hogy az acélmű­vekben számítanak rám ... Tiszakesziben van az ottho­nom. Hetente egyszer megyek haza. Hétközben itt lakom a munkásszálláson, az a közel­ben van. Az étkezés? Megol­dottuk. van egy üzemi« étter- m ünk. — Mi is benne vagyunk a szocialista brigádmozgalom­közeledik a nagy karbantar­tások ideje. — Az előkészületek már januártól tartanak — így az üzemvezető. — Március vé­gére legyártjuk a szükséges alkatrészeket és szerszámo­kat, Április első hetében teszt- rendszerű felmérést végzünk a kötélpályákon, megállapít­juk. milyen javításokat kell majd beütemeznünk. A mun­ka ismeretében napra, órára, emberre lebontott programot állítunk össze. Eszerint dol­gozunk majd. Már most tud­juk. hogy a lyukói es a terv- tárói szakaszon két-két. a kondói és az edelényi pályán egy-egy tartókötelet ki kell cserélnünk. A mi szabad- szombatolásunk ellentétes a szénbányászokéval, így az-ál­talában bélyegekre ütemezett karbantartások nem okoznak termeléskiesést az aknáknál. És percre pontosan indu­lunk ... * Két évvel ezelőtti adatok szerint, egy tonna szén egy kilométerre történő szállítása kötélpályán 4 forint 50 fil­lérbe került a Borsodi Szén­bányák Vállalatnak. A köz­úti fuvarozás ennél 2 forint­tal volt olcsóbb, igaz, az utak felújítását a KPM fizette. Napjainkban bizonyára már kedvezőbb ez az arány, ki­sebb a különbség. A kötél­pályák üzemeltetése népgaz­dasági szinten természetesen kilizetődö, s nagy szüksége van a szénbányáknak is az ősrégi szállítási módra. S fő­leg ott. ahol jelentősen lerö­vidíti a fuvarozási útvonalat. Mint például Lvukóbánya esetében. Egyébként hamaro­san automatizálják a lyukói feladóállomást, s a jövőben könnyebb lesz a szállítók dolga is. A kötélpályások élete, munkája azonban mindmáig nem irigylésre méltó. Szabó Sándor állítja: igénybevétel szempontjából felér a szén­bányászokéval. Tapasztalata­ink alátámasztjuk szavait. Vannak vonalvizsgálók, akik télen-n.váron, hóesésben és záporesöben járják a kötél­pályákat. Előfordul, hogy mí­nusz 20 fokban acélsodronyt fonnak. 35 fokos kánikulában kora reggeltől késő estig masszák a vasoszlopokat, ég és löld között lebegve kar­mantyút cserélnek, s a me­redek hegyoldalon felfelé vonszolják a karnyi vastag kátrányos kötelei. Tisztelet e mesterség mű­velőinek, a kötélpályásoknak. Ívolaj László Fotó: Laczó József Munkában a karbantartók. Ezúttal csillét javítanak. Másfél millió tonna szenet szállítanak évente Nagyméretű öntvény daiabolása körben örökítettük meg Sóffer Dezsőt. A feldolgozó üzemtől — ahol á diósgyőri és az ózdi acélművek számára bálázzák az. anyagot — jó fél kilomé­ternyire dolgozik a lángvágó, akit keresünk. Kormos köd ül a tájon, a hőmérő hi­ganyszála jóval a fagypont alatt van, s csípős szél söpör végig a KOKÖV-lelepen. Hol a sínpárok között, hol a rakodótéren, a téhergépko- 1 csili', s a lánctalpas jármüvek által felvágott, felül íágyott, alul süppedékes talajon ha­ladunk. Kísérőnknek, Vára- di György üzemvezetőnek jogos bosszúságára széles távon válogathatunk a cé­lunkhoz vezető utakon. — Kevés a nehéz vas. Jó, ha félezer tonnányi van, pe­dig több mint a tízszeresére lenne szükségünk. A jól megtermett, őszes hajú lángvágó, Sóffer Dezső is ezzel kezdi: — Nincs anyag! Talán ínég a mai nap kitart — int körül a legyezőszerűen szétterülő, nagy részben már méretre vágott acélsíneken. — Kevés a nehéz ócskavas. Nekünk az kell. azt igénylik az acélművek, enélkül nem tudnak úgy termelni, ahogy vállalták, és ahogy szeret­nének. önmagáról szűkszavúan annyit árul el. hogy 1901 no­vemberében rakodóként ke­rült a KOKÖV miskolci egy- ■ ségéhez, Kitanulta a láng- ' vágást és azóta naponta lü —11 tonna anyagot készít elő feldolgozáshoz. — Szeretem ezt a munkát. Jó érzést ad. hogy a láng, a tűz engedelmeskedik nekem, úgy olvasztja, vágja az acélt, ahogy én akarom. Aztán, ha olvasom az újságban, hogy a kohászati üzemek ennyi, annyi acélt termeltek a ha­zának és exportra, ez külön öröm számomra, hiszen ben­ne van az én kezem munká­ja is, a ‘többi lángvágóéval együtt. — Nehéz a mi munkánk. Bennünket csak a csillagos ég véd. az a műhelyünk fala, teteje. Télen a fagy, nyáron a hőség kínoz. A télen is volt, műnk, a gondunk. A kél év­vel ezelőtti munkáért tavaly megkaptuk a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet, úgy gondolom, hogy a tava­lyival sikerült „megcélozni" az arany fokozatot. Az 52 éves ember tele van bizalommal, tennivágyással. Többek között, tagja a válla­lati szakszervezeti tanácsnak, a pártvezetőségnek, nincs az a feladat, amit a közösség ügyében ne vállalna, s ne végezne. Ezt több kitüntetése is fémjelzi, közte a tavaly megkapott Munka Érdemrend bronz fokozata is. Mi a kí­vánsága? — Küldjenek nekünk több nehéz vashulladékot! Bnnelc feldolgozását, vállaltuk; —fo­kozott tempót a kongresszusi verseny keretében. Sóffer Dezső kezében újból felszisszen a lángvágó. Mun­kájáról megpróbálok gyors számvetést tenni. Megdöb­bentő az eredmény. Megkö­zelítőleg 35—40 vasúti sze­relvényt töltene meg az az ócskavas tömeg, amelyet Sóffer Dezső eddig előkészí­tett az örökké éhes acélmű­vek számára. Csorba Barnabás Fotó: Sz. Gy. Hegyeket és völgyeket, szántóföldeket es erdőségeket, utakat és patakokat ívelnek át az acélsodronyok, helyen­ként 50—60 méteres magas­ságban. A kötélpályák együt­tes hossza 26,5 kilométer. Az év szinte minden hétköznap­ján, olykor vasárnap és ün­nepnapokon, nappal és éj­szaka, úgyszólván megállás nélkül üzemelnek. A csillék vasputtonyukban viszik a föld alatti bányák szenét a központi osztályozóba, ahol kiválogatják belőle az éghe­tetlen anyagot, a meddőt, majd szemnagyság alapján osztályozzák. A kötélpályások kétszázan vannak. Beosztásuk szerint szállítók és karbantartók. A szállítók létszáma a nagyobb, s a szén pályára adása, il­letve továbbítása a feladatuk. Az iparosok a mindenkori üzemkészségért felelősek, s szükség esetén elvégzik a.ki- sebb-nagyobb javításokat, fel­újításokat. Űk is, miként a kötélpályák, az év csaknem valamennyi napján, gyakran még vasárnap is dolgoznak. Legtöbben ötven-hatvan túl- műszakot töltenek évente, Kétmilliárd for-inl értékű forgalmat bonyolít le évente az Utasellátó Vállalat, for­galmát tekintve tehát az or­szág legnagyobb vendéglátó­ipari vállalata. Adottságait, körülményeit tekintve azon­ban nein hasonlítható a „helyhez kötött" vendéglátó- iparhoz. Az Utasellátó olt van az ország minden na­gyobb településén, ott van a MÁV nugvobb vonalain és olt van Európában, a nem­zetközi vonatokon. Évente mintegy kétszáz panasz ér­kezik a vállalathoz. Panasz­kodik a belföldi utazóközön­ség. mert. meleg a sör, hi­deg a virsli, panaszt tesz a hazai utazóközönség, mert a határon túl nem szolgálták ki a nem' magvar hálóko­csiban. panaszt tesz a kül­földi, mert nem szolgálták ki a magvar hálókocsiban . .. És folytatódik a panaszára­dat ijz árdrágító niozgóbiUes- röi. az üdítő italt kihozni nem akaró éttermi pincér­ről.:.. Tulajdonképpen nem is sok az az évi kétszáz pa­nasz! Tudják a vállalat köz­pontjában, hogy az utasok­nak csak kis százaléka és csak a kirívó hibákért rek­lamál. Vermesi Sándorral, az Utasellátó Vállalat kereske­delmi igazgatójával a KGST­A legnagyobb vendéglő hez tartozó európai országok utasellátó vállalatai reklám­szakembereinek Mezőköves­den megrendezett konferen­ciáján váltottunk szót a ki-* szolgálás színvonaláról, a vállalat gondjairól. A magyar utasellálás gondjai — mint megtudtuk — hasonlóak a környező országokéval. A munka természetéből adódó­an munkaerőhiánnyal kell megbirkózniuk, kevesen vál­lalkoznak például mozgóbü- fési aljasra, nem lehet vá­logatni a jelentkezők között. Emiatt magas a fluktuáció. Az ország sok állomásának vasúti restije elavult, elha­nyagolt. nem alkalmas a kulturált vendéglátósra. A . büfékocsikon gondot jelent a hűtés és a meleg víz. nem elég jó a meglevő techni­ka... Mindezek ellenére nem a belenyugvás, az adoll színvonal konzerválása a cél. Az Utasellátó minden évben jelentős összegeket fordít be­ruházásokra. felújításokra. Juhász Keren éné, a vállalat Borsod—Heves megyei terü­leti igazgatója jelentős bor­sodi változásokról beszélt. Másfél millió forintos költ­séggel új önkiszolgáló biszt­ró épül a mezőkövesdi vas­útállomáson. Bezárhatják végre a csaknem harminc­éves. az állomás mai állapo­tóhoz, de a régebbi körül­ményekhez mérten is elavult büfét. Tervbe vették a sá­rospataki resti felépítését is, két év múlva adják át. ad­dig a mai ideiglenes helyén üzemel Patakon a/. Utasel­látó. A beruházások melleit a választékbővítés is a célja a vállalatnak, ezen belül is az ételválaszték bővítése. Ha­marosan forgalmazni kezdik a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat gastrófol-éleleit. A Tiszai pályaudvaron működő Utasellátó egvsóg állandó ké­szenlétben áll a mozgöbü- fék folyamatos feltöltésére. A tapasztalat azonban az. hogy nem veszik ezt igény­be. a budapesti központi rak­tárban vételezett ételek< „utaznak” csak a vonalakon. Változtatni kíván a válla­lat a * büfékocsik, hálókocsik javításának eddigi gyakorla­tán. A gyors javítás érdeké­ben létrehoznak egy-egy ja­vító-karbantartó brigádot a három budapesti főpályaud­varon. A Keletiben néhány héten belül munkába áll a javítószolgálat. Az utóbbi években — igazodván a jo­goson elvári nemzetközi kö­vetelményekhez — igen nagy összegeket fordít az Utasel­látó Vállalat a hálókocsi park korszerűsítésére. Jelenleg húsz új és tizenkét régebbi típusú magyar hálókocsi jár­ja Európát, jövőre tíz újat vásárolnak. A megnövekedelt turizmussal szerelnének lépést tartani a KGST-hez tartozó étkező- és hálókocsi vállala­tok. ennek érdekében szer­vezik rendszeresen szakmai találkozóikat, tapasztalatcse­réiket. Az egységes, ám ál­landóan növekvő színvonalú utaskiszolgálás a cél. A hét vállalat együttes erővel ké­szül a moszkvai olimpiára, a nagy létszámú utazóközön­ség színvonalas vendéglátá­sára. 1. S7. vagyis számukra a tizenkét hónap tizennégy hónapnyi munkát jelent. Negyedszázados jubileumát ünnepli az idén a berentei kötélpályaüzem.. Elsőként az edelényi szakaszt építették meg és helyezték üzembe, az­tán a kondói—lyukóit, végül a tervtáréit. A huszonöt év alatt természetesen sokat fej­lődött a kötélpályák munká­ja. s növekedett a teljesítmé­nye. — Jelenleg már megközelí­tően kétszer annyit fuvaro­zunk, mint a kezdeti időszak­ban — mondja Szabi) Sándor üzemvezető. — Az idei terv értelmében 1 millió 562 ezer tonna szenet kell szállíta­nunk. Lehet ez a mennyiség persze több. de kevesebb is, ahogyan az aknák termelnek. A leglelerhelfebb a kendő —lyukói pálya, amelynek, maximálisan kihasználják a kapacitását. Nem titkolt va­gyuk a kötélpályásoknak, hogy az idén elérjék az egy­millió tonna rekordered­ményt. Az edelényi szakasz teljesítményét 60. a tort tá­róiét. 70 százalékban haszno­sítják. Az indok kézenfekvő: geológiai jellegű nehézségek miatt visszaesett a bányák termelése. Említettük, sokat fejlődött a kötélpályák üzemelése. A megállapítás főleg a kiszol­gálói tevékenység gépesítési szintjére értendő. Kezdetben mindenütt kézi erővel adták fel a teli csilléket a pályák­ra, végezték el az ürítésüket, s kapcsolták vissza az ürese­ket. A munkaterületeken 20 kilométert is gyalogoltak az emberek műszakonként, s eközben 14 mázsás terhet, teli csilléi toltak maguk előtt. Azóta legtöbb Ítélvén auto­matizálták ezt a rendkívül nehéz, embernyúzó fizikai munkát, s a dolgozóknak csak a gépekre kell felügyelniük. — A korszerűsítésekkel lé­nyegesen gyorsult a szállítás — magyarázza Szabó Sándor. — Lecsökkent a veszélyfor­rások szánta is. egyre keve­sebb a baleset. Javult az üzembiztonság, kevesebb az időkiesés. Ántíg IStÖO-ban még 64, l!)74-beti 45. az el­múlt évben már csak 22 per­cei álltak a kői élpályák meg­hibásodás miatt. Az üzembiz­tonság fokozódásában jelen­tős szerepe van a szaksze­rűbb karbantartásnak. A fejlesztések révén ma felényi szállító is elegendő a zavartalan üzemeléshez. A műhely lét szám ugyan akkor növekedett, ami azzal is ma­gyarázható. hogy helyben, sa­lát erőből oldják meg a/ al­katrészek előállítását.. Gép­lakatost, kovácsot, hegesztőt jelenleg is felvennének, mert i

Next

/
Thumbnails
Contents