Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

1980, március 2., »asárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

ban. vállalásunkat mindig a kohászokéhoz igazítjuk, Dr. Münnich Ferenc nevét vettük fel. A közelben dolgozó Somogyi Jánossal, .Derencsényi Istvánnal, Gulyás Jánossal olyanok vagyunk már, mint a jó testvérek, egy’ az öröKötélpályák

és kötélpályások

A lángvágó

amikor a hideg elérte a mínusz 20—22 fokot is. Ez nagyon kellemetlen. Mi még bírjuk, de elfagy az oxigén- palack. Nézzék csak. most is deres a palack lelsci vége, és a . vezeték egy része. A hó? Néha kicsit kellemetlen, de ezt lerázza magáról az ember, vagy elázik a hálán. A hideg rosszabb, fázik az ember keze. lába. A tSii számunkra a mostani időjárás majdnem jó idő. s most kínoz az influenza. fáj a fejem is. Talán jobb lett volna otthon maradni és kúrálni magam, de hát tudom, hogy az acélművekben számítanak rám ... Tiszakesziben van az otthonom. Hetente egyszer megyek haza. Hétközben itt lakom a munkásszálláson, az a közelben van. Az étkezés? Megoldottuk. van egy üzemi« étter- m ünk.

— Mi is benne vagyunk a szocialista brigádmozgalomközeledik a nagy karbantartások ideje.

— Az előkészületek már januártól tartanak — így az üzemvezető. — Március végére legyártjuk a szükséges alkatrészeket és szerszámokat, Április első hetében teszt- rendszerű felmérést végzünk a kötélpályákon, megállapítjuk. milyen javításokat kell majd beütemeznünk. A munka ismeretében napra, órára, emberre lebontott programot állítunk össze. Eszerint dolgozunk majd. Már most tudjuk. hogy a lyukói es a terv- tárói szakaszon két-két. a kondói és az edelényi pályán egy-egy tartókötelet ki kell cserélnünk. A mi szabad- szombatolásunk ellentétes a szénbányászokéval, így az-általában bélyegekre ütemezett karbantartások nem okoznak termeléskiesést az aknáknál. És percre pontosan indulunk ...

*

Két évvel ezelőtti adatok szerint, egy tonna szén egy kilométerre történő szállítása kötélpályán 4 forint 50 fillérbe került a Borsodi Szénbányák Vállalatnak. A közúti fuvarozás ennél 2 forinttal volt olcsóbb, igaz, az utak felújítását a KPM fizette. Napjainkban bizonyára már kedvezőbb ez az arány, kisebb a különbség. A kötélpályák üzemeltetése népgazdasági szinten természetesen kilizetődö, s nagy szüksége van a szénbányáknak is az ősrégi szállítási módra. S főleg ott. ahol jelentősen lerövidíti a fuvarozási útvonalat. Mint például Lvukóbánya esetében. Egyébként hamarosan automatizálják a lyukói feladóállomást, s a jövőben könnyebb lesz a szállítók dolga is.

A kötélpályások élete, munkája azonban mindmáig nem irigylésre méltó. Szabó Sándor állítja: igénybevétel szempontjából felér a szénbányászokéval. Tapasztalataink alátámasztjuk szavait. Vannak vonalvizsgálók, akik télen-n.váron, hóesésben és záporesöben járják a kötélpályákat. Előfordul, hogy mínusz 20 fokban acélsodronyt fonnak. 35 fokos kánikulában kora reggeltől késő estig masszák a vasoszlopokat, ég és löld között lebegve karmantyút cserélnek, s a meredek hegyoldalon felfelé vonszolják a karnyi vastag kátrányos kötelei.

Tisztelet e mesterség művelőinek, a kötélpályásoknak.

Ívolaj László Fotó: Laczó József

Munkában a karbantartók. Ezúttal csillét javítanak.

Másfél millió tonna szenet szállítanak évente

Nagyméretű öntvény daiabolása körben örökítettük meg Sóffer Dezsőt.

A feldolgozó üzemtől — ahol á diósgyőri és az ózdi acélművek számára bálázzák az. anyagot — jó fél kilométernyire dolgozik a lángvágó, akit keresünk. Kormos köd ül a tájon, a hőmérő higanyszála jóval a fagypont alatt van, s csípős szél söpör végig a KOKÖV-lelepen. Hol a sínpárok között, hol a rakodótéren, a téhergépko- 1 csili', s a lánctalpas jármüvek által felvágott, felül íágyott, alul süppedékes talajon haladunk. Kísérőnknek, Vára- di György üzemvezetőnek jogos bosszúságára széles távon válogathatunk a célunkhoz vezető utakon.

— Kevés a nehéz vas. Jó, ha félezer tonnányi van, pedig több mint a tízszeresére lenne szükségünk.

A jól megtermett, őszes hajú lángvágó, Sóffer Dezső is ezzel kezdi:

— Nincs anyag! Talán ínég a mai nap kitart —

int körül a legyezőszerűen szétterülő, nagy részben már méretre vágott acélsíneken. — Kevés a nehéz ócskavas. Nekünk az kell. azt igénylik az acélművek, enélkül nem tudnak úgy termelni, ahogy vállalták, és ahogy szeretnének.

önmagáról szűkszavúan annyit árul el. hogy 1901 novemberében rakodóként került a KOKÖV miskolci egy- ■ ségéhez, Kitanulta a láng- ' vágást és azóta naponta lü —11 tonna anyagot készít elő feldolgozáshoz.

— Szeretem ezt a munkát. Jó érzést ad. hogy a láng, a tűz engedelmeskedik nekem, úgy olvasztja, vágja az acélt, ahogy én akarom. Aztán, ha olvasom az újságban, hogy a kohászati üzemek ennyi, annyi acélt termeltek a hazának és exportra, ez külön öröm számomra, hiszen benne van az én kezem munkája is, a ‘többi lángvágóéval együtt.

— Nehéz a mi munkánk. Bennünket csak a csillagos ég véd. az a műhelyünk fala, teteje. Télen a fagy, nyáron a hőség kínoz. A télen is volt,

műnk, a gondunk. A kél évvel ezelőtti munkáért tavaly megkaptuk a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet, úgy gondolom, hogy a tavalyival sikerült „megcélozni" az arany fokozatot.

Az 52 éves ember tele van bizalommal, tennivágyással. Többek között, tagja a vállalati szakszervezeti tanácsnak, a pártvezetőségnek, nincs az a feladat, amit a közösség ügyében ne vállalna, s ne végezne. Ezt több kitüntetése is fémjelzi, közte a tavaly megkapott Munka Érdemrend bronz fokozata is. Mi a kívánsága?

— Küldjenek nekünk több nehéz vashulladékot! Bnnelc feldolgozását, vállaltuk; —fokozott tempót a kongresszusi verseny keretében.

Sóffer Dezső kezében újból felszisszen a lángvágó. Munkájáról megpróbálok gyors számvetést tenni. Megdöbbentő az eredmény. Megközelítőleg 35—40 vasúti szerelvényt töltene meg az az ócskavas tömeg, amelyet Sóffer Dezső eddig előkészített az örökké éhes acélművek számára.

Csorba Barnabás Fotó: Sz. Gy.

Hegyeket és völgyeket, szántóföldeket es erdőségeket, utakat és patakokat ívelnek át az acélsodronyok, helyenként 50—60 méteres magasságban. A kötélpályák együttes hossza 26,5 kilométer. Az év szinte minden hétköznapján, olykor vasárnap és ünnepnapokon, nappal és éjszaka, úgyszólván megállás nélkül üzemelnek. A csillék vasputtonyukban viszik a föld alatti bányák szenét a központi osztályozóba, ahol kiválogatják belőle az éghetetlen anyagot, a meddőt, majd szemnagyság alapján osztályozzák.

A kötélpályások kétszázan vannak. Beosztásuk szerint szállítók és karbantartók. A szállítók létszáma a nagyobb, s a szén pályára adása, illetve továbbítása a feladatuk. Az iparosok a mindenkori üzemkészségért felelősek, s szükség esetén elvégzik a.ki- sebb-nagyobb javításokat, felújításokat. Űk is, miként a kötélpályák, az év csaknem valamennyi napján, gyakran még vasárnap is dolgoznak. Legtöbben ötven-hatvan túl- műszakot töltenek évente,

Kétmilliárd for-inl értékű forgalmat bonyolít le évente az Utasellátó Vállalat, forgalmát tekintve tehát az ország legnagyobb vendéglátóipari vállalata. Adottságait, körülményeit tekintve azonban nein hasonlítható a „helyhez kötött" vendéglátó- iparhoz. Az Utasellátó olt van az ország minden nagyobb településén, ott van a MÁV nugvobb vonalain és olt van Európában, a nemzetközi vonatokon. Évente mintegy kétszáz panasz érkezik a vállalathoz. Panaszkodik a belföldi utazóközönség. mert. meleg a sör, hideg a virsli, panaszt tesz a hazai utazóközönség, mert a határon túl nem szolgálták ki a nem' magvar hálókocsiban. panaszt tesz a külföldi, mert nem szolgálták ki a magvar hálókocsiban . .. És folytatódik a panaszáradat ijz árdrágító niozgóbiUes- röi. az üdítő italt kihozni nem akaró éttermi pincérről.:.. Tulajdonképpen nem is sok az az évi kétszáz panasz! Tudják a vállalat központjában, hogy az utasoknak csak kis százaléka és csak a kirívó hibákért reklamál.

Vermesi Sándorral, az Utasellátó Vállalat kereskedelmi igazgatójával a KGSTA legnagyobb vendéglő

hez tartozó európai országok utasellátó vállalatai reklámszakembereinek Mezőkövesden megrendezett konferenciáján váltottunk szót a ki-* szolgálás színvonaláról, a vállalat gondjairól. A magyar utasellálás gondjai — mint megtudtuk — hasonlóak a környező országokéval. A munka természetéből adódóan munkaerőhiánnyal kell megbirkózniuk, kevesen vállalkoznak például mozgóbü- fési aljasra, nem lehet válogatni a jelentkezők között. Emiatt magas a fluktuáció. Az ország sok állomásának vasúti restije elavult, elhanyagolt. nem alkalmas a kulturált vendéglátósra. A . büfékocsikon gondot jelent a hűtés és a meleg víz. nem elég jó a meglevő technika... Mindezek ellenére nem a belenyugvás, az adoll színvonal konzerválása a cél. Az Utasellátó minden évben jelentős összegeket fordít beruházásokra. felújításokra. Juhász Keren éné, a vállalat Borsod—Heves megyei területi igazgatója jelentős borsodi változásokról beszélt. Másfél millió forintos költséggel új önkiszolgáló bisztró épül a mezőkövesdi vasútállomáson. Bezárhatják végre a csaknem harmincéves. az állomás mai állapotóhoz, de a régebbi körülményekhez mérten is elavult büfét. Tervbe vették a sárospataki resti felépítését is, két év múlva adják át. addig a mai ideiglenes helyén üzemel Patakon a/. Utasellátó. A beruházások melleit a választékbővítés is a célja a vállalatnak, ezen belül is az ételválaszték bővítése. Hamarosan forgalmazni kezdik a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat gastrófol-éleleit. A Tiszai pályaudvaron működő Utasellátó egvsóg állandó készenlétben áll a mozgöbü- fék folyamatos feltöltésére. A tapasztalat azonban az. hogy nem veszik ezt igénybe. a budapesti központi raktárban vételezett ételek< „utaznak” csak a vonalakon.

Változtatni kíván a vállalat a * büfékocsik, hálókocsik javításának eddigi gyakorlatán. A gyors javítás érdekében létrehoznak egy-egy javító-karbantartó brigádot a három budapesti főpályaudvaron. A Keletiben néhány héten belül munkába áll a javítószolgálat. Az utóbbi években — igazodván a jogoson elvári nemzetközi követelményekhez — igen nagy összegeket fordít az Utasellátó Vállalat a hálókocsi park korszerűsítésére. Jelenleg húsz új és tizenkét régebbi típusú magyar hálókocsi járja Európát, jövőre tíz újat vásárolnak. A megnövekedelt turizmussal szerelnének lépést tartani a KGST-hez tartozó étkező- és hálókocsi vállalatok. ennek érdekében szervezik rendszeresen szakmai találkozóikat, tapasztalatcseréiket. Az egységes, ám állandóan növekvő színvonalú utaskiszolgálás a cél. A hét vállalat együttes erővel készül a moszkvai olimpiára, a nagy létszámú utazóközönség színvonalas vendéglátására.

1. S7.

vagyis számukra a tizenkét hónap tizennégy hónapnyi munkát jelent.

Negyedszázados jubileumát ünnepli az idén a berentei kötélpályaüzem.. Elsőként az edelényi szakaszt építették meg és helyezték üzembe, aztán a kondói—lyukóit, végül a tervtáréit. A huszonöt év alatt természetesen sokat fejlődött a kötélpályák munkája. s növekedett a teljesítménye.

— Jelenleg már megközelítően kétszer annyit fuvarozunk, mint a kezdeti időszakban — mondja Szabi) Sándor üzemvezető. — Az idei terv értelmében 1 millió 562 ezer tonna szenet kell szállítanunk. Lehet ez a mennyiség persze több. de kevesebb is, ahogyan az aknák termelnek.

A leglelerhelfebb a kendő —lyukói pálya, amelynek, maximálisan kihasználják a kapacitását. Nem titkolt vagyuk a kötélpályásoknak, hogy az idén elérjék az egymillió tonna rekorderedményt. Az edelényi szakasz teljesítményét 60. a tort táróiét. 70 százalékban hasznosítják. Az indok kézenfekvő: geológiai jellegű nehézségek miatt visszaesett a bányák termelése.

Említettük, sokat fejlődött a kötélpályák üzemelése. A megállapítás főleg a kiszolgálói tevékenység gépesítési szintjére értendő. Kezdetben mindenütt kézi erővel adták fel a teli csilléket a pályákra, végezték el az ürítésüket, s kapcsolták vissza az üreseket. A munkaterületeken 20 kilométert is gyalogoltak az emberek műszakonként, s eközben 14 mázsás terhet, teli csilléi toltak maguk előtt. Azóta legtöbb Ítélvén automatizálták ezt a rendkívül nehéz, embernyúzó fizikai munkát, s a dolgozóknak csak a gépekre kell felügyelniük.

— A korszerűsítésekkel lényegesen gyorsult a szállítás

— magyarázza Szabó Sándor.

— Lecsökkent a veszélyforrások szánta is. egyre kevesebb a baleset. Javult az üzembiztonság, kevesebb az időkiesés. Ántíg IStÖO-ban még 64, l!)74-beti 45. az elmúlt évben már csak 22 percei álltak a kői élpályák meghibásodás miatt. Az üzembiztonság fokozódásában jelentős szerepe van a szakszerűbb karbantartásnak.

A fejlesztések révén ma felényi szállító is elegendő a zavartalan üzemeléshez. A műhely lét szám ugyan akkor

növekedett, ami azzal is magyarázható. hogy helyben, salát erőből oldják meg a/ alkatrészek előállítását.. Géplakatost, kovácsot, hegesztőt jelenleg is felvennének, mert

i