Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 I960, február 13., szerda Két vita egy témáról K ellett már a felkiáltójel. Mert télszavak, félig elmondott mondatok, tapogatózó jelentések ugyan szóltak időnként e társadal­mi gondról — • ám a nagy szembesítés elmaradt. Mint­ha kissé a „nem beszélünk róla, tehát nincs’ rossz be­idegződése kísértett volna e témában is. Holott a számo­kat ismertük: 40 ezer állam: gondozott... s még további ezrek javítóintézetekben ... Röviden így lehetne össze­síteni azokat a gondolatokat, melyek hétfőn délelőtt és délután megfogalmazódtak Miskolcon, a Rózsa János rendezte Vasárnapi szülők című film — a (negyei mo- ziüzémi vállalat rendezte’ — ankétjain. Délelőtt — to­vábbképzési program kere­tében — gyermekvédelmi és intézeti ifjúságvédelmi meg­bízottak találkoztak a film Írójával, Kardos Istvánnal; délután középiskolások és pedagógusok vettek részt a Benedek Miklós filmkritikus vezette ankélon. (Ez utóbbin jelen voltak a filmben sze­replő miskolci diáklányok is: Balogh Julianna, Gulyás Ka­talin, Lukács Györgyi, Lu­kács Ilona és Csépányi Csil­la). Amit délelőtt állításként mondott az egyik felszólaló: „Ügy érzem, pesszimista a végső konklúzió” — az dél­után kérdő formában is fel­vetődött: „Nem hiányzik-e valamilyen formában a film­ből az alkotók optimizmu­sa?”... Az alkotók optimizmusa — mint Kardos István kifejtet­te — éppen abban van, hogy hozzányúltak e témához. Re­ceptet, megoldási javaslatot nem adhattak. A vitára moz­gósítás szándéka azonban éppen abból a hitből fakad, hogy csak azoknak a kérdé­seknek van megoldási remé­nye — amelyeknek nyilvá­nossága van. És kérdés bőven van: kik a felelősek a nevelőottho­nokban, javítóintézetekben élő gyermekek sorsáért, áz állampolgári felelősség és fegyelem fellazulásáért? A szocialista* brigádok sokszor formális ünnepi patronálása nem okoz-e ezekben a sérült lelkű — „tüskés” — fiata­lokban újabb törést?... A film éppen ez utóbbi kérdésben mutatja meg azt az ellentmondást, amelyet a film írója a hétfői ánkéto- kon is hangsúlyozott: az em­berek segítő tettrekészsége gyakran megnyilvánul . . . szívesen nyúlnak zsebükbe, ha tfz-húsz-ölven forint „hi­ányzik” .. ., jó szándékú a segíteni akarásuk a filmbeli kislány patronálásában is, de: amint személyes ügyük­ké — sorsukká —, saját éle­tük részévé válna egy „ilyen” lány jövője, akkor összezá­ródnak, megmerevednek, ma­guk is gyanakvóvá lesznek... a kkor tehát hol a meg­oldás kulcsa? Ki segít- 1 sen: a társadalom, a pedagógusok, vagy mégis a szocialista brigádok? (Mert azért jő példák is vannak) ... És a szülők? A gyerme­keiket „családi háborúság” sebeivel magukra hagyok fe­lelősségét. ki kéri számon és hogyan kellene?.., A Vasárnapi szülők felve­tette kérdések a miskolci ankéton (is) további kérdő­jeleket sorakoztattak. S ha ezek az egyes emberben to­vábbgyűrűzve — meg össze­szűkülve — cselekvésre in­dítanak, akkor a film „téma- felkiáltása” igenis hasznos volt (ténagy) Cselekvő 'iiveüis Fél évig tartó művelődési programot szerveztek a Di­ósgyőri' Gépgyár szocialista brigádjainak. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ aktív közreműködésével az elmúlt év végén életre hí­vott művelődési program igen széles körű lehetőséget nyújt a brigádok kulturális vállalásainak teljesítéséhez. Kiállításokat látogattak, Iro­dalmi estekre jártak, író— olvasó, színész—közönség ta­lálkozókon vettek részt a brigádok. De szerveztek ré­szükre vitákat a szocialista életmódról, a szakszervezeti munkáról. A brigádok kul­turális munkáját egyébként rendszeresen értékelik a gép­gyári művelődési bizottsá­gok. Így például az értéke­lésnél figyelembe veszik azt is, hogy mennyire voltak kezdeményezlek. Sok üzem­ben szerveztek úgynevezett szabadidős kiállításokat, amelyeken a brigádtagok mu­tatták be, mi mindennel fog­lalkoznak, mi mindent al­kotnak pihenő óráikban. A benevező brigádok közül per­sze nem mindegyik vett részt egyforma intenzitással a majd nagyszabású vetél­kedővel záruló programban. De a cselekvő művelődés el­nevezésű kulturális sorozat közel hatvan szocialista bri­gádot sarkallt állandó érdek­lődésre. Férfikórus EdeSényben Felhívás brigttvetélkedőre Hazánk felszabadulásának i 35. évfordulója tiszteletére 1 — „Szabad Magyarország” címmel — vetélkedőt hirde- ! tett. meg a miskolci városi I művelődési központ, ame­lyen a Cement- és Mészmű­vek Hejőcsabai Gyára, a Ce­mentipari Gépjavító, az ÉMASZ Miskolci Uzemigaz- ( gatósága és az AFIT 3. szá­mú üzemegysége szocialista brigádjai vehetnek részt. A vetélkedőre — február ; 15-ig — egy-egy brigád négy­Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy. szép és si­keres kezdeményezésnek bi­zonyult mindkét diósgyőri nagyüzemnél, a Lenin 'Kohá­szati Műveknél és Diósgyőri Gépgyárban is az „Egy üzem egy hónapja” című, egész évben tartó rendezvénysoro­zat. fős csapattal nevezhet be. A március 31-én rendezendő döntőt megelőzően, a csapa­tok üzemenként mérik össze tudásukat, majd elődöntőn szerezhetnek jogot arra, hogy ott .legyenek a „végső elszá­molásnál”. Az elődöntőt megelőzően a művelődési központ isme­retterjesztő előadásokat szer- *vez a vetélkedő témaköré­ből, hogy ezzel is segítse a • jó felkészülést és eredmé­nyes versenyzést. Az LKM-ben most — né­mi szünetelés után — az ön­töde gyáregység ragadta ma­gához a kezdeményezést. Egyhónapos programjuk feb­ruár 21-én indul egy — a Vasas Művelődési Központ segítségével szervezett — felnőtteknek szóló bábmű­sorral. Egy esztendővel ezelőtt alakult meg Edelényben a nagyközségi férfi énekkar. A dalárda — ahogy maguk kö­zött nevezik együttesüket — harmincöt ’tagot számlál, s hétfő esténként tartja pró­báit a művelődési házban. Hogy milyen ügyszeretettel és lelkesedéssel, arra jó pél­da, hogy egyre gyakrabban lépnek fel a nagyközségi rendezvényeken, sőt, olykor- olykor már a járás művelő­dési házaiban is. Az ének­kar nem hiába „nagyközsé­gi”, tagjai között orvos, tat nácsi dolgozó csakúgy van, mint olyan, aki a termelő- szövetkezetben vagy vala­melyik üzemben keresi a kenyérre valót. Edelénynek egyébként már van egy felnőtt kórusa: a já­rási pedagógus énekkar az elmúlt években szép szak-' mai sikereket ért el, jó ne­vet vívott ki magának. Az egyéves férfikórus egyelőre a próbákat és a kisebb fellé­pések örömét ízlelgeti. De ahogy Lukács János, az ede- lényi szakmaköri bizottság titkára elmondotta — ők szervezték meg a férfikart — nagyon remélik, hogy a sok-sok örömmel együtt el­töltött próba meghozza a szakmai elismerést is. Az edelényi férfikórus most ugyanis a szakmai minősítő versenyekre készül nagy iz­galommal. A vasöntödében... Eyy üzem egy iiénapja i Helyes értelmezés... ; Evekkel ezelőtt a miskolci 4-es számú lstvánffy Gyula Általános Iskolában Papp Zoltánná éneklanárnő szervezésében hang­versenyt rendezlek a tanulóifjúság, a szü­lők és a tantestület számára. Azóta e nagyszerű kezdeményezés hagyománnyá vált, s a rendszeres hangversenyek elma­radhatatlan velejárói egy-egy tanévnek. Az idei esztendő első ilyen jellegű ren­dezvényére vasárnap délelőtt került sor. az iskola színpados termében. A megértés, Kodály által nemzetközinek minősített nyelve, a zene — egy művészházaspár ön­zetlen tolmácsolásában — különböző mű­veltségi szintű emberek sokaságának nyúj­tott maradandó zenei élményt, a cigány­tanulótól a kovács-apukáig. Nagy Ferenc, az Egressy Béni Zeneiskola tanára és fe­lesége, Weither Ilona, a szimfonikus zene- 1 kar tagja, a „Táncok a zenében” című, ( nagyszerűen összeállított és magas művé- > szí igénnyel bemutatott műsorral jelentő- j sen fokozta a megjelentekben a zene már > felébresztett szeretetét. Vivaldi, Schubert, [ Brahms műveinek nagyszerű tolmácsolása i jó példa volt arra, hogy tartalmilag ho- j gyan kell helyesen értelmezni a sokat em- i legetett művelődéspolitikai határozatot, s 1 a nevelés társadalmi jellegét. Eljuttatni a [ szépet, a nemeset, a művészit azokhoz is, ■ akikben ezek iránt, esetleg még minimális j az igény. S' tenni ezt önzetlenül, minden i tiszteletdij nélkül, csupán a szép megsze- j rettetéséért, a gyermekszemek örömteli i csillogásáért. | K. N. ! i i Pécsi tapasztalatok (2.) Újjászületett filmhősök Kelten a Harcmodor civil szereplői közül. összetettségében akár egy Beszámolónk előző részé­ben a XII. magyar játék- filmszemle rövid krónikáját igyekeztünk összefoglalni. Most arról kell szólnunk, mi; várhat a néző az elkövetke­ző hónapokban a moziban, mik lesznek az 1980-ra jel­lemző filmek, illetve filmes jegyek. Elöljáróban megálla­píthatjuk, hogy a filmes szó­rakoztatással, illetve a víg­játéki szórakoztatással ér­demben most sem sikerült előbbre lépnünk, Bacsó Pé­ter Ki beszél itt szerelem­ről? című filmje volt az egyetlen ilyen jellegű alko­tás, bizony mérsékelt siker­rel. A kellemesen szórakoz­tató, tartalmasabb kaland­filmre való törekvés jó pél­dája, igen tisztes munka Ré- nyj Tamás Elve vagy halva című filmje, Noszlopi Gáspár 1848-as kormánybiztos egy 1850-es évekbeli tragikus vé­gű kalandjának látványos feldolgozása. A többi film magvasabb, több gondolko­dást, együttműködést kívánó munka, részben a társada­lompolitikai realizmus, rész­ben a nemzeti felelősségtu­dat jegyében született és szerencsére igen nagy szám­ban található közöttük olyan, amely napjaink nagyon ége­tő kérdéseit elemzi a film­művészet eszközeivel. Ezek közül is . feltétlenül kiemel­kedik az előző beszámolóban már említett Harcmodor, a Békeidő, a, Koportos, a Gö­röngyös úton és az Orvos vagyok. Ezekről a filmekről érdemes külön is szólni. Az említett öt film mind­egyike napjainkban játszó­dik. A Harcmodor, Dárdai István filmje, egy falusi szo­ciális otthon építéstörténeté­nek tükrében ad roppant iz­galmas képet egy járási fő­orvosasszony helytállásáról, küzdelmeiről. Azokról a küz­delmekről, amelyeket éppen hivatali feletteseivel kellett megvívnia a szociális otthon megteremtéséért, bemutatva a presztízsféltésből, hivatali féltékeny kedésből és egyéb emberi gyengékből adódó, de Munkagépnek forgalmi engedély nélkül, üzemképes állapotban Csepel Diesel 45# billenős tehergépkocsi eladó Érdeklődni: Kilián-déli Lakásfenntartó Szövetkezet, Miskolc. Ügyintéző: Csiba József Telefon: 52-312. egész járás élelet is bénító hibás cselekvéseket és az ez­zel szemben vívandó, szinte sziszifuszi harcol. A másik hasonló film a Vilézy László rendezte Békeidő, amelyben egy termelőszövetkezet elnö­ke küzd meg környezetében szinte mindenkivel, hogy egy elhamarkodott, hibás telepü­lésfejlesztési határozat elle­nérv is életet teremtsen a halálra ítélt községben, még akkor is. ha a járási vezetők többségével szembe kerül e- miatt. Két rokon téma. két rokon jellegű filmhős jelent­kezik ebben a két filmben.. (Talán nem is véletlen, hogy mindkettőt Szalai Györgyi írta. Vajon ez a járási dok­tornő, meg a tsz-ejnök, akik szemben állnak környeze­tükkel, ellenzéki emberek-e? Aligha! Pedig a helybeli ha­talmasságok ki is mondják ezt róluk. Valóban „ellenzé­ki” álláspontot képviselnek helyi rossz egyéni, vagy cso- portelképzelésekkel szemben. De az ő cselekvéseik a lát­szólagos elíenzékiességben igenis pozitívak, hiszen öle a cselekvő hősök, ők a mai falu előrelépő, inkább előre­látó cselekvő ejnberei, aki­ket végső soron igazol az egész közeli jövő és igazol az össztársadalmi érdek jobb felismerése. Azt bizonyítja ez a két film és két hőse, hogy igenis pozitív hős le­het az, akit kicsinyesebb szemléletű környezete aka- dékoskodónak, ellenzékinek tart. Hasonló pozitív hős a ma­ga sok emberi hibájával és az 50-es évek nagy társa­dalmi kanyaróiban valórész­vételével is Nagy Sándor tsz-elnök, Magyar József Gö­röngyös úton című filmjé­nek központi alakja, aki ma­ga játssza el életét a filmen, egyben kitűnő példáját adva annak az embernek, aki a felszabadulás óta mindig ne­héz feladatokat vállalt, s mert őszintén hitt abban, amit csinált, még ha 53 éves korára már bele is rokkant, tiszta ember, a mai magyar falu és az egész társadalom pozitív hőse. cselekvő alak­ja. És ugyanez az Orvos va­gyok című film Szabó dok­tora. aki — mosl már kilép­ve a paraszti világból — ér­telmiségi környezetben való­sítja meg ezt a cselekvő em- berfigurát. Vagy ugyancsak cselekvő hősnek kell tarta­nunk, bármennyire fonákul hangzik, a Koportos című film Budapesten, útépítésen dolgozó szabolcsi cigány munkásemberéi, aki épp­olyan emberré, éppolyan munkássá akar válni, mint más dolgozótársai. Újfajta hősök jelentek hát meg a filmvásznon. Nem az ötvenes esztendők kidüllesz- tett mellű pozitív hősei. Nem valamiféle szocialista szuper- manek. Hanem mindennapi életünk egyszerű emberei, akik lenni akarnak és tesz­nek is a jobbért a társada­lom javára még akkor is, ha egyéni káruk származik be­lőle, akkor is, ha csak el­marasztalás az osztályrészük és kerékkötőnek, ellenzéki­nek kiáltja ki őket az önös csoportérdek. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy mindezeket a hősöket civil szereplőkkel játszatták el, lei tűnőén. Például a Harc­modor doktornője, vagy a Békeidő tsz-elnöke úgy ját­szotta alakját, hogy nincs az a színész, aki különbül. Mert mind a kettő végigélte az adott szituációi a maga cle­iében, s most egy rekonst­ruált helyzetben, cáfolhatat­lan emberi hittel tudta azt újrateremteni. A pécsi játékfilmszemle — ha összképet nem is adott — a magyar film igen sok kér­dését elemző módon járta körül. Érdemes Pozsgay Im­re kulturális miniszter elő­adásából idéznünk azt a gon­dolatot, hogy a filmművészet sokat segít a politikának, a vezetésnek a művészi feltá­rással. Ugyanakkor az em­berek hajlamosak saját vagy csoportérdekeiktől indíttatva a reálisan tükröző művészét­re „feszítsd meg”-et kiáltani, és könnyebben javasolják a tényleges hibák kijavítása helyett a tükör összetöréséi. A magyar film ezt a társa­dalmi tükör szerepet vállalja továbbra is. Ez talán a leg­főbb tanulsága a pécsi. XII. magyar játékfilmszemlének. Benedek Miklós A Borsod-Abaúj-Zcmplén megyei Vízmüvek Vállalat felvételt hirdet Bclsőéllenör (számviteli főiskola, vagy mérlegképes könyvelői vizsga, 5 éves gyakorlat) Raktár vezető-helyettes (középfokú szakvizsga, 5 éves gyakorlat) Raktárellcnör (közgazdasági technikum) Értékkönyvelő (közgazdasági technikum) Jelentkezés személyesen a vállalat személyzeti osztály­vezetőjénél, Miskolc, Tömüsi u. 2. sz. alatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents