Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1980. február 1., péntek A Vasas Galéria tervei Közelebb a közönséghez A diósgyőri Vasas Galéria idei első kiállítását méltatva (Bakó Ilona textilművész mu­tatja be itt ruhaterveit) már említettük; ..váltásra" ké­szülnek a Marx téti műve­lődési központ kiállítóter­mében. A korábbi táblakép (festmény, grafika) kiállítá­sok helyett lényegesen sok­színűbb, változatosabb, a vi­zuális nevelést sokrétűbben segítő kiállításokkal lépnek a közönség elé. Konkrétabban: az idei kiállítási tervben is szerepel ugyan táblakép-ki­állítás — Tóth Imre festő­művész tárlatát az év dere­kán rendezik meg —. de túl­súlyban az alkalmazott grafi­ka. a textil, a kerámia és a kisplasztika kerül. Jóllehet, ezekben a napokban dől el véglegesen a Vasas Galéria idei kiállítási menetrendje (most folynak az egyezteté­sek a művészekkel és az al­kotó csoportokkal), az már bizonyos, hogy februárban iszilvásy Nándor grafikusmű­vész alkalmazott grafikáit láthatják az érdeklődők Pla­kátok címmel. Csupán jel­zésszerűen az idei tervekből: tűzzománc- és kerámiakiál- litás, kel textilművész ön­álló bemutatkozása, kerami­kus, lexliltervező, ötvös, bel­sőépítész-csoport kollektív tárlata és Kiss István szob­rászművész bemutatója vár­ja majd — többek között — a látogatókat. Ez utóbbi em­lített tárlat adósságleróvás is lenne. A művész Mun­kástrón című alkotása díszíti a művelődési központ előtti teret, illő tehát, hogy köze­lebbi ismerettséget kössenek a 1 kötőm űvészetével. E rövid, csak nagy vona­lakban ismertetett kiállítási program is jelzi azt, amit Demcsik Iván, a művelődési központ művészeti főelőadója mondott, új, sajátos kiállítá­si profilt szeretnének meg­honosítani a Vasas Galériá­ban. Némi sarkasítással: a Ha ez, február, akkor me­zőgazdasági könyvhónap — mondhatom egy korábbi nagy sikerű film címének analógiájára némi humorral, de még több komolysággal, igazolva, ma már joggal ne­vezhető hagyományosnak a népgazdaság e fontos ágaza­ta szakirodaimának kiemel­kedő szép ünnepe. Jó tudni, hogy Tessedik Sámuel, Pethe Ferenc, Nagyváthy János, s a többi egykori „tudós me­zei gazda" mai utódai jói értelmezik a nagy elődök korukat megelőző tanácsait, intelmeit, s tudják, éppen mindennapi munkájuk ta­pasztalatai alapján: korszerű mezőgazdaság nincs művelt emberfők, illetve művelt em­berfők nincsenek az újat, a korszerűt tovább adó, ter­jesztő, folyton-iolyvást for­gatott szakkönyvek, szakfo­lyóiratok nélkül. Ez alkalommal is számos új kiadvány látott napvilá­got, illetve régebbi, hamar szétkapkodott könyvsikereket láthatunk viszont. Idén is, akár a korábbi években bár­mikor. országszerte előadá­sok, rendezvények, a tanulás, az ismeretszerzés számtalan fóruma várja az érdeklődő­ket. És éppen a korábbi ta­pasztalatok alapján meggyő­ződéssel állíthatjuk: az új könyvek idén sem várnak so­káig gazdára, a rendezvé­nyek színhelyén idén is el­vétve akad majd üres szék. Az előző években szerzett és az országos példákat csak erősítik, igazolják a helyi megyei tapasztalatok. Sző­kébb hazánkban is egyrészt minden korábbinál jobban megnőtt az érdeklődés az új százötvenedik táblakép-kiál­lítás helyett a vizuális és az esztétikai nevelés, a lakás- kultúra. az ízlés fejlesztése lenne fő feladatuk. Miskol­con — mondotta — igen sok oiyan kiállítási lehetőség van, amelyre eljuthatnak a festé­szet vagy a grafika iránt ér­deklődök. Viszont lényegesen ritkábbak az iparművészet bemutatkozási lehetőségei, amelyek pedig közelebb áll­nak az emberekhez. S noha a Vasas Galériának (vagy korábban a Kohász Galériá­nak) is voltak olyan tárla­tai. amelyeken ezren felül volt a látogatók száma, ezek. a mindennapokhoz közelebb álió kiállítások lényegesen nagyobb érdeklődésre tart­hatnak számot. Pontosabban szólva: a ter­vezett kiállításokhoz kap­csolódva számos olyan prog­ramról is gondoskodnak és gondolkodnak, amelyek se­gítségével az esztétikai él­mény beépülhet a látogatók — elsősorban a nagyüzemi munkások — ízlésvilágába. Gyarapodnak a tárlatvezeté­sek. A TIT keddenként in­gyenes tárlatvezetést aján­lott fel, de valószínűleg si­kerül megoldani a magnós tárlatvezetés gondját is. Az érdeklődők viszonylag rend­szeresen találkozhatnak majd a kiállító művészekkel. Ezek­re a beszélgetésekre, eszme­cserékre mindenekelőtt a művelődési házzal szoros kapcsolatot tartó nagyüzemi szocialista brigádokat hívják meg. Nem mellékes körül­mény ugyanis, hogy az el­múlt évben, főként a Diós­győri Gépgyár szocialista brigádjainak szervezett „cse­lekvő ismeretterjesztő vetél­kedővel” sikerült olyan kö­zösséget kialakítaniuk, akik rendszeres résztvevői a mű­velődési ház művészeti ren­dezvényeinek. (CS. Kr.) ismeretek iránt, legyen az a gazdálkodás bármely ága is; másrészt azt látjuk igazolt­nak, hogy a mezőgazdaság, mim tevékenység, a szakem­bereknél jóval szélesebb tö­megeknek biztosít, ha nem is minden esetben szó szerinti kenyeret, de „saját termést”, fizetéskiegészítést, a szabad idő hasznos eltöltését, egész­séges életmódot. S mindeb­ben a könyveknek, a folyó­iratoknak nagy a szerepük. Kohászok, hivatalnokok, or­vosok tudnának beszélni ró­la,1 hogyan tanultak, meg könyvből metszeni ősziba­rackfákat, hogyan sajátítot­ták el a fólia alatti zöldség- termesztést, vagy a saját ter­mésű bor szakszerű kezelé­sét. Persze a könyvhónap még­is elsősorban a „profi mező­gazdászok” ünnepe, akik kö­zül ma már egyre többen vallják: az egyetem, a főis­kola senkit nem bocsátott el teljes életre elégséges szak­tudással. A diploma, de a szakmunkás-bizonyítvány ér­tékét is csak a mindenkori korszerűnek az ismerete, és gyakorlati alkalmazása érvé­nyesíti. Jó tudni, hogy a mezőgaz­daság szakirodalmáról egy hónapon át ünnepélyesen is megemlékezünk, és 28—29 napra az érdeklődés reflek­torfényébe kerül. A mező­gazdasági könyvhónap igazi értékét azonban az adja, ha túl az ünnepnapokon, a könyv a hétköznapok kísé­rője, a hétköznapok ünnepe marad. A februárok akkor válnak igazán könyvünne­pekké, gazdászünnepekké. Hajda Imre Janzer Frigyes kiállítása Mmém A Hatvani Galériában Janzer Frigyes Munkácsy-díjas szobrász­művész alkotásaiból nyílt kiállítás. Az alkotó negyven művét lát­hatják az érdeklődök. Rádió mellett Szilágyi János hétfőn este újra helyettünk kérdezett. Miért'.’ — tette fel a kérdést ötször, miután a műsor első jelentkezésének visszhangjá­ról is tájékoztatta a hallga­tóságot. Az első adás után okkal felfokozott érdeklő­déssel ültem a hangszóró elé: mit is fog most kérdezni a gyakran nagyon is elevenre tapintó, jóértelműen rámenős riporter, illetve hogyan is fogja fogadni a műsorújság­ban előre ismertetett kérdé­sekre várható válaszokat. Mint az első jelentkezése­kor, a műsor most is nagy tömegek sokfelé kimondott miértjeit fogalmazta meg. hi­szen az összeállítás öt alap­vető kérdése százezrekben, vagy milliókban él. Megák­kor is, ha súlyúkban, jelle­gükben meglehetősen eltérő­ek is voltak. Nem egyenlő értékű probléma a borospa­lackok címkéinek kicsit fél­revezető minőségjelzése, vagy a valuta magánkézben való kezelésének tilalma; az au­tóelőleg után fizetendő két­százalékos kamat alacsony- ságának kiíogásolhatósága, vagy a Ludas Matyi című lap monopolhelyzete, esetleg egy magánszemély titkos te­lefonszámának kinyomtatása egy szakmai lexikonszerű kötetben. Ezekkel a témák­kal találkozhatott a hallgató ugyanis a minapi műsorban. A riporter kérdezett, pél­dákat sorolt, az illetékes meg — nem egy esetben nem hivatala nevében, ha­nem magánemberként! — válaszolt. A minőségi borok címkéinek vitatható közlései­ről — például: „Minőségét egy évig megőrzi” — illeté­kes szakembertől gyakorlati­lag azt tudtuk meg, hogy tu­lajdonképpen nem kell ezt egészen komolyan venni, mert tovább is megtartja minőségét, meg egyébként is van számozottan palacko­zott, igazán minőségi nedű is, meg van árkülönbség a palackok között, semmi ok az aggodalomra. őszintén szólva engem ez nem nyug­tatott meg, mert a ,.minő­ségi” jelzés már régóta vala­mi olyat jelent, hogy nem a •legjobb minőség, hiszen nem is olyan régen a ..Minőségi” nevű volt a leggyatrább fel­vágottféle, az meg egyene­sen riaszt, hogy emberi fo­gyasztásra szánt készítmé­nyeken nem a valós lejárati határidőket jelzik, s 'elörege­dett konzerveket leértékelt áron sóznak a vevőkre. Az autóelőleg vitatott ka­mata körüli ügyben viszont könnyen hagyta magát meg­győzni a magánemberként nyilatkozó OTP-főosztályve- zetőtől. a választ egyetértő­én nyugtázta. E kérdésnél újgy tűnt, mintha csak azért tette volna fel. hogy mód le­gyen e széles fórumon el­mondani az OTP emberének a témával kapcsolatos — aligha magánemberi! — ál­láspontot. Hasonló érzést vál­tott ki a magánembernél őrizhető valuta ügyében fel­tett és humoros példázatok­kal színesített kérdés is, amelyre a válasz előre lát­ható és várható volt. Ezt a mellékízt nem ellensúlyozta a zárópoénnek szánt mondat: ha a forint konvertibilis lesz, a kérdést újra fel kell tenni. Nyilvánvaló, vitathatatlan választ megelőző miértek él­nek a társadalomban, az ta­gadhatatlan, de e műsortól bizonyára nem én várok egyedül több és hatékonyabb vitaszellemet. A Ludas Matyi monopol- helyzetéről folytatott' polémia szellemes volt, s megszívle­lendő belőle, hogy a szatíra, a humor nem a Ludas pri­vilégiuma, lehetne hasonló rovat a napi- és hetilapok­ban is. A titkos telefonszám publikálása, illetve a konk­rét példa a többi miérthez képest kevéssé közérdekű, de roppant tanulságos volt.Szi­lágyi itt volt leginkább ele­mében, ez a‘ vitapartner nyújtott lehetőséget a sarkí- tottabb fogalmazásra a ma­ga elutasító, magabiztos vá­laszaival, de ez a téma kicsit „vihar egy pohár vízben” vol t. A lakosság miértjei válto­zó súlyúak, eltérő értékűek, lg}' tükröződött ez most Szi­lágyi öt „Miért?”-jében,.meg az azokra kapott magyará­zatokban is. (benedek) Tíz év a mérlegen A kórusmozgalom eredményei és gondjai Ha jegyzőkönyvszerűén pergelném vissza a Kórusok Országos Tanácsa Borsod megyei elnöksége tegnapi ülésén elhangzottakul, vala­hogy így érne véget a be­számoló: .......Az elnökség t agjai elismerésüket és kö- szünetüket fejezték ki a kó­rusoknak — kórustagoknak és kórusvezetőknek —- azért az áldozatos munkáért, ame- '•"t az elmúlt tíz évben vé­geztek a zenei kultúra ter­jesztéséért .. ." Nem véletlen, hogy ezt a köszönetét elörebocsálva ad­juk közzé. Nem is udvarias- sági gesztus. Az elmúlt tíz esztendőben ugyanis valóban olyan eredményeket értek el megyénk kórusai és pávakö­rei. amelyek a hetvenes éve­ket a zenei kultúra terjesz­tésében valóban sikeres évek. ké aVatják. Erről semmiképp sem feledkezhetünk el. ak­kor sem, ha a fellendülés éve után mostanában — úgy tűnik —' érzékelhető hely­ben topogás. Az eredményekről és a gondokról egyaránt szó volt a tízéves múltra visszatekin­tő társadalmi szervezet, a KÓTA Borsod megyei elnök­ségének tegnap délelőtti ülé­sén. Valahogy úgy illő. hogy első helyen az eredmények­ről adjunk számot. A me­gyei szervezet (egyidőben alakult meg az országos szer­vezettel) egyik legfőbb érde­me, hogy a kórus- és páva- körmozgalom mellé fel tud­ta sorakoztatni a társadalmi támogatást. Ennek többek között olyan jól látható ered­ményei vannak, mint a díj­adományozó hangversenyek, a KISZ-szel közösen már hagyományosan megrende­zésre kerülő menetdalver­senyek, a mozgalmi dalfesz­tivál. Az elmúlt tíz évben váltak visszatérő rendezvé­nyekké az olyan dalostalál­kozók, mint az aranyosvöl­gyi majális a szerencsi já­rásban, vagy a bükkaljai dalosnapok a mezőkövesdi­ben. A kórusmozgalomnak és a pávaköröknek a zenei világnapon való közreműkö­dése az elmúlt évben az. aggteleki barlanghangver­senyben csúcsosodott ki. Ez a találkozó, amelyen az or­szág legkiválóbb tizenhat pá­vaköre is szerepelt, nemcsak a népzene ünnepe volt. Meg­emlékeztek Bárdos Lajos Kossuth-díjas karnagy 80. Febreári magyar filmek Három magyar film bemutatását ígérik februárra a premier­mozik. Már 7.-től látható a Vasárnapi szülök című, Rózsa János rendezte, roppant nagyhatású dráma az állami intézetekben ne­velt fiatalkorúak életéről. E filmről egyébként Miskolcon, február 11-én nagyobb közönségvitát is tervez a moziüzemi vállalat. A következő héten — 14-től — Gyarmathy lívia Koportos cimű filmjét vetítik, amely Balázs József azonos című kisregényéből készült, 21-től pedig Rényi Tamás (ilmje, az Elve, vagy halva című kalandfilm, Noszlopi Gáspár 1848-as kormánybiztos törté­nete pereg az érdeklődök előtt. Képünk a Vasárnapi szülök egyik kockája­születésnapjáról is. S ha már itt tartunk, a megyei szerve­zet munkáját merlegre téve aligha hagyhatjuk ki a számvetésből, hogy megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tottak a ma élő fiatal ma­gyar zeneszerzők megismer­tetésére. Balázs Árpád, Ka­rai Józsei és Loránd István után idén ’Juhász Frigyes szerzői estjére készül sok-sok kórusunk. Igen szűkszavú az elmúlt tiz év munkájának ilyetén összefoglalása. Hisz még csak említést sem tehetünk olyan rendezvénysorozatokról, mint a Borsodi Fonó a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Házban, amelyek pedig ran­gos fórumaivál váltak a me­gyei népzenei életnek. S az ifjúsági kórusmozgalomról szólva aligha feledkezhetünk meg arról, hogy a számon tartott 12U ifjúsági énekkar (ezek a legnépesebbek) az Éneklő ifjúság mozgalomban lálvt iyosan szép eredménye, két ért el. A sikerekről szól­va: a felnőtt öntevékeny kó­rusok rádiós kóruspódium hangversenyei országosan is ismertek. Az országos minő­sítő hangversenyeken 34 borsodi felnőtt kórus énekelt. Pávaköreink száma ugyan megfogyatkozott — 45 páva­kor szerzett minősítési —, de közülük több nemcsak országos, hanem országhatá­ron túli hírnévnek is örvend. Van tehát mit számba ven­ni, és van mit félteni! Alig­ha lehet ugyanis kétséges, hogy gazdasági nehézségeink visszahathatnak az öntevé­keny művészeti mozgalomra, igy a kórus, és pávakör- mozgalomra is. Ha valaha szükség volt társadalmi ösz- szefogásra és figyelemre, ak­kor most igazán szükség lesz. Már csak azért is, mert épp a kórus- és a pávakörmoz- galom az,, amely az aktív művelődésben a legnagyobb tömegeket mozgatja meg. Nem véletlen, hogy _ezen az elnökségi ülésen több ízben is megfogalmazódott: jobb odafigyeléssel, erkölcsi meg­becsüléssel kell viseltetni mindazok iránt, akik dalos­ként, vagy karnagyként, a zenei kultúra terjesztésében, közművelődésünk e területen való kiszélesítésében részt vállalnak. Nemcsak a dalo­sok ügye zenei kultúránk színvonala! Az ifjúsági ének­karok nagy száma ellenére is gortd felnőtt énekkaraink, kórusaink utánpótlása. Sem­miképp sem mehetünk el szótlanul a régi és neves énekkarok elöregedése és lassú elnéptelenedése mel­lett. Egyfajta számvetés is lesz, hogy ebben az évben megyei szinten felmérik, hol működnek kórusok és páva­körök. számba veszik gond­jaikat. A kórusmozgalom to­vábbi fejlődése érdekében pedig szeretnék helyileg megoldani a karnagyok to­vábbképzését. illetve alap­képzését. A KÓTA megyei szerve­zete nem látványos módon kívánja megülni a tízéves jubileumot. Az idei hangver­senyek. a kórusok előtt álló. feladatok a mindennapi ze­nei kultúra terjesztését köve. félik meg. A jubileumra azért utal majd. hogy a ha- avományos „dníosfóruniok” •évikét Tokaiban tarifák meg. ahol 1070-ben megala­kult e megyei társadalmi szervezet. Csulorás Annamária i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents