Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

1980. február 20., szerda ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Már fűtik a kemencét l a IC Harmincnégymilliós felújítás unka biztonságáért A berente! központi bányamentő állomáson a lyukói bányamen­tők raja a szabad időt arra használja, hogy a mentési munkála­tokat gyakorolják. Laczó József felv. Kezdetben meszet égettek, később téglát gyártottak itt. Aztán egy nagyarányú fej­lesztéssel kezdetét vehette az üveggyártás. Ablaküveget készítettek, mégpedig úgy, hogy fújtak egy nagy bur­kot és azt széthasították, ki­simították. Ezt a technológi­át a kanalas öntés követte, mígnem eljutottak a mai, korszerű üveggyártásig. Eny- nyi — dióhéjban — a Mis­kolci Üveggyár története, ám ha a későbbiekben meg­írják majd a gyár monográ­fiáját, feltétlenül új fejezetet kapnak a hetvenes évek. A fénykor az ország nagy lakásépítési programjával kezdődött. Soha nem volt szükség ennyi drótüvegre, mint manapság. Az itt gyár­tott és csakis itt gyártott színes üvegek díszítik az or­szág szinte minden városá­nak lakótelepeit. Ezek a szí­nes erkélyek oldják a szür­ke panelházak egyhangúsá­gát. Sárga, kék és zöld drót­üveget gyártanak Miskolcon. Húszféle mintát tudnak elő­állítani, de az építők — ha válogatni lehet — ötöt ked­velnek leginkább. Ezen aztán ne múljék: már hosszú ide­je ezt az öt divatosat készíti a gyár. Ebben, a máskor oly nett gyárban most példátlan a rendetlenség. A kemencék, a csarnok mögötti területen sok száz tonna ócskavas, és egyébként is minden a feje tetejére állt. Toldi Ferenc, a műszaki osztály vezetője megnyugtat: tervszerű ez a rendetlenség, mindenki és minden a helyén van. Csak- hát egy ilyen nagy munka ilyen látszólagos zűrzavarral jár. Az ötös számú kemen­cénél is csak pár napja ren­deződtek a dolgok, ekkor állt át ez a gyártósor a síküveg­ről az U-profilú üveg gyár­tására. -At kellett állni, mert nagy az U-profilú üveg iránti igény. A négyes számú ke­mence meg éppen most tá­mad fel poraiból. — A kemencéket három- évenként fél kell újítani, mert a beépített tűzálló anyag ennyi idő alatt felol­dódik az üvegben, a falak elvékonyodnak — magyaráz­za Toldi Ferenc. — Január elején megkezdtük hát a ke­mence felújítását. Hagyo­mány a gyárban, hogy az év elején végezzük ezt a munkát. Onnan ez a hagyo­mány, hogy régen ilyenkor volt a leglanyhább a keres­let az üveg iránt. Ma már nem így van, egész évben kell az üveg, ezért — úgy gondoljuk —, változtatnunk is kell ezen, mert a mostani igen kemény január is ne­hezítette a munkákat. A munkások igen sokat szen­vedtek a mínusz 15—20 fo­kos hidegtől. Ennek ellenére igen jól haladunk, úgy néz ki, hogy a tervezettnél vala­mivel korában üzembe he­lyezhetjük a kemencét. — Itt a kemence mellett már meleg van ... — A hatodik napja fűtjük, már 500 fokos a hőmérsék­lete. A felfűlési idő 12 nap. A tizenkettedik napon 1450 fokos lesz. A szárítás és a felíűtés igen kényes munka. Ezt a folyamatot sem kés­leltetni, sem siettetni nem szabad, egy elhibázott lépés­sel tönkre tehetjük mindazt, amit nagy munkával megcsi­náltunk. Pár fokkal maga­sabb hőmérséklet már ka­tasztrófát okozhat, beomol- hat az egész építmény. A kémlelőnyíláson beku­kucskálva, szép „panoráma” tárul az ember elé. Izzanak a kékes üvegdarabok, min­den egyes darabot három­négy lángnyelvecske olvaszt. — Fokozatosan adagoljuk a kemencébe az üveget, míg meg nem telik a kód. Ha minden úgy történik, aho­gyan szeretnénk, február 25- én csapolunk! — Mennyibe kerül ez a nagy munka? — Ha három év múlva ismét felújítjuk ezt a ke­mencét, akkor az már nem kerül többe 9—10 millió fo­rintnál. Ez a mostani mun­ka értéke 34 millió forint. Most ugyanis nemcsak a szokásos felújítást végezzük, hanem bővítjük, korszerűsít­jük az egész mechanizmust. A drótüveg Iránti nagy ke­reslet indokolta ezt. A ke­mence — mint láttuk — ké­szen van, de ez a kemence nagyobb, mint a régi volt. Ezenkívül 7 méterrel meg­hosszabbítjuk a hűtőt, a hő­cserélőt a csarnokon kívülre helyezzük, korszerűsítjük a hővisszanyerő berendezést. A régi kemence havonta mintegy 9 millió forintot ter­melt. A bővítés, korszerűsí­tés után 30 százalékkal nő a teljesítménye, tehát ennyivel növekszik a gyár termelési értéke. A hőcserélő korsze­rűsítésével pedig jelentéke­nyen javul az energiagazdál­kodás. A légi berendezéssel 150 Celsius-fokot, az újjal 650 Celsius-fokot tudnak visszanyerni. A felújítás utón óránként 2 millió ki­lokalóriát takarítanak meg. — A bővítést és a felújí­tást ,a múlt évben tervezte meg az osztályunk — mond­ja Toldi Ferenc. — A kivite­lezést ezúttal nem tudtuk a saját műszakijainkkal meg­oldani, több külső vállalat dolgozik most is a gyárban. A kemencét a Hőtechnikai Vállalat építette, a hőcseré­lőt az Üvegipari Művek pásztói Szerszám- és Készü­lékgyára építi, a vizescsa- tornót a Földgép Vállalat, a technológiai vízrendszert és a kemence külső hűtését a KIPSZER, a hűtő meghosz- szabbítását a mi tmk-saink építik. Nekik is, nekünk is érdekünk, hogy gyorsan be­fejezzük a munkát. Mindvé­gig jó volt az összhang a ki­vitelezők között. A már meleg kemence mellett találkozunk a Hő­technikai Vállalat dolgozói­val. A kőművesek már befe­jezték munkájukat, most a lakatosok brigádja dolgozik. — Tizenheten vagyunk — mondja a szocialista brigád vezetője, Kabalecz Béla. — A közelmúltban megkez­dődött az alapanyag-előké­szítés rekonstrukciója a Di­ósgyőri Papírgyárban. Első­sorban a finom papírokat készítő üzemben a, felújítás lényegesen javítja a papír minőségét Üj őrlőüzemet A kohó- és gépipari válla­latok igazgatóinak országos értekezletén a miniszteri be­számoló említette az esetet, amikor az egyik vállalat mindössze kél és fél oldalon, a másik 14 oldalon adott je­lentést arról, mire jnto'tt szervező munkájával az 1976. és 1979. közötti esztendők­ben. A 14 oldalas összegezés, szinte semmit sem mondott míg a két és fél oldal té­nyek, adatok tömör summá- zata volt, tízmillió forinton felüli hasznot írva a szerve­zés javára. A terjedelmes anyag összeállítói ezer do­logba belekaptak, nem is­merve fel azt, hogy a for­mális cselekvés sem emészt kevesebb időt, energiát, mint az érdemi lépés, csak éppen hatása, eredménye nincsen. A termelőhelyek többnyire nem szántszándékkal adnak előnyt annak, ami a kirakat­ban áll. Sokkal inkább rá­bukkanhatunk verítékes igye­kezetre, lótás-futási'k, amely­nek értelme, célja kétséges, annak ellenére, hogy az érintettek úgy vélik, bele­szakadnak a teendőkbe. S bár tagadhatatlan, hogy dől­Általában 115 százalékra teljesítjük terveinket, emi­att megbecsülnek minket a vállalatunknál és azokban az üzemekben is, ahol éppen dolgozunk. Nem tagadjuk, nehéz volt itt a munka, a rettenetes hideg és a huza­tos csarnok nehezítette. A pásztóiak, az Üvegipari Művek dolgozói, tehát lénye­gében otthon vannak a Mis­kolci Üveggyárban is. — Azonos zsebbe dolgo­zunk, ha lazsálnánk, vagy rossz munkát végeznénk, az a mi /.sebünkre menne. Régi jó kapcsolatunk van a mis­kolciakkal, szeretünk is itt dolgozni. De otthon azért mégis jobb. Kényelmesek az itteni IBÜSZ-lakások, ahol élünk, de a család távol lé­te ... És a kereset is jobb otthon. Szóval, minden amel­lett szól, hogy cgy-egy kül­ső munkát minél előbb befe­jezzünk — magyarázza Ka- szap Géza művezető. A KIPSZER Csizmár Ti­bor vezette, aranykoszovús ifjúsági brigádját olyan nagy tervek fűtik, amelyek keve­seknek adatnak meg. — Brigádunk fele Líbiába készül — mondja a brigád­vezető. — Fiatalok vagyunk mindannyian, azt hiszem ért­hető, hogy az a nagy út iz­gat bennünket, várjuk. Egy kórházat építünk ott, ennek a vízvezeték- és klímarend­szerét szereljük majd. De azt hiszem, az is érthető, hogy az eddigi jó munkánkkal szolgáltunk rá a kiküldetés­re. Ha most elrontanánk az üveggyárat, biztos, hogy „ug­rana” Líbia. Gondolhatja: apait-anyait beleadunk ebbe a melóba. Ennek az „apainak és anya­inak” pedig az lesz az ered­ménye, hogy az országszerte híressé vált Miskolci Üveg­gyár a hónap végén meg­kezdheti a drótü'vegek gyár­tását. Az ittenieken nem múlnak tehát a lakásátadá­sok. Milyen bonyolult is a világ! Néhány szakállas, a líbiai útikönyvet böngésző fiú nakalandvágya is köz­rejátszik a lakáshoz jutó csalódok nagy örömében. Léray Györgyi építenek, megoldják az ada­golás folyamatosságát, kor­szerűsítik a szállítást és az osztályozórendszert. A kor­szerűsítés az importanyagok jobb hasznosítását is lehető­vé teszi. goznak, nem gondolták vé­gig, miért, merre és hogyan lépjenek, csak az járt az eszükben: nekünk is fel kell mutatni1 valamit. Emiatt tör­ténik azután, hogy a felüle­tesen összerakott berendezés eljut ugyan a külföldi kiál­lításra, de az első órában fölmondja a szolgálatot, s attól kezdve nem mozdul kérő szóra, káromkodásra se; szerelő kellene hozzá, aki pótolná az otthon mulasztot­takat. Emiatt ezután megtör­ténik: 6 hónap alatt — amint az a Kereskedelmi Minőség­ellenőrző Intézet vizsgálatai­ból kiderült — termékek so­ra — összesen 362 árucikk — bizonyult a forgalomba ho­zatalra alkalmatlannak, sú­lyos minőséghibák, a rendel­tetésszerű használat minimu­mának hiánya miatt. Megmásítanánk a valósá­got, ha arról nem esnék szó: a formális cselekvésnek né­mileg kedvezett, táptalajt A hazai. így a borsodi szénbányákban is egyre kor­szerűbb biztonsági berende­zéseket használnak a nagy tömegtermelő munkahelye­ken. Baleset azonban ennek ellenére előfordul. Éppen ezért a legfontosabb feladatuknak tartják ezeknek a megelőzé­sét. Blaha Béla, a Magyar Szénbányászati Tröszt bánya- biztonsági önálló osztályának főmérnöke elmondotta, hogy tröszti szinten az idén biz­tonságtechnikai és egészség- védelmi célokra több mint 322 millió forintot fordíta­nak. Ebből megfelelő módon részesedik a Borsodi Szén­A legjobb akarattal sem állíthatják aknájukról a tervtáréi bányászok, hogy elkényezteti őket. Rendkívül rosszak itt a geológiai körül­mények: állandó jelenség a víz, a sár, s a széntelep foly­tonosságát megszakító vető. Hasonló nehézségek hátrál­tatják a K/5-ös fronton dol­gozó Komarov szocialista bri­gád termelőmunkáját is. — Az elmúlt év, november 13-án indítottuk ezt a fejtést — mondotta ottjártunkkor Farkas Csaba harmad vezető vájár. — Kezdetben ment is minden a maga rendjén, de idővel egyre sűrűsödtek a gondok. Egyszerre négy 40— 90 centiméteres vető is hú­nyújtolt. az eddig érvényben volt szabályozás, a szent te­hénként . tisztelt bázis-elv, azaz aki a könnyebb utat ke­reste, az meglelte, kellő mentségekkel, magyarázatok­kal egyetemben. Nem szá­mított ritkaságnak, hogy a formálisan haladókat kedve­zőbb színben láttatta a gaz­dasági környezet, mint azo­kat, akik ténylegesen előbbre mentek, ám nem érteitek ahhoz — vagy még inkább: nem akartak érteni hozzá —, miként „adják el” a felügye­leti szerveknél hathatós lé­péseik bizonyítékait. Ez a fonák helyzet újra meg újra átírta a társadalmi érdekelt­ség szolgálatában kapott ran­gok listáját, olykor azt tün­tetve fel élen állónak, aki mást sem tett, mint mindig frissen tartotta a — kiraka­tát. S mert élen állhatott, az ilyen, a látszateredmények­től óvakodók elbizonytala­nodtak, kérdőjelekkel néztek nél most folyik a VI. ötéves terv további bányabiztonsá­got javító feladatainak a megállapítása. A jövőben sokkal nagyobb felelősség hárul e téren a műszaki, a gazdasági vezetésre is. Ter­vezik a bányamentés fej­lesztését. A már meglevő há­lózat mellett egy országos bányamentő állomás létreho­zásáról is szó van tatabányai központtal. Mint a főmérnök hangsúlyozta, ez igen indo­kolt lenne, hiszen egyrészt megkönnyítené a bányamen- téseket, másrészt összefogná a bányamentő állomások működését zódott a száz méter szeles fejtési homlokon. Jelenleg már „csak” kettő van belő­le, ám vetőből a kevesebb is sok. Szeretnénk minél előbb kilábalni belőle. A 23 tagú kollektíva 12 ■éve dolgozik együtt, az alapí­tás óta természetesen már jelentősen megváltozott az összetétele. Az elmúlt évi munkája alapján a közösség elnyerte az ezüstkoszorút, az idén megpályázza az arany fokozatot. Az akna vezetői az első negyedévben 14 763 tonna szén felszínre küldését várják a Komarov-brigádtól, a bányászok ennek feltétle­nül eleget akarnak tenni. S ígérik, hogy a 3 százalékos pótvállalást is teljesítik. szembe, talán a kísértés is megérintette őket, nem len­ne jobb, ha ők is ... Szerencsére: a formális és a tényleges cselekvés között éles különbséget tevők több­nyire nem követték, nem másolták a téves példát, mert számot vetettek hosszú távú érdekeikkel, holnapjuk megalapozottságának követel­ményeivel. Most, amikor az új szabályozás határozott lé­pést tett a valós eredmények kikényszerítésére, a formális cselekvés nem egyszerűen magatartásbeli hibák ódiu­mát vállaltatja az érintett közösséggel, hanem gazdál­kodási hibákét, tévedésekét! S ez nagy különbség. A ko­rábbiaknál tisztább, világo­sabb kép rajzolódhat ki a termelőhelyi kollektívák előtt arról, mit ér az, amit tesz­nek. S ez a mérlegelés na­gyon is gyakorlati jelentősé­gű; a holnapot vetíti elénk. V. T. Az idén a bányamentés területén nemzetközi vi­szonylatban is előrelépésre törekednek, mivel a KGST- egyezmény alapján, kétoldalú szerződéseket kötnek, ame­lyek magukba foglalják a kölcsönös szaktanácsadást, a technológiai ismeretek átadá­sát, amennyiben szükséges a közvetlen segítségnyújtást, illetve a megfelelő bánya fel­szerelések átadását is szük­ség esetén. Az egyezményeit konkretizálása most van fo­lyamatban. A biztonságtechnikai és egészségvédelmi feladatokon belül nagy gondot fordítanak a bányatűzvédelmi tevékeny­ségre is. Mint Podhorányi László, a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat berentei köz­ponti bányamentő állomásá­nak vezetője elmondotta: az elmúlt, tíz esztendőben a borsodi szénmedencében csak három olyan tűzeset fordult elő, amelyet külső behatás okozott. A többi bányatűz öngyulladás következménye volt. A Borsodi Szénbányák Vállalatnál két bányamentő állomás van, az egyik Be- rentén, a másik Farkaslyu­kon. Mind a kettő el van lát­va a megfelelő felszerelések­kel. Itt állandóan egy-egy bányamentő raj tart egy-egy hétig szolgálatot arra az eset­re, hogy ha kell, azonnal be­avatkozhassanak. A bánya­mentők általában a legjobb bányászokból kerülnek ki, akik szigorú orvosi vizsgála­ton esnek át. A bányamentő állomáson eltöltött egy-egy hetes szolgálat alatt nemcsak készenlétben vannak, hanem továbbképezik magukat és gyakorolják a bányamentő készülékek kezelését is. Borsodi vállalatok a szegedi ipari vásáron Az idén, július 18. és 2Si között rendezik meg Szegőt den az immár hagyományos ipari vásárt és kiállítást. EdJ dig már 250 hazai iparválla-: lat, szövetkezet, mezőgazda*) sági szövetkezet és több ma-: gánkisiparos jelentette be részvételét. Borsod megyéből kiállítja termékeit az Észak­magyarországi Tégla- és Cse­répipari Vállalat, a Tiszai Vegyikombinát, az Ózdi Ko­hászati Üzemek, a nyéklád- házi MEZÖPANEL és a Mezőkövesdi járási Építő­ipari Szövetkezet, Az idei, szegedi ipari vásár az új­donságoknak ad elsőrendű szerepet; ezzel is hozzá akarnak járulni a termelők, a kereskedelem és a fogyasz­tók találkozásához. A hazai kiállítókon kivül — immár hagyományosan — Jugoszláviából közel száz ki­állítót. várnak, de meghívták Szeged testvérvárosainak ter­melő vállalatait is; a Szov­jetunióból Ogyesszát, Len-1 gyelországból Lódzot és Finn­országból Turkut. Ilyen érte­lemben tehát egyáltalán nem lokális jellegű bemutatóról van szó, hiszen ez a kiállí­tás országos érdeklődésre tarthat számot. A kiállítás területét a ter­vek szerint az idén egy újabb, közel ezer négyzet- méter alapterületű, fedett csarnokkal kívánják gyara­pítani. Mint eddig is, meg­rendezik a szakmai napokat, a külföldi kiállítók külön vásári napot tartanak, ezen­kívül kooperációs tárgyalá­sokra is sor kerül. A vásár látogatóinak a MÁV utazása kedvezményt nyújt Papírgyári rekonstrukció bányák Vállalat is. A tröszt­Az arany fokozatért dolgoznak...

Next

/
Thumbnails
Contents