Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-15 / 38. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 1980. február 15., péntek A Miskolci Akadémiai Bizottság életéből Az egészségügyi szakbizottság munkához Beszélgetés dr. Prónay Gáborral Észa k-Magyarország t úüoEtiópiái katooateiaetó A Sajtófotó című kiállítás anyagából. És a tapasztalatok után? leriili niBüka a járásokban manyos életeben minden bizonnyal mérföldkövet .jelentő dátum 1979. november 30-a, amikor hivatalosan is megalakult a Mislwlci Akadémiai Bizottság. Ezen az alakuló ülésen választották meg a bizottság i vezetőit, valamint a hét szakbizottság elnökét, es ekkor határozták el, hogy a hét szakbizottság megszervezi a munkáját, munkához iát. Elsőként az egészségügyi szakbizottság alakította kJ a maga korét, s kezdt munkához. A napokban tartott ülésével hivatalosan is megkezdte szakbi- ZÓttsági tevékenységét. E szakbizottság elnöke dr. Prónay Gábor kandidátus, osztályvezető főorvos. Vele beszélgettünk a szakbizottság eddigi tevékenységéről, terveiről. — Jóllehet, a hivatalos alakulás csak a napokban fejeződött be, a szakbizottság eddig is ténykedett. Mit tudna erről elmondani? — Szakbizottságunk tagjai Borsod, Heves- és Nógrád megye kandidátusi fokozatú egészségügyi dolgozói, -szám szerint Borsodból heten, Hevesből hatan, Nógrádból hárman. továbbá a három megye tudományos bizottságainak elnökei, illetve ha az kandidátus, a helyettese és a szakbizottság titkára. így együttesen húsz állandó tagra számíthatunk. A titkári tisztre dr. Nagy György adjunktust jelöltük. Eddigi munkánk során tájékozódtunk a helyszínen a szegedi, a pécsi és a veszprémi akadémiai bizottságok munkájáról. személyes kapcsolatot teremtettem mindegyikkel, a gyakorlati munka vitelének megismeréséhez korábbi írásos anyagaikat áttanulmányoztuk. Mivel a Miskolci Akadémiai Bizottságban sajátos szerkezete folytán túlsúlyban van a műszaki értelmiség, szükségesnek láttuk orvosi vonalon a Debreceni Akadémiai Bizottsággal való együttműködés szorosabb kialakítását. Alakuló értekezletünkre meghívtuk Leövey András professzort, az orvos-biológiai szakbizottság jelenlegi elnökét, aki örömmel fogadta ezt a fajta * A férjes asszony neve: i a férje neve a hozzátoldott j ,.né”-vel és egyre gyak- i rabban a lánykori névvel. [ Vagy: csak leánykori név. Országszerte' mind töb- i ben élnek a törvény adta | lehetőségekkel. Ki-ki tet- i szés szerint választ név- J viselési formát. Amíg , 1895-től. az állami anya< könyvezés kezdetétől csak- J nem 100 esztendeig csupán i a férj nevét használhatták [ a nők, ma már Szabó Já- i nosné vagy Szabó Jánosné | Nagy Mária, vagy Szabó- i né Nagy Mária, vagy Sza• bó' Mária, avagy Nagy [ Mária lehet a férjes asz- i srony. í Változnak a névviselési J szokások. —- A nők — főleg a fíaJ falok — szakítanak a ha- i gyománnyal, — mondta j Sipos Tibor, a Fővárosi i Tanács anyakönyvi cso• portjának vezetője. •— Büj dapesten évente a férjhez i menő 20—22 ezer nő közül J mintegy 17 ezren veszik i át a férjük nevét, sokan | azonban hozzákapcsolják a , maguk családi és utóne- i vét. Mintegy 2500-an íér- J jüik családi nevéhez fűzik i a maguk teljes nevét. Ma J már nem kevés — csak- ■ nem 800 — azoknak a J száma, akik férjük családi t szomszédi kapcsoiatot. Kapcsolatot teremtettem még a Magyar Tudományos Akadémia orvosi szakbizottságával es természetesen több tárgyalást folytattam a Miskolci Akadémiai BizotLság vezetőivel. — Mit tart az alakuló ülés legfontosabb eseményének? — Elsősorban azt, hogy a szakbizottság tagjai megismerkednek egymással. A három megye területén szétszórtan élő. tagok nemcsak bemutatkoztak egymásnak, hanem beszámoltak szakmai és tudományos tevékenységükről, így közelebb kerültek egymáshoz. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert eltökélt szándékunk a Budapesten kívül élő, tudományos fokozattal rendelkező orvosokat és más orvosokat, akik tudományos szinten kívánnak dolgozni, összetartani és a főváros és a vidék közötti különbséget áthidalni, ké- pességeiitkböl mind többet felmutatni az eddigieken felül, valamint a határterületeken dolgozókkal, kutatókkal, üzemekkel mind jobb kapcsolatot kiépíteni, s szükség esetén ezek segítségét munkánkhoz igénybe is venni. Itt elsősorban a Nehézipari Műszaki Egyetemre, a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, a Debreceni Agrártudományi Egyetemre és a nagyüzemekre gondolok. — Gondolom, az alakuló ülésen a „hogyan tovább?” leerdése is szóba kerüli. — Természetesen. Az év folyamán szeretnénk minden megye székhelyén egy ízben egy-egy napos kétféle rendezvényt tartani. Azaz zártkörű szakbizottsági megbeszélést, amelyen egymás munkáját, témáját ismertető ülést tervezünk; másrészt a megyei kórházak tudományos bizottságai által szervezett tudományos ülést, amelyen a megyék orvosainak kölcsönös megismerését, egymáshoz közelebb kerülését szorgalmaznánk. Március végén esetleg Egerben bemutatkozna a nógrádi, valamivel később Salgótarjánban a borsodi, az ősz folyamán Miskolcon a Heves megyei tudományos bizottság. Ezt rendszeressé szeretnénk tenrés a maguk utónevét viselik, De ennél is több — mintegy 900 — nő csak a saját nevét használja házasság után is. Általában orvosok, jogászok, a tudományos munkakörökben dolgozó nők, egyetemi, főiskolai hallgatók ragaszkodnak nevükhöz. Ezzel is egyenjogúságukat fejezik ki — mondotta a csoport- vezető. — Úgy vélik, a névviselés régi formája elavult. Huszonhat évvel ezelőtt örömmel üdvözölték a családjogi törvényt, amely engedélyezte, hogy a nők ne viseljék a férj nevét, ha nem akarják. Elsőként ők tartották meg leánynevüket. Az öt évvel ezelőtti módosított törvénnyel lehetővé tett újabb névviselési formákat szintén ők választják. A Magyar Nők Országos Tanácsának munkatársai elmondták: e téren is tanulságos volt a családjogi törvény megvalósításának és társadalmi hatásának vizsgálata. Ezt a MNOT ni. Szóba került az alakuló ülésen különböző munkacsoportok létesítése is. ez azonban még kibontakozóban van. — E kiemelt (eladótól. ! mellett, miven összegezhetnél az egészségügyi szakbizott-1 ság további teendőit? — Védnökséget vállalva, szeretnénk nagyobb erkölcsi súlyt biztosítani a jövőben a Miskolci Akadémiai Bizottság területén megrendezendő orvosi tudományos rendezvényeknek. Elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy területünk adottságainak megfelelően egészségügyi és határterületi problémákkal — gondolok itt nehézipari, vegyipari, élelmiszeripari témákra — foglalkozzunk, az e téren folyó munkákat koordináljuk. Szerelnénk szakmapolitikai segítséget nyújtani szükség szerint a megyei vezető kórházak speciális szakmai, illetve tudományos munkájához. Tervezünk pályázatokat is, amelyeket megyénként hirdetnénk meg; kapcsolatot szeretnénk teremteni a környező szocialista országokká 1, testvér-városokkal, betekinteni azok tudományos orvosi munkájába, kicserélni tapasztalatainkat. Tervezzük a későbbiekben hazai, esetleg később külföldi résztvevőkkel a Miskolci Akadémiai Bizottság rendezésében regionális témájú orvosi tudományos rendezvények előkészítését, illetve megszervezését. Végül, de nem utolsósorban, fokozatosan szeretnénk körzetünk szakembereit « Tudományos Minősítő Bizottság munkájába bevonni. — A terv igen gazdag, sokrétű. Minden bizonnyal jól átgondolt is, és egyezik a Magyar Tudományos Al;a- démia illetékeseinek elképzeléseivel. — Igen, konzultáltam az előbbi témákban dr. Szent- ágothai János professzorral, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, aki helyeselte elképzeléseinket és több hasznos észrevételt is tett. kezdeményezésére az Igazságügyi, az Egészségügyi, az Oktatási Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség végezte. Tapasztalatainak tanúsága szerint a férjhez menők zöme — Borsodban 96, Baranyában 70 százaléka — a férj teljes nevét használja a ‘ „né”-toldattal. Sokan választják azonban a többi névviselési formát is. Kedvelt változat: a férj családi neve a „né”- toldattal és a feleség leánykori nevével. Ez — amint •a nők indokolják — jelzi a férjezettséget és ismerteti a nő családi és utónevét is. Sok családban a szülök kérik, hogy a leány a férje nevét viselje. S a térjek egyetértenek ezzel. A nem hagyományos formákat vidéken is a fiatalok választják. A házasulandók az anyakönyvvezető előtt döntenek, a tapasztalat szerint felelősséggel. Házasságkötés után kevesen, s indokoltan kérik a névváltoztatásit. Az egyik Szilvásy Nándor plakátjai Egy torz, kicsit morbid plakátember hívja fel a figyelmet a diósgyőri Vasas Galéria legújabb kiállítására. A piakátember — ez a csupa fej, csupa láb. „P”- betűt formázó torzszülött, melynek ordító szájából elő- vilian a teljes fogsor — Szilvásy Nándor teremtménye. Először 1972-ben rajzolta meg — a kritikusok azt írták akkor, hogy ennek az egész műfajnak emblémája is lehetne —. s most e kiállításához újra elővette. A két piakátember között kicsi. de mégis lényeges az eltérés: ennek az újabbnak csiklandozzák a talpát a felhők . .. Nos, ha az elsőt a műfaj, ezt a másodikul Szilvásy „emblémájaként” könyvelhetjük el magunkban. Ha ugyanis tömören meg akarjuk fogalmazni magunknak, hogy miben van Szilvásy Nándor plakátművészetének sajátos, meghatározó jegye, akkor a szakmai biztonság, a fegyelmező tudatosság, a vonal tisztelete mellett,' feltétlenül meg kell említeni olykor már-már szatirikus kedvét. Néha játékossággá, néha halk iróniává szelídül, de ha a téma engedi, ebből az énjéből is belop valamit plakátjaiba. A leggyilkosabb szatírája talán a kiállításon látható plakátterve a színes televízióról: a sokszínű káva, s a képernyő fekete-fehér kövezet halottjai (terrorcselekmény? háború? gyilkosság?) politikai mondanivalót hordoznak. A plakát az utca művészete. Szigorúan véve alkalmazott grafika. Jelentőségéről, fontosságáról, művészeti helyéről viták folynak. Az ilyen vitákban perdöntő lehet egy-egy nagy egyéniség életműve. S az alkalmazott grafikának ilyen nagy egyénisége Szilvásy Nándor. A Vasas Galériában közel húsz esztendő plakátjaiból láthatunk válogatást. Tematikailag és művészi eszköztárukban egyaránt széles skálán morognak ezek a plakátok. Időben és térben ösz- szefűzi azonban ezeket alkotójuknak már emlegetett grafikai felkészültsége, szakmai tudása, s lényegre, mindig a lényegre koncentráló képessége. A kiállítást tegnap délután nyitotta meg Bereezky Lóránd művészettörténész. A látogatók március 12-ig teesetben például a második feleséget zavarta, hogy az első feleség neve az övévei azonos. Egy másik esetben a férje családi és saját utónevét viselő feleséget a férj testvérének vélték. A házasság felbontása után a fiatalok általában ismét leánykori nevüket viselik. A gyermekes asz- szonyok zöme azonban megtartja a férje nevét. Talán nem tudják’ milyen névviselési tormák közül választhatnak? A gyermekek általában az apa családi nevét viselik — bizonyította a vizsgálat, bár a jog módot ad arra, hogy az anya nevét kapják, ha ő is ezt használja. Az anyák — még a bátor fiatalok is — óvatosak ebben. Az előítélettől féltik a gyermeket. És nem is indokolatlanul. Talán legjobb, ha kérdésként fogalmazzuk meg véleményünket; Mit végezhet területi munkájában ott az intézmény, ahol • senkinek sem hiányzik a hálózati munkaterv? A kérdésfeltevéssel tulajdonképpen a közepébe vágtunk annak a tupaszlalatösz- szegzésnek, melyet a közelmúltban készített a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ hálózati- módszertani csoportja. Az általános helyzetkép felrajzolása közben maguk az anyag készítői fogalmazták meg a bevezetőben említett gondolatot, el nem hallgatható „negatív példa”-kénl. Kiderül azonban az is, hogy nem mindig volt ez a helyzet, a színképbomlás összefügg a járási tanácsok megszűnésével. Amíg ugyanis „ . . . a járási végrehajtó bizottságok folyamatosan szorgalmazták a területi munkál, eredményesebben szabták meg a hálózati feladatokat és teljesítésüket hangsúlyozottabban követelték” —addig a jelenlegi helyzetben „ ... túlsúlyba került az intézményi munka és leszűkült, elszegényedett a hálózati tevékenység ...” Mindez nem jelenti azt, hogy a járási művelődési központok munkaterveiben nem fogalmazódnak meg a hálózati-módszertani munka leiadatai, tennivalói — annak összegzését tükrözi az elemzés, hogy eltérő körülmények között és számos objektív, meg szubjektív erő szorításában kell dolgozniuk. A működés feltételeit illetően megállapítható, hogy a mezőkövesdi, az encsi és a sátoraljaújhelyi intézmények lehetőségei kedvezőnek mondhatók, ugyanakkor a mező-' csáti, ’ a putnoki és az ede- lényi házak feltételei „a legkevésbé elfogadhatóak”. Mindehhez hozzávéve a személyi feltételeket, a káderhelyzetből adódó gondokat, újabb nehézségekre hívja fel a tapasztalatösszegzés a figyelmet. (Így például arra, hogy ....... lényegileg teljes en ellátatlannak kell minősítenünk a putnoki intézményt, de az edclényi gondok is csak az integrációs lépések nyomán szüntethetők meg” ...) ★ Megyénkben a járási művelődési központokra hárul a hálózati-módszertani munka teljes egésze, amelynek alapvető formái jelenleg az alábbiak: szakmai és módszertani tanácsadás a terület intézményeiben (a községekben) ; kulturális szolgáltatások (műsorok, rendezvények biztosítása a településeken); kulturális akcióprogramok, seregszemlék, járási napok rendezvényeinek szervezése és koordinálása; módszertani bemutatók, tanácskozások, szakmai fórumok, továbbképzések rendszerének: biztosítása... Szót érdemel ezek közül néhány pozitív tapasztalat rögzítése: így például a helyszíni információszerzés és szakmai tanácsadás, mindenekelőtt a kezdő népművelőkhöz való „eljutás”; az encsi, a sátoraljaújhelyi és a mezőkövesdi járások mulatnak ebben példát. Ugyanők voltak az üzemi közművelődési munka első támogatói, segítői is. Hasonlóan pozitívan értékeli az elemzés —a területi szolgáltatások között; — azt a törekvést, hogy vándorkiállításokkal segítsék a járási művelődési központok a településeken a vizuális nevelést. Ugyanígy hasznosnak mi hűsíthető. hogy minden év végén tervelöké- szítő tanácskozásokon adnak elméleti és gyakorlati „muníciót” a közművelődési munka feladatainak rendszerbe foglalásához, a cselekvés hogyanjának megfogalmazásához. Mindezek elismerése mellett azonban figyelmeztet is a megyei tapasztalatokat összegző felmérés a helyszíni, személyes találkozások, tapasztalatszerzések, tanácsadások gyakoribbá tételére. És a folyamatosságra. Az összegzés alapján megfogalmazódnak a legsürgetőbb teendők is a járási művelődési központok hálózati-módszertani munkájában: a szakmódszertani tevékenység fokozásának szükségessége: a népművelők személyes felelősségének felvetése; a járási felügyeletet gyakorló szervek segítő és irányító szerepének jobbítása ... * A teljesség igénye nélkül ragadtunk ki a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ megyei tapasztalatokat összegző felméréséből és elemzéséből részleteket. Kritikus és önkritikus ez a munka, nem leplezi és nem mentegeti a járási művelődési központok területi munkájában fellelhető fogyatékosságokat. Fel merül azonban az emberben a kérdés: az tudniillik, hogy e reális és őszinte helyzetelemzés után. mire lehet számítani? Lesz-e — s a szavakon túl lesz-e — olyan visszhangja az illetékesek körében mindennek — ami a megoldandó problémák cselekvő ..féltő-' gésára” inspirál? Ismerve falvaink. közséJ geirik művelődési otthonainak helyzetét, csak ismétel-! ni tudjuk, a járási művelőJ dési központok segítő-támo-s gató munkájának szükséges-! ségét. Jó lenne, ha a min- dennaoi munkában ennek megfej eiően biztosítanák számukra a működés telté*-' teleit. Az, illetékesek. I (t- n. j.f ? (benedékj kiüthetik meg. <«*. a.) Né-vel vagy anélkül íznak a nemesi szó w ■ I r ■
