Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

1980. január 16., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A legkisebb ráfordítással Egy nagy Icíielőség Sérült motorok... Nők az üzemekben Sdtstóalí» fejielt iisuükásokHt A KOSZGü villamos üzemegységében javitják a bányák leégett villanymotorjait. Szétsn-.elés után az állórészeket lúgos áztatóba helyezik, ahol fellazulnak az impregnáló lapok és könnyebben : eltávolithatók a sérült vezetékek. Képünkön: Fukszi László látha. tó e művelet közben. Iliit a baleseti helyzet A termelőüzemekben a bal­eseti helyzet nagymértékben függ attól, milyen felvilágo­sító, figyelemfelkeltő munkát végeznek ' á' dolgozók köré-1 ben. Ennek hatása kellőkép­pen tükröződik a szocialista brigádok éves munkafelaján­lásaiban, hiszen a kollektí­vák önként vállalt kötele­zettségei között, ma már szép szánjmal találunk munkavé­delmi jellegű feladatokat is. A jól kiépített aktivaháló- zat, a munkavédelmi örök tevékenysége sem lebecsü­lendő, hiszen nap mint nap szoros kapcsolatban állnak a dolgozók széles tömegeivel, így közvetlenül is részt vál­lalnak a munkavédelemmel kapcsolatos tennivalókból. A biztonságtechnikai szolgálat szervezetei ugyancsak sokat tehetnek és tesznek is a dol­gozók érdekeit szolgáló ren­delkezések, óvó rendszabályok következetes betartásáért, a vállalatvezetés pedig a mun­kakörülmények szüntelen ja­vításával járul hozzá a bal­esetek megelőzéséhez. Amikor egy-egy vállalat- nái, üzemben a gazdasági, termelési eredményeket ösz- szegezik. általában számba veszik a baleseti' helyzet ala­kulását is, amely döntő szempont lehet a gazdálko­dó egységek munkájának megítélésénél. Például a TVK-ban készült felmérés azt mutatja, hogy a kombi­nát a munkavédelemben, a balesetek megelőzésében egy­aránt nagyot lépett előre. Mindenekelőtt, tovább csök­kent az ezer dolgozóra jutó balesetek száma, s kevesebb volt a három napon túl gyó­gyuló sérülés is. Amíg ta­valyelőtt 30,6 napot tett ki — az egy balesetre jutó, munkából kiesett napok szá­ma, addig ez 1979-ben 24 4 napra mérséklődött. Jo irá­nyú változásra vall továbbá, hogy 1979-ben 498 nappal kevesebb idő esett ki a ter­melőmunkából, mint az azt megelőző esztendőben. Hányadik sebességgel? Még nyár volt, amikor te­repjáróval, a rossz csapáson felrázódtunk a hegyre. A ne­vét elfelejtettem megkérdez­ni. s így csak annyit tudok róla, hogy innen nyílik a legszebb kilátás minden irányba. Gazdálkodásról akar- tam írni, a veszteségesen zárt év okairól, s az új vezetés kilábalást szorgalmazó dön­téseiről. Akkor hangzott el a perkupái tsz-elnök, Biró Sándor szájúból: — Jöjjön, előbb nézze meg lehetősége­inket. És én néztem a hegy­ről. a hegyeket. Az akkori kesernyés hang, ma már vidámabb. A gép­pel művelhetetlen, kopár domboldalak, a vízmosások ma is ott vannak, ahol vol­tak. Ezgk szerint valami más változott meg... — Ügy vari —/bólintott rá az elnök, ahogy most erről beszélgettünk. — Az a juhá­szat, ami 5,5 millió forint veszteséget termelt, az el­múlt esztendőben, már cse­kély nyereséget is hozott. Hozzátette, hogy inkább a szakemberekkel beszéljek, hi­szen az eredmény az ő érde­mük. Le is ültünk, de már az első mondat elég volt ahhoz, hogy Vida Janón ága- zatvezető felugorjon. Pedig csak annyit kérdeztem, hogy milyen alapról indultak el? — Jobban szeretnék erről nem beszélni. Félek, hogy ne­vetségessé válunk. Ezek után, talán nem il­lik, de még jobban feszeget­tem a kérdést. Végül még­iscsak kiderült, mi az a „tit­kolni” való. Például az, hogy az előző években, szinte nem volt selejtezés, s így volt olyan nyáj, amelynek korát meghatározni nem Jöhetett, annál az egyszerű oknál fog­va, hogy az állatok fogai már elperegtek. És az ered­mények sajnos összhangban voltak az állomány állapotá­val. Vagyis? — A lehető legrosszabb. Még a mai nap is van. leg­alább 400 olyan anyabir­kánk, amit csak tartunk, de termelni nem termel. Az ál­lami támogatás bizonyos kö­töttségei miatt, képtelenek vagyunk egyszerre vala­mennyit lecserélni. Ami érthető, legalábbis a szövetkezet szem pont j ából. I-la az állomány 30 százalé­kánál többet selejtez a gaz­daság, csökken a tenyészté­si támogatás, hiszen azt az éves átlaglélszámhoz, s nem az év végi zárólétszámhoz vi­szonyítják Mert hiába van több anyaállat decemberben, mint tavasszal volt, ha az évközbeni selejtezések miatt •erősen lecsökkent az állo­mány. Ezért tartják azokat a juhokat is, amelyek elöre­gedtek. Persze, csak addig, amíg nem tudnak vásárolni újabb állatokat. Pap György föállattenyészlő: — Elsősorban annak kö­szönhetjük, hogy az ágazat­ban elkerültük a ráfizetést, hogy fejlesztési támogatásból több mint 900 darab te­nyészállatot vásárolhattunk. Ez volt a döntő, természete­sen a nagyobb odafigyelé­sen. a hatékonyabb munkán kívül. Az. utóbbi, napokban, a tél szokatlan keménysége miatt, az átlagosnál több fűtési és világítási energiát használt az ország. Ezzel kapcsolat­ban illetékes helyről tájé­koztatást kaptunk energia­gazdálkodásunk jelenlegi helyzetéről és a téli ellátás­ról. Eszerint népgazdaságunk energiahordozó-termelése za­vartalan, s az import is fo­lyamatosan érkezik az or­Az igazi bizonyítás így er­re az évre marad. Az állat- tenyésztők minden támoga­tást megkapnak a vezetés­től. Nem véletlenül, hiszen ez a táj. ez a vidék a juh- tartás hazája. Elképzelhe­tetlen valami mással hasz­nosítani azokat a hegyolda­lakat. meredélyeket. ahol még a gép is felborul. A 2000 hektáros legelőlerület döntő hányada géppel mil- velhetetlen. A nagy lehető­ség éppen ezért az eddig hasznosít hatatlan területek­ben van. — Az egész elképzelésünk is ezen alapul: Minél ol­csóbban, a legkevesebb rá­fordítással olyan juhászától kialakítani, amely nyeresé­get termel. Tudom, hogy ez az elképzelés önmagában túl általános, s ezért példát is mondok. A vezetőség dönté­se értelmében a takarmány- termesztést az állattenyésztés irányítja majd. így módunk­ba lesz a silókukorica terü­letét a telepek közeiében ki­jelölni. s így a szállítási tá­vol "ágot lerövidíteni, s ugyanakkor a tarlót meg­hagyni. hogy állatokkal azt is hasznosítsuk. A juh tar­tása olcsó, ha olcsón akar­juk tartani. Rengeteg takar­mányt takaríthatunk meg az­zal, hogy téli legelőket ala­kítunk ki. Az olajretek, a repce vetése elsőséget élvez, hiszen télen takarítjuk be, s a „betakarító gép” maga a juh lesz. így költség aligha terheli. A nyereséges termelés kul­csa a költségek alakulása. Egyáltalán nem mindegy, hogyan alakítjuk. Itt, a per­kupái Dózsa Termelőszövet­kezetben ezt úgy magyaráz­zák. hogyha egyszer a juh nem nagy igényű állat, ak­kor ne akarjuk igényessé tenni. És ez nemcsak a ta­karmányozásban, az abrak­felhasználás csökkentésében — természetesen ezt is szem előtt tartják — mutatkozik meg, hanem a férőhelyek létesítésében is. — Nem titkoljuk, nagy ju- hászatot akarunk létrehozni. A jelenlegi 3 ezerről tí ezer anyára szeretnénk a létszá­mot növelni. Ehhez az el­képzeléshez 16 millió forin­tot kell különböző források­ból előteremteni. A tervnek a legnagyobb előnye szerin­tünk az, hogy rekonstrukció­ra, s új épületek létesítésé­re hétmillió forint sem kell. Régi istállókból, kis korsze­rűsítéssel 2 ezer új férőhe­lyet biztosíthatunk. Négy darab 500 férőhelyes aklot kell majd építeni. Több te­lepet néztünk meg az or­szágban, s arra a következ­tetésre jutottunk, hogy a leg­jobb épületek, a legeg'vsze- rübbek, s így a legolcsóbbak is. Olyan aklokat tervezünk, amelyeket saját brigádunk építhet tel, s ezzel százezre­ket, ha nem milliókat taka­ríthatunk meg. Végül egy gazdaságossági számítás: ha egy anya csak kétszáz forint tiszta hasznot hoz, még akkor is 1.2 mil­lió forint nyereséget biztosít a juhászat évente a szövet­kezetnek. És ez csak a mi­nimális cél... — kármán — szagba. A készletek bizton­ságos ellátási tesznek lehe­tővé, s ennélfogva kifeje­zetten energiahiányból faka­dó ellátási fennakadások nincsenek. Az erős hideg azonban .nehezíti az energia és az energiahordozók szál­lítását, több helyen műszaki hibát okozott, és idézhet elő még a továbbiakban is, fő­ként a gázcsövek és villa­mos vezetékek hálózatába*. Gyorsan száguld az autó, vezetője, függetlenül az út­viszonyoktól fittyet hány a veszélyre, nem gondol a ko­csi állapotára, teherbírására. Ugyanakkor a másik kocsi vezetője belátja, hogy az ér­telem nélküli hősködés nem vezethet célhoz. Olyan sebes­séggel hajt, ahogy a körül­mények követelik, így célba éréséhez legkisebb a kocká­zat és legnagyobb az esély. A példa jelenlegi gazdasá­gi és társadalmi életünket is szimbolizálhatja. — Az ország mai helyzeté­ben — mondotta Kádár Já­nos, a paksi atomváros, épí­tői körében —, minden erő­feszítést arra kell összpon­tosítanunk. hogy megőrizzük eredményeinket, hogy majd biztos alapokon gyülekezhes­sünk neki új, nagy terveink valóra váltásának. Ez napjaink reális prog­ramja. Mégis elképzelhető, hogy sokak számára a min­dennapi életben szimpatiku- sabb az olyan autóvezetői magatartás, amelyik nagyobb sebességgel, kisebb felelős­séggel száguld. Pedig most éppen nem a kilométerek, vagyis a mennyiség hajszo­lása a célravezető, hanem a megfontolt, körültekintő irá­nyítás „a lassabban, de biz­tonságosabban” vezetés és a becsületes munka. Még sok híve van a meny- nyiség mítoszának, mert azt hiszik: ez a haladás egye­düli mércéje. Napjaink ered­ménytarló és erögyűjtö prog­ramjáról pedig azt mondják: egy helyben topogás. Termé­szetesen mindenki örülne an­nak, ha az intenzív gazdasá­gi építés növekedési ütemét a negyedik sebességbe lehet­ne kapcsolni, és mondjuk, öt év alatt érhetnénk el mind­azt, amiért most tíz-húsz évig kell keményen és oko­san dolgoznunk. Mai köriü­Az elmúlt év október ltj­án tárgyalta az MSZMP Po­litikai Bizottsága a nőpoliti­kái Határozat eddigi végre­hajtásának tapasztalatait. Megállapította, hogy a nők szociális, gazdasági helyzete az elmúlt 10 évben jelentő­sen változott, ugyanakkor határozatot fogadott el az alaphatározat végrehajtása érdekében. A tömegszerveze­tek és szakszervezetek leg­fontosabb feladataként a nők általános és szakmai kép­zettségének emelését jelölte meg. Húsz vállalatnál A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöksé­ge átfogóan értékelte a megye szervezett nődolgozóinak ál­talános és szakmai képzését. Az SZMT nőbizottsága előze­tesen mintegy húsz vállalat­nál, a helyszínen gyűjtött tapasztalatokat. Milyen eredményekről ad­hatunk számot? Az elmúlt tíz évben csaknem megkét­szereződött a szakképzett, il­letve betanított munkásként foglalkoztatott nők létszáma; a szakképzetlenek aránya 34 százalékkal csökkent. A kü­lönböző képzési formákban évente mintegy kétezer nő szerzett szakképesítést. Ám általános tapasztalat, hogy a szakmunkásként fog­lalkoztatott nők száma nem növekedett olyan mértékben, mint a szakképzetteké. En­nek egyik oka, hogy sokan nem a szakmájukban helyez­kednek el. Számos, fiatal lány rövid idő múltán el­hagyja választott szakmáját: családi körülményekre, a több műszakos munkaidőre hivatkozva. Inkább dolgozik más szakmában, betanított munkásként — egy műszak­ban. Tanulni, tanulni... Hogyan ösztönzik az üze­mek a nők továbbtanulását? Nos, a tapasztalat eltérő ké­pet mutat. Több üzem, vál­lalat nem szorgalmazza elég­gé, hogy a nők szakképesí­tést szerezzenek. Megelég­szenek a betanított munká­sokkal is, ha a pillanatnyi termelési szerkezet nem kí­vánja a szakképesítést. Hogy ennek milyen veszélyei le­hetnek, nem szükséges külö­nösképp bizonygatni. Nap­jaink és a jövő társadalma egyre inkább sokoldalúan fejlett munkásokat kíván. Különösen széles körű szak­mai képzést tesznek lehet ő­ményeink között céljaink las­sabban, kevésbé látványos erőgyűjtés közepette érhetők el, de inkább ezt vállaljuk, hogy a biztonságos úton ma­radjunk. minthogy egy vá­ratlan karambol folytán az árokban kössünk ki. Szó sincs arról, hogy az eredmé­nyek őrzése, az erőgyűjtés mozdulatlan állapot vagy helybenfutás lenne. Most is haladunk — megfelelő, biz­tonságos sebességgel. Sokat kell tenni az elkö­vetkező években azért is, hogy az eddig elért szinten tudjuk kielégíteni a lakosság reális igényeit a szociális el­látásban, az egészségügy, a kultúra és az oktatás terüle­tén, az áruellátásban, a la­kásépítésben. a környezet vé­delemben. a turisztikában, az életmódban... A racionális szinten tartás nem fogyást jelent, hanem a meglevő ér­tékeink megőrzését: létrehoz­ni, gazdagítani, teljesebbé ve például a KPYDSZ. a Postaigazgatóság és a vasút­nál dolgozó nők számára. <\ Pamut fonóban, az Ózdi Ru­hagyárban kétéves tanfolya­mon szerezhetik meg a nőle a sza km u nkás-bi zony í t vá ny t. A szakmai képzést, a to­vábbképzést nagyban előse­gítette. hogy a vállalatok többségénél rövid- és hosz- szú távú képzési térvet készí­tettek. s a kollektív szerző­désben is rögzítették az er­kölcsi. anyagi ösztönzőket.' De tudunk rossz példáról is! az. élei mi.szer-kiskereskede­lemben vagy némely áruház.' ban a törvényes munkaidő- kedvezményt sem biztosítják a nődolgozóknak. A megvizsgált vállalatok mindegyike elkészítette a kö­zéptávú oktatási tervét: az elmúlt három évben több ezer segédmunkás, betanított munkás és szakmunkás alap-, illetve továbbképzését oldot­ták meg eredményesen. Nagyobb figyelemmel Az elmúlt három év aáwfct megyénkben nyolcezer as*- szony és lány tett szakmun­kásvizsgát. A megfelelő alapú és szakképzettséggel rarxiel-; kezö nödolgozók jelentős ré­szé tanúsít érdeklődést akö-’ zépfokú iskolai képzés, a szak­mai jellegű tanfolyamok iránt.' Az üzemek, vállalatok első­sorban arra törekednek, hogy dolgozóik a munkakör ellá­tásához szükséges szakmai továbbképzési tanfolyamo­kon vegyenek részt. Az SZMT elnöksége a fel­adatok között meghatározta, hogy az üzemi, vállalati szakszervezeti bizottságok kísérjék még nagyobb figye­lemmel a vállalati képzési tervek végrehajtását, s Ka szükséges, tegyenek javasla­tot annak módosítására. A művelődési bizottságok tá­mogatásával rendszeresen vizsgálják és ellenőrizzék a vállalati művelődési tervek­ben foglaltakat: a nők szak­mai képzését, továbbképzé­sét. A nőbizottság tagjai a jö­vőben feladatul tűzték: hely­színi segítőmunkájuk során erősítik azt a szemléletet, hogy a politikai, szakmai és állami továbbképzésben való nagyarányú részvétel, a ma­gasabb tudás megszerzése igen fontos társadalompoliti­kai. gazdaságpolitikai fel­adat. (mikes) tenni az életet, különben hátra lépünk, visszakanya­rodunk. Amennyiben progra­munk a puszta helyben to- pogást hirdetné, akkor nem tenne mást, minthogy meg­engedné: az eddig felhalmo­zott javakból, eredményekből,' vívmányokból éljünk, anél­kül, hogy ehhez hozzáten­nénk valamit. Haladva, javainkat gazda­gítva akarunk élni és dolgoz­ni, hogy semmit se veszít­sünk. semmit se herdáljunk el abból, amit már gyűjtöt­tünk. megszereztünk. Beruhá­zunk és fejlesztünk, de mind­ezt a népgazdasági egyen­súly megteremtésének ügyé­ben. nem általános visszafo­gó gazdaságpolitikai, gyakor­lattal. hanem a termelés üte­mének differenciált mérsék­lésével. az elérendő szocia­lista célok feladása nélkül. Nagy belső dinamizmussal! az emberi ész. a cselekvőké­pesség. a tehetség, a°művelt- ség általános mozgósításával. •Tói megválasztott sebesség­gel. fi léli energiaellátásról

Next

/
Thumbnails
Contents