Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 t980. január 12», szombat Könyvboltjaink egy esztendeje Eg j esztendővel ezelőtt kezdte meg működését Mis­kolcon a Müveit Nép Könyv­terjesztő Vállalat Borsod es Heves megye huszonnégy könyvboitjál összefogó bolt­csoportja. A szervezet már akkor gyakorlatilag három­éves múltra tekinhetett vissza, azaz jelenlegi vezetője, Ro- rrtenda Norbert korábban boltvezetői munkája mellett külön társadalmi megbíza­tásként egyedül látta el ezt a funkciót, most viszont már egyéves a boltcsoport szer­vezetének és kis apparátu­sának az élete. Arról be­szélgettünk, mit értele el az eyyesztendös működés alatt.- s visszatekintve az egy év­vel ezelőtti híradásunkra, mi változott azóta a köny­vesboltok életében. — Gyakorlatilag nem vál­tozott boltjaink száma, ma­radt huszonnégy. Ezek közül_ a miskolci Korvin Ottó ut-’ cai nem nyíltárusitásü bolt, hanem a könyvterjesztőket, bizományosokat látja el. Ugyanakkor a miskolci Baj- csy-Zsilinszky utcai boltunk­nak, amely korábban a bi­zományosoké ' is volt, meg­változott a profilja és mint­egy fele részben hanglemez- árusítással is foglalkozik. Érdekességként és eredmény­ként említhető, hogy több boltban bevezettük az eltelt . év alatt a hanglemez-árusí­tást, például az antikvárium­ban is. A vásárlók keresik, hót mi kínáljuk. Sajnos, a már korábban is hanglemezt árusító kereskedelmi szer­vekhez képest mi csak egy­hetes késéssel kapjuk meg az újdonságokat. A hangle­mezválasztékunk igen szé­les. azonban a boltjaink kí­nálatát a terület igényeinek megfelelően alakítjuk ki. , Például komolyzenei lemeze­ket többségben a Nehézipari Műszaki Egyetemen . levő boltunkban és az antikva-' riumban, könnyűzeneit a Bajcsy-Zsilinszky utcán és Diósgyőrött árusítunk, ter­mészetesen nem kizárólago­san. A hanglemezek árusí­tásának térfoglalása tevé­kenységünkben nemcsak új színfolt, hanem jelentős eredmény is, és tervezzük Miskolcon a Szabadság tér 2. sz. alatti bolt átalakítását, amelynek eredményeként az kifejezetten zenei bolt lenne, ahol csak zenemű és hang­lemez kapható. És persze várjuk, hogy majdan a kö­vetkező ötéves tervben meg­szülessen az Ady-hídnál a könyváruház. — Egy évvel ezelőtt hár­mas feladatot tűztek maguk elé: a boltok munkájának segítését, a nagyközönség információs szolgálatát, a könyvforgalmazás dolgozói utánpótlásának segítését, képzésük megkönnyítését. Mit értek el ezekben? — Konkrétan nem lehet lemérni, mit jelent a boltok munkájának segítése. Az át­irányítások, a raktárkészle­tek nyilvántartásából eredő könvv-átcsoportosítások a kereskedelmi munka termé­szetes velejárói, ezt boltcso­portunk csak felerősíteni tudta. De úgy érezzük, nem eredménytelenül. Ami a kö­zönség informálását illeti, még nem sikerült a legjobb formát megtalálnunk, sőt a megfelelő kontaktust sem. Hivatkozhatnánk arra. hogy a kiadói tervek is nagyon hézagosak, nehéz tájékozód­nunk és rendelnünk és ebből kifolyóan nehéz tájékoztat­nunk. Azt viszont már sike­rült elérni, hogy az expo­nált boltok, ha nem is elő­re. de még jó időben a meg­jelent müvekről a könyvtári kartonokhoz hasonló tájé­koztatót kapjanak. Ez termé­szetesen nem pótolhatja a bolti dolgozók könyvismere- teit, aminek a megszerzése valamennyi dolgozónk folya­ttatok kötelezettsége. — Azt hiszem, a kérdés harmadik részére nem ilyen egyszerű a felelet. — Valóban nem. Az után­pótlás segítése, képzésük megkönnyítése folyamatos feladatunk, segítenünk keli az új dolgozókat a szakmai képesítés elnyerésében, a ré­gebbiek részére pedig folya­matos továbbképzést kellene biztosítanunk. Sajnálatos módon Magyarországon hi- ánj'zik a könyvforgalmazási dolgozók felsőfokú képzése, más jellegű főiskolára csak külön miniszteri engedéllyel mehetnek. A gyakorlatban például a miskolci Kazinczy könyvbolt igen jó iskola, jó utánpótlást nevel, akik onnan kikerülnek, jó könyvesekké válnak. Jellemző, hogy e boltból rendszeresen kerül­nek dolgozók a hálózat más boltjaiba. Több dolgozónk egyéves szakiskolát végez Budapesten, s azok részére, akik még ezt nem végezték el, és szeptemberben kezdik majd meg tanulmányaikat, a boltcsoport februárban fel­készítőt tart. Nem lebecsü­lendő sajnos ezeknek a még képzetleneknek a száma; a harminc éven aluliaknak mintegy a fele. Igazán saj­nálatos, hogy a népművelő­könyvtáros képzés is meg­szűnt, mert a könyvesszak­mában nagyon kellene a fel­sőfokú képzés. Így a ma­gunk erejéből próbálunk fo­lyamatos továbbképzést biz­tosítani. — Egyik feladatuknak je­lölték meg a jobb könyvel­látás érdekében a boltok rendelésének koordinálását. — Ezt meg is kezdtük, de az eredménye még csak ez­után mérhető. Ugyanis a rendelések átfutása hosszas, és még az általunk koordi­nált első bolthálózati rende­lésre érkező könyvek forgal­ma gyakorlatilag most kez­dődik. Az a törekvésünk, hogy a közönségtől begyűj­tött bolti igények alapján a kiadókat valamilyen formá­ban befolyásoljuk — sajnos —, egyelőre nem megy. Ügy tűnik, a kiadói tervek és a bolti igények szinkronjára kevés gondot fordítanak. Ter­veztük a helyi kiadványok árusításának megszervezését is; ez az ünnepi könyvhéten jól ment, de rendszeresebbé is lehetne tenni, ha a helyi kiadók is keresnék velünk a kapcsolatot és felkínálnák könyveiket. — Az elmúlt évben végre hajlott különböző árrende­zések mennyiben befolyásol­ták a könyvesboltok forgal­mát? — Az elmúlt év derekán bevezetett új árak, amelyek nem a könyveknél jelent­keztek hanem más cikkek­nél. nem vetették vissza ész­revehetően a bolti forgalmat és a keresletet. Igaz, az el­adott kötetek száma isme­retlen, bizonyos könyveknek pedig emelkedett az ára, bár nem észrevehetően, de a boltjaink forgalma semmivel nem csökkent. Tudott dolog, hogy a már kiadott köny­vek ára nem változik. De az újonnan megjelenő, igénye­sebb kivitelű köteteknél már észrevehető kisebb emel­kedés. Így volt ez a téli könyvvásár idején is. Ugyan­akkor az elmúlt évi téli könyvvásár az eddigi legna­gyobb sikeres könyvakció volt. Mert a könyv még most is relatíve olcsó és igen szép ajándék. — Tervezték a két megye területén élő könyvesek szervezeti életének kialakí­tását is. — Szétszórtságunk miatt — Hatvantól Sárospatakig —. igen nehéz a közösségi élet kialakítása. Éppen a minap tartottunk a bői tcso portta­nács havi értekezletét, ame­lyen éves számvetést is vé­geztünk, s ebből kitűnt, hogy 197S-ben a két megyében 129 millió forint értékű könyvet hoztunk forgalomba, s ez 1978-hoz képest jelentéktelen visszaesést jelent. A bolt- csoporttanács hivatott egyéb­ként a hálózat életének de­mokratikus irányítására, és ebben a tanácsban három nagy miskolci bolt. két na­gyobb Heves megyei bolt vezetői, a boltcsoport K1SZ- szervezetének titkára és a csoport apparátusának tagjai vesznek részt. Az idei terve­inkből megemlítem még, amiről szintén tárgyaltunk, hogy ez év elején Kazinc­barcika új lakótelepén meg­nyitjuk legújabb könyvbol­tunkat. (bcneilck) Türelmetlen ne menjen műszerésznek... Pályaválasztásról szülőknek Gyöngyössy Imre rendezésében készül a Töredék az életből cí­mű film, amely azt kutatja, hogy a felszabadulás utáni generá­ciók hogyan élnek, milyen vi­szonyban, kölcsönhatásban van­nak egymással. A néhány nap alatt 'játszódó történet három generáció életében elemzi az elmúlt évtizedeket. A főszerep­lők közöit van Kovács Mária (képünkön), aki hosszú évekig a Miskolci Nemzeti Színház tag­ja volt. A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ Események a nagyvilágban című, igen népszerű külpoli­tikai előadássorozatának so­ron következő, január 24-1, csütörtöki — este hat óra­kor kezdődő — rendezvényé­re Chrudinák Alajost, a Magyar Televízió külpoliti­kai osztályának vezetőjét, az ismert riportert várják, aki az aktuális külpolitikai kér­désekről ad tájékoztatást, il­letve az e témakörben fel­tett kérdésekre válaszol az érdeklődőknek. A találkozót a művelődési központ föld­szinti klubtermében rende­zik. A közelmúltban kél füze­tet is eljullalott az általános iskolákhoz a Borsod megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. A szokásos tájékoz­tató mellé (ebben adják köz­re. hogy a megye különböző középfokú iskoláiban milyen létszámmal és .milyen sza­kokon, illetve osztálytípus- ban indítják az első osztá­lyokat 1980 szeptemberében) ezúttal a szülök számára mellékeltek egy kiadványt, már címében is jelölve — Pályaválasztásról szülőknek —, hogy a körültekintőbb elöntést szeretnék elősegíteni. A tizennégy éves gyerekek továbbtanulásában ugyanis — kár lenne tagadni, vagy megkérdőjelezni az objektív tényt — ma még a szülői elképzeléseknek jut a leg­nagyobb szerep. Sokan saját meghiúsult vágyaikat akar­ják minden áron átplántálni csemetéjükbe, mások a gyors, biztos kenyérkereset mellett szavazva keresztezik a taná­ri biztatást, s megint mások a gyerek képességét, készsé­gét hagyják figyelmen kívül, amikor egy-egy divatos pá­lyát akarnak minden áron erőltetni. Azt hiszem, ugyan­csak megszívlelendő jó ta­nács: a pálya választásánál, a „magasabb iskola” kivá­lasztásánál érdemes meghall­gatni a gyermeket jól is­merő pedagógus, az osztály­főnök véleményét is. S fő­képp; nem árt alaposabban tájékozódni, hogy az adott szakmának, az adott pályá­nak nincsenek-e olyan egészségügyi kritériumai, amelyeknek a jelentkező gyerek ne felelne meg. Leg­inkább a szín tévesztést szok­tuk felemlegetni, amelyik kizáró ők a vegyiparral, a közlekedéssel vagy az elekt­romossággal kapcsolatos pá­lyákon. Kevésbé ismert, hogy testi hibával nem le­het valaki óvónő, s a be­szédhibásokat nem veszik fel eladónak vagy fodrász­nak. S nemigen gondolnak arra a jelentkezésnél sem, hogy a türelmetlen gyerek­ből sohasem lesz jó műsze­rész, hiába divatos, csábító a szakma ... A Diósgyőri Vasas Műve­lődési Központot — amikor felépült és átadták rendelte­tésének —- sokan és sokféle, jóra minősítő jelzővel látták el. Még a „csodapalota” is szerepelt a listán. (Jelen időkben is hallani afféle megjegyzéseket — noha epéskedő szándékuk nem vi­tás —, hogy „kívülről sokan csodálják a Vasast”.) Tény, hogy aki először látja a köz művelődésének e házát, s először jár benne, először tapasztalja meg kí- vül-belül, ma is hajlamos a látvány első elragadtatásá­ban a buzgón dicsérő sza­vakra. Mások azonban, akik az évek során nem csak a szemnek valóban maradtak „bennfentesek” — tudják, hogy ez a művelődési ház sokaknak nyütle már idege- it-erejét létezésének számos gondjával. S ők — hihetőleg — reálisan tudják számba venni és értékelni a ház belső életében, tartalmi munkájában így megszületett eredményeket is. Minderről azért kellett bevezetőben szólni, mert so­kan hajlamosak a kívülről látott-hallott benyomások alapján a. sommás kinyilat­koztatásokra. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ társadalmi vezetőségének minapi ülésén éppen ezért kétszeres megnyugvással fo­gadhattuk. hogy akik ezt a megbízatást vállalták, azok a realitások számbavételének szükséges felelősségével szól­tak az intézmény munkájá­ról — erdeményeiről és gondjairól egyaránt Vasasok a Vasasról A társadalmi , vezetőség sokféle foglalkozású és be­osztású emberből szervező­dött egy azonban közös bennük, legalábbis azokban, akik jelen voltait, mégpedig az, hogy megbízatásuk nem formális, séma-gondolatok­ban szerveződik össze ben­nük. Ezúttal a művelődési központ elmúlt évi munká­járól készített értékelést vi­tatták meg, s tették hozzá a maguk véleményét. Az ülé­sen jelen voltak a működ­tető és fenntartó szervek képviselői is, mondhatnák tehát, hogy ezúttal „kettős szorításban” kellett kiállnia a próbát áz értékelés és számvetés népművelők által készített összegzésének. A Diósgyőri Vasas Műve­lődési Központ 1979. évi munkáját minden felszólaló jónak értékelte, kiemelve, hogy a beszámoló maga is alapos, elemző, kritikus és önkritikus, tárgyilagos volt. A dicséretes munkáról szól­va részleteiben is kiemelték a jelenlevők a művelődési központnak a munkásműve- lődésben. munkahelyi műve­lődésben szerzett érdemeit, elsősorban az ismeretterjesz­tésben és a könyvtári mun­kában elért eredményeit. Nagvot lénett az intézmény a réteanolitikai tevékenység­ben : az óvodás korúaktól a nyugdíjasokig, a fizikai mun­kásoktól az értelmiségi dol­gozókig mindenki találhatott a maga számára hasznos, értelmes művelődési lehető­séget. Többen is hangsúlyoz­ták, hogy a Vasas nem csak Diósgyőrben van jelen, ha­nem a város egészének köz­művelődési életében. Elég csak arra utalni, hogy folya­matosak a magas színvonalú művészeti rendezvények, előadóestek, s hogy itt ka­pott helyet a Miskolci Nem­zeti Színház kamaraszínháza. Mind a társadalmi vezető­ség tagjai, mind a fenntartó szervek képviselői „dicsére­tes munkáról”, „igen komoly, hatalmas munkáról” és „eredményes évről”’ szóltak. Nemigen akadt azonban sen­ki a véleményt mondók kö­zött. aki ne ellenpontozta volna az eredményes mun­káról mondott szavait — a működtetés, a tartalmi te­vékenység feltételeinek labi­lis voltára utalással. Rövi­den ezt így lehetne össze­foglalni: évek óta nincs rendben a Vasas Művelődé­si Közoont anyagi támoga­tása. Állandó pénzzavarban, és -hiányban küszködve keli dolgozniuk a népművelőknek ebben a valóban szemnek- szép közművelődési intéz­ményben. Elért eredményeik értéke ezert nem becsi!IO" tő le. . Akkor tehat — mondhat­nánk e társadalmi vezetősé­gi ülésről tudósítván —, minden szép és minden jó? Nem, nem volt áz és ma sem az.. Éppen azért, mert ez a társadalmi vezetőség is csak „félmunkát” "végezhe­tett ez alkalommal. Felada­tuk lett volna ugyanis az ez évi munkaterv és vköllségve- lés megismerése és vélemé­nyezése is, az észrevételek és javaslatok megtétele. Ehhez azonban a művelődési köz­pont még jelenleg, sem ren­delkezik elégséges informá­cióval és ténnyel: a megter­vezett tartalmi munka fede­zetéül szolgáló költségvetés­ből ugyanis még mindig hiányzik a „szokás” három­millió forint. Meglesz-e, nem lesz-e. még nem tudni. Csak reménykedni lehet. A művelődési központ tár­sadalmi vezetőségének tag­jai — a jelenlévők. mert­hogy itt is vannak távolma­radók. akiknek meg kell kö­szönni eddigi „részvételükét" — nem csuoán érte’mükke) de a vasasokra jellemző szívvel gondolkodnak és töp­rengenek Diósgyőr büszkesé­gének. a Vasas Művelődési Központnak a létéről-sorsá- ról. Az elismerésük legyen a gondok közepette is buzdító a népművelők számára. S az ő igénv'ük se maradjon vá- laszolatlan — az illetékesek részéről, akik hivatalból is dönteni telelösek a meglevő kérdések ügyében. (tétiagy) Unus-untalan ismételget^ jük (s nincsenek illúzióink, még ismételgétni is fogjuk),1 igen sokféle körülményre kell figyelni a pályaválasz­tásnál: a gyerek képességei­re és készségeire, az adott pálya követelményeire, a fel­vétel lehetőségeire. Divatos szakmák és divatos iskolák, no és figyelmetlenség (olyan iskolákat jelölnek meg a két lehetséges helyen, ame­lyeknek egyszerre van a fel­vétel-döntése, illetve mind­kettő divatosnak számit, így túljelentkezésekre lehet szá­mítani) eredményezi, hogy évről évre több száz gyerek lapja utasíttatik el mindkét helyen, s kerül a Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézetbe végső menedékként... Pedig hát — mondjuk jó­zanul végiggondolva — tu­lajdonképpen elkerülhetők lennének ezek a felesleges izgalmak. Középfokon (szak­munkásképzőben. szakközép- iskolában és gimnáziumban) elvileg valamennyi végzős általános iskolásnak jut hely. A szakközépiskolákat kivéve (a szándékfelmérés tapaszta­latai szerint ebbe az iskola­típusba többen kívánnak je­lentkezni, mint a felvehetők száma) kevesebb a jelent­kezni szándékozó, mint a fé­rőhely. Na persze ez csak ál­talánosságban igaz, egy-egy iskolán, egy-egy szakmán, belül meglehetősen nagyok az eltérések. (A szándékfel- mérések tapasztalatait egyéb­ként a közelmúltban már összegezték, s ki is küldtek az iskoláknak, igy a végle­ges döntés előtt nem árt új­ra tájékozódniuk a szülők­nek, pedagógusoknak és a gyerekeknek!) Egyik-másik vidéki gimnáziumban még mindig jócskán van férő­hely akkor, amikor a telka­pott miskolci gimnáziumba a kitűnő tanuló is alig jut be. A gimnáziumi fakultáció bevezetésével — minimális­ra csökkent a szakosított tan­tervű osztályok száma — különben is ésszerűbb a kö­zelebbi, a körzetileg illeté­kes gimnáziumba jelentkez­tetni a gyereket. Mindezekről a nagyon fontos tudnivalókról egyéb­ként sokkal részletesebben, bővebben tájékoztatnak a már említett füzetecskék, amelyeket remélhetőleg már kézhez kaptak, vagy a köze­li napokban' kézhez kapnak a legilletékesebbek. Mármint a nyolcadikosok, illetve szü­leik. Ámbár, azt hisszük, ér­demes lenne elgondolkodni azon is. hogy a szülőknek szóló tájékoztatót az ötödi­kes gyerekek szüleihez is el kellene juttatni. Azt írják ugyanis — nem ok nélkül — ebben a kiadványban: ..Ide­jekorán célszerű hozzákez­deni a pályaválasztási döntés előkészítéséhez... Kívánatos az első lépéseket legalább a tanuló 5. osztályos korában megtenni és ettől kezdve ál­landóan felszínen tartan: és mélyíteni a pályák felé for­duló érdeklődését." És a ta­nulását is — tesszük hozzá. Mert a tapasztalat azt mu­tatja. hogy a legtöbb csa­ládban későn ..ébrednek” S a ’elentkezési lapokon is az ötödik osztálytól kell fel­tüntetni a magyar, a szám- tan-mértan és az orosz év végi jeeveit . . A szülői értekezletek ..me­netrendjében” már ötödik­ben is van szó pályaválasz­tásról. A kérdéssel való ko­molyabb foglalkozást persze többnyire elodázzák a gyere­kek is. a szülők is és a pe­dagógusok is. A jelentkezé­sek és a felvételek körüli izgalmak é* később a nem mindig népgazdasági okok miatt bekövetkező pólyakor­rekciók bizonyítják e gya­korlat helytelenségét. Csutorái Annamária \

Next

/
Thumbnails
Contents