Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1980. január 8., kedd A képernyő előtt fi raepagyarázol! Eötvös, meg a három nő magánya Napjaink rendszeresen olvaso emberének is bizonyára rit­kán jut eszébe, hogy idejének olvasással mutatása - végett Eötvös József valamely regényéi emelje le polcáról, vagy kikölcsönözze a könyvtárból. A nagy reformer kultúr poli­tikus az idősebb generációk emlékezetében kötelező olvas­mányos nem éppen könnyen olvasható szerzö.ieként él, va­lami feldereng A falu jegyzőjéből, a fiatalabbak meg csak éppen tudnak róla, de aligha olvaslak tőle valamit. Kúltúr­politikusi, 1848-as miniszteri munkássága talán ismerősebb. Nem kis meglepetést okozott hát, hogy az új esztendő első napjának estjére Eötvös József 135 évvel ezelőtt bemutatott színművének tévéváltozatát ígérte a műsor. Mi indokolta en­nek, az iro életművében sem jelentős helyet elfoglaló szín­műnek új életre keltését? Választ ad rá a játékot kommen­táló Gyárfás Miklós — akinek szövegét Antal Imre tolmá­csolta —. aki nemcsak megindokolja a műsorratűzést, ha­nem a játékot többször is megszakítva vissza- és előrete­kintve meg is magyarázza, mint kell érteni, értelmezni a látottakat es hallottakat, csak éppen lei nem mondja: tessék már végre felfedezni az analógiát, miként értelmezték a de­mokráciát. az egyenlőséget 1844-ben és mennyire hasonlít ez mai társadalmunk egynémely vadhajtásából fakadó szemlé­lethez. >Bár, egyes példálózásaival ki is mondja ezt. Kár volt. Igaz, hogy Eötvös színműve, az Éljen az egyenlőség! való­ban nem remekmű, de a Vámos László rendezte játék, nem­különben néhány színész nagyszerűen értelmezett szerepfor­málása úgy állította elénk a hajdani egyenlőség-értelmezési, a csak a nemességre vonatkoztatott demokrácia követelését es. azon belül is csak a jelfele való egyenjogúságra való tö­rekvést, hogy nemcsak kinevettük a hajdani „demokratákat”, hanem külön kommentár, magyarázat nélkül is eszünkbe jutott a napjainkban kutyabőröket keresők csapata, a mai módon ■„föld a földdel házasodik” elvet követők serege, a bovétk ozásnál elsősorban a státust nézők nem kis hada, ki­csengett Eötvös intése a mához is. Gyárfás,Miklós. kommen­tárja tagadhatatlanul roppant szellemes volt, de a játék nél­küle ts megállt és célba talált volna. Y­Haroni vénasszony, három generáció nyomasztó maganya. önmaga zárta börtönének fojtogató levegője párázobt át a képernyő üvegén pénteken este. Egyikük pedig nem is asz- szony még — legalábbis sem férje, sem állandó kapcsolata —, sőt nem is vén, mindössze harminchét éves, de életmód­ja, körülményei vén asszonnyá teszik, egyenlő lesz vele élő anyjával és nagyanyjával. Kényelmes fővárosi lakásban él : együtt a három nő, egymás közelsége, állandó jelenléte j mégis mind erősebben mérgezi életüket, különösen a leg- fLaialabbét, akit harminchét évesen is szinte csecsemőként babusgatnak, kényeztetnek, s nem engednek önálló felnőtte válni. Eehet-e a szeretet mérgező, lehet-e ölni a szeretettel, átválthat-e a szeretet gyűlöletbe és eljuttathatja-e az embert már-már végletes gondolatokig, tettekig? Értelmezésem sze­rint nagyjából ezekre a kérdésekre kereste a választ Maróti Lajos tévéjátéka, A vénasszonyok nyara — rendezte Léner Péter —, s igennel válaszolt. Egy nagyon fülledt késő nyári időszakban tekinthettünk be ebbe a polgári kényelemmel be­rendezett, tágas, mégis vénasszonyok kaszárnyájának tűnő lakásba, s míg a legfiatalabb nő bátortalan és sikertelen ki­törési kísérletének tanúi lehettünk, s visszajutottunk a ki­indulópontig. a gyümölcslev es szertartásos el fogyasztásához, mi. is rámondhattuk a kérdésekre az igent. A túlzott, szere­tet a már megszokássá is lett ragaszkodás, a folytonos gon- j doskotías, az önállóságnak akár aranyszálakkal is való gúzs- ! bekötése mindenképpen menekülésre sarkall, kitörésre kész- j tét más levegő megízlelésére indít. A legszeretőbb egyiittlét ] sem nőhet mozgást és akaratot bénító börtönné, s ha valaki j nagyon sokáig élt ebben a börtönben, már csak kacérkodni : tud a szabadság megízlelésének gondolatával, később még j azt sem. hanem betörik, megkeseredett, ám a szerető látsza- j tot- tarkó emberré lesz, akiben tompuló érzései és érzelmei j között csak ritkán villan fel más gondolat, olykor elemi erő- [ ed valami végleges tetté is, mint e játékban a nagyanya j tetőről történő letaszításának pillanatnyi szándéka. A vén- t asszonyok nyara hatvanöt percében végeredményben nem í történt .semmi. Mindössze két kívülálló férfi lépett be a há­rom nő életébe rövid, futó percekre, hogy tovatűnjön, s a három, nő élete a.z egymás életét mérgező, csendben for­tyogó légkörben ballagjon tovább. A mostanában — vajon, miért? — ritkán látott Gyöngyössy Katalin a vénlány alak­jában remekelt, a nagyanya zsarnokságát Bulla Elma, a már gondolata-sincs anyát Temcssy Hédi formálta nagyszerűre. Benedek Miklós Guruló könyves« Korszerű módon raktározzák az Országgyűlési Könyvtár könyveit. Az új, guruló könyvespolcokon ífl 000 könyv — a korábbi meny- nyiség négyszerese — helyezhető el, könnyen hozzáférhetően. Várisi livEÜfósi központ Miskolcon Tegnap, hétfőn délelőtt tar­totta Miskolcon, a TIT Ka­zinczy Klubjában ez évi el­ső közművelődési tájékozta­tóját a városi tanács műve­lődésügyi osztálya. A műve­lődési intézmények vezetői és munkatársai Havonta szo­kásos értekezletén Sir László, a művelődésügyi osztály he­lyettes vezetője köszöntötte a résztvevőket. Az év elején aktuális fel­adatokról szóló tájékoztató' és a februári műsorprogran egyeztetése mellett ez alka­lommal mutatták be az új városi művelődési központ szervezetét. Amint Sár László elmondta, a tanácsi irányí­tású művelődési házak szer­vezeti összevonásával azt szeretnék elérni, hogy a közművelődési hálózatban újabb energiák szabadulja­nak fel, újabb csatornák: nyittassanak meg a közmű­velődési tevékenységben. Űj formák, új lehetőségek kere­sése azért is időszerű volt már, mert a korábbi intéz­ményhálózat — saját mun­kája, tevékenysége körében maradva —- akadályává váH a kimozdulásnak, a társadal­mi igények által szükségessé tett profilmódosításnak. Az új struktúra — a művelődé­si házak erőinek és szerve­zetiének egyesítése — rém él- h elől eg újabb energiákat mozgósít a népművelőkben, elsősorban és főként a szak­mai munkában. Itényeges eleme volt ugyanis az össze­vonásnak, hogy a területi megosztás helyett a szakmai munka célszerű megosztását biztosítsa ebben a rendszer­ben. A január elsejétől működő áj városi művelődési köz­pont igazgatója dr. Környei Jászióné lett A művelődési központ, szakmai felépítésé­ben az osztályrendszert kö­veti, az alábbi „felállásban”: művészeti és propaganda­osztály; ifjúsági osztály; is­meretterjesztést osztály és gazdasági osztály. Amint, azt: még a bemu­tatás során Sir László el­mondta — ebben az évben azt várják e szervezeti át­rendezéstől, a művelődési központ funkcionálásától, hogy a folyamatosság fenn­tartásával alkalmazkodjon új feladatához, hogy elke­rülje az előre ‘ nem látott, de a gyakorlati munkában esetleg jelentkező buktató­kat. Ajtival Moszkvában Erdemes-e kilencéves gye­rekkel küllőidre utazni ? Kétezer kilométert zötyxö- lödni a vonaton a távoli Moszkváig? Aztán mit hasz­nosít az utazásból? A nyel­vet még nem tanulta, a fel­iratokat sem tudja elolvasni. Egy-két ev múlva csak köd- fodtként élnék benne az úti élmények. Ilyen aggályokkal próbált bennünket a rokonság lebe­szélni a moszkvai utazásról, de mi Ajtival tántoríthatat­lanok voltunk. Igaz, főképp én vágyódtam a 13 év óta nem látott városba, de tör­téneteim a fiút is felvilla­nyozták, s egyáltalán nem latolgattuk, vajon mi haszna lesz az utazásnak. Persze, egy kis felkészí­tést nem lehetett elkerülni. Egy szép Moszkva-albumot lapozgattunk át. Felhívtam a gyerek figyelmét a neve­zetesebb építményekre, amit valószínűleg látni-fogunk: a Kremlre, a Vörös térre, a Le- a kmutar* s/rye Egyetemre, a Moszkva- lolyóra. a metróállomásokra, a Gorkij utcára. Nagy öröm­mel ismerte fel később a helyszínen a képen már lá­tottakat. S bizony a nyelvi felké­szítés is elkerülhetetlen volt. Orosztanár létemre elhatá­roztam, hogy ötödikes kora előtt egyik fiammal sem foglalkozom. Ha valamit megkérdeznek, megmondom, de nem tanítom őket. Nem tudtam megállni idáig sem, így Ajti már tudott egy-két tucat szót, mondatot. Most a célnak megfelelően bővítet­tem tudását, hogy meg tud­ja mondani, hogyan hívják.- hol lakik, honnan jött, éhes-e, szomjas-e stb. Ajti már a vonaton mű­ködésbe lépett, — Csaj jeszt? — (tea van Ti — ostromolta a kocsi vezetőt, s félóránként vitte a meg­rendelést: dva csaju, pazsa- •lujszta (két teát). Az oroszok talán- még ná­lunk is gyerekszeretőbbek, így aztán szállodában, étte­remben gyakran kérdezget­ték, hogy kicsoda ez a kis­fiú, honnan jött. S Ajti büsz­kén válaszolgatott: Já ven- gerszkij turiszt. já zsivu v Budapestye. (Magyar turista vagyok Budapestről.) Szállást a Szevasztopol Szállóban kaptunk, ami valójában az 1080-as Olimpiai falu. Aztán nagy sétákat és vásárlásokat tettünk a Gyetszkij mir ne­vű gyermekáruházban. Szó­val sokat láttunk, fiam teli élmény-tarisznyával tért ha­za. Hanem az igazi meglepe­tés csak itthon ért. Egyik délután a bátyja ..levetett” ötödikes öioszkönyvével he­ver fiam a díványon és han­gosan olvas. Egész folyéko­nyan. Megbotló hangsúlyok­kal, a lágyítás szabályait még nem ismerve. Kiderüli:, addig kérdezgette testvérét, míg az összes betűt felismeri már. S heteken át, míg be item köszöntött a minden tudományt elsöprő szünidő, mindennap kezébe vette a könyvet, és haladt olvas­mányról olvasmányra. Ősztől már nem folytatja tovább, hisz csak negyedikbe megy. De a jövő nyáron, azt hiszem, újra elviszem a lur­kót. Moszkvába, nagy ösz­tönzés lesz ez' a hivatalos orosztanulás megkezdése előtt.. . . és akkor tartják az olimpiát is. • A lányi László A félreértés Gumis (Irámá-a a miskolci Játékszínben A neves, tehetséges, sokol­dalú, hatásos müveket alko­tó francia író, Albert Camus első drámáját, A félreértés-1 a múlt év december 18-án magyarországi ösbem utaló­ként hozta színre ..zsebszín­padán”. a' Játékszín-ben a Miskolci Nemzeti Színház. Decemberben még három­szor, januárban pedig még tizenháromszor játszották, il­letve fogják játszani. Hogy ez a darab bekerült a műsortervbe, annak talán oka leheteti, hogy Camus éppen húsz esztendeje, 1900. .'január 4-én hunyt el, tra­gikus autóbaleset következ­tében — ám ettől az alka­lomtól függetlenül, a mű ér­dekes és értékes dramatur­giai sajátosságai is indokol­hatták bemutatását. Az. hogy zárt játékterű, alkalmanként csak kevés nézőt befogadó kis nézőterű. úgynevezet,t „zsebszínpadra” kiváltkép­pen alkalmas kamaradarab. Az író apja algériai fran­cia földmunkás volt, és el­esett az első világháború­ban. anyja pedig spanyol származású. Tragikus halála­kor maga Camus mindösz- sze 47 éves volt. Írói pályá­ját megelőzően filozófiai ta­nulmányokat folytatott (a filozófiai gondolkodás és ki­csengés szépirodalmi müvei­re is jellemzői), s volt hiva­talnok, ügynök, baloldali új­ságíró.' színész és dramaturg is. Részt veti az ellenállás­ban. 1957-ben megkapta az irodalmi Nobel-dijat. Ha­zánkban elsősorban regénye­it ismerik vagy emlegetik, A pcstis-t, a Közönyt-!, A bykás-t, olykor azonban drá­mai (Caligula, Az ostromál­lapot, Az igazak) és tanul­mányai, jegyzetei is szóba kerülnek ... Gondolatvilágát — annak egzisztencialista elemeit — sem elfogadni, acrm " -rtltltUtrriBSVW clvutiii nem lehet. A nyílt vagy köz­vetett fasizmusellenessége: mindenképpen megbecsülést érdemel! — Meg volt győ­ződve arról hogy a művé­szet „a valóság nélkül sem­mi”, s hogy viszont a mű­vészei nélkül . nem sokat ér a valóság” sem ... „Célja tehát (már ti. a művészeté!) nem egyéb, mint más for­mába önteni a valóságot, amelyet azonban meg kell őriznie, hiszen belőle meríti érzelmi töltését... A művé­szet sem nem teljes elutasí­tása, sem nem teljes elfoga­dása annak, ami van” ... Visszatérve a miskolci Játékszínben bemutatott és látható Cam u s- dara b h oz, A félreértés-hez: „modern sors- tragédiának”, a „bűntudat nélküli bűnözés” drámájá­nak szokták nevezni. Magva az, hogy egy fiatal lány bár­mi eszközzel, a legsötétebbel is (panziója elaltatott, gazdag vendégeinek kifosztása ál­mukban, majd a tengerbe dobásuk anyja segítségével) kí akarja harcolni a maga — csupán egyéni — boldogsá­gát, azt. hogy valahol nap­fényes környezetben gondta­lan jólétben élhessen ... A sors, a „félreértés” viszont az, hogy ahol a cselekmény elkezdődik, a soron levő ál­dozat épnen a lány testvér­bátyja. akit az anya sem is­mer fel. holott a fiú hosszú évek elteltével éon azért ér­kezik e különösebb bűntudat nélkül. hideg józansággal, megfontoltan bűnöző külö­nös panzióba, hogy megaján­dékozza, gazdaggá Legye — mert már leheti — anyját és testvérét; de nem árulja el, ki ö valójában, mert bí­zik abban, hogy anyja l'oko- zalusan majd csak [elisme­ri ... Amikor a ..félreértés” kiderül, az anyu összeroppan, öngyilkos lesz. a lány viszont marad, aki volt: még áldo­zatának felesége, a sógornő­je iránt sem érez részvétet, hiszen — mint mondja — ebben a világban ..mindenki idegen mindenkinek'’!. .. Ezt- a képletet Camus ma­gában a darabban három rö­vid felvonásban, rendkívül feszült, tömör, ám ugyanak­kor világos és pontos drámai szerkezetben bontja ki. mű­vészi és okos, igazi „fran­ciás” sliLusban mondatja és játszatja el ... Stílusának tárgyilagos ragyogását Bog­nár Róbert szép fordítása: valóban érezteti. — A ren­dező, Balázs Ádám főiskolai hallgató híven és mesterké- íetlenül követi Camus drá­májának logikus építkezését, érthetővé teszi az író kö­nyörtelenségét, igazságszere- tetét, s nem hagyja elveszni a sorstragédia sötétjéből ki- kicsillanó humanizmusát sem. S bár a darab kulcs­mondata a már idézett ..Min­denki idegen mindenkinek”, zárszava pedig a kiismerhe­tetlen és megfordíthatatlan Végzetet (vagy istent?) meg- lestesitő-jelképező öreg Szol­ga szájából a segítséget meg­tagadó könyörtelen „Nem”: a darab az előadásban még­sem leverő. A rendelő, a színészek segítségével, azt a Camus-1 idézi meg magyar és miskolci színpadon, aki oly szépen, bár vitathatóan vallja egyik tanulmányában, hogy ,,a művész nem elítél útja végén, hanem feloldoz. Nem bíró ö, hanem mentő tanú”!... zVnjíl .'.dUBSUl'Cll T Ctoücr­repében” a kiváló Demeter Hedvig tündököl, újabb ta­nújelét adja sokszínű, lelki- ismeretes, szívbemarkolóan átérzett emberségű ábrázoló művészetének. (Kár, hogy újabban mintha „beskatu­lyáznánk” öt az ilyen zsá­nerű öregasszonyok — egyéb­ként -hálás — szerepkörébe!) Szabados Ambrus némán eseti ő-botló Öreg Szolgája: színészi remeklés. Csupán a jellegzetes mozgás, tekintet, arcjáték sokatmondó-sejtető összhangjával, döbbenetes erővel készíti elő és hitele­síti egyetlen, a drámát befe­jező (de nem lezáró!) „Nem!” szavát. A Uány szerepében Simon Éva az első két (el­vonásban — talán gyakorlat­lanságból, talán, hogy a jó­zan, számitó hidegséget, ke­gyetlenséget érzékeltesse —• merev, „iskolás”, mintha csupán „leckét mondana föl” —, a harmadik felvonásban azonban magára talál, átél - tebb. könnyedebb. A „félre­értés” áldozatát Körtoélyessy Zsolt hibátlanul, meri ked­vesen. melegen, természetes étryszerűséggel alakítja. Fele­sége — kissé passzív — sze­repében Páva Ibolya nem megrendítő — bár lehelne! —. de jó és meggyőző. A dráma komor alapszínét ötletesen és finoman érzé­kelteti Gergely István iálék-' tei'e: valamenmii árnyalatát periig Fekete Mária jelme­zei villantják fel — ugyan­csak ötletesen és finoman. Gyárfás Imre Önfelszámolás Mihályfy Sándor rendező önfelszámolás című hosszú dokumentumul m je néhány éve az egyik miskolci film- fesztivál nagy sikere, vitái­nak egyik forrása volt. A rendező most a korábbi do- kumentumfilmból tévéül met forgat és abban egy buda­pesti vegyesipari szövetkezei küszködésének és bukásának sorsát követi nyomon. Intri­kák, hozzá nem értés, karos liberalizmus és közéleti tisz- látalanságok járulnak a presztízsvédelemből es át­gondolatlan gazdasági elönté­sekből kitermelődő zűrzavar­hoz. amelyért — s ez a szö­vetkezet elnökének bűnvádi tárgyalásán is kiderül -— nem. vagy legalábbis nem el­sősorban csak a vezető volt a felelős. A filmet napjaink­ban forgatják a MAFILM műtermeiben. i i

Next

/
Thumbnails
Contents