Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 10 1980. január 6., vasárnap Országgyűlés Borsodban Mi történt a körömi mezőn? Az ónodi országgyűlés emlékére e században emelt emlékoszlop Ónod községben Egyáltalán hol van az a körömi mező? A körömiek váltig állítják, hogy ott van a falujuk határában. Kerékgyártó János, •a község tanácselnöke ki, is visz a nép által Rákóczi-dombnak nevezett helyhez. Ez egymagában so Icát nem árul el az állítólagos történelmi helyből. A körömiek is inkább történelmi forrásokra hivatkoznak, többek között az 1931-ben dr. Barna János szerkesztésében megjelent Szerencs és vidéke című könyvre. Ebben áll a következő: „Nevezetes történelmi esemény játszódott le Köröm határában 1707 folyamán. Ez az úgynevezett ónodi országgyűlés volt, amelyet II. Rákóczi Ferenc hívott egybe Ónodra, de azt nem Ónodon, hanem a Sajó áradása miatt a sajókörömi fennsíkon tartottak meg.” Az ónodiak természetesen tiltakoznak. Az országgyűlés Ónodon volt — mondják —, hiszen a történelemtudomány is így tartja nyilván. E község neve szerepel a történelmi okmányok aláírásánál is. Csir- maz István, a helytörténeti hagyományok lelkes ónodi gyűjtője mondja: — Rákóczi Ónodra hívta össze az országgyűlést. A körömi mező megjelölés az ónodi határ Köröm felé eső részét jelzi. Az nem elfogadható magyarázat, hogy az árvizek miatt nem tudtak átkelni a Sajón. Rákóczi Szerencsről érkezett ide, tehát északkeletről, de sokan jöttek a rendek közül nyugatról, délnyugatról. Ha olyan nagy árvíz volt, akkor ők sem tudtak volna átkelni a Sajón, következésképp a körömi Rákóczi- domb számukra ugyanúgy megközelíthetetlen lett volna, mint Rákóczinak és kíséretének Ónod. Nincs jogunk e kérdésben állástfoglalni, némi eligazítást viszont jelenthet a fejedelem ez idő tájt aláírt jobbágyleveleinek keltezése. Köztudott, az ónodi országgyűlés 1707. május 31-től június 22-ig tartott. Rákóczi június 2-i keltezésű jobbágylevelein az aláírás helyeként Köröm szerepel. A június 14-élől 24-éig kelt levelein viszont Ónod neve olvasható. Majd június 27-től július 3-ig — ez mát' az országgyűlés utáni időszak — újra Köröm van feK tüntetve az aláírás helyeként. Magának II. Rákóczi Ferencnek emlékirataiban a helyszínnel kapcsolatban egészen megnyugtató tényeket nem találtam: „Erdélyből kiérve egyenesen Ónodra mentem, ahová néhány nappal a gyűlés előtt érkeztem meg.. * Az országgyűlés, amely először 1707. május 1-éré, majd később május lü-ra hí váltatott össze/ -a rendek lassú gyülekezése miatt május 24-e előtt semmiképp nem kezdődhetett. Rákóczi májűs 24-én délután 5 óra tájban érkezett az országgyűlés helyszínére. nagy és. fényes kísérettel. Az országgyűlés megnyitására egy héttel később, május 31-én került sor. Reggel 8 órakor az ország sátorában ünnepélyes „veni sancte” tartatott, majd Tele- kessy egri püspök mondott misét. Tizenegy órakor került sor a hivatalos megnyitásra, ezt a fejedelem személyesen tartotta. Másnap Rákóczi benyújtotta előterjesztéseit, melyekben adót kért a katonaság eltartására. Ez pgyben napokig folyt a tanácskozás, mert- a rendek a 2 millió 600 ezer forint helyett csak 2 milliót voltak hajlandók megajánlani. Ennek kapcsán napirendre -került az országban a forgalomban levő 12 millió forint rézpénz.ügye is. A rendek egy része hallani sem akart arról, hogy még több libertás (ez volt Rákóczi rézpénzének neve) kerüljön forgalomba. A június 6-i vitában — Bercsényi hozta szóba — terítékre került Turóc vármegye esete. A vármegye a fejedelem megkerülésével a szomszédos megyékkel szövetkezni akart, hogy a háborúban rájuk nehezedő terheket egyesült erővel igyekezzenek megszüntetni, mivel Naz ország bajainak forrása egyes emberekben keresendő. Rákóczi a turóciak panaszáról a következőket írta: „...e panaszok" között elég világosan kiviláglik, hogy a megye azt hiszi, a panaszolt bajok egyesek hasznára vannak, ez pedig közvetlenül személyemet érinti... De—kérdezem — mikor intéztek hozzám panaszt ilyen tárgyban és különösképpen ki ellen? És, ha nem terjesztettek fel hozzám ilyen panaszt, miért panaszkodtak a többi vármegyének, melyeket igyekeztek megnyerni tervüknek? Ez ,az eljárás világosan bizonyítja, hogy Turóc megye azért nem akart hozzám fordulni, mert gngem is részesnek, vagy részrehajlónak tart.” Rákóczi a turóciak vádaskodása kapcsán ■keserű hangú panaszban tört ki, mely a táborban óriási zajt idézett elő. A túróéi követek' Rakovszky Menyhért és Okoli-v csányi Kristóf ahelyett, hogy az izzó hangulatot próbálták volna tompítani, azt kezdték bizonygatni: nekik pedig igazuk van. Rákóczit az eset annyira indulatba hozta, hogy a rendektől kért elégtételt. Ekkor azonban néma maradt minden ajak. A rendek azt várták hogy a tanácsurak valamelyike fog szólni, azok viszont a rendekre szögezték tekintetüket. A néma csöndet a fejedelem félreértette. Ellenállhatatlan erővel tört ki belőle a keserűség: „Ezt érdemlettem tőled, óh Hazám, bujdosásim után? Életemet, véremet, mindenemet éretted szenteltem föl... Nem tűröm, nem szenvedem, koporsómban viszem, mert te tudod, Istenem, hogy igaz szívű vagyok, és privatumot nem kívánok. Ne szenvedd édes Hazám rajtam ezt a gyalázatot!” Ezeket mondta és felugrott székéről, hogy elhagyja a helyszínt. De ekkor felugrott Bercsényi is. Szemrehányó szavakkal támadta a rendeket — kik véleménye szerint nem szolgáltatnak igazságot a fedelemnek —, majd kirántotta kardját és Rakovszky alispán vállára sújtott. Erre Károlyi Sándor is kardot rántott, s Ra- kovszkyt kardéllel fejbe sújtotta. A többiek szintén kardot rántottak, s a jelenlevő turóciakra vetették magukat. Ra- kovszkyra még Ilosvay Bálint és Imre is rávágott, aki néhány tántorgó lépés után halva rogyott össze. A súlyosan sebesült Okolicsányit a fejedelem francia katonái mentették meg, sátorába vitték, és egy orvos bekötözte sebeit. Turóc vármegye zászlaját az ország sátra elől eltávolították, pecsétjét összetörték, s Okolicsányit íejvesztéssel halálra ítélték. Az ítéletet június 9-én hajtották végre. Az ónodi országgyűlés — sok egyéb mellett — elsősorban a Habsburg-ház trónfosztására hivattatott össze. A június 6— 7-i események Rákócziban azonban kételyeket támasztottak. így írt erről: „Ez- a közbejött esemény erősen megrendített a tábornokok eljárásának szabálytalansága miatt, figyelembe véve, hogy milyen célból hívtam össze a rendeket. A továbbiakban tanácsot is kértem a szenátustól, íolylassuk^e a trónfosztás tárgyalását,.vagy ne folytassuk, nehogy azt mondhassák: csupán azért történt az előbb az öldöklés, hogy a rendek meglélemedjenek és köny- nyebben hozzájáruljanak a trónfosztáshoz. De úgy határoztak, hogy Turóc megye cselszövése és merénylete nem halogathatja ezt, hanem inkább indokokkal szolgál.” Ezek után június 13-án. sor került a nevezetes eseményre, s a I-Iabsburg-házat trónvesztettnek nyilvánították. Rákóczi indítványát Bercsényi tüzes beszéddel indokolta meg. s lelkesen ajánlotta elfogadásra. Szavait ezzel a régi mondássel zárta: eb ura fakó ... Az, indítványt a gyűlés egyhangúlag elfogadta, valamennyien azt kiáltották: „A mai naptól fogva József nem királyunk”, s azon nyomban megfogalmazták az erre vonatkozó törvénycikkeket is. Az országgyűlés június 18-án Bercsényi Miklós grófot fejedelmi ' helytartóvá választotta, ezenkívül elfogadta 2 millió forint hadiadó kivetését, amelyet a nemesség szintén fizet, s megszavazta a rézpénz 60 százalékos devalvációját is. Ezen az országgyűlésen született meg a javított katonai törvénykönyv, a Regulamenlum Universale, .és itt fogadták el az állandó ítélőtábla létrehozását.- valamint újra megerősítették Gönc hajdúvárosi, kiváltságait. Az országgyűlés 1707. június 22-én rekesz- tetett be, jóváhagyva a 24 cikkből álló törvénykönyvet. Ez történt akkor a körömi mezőn! Hajdú Imre A régi Nyugati A Nyngati páipiivai ni, de az UVATERV által keszitg.lt és elfogadott tér? ipari műemléknek tekinteni a szép csarnokot, amelyet aüj elöregedett vasszerkezet ki-í cserélésével meg kell tartant! Így is történt. 1978. januáf 9-én kezdtek hozzá a bon? tushoz. A függőleges terhe*) lést viselő 'oszlopok egy ré* szét is kicserélték, a másik: részt körbetonozással erősé| tették meg. Ma már készei' áll az új tetőszerkezet és no-j vember végén megkezdték i,| szerelőállványok lebontását A vasúti forgalomban tennél szelesen nehézséget jelenten az építkezés, de azért megj szakítás nélkül folyt, csak 'Á utasoknak kellett hosszabb utat meglenni a szerelvényei) elérésére. A nagycsarnokot de-'rmbe] közepén, tehát még a ke raj csonyi „csúcs” előtt adlak áj a forgalomnak. Ekkorra véj geztek az 5000 négyzetmétert nyi üvegfelület felrakásával Az építkezés azonban niéi nem fejeződött be, az oldal, ajtók, irodák, raktárak, bádoj gozás felújítása 1980-ra ina rád. A rekonstrukció a Marx l?1 rendezésével és a metróép'j léssel egyidőben történik, a? új aluljáró-rendszerbe! közvetlen fel járat készül pályaudvarhoz. A tér átép'j lésének egyetlen szépség!''] bája lesz: a Marx tér fele? átívelő autós felüljáró ront] ja a Szent István körút V\ lói a Nyugati szép homlok": zatára nyíló -kilátást; V. M. Régebben csak a várakat, kastélyokat, templomokat tekintették műemléknek, a gyárakat, malmokat és más technikai alkotásokat, már nem. Ma azonban sokra becsüljük és óvjuk az ipari műemlékeket is és ezek sorában előkelő hely illeti meg a budapesti Nyugati pályaudvart. Elődje, a pesti indóház, az 1846-ban épült pest—váci vasút fejállomása volt az első magyar pályaudvar. Nagyjából a mai Nyugati helyén terült el. Majdnem három évtizedig megfelelt a mainál jóval szerényebb forgalmi követelményeknek, 1872-ben azonban egy kétemeletes szolgálati építménnyel toldották meg; ennek Gyár (ma Jókai) utcai, Homlokzata lett az indóház fő homlokzata. További építkezéseket is terveztek, de a városrendezés nemcsak ezt akadályozta meg, hanem az új épület egy részét is le kellett bontani, mert gátként keresztezte az akkor kiépülő Nagykörutat. A bontás ügyében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tárgyalásokat kezdett a tulajdonossal, az Osztrák Állam- vasúti Társasággal. (Ez ebben az időben már csak nevében volt államvasűt, mert tulajdonjogát a Bach-kormány az ötvenes években eladta egy francia részvény társaságnak.) Kisajátításra nem került sor, mert a vasúttársaság önként hajlandó volt a Nagykörút vonalát szabaddá tenni. Az 1872-es épület legnagyobb részét meghagyták és a Nagykörút felé új homlokzattal látták el. (Ez a ház ma a Lenin körút 122. számozást viseli, de a Marx tér rendezésével kapcsolatban lebontják.) A régi, szegényes indóbáz helyébe pedig a társaság egy teljesen modern, a fejlődő fővároshoz méltó pályaudvart épített. Tervezésére négy céget szólítottak fel, közülük a párizsi Gustave Eiffel terveit találták a legmegfelelőbbnek, s megbízták az építkezéssel 1875-ben. Az új pályaudvar legmo- numentálisabb része a nagycsarnok. Hossza 146 méter, tetőgerince 25 méter magasságban húzódik, oldalfalainak magassága 16 méter, a fesztávolság 42 méter. Ilyen hatalmas vasszerkezetű csarnok nálunk újdonságszámba ment.' Nagyságát külföldön is csak négy pályaudvar múlta felül. A hosszú vonatok részére egy 40 méter hosszú, üveggel ledett peront állítottak lel. Az utazóközönség kiszolgálására (pénztár, váróterem, étterem, posta stb.) és a forgalmi feladatok ellátására a csarnokot számos melléképület övezi. Kpzülük a legfeltűnőbb á homlokzat két olda-' Ián elhelyezkedő, a Körútra néző kél-két kupolával díszített, színes téglákkal kirakott kétemeletes eklektikus épület,' amelyek a nagycsarnok könnyed felfelé íveléséi még jobban kihangsúlyozzák. Készült egy külön királyi váróterem is, öltözőszobákkal, hadsegédl, szolga- stb. szobákkal körülvéve. A pályaudvart 1877. októberében adták át a forgalomnak. Építésének teljes költsége elérte a két és negyed millió forintot (mai értékben legalább százmillió forint). Az építkezés után a Nyugati környéke teljesen beépült. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a két világháború közt számos terv született az áthelyezésére. Sokan a város közepéből Rákosrendezőre akarták kitelepíteni, mások egy központi pályaudvar kiépítésére törekedtek, s ennek során a Keletit u Déli pályaudvarral akarták a föld alatt összekötni) Akadtak olyanok is, akik a kitelepítés ellen érveltek: az utazóközönség kényelmét szolgálja, ha a pályaudvarok a centrumban fekszenek. Az igazság az, hogy a kitelepítést nem ez az érv akadályozta meg, hanem a pénzhiány. A Nyugati pályaudvar acél- szerkezete egy évszázad alatt jelentős mértékben korrodálódott, vesztett szilárdságából, életveszélyessé vált. Sorsának eldöntésére pályázatot írtak ki. Több pályázó teljesen új szerkezetet akart a négi helyett felszerelFolyiit nz építkezés mm í 1
