Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

1980. január 29., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Lakások — saját erőből (1.) Nem magánügy A lakáshelyzet javítása to­vábbra is fontos társadalom- politikai feladat. A VI. öt­éves tervben folytatódjék a második tizenöt éves lakás­építési program megvalósítá­sa — olvasható az MSZMP XII. kongresszusára kiadott irányelvekben. Kétség nem férhet hozzá: a program foly­tatódik. Az elmúlt években is szemünk előtt születtek meg az új városrészek, új lakótelepek, államunk pedig ezután is — politikai súlyá­nak megfelelően — szüksé­ges mennyiségű pénzt, ener­giát biztosít a célcsoportos lakások megépítésére. Ismeretes viszont az is, hogy ez a pénz, ez az ener­gia a középtávú terv készí­tésekor meghatározottnál ke­vesebb lesz. Miként egész or­szágunkban, megyénkben is. A megyei tanács december­ben fogadta el az idei év költségvetési és fejlesztési tervét. Eszerint: „nem tud­juk teljesíteni az állami la­kásépítési középtávú tervben elhatározott programját, a tervezeti 13 179 latcás helyett 12 2011 lakás megépítésére nyílik lehetőség.” A megyei tanács elnökének lapunkban nemrég megjelent cikkében olvasható, hogy a fejleszté­sekre 1980-ban fordítható összeg közel 500 millió fo­rinttal alacsonyabb a múlt évben felhasználttól. Mindezeket és sok minden mást figyelembe véve, vár­ható, hogy növekszik az ér­deklődés a magánerős épít­kezések iránt. A sok minden között- az első helyet, talán az a vágy foglalja el, mely a magánház iránt a legtöbb emberben mindig is megvolt. Ez a vágy — és részben tel­jesülése — számokban is eléggé jól érzékeltethető. Például 1950. és 1900. között hazánkban valamivel több, mint egymillió lakás épült lek ezeknek nagyobbrésze — mintegy 700 ezer — magán­erőből. A negyedik ötéves tervben a hazánkban meg­épült lakásoknak 6tí százalé­ka volt a magánerős. Ugyan­ebben az időszakban, a mi megyénkben az állami épí­tések aránya volt a maga­sabb, de várható, hogy a jö­vőben nálunk is megválto­zik az arány. Sók mindent jelez az is. hogy a lakás­szociológusok szerint, a ta­karékban levő forintösszeg­nek körülbelül egyharmada „lakásra vár”. Országosan ez az összeg legalább 30 mil­liárd (!) forint. Még mindig a számokról: A mi megyénk-. ben, a jelenlegi ötéves terv idején több, mint 13 ezer családi ház megépítésével- számolhatunk. A telepszerű társasházak száma jóval ke­vesebb ugyan, viszont nö­vekvő tendenciájú: 3450 a terv'. Megyénkben évente átlag­ban 2000—2500 családi ház épül meg. Hol? Erre a vá­laszt elsősorban az urbani­záció, illetve a beköltözések, elköltözések iránya, vonala adja meg. Miskolc túlzsúfolt­sága ismert, nyilván itt a legnehezebb családi házat építeni. A környékbeli köz­ségekben viszont nagyon is erős az ilyen jellegű épít­kezés. Ugyancsak erős. a me­gye néhány központi telepü­lésén, ahonnan az ingázók könnyebben érhetik cl a vá­ros, a városok üzemeit vagy pedig az aprófalvakat el­hagyva, más életkörülménye­ket keresve, éppen a kisze­melt, nagyobb faluban kí­vánnak élni. Encs, Szikszó, Gönc is ilyen központ már. Jellemző, hogy például Encs lakossága, évente mintegy 10—12 százalékkal növekszik, főként a beköltözőkkel. Hol tartunk a házhelyek­kel? Az elmondottakból egy­értelmű, hogy a városokban, a nagyobb településeken in­kább gond ezek biztosítása, a kisebb falukban pedig nemcsak telkek, hanem üres házak — és egyre nagyobb számban — állnak. A ház­helyeket a helyi tanácsok alakítják ki és az OTP ér­tékesíti. 1978 decemberében 2874 telek várt eladásra az OTP-nél. Ez a szám azon­ban, mint ahogyan az érté­kesített telkek száma sem fedi a valós forgalmat, mi­vel a magánosok egymás kö­zött is adják-veszik, más­részt pedig az épülő családi házajknak ma már egyre na­gyobb hányada, kissé szaba­don fogalmazva rekonstruk­ciónak nevezhető, mivel a régit bontják le és a helyére építik az újat. Ilymódon kü­lön telekre nincs szükség. A tanácsoknak eléggé sok gon­dot okoz a házhelyek kiala­kítása. Emisen például már alig-alig lehetséges, pedig itt most már csak földszint, plusz egyszint megépítését enge­délyezik. Sok helyen kötele­zel lség nélkül is eléggé gya­kori a nagyobb a többszin­tes lakás megépítése, mint­egy hosszabb távra tervezve. a fernövö gyerekekre, új csa­ládra is számolva. A jövő­ben egyébként az OTP is alakit majd ki telkeket. Te­hát nem csupán értékesít, hanem a helyi tanáccsal együtt, ki is alakít. A társasházakhoz a telek kialakítása nehezebb, hiszen ezekhez a teljes közművesí­tést is meg kell teremteni. Mégsem véletlen, hogy a ta­nácsok — ahol lehetséges — ezt az építkezési formát szor­galmazzák. A kqmfort na­gyobb és'feltehetően az épít­kezés is olcsóbb, könnyebb. Özdoli például a 120 célcso­portos lakás helyett ugyan­ennyi telepszerű társasház megépítése a cél. Tehát a magánerős épít­kezés nem csupán magán­ügy. Ezt nyilván szükségte­len is hangsúlyozni. Nem csupán annak a családnak az erdeke, amely vállalja a rengeteg utánjárást, az en­gedélyek megszerzését, az anyag előteremtését, az épí­tés sok gondját-baját, liá­néul a köz érdeke is. A la­kásépítési program csupán a magánerős építkezésekkel együtt valósulhat meg. A me­gyei tanács már említett ülé­sén, a^ SZMT elnökségének állásfoglalását ismertető fel­szólaló szintén utalt a ma­gánerős építkezésekre. Neve­zetesen arra, hogy ezt az építkezési formát, az eddigi­nél is jobban, erőteljesebben szükséges támogatni. Ezzel a témával kíván fog­lalkozni cikksorozatunk is. Tervekkel. engedélyekkel, anyagbeszerzéssel, kölcsönök­kel, a támogatás lehetséges módjaival stb. A magánerős építkezések segítésének szán­dékával. Priska Tibor (FotiTtatjwkij la száz k L lelve a fúvógép fülkéjét, s Ugyan hányszor beszéltek már arról a lyukói bányá­szok, hogy az eddigieknél is többre lennének képesek, ha fokozni tudnák a szállítási kapacitást. Sokkal jobban ki­használhatnák akkor a föld alatt levő széntermelő-beren- dezéseket. A továbbvezető út, amelyen hosszú időn át gon­dolkodtak, a pneumatikus szállítási rendszer kialakítá­sa. Ezzel mintegy 100 va­gonnal képesek naponta meg­növelni az akna szállítókapa­citását. A munkát a közel­múltban elkezdték, s erről a következő tájékoztatást adta Kovács Lóránt, a Miskolci Bányaüzem főmérnöke: — Két 350 milliméter át­mérőjű csővezeték kiépítése után, a föld alól egy túl­nyomással működő, úgyne­A Miskolci Vasipari Szö­vetkezet kollektívájának kongresszusi és félszabadulási jubileumi felajánlásai közölt fontos szerep jut — az üzem profilja miatt — a hegesztő­gépek üresjáratai csökkenté­sének. Vállalták, hogy tíz százalékkal csökkentik az üresjáratokat. Elhatározták vezeti fúvógép juttatná a fel­színre a 35 milliméternél ki­sebb szemnagyságú szenet. Egy cső óránként száz tonna kiszállítására képes. A témával kapcsolatban már a múlt év második felé­ben folytattak tárgyalásokat a vállalat illetékesei. — A tőkés beruházás ér­téke nem éri el az 50 milliót, a többit helyi erőből kíván­ják megvalósítani. A szerző­dés aláírására a múlt év vé­gén került sor. A felkészü­lésre elég idő állt rendelke­zésre. A rendszer kialakítása érdekében szükség van 300 méter mélyen, egy - mintegy 110 méter hosszú speciális vágat kialakítására. Itt .jelöl­ték ki a tárolóhunkert, il­továbbá, hogy kondenzátoro­kat építenek a villamosener- gia-h'álózatba, ezáltal jócs­kán tudják csökkenteni az áramszámlát, a felhasznált energiamennyiséget, az üzemi hálózati veszteséget. A kon­denzátorok beépítése 30 ezer forintba kerül, ez az összeg azonban hamarosan megtérül. még néhány kapcsolódó be­rendezés helyét. — A mi feladatunk ezen­kívül az osztályozó átalakítá­sa, illetve új tárolóbunker építése, mivel az elképzelések szerint, a többletezenet gép­kocsival szállítanánk el. Így aztán sokat javulhat a város tüzelővel való ellátása. — Eddig lezajlottak az egyeztető tárgyalások, ahol megbeszéltük ki, hol, miért felelős, s milyen határidőre kell az egyes munkákat el­végezni. Hozzáláttunk a vá­gathajtáshoz is. Villamos szakembereink megkezdték a kapcsolószekrények kiépíté­sét, az energiarendszer kiala­kítását. A gépészek pedig most tervezik a kapcsolódó berendezéseket. — Üzembe helyezési határ­idő a harmadik negyedév vége. Addig azonban igen sok munka van még hátra. Az első negyedévben például naponta 3150 tonna szenet termelünk, s márciusban sor kerül két új tömegtermelő munkahelyen a termelés-be­indítására. Kötelez bennünket továbbra is az, hogy eddig két alkalommal egymillió Ionnál termeltünk ki. Sze­retnénk elérni ezt a meny- nyiséget az idén is. — bercncHy — Kevesebb az üresjárat Hibridprogram A csehsilovák fajtanemesitő vállalatnak az állattenyésztéshez nyújtott segítségét tavaly munkaérdemrenddel jutalmazták. Ki­váló eredményeket értek el a kutatók a különböző sertésfajták keresztezésével, az úgynevezett sertéstenyésztési hibridprogram végrehajtásával. Célkitűzésük a hússertések arányának növelése és az állategészségügyi tevékenység javítása volt. Képünkön: A szakértők egyik legfontosabb feladata a sertések takarmány- hasznosításának javítása. Sikeres termék Sikeres termékké vált a Pécsi Bőrgyár új cikke, a sertésvelúr, amely a marha­börök árának emelkedése nyomán valamennyi piacon versenyképes, keresett cikk. A velúi'ozolt sertésbőrből pu­lin kényelmes női cipőket ké­szítenek. gazdag színválasz­tékban. Az első vásárlók Hollandiából. Belgiumból, az NSZK-ból. Franciaországból és Olaszországból', valamint Angliából jelentkeztek. Tovább folytatják Tovább folytatják a Sze­rencs és Nyíregyháza közötti vasútvonal tavaly megkez­deti korszerűsítését. Az el­múlt évben kicserélték a To­kaj és a Rakamaz közti vas­úti hidak pályalemezeit, a Tarral—Rakamaz közötti ré­szen pedig új vágányokat fektettek le. Az építők a ré­gi mellett új nyomvonalat alakítanak ki, s ezzel jelen­tősen csökkentik a vágány­zárak idejét. Kíméletes üzemeltetés A beszélgetés ezzel a kér­déssel kezdődött el: vajon a 13 millió forintból, amelyet alkatrész-beszerzésre tervez­tek, mennyit lehet megtaka­rítani? Semsey Barna, a hernád- nénieti Hernádvölgye Tsz főmérnöke: — Nem hiszem, hogy sokat. Azt is mondhat­nám, egészen keveset. Éppen elég időnk volt arra, hogy megbizonyosodjunk arról: a takarékosságot valahol más­hol kell elkezdeni. Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy a 13 millió forint, amelyet a gépék za­vartalan üzemeltetésére for­dítanak, nem aránytalanul nagy összeg. A szövetkezet­nek 108 millió forint értékű gépe van, ötven traktor, 23 kombájn, 30 tehergépkocsi, s mintegy félszáz speciális munka- és betakarító gép, szárítóberendezés segíti a gazdálkodást. Persze, ez csak számszerű felsorolás, de azért jól érzékelteti, hogy nem az alkatrészbeszerzésre szánt összeg mértékével van „baj”, hanem pusztán azzal a fel­tevéssel, hogy e téren szám­űzték a takarékoskodás fo­galmát. A főmérnök nem vé­dekezik: — Valahol olvastam, hogy sok helyen összetévesztik a takarékosságot, a pazarlás megszüntetésével. Vagyis, ha már nem pazarlunk. akkor takarékoskodunk. Nos, én ezt mindazért mondóm, mert szerintem, ahol az alkatrész árán spórolnak, ott a legna­gyobb könnyelműséget köve­tik el, mert a termelést, a gazdaságosságot veszélyezte­tik. Gondolom, ezzel az. érvvel kár vitába szállni. Hiszen egy • . felületesen kijavított, vagy \ észre nem vett hibás alkat­rész azon kívül, hogy a gép­ben százezres károkat okoz­hat, szántatlan táblákkal is mérhető. Ezért érzem úgy. hogy a főmérnök egészen mást akart mondani a taka­rékosságról. Rábólinl: — Ügy van. Szerintem, mi már közel állunk ahhoz a szinthez, ahol minden továb­bi „alkatrész-árszorítás” a termelés rovására vezet. A kereskedelem jóval többet tudna ezen a területen ten­ni. Hogy ne kelljen pár száz forintos gyorsan kopó alkat­rész helyett, kilencvenezer forintos főtengelyt megvásá­rolni. Innen származnak a fölösleges raktárkészletek, hi­szen a kérdéses alkatrészen kívül, a főtengely éveken át a raktárban áll. Kiss Dezső műhelyvezető: — Rendelet írja elő a teher­gépkocsik kétévenkénti vizs­gáztatását. Idén 18 járművet kell erre felkészítenünk. Ta­karékoskodni nem lehet, a műszaki bázis műszerezettsé­ge kiváló, a legkisebb hibát is kimutatja. Ezért a kissé kopott alkatrészeket is ki- ' cseréljük. Más kérdés az, hogy ezekkel még legalább egy évig zavartalanul üze­melhetnének járműveink, de megértjük: a közúti bizton­ság mindennél fontosabb. Azt viszont nem tudom megér­teni, hogy NDK gyártmányú tehergépkocsihoz miért csak olasz kuplungtárcsát, s nyu­gatnémet kardánt lehet kap­ni? Ezek ára pedig az ere­detinek négyszerese. Dobosi Pál traktoros: —Ha valami eltörik, azt ki kell cserélni. Nem az alkatrész­szel, a figyelmetlenséggel le­het. csak takarékoskodni. Hogy ne törjön el. A főmérnök: — Nem azt akartam mondani, hogy a mi portánkon nincs mit seperni. Mert van. A kíméletes üze­meltetésnek nagy szerepe lesz. A mi takarékosságunk itt.kezdődik, s folytatódik a • nagyobb munkafegyelemben. De ha ebben a célban má­sok is támogatnának bennün­ket, előrébb tartanánk. Pél­dát? Jelenleg 52 forintért, kényszerből veszünk olyan AGÍP-olajat, amelynek ha­zai, literenként 20 forintot érő' változatát beszüntették gyártani. Pedig jó volt... A traktoros: — Nem vé­letlenül mondtam a nagyobb odafigyelést. Mert ebben tényleg nagy a tartalék. Ugye, így szokták mondani ? De nehéz ügy ez! Mert te­szem azt. ha tárcsázás köz­ben a zsirzógomb elkopik, öt óra, amíg becsületes munká­val kicserélem. ■ De. a tárcsa meg sokáig használható es ha hajtják is az embert, aá- kor nem áll le. Ezért tönk­remegy a csapágy, ami 1200 forintot ér,( majd elkopik a drága távtartó is. Ha a gyár a zsirzógombot kicserélhetö- nek tervezte volna, a leállás csak öt perc. Vagy itt van a levegőszürő esete. Tavaly ősszel két motort hüvelyez­tünk, mert a traktoron nincs kompresszor, s így a szűrő­betéteket nem tudtuk kifúj­ni. És ez se olcsó mulatság. A műhelyvezető: — így igaz. Idén már műszakon­ként. ki fogjuk cserélni a be­téteket. Megvásároltunk egy műhelykocsit, amelynek sze­relője az ilyen alapvető dol­gokat a határban helyre­hozza majd. Sok kicsi, sokra megy, mondta’ a főmérnök, akkor amikor a p rémiu m fel tel elek­ről beszélt. Mert itt sem fe­lejtkeznek meg az ösztönzés­nek erről a formájáról, amely dolgozol, vezetőt tesz érde­kelté a takarékosságban. De abban is, hogy a gép felüle­tes javítás, rosszul értelme­zett spórolás miatt ne álljon. A főmérnök: — Hiába ké­szítenénk mi vezetők pontos terveket a javítások ütemé­ről, ha nincs szakemberünk, aki azt meg tudja valósítani. Ezért törekszünk évek óta arra. hogy képzett, minőségi munkára képes gárdánk le­gyen. Sokak előtt ismert, hogy a mezőgazdasági- szak­munkásképzésnek a gépészet a leggyengébb „láncszeme”. Ezen akartunk segíteni az­zal. hogy tanműhelyt hoz­tunk létre a szövetkezetben, ahol évente 13 gyerek tanul­hat. Korszerű gépeket javít­hatnak. igazi munkakörülmé­nyek között, tapasztalt mun­kások keze alatt, ley szinte észrevétlenül magukba szív­ják az itteni légkört, amit a kifogástalan munka jellemez. És azt, hogy aép emberi hi­bából ne álljon, mert az igazi takarékosság, akárhon­nan is nézzük, csak a zavar­talan üzemelés.- — kármán — j 4

Next

/
Thumbnails
Contents