Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-18 / 14. szám

ESZAK-MAGYARQRSZÁG 4 1980, január 18., péntek arcai H a egy gépészmérnök ér­zéketlen d zene. a képzőművészet iránt, rövid úton kimondjuk a szentenciát: szakbarbár. Ha egy irodalomszakos tanár szerelőért telefonál egy ki­csapott biztosíték miatt: hát istenkém, vannak, akiknek az égvilágon semmi, de sem­mi érzékük a gyakorlat­hoz! . . . Míg pálcát törünk az egyik felett, bocsánatos bűnnek tartjuk a másikat. Történelmi magyarázata is lehet annak, hogy a 'társa­dalmi megítélésben elsőbbsé­get biztosítunk a humán kul­túrának. noha ész érvekkel elfogadjuk a másik, a reá' kultúra (értsd’ a műszaki kultúra) kitörölhetetlen je­lentőségét. Többek között erről is szó volt a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Borsod megyei elnökségének leg­utóbbi ülésén, amelyen a műszaki szakosztály elmúlt kétévi munkáját is értékel­tek. A műszaki ismerelter- jesztes legtöbb bázisa ugyan az ipari munkásság, de ko­rántsem szűkülhet le pusz­tán az' ö körükre. Igaz, a műszaki témájú előadások megoszlásában jelentős súly- lyal szerepel a bányászat, a kohászat, a közlekedés — a Borsodi Szénbányák Válla­latnál például a dolgozók harminc százalékához az is­meretterjesztő előadásokon keresztül jutnak el az aktuá­lis műszaki fejlesztési, szer­vezési, gazdálkodási ismere­tek —. de nem kevés figye­lem kíséri a szélesebb körű műszaki ismeretterjesztést. Azt, amiről már érintőlege­sen szóltunk, hogy' szükség van bizonyos műszaki isme­retek népszerű formában történő továbbadására. Min­dennapi gyakorlati életünkre átfordítva a „csináld ma­gad r. a barkácsmozgalom ilyen tén megtámogatására. Hozza kell tenni: e téren ko­ronázta legkevésbé siker a szakosztály munkáját, noha . általánosan ismert tény: a háztartások gépesítésével a háziasszonyok fokozott bal- esetveszelynek vannak kité­ve otthoni, második munka­helyükön. Legyinthetünk rá. bagatelizalhatjuk. mégiscsak tény, kulturáltság! szintünk­be bele kell, hogy tartozza­nak ezek az alapvető mű­szaki ismeretek is. A humán műveltség oldaláról is fenn­áll a szakbarbárság veszé­lye, s a fizetendő ár az el nem sajátított ismeretekért néha túlságosan is magas. Műszaki ismeretterjesztés­ről szólva azonban — talán nem is alaptalanul — több­nyire nem ez jut eszünkbe. Sokkal inkább az, hogy az ismeretterjesztés e területén munkálkodók a népgazdasá­gi feladatok végrehajtásához kívánnak a maguk eszközei­vel hozzájárulni. S ez nem kis. nem lebecsülendő rész­vétei. Egyáltalán nem mel­lékes körülmény ugyanis, hogy a munkások mennyire értik a népgazdasági felada­tokat, mennyire tudnak lé­pést tartani a technikai fej­lődéssel. A munkások szak­mai színvonalának növelése a vállalatok feladata. De a nagyüzemi TIT-szervezeteken keresztül, az ismeretterjesz­tés hathatós segítséget tud adni, s ad is. S nemcsak az iparban- A mezőgazdaságban is, ahol talán meg jobban kiütközik az az ellentmon- ' das. hogy a mind korsze­rűbb gépeken régi (már-már elavult) ismeretekkel rendel­kező szakemberek dolgoz­nak. Napjaink fő témája ;— népgazdasági szinten — az energiagazdálkodás, az ener­giatakarékosság és az ener­gia racionalizálása. Az el­múlt évben a TIT megyei műszaki szakosztálya az MTESZ-szei közösen megyei szintű energiatakarékossági, energiagazdálkodási napokat szervezett, s elsősorban a he­lyi adottságokat, lehetősége­ket. a borsodi vállalatok sa­játos helyzetét vizsgálták. Mindezt úgy is felfoghatjuk, mint szakmai tanácskozást! Am, világosan tudnunk kell, az energetikai problémák megoldása ma már nemcsak az energetikusok feladata, e téren csak széles társadalmi összefogással, szemléletfor­málással lehet csak ered­ményt elérni. így hát nem lehet a véletlen müve, hogy az energiagazdálkodással kapcsolatos ismeretterjesztés a jövőben fokozottabban kí­ván (a már említett okok miatt) a , mezőgazdaság felé is fordulni. Hiszen, noha a mezőgazdasági műszaki is­meretterjesztés nem új terü­let. eddig jobbára kimerült a KRESZ-oktatással. a köz­lekedéssel kapcsolatos isme­retek átadásával ... A műszaki' ismeretterjesz­tés jelentőségét, aligha lehet megkérdőjelezni, akár annak szakmai, akár közművelődé­si szerepét nézzük. Más kér­dés, hogy e tevékenységnek is megvannak a maga ne­hézségei. Akárcsak az isme­retterjesztés más területein, itt is gondot, okoz a fiatal műszakiak bevonása e mun­kába, s nehéz, majdnem le­hetetlen elérni a bejáró dol­gozókat, különösen azóta, amióta megszűntek a mun­kaidőben szervezett előadá­sok. Vannak persze jó pél­dák. A Borsodi Szénbányák Vállalat már említett mun­kásakadémiai sorozatai, vagy a BÁÉV-nek a fiatal szak­munkások és a szakmunkás- tanulók körében kialakított ismeretterjesztő előadásai. Nem becsülve le a TIT megyei műszaki szakosztá­lyának a szakmai műveltség növelése érdekében tett erő­feszítéseit. mégis azokat a törekvéseiket szeretnénk ki­emelni és erősíteni, amelye­ket a közművelődés terén fejtenek ki. A KISZ-sze! és a Szak- szervezetek megyei Ta­nácsával együttműköd­ve — s erre az együttmű­ködésre nyilvánvalóan kész­séges partnerek lesznek —, nemcsak tenni kell, de te­hetnek is azért, hogy mű­veltségi, kuituráltsági szint­mérőnkben végre megfelelő helyre kerüljenek műszaki ismereteink is. Azaz: ne csak az ne legyen feltűnő, ha egy műszaki szakember rendsze­res koncertlátogató, hanem ne legyen sikk tehetetlensé­günk a kicsapott biztosíték vagy egy makacskodó autó esetében. Csntorás Annamária Vrl': Lenkcy Zoltán rajra Pspp Gábor ZQiipffilje A „Városunk művészei” sorozatban január 21-én ren­dezi meg u Miskolc városi Művelődési Központ Művé­szeti és Propaganda Osztá­lya Papp Gábor zongoramű­vész estjét a Bartók-terem- ben (Bartók tér 1.). amely­nek műsorán Haydn Asz- dúr szonátája. Mozart a-moll szonátája. Grieg Lírikus da­rabok és Schumann Szimfo­nikus etűdök című kompozí­ciója szerepel. Rádió mellett a nyugdíjig Készül a Magyar Zenetörténet Találóan foglalta össze mar bevezető mondataiban Ipper Pál a legutóbbi Vonalvég műsor legfőbb célkitűzését: átfogóan érzékeltetni, hogy hazánkon kívül három or­szágban milyen a társadalom szociális ellátási rendszere, miként törődnek az ember­rel a bölcsőtől a nyugdíjig. sőt miként várják az embert már születése előtt is. A terhesség és a születés, a bölcsőde és az óvoda, a térjele részvétele a házi te­endőkben, a nyugdíj, és vé­gül az öregekkel való társa­dalmi törődés voltak a Bu­dapest—Varsó—Bonn—New York telefonlóneolatban le­pergett félórás beszélgetés témái. Megtudtuk, hogy gya,- korlatilag nálunk törődnek legtöbbet az emberrel, hi­szen például az a fajta ter­hesgondozás és terhesvéde­lem, ami nálunk nemcsak törvényekben biztosított, ha­nem bizonyos mértékben kö­telezően igénybe' is veendő, a három említett főváros­ban, illetve a hozzájuk tar­tozó országokban megközelí­tőleg sem ilyen teljes. Bonn­ban például semmiféle elöny- nyel, vagy hátránnyal sem jar a terhesgondozás igény- bevétele, vagy mellőzése, no­ha a születések csökkenésé­nek megakadályozására ép­pen mostanában születtek üi rendelkezések. Hasonlóan áll a kismama- és a terhesgon­dozás kapcsolata Lengyelor­szágban is, ahol csak az anyát, csak a gyermeke irán­ti felelőssége kötelezi a gon­dozás igénybevételére. Az ÚSA-ban az illegálisan ott élő anyák milliós tömege semmilyen szociális véde­lemben, vagy juttatásban nem részesül, az amerikai állampolgár nőt is csak any- nyiban védik, hogy munka­viszonyát a terhességére hi­vatkozással nem lehet fel­mondani : a hatalmas New Yorkban 15 ingyenes anya­védelmi központ van. A további témakörökben is hasonló eltérések tapasztal­hatók az egyes érintett or­szágokban. Például az óvo­dai és bölcsődei helyzet a lengyeleknél a mienkkel azo­nos, de már az NSZK-ban az anya inkább anya és nem munkavállaló, a férj körül­ményei általában ezt lehető­vé teszik. Az USA-ban vi­szont a kisgyerekes anyák- ■ iiak is 41 százaléka dolgo­zik. a gyermekintézmény ke­vés, a 740 New York-i böl­csőde és óvoda többsége ma­gánjellegű. csak igen jómó­dúak vehetik igénybe, a ke­vés községi gyermekintéz­mény olcsó, jól felszerelt, de nagyon nehéz a kevés férő­helyre bejutni, az iskolások között pedig , igen sok a „kulcsos gyerek”. A lengyel férjek úgy vesznek részt a házimunkában, mint a ma­gyarok, a nyugatnémetek nem háziasait, az USÁ-ban i előfordul, hogy a férj megy j szülési szabadságra, azaz' marad otthon a kisgyermek gondozása végett. A legna­gyobb érdeklődést alighanem \ü nyugdíjak, illetve a nyug­díjkorhatárok különbözősége kelthette. Kitűnt, hogy ná­lunk a legmagasabb a nyug­díjasok aránya a társada­lomban es legalacsonyabb a korhatár. Az öregekkel, főleg a ma­gánosokkal való törődés tár­gyi feltételei nálunk viszony­lag kevéssé biztosítottak, a lengyeleknél hasonló a hely­zet, de jobb a házi ápolási szervezet, az NSZK-ban meg a jómódúak öregjeiket jó otthonokban, főleg egyházak fenntartotta intézményekben helyezik el. csakúgy mintáz USA-ban, ahol még többfé­le ellátási forma is adódik, riyugdíjasházak és egyebek, elsősorban a jobb máduak- nak, de éppen itt igen sok a magányos ember és pél­dául New York lakásainak 58 százalékában magányos- ember él, ki így, ki úgy. A körkép érdekes, sokszí­nű volt. ha nem is vidított fel túlságosan, s sok igazság! van Ipper rezignált műsor- záró gondolatában: sehol sem jó. sok nehézséget kell mindenhol leküzdeni. Ehhez) nyugodtan hozzátehetjük, hogy két igen fejlett tőkés allammai összevetve a mi bölcsőtől a nyugdíjig, az öregkorig terjedő szociális gondoskodásunkat, a fennálló sok nehézség ellenére is fi­gyelmet érdemelnek eredmé­nyeink. De meg nem nyug­tathatnak. (Benedek) A • Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudo­mányi intézetei néhány év­vel ezelőtt hozzákezdtek szakterületük , történeti ösz- ' szeíoglalásának szerkesztésé­hez. Noha az. érintett szak­mák úgy érzik, nem érke­zett el e szintézisek létre­hozásának ideje, sok alap­kutatás hiányzik még. Eb­ből kiindulva azonban soha­sem készülnének el a terve­zett munkák, hiszen a tör- tenetkutatások területén so­hasem mondhatjuk, hogy már mindent tudunk. A Zenetudományi Intézet is 'hasonló gondokkal találta magát szemben a Magyar Zenetörténet írásakor. Szinte egy időben kell elvégezni az anyaggyűjtést, a feldolgozási es az összefoglalást. Továb­bá olyan újabb emlékek is előbukkantak, amelyek ha nem is változtatják meg az eddig kialakult képet, leg­alábbis módosítják. Az ötkötetesre tervezett Magyar Zenetörténettel kap­csolatos munkálatok 1970-ben kezdődtek és most jutottak el odáig, hogy kézzelfogható eredmény született. A Ra- jeczky Benjámin szerkesztet­te első kötet lényegében késznek mondható, 1980-ban nyomdába lehet adni. A kö­tet 1526-ig tekinti át a ma­gyar zenei őstörténetet, a középkori zenei életet és a korabeli népzenét. Az érde­kesebbnél, érdekesebb témá­kon, az udvari zene és a gregorián stílus összevetésén, a korareneszánsz zenei in­tézmények bemutatásán túl a zenetörténet írásakor fel­fedezett területre is kitekint az összeállítás, nevezetesen arra. hogy a 15. században a kottaírásnak egy kifejezet­ten magyar változata hono­sodott meg hazánkban. Az első kötet lektorálásakor szerzett tapasztalatok arra sarkallták az intézet munka­társait, hogy útjára indítsák a Zenetudományi dolgozatok című belső sorozatot, s se­gítségével hozzák nyilvá­nosságra a kutatások egye1 részeredményeit. így lehet elkerülni, hogy a Magyai Zenetörténetben olyan arány talanságok mutatkozzanak amelyek a most napvilágra került forrásokkal részlete­sebben foglalkozzanak a ré­gen ismert, de fontosságában az újat felülmúló adatok ro­vására. A Csomasz Tóth Kálmán és Pap Géza által szerkesz­tett. a 16. és 17. század ze­netörténetét taglaló második kötet mintegy egyharmada elkészült már. Az egy- és többszólamú. valamint az egyházi éneklés mellett szó lesz ebben a részben az ek­kor kialakuló tánczenéröl. az egyes városok (Sopron, Pécs) zenei életéröl és a magyar zeneszerzők jelentős müvei­ről is. Az öt közül a harmadik kötet van a legel maradot- labb stádiumban, az, amely a 18. század magyar zenéje­nek ismertetését tűzte ki cél­jául. Míg ugyanis a 19. szá­zad zenetörténetéről már több tanulmány készült s az anyag cédulákon, katalógus- rendszerekben vár feldolgo­zásra ; addig az előző rész munkatársai még csak az anyaggyűjtésnél tartanak. Az ötödik kötetből számos, az 1945 utáni idők zenetör­ténetével foglalkozó tanul­mány már nyilvánosság elé került. De ahhoz, hogy a 20. század teljes szintézise kike­rekedjen a rendelkezésre álló anyagból, bizony még sok aprólékos levéltári mun­ka is elvégzésre vár. A ku­tatóknak többek között ót kell böngészniük az elmúlt évtizedek hangversenyműso­rait, s fellapozniuk a folyó­iratok és a napisajtó zenei anyagát. S hogy mikorra láthatjuk együtt a könyvesboltokban a Magyar Zenetörténet öt kö­tetét? Nehéz lenne ezt pon­tosan meghatározni. Az első kötet — remélhetőleg — né­hány éven belül kapható lesz. Hogy a tpbbi rész mi­kor jelenik meg. az még sok mindentől, többek között a munkatársi gárda megszer­vezésétől is függ. Az intézet tervei között szerepel, hogy a köteteket a bennük foglalt anyag illuszt­rálására hanglemezsorozattal teszi teljessé, előnyben ré­szesítve a régebbi korok al­kotásait. Továbbá a magyar zene országhatárokon túli népszerűsítése érdekében a Zenetörténetet angol nyel­ven, némiképp rövidített és részben átdolgozott kiadás­ban is szeretnék megjelen­tetni. MISKOLCON, A NÓGRÁDI SÁNDOR U. 10. SZ. ALATT (REPÜLŐTÉRNÉL) megkezdte értékesítését ^ intő'« ofesxgl A METALLOGLOBUS-UNIÓ ÁFÉSZ LERAKATA, NEMEZ- SZÍNESFÉMEK, FÉLGYÁRTMÁNYOK, MŰANYAGOK.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents