Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-04 / 2. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4

im január 4„ péntek

*

Kell a színház!

K

ell a színház a legkisebb falvakban is. Ma mar ilyen egyértelmű határozottsággal leírhatjuk, kimondhatjuk ezt. hiszen a példák sokaságat lehet bizonyításaként felsorakoztatni. Est mutatják a leli estéken olykor a zsű- toltsagon túl megtelő művelődési otthonok, bizonyságául szolgálnak az újabb és újabb előadásokat kérő-sürgető levelek, amelyeknek aláírói nemegyszer a községi tanácsok vezetői.

Am az utóbbiak azt is bizonyítják, hogy a műveltség terjesztésének ez az egyre népszerűbb módja — nem jut el eleg sü- rttn a kisebb, és a városoktól, kulturális központoktól távolabb eső helyekre. S ha némileg tudjak is helyettesíteni ezt a televízió színházi közvetítései, egyre gyakrabban hallani azt a — talán -kissé epésnek tűnő — megjegyzést, hogy ,.a konzerv sem pótolja a friss ételt”.

N’e bonyolódjunk bele ezúttal a tévéközvetítések hézagpótló szerepének taglalásába. De az sem vitatható, hogy a néző más, frissebb és nagyobb élményekkel megy haza a színházból, s ez semmiképpen sem ugyanaz. mint pizsamában-papucsban, el-elszundikálva végignézni a műsort.

Kell tehát a színházi előadás a kis- és távoli községekben is. Ennek a szükségletnek létrehozásában kimagasló érdemei vannak a Déryné Színháznak. Feljegyzi a magyar művelődéstörténet, hogy évtizedeken át — a kor ekhós-szekerén, nemegyszer öreg, kényelmetlen autóbuszokon — járták a falvakat ennek a társulatnak művészei, s olyan helyekre vitték el Shakespeare, Moliére. Katona József, vagy a mai színpadi szerzők műveit, ahol mindaddig csak néhónyan hallottak, olvastak, tudtak mindezekről.

Megváltozott, óriásit fejlődött időközben a falusi közönség. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1950-ben, az első falu- szíri házi előadások idején még nagy ritkaságnak számított faluhelyen az érettségizett ember — ma pedig már a legkisebb falvakban is van (nagy átlagban) annyi diplomas, ahány középiskolát végzett volt akkoriban. Ebből következik, hogy szinte összehasonlíthatatlanul többen vannak, al-.ik legalább valamennyire ismerik a drámairodaimat. Ez viszont magával hozza, hogy a várakozás is nagyobb: jócskán túl vagyunk azon, hogy a nézők többsége csupán rácsodálkozik a színpadon beszélő- éneklö-táncoló. különböző korok vagy népek ruháiba öltözött, vagy divatos holmikat viselő emberekre.

Ezzel együtt azon is túljutottunk, hogy az egész országot átfogó, egyetlen „vándorszínházra'’ kelljen bízni a „kulturális missziót”. Hiszen amennyire valóban az volt az első években, évtizedekben a színház bemutatása és megkedveltetése — ma már mindennapi művelődéspolitikai feladat a legtávolabbi helyek többé-kevésbé rendszeres színházt ellátása.

Sokat mondanak a számok: 1950-ben mindössze 6113 színházi előadás volt Magyarországon. s ezeket. 2 446 600-an látták. 1975-ben 5 318 042 néző előtt játszottak

11 406 előadást — ebből 6380 előadás volt olyan városokban és községekben, amelyekben nem működik színház, s a nézők száma ezeken a helyeken 1 557 778 volt. Akkor még működött, járta az országot a Déryné Színház. 1978-ban már nem, s a részben helyette alakult Népszínházzal együtt a kisvárosi és községi előadások szama 4848-ra, a nézőké 1 227 159-re csökkent.

Jóllehet az új Népszínház 1978-ban alig feleannyi előadást tartptt az említett helyeken. mint három évvel korábban a Déryné Színház — a visszaesést mégsem lehet egyszerűen az átszervezésnek betudni, s még kevésbe lenne ész- és időszerű siratni a falvak, kisvárosok népszerű sizín- hazát, amely küldetését betöltve szűnt meg. A kisvárosok és a községek viszont országszerte változatlanul, sőt egyre inkább várják és elvárják, hogy legalább néha, de

jobb. ha rendszeres időközönként keresnék fel őket a színtársulatok.

Megoldás csak egy van, de annak több aga alakul ki. Egyrészt a Népszínháznak, amely alapítólevele szerint átvelte a Déryné Színház feladatkörét, továbbra is el kell jutnia a színházai szerető falusiakhoz és kisvárosiakhoz. Ehhez a feltételek részben vannak csak meg — nem titok, hogy az átszervezés során főleg a műszaki és más segédszemélyzet, valamint az. előadásokat lekötő szervezők soraiból tűi sokan nézlek más kenyérkereset után.

így évente hatszáznál több előadással jelennek meg a Népszínház társulatai a Déryné Színház korábbi közönsége előtt. Kél utazó társulata, úgynevezett stagione-rész- lege van a Népszínháznak, ezenkívül ope- ■ ra társulata, táncszínháza és bábszínháza. Ez utóbbinak általánosan nagy sikere van, különösén fiatal korosztályok körében.

A másik „ág”: a tíz vidéki, vagy — mint magukat szívesebben nevezik — nem budapesti színház. 1975-ben összesen 1119 előadást tartottak székhelyükön kívüli városokban és községekben, tavaly 1222-t, valamelyest tehát pótolták a Déryné Színház kiesését. — De a továbbiakban elsősorban nekik kell nemcsak azúrt betölteni, hanem az új és a korszerűsített művelődési házak színpadait, előadótermeit jobban kihasználva, az elmúlt évek átlagánál jelentősen többet megjelenni a távolabbi és kis helyek közönsége előtt.

Emellett szól az, hogy a megyeszékhelyekről lényegesen könnyebb elérni a még oly távoli településeket is, mint a Népszínház központjából: Budapestről. Legalább ennyire nyomós érv az, hogy a vidéki színházak művészi színvonala egyre emelkedik, az általuk „tájra” vitt előadások épp olyan, vagy akár magasabb nivójúak, mint az ország minden táján járóké.

Mindössze két területe van az országnak, amelytől távol van a legközelebbi színházi székhely is: Szabolcs-Szalmár és Zala megye, vagyis az északkeleti és a délnyugati vidék. Az előbbihez még hozzá lehet számítani a vele szomszédos zempléni tájakat, az utóbbihoz Vas megye egy részét. Idé ma fővárosi társulatnak eljutni — legalább két napot jelent, beleszámítva a távolságot, az útviszonyokat, a sebesség- korlátozást és azt a semmiképpen nem elhanyagolható tényt, hogy az előadásokat este tartják, szállásról is gondoskodni kell a társulat tagjai és segéderői szamara. S éppen a távolságok miatt csaknem azonos a „legközelebbi” vidéki társulat helyzete is.

Természetes követelmény tehát, hogy a két „sarokmegyében”, Nyíregyháza és Zalaegerszeg székhellyel alakuljon új színház. Erre már készülnek a tervek, de aligha kell magyarázni, hogy nem megy egyik napról a másikra. Mindenekelőtt színészek, rendezők, zenészek, táncosok kellenek, akik vállalják a könnyűnek jó előre sem látszó feladatokat. Egy sor személyi feltételen kívül meg kell oldani olyan tárgyiakat is, mint a színházépület, a társulatnak mindenképpen megfelelő elhelyezése, lakások, ellátás, utazás, stb„ stb., bosstzú lenne mindent felsorolni.

Márpedig ez a harmadik, de legkevésbé sem utolsó „ág”, amelyen tovább kell haladni.

A törekvés az, hogy előadásaik minél magasabb színvonalúak legyenek. Mégsem tudják ugyanazt adni, amit a korszerű, nagy színpadokon játszó fővárosi társulatok, vagy azt, amit székhelyükön nyújtanak a vidéki színházak. Ez — még perspektívában sem lehet követelmény művelődési házak szűk színpadain, ezernyi technikai nehézség közepette. De pótolniuk kell a Déryné Színházat abban is, hogy — természetesen magasabb fokon, más körülmények között — kulturális missziót teljesítsenek. Feladatok felkelteni az érdeklődést, mind magasabbra állítani a mércét, egyre igényesebb közönséget neveim a színházművészetnek.

y. r.

Kezedben a kulcs

Színes, szinkronizált szovjet film pereg a premiermozikban. A Kezedben ci kulcs című filméi Dinara Aszanova rendezte és egy szovjet általános iskola tizedik osztályos tanulói, népszerű fiatal tanárnőjük és a korábban katonai pályán más módszerekhez szokott iskolaigazgató történetében azt mutatja be, mennyire összetett feladat e serdülőkorú gyermekek nevelése, irányítása. Képünkön a ficitai tanárnő: Jelene Proklova.

Pezsgő munka

a stúdiókban

Pezsgő munkával kezdődött az új esztendő a MAFILM stúdióiban: a január 6-ig tartó héten a játékfilm- stúdiók produkcióiban tizenhét film áll munkaoan — különböző készültségi fokon. Konkrét ^ forgatás alatt két film — Örökség. Köszönöm, megvagyunk — áll. tíz alkotáson már az utómunkákat — vágás, ulŐszinkron. zenefelvétel stb. — végzik, csakúgy. mint a két, tévével koprodukcióban készülp filmen. míg három film van az előkészítés stád urnában. Ugyanakkor a Televízió részére a MAFILM stúdióiban 16 filmet készítenek elő. hat áll forgatás alatt, 17-en pedig utómunkálatokat végeznek e héten.

Mindent néznek

Ifjúkori tévérabság

Már két hete tart az iskolai szünet, s még hátra van belőle néhány nap. de a környékünkön szinte észre, sem veszem, hogy vakációznának a kisiskolások. Pedig jókora havas grund van előttünk egy lebontott ház helyén, ahol kedvükre szaladgálhatnának a hóban, hócsa- tázhatnának, csúszkálhatnának, egyéb téli játékot űzhetnének. Azaz mégsem egészen üres ez a grund. mert a nap meghatározott óráiban, például kora délután megjelennek a gyerekek. A gyerekek megjelenési időpontja nagyjából egybeesik a televízió müsorszüneti óraival.

Korunktól már elválaszthatatlan a televízió. Társg- dalniunk nem kis hányada túl is értékeli a szerepét, illetve túl sokat vár ettől a tömegkommunikációs eszköz- föl. A itelevízióra bízzuk a gyermek korrepetálását, az esti mesével való elaItatásál, a szabad idő teljes kitöltését. A Magyar Televízió igyekszik is a várakozásoknak eleget tenni, és mivel többféle műsort nyújt a különböző korosztál yokhoz tartózó gyermekeknek, s mert. a®ok a szüleiktől igen sok esetben azt látják, hogy a képernyőt monoszkóptól monoszkópig, azaz műsomyitás- tól műsorzárásig „nézni kell”, hál ö téli vakációt is csaknem kizárólag televíziózással töltik.

Igen jó. hogy a televízió gondol azokra a gyermekekre, akik a betonerdőkben élve. csak útszélre hányt koszos hócsomókat látnak, akiknek mozgásterét a lépcsőhöz. meg a lift jelenti, és a Szünidei matiné igen jól szerkesztett, sokszínű, több gyermekgenerációhoz szóló műsorsorozatával jó időtöltést, hasznos szórakozást kínai. Más dolog, hogy ebben

a kínálatban bizony válogatni kellene. Nem a televíziónak. hanem a szülőknek, akiknek meg kellene tanítania gyermekét a megfelelő műsor kiválasztására, de hogyan tegye, ha maga is képernyő-mindenevő, s ha örül, hogy van valami, ami leköti a vakációzó gyermeket.

Ül a .gyermek reggeltől a készülék elölt; megnézi a Szünidei matinét, benne a remek rajzfilmeket. gver- mekvetélkedóket, ismeretterjesztő előadásokat, egyebeket, s ha már ott van. utána megnézi a kora déli órákban megismételt, nem éppen neki szánt játékfilmeket is. bekapja az ebédjét, s legfeljebb ilyenkor szalad le egy kicsit a már említett grund- ra, vagy ahol ilyen nincs, akkor ácsorog társaival a lépcsőházban, várva, hogy 16 óra után újra jelentkezzen a monoszkóp, villogjon a képernyő. S akkor újra nézi az ipari riportokat, közgazdasági műsorokat, egyebeket, majd a szülőkkel együtt az esti mesét, de utána nem bújik ágyba, hiszen vakáció van. nem kell korán felkelni. nézi műsorzárásig, vagy amíg el nem alszik mindazt, amit a képernyő kínál, igen sokszor olyat is, amit végleg nem neki kínál.

A televízió korunk felbecsülhetetlen áldása. Ugyanakkor a televízió korunk egyik, csaknemhogy rabtartója is, hiszen igen sokan élnek a képernyő bűvöletében és a műsorszerkesztés minden jó szándéka, rétegműsorra törekvése ellenére mindent, de - mindent néznek., és mert mindent

néznek, igen keveset tudnak befogadni. A felmérések szerint napjainkban egy átlag magyar televíziónéző napi két és fél órát tölt tévénézéssel. A televízióval Itt piált és a teljesen a televízióra hagyott gyermekek ennél bizonyára sokkal több orat töltenek a képernyő előtt, a téli vakáció idején ennek többszörösét. Vitatható, hogy jó-e ez. A széles műsorfolyamban nyújtott igen sokféle ismeretanyag, szórakoztatás. egyéb közlés összességében befogadhatatlan a gyermek számára, de egyébként sem jó több hetes vakációkat egy villogó láda előtt kucorogva tölteni.

Nem hibáztatható semmiképpen a Magyar Televízió, hiszen az intézmény igen jó szándékkal és jól szerkesz- tetten szórakozási, hasznos időtöltés! lehetőséget Iánál. A bérházi gyermeknek meg a legkézenfekvőbb benyomni a kapcsológombot. De ha több lenne e bérházak között a szabad tér, ahonnan a kortársak, kis barátok egészséges zsivaja hallatszik, a legmegrögzötlebb tévéimádó gyerek is csak lekívánkozna pajtásai közé. És a képér-' nyön csak azt nézné, amit neki szántak, és ami az egyéb gyermeki elfoglaltságok szüneteiben, „szabadidejébe” belefér. Ez a már ifjúkorban elkezdett tévérabság igen egyoldalúvá nevelhet, később a sok hasznos ismeret nyújtása ellenére is, károsan hathat vissza.

(henedek)

Filmsorozat indul

Kékfestés és fafaragás

Kiállítás a Rónaiban

Híres rendezők

Betorroaj k«cu ú> wtt tű»- gonkban. műanyag és műszálas termékek halmaza közepette újra kifejlődött bennünk a természetes anyagok iránti vágy. Többek között ezért is álldogálunk és nézelődünk szívesen Gál János fafaragó és Füzeskúti József kékfestő munkáinak kiállításán, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központklubhelyiségében, s minden bizonnyal a fenti vágyódás íratta a látogatók könyvébe az alábbi sorokat is: „Sziv- fájdítóan szépek ezek az anyagok ... az ember sajnálja. hogy . ne-m viheti mind haza. hogy tovább gyönyörköd jön. bennük”...

Az igényén fafaragások iránt érdeklődőknek nem ken heiroría»ü az Arié« éhő

Gál Jánost, aki azt vall ja többek között: „A fa ősidőktől fogva szolgálta az embert, hozzá tartozott mindennapi életéhez. Bútorai, használati tárgyai mind az erdőből kerültek ki ... A gyerekek különösen igénylik a fából készült, titkokat rejtő és megfejtésre váró játékok varázsos közelségét a lakásban, vagy ifjúsági parkban”. .. A most bemutatott 35 darabot nézegetve, bizony sajnáljuk is egy kicsit, hogy nem hozott többet gyermekjátékaiból, melyekre az ötletes megterveaettség, a fa anyagával adekvát forma és megmmvkáAá« a jeftesstaö.

Ugyanez jefterews egyébként a szép számmal látható használati tárgyait is — valóban szít'esen venné őket lakásában az ember. Portréiban a falun étö nép jellegzetes alakjaival találkozunk. Egyszerűségében valamennyi beszédesen hiteles, s ezeket nézve támad az az érzésünk, bogy „kifejezésükre’' nincs is alkalmasabb anyag, mint a fa.

A másik kiállító — Füzeskúti József — neve ugyancsak ismerősen cseng, népművészeti kiállításokon és vásárokon gyakorta találkozhatunk vele és kékfestő kel- métoeL Mint a k»ál>Ttáana

olvashatjuk: „A mezőkövesdi műhely az ország keleti felének legjelentősebb kékfestő üzeme volt. s az iparag hanyatlásának ellenére, ma is működik. A jelenlegi tulajdonos, Füzeskúti József műhelye mintegy százéves múltra tekint vissza.” A ruhaanyagokat, térítőkét, futókat, zsúrkendőket látva, arra gondol az érdeklődő abban reménykedik, hogy a „mester” nem is adja fel még jó ideig a kékfestést, s lesznek munkájának folytatói. (Jelenlegi munkáiból egyébként árusítást is tartanak.)

A kiállítás — melyet őrömmel és szívesen ajánlunk mindazok figyelmébe, akik eddig még nem látták — január ti-ig tekinthető meg a Rónai klubhelyiségében, naponta 10-—18 óráig.

(t-n.il

A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ négy vetítésből álló filmsorozatot indít január '21-én. Ennek keretében a filmszakma kiemelkedően neves rendezőinek alkotásaiból válogatva állították össze a Hires rendezők című sorozat progra rnját.

Az első bemutató, illetve vetítés — mint fentebb említettük — január 21-én lesz, ekkor iFellini Amarcord című. a mozikban igen nagy sikerrel vetített filmje kerül vászonra. A következő . alkalommal — február 4-én — Milos Forman Amerikában készült, és néhány évvel ezelőtt a hazai stűdiómozikban

igen nagy visszhangot kiváltott, Elszakadás című filmje látható. Ezt február 18-án Bertueelli francia produkcióban készült. Csak egy asszony című műve követi, végül az anjferikai Coppola Magánbeszélgetés c„ ugyancsak többször felújított és nagy sikerű munkája zárja a sort március 3-án.

A vetítések mindig hétfőn este hat órakor kezdődnek, a művelődési központ színháztermében. s akár bérlettel. akár cgy-egy előadásra szóló jegyekkel látogathatók. Bővebb tájékoztatást a művelődési központ szervezési irodája ad.