Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-05 / 284. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T979. december 5., szerda Történészek negyedszázados jubileuma A közeli hetekben tartja tisztújító ea vezetöségvulasz- tó közgyűlését a Magyar Tör­ténelmi Társulat Borsud- Abaúj-Zemplén megyei cso­portja. Ez a közgyűlés a tis/lújítason kívül, az elkö­vetkező időkben a társulatra. ' illetve a csoportra váró fel­adatokat is meg kell, hogy határozza, de mert egybeesik a huszonötéves működési ju­bileummal is. érdemes az el­telt negyedszázadra visszate­kinteni. * A Magyar Történelmi Tár­sulat 1949-es újjászervezése es szervezetének megszilár­dítása után 1950-ben hozták letre az első vidéki és terü­leti csoportokat; még abban az évben Debrecenben meg­alakult a kelet-magyarországi csoport, ahová a mi megyénk is tartozott, majd 1954 vé­gen egy miskolci vándorgyüT les keretében ebből vált ki es alakult önálló egységgé a borsod-mlskoici csoport, amely a Magyar Történelmi Társulat első megyei szintű szervezete lett. Ennek hu­szonöt esztendeje. Jóllehet, ez a hivatalos aiakulas, a tár­sulat munkájának voltak ko­rábban is előzményei, A negy­venes évek végén már meg­kezdődött a Történelmi Inté­zet vidéki történelmi isme­retterjesztő munkája és en­nek miskolci összekötője dr. Deák Gábor volt. A törté­nelmi kutatómunkák össze­hangolása, s a történelmi is­meretterjesztés volt e szer­vezetnek a feladata. A már említett 1954 októ­beri alakuló ülésen a központi téma „A diósgyőri vashámor története 1814—1867” volt, majd megválasztották a meg­alakult borsod-miskolci cso­port titkárává dr. Deák Gá­bort. Ä2 alakuló ülés és a most közelgő közgyűlés kö­zötti társulati életet tekintet­tük át dr. Dobrossy István­nal. a csoport jelenlegi tit­kárával. * Három dátumot érdemes említeni, mint a szervezeti élet és a tartalmi munka mérföldjelzőit. 1962-ben a csoport felvette a borsod— zempléni elnevezést, és Deák Gábort elnökké, Gyimesi Sándort titkárává választot­ta. 1970-ben ismét névvál­toztatás történt, azóta a Ma­gyar Történelmi Társulat Borsod- Abaúj-Zemplén me­gyei csoportja elnevezés a használatos. Akkor válasz­tották elnökké Tok Miklóst, ügyvezető elnökké Deák Gá­0^ bort, titkárrá Román Jánost. 1970-ben már szükségessé vált a szakosodás, illetve szakterületi csoportok meg­alakítása. Létrejött a közmű­velődési, a tanári és a tudo­mányos tagozat, 1974-ben a közgyűlés az elnök és az ügy­vezető elnök személyét vál­tozatlanul hagyta, a titkári funkcióra pedig Dobrossy Istvánt választotta meg. Eb­ben az időszakban a társu­lati tagok létszáma a hat- van-hetven fő között moz­gott. és ugyanannyi lehetett az alkalmankénti, az egyes rendezvényeken megjelenő szimpatizánsok, főleg közép- iskolások és nyugdíjasok szá­ma. * A Magyal' Történelmi Tár­sulat Borsod-Abaúj-Zempién megyei csoportjának fő cél­kitűzése az volt. hogy tömö­rítse a megye történeti ku­tatásokkal foglalkozó szak­embereit, a történelem szakos tanárokkal együtt szervezett formában tegye lehetővé, il­letve támogassa szakmai fej­lődésüket. terjessze, ismertes­se. és népszerűsítse a tör­ténettudomány legújabb ku­tatási eredményeit. A cso­port negyedszázados történe­te során mindvégig ez az elv érvényesült. Megállapít­ható. hogy a csoport, külö­nösen az 1960-as évek elejé­iéi. létszámához képest rend­kívül hatékony szerepet töl­tött be Miskolc és a megye közművelődési életében. A történelem szakos tanárok­nak nagy segítséget jelentett az 1965-ben közreadott első kiadván}', a Deák Gábor és Gyimesi Sándor szerkesztette Olvasókönyv Borsod-Abaú.i- Zemplén megye és Miskolc város történetéhez című for­rásgyűjtemény. amelyről nyilvános vitát rendeztek Benda Kálmán és Unger Má- tvás történészek közreműkö­désével. Évente rendszeresen két-négv rendezvényt tartot­tak. azok közül kiemelkedő az 1970. szeptemberi vándor- gvűlés I. Tstván király szüle­tésének ezredik évfordulója alkalmából. A társulat évi rendezvényei azzal a szándékkal szerve­ződlek. hogy vázlatos képei alkossanak a magyar törté­nelem egészéről. Az 1971 áp­rilisi miskolci tudományos ülés a munkásmozgalmi ku­tatások legúiabb eredménvei- nek bemutatására vállalko­zott. 1972-ben Benda Kálmán előadása — A felvilágosodás és a francia forradalom esz­méi Északkel rt-Maevarorszá- gon — az általános kérdések taglalása mellett a köznemesi mozgalom helyi vonatkozá­sainak, a megyei paraszti meg­mozdulásoknak bemutatá­sával helytörténeti iellegü is volt. csakúgy, mint például Nagy Géza. Zsuffa Tibor, Galuska Imre és .Ádám Ist­ván felolvasásai más rendez­vényeken. Ugyancsak ki­emelkedő volt az évben Heckenast Gusztáv A Dózsu- kutatás legújabb eredményei és Kéki Béla. A magyaror­szági könyvnvomtatás 590 éve című előadása. A szakmai és közművelő­dési tevékenység kiszélesedé­sét a következő évek előadá­sainak növekvő száma is tükrözte. Ezek a megyelörté- neti kutatások eredményeiről és emlékülések során a tör­ténettudomány újabb és ak­tuális feladatairól és esemé­nyeiről adtak számot. Növe­kedtek a vidéki rendezvé­nyek, Miskolcon ugyanekkor a hagyományoknak megfele­lően több tudományos felol­vasóülést is rendeztek. A tár­sulat rendezvényeibe egyre gyakrabban kapcsolódtak be más szervek és intézmények, mint például a Hazafias Nép­front bizottságai, a tanácsok, a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat. * A negyedszázad összegezé­seként mindenképpen meg­állapítható, hogy a Magyar Történelmi Társulat Borsod- Abaúj-Zempién megyei cso­portja rendezvényeivel Ma­gyarország megyéi között nemcsak kezdeményező volt, hanem kiemelkedő szelepet is vállalt. A működésével kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy 1974-ig a Levéltár. azóta a Herman Ottó Múzeum az adminiszt-. ratív központja, a rendezvé­nyek költségét a Miskolc vá­rosi, a Történelmi Évkönyv eddigi hat kötetét pedig a Borsod megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága finanszí­rozta A társulat, illetve a me­gyei csoport tevékenysége tu­dományos munkájának mér­céje és fóruma a Történelmi Évkönyv, amely először 1965- ben jelent meg. most pedig a közelmúltban került az ér­deklődők kezébe a hatodik kötet. Erről nemrégiben rész­letes méltatást is közöltünk. A jövőben tematikus kötete­ket kívánnak megjelentetni. Nem érdektelen talán az a számadat, hogy a hat év­könyvben hatvanhét tanul­mányt adtak eddig közre. (bcnedck) Hogy mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteinkben a közművelődési tevékenység még jócskán az igazodás sza-‘ kaszábari tart — mind szer­vezeti. mind tartalmi-lényegi elemeit tekintve—, arról szá­mos adalékot jegyezhetett fel a hallgató azon a tanfolya­mon, melyet az elmúlt hé­ten Szerencsen rendezett a megyei Rónai Sándor Műve­lődési Központ. Harmadik éve már, hogy a TESZÖV- vel karöltve megteremtenék a téeszek kulturális felelő­seinek ezt az alkalmat a kép­zésre. Harmincán jelezték a megyéből érkezésüket az idei tanfolyamra, s huszonegyen meg is jelentek azon. Úgy mondjuk, ez az arány önma­gában jónak mondható. S a tanlolyamzáráson az egyhe­tes közös munkál is ered­ményesnek minősítették a rendezők, a tanfolyam ve­zetői. Hogy mégis a téeszekben folyó közművelődési tevé­kenység ..igazodó'’ jellegéről szólunk most, annak nem pusztán az az oka, hogy — csak egy napon is — gyakor. ta fogalmazódtak meg ennek összetevői — azért is szólni kell erről, mert a gazdasági, a termelőmunka egészére ***« fokozódó nehézségek közepette nagyobb szükség lesz a rendben tartott, közö­sen megtervezett és figye­lemmel megvalósított köz­művelődési munka stabilitá­sára is. Melyek tehát azok a pon­tok, ahol szorít a cipő? Itt van rögtön az „illetékes” bizottságoknak a helye, rang­ja. szerepe a szövetkezet éle­tében. Azért kell illetékes bi­zottságoknak mondanunk őket. mert nincs arra jog­szabály, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekben közművelődési bizottságot kell létrehozni. így aztán tar­ka a kép országosan is; van ahol e névvel nevezik őket. van ahol oktatási és kultu­rális bizottságnak, másutt szociális-kulturális jelző ke: rül elő... A lényég persze azon lenne, hogy bármilyen elnevezéssel is; a közösség művelődésének valamennyi dolgában valóban illetékesek legyenek a bizottság tagjai Ez azonban még nincs min­denül! így, sok helyen felta­lálható a működés — a lét­rehozás — formalitása, a na­gárahagyottság légköre, av. érdemi munka szűkre szabott lehetősége. Szűkre szabott lehetőségek­ről, úgy általában, akkor is lehet hallani, amikor a pénz­ügyi helyzetről esik szó. A kulturális alap képzése máig sem tetszik tisztázottnak, s most — a TOT munkatár­sától — másfajta, meggondol­kodtató adatot is feljegyez­hettünk: az elmúlt évben az ország termelőszövetkezetei­ben 894 millió forintot „je­gyeztek” a kulturális alapon —. s ebből 148 milliót „si­került” megtakarítani . . . Az előadó szerint a sok ok egyi­ke lehet az is, hogy amikor megtervezték a közművelő­dési munka anyagi alapját, még nem tudták mire is fog­ják mindezt elkölteni.... de ugyanígy okként mondható, hogy a végrehajtás során a közművelődési munka szer­vezőiből és irányítóiból el­veszett a buzgalom, az erő . .. Akik részt vettek az egy­hetes tanfolyamon, azok első ízben kaptak munkájukhoz szakmai aegitságet; eAméte« A Mezőkövesdi Városi és Járási Könyvtárban két éve működik zenei részleg. Heti 10 órát hallgathatnak zenét az érdeklődök. A részlegnek közel ezer darab komoly- és könnyűzenei lemeze van. A berendezéssel egyszerre négy programot tudnak „sugá­rozni” és hat hallgató e között válogathat. Angol, orosz és német nyelvleckéket is hallgathatnak az érdeklődök. Fotó; L J. Mapyar filmek Decemberben a premier­mozikban három új magyar film jelentkezik. Már az el­ső premierhéten. 6-tól' látha­tó a Gfltliár Péter rendezte Ajándék az a nap című filmdráma, egy hét múlva, 13-f ól pedig a Kollányi Ágoston rendezte Az alta­tói; válaszolna!; című. egész műsort betöltő természetid lm szerenel a programban, míg karácsonyra a legifjabb né­zők kedvére kerül a mozik­ba az Égigérő fű. amelyet Palástiig György rendezett. Egy magyar felújítás is sze­repe] a tervben: az 1970-ben készült és bemutatóit. .4 gyilkos a házban- van című krimi. Bán Róbert rendezé­sében Közéle theg — nyelvi kultúra A Napjaink decemberi szá­mában dr. Kovács Dániel Ifjúságunk nyelvi kultúrája cimmel elemzi a közelmúlt­ban tartott „Édes anyanyel­vűnk” elnevezésű versenyt. Bár annak idején lapunk is figyelemmel kísérte a Sátor­aljaújhelyre érkezett 84 gim­náziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképző intézeti ta­nulók szereplését, mégis nagy érdeklődéssel olvastam Ko­vács Dániel írását, melynek tanulságai messzire mutaló- ak. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy milyen követelményeket állítsunk majd a következő anyanyelvi verseny résztvevői elé, ha­nem — legalábbis szerintem — arról, hogy beszélni tény­leg nehéz, Amiből önként adódik, hogy sokat kellene beszélnünk (minden adandó alkalommal gyakorolnunk kellene a beszélt nyelvet), ez­zel szemben mi, feltűnően keveset beszélünk. Mint a szerző megjegyzi: „A szóbe­liség észrevehetően háttérbe szorult az iskolai életben.” Ez a megállapítás is gondol­kodásra késztet. Anélkül, hogy messzemenő következ­tetéseket akarnánk levonni a tantervekről, módszerekről, elég talán, ha azt a gyakor- / lati tényt regisztráljuk, hogy a nevelők egyre inkább a feladatlapokat, munkafüzete­ket „vallatják” (kénytelenek vallatni) a gyerekek helyett. Ami azt jelenti, hogy ritkán alakul ki izgalmas — a ta­nár és a diák személyiségét egyaránt feltáró — párbeszéd a nevelő és a nevelt között. Arról már nem is beszélve, hogy az elmúlt évtizedek fo­lyamán oly mértékben óvtuk a verbalizmus veszélyétől ta­nítványainkat, hogy azok már alapokat és módszertani öt­leteket. A nagy kérdés per­sze ilyenkor mindig az, hogy hazamenve mit tudnak mind­ebből majd hasznosítani. Nos, valamiféle előrejelzést e téren is kaphattunk, az utol­só napon ugyanis — most már hagyományosan — meg­hívják a tanfolyamra azokat, akik korábban voltak , része­sei e képzésnek. Tőlük —. ha nem is a hivatalos beszélge­tés keretében — lehetett hal­lani olyan hangokat is, me­lyek azt jelzik: a téeszek egy részében még ma sem veszik eléggé komolyan a közmű­velődés munkásait, a közmű­velődési munka szervezettsé­gének a szükségességét. Attól ugyan III sem zárkóznak el. hogy a kulturális bizottság vezetőjét elküldték a tanfo­lyamra, de aztán ezzel le- tudottnak is vélik a vezetők ebbéli kötelességüket. Már­pedig — * ezt ugyancsak a jövőre gondolva fontos ki­mondani — minden munka­hely vezetői felelősek az'ért. hogy az egyes ember műve­lődési igényét a közösség szempontjából fontos motí­vumok határozzák meg... a legkézenfekvőbb müvek említésekor is (még az érett­ségiken is ezt tapasztalni) a szöveggyűjtemény után nyúl­nak. Amivel természetesen nem azt akarom mondani, hogy élő szöveggyűjteménye­ket akarunk nevelni. De hát a versek, memoriterek meg­tanulására már csak azért is szükség van, mert így birto­kába jutnak a fiatalok a nyelvi kifejezés titkainak; van követhető mintájuk. Mindannyiunk számára ezek jelentették és jelentik az ala­pot. amelyre saját egyénisé­günk és ismei’eteink szerint a továbbiakban majd épít­kezhetünk-. Ez az építkezés pedig egy olyan társadalomban, ahol különösen fontos az emberek közötti párbeszéd, ahol a szo­cialista demokráciának egyre több fóruma van, elengedhe­tetlenül szükséges. Egyébként az. a benyomásom, hogy be­szédkészségünk hiányosságai­nak, a többi között az is egyik oka — s ezt nagyon lényegesnek tartom! —, hogy ifjúságunk úgy érzi (nyilván valami rosszul értelmezett szemérem ez), hogy nem kell túlbeszélni, agyon beszél ni a dolgokat, a kitárulkozás pe­dig, az érzelmek és indula­tok megmutatása, szinte visz- szás, vagy nevetséges. Kétség­telenül nem egészen alapta­lan ez a szemérem, hiszen éppen elég bombasztikus, te- átrális és sematikus dolgot mondtunk nekik. Nemcsak a szónoki beszédek (melyeknek pedig a tudatformálást, az er­kölcsi és az esztétikai neve­lést kellene szolgálniuk) ké­szültek és készülnek egy kap­tafára. hanem sokszor a tan­könyvi szövegek is kilúgozot­tak, brosúra-ízűek, Egyre kevesebb a szépírói kvalitá­sokkal bíró szakíró. Gondol­junk csak arra, hogy például mennyivel szebben es színe­sebben fejezik ki gondolatai­kat a Horváth János iroda­lomtörténetén nevelkedett ta­nárok, mint a fiatalabb ne­velők. S a példa (a rossz példa is) mindig ragadós. Gyermekeink, akik akarva- akaratlanul utánozzák neve­lőiket (itt nemcsak a szak­tárgyak oktatóira gondolunk, hanem az ifjúsági szervezet képviselőire is) magatartá­sukban, kifejezési készségük­ben,'sőt egész metakommuni­kációs bázisukban is másol­ják a mintát. Ennek köszön­hető. hogy minden diákfórum kísértetiesen hasonlít a fel­nőttek ülésező (sokszor agyon- üiésező) társaséletére. Más kérdés, de nagyon is a témához tartozik, amire Boldizsár Iván hivja fel a fi­gyelmünket Népszabadság- beli cikkében (1979. december 2.), hogy tudnillik, ha beszé­lünk. főképpen a gyakorlatról beszélünk. eszményeinkről alig. Idézem: „A gazdasági helyzet kategorikus impera­tívusza előírja; hogy sajtó, rádió, televízió a gyakorlati élet parancsolatait ismertesse. Ez korunknak szükséges, de nem elégséges követelmé­nye ... Az eszközt össze ne tévesszük a céllal ... Mi lesz az országgal, amikor a ne­héz gazdasági éveken túlju­tottunk. meri túljutunk, és poi ondra lép egy nagyon gya­korlatias nemzedék, a prag­matizmus mesterei?” Fontos tehát, hogy beszél­jünk. s még fontosabb, hogy eszményeinkről is tudjunk szépen, élménytkeltöen és hittel beszélni. Erre a társa­dalmi követelményre és-köte­lezettségre kell felkészíteni — a mindennapok iskolai és is­kolán kívüli kommunikációja közben — ifjúságiinkat. (gyár ma Hl DECEMBER 24 Ne halogassa az utolsó pillanatig... MÁR MOST ADJA FEL KARÁCSONYI KÜLDEMÉNYEIT! KÉRJÜK: GQNDOS CSOMAGOLÁSSAL ÉS PONTOS CÍMZÉSSEL SEGÍTSE A POSTA MUNKÁJÁT! %/ MAGYAR POSTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents