Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-04 / 283. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. december 4„ kedd A képernyő előtt repeni, meg a Terete Elbúcsúztunk a minap egy hosszú sorozattól. Tizenkét hé­ten at láncolt a képernyő elé az Éjszakák és nappalok soros adása. Lehel, hogy jónéhányan feladták közben, s nem köveitek végig Barbara és Bogumil történetét, mert koránt­sem váltott ki olyan lömeghisztériaszerü érdeklődési mint a megelőző Az Onedin-család, de vonzása így is magas volt. Tagadhatatlan, hogy Maria Dabrowska hatalmas családre­gényének Jerzy Antczak rendezte tévéíilm-változata nem tudott egyenletes feszültséget biztosítani, egyes folytatásai roppant lelassultak, a cselekmény nagyon lassan mozdult benne előre. Pedig alapvetően igen nagy jelentőségű a lengyel ■ történelemben a kor, amely a történet hátterében felrajzo­lódik. Több mozifilm is megidézte már ezt az időszakot, sűrítettebben, izgalmasabban; itt az, általában tanyán, a társadalomtól elzártan élő kis család életébe a történelem már úgy szüremlett be, hogy jóformán mindennek utána kullogtunk — kivéve a záró rész háborús menekülését —, n kél főszereplő közvetítésében nagyon is kívülállóként néze­gettük — különösebb feszültség nélkül — a történéseket. A hivatalos felmérések később bizonyára meghatározzák e folytatásos film nézettségi és tetszési mutatóit, de akkorra a nézők már egy másik sorozat rabságában élnek. Már ma este kezdődik a Gyökerek sorozata. A folytatásos művekre van igény és a televízió a mindenhéti folytatásunkat meg is adja nekünk. Cseres Tibor hatalmas regénye, a Parázna szobrok az idei könyvhét egyik szenzációja volt. A korábban folyóiratban közöli részletek nyomán bizonyára igen sokan olvasták végig a nagy terjedelmű művet, s tanúsíthatják, hogy nem éppen valami túl könnyű olvasmány, nemcsak elolvasni kell, hanem át is rágni magát az olvasónak, többször is átlapozni más fejezetekhez. Nehéz olvasmány, de megéri a ráfordított időt. A nemzeti önvizsgálatnak igen fontos mozzanata, a háborús élmények es események, különböző beosztású egykori tisztek magatartásának és sorsának vizsgálata a ma emberének sze­mével. Igen nagy vállalkozása volt a Nyitott könyv sorozat­nak e kötet bemutatása. (De vajon milyen olvasási kedv­csinálás az, ha fél esztendővel a megjelenés és az országos visszhang után azzal kezdik, hogy a könyv már nem érhető el ?) Kallco István szerkesztő és Mihályffy Sándor rendező — igen okosan — meg sem kísérelte az egész mű átfogását, ami az adott keretek között eleve reménytelennek tűnt, hanem a regénynek egy olyan vonulatát ragadták meg, amely vala­melyes bepillantást engedett a mű legfőbb mondandójába, gondolatiságába, de még így sem lehetünk teljesen meggyő­ződve, hogy a regény ismerete nélkül követhette-e a néző a főhős különböző szituációkban való felbukkanásának össze­függéseit, a csak felvillanó, vagy említett szereplők hova­tartozásai, Óriási értéke viszont a hetvenöt perces adásnak Zách János Stomm tábornokja. Nemcsak azért, mert az azóta sajnálatosan elhunyt nagyszerű művésznek méltó sze­repet biztosított, hanem mert Stromm kulcsszereplője a le­génynek, s amit e részletben Zách kitűnő tolmácsolásában hallottunk, Stomm és Rákosi fogolytábori találkozásáról, a hadifoglyokból szervezendő magyar fegyveres erők tervé­ről, az alaphang igen rossz ütéséről, nemcsak izgalmas, ha­nem egyenesen megdöbbentő. A tények ugyan ismerősök voltak korábban is, de a hadifogoly Horthy-tábornok sze­mével a regény láttatta és ez az élmény fokozódott fel Zách megformálásában. Több mint húsz éve keresgeti a televízió a könnyed szóra­koztatás lehetőségeit. Lehetetlen lenne felsorolni, hányféle próbálkozás született a magazinszerű műsorokkal való rnu- lattatasra. Nem könnyű dolog. Voltak kérészéletű és voltak lassan elenyésző próbálkozások, sikeresek és kevéssé jók. Most jelentkezeti egy újabb, a Terefere, amely alcímében jelzi: „Szórakoztató műsor felnőtteknek”. Bizalommal, érdeklődés­sel fogadtuk. Volt benne Kosztolányi irta jelenet, bűvész- film-részlet, megzenésített Ladányi-vers és „sanzonosított” Bródy-dal, villámtréfa és ehhez pályázat, volt egy halványabb kis jelenet és volt két igencsak figyelmet érdemlő részlet: az egyiket Sipos Tamás írta, Koncz Gábor kitűnő magán- számakenl hangzott el, és egy ökölvívó önvallomásában tárt fel sok érdekes és szórakoztató dolgot, kár, hogy poénja előre sejthető volt: a másikban a kaláka sajátos értelmezését kap­tuk, azaz azt láttuk és hallottuk, egy ügyeskedő teherautó- sofőrnek, aki építőknél dolgozik, Jkézjceze^ Elű&cl^\sy?.nSa?T’-/'' ként- lehelj'jr/yeszeli Főis- dór László, Szombathely, „JFű tanszékvezető egyetemi tanára vezetésével — ke­fíÉüíÉ Miskolcon Vasárnap ünnepélyesen megnyílt A X. miskolci országos O grafikai biennale (Folylalás az 1. oldalról.) i minden alkotótól a díjnyerés idejéből láthatók müvek, ösz- szesen nyolcvannál több da­rab, részben a Herman Ottó Múzeum, részben a Magyar Nemzeti Galéria gyűjtemé­nyéből, részben magántulaj­donban levő lapokból. A ta­nulságos áttekintést kínáló kiállítást érdemes felkeresni. A formációs és a verseny­táncok kedvelőinek ezrei te­kintették meg az elmúlt szombaton Miskolcon — a városi sportcsarnokban — megrendezett VII. országos formációs táncbemutatót és versenyt. A zsűri vasárnap hirdetett eredményt, ennek alapján az alábbi díjakat osztották ki: koreográfusi díjat kapott Fila Edéné (Ba­lassagyarmat), Nyíri Lajos (Békéscsaba). Mednyánszky Henriette (Budapest) és Pe­czárszky Katalin (Szentes). Előadói díjjal jutalmazták a békéscsabaiak bécsi kerin- gőjét és a .jiabaria táncklub •szamba-, illetve standard mix-feldolgozását. Pedagó­giai díjat kapott Csáki Emi­lia (a szarvasi és 1 szeghalmi csoport vezetője), Peczársz- ky Katalin (Szentes), Rimá- nyiné Kiss Anikó (a szom­bathelyi csoport vezetője) és Fügeczky Róbert né (a mis­kolci KÖDMÖN együttes ve­zetője). Miska bácsi levelet vár meny munkát végzett, míg a sok tehetséges növendék színvonalas előadásából -ki­választhatta a legjobbakat, s eloszthatta a verseny dí­jait. Göndör Tibor, Budapest (kla­rinét) ; Lasies Zsuzsanna, Szombathely. Újházi András, Budapest (fagott). A verseny rendezői úgy döntöttek, hogy a II. orszá­gos fafúvósversenyt is Le­nin városban rendezik majd meg — három év múlva. Amit nem mondanak el szüleiknek, pedagógusaiknak a gyerekek, azt megírják Miska bácsinak — mondta a minap Padisák Mihály, aki immáron harminc éve szer­keszti a Magyar Rádió leg­régebbi élő műsorát, a Mis­ka bácsit. Miska bácsinak volt már levelesládája és le­mezesládája, de a lényeg mindig ugyan az volt. Hírt adni a gyerekek Örömeiről és bánatairól, gondjairól és si­kereiről. Hírt adtak a rádió­műsorban, s válaszoltak le­velekben. Hogy hány gyerek kapott a harminc év alatt választ így, vagy úgy, legfel­jebb saccolni lehet! Hiszen volt nap, mikor 360 levelet hozott a postás Miska bácsi­nak, s manapság is száz- százhúsz levél érkezik na­ponta. S a nagyvárosban la­kó gyerekek épp úgv írnak, mint az eldugott csöpp fal­vak, tanyák, néha nagyon- nagyon nehéz sorsú gyerekei. A rádióműsor most jubi­leumra készül, de nem önma­ga ünneplésére. Miska bácsi levelesládájának készítői számolóját az tifu icvcswv-’ ségéről, délután Herbert Wenner, a szociáldemokrata parlamenti frakció elnöke te­szi meg jelentését. A figyelem természetesen Helmut Schmidt kancellár­nak, az SPD alelnökének, kedden reggel elhangzó be­szédére irányul. Sokkal inkább arra, hogy a gyerekek vágyaiban, álmai­ban mi szerepel. És azt is meg kell írni, hogy kinek, miért kívánnak valamit. És megírhatják azt is, hogy ki. mire kíváncsi? Miska bácsi meg fogja válaszolni. Van még egy szép tervük. El sze­retnék készíteni a borsodi gyerekek dicsőségtablóját. Erre a tablóra felkerülhet bárki, akit bármelyik gyer­mek. közösség, vagy éppen felnőtt javasol, s cselekedete, tettei alapján rászolgált a dicséretre. A dicsőségtabló legjobbjai a nyilvánosság előtt mesélhetik majd el. mi­vel érdemelték ki az elisme­rést. A műsor készítői várják hát a borsodi gyerekek leve­leit. Címük: Magyar Rádió, Budapest 1800 Miska bácsi levelesládája. Vologdai vendégek A X. • miskolci országos grafikai biennale hivatalos nyitásának első részét a Mű­vészeti és Propaganda Iroda Kossuth utca 11. szám alatti kiállítótermében tartották. Hagyomány már, hogy az egyes biennálékon egy-egy baráti ország grafikusművé­szei is bemutatkoznak. Ennek keretében került sor a vo­logdai, a Borsod szovjetunió­beli testvérmegyéjében élő művészek kiállítására. Tizen­egy szovjet grafikusművész hatvan lapja — többségben linóleum- és fametszete, il­letve rézkarca — ad ízelítőt’ a testvérmegye művészeinek munkásságából. Vasárnap dél­előtt tizenegy órakor Prokof- jev D-dúr szonátájának elő­adása — Tözsér Dániel (fu­vola) és Kincses Margit (zongora) — vezette be a megnyitót, majd Dusza • Ar- pádné. a Miskolci Galéria igazgatója köszöntötte a ren­dező szervek nevében a ven­dégeket. akiknek sorában ott voltak a megyei és a városi pártbizottságok, tanácsok, tö­megszervezetek, társadalmi testületek vezetői, több szov­jet kiállító művész, bolgár, lengyel, csehszlovák és NDK- beli grafikusművészek, az or­szágos és helyi képzőművé­szeti élet reprezentánsai, majd Ivan Vasziljevics Sza- lipton, a Szovjet Baráti Tár­saságok Szövetségének ma- • gyarországi képviselője, a Szovjetunió budapesti nagy­Életmentő lánc a BVK-ban Tanácskozás a véraimozpalemról A véradómozgalom helyze­téről. eredményeiről és fel­adatairól tanácskoztak teg­nap, december 3-án Kazinc­barcikán, a Vöröskereszt Bor­sod megyei vezetősége mel­lett működő véradásszerve­zési munkabizottság tagjai. Az ülésen elsőként dr. Benyó János, a Kazincbarcikai Vér­ellátó Állomás vezető főor­vosa • számolt be a városi véradómozgalom munkájá­ról. eredményeiről. Többek között elmondta: — Szép eredményeket ér­tünk el Kazincbarcikán. Eb­ben az esztendőben kétezer­kétszáz véradó, 'közel nyolc­száz liter vért ad a rászo­rulók megsegítésére. A jól működő állomás hírnevét nö­velik a Borsodi Vegyikombi­nát dolgozói, akik 1979-ben példa ul nyolc véradónápot szerveztek, .a következő esz­tendőre pedig tizenkét ilyen önkéntes véradást terveznek. Dicséretes az a lelkes hozzá- " Hús. amelynek köszönhető az úgynevezett ..életmentő szolgálat” kiépítése. Ez azt jelenti, hogy a vegyikombi­nátban megvalósították az üzemi készenléti és behívá­sos rendszert, továbbá a diszpécser-szolgálatot. Ezzel a rendszerrel bármikor a rá­szorulók segítségére lehetnek, amely különösen a közeli, barcikai kórház szempontjá­ból fontos. Ez a megvalósu­lás példaként szolgál me­gyénk többi nagyüzemeinek, önkéntes véradóinak. A vér-' adómozgalom szervezéséről szólva a főorvos- elmondta, hogy az elkövetkezendő idő­szak legfontosabb feladata, megszüntetni a véradónapok közötti naptáringadozást, to­vábbá növelni a ritka vér- csoportú donorok létszámát. Terveikben szerepel még a szakmai hatékonyság növe­lése érdekében, úgynevezett vércsoport-azonos készenléti brigádok kialakítása is. En­nek szervezése egyébként a vegyikombinát dolgozói kö­rében már megkezdődött. Ezt követően az ülésen Csege Gézáné. megyei vér­adószervező ismertette az 1980-as véradótervet és a kongresszusi felajánlásokat, majd dr. Rostás Anna. a Borsod megyei Tanács Vég- rehaUó Bizottsága egész­ségügyi osztályának orvosa tájékoztatta a résztvevőket az idei. ötödik véradókonfe­rencián elhangzottakról, amelyet Szegeden tartottak meg. dődült tegnap délelőtt az a programsorozat, amelynek el­ső pontjaként dr. Szilvássy Zoltán, az Országos Találmá­nyi Hivatal elnökhelyettese „Az újítómozgalom fejlődése, helyzete, a továbbfejlesztés feladatai” címmel tartott előadást az SZMT-székház földszinti klubhelyiségében. — Több mint 30 éve. hogy az első újítási rendelet nap­világot látott — kezdte be­szédét dr. Szilvássy Zoltán. — Az elmúlt években eljutot­tunk oda, hogy az újítómoz­és a gazdasag mítanak az újítómozgalomrav az újítókra. A jelenlegi idő­szakban a stabilizálódás a jellemző, de az újítások mi­nőségében ec, jelentőségében dinamikus fejlődés tapasztal­ható. Egyebek között ezt a fej­lődést mutatja az elmúlt évi statisztika is. amely szerint az elmúlt évben 214 ezer újító, 128 ezer újítását fogad­ták el. A vállalatoknál, a különböző gazdálkodó egysé­geknél ezek az újítások 3,6 milliárd forint eredménnyel pe**» A DIGÉP újítóinak találékonyságát jelzi ez a többorsós fúróké­szülék — mellette egybeépített sisak és arcvédő háló. Fotó: Sz. Gy. követségének tanácsosa tarJ tott rövid megnyitót. Bevezetőben 1. V. Szalimon a felszabadulásának 35. év­fordulóját ünneplő Miskolcot és annak dolgozóit köszöntöt­te, átadva Pavlov nagykövet személyes üdvözletét is, majd a kiállításról szólva azt hang­súlyozta, hogy jóllehet. Mis­kolc és Vologda kilométe­rekben messze van egymás­tól, ez a távolság egyre csök­ken, népeink mind jobban megismerik egymást, s ez a kiállítás, amely bemutatja a vologdai művészek munkás­ságát, azon keresztül az ot­tani életet, a hivatalos kap­csolatokon túl a két terület népeinek kapcsolatát is erő­síti, barátságunk és együtt­működésünk szilárdítását is szolgálja a mai, a régi és az ősrégi Vologda megmutatá­sával. Újjászületés a Déryné utcában A biennále központi helye a Déryné utca 5. szám alatti, újjáépült Miskolci Galéria. Itt egy kisebb teremben az előző biennále nagydijasának, Somogyi Győzőnek 34 lapja látható, míg a többi terem­ben hatvannégy művész, 137 lapja várja az érdeklődőket. Déli 12 órakor Haydn G-dur trió-ját mutatta be Nagy Fe­renc (hegedű), N. Weither Ilona (cselló) és Sclmeczi György (zongora), majd itt g is Dusza Árpádné köszöntöt­te a vendégeket — az előző megnyitón résztvetleket es az igen nagy számú helybeli érdeklődőt —, majd Bereczky Loránd. művészettörténész, az MSZMP Központi Bizottságá­nak munkatársa tartott meg­nyitót. Megnyitójában többek között arról beszélt Bereczky Loránd, hogy a tizedik bien­nále jő alkalom az értékelő visszatekintésre. A miskolci biennáléknak három tő jel­lemző vonását emelte ki: el­sőként a rendezvény történe­tiségét. azaz, hogy a bienná- lék folyamatában húsz esz­tendő magyar grafikai művé­szetének története idézhető fel; a másik, hogy a bien­nále szakmai fórummá vált, ami művészet-közéleti szem­pontból igen jelentős, mert a magyar grafikáról vitáz\ a megfogható hátterűi szolgált, a müvek képviselték a ma­gyar grafikát és nem szándé­kokról vitázhattunk; végül, fő jellemzője a biennáiénak, hogy országos léptékben köz­művelődési fórummá is vált, folyamatosan országos vonz­erőt jelent, s ami szeretet es érdeklődés a grafika iránt or­szágszerte tapasztalható, az a miskolci bennáléknak is köszönhető. Átadták a düakat A galériabeli nyitoünnep- ségen adták át a biennále díjait. Dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke adta át Bol’sod meg-’ ■: nuny.ifjút • Banga Fere.': 'T :olc ■ város kél díját íjj.zú jós j Hubának és Almúsy Aladár­nak. a KISZ Központi Bi- | zottságának díját Sáros And- ’■ rás Miklósnak, a Művészeti Alap díját Tassy Bélának, a Szakszervezetek Borsod me-. ’ gyei Tanácsának diját Sulyok Gabriellának. Kazincbarcika ! város Tanácsának dóst Mc- I’ zey Istvánnak. A Kondor Béla-emlékérmel ez alkalom- , mai Püspöky István kanta, j A kiállítások a Galériában j és a Képtárban hétfő kivé- t telével 10—18 óláig, a Mű- á vészeli és Propaganda Iroda k kiállítótermében vasárnap ki­ll vételével 10—18 óráié (szőni- . ki baton. 10—14 óráié' tarla’1nk ig nyitva, s deeembei 30-18 Iá­ié togalhatók. Szívesen ajánljuk Riolvasóink neveimébe léi tbni) 11 c

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents