Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
% ESZAK-IvJAGYARORSZAG 4 1979, december 24., hétfő Az élet napi változásaira figyeltek Magyar fűm, 1979 Karácsonyra került a premier mozikba a/. Égig érő fű című gyermekfilm, s ezzel teljes az 1979. évi magyar filmbemutatási program. Időszerű hát rövid visszapillantást vetni az elmúlt tizenkét hónap új magyar filmjeire, valamiféle gyorsmérleget készíteni arról, mit is kínált a magyar filmművészet, illetve a filmforgalmazás a közönségnek. Nem szükségtelen külön kezelnünk a magyar filmeket, még akkor sem, ha nagyon sokféle megalapozatlan és oktalanul lebecsülő megjegyzés is hallható róluk, mért nincs a magyar film. hanem vannak magyar filmek, ilyenek és olyanok, jók és kevésbé jók, mint a nagyvilág egyéb filmgyártó nemzeteinél is. De azért is szükséges külön vizsgálnunk, mert a látogatóknak 20—21 százaléka esik a magyar filmekre, azaz minden ötödik néző magyar filmet nézett meg, és ez a húsz százalék, ennek az ízlése, érdeklődése nem hanyagolható el. Sőt, külön figyelmet érdemel. A most záruló évben huszonhat, egész estél betöltő filmet mutattak be filmszínházaink, valamint két dokumentum film-összeállítást. A huszonhat film közül kettő volt dokumentum: az egyik az októberben látott Magyarok a prérin című, a Kanadában élő magyarság életét bemutató film, a másik pedig a nemrégen bemutatott és nagy sikerű Az állatok válaszolnak című természet- film, Kollányi Ágoston nagyszerű alkotása. A két doku- mentumfílm-összeállítás — Gyarmalhy Lívia: Kilencedik emelet és Lakatos Vince: A hírmondó — 'viszont rendkívül erősen társadalmi töltésű dráma. így ezt a két összeállítást a további elemzésben a játékfilmekkel együtt kell tekintenünk. Habár nemzetközi gyermekév volt, összesen egy új gyermekfilmmel örvendeztették meg a legifjabb mozilátogatókat, a bevezetőben említett Égig érő fűvel. Ez bizony nem sok más években sem, de különösen nem az a .nemzetközi gyermekévben. A két egész estét betöltő dokumentumfilmet és a gyermekeknek szánt játékfilmet figyelmen kívül hagyva, huszonöt müvei ismerkedhetett az érdeklődő közönség. További vizsgálódásunkban ezekről lesz szó. Az említett huszonöt filmből tizennégy volt a mai magyar valóságban játszódó társadalmi dráma (egy-kettőben .szatirikus, illetve vígjátéki elemek is előfordultak), a felszabadulást követő években játszódó dráma egy, közvetlenül a felszabadulás előtt játszódó dráma egy, a század tízes éveitől a második világháborúig tartó időszakot átfogó dráma kettő (Jancsó két filmje), idegenben játszódó történelmi dráma egy, magyar történelmi dráma egy, napjainkban játszódó külföldi dráma kettő, a félszabadulás előtti témájú szatíra egy, kalandfilm egy, történelmi kaland- film egy. Mindezekből kitűnik, éiogy domináns szerepet játszott, ismét a dráma, hiszen összesen 22 mű sorolható ebbe a műfaji kategóriába, s e huszonkettes szám mellett a két kalandfilm és az egy múltban játszódó szatíra igazán elenyésző kisebbség. Ügy tűnik, a magyar filmvígjáték ügye még mindig’ nem mozdul ki a holtpontról, s a többrendbeli tanácskozások filmvíg- játékunk helyzetéről csak diagnoszlállak, de előbbre mozdítani gyakorlatilag semmit nem tudtak. Az olyan vígjátéki elemekben .sem szegény filmeket, mint amilyen például a Fogjuk meg, és vigyétek!, semmiképpen *em tekinthetjük vígjátéknak, sokkal inkább olyan életképnek, amely valóságunk egy drámai szeletét többször is felfénylő derűvel tudta sikeresen ábrázolni. Egy másik gondolatkör a filmek tematikai milyensége. Szükségtelen lenne ma már aszerint vizsgálgatnunk, vajon a huszonöt játékfilm, vagy akár csak a huszonkét dráma között hány volt a kifejezetten munkástémájú, vagy paraszti, mert ez a társadalmi réteghatár filmjeinkben feloldódott, elmosódott. Fel tehetne sorolni, hogy kifejezetten munkáskörnyezetben játszódik a Családi tűzfészek, a Kilencedik emelet, a Fogjuk meg, és vigyétek'., a Kedves szomszéd, meg talán még egy- kettő, de a téma nem a munkások élete ezekben. Azok a gondok, amelyek ezeknek, a filmeknek a szereplőit foglalkoztatják, ,nem kizárólag a kétkezi munkások gondjai, többségben az olyan kisembereké, legyenek azok akár alkalmazottak, vagy netán lumpenetemek, akik szerényebb tehetőségek között élnek, és sokféle napi gonddal küzdenek. Kifejezetten értelmiségi téma is mindössze kettő akad, azok is adott esetben más társadalmi réteghez, vagy osztályhoz tartozókkal is előfordulhatnak, mert például a BŰ ÉK nekikeseredő értelmiségi újítói pontosan úgy háborognak újításuk mellőzése miatt, mint az újító szakmunkások hasonló esetekben. (Egyébként a BÜÉK-ban ábrázolt ..sérelem” ugyancsak álfélelem- nek tűnik, hiszen azt sem tudjuk, miről vitáznak, valóban jó volt-e az elvetett újítás.) Ügy , tűnik, filmalkotóink mindinkább, törekszenek az össztársadalmat inkább érintő gondok művészi átfogalmazására, semmint leszűkítenék azt egy-egy osztály vagy réteg napi gondjaira. Például a falusi tsz- körnvezetben játszódó Kinek a törvénye? ugyan látszólag tsz-téma, paraszti téma, de a helyi kiskirálykodás, amiről tulajdonképpen a film szól, nemcsak a\ tsz-ek sa játja. Az előző években igen nagy hányadot jelentettek az új filmek között a dokumen- turista eszközökkel készült, kifejezetten dokumentum-, vagy pszeudodokumentarista művek. A most záruló évben a két, bevezetőben említett, egész estét betöltő -dokumen- tumfilmen és a két dokumeritumfilm-összeállításon kívül, tehát a maradék huszonnégy filmből viszonylag kevesebb az ilyen eszközökkel készült mű, igaz az év egyik legjobb alkotása, a Családi tűzfészek, ebbe a kategóriába tartozik. (El is nyerte rögtön bemutatása után a filmkritikusok diját.) Játékfilm. de fő vonulataiban és szereplőiben a valóságot híven követi a chilei tragédiát ábrázoló Kentaurok, s ezenkívül még egy-két filmben érezhető a dokumentáld zmus markánsabb jelenléte. Ügy tűnik, hogy 197(i—77., sőt 1978 lendülete után a dokumentarizmus a játékfilmezésben bizonyos mértékig visszavonulóban van. Bár az 1980-as tervek ismeretében teljes eltűnéséről még korai lenne beszélni. De kár is lenne! Mi izgatta az, elmúlt évben a filmalkotókat, miföl kívántak szólni? Igaz, nem az elmúlt évben, mert csak akkor mutatták be a filmeket, nagy részük korábban készült. Nos. kifejezetten értelmiségi problémával foglalkozott kettő. A már említett BÜÉK-on kívül Mészáros Márta Útközben című. lengyel—magyar koprodukcióban készült munkája sorolható ide. Öntörvényű fiatalok és a társadalmi írott és íratlan szabályok ütközésével két film. Lakásgondok, lakáscsere, életmódváltás témakörével hét mű. A felszabadulást követő társadalmi változásokkal egy — az Angi Vera az év messze kiemelkedően egyik legjobb alkotása! —; a felszabadulást megelőző napokban játszódó társadalmi dráma a Szaba- o díts meg a gonosztól; nagy sikerű dráma adaptációja a messzi múltban, idegenben játszódó Csillag a máglyán. Ugyancsak idegen történelmi téma a már említett Kentaurok a chilei tragédiáról. Említettük már a ’ kiskirály- kodást, amellyel egy film foglalkozott, a régi polgári társadalom görbe tükrét mutatta fel egy — Mese habbal —; kiemelkedően értékes darabja az elmúlt év filmtermésének az 1944. október 15-i kiugrási kísérletet történelmi hűséggel, precíz elemzéssel, ugyanakkor a játékfilm költészetté emelő eszközeivel bemutató Októberi vasárnap. Külön szó illeti Jancsó Miklós heves vitákat kiváltott, de ennek ellenére mindenhol igen pozitívan értékelt Vitám et sanguinem trilógiájának eddig bemutatott két részét, a Magyar rapszódiát és az Allegro barbárát. E két film Jancsó sajátos filmmyelvén íveli át a magyar történelemnek egy közelmúltbeli szakaszát, vitákat, elismeréseket és ellenkezéseket kiváltva, de mindenképpen elismerésre méltóan. Két rendezőnket a kalandfilm érdekelte, sajnos egyik film sem sorolható az év nagy értékei közé, hisz mind a Trombitás, mind a Rosszemberek minden jó szándéka ellenére sem tudott maradéktalan szórakozást nyújtani a kalandfilmek kedvelőinek, mert naturalista ábrázolásmódja és több más vonása jelentős közönségrétegeket, elsősorban fiatalokat elriasztott, távol tartott. Mint láttuk a témafelso- rolásból, a lakásgond, a lakáscsere és az életmódváltozás igen jelentős helyet foglal el filmtémáink között, jelezve, hogy filmalkotóink az élet napi változásaira figyelnek. Más kérdés, hogy azokat miként sikerül ábrá- zolniok. De örömmel nyugtázható, az Angi Vera, az Októberi vasárnap, a két Jancsó-film, vagy a közelmúltban bemutatott Ajándék ez a nap bemutatása, amely utóbbiban ugyancsak lakásgondok körül bonyolódik sok minden, akárcsak a kitűnő Családi tűzfészekben. Ha rangsorolni akarnánk, feltétlenül ezeket a filmeket kellene a legjobbak közé sorolnunk, de nem hagyhatnánk el a mérlegelésnél a Szabadíts meg a gonosztól, Az erőd, a Kilencedik emelet megemlítését sem. És igen tisztes alkotásnak kell tartanunk a Csillag a mág- lyánt, a Fogjuk meg és vi- gyéteket, a Minden szerdánt, a Kedves szomszédot. Sajnos, volt teljesen félresikeredett film is, mint a Térmetszés, a Tíz év múlva, A kis Valentino, amelyeket alighanem hamar elfelejtünk. Hát így láttuk az elmúlt év magyar filmjeit. Nagyobb előrelépésről nehéz lenne beszélni, de a huszonnyolc film összegésze kedvező képet mutat. Az értékes, jó, maradandó alkotások aránya nem rosszabb, nem kisebb benne, mint a világ bármely más nemzetének filmművészeté<- ben. Benedek Miklós ICí szeretne kérdezni? Válaszolni? beszélnek A maguk életéről szívesen Készül a riport a Nefelejcs rádióba A Nefelejcs rádióban és a Petőfin Miska bácsi barátai Valamikor szeptemberben jött az újsággal Ádám, hogy találkozott Miska bácsival. — Megígérte, hogy eljön a mi é iskolánkba is egyszer •— bizonygatta, de először senki sem akarta elhinni neki az osztályban, hogy Miska bácsi, aki vasárnap délelőttönként ország-világ előtt megdicséri a gyerekeket egy-egy jó cselekedetükért: akihez ügyes-bajos gondjaikkal, bánataikkal és örömeikkel annyian fordulnak tevéiben, miskolci színész. De hát, mert Katika néni (ó a , Vologda-lalkótelepi általános iskola negyedik bé osztályának osztályfőnöke) többször is szorgalmazta a rádió gyermekműsorainak hallgatását, vasárnap délelőttönként egyre többen csavarták át a rádiót a Petőfire. Tulajdonképpen már kideríthetetlen, hogy kinek jutott először eszébe, hogy az osztály életéről, az őrsök hétköznapjairól és ünnepi eseményeiről ők is írjanak Miska bácsinak, de tény, hogy egy szép őszi napon, a íehérkőlápai kiránduláson elkészült az első levél pisz- kozata. Azóta több levél ment, s több levél érkezett. A legutóbbiban azután benne volt az üzenet: december 23-án feltétlenül hallgassák a műsort, mert jutalmat kapnak. — Szerintetek miért kaphattok jutalmat? A negyedik bé talpraesett társaság (ezt bizonygatta még a rendhagyó osztályfőnöki óra előtt Kun Lajos né. Katika néni), s ha másért nem, akkor már azért nagyon lehet szeretni őket, ahogyan féltik, vigyázzák egymást. Kitűnő tanuló nincs az osztályban az igaz, de az őrsi vállalások között az is ott van, hogy „sen ki sem fog megbukni”... És nemcsak úgy beírták, az is szent igaz! Lali például Anikót patronálja matematikából. S ha valakinek nem megy a tanulás, a jobbak közül mindig akad valaki, aki megmagyarázza a feladatot, segít a megoldásban. — Tetszik tudni — magyarázta nagy komolyan Lali —, az nekünk' is nagy szomorúság, ha valaki na- gyon-nagyon rossz jegyet kap. Az meg tényleg rettenetes tenne, ha el kellene válnunk tőle. így is bánkódunk, hogy év végén elválunk Katika nénitől... Szóval, mert ötödikben már nem lesz velünk __ — Tényleg szép dolog, ha segítetek egymásnak ... Lali, te jó számtanos vagy? — Hát, én sem tudom mindig megoldani a példákat. De azt azért szeretném megkérdezni, milyen volt, amikor én tartottam a matematikaórát? — Te tartottad? — Igen. Tetszik tudni, az önkormányzati nap előtt Katika néni megkérdezte, akar-e valaki órát tartani? Mondtam, hogy én! 'A matematikatanárnak könnyű a dolga, felírja a példákat, meg sétál a padok között..; — És?... — A példákat nem köny- nyű kiválasztani — szerencsére Katika néni segített is, meg átnézte a megoldásokat — és nem elég csak sétálgatni ... — Szerintem Lali jó órát tartott — kapcsolódott a beszélgetésbe Zsuzsi. — Olyan példákat hozott, amilyenekhez hasonlókat már megoldottunk ... — Azt is megírtuk Miska bácsinak, hogy elvállaltuk, vigyázunk az iskola tisztaságára. Nem dobáljuk el a szemetet, figyelmeztetjük azokat, akik a földié szórják a papírt..: —• A nyolcadikosokat is? — Igen. — És mit mondtak? — Hogy hagyjunk nekik békét... — Akkor mit csináltatok? — , Felszedtük utánuk. Szerintünk egyszer csak el- szógyellik magukat, hogy mi szedjük fel helyettük... A " tisztasági vállalásra! Zsuzsiéknál fogalmazódott a levél. Időről időre ugyanis egy-egy családnál találnak őrsi búvóhelyet. Zsuzsi mamája ugyan egy kissé meglepődött, amikor a tizennégy negyedikes beállított, de végül még tál pala valót is zongorázott nekik. Mert a negyedik bések — „Tetszik tudni, Katika néni nagyon jól táncol, és mi már kaptunk is egy nagyon szép ötvöstálat a farsangi játékunkért!” — szívesen táncra perdülnek. Meg azután gyűjtik a népi kerámiát, néhány szép darab már bekerült az osztály vitrinjébe.' Mindazonáltal Igazi gyerekek; így azután már jó ideje megszervezték a riadóláncot. Egy gyors felsorolással nekünk is bemutatták, ha a szünetben mégis leesne a nagy hó, a nagy szánkózásra miként szólítják fel egymást. Mert játszani, hócsatát vívni is együtt lesz az igazi! Az iskolában — különben — nem tartják őket valami csodabogár osztálynak. Nem is azok. A Nefelejcs rádióban ugyan most ők szerepelnek majd (a párhuzamos „á” osztállyal közösen készítik a műsort), dehát ez érthető. Többek között ők nyerték meg a napokban a hulladékgyűjtő versenyt is. S azt szeretnék, ha iskolájukról, úttörőcsapatuk életéről mások is írnának Miska bácsi-' nak. Ök ugyan ott lesznek a január 20-i jubileumi fel-, vételen (harmincéves a Miska báe.si levelesládája című gyermekműsor), de mások is adjanak hírt arról, hogy Miskolcon van egy iskola, egy szép iskola, jó iskola, a Vologda-lakótelepen. Csuíorás Annamária Fotó: Szabados György Nyárfák ' Padi László ccruzarajza s I
