Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-01 / 281. szám
T979. decewber 1„ xxombcrt ESZAK-MAGVARORSZAG 5 Bűnmegelőzés Természetes nek ta rt. j u k, hogy plakátok, újságcikkek, közlemények serege hívja fel figyelmünket: hogyan tudjuk minél jobban óvni egészségünket. Az is magától értetődő, hogy mindenki gondosan ügyel önmaga és szereltei egészségére, és másokat is igyekszünk visszatartani attól, hogy saját magának ártson. Még soha senkinek sem jutott eszébe, hogy azt mondja: az egészség csak az orvosok, a kórházi személyzet ügye. Valahogyan így kellene lennünk a bűnözéssel is. Védeni a társadalom és a ma-' gunk vagyonát a mindennapi élet, a munka során. Elkerülni azokat a lehetőségeket. amelyekből bűn származhat. A mai közfelfogás még mindig rosszul beideg- zödve — úgy tartja: a bűnözés a bűnüldöző szervekre tartozik és senki másra. Elég talán egy-két példa. Alkoholmámorából éppen csak eszmélő, zilált külsejű férfiú panaszolja hajnaltájban a rendőrségen, hogy öt az éjszaka ismeretlen emberek kifosztották. Aztán kiderül, hogy idegenek társaságában iszogatott, mutogatta a nala levő bankjegycsomót, s amikor már jócskán felöntött a garatra, magukkal hívták, egy sólet helyen kirabolták. Ugyanez nagyban: munkaerőhiányra hivatkozva vagy csak egyszerű gondatlanságból olyan embert bíztak meg nagy értékek őrzésével, akiről alig tudlak valamit. Hónapok, vagy évek múlva derült ki, hogy tíz- és százezer forintos értékeknek lába kelt. A többit — akárcsak az előző esetben — a rendőrségnek, ügyészségnek, bíróságnak kell kiderítenie. AZ ALKALOM SZÜLI ... Régi igazság, hogy alkalom szüli a tolvajt, jóllehet a becsületes ember éppen akkor mutatja meg tisztaságát igazán, amikor módja és le; helősége lenne munka nélkül nagy jövedelemhez jutni és mégsem teszi — a kevésbé szilárd jellemeket kár ilyen próbák elé állítani. Manapság nem ritka tünet, hogy belső ellenőrök amolyan bo- csánalkérö mosollyal állítanak be régi ismerős munkatársaikhoz, szinte szégyellik, hogy ellenőrizniük kell egvet- másl. S ugyancsak gyakori, hogy az ilyen ellenőrzés nem megy túl néhány adat egyeztetésén. Pedig alaposabb vizsgálatra is volna joguk, lehetőségük — s ezzel elkerülnék, hogy a későbbiekben bűnvádi feljelentés, nyomozás. vádemelés, ítélet legyen a „megkímélt'’ kolléga ellen. Máskor a rosszul értelmezett' takarékosság adja meg azt a bizonyos tolvajt szülő alkalmat, kellene egy jobb, biztonságosabb kerítés az értékes holmik tárolására szolgáló telepre — de helyette csupán néhány lécdarab jelzi, hogy olt a telep széle. Jó lenne ugyan páncélszekrény, riasztócsengő a pénztárba, ám a vállalati illetékesek addig húzzák-halasztják a f el - szfcrelését (vannak szerintük sürgősebb kiadásaik is), amíg egy betörés nem ébreszti őket az ilyen beruházások fontosságára. Személyi tulajdonban is . vannak igen jelentős értékek — de tulajdonosaik olykor nem fordítanak elegendő gondot azokra. A balatoni szezonban tucatjával, ha nem százával allnak a hétvégi házak üresen. csupán egy lakat őrizetére bízva. A „gazda” talán a külföldi-invázióra, a hétvégi ház kiadásából származó előreláthatólag jókora bevételeire számit — s közben adja a lehetőséget a betörésekre, a „csövezésre”, a bűnözésre. MIÉRT KÖVETTE EL? Van1 azonban a bűnmegelőzésnek másik oldala is. Minden bírósági tárgyaláson elhangzik a kérdés: miért követte el a vádlott a bűn- cselekményt? S a válasz elég gyakran: csak azért, mert nem tudott mit kezdeni túl sok szabad idejével. (Hallót - tunk-láttunk ilyet a televízió egyik Kék fény adásában is.) A megnövekedett szabad idő azért van, hogy a dolgozó embernek több lehetősége legyen a’ pihenésre, a szórakozásra, a művelődésre. Ám sokan vannak még. akik a többletidő eltöltésének egyetlen módját ismerik csupán: a kocsinázásl. Eközben paciig hamar kerti! alkalmi cimbora — nemegyszer olyan, aki sokadik büntetéséből szabadulását ünnepli ital mellett —, s szeszgózös állapotban könnyebb az embert rábeszélni „egy kis balhéra”. Különösen áll ez a fiatalok;-,;. Néhány féldeci után nagyon erősnek érzik magukat, s majd a rendőrségi fogdában térnek magukhoz, verekedéssel. garázda cselekményekkel terhelve. Nagy felelősség hárul tehát azokra, akiknek feladatuk a kulturált szórakozási formák szembehelyezése a rossz útra vivő italozással. No meg azokra, akik szemet hunynak afölött, hogy árusítanak szeszes italt — ott is. ahol tilos —. s akik megtűrik a „bögrecsárdákat”, a „fekete vonalok” józan ember számára elviselhetetlen légkörét. AZ OK: TUDATI BESZŰKÜLÉS Minden bűnözőt nem lehet visszatartani attól. hogy újabb, törvénybe ütköző cselekményeket kövessen el — ilyenre még nem volt példa a világon. Visszatartani azonban lehet — elsősorban azokat. akiket csak az alkalom vagy saját ostoba kivagyiságuk tenne bűnelkövetővé. Olykor egy idejében lezajló, keresetlen hangú beszélgetés is elegendő. Más esetben jókor jött figyelmeztetés, határozott fellépés hozza meg a várt eredményt, legalábbis az esetek többségében. Vagy egy baráti figyelmeztetés, amely elejét veheti — például — deviza vagy közlekedési bűncselekmények elkövetésének. A bűnözés egyik fő oka: a tudati beszűkülés. A közösségi ember ügyel nemcsak önmaga, de a társadalom „egészségére” is. Várkonyi Emire iiasucnniKai ZES Budapesten, a Nermetlcöii Számítástechnikai Oktatási Központban évenle mintegy 1200 hallgató szerez képesítést. Két nyelven, angolul és oroszul oktatják a világ 44 országából az oda érkezőket. Számítógépek és zártláncú televíziós rendszer is segíti a leendő számítástechnikai szakemberek képzését. A lÉüszéisi óviiÉsÉért A nemzetközi gyermekév tiszteletére számos felajánlás valósult meg. szerte a megyében. Legutóbb Bánszállásról kaptunk arról hírt, .mi mindent tettek az intézmények. szocialista brigádok az óvodás gyerekekért. Ez év márciusában a bánszállási óvoda szülői munkaközössége. a pártszervezet es a helyi lömegszervezetek képviselői gazdag programot dolgoztak ki a társadalmi munkák elvégzésére. Az óvoda vezetője a közelmúltban art újságolta: a felajánlások mindegyike megvalósult. A szülői munkaközösség például elvégezte a csoportszoba festését, a parketta lakkozását. segítségükkel több játszósarkot alakítottak ki a helyiségben. A szülők és az ózdi városi, kertészet játszóparkot létesített Bánszálláson. Az Ózdi Kohászati Üzemek számítóközpontjának Munkácsy Mihály brigádja bábfigurákat ajándékozott: és megjavította az óvodai szemléltetőeszközöket. A Rákóczi Ferenc szocialista brigád elektromos forgalomirányító ' lámpát készített, a Petőfi brigád a kerti bútorokat, játékszereket újította fel. A királdi bányaüzem kollektívája húszezer forintot ajándékozott az óvoda szépítésére és a beveride.ves bővítésere. Profik és kalózok Egy szép napon reggel, munkába menet, egy hajlott korú, embert vettünk észre az udvarban, amint éppen a szemétládában turkált. — Ugyan mit keres ott? — kérdezte Némberowska, a kutatóintézet ’munkatársnője. — Biztosan felhasználható nyers-’ anyagot —: magyarázta Sótlanski magiszter —: üveget, hulladékpa- pirt, fémhulladékot... — Szegény öreg... — sóhajtott Némberowska. — Nem is olyan szegény — szóll Varangyowski, a főnök. — Én ismerem őkéimét. Tisztességes nyugdíja van, itt pedig azért turkál, hogy egy kis benzinpénzt keressen a fiának, meg aztán állampolgári kötelességét is teljesíti, amikor az értékes, felhasználható nyersanyagot visszaadja az iparnak. — Mégis szegény — kardoskodott Némberowska —: nézze, esik az eső, neki pedig nincs ernyője! Megérkeztünk munkahelyünkre, teát főztünk. Némberowska megevett két kolbászos szendvicset, és kijelentette: — Mi itt jó melegben, fedél alatt, ülünk, kedélyesen teázúnk. az. az öregember pedig odakint ázik az esőben. Ne vigyünk neki, egy csésze forró teát? — Ugyan mit beszél! — háborodott fel Sótlanski. — Hiszen ez alamizsna. Ki tudja, az öreg a végén még megsértődik. — Nos. akkor dobjunk a szemét- ládába egy üveget, csak úgy egyszerűen, jó? — javasolta Némberowska. — Remek ötlet! — örvendezett Varangyowski. — De honnan vegyünk üvegei? ny oregapo írta: Andrzej Köziéi — A csemegeüzletben' kapható — nyújtott szakszerű tájékoztatást An- gyalowski főelőadó. — És mennyibe kerül egy ilyen üveg? — tudakolta óvatosan Némberowska. — Száz zlolyba — válaszolt Sótlanski. — Potom pénz: koponyánként alig egy húszas! 1 A kézbesítő száz zlotyt kapott, és az üzletbe rohant, üvegért. Mi pedig Varangyowski főnök asztalára állítottuk a szerzeményt és merőn bámultuk, nem tudtuk, mitevők legyünk. — Tartalmával együtt nyújtsuk át az öregnek? — kérdezte Némberowska. — Szó sem lehet róla! — tiltakozott Ángyalowski. — Az öreg azonnal beszívná. Nincs jogunk ahhoz, hogy nyugdíjasokat a züllés útjára taszítsunk. — De, hát akkor mi lesz? Kiöntsük a mosdóba? — Szó sem lehel róla! Fél liter yodka: ez a lengyel parasztok és a szeszipari dolgozók verejtékes munkájának gyümölcse — fejezte ki rosszallását Piásowski előadó. " — Es mi lenne, ha maguk ... — dünnyögte félénken Némberowska. — Mit csináljunk wie? — Hát ... ha feláldoznák magukat és meginnák ... — Eh, lesz ami lesz! — legyintett Varangyowski. — No persze kizárólag azért, hogy gondoskodjunk egy emberről, hogy segítséget nyújtsunk egy nyugdíjasnak, aki odakint ázik az utcán. Piásowski előadó legott ügyesen felnyitotta az üveget, es éppoly ügyesen poharakba töltötte a tartalmát. Miután a vodkával végeztünk, lementünk az udvarba. Az öregember még mindig buzgón turkált a szemét között. Meghatottan vettük észre, amint kihúzta a palackot és zsákjába tette. — Sok szerencsét, nagyapó — mondta szelíd hangon, mély érzéssel Némberowska. — Sok Szerencset, sok szerencsét ... — dohogott az öregember. — Hatan hoznak egyetlen üres üveget és meg szerencsét is kívánnak ... — Valóban, ez nem járja — helyeselt Varangyowski, a főnök, amikor visszamentünk dolgozószobájába. Azonnal elküldtük a kézbesítőt, hogy hozzon még három* üveggel. Hiszen felebaráti kötelességünk, hogy segítsünk egy' i'dös emberen ... A lépcsőházi levélszekrénv- böl aprócska lap vitorlázik a lábam elé. Indigóval sokszorosított. névjegy, fölötte szöveggel : „Drága az ön hétvégéje. a takarítást bízza rám!” Cím, telefonszám.. Ha ez a csöpp kis papírlap fárasztó hétvégén kerül elénk, amikor egy alaposabb takarítás gondolatától mély ólmosság ül a tagjainkba, lega'.abb az érdeklődéssel megpróbálkozunk, az legfeljebb csak néhány forintba kerül. — Igen. jó számot hívott, takarító vagyok. Elég, ha a címet mondja, a ház típusa alapjan megmondom, mekkora a lakás, hány négyzetméter stb. — sorolja és ez a jártasság, tájékozottság bizalmat'ébreszt: — Szóval negyvenkilenc? I^akni kevés, takarítani sok! — Akkor mennyi?-r— Mi mennyi? — Hát a négyzetméter alapján felszámítható, hogy- ismondjam, tarifa? — Nem ilyen egyszerű. Szek rényhúzogatás. ablakmo- sással, parkettáiéi törléssel, nedves. száraz tisztítással képzelték el és falradirozás- sal ? A részletezés alapos, a várható számla magas és a vonal másik végén fogytán a bizalom a létrehozható üzlet iránt. ♦ Több éves iparral rendelkezik a másik belvárosi lakáskarbantartó. Ö mondja a levélszekrényekbe cédulát ej- tőkről, hogy nem kell hinni nekik, azok csak kalózok. — Kérte az engedélyét ? — Mért kértem volna, hát ez ipar? — Mondjuk úgy, hogy nem szakma, de engedély ehhez is kell. Aki más portáján söpröget. mégpedig pénzért, annak illik tudni az óvó rendszabályokat. Ha nem ismeri, a maga bőrén tanulja meg, ami drágább. A lakkok, festékek kezelése, szűrése, mind felkészültséget követel. Gázzal, szénnel, fával fűtött szobákban még szellőztetés mellett is veszélyes volna például parkettát lakkozni. A jó takarító ellenben még ahhoz is ért, hogyan akadályozza meg kötelessége teljesítésében a házőrző kutyát. Ott a falradirozó kenyér, igényesebb ebeknek pedig a reggelimaradék, vagy a csont. * ötszáz ablaklap. meg a párkányok, sok fáradság. — A gyorsaságot, vagy az alaposságot díjazzák jobban a megrendelők? A kérdés és a válasz köze beállít egy tanulóféle. — Hol vannak a száraz törlők? A kisiparos — vagy minek nevezzem, ha nem szakma a takarítás — a fejével int. a legény megy. — Mind a kettőt elvárják — zökken vissza az előbbi kerékvágását» a beszélgetés. li minek mesleie ? A Lenin Kohászati Művek nyolc szakmában hirdette meg fiatal dolgozói között a „Ki minek mestere?” elnevezésű országos vetélkedőt, amelynek döntőjére november 16-án került sor a Csepeli Autógyárban. Ezen szép siker szüléiéit: Bölöni Janos kategóriájában az ország hatodik legjobb fiatal tmk karbantartó lakatosának bizonyult. Tegnap délután az LKM ifjúsági klubjában jutalomban részesítették a vetélkedőn kiemelkedően szereplő fiatalokat. Az ünnepségen a vállalat műszaki igazgatója, Herendi Rezső megköszönte valamennyi résztvevő helytállását. s kérte, hogy a mindennapi munkában is hasonló aktivitást érjenek el. Az oklevelek, díjak 40 fiatalt. illettek meg, s összességében több mint 40 ezer forintot fordított jutalmazásra a vallalal. — Ennyi ablak, megannyi párkány, gondolom a lizet- seg nem kévés. — Nem én szabom meg — hosszú szünet, aztan még csak annyi: hát megéri. — Költség nincs, mert a puha törlő, a víz csaknem ingyen van. — Ez a munka, a súrolás, a faltisztítás, a mészpor leeszi a ruhát, itt a legdurvább daróc is napok alatt „romlásnak indul”. A mesternek nincsenek ínyére a további kérdések, másra tereli a szót és a borúsra fordult időt segít karomolni az előbb rongyot kérő srác is. A szel ide veri a port, az eső csíkokat mos az üvegre. A meózásra még elkísérem az emeletre. A fiú füllentésén, hogy alaposan áttörölt mindent, jobban átlátni, mint a felső üvegtáblákon. A galambepéjű iparos arcán piros, fehér foltok váltakoznak, míg elő nem kerül újra a létrával, szarvasbőrrel felszerelt fiú. ♦ Ha az éveket ha romnaponként számlálnánk, mint a meseben. akkor is kévés lenne azoknak a vállalati takarítóknak a száma, akik tisztes törzsgárdatagságra tehetnének szert, eltekintve a kivételektől. Nem egy munkahelyen hallgatólagos engedményekkel. kérésekkel tartóztatják azokat, akik a munkájukat ért legkisebb kritikától sértetten odébbállnak. Lehet, hogy mélyebben kellene visszatekinteni ahhoz, hogy megértsük, a közfelfogásban hol volt, Hol van a takarítás helye, megbecsülése. Lehet, hogy éppen a megítélés helytelen értelmezése okozza az indokolatlan érzékenykedéseket? A magánvállalkozó takarítóknál persze nyoma sincs az érzékenykedésnek, törődnek is vele! Helyette számolnak. osztanak, szoroznak és elsősorban elvégzik a dolgukat. A napokban ismét összefutottam a miskolci takarítóval, akit közületek is szívesen hívnak. Széttárta a kezét, elém tárva tenyerén a sok munka nyomait, nem tudom, megértést, vagy sajnálatot várt-e? Rosszabb kedvében volt, mint. egy évvel ezelőtt. s mint mondta, ugyanolyan fényes az ablak az olcsó autótörlö műanyag kendőtől is, mint a szarvasbőrtől. — A családok többsége a szombat délutánt ugyanúgy tölti: beosztják, ki mit vállal a takarításból. — Aztán némi megvetéssel az arcán, hozzátette: — A szekrények mögött meg húsvéttöl hús- vétig ül a por, de oda meg úgysem néz be senki... Nagy József |
