Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
fSZAK* MAGYARORSZÁG A ^ 1979. december 31., hétfő Az újakra készülődés éve 1979-es számvetés a Herman Ottó Múzeumban A most záruló évben nyolcvanadik életévét betöltött miskolci Herman Ottó Múzeum az újakra készülődés jegyében végezte munkáját és az új esztendőben ér el egy olyan állapothoz, azaz új székhazának elfoglalásához, amely a munka kereteit bővítve, jobbítva további fejlődésének kiemelkedő mérföld jelzője lehet. Első helyen: a közművelődés Ha számba vesszük az 1979-es évre kitűzött feladatokat, úgy azok között első helyen a közművelődési munka mennyiségi és minő- ' ségi fejlesztése, az éj- és leg- újabbkori történeti kiállítás előkészítése, a múzeumi tudományos ' munka fejlesztése, a természettudományi gyűjtemény kialakítása, újabb intézmény létesítése, illetve intézmények közművelődési hasznosításának előkészítése szerepelt kiemelt helyen. Végigtekintve az évet, a legszembetűnőbb, vagy talán legköny- nyebben észrevehetőbb a kiállítások számának alakulása. 1979-ben huszonhét kiállítást rendezett a múzeum, számszerűleg tehát kevesebbet, mint korábban, de ugyanakkor emelték e kiállítások szakmai és technikai színvonalát. Erősödött a múzeum kapcsolata a nagyüzemekkel, a munkásokkal, a szocialista brigádokkal és a tanulóifjúsággal. Újabb tár- latlátogatási vezető kiadványokat szerkesztettek és adtak ki, fejlesztették azok színvonalát, a nagyközönség számára könnyén hozzáférhető, olcsó ismeretterjesztő füzeteket jelentettek meg, folytatták a Borsodi Kismonográfiák című kiadványsorozatot. Az év során mintegy 650 ezer látogató kereste fel a múzeum rendezte kiállításokat, 4160 iskolai és 2850 egyéb csoport volt ezek között és összesen 4 ezer alkalommal tartottak tárlatvezetést. Elkészült az új- és legújabbkori történeti állandó kiállításnak a tématerve is, de "magának a kiállításnak a megrendezése az új elrendezkedés függvénye. A múzeum tudományos munkatársai hatvan tudományos és ismeretterjesztő dolgozatot készítettek az év során. Megszületett, illetve júniusban létrejött a múzeum tér mészeltudományi gyűjteménye, s ezzel teljesebb lett a múzeum tevékenységi területe, sikerült megfelelő felkészültségű muzeológust alkalmazni és a gyűjtemény ma már mintegy százezer értékes darabbal büszkélkedhet. Munkásmozgalmi dokumentumok \ A Felszabadítók útja 28. szám alatti — korábban pártbizottsági székház —múzeumépület birtokbavétele az átépítés befejezését követően. .1980 márciusára várható. Ez az az időpont, amely a múzeum elkövetkező évtizedekben munkájának valóban kiemelkedő állomása, az új lehetőségek kezdete lesz. A Magyar Ortodox Egyházi Gyűjtemény megteremtése mind a mai napig nem sikerült — annak ellenére, hogy a múzeum a szükséges szervezeti intézkedéseket megtette, a városi tanács pedig már lakásokat is szabadított fel; további objektív okok akadályozzák ennek a nagy érdeklődéssel várt intézménynek a megvalósulását. A Tokaji Múzeum celláira megvásárolt épület az év végén szabadult csak fel, így az Országos Műemléki Felügyelőség .csak most készítheti el az átépítés kiviteli ' terveit. Műszakilag átadásra került a komlóskai tújhúz és augusztus első napjaiban Mezőkövesden megnyílt a Hajdú Ralis János magángyűjteményéből kialakított, s immár országos hírű Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye. A múzeum egyes osztályai végzett munkájának részletezésére itt nincs mód. A régészeti osztály folyamatosan végezte a tervásatásokat, és igen nagyszámú leletmentést végzett. A történeti osztály kiemelkedő fontosságú munkája volt és lesz még a munkásmozgalom megyei tárgyi és egyéb dokumentációs anyagának gyűjtése, és a közeljövőben kezdenek hozzá az ifjúsági mozgalom történetének múzeumi feldolgozásához, illetve a mozgalom története emlékeinek gyűjtéséhez. A múzeum vidéki intézményei közül a Zempléni Múzeum Szerencsen teljes* átépítés alatt áll, s ez idő alatt kényszerből vendéghelyen működik. Új együttműködési szerződések Bevezetőben a. múzeum ez- évi legfontosabb feladatairól szólva, első helyen állt a közművelődési feladatkör és mint a végzett munktj néhány tételének leiemlítéséből is kitűnik, e feladatának a most záruló évben is jól felelt meg a múzeum. A ki-, állításai közül feltétlenül kiemelkedik a mezőkövesdi mezőgazdasági gépkiállítás, valamint a Képtárban a Kondor Bélá-gyűjtemény. illetve a 250 év magyar festészetét bemutató kiállítás. Ez a három kiállítás állandó jellegű, de igen nagysikerű és értékes volt az időszaki tárlatok közül a Kelták Északkelet-Magyaror- szágon, amelyet Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban mutattak be, a Vácott bemutatott országos sikerű Matyó népművészet című, valamint' a X. miskolci országos .grafikai biennáléhoz kapcsolódva megrendezett, az eddigi kilenc nagydíjas grafikusművész munkáit bemutató retrospektív tárlat, >a biennale egészének külön figyelmet érdemlő gyűjteménye. De egyéb közművelődési tevékenységben is büszkélkedhet a múzeum eredményekkel. Például igen eredményesen szervezték meg az iskolai csoportok, a. szocialista brigádok múzeumlátogatását, 'szocialista brigádokkal új együttműködési szerződéseket kötöttek, folytatták a Zrínyi Gimnáziumban az oktatómunkát a közgyűjteményi ismeretek című tantárgyban. tizennyolcadik alkalommal szervezték meg és bonyolították le a néprajzi és honismereti gyüjtőoá- lyázalot, amelyre ez alkalommal ötvenegy pályamű érkezett; néprajzi tájkonl'e- renciát rendeztek Aggteleken, folytatták A vizuális nevelés műhelyei című kiál- lítássorozatot. és igen sokfelé rendeztek múzeumi napokat A 81. működési év Mindez csak szórványos kiragadott példa a végzett munkából, de talán érzékelteti, hogy a nagyközönség elöl zártabbnak tűnő tudományos munka mellett igen markánsan lép . előbbre a múzeum közművelődési tevékenysége. Összegezve: a mpst záruló évben számszerűleg talán kevesebb kiállítást rendezett a Herman Ottó Múzeum, de munkája tartalmilag megalapozottabb volt és erre alapszik, ezen nyugszik az' 1980-as munkaterv, amelynek sarkpontja és végrehajtásának alapvető feltétele 'az az új honfoglalás, amelyről már szó esett, s amellyel a .múzeum a Felszabadítók útján megkezdheti majd életének nyolcvanegyedik évében újabb életszakaszát. Erre az új honfoglalásra még vissza kell térnünk. Benedek Miklós Vasas Károly rajia szórási lo grafikai művészet kétévenkénti nagy számvetése, .a X. miskolci országos grafikai biennale ma zárja kapuit; A biennale látogatottsága igen magas volt: négyezernél több látogató kereste fel. Éjihez a magas látogatottság-, hoz bizonyára nem kis mértékben járult hozza az is, hogy a Miskolci Galéria végre visszaköltözhetett régi helyére, a Déryné utca 5. alá. s igen sokan kíváncsiak voltak az épületre is. de az érdeklődés természetesen elsősorban a kiállított műveknek szólt. Hasonlóan magas volt a látogatók száma a biennale másik két kiállításán: a Művészeti és Propaganda Iroda kiállítói érmében, ahol a vológdai grafikusok műveit, és a Képtárban, ahol az .eddigi bienná- lék nagydíjasainak gyűjteményes anyagát láthatták az érdeklődők. A három kiállítás közül kettő — a biennale anyaga a Déryné u. 5.-ben és a. Képtárban a gyűjteményes anyag — ma délután három óráig látogatható. Mindenki örömére” Jól _kell csinálni, olyat, amiben az emberek örömükéi lelik — összegezte művészi munkásságának lényegét Asztalos Júliák l’a- faragoművész, népi iparművész a szombat este sugárzott, róla készült tévé-dokumen- lumfiimben. Kiállítótermének — amely a Máira óién, Párád közelében lelhető — ezt véste a bejárata fölé: „Mindenki örömére", ■mert. azt szeretné, hogy az élmény, az öröm, amit munkái adnak, mindenki számára tartós legyen. Asztalos Johák szűkebb pátriánkban sem ismeretlen a népi iparművészet barátai előtt, az elmúlt években több kiállításon is megismerhettük és megcsodálhattuk művészetét és munkái bemutatott részének ismeretében tanúsíthatjuk a ,yMindenki örömére” című tévé-dokumentumfilm hitelét. A mostanában — más, magasabb televíziós munkaköre miatt — a képernyőn ritkán látott Vértcssy Sándor riporteri közreműködésével. Gyarmati Klára szerkesztésében és Málray Mihály operatőr-rendezői munkájával készült dokumentumfilm mellőzött minden erőltetett művészieskedést, a leghagyományosabb do- kumentumfilm eszközökkel, de annál érzékletesebben mutatta be ezt a ritka tehetségű embert, aki pásztorok és aratómunkások . fiaként maga is pásztor, aratóm un kas. kubikos. majd kőműves és ács voll, technikumban a ■ gépészettel ismerkedett, üveg- gy" ban dolgozott, de mindig a faragás vonzotta, s végül i.s fafaragó művész, kitüntetett népi iparművész leltr A dokumentumfilm Asztalos Johák életútjának, művészi alkotópályá jának legmarkánsabb vonásait, legfontosabb mérföldjelzőit igyekezett megragadni, s a néhány munka, közbeni képsor mellett egy-két való- ban megkülönböztetett figyelmet és elismerést kívánó és kiérdemlő nagyobb kompozícióját mutatta be, s főleg azt érzékeltette, miként gyökerezik művészete a palóc népművészetben, miként táplálkozik az a népi hagyományokból. — Arra tettem fel az életemet, hogy a palóc nép életét örökítsem meg fábafaragva — mondta főbbek között Asztalos Johák, aki nemcsak kiváló fafaragó- művésznek, hanem kitűnő, színesen. ízesen, mesélni is tudó riportalanynak bizonyult, akit élvezel volt hallgatni. Vértess,y tapintatosan háttérbe vonult, néhány jól időzített és megfelelően elhelyezett kérdéssel irányította azt az élvezetesen buzgó önvallomást, amelyből a látott képsorokkal egy igen érdekes művészegyéniség portréja kikerekedett' (hm) Két tanítási óra között — csak egy-két cigaretta erejéig — leül nálam a fiatal tanárnő. Pályakezdő korától ismerem; kiderül, hogy már tíz esztendeje tanít, s még mindig szereti a gyerekeket. Ezen persze nevetünk. — Milyenek a maga betonrengetegben felnőtt gyerekei? — kérdezem. A kérdés nagy vitát indíthatna az urbanizációs ártalmakról, a sivár, dísztelen, komor házak világáról, a szűk mozgástérről, az uniformizált városképről, mely — hányán és hányszor írták már le — az embereket is uniformizálja, atomizálja. A tanárnő azonban nemcsak a házakat ismeri, hanem a lakásokat is. Természetesen ezek is egyformák — mégsincs két egyforma. Mert ezekben a házakban , ki-ki öntörvényei szerint, teremti meg a maga otthonát. S ebből a szempontból az is egészen mindegy, hogy a lakásokban a berendezési tárgyak, a bútorok is nagyon hasonlítanak egymáshoz vagy szinte azonosak. Egyszóval a sivár városkép mögött meleg légkörű otthonok húzódnak meg; ezekben lakozik a város lelke. Milyen szépen mondja, talán túl szépen is, de azt hiszem, igaza van. Keveset beszélünk erről; általában megragadunk a felszín bírálatánál. Kétségtelenül van- mit bírálni, egyesek azonban mintha túl messzire mennének. Az uniformizált városkép egyenes következményeSzólnak bennünk az i /€ ként emlegetik a szellemi, érzelmi sivárságot. S ebben jelentős szerepe van a felnőttek nosztalgiájának, akik egészen más közegben nőttek fel, mint a -mai gyerekek. Miután az elmúlt évtizedekben kipanasz- kodtuk magunkat, hogy milyen nehéz volt a gyermekkorunk, most egyszerre — egyenes arányban öregedésünkkel — kezeljük fe.Idíszí- 'teni,. bearanyozni azokat az éveket, s akkori 'körülményeinket. 7 Havas falusi karácsonyokra, szilveszterekre, disznótorokra, csilingelő szánokra, befagyott tavakra, téli örömökre emlékezünk.- S persze idilli családra, meghitt hangulatot árasztó lámpafényre, meleg kemencére, az ablak alatt kantúló gyerekseregre. Hogy az ablakokat be kellett sötétíteni; . hogy kevés volt a petróleum; hogy jegyre mérték a cukrot; hogy a mi' „csokoládénkat” szójababból készítették; s hogy oly sokszor hallottuk: „több nap, mint kolbász” — erről viszonylag kevesebb szó esik. Anyám megígérte, hogy jön hozzánk karácsonyra és süt kalácsot; finomat, foszlósát, mint valamikor régen. — Ugye, (emlékszel azokra a régi karácsonyokra? A kérdésből érzem, hogy ő sem emlékszik (vagy nem akar emlékezni) igazán. Akkoriban csak egyetlen helyiséget tudtunk fűteni, a Jézuska (némileg felújítva) a régi játékainkat hozta vissza, s emlékszem, hogy anyám milyen kétségbeesetten próbált 'kotyvasztani — valami háborús recept szerint — fogyasztható szaloncukrot. Biztosan nem az ő hibája volt, hogy olyan kemény lett, mint a kő. A cipőm talpa papírvékonyra kopott, 1942-ben megfagyott a lábam, a fagyás nyomait évekig .viseltem, szenvedtem. De azért ott topogtam a havas lányaudvaron nagyanyáméit levágott kis mangalicája mellett. — Ne félj — biztattak —, estére lesz kolbász, hurka. S nagyanyám hozzátette: küldhetünk majd a katonáknak ... A fiai azonban nem kaptak kóstolót, mert harmadnap megjelent két csendőr (a kolbász mára l'üstön volt), s mindent lefoglaltak. A feketevágást koronként szigorúan büntették nálunk. Nagyapám magyarázkodott: törvénytisztelő ember vagyok én kérem; de ha ebből a kilencven kilós malacból beadom a zsírt, semmi nem marad nekünk. Másnak ilyenkor a csendőrök legjobb esetben is1 adtak néhány pofont, de nagyapám tényleg törvénytisztelő ember volt, így csak ennyit mondtak neki: ne pofázzon! A bérházak környékén nem vágnak disznót. Csak úgy megvesszük a húst (ünnepekre mindig többet, mint kellene), s közben viccelődünk az árakon. Reggel bekopog valaki, hogy megállapítsa a lakás hőmérsékletét. Feljegyzi, aláíratja velem.' Majd intézkedik,.. a lakótársak nevében. Fagyos természetű vagyok, de nem érzem,' hogy hideg Volna. Különben is indulok vásárolni, zsebemben a hosz- szú kívánságlista. Mennyi felesleges dolog. De hát karácsony lesz... Mi mindent fogunk majd -kidobni. És nemcsak mi, hanem a szomszédok is. Áz egész lakótelep. Este megrakodva férek haza. A betonrengeteg „sivár életű” tinédzseréi a kapuban csókolóznak. Nem hiszem, hogy ez az elidegenedés jele. Fönn a lányom mór negyedórája telefonál. Minden helyiségben ég a villany. A feleségem egy liter tejet csúsztat zacskóstól a szemetesbe. ..Erről bizony megfeledkeztünk.” A kisebbik gyerek: „Apa, ugye megvetted ?” A szokásosnál több cigarettát szívtunk el.• vendégem most már menni készül. — Szóval milyenek a maga gyerekei ? — Mások, mint mi voltunk-: talán gverekebb gyerekek. Egy biztos: félelmeik nincsenek, nem didereg a leikük, nem úgy'és nem amiatt aggódnak, mint mi. ■- ha majd felnőttként talán új házakba kerülnek, nekik is nosztalgiájuk lesz a beton- kolosszusok iránt Persze, nem a házakra gondolnak: vissza szeretette1, hanem az otthonukra. És ebben nagyon hasonlítanak majd hozzánk. (gyarmati)
