Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 14 1979. december 24., hétfő Petőfi írta e verssorokat: „Itt a honnan messze kell utazni, míg az ember hegyet láthat, itt a sfcép Alföldön, Itten élek én most megelégedéssel, Mert időm vidáman, boldogságban töltöm. Falu kocsmájában van az én lakásom, Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel, Egy jó öreg ember benne a kocsmáros... Áldja megfáz isten mind a két kezével!" De hol is volt a „falu kocsmája”, ahol 1845-ben leírta e sorokat az ifjú ember, de már pályája csúcsát közelítő költő, aki még­is éppen ekkor rá volt utalva arra. hogy legyen szállása ott, legyen ennie-innia in­gyen, s hogy sose legyen annál jobb gond­viselése?! A JÓ ÜREG KOCSMÁROS Pesttől Baja felé 64 kilométerre, a Duná­tól meg vagy 6 kilométerre, átellenben Du­naújvárossal fekszik a falu: Szalkszentmár- ton. amelynek beszálló csárdáját bérelte, jobban mondva, amelynek albérlője volt 1844 novemberétől 1846 áprilisának végéig a „jó öreg kocsmáros”, Petrovics István. Nála, apjánál és anyjánál időzött a költő 1845 nyarán, őszén és telén kisebb-nagyobb megszakításokkal, Pesfre ruccanásokkal, s több mint száz verset írt a faluban. Szám szerint a legtöbb közülük 1845 augusztusá­nak végén s szeptemberének elején, vala­mint főképpen a következő február utolsó és március első harmadában született (kö­zöttük a bevezetőben idézett A jó öreg kocs- máros című). S szinte látjuk, amint Petőfi éppen egyedül ebédel a kocsmában, vagy amint a pitvarajtóból kacsingat a szomszéd leányra. És persze azt is, amikor „Rég elhúzták az esteli Harangot. Ki az a ki még mostan is Barangol? Csak én járok a faluban Egyedül. Keresem az álmot, de az Elkerül.” S nemcsak a falut járja, hanem a kör­nyéket is látogatja. A rónát. A pusztán a csárda romjait. A folyót. Élménye az ősz s a felhők is, amelyekhez borongós hangu- latai hasonlítottak ... ZÓKI SZENT MÁRTON Maga a falu ősi település. Már a XIV. századi pápai tizedjegyzékekben is szerepel. A legrégibb pecsétnyomója egyébként 1624­A költő szobra jobbra, az öreg kocsma felé néz bői maradt fenn. s azon Zóki Szent Márton olvasható. Abban a században az Amadé család volt a földesura, később a Balassák. Szalkszentmárton kiterjedt község közel három és fél ezer lakossal ma. Szállásokból alakult ki területének szelíd földhátain, hal­main. Közülük három „hegy”-en — már ahogy elnevezték e buckás vonulatokat — homoki szőlő zöldell. » KORTSMA HÁZ A híres vendéglő a falu közepén, a temp­lom közelében van: felé néz a költő szobra. Az épület múltját részletes régi leírások őr­zik. Az Amadé családtól 1790-ben Festetich György vette meg az L alakú, hatoszlopos tornácos épületet is, amelyről ezt írták ak­kor: „Vagyon a Helységben az Uraságnak egy Vendégfogadója, vagyis Kortsma Háza, melly is válogból épült Szalufákra, Léczre náddal födött. Vagyon rajta egy nagyobb és egy kisebb szoba, felső végében egy kamora, a két szoba között pedig egy közönséges konyha kis köményes, egy Tűzhellyel sütő kemencze nélkül...” S külön leírást kapunk a kocsmárosnak olyannyira fontos pincéről imigyen: „Az Ház alatt vagyon 19 grádits mélységű Bolt hajtás alatt való jó pincze, mely három részre osztatott, a leg alsó grá- ditsnál bal kézrül nyillik egy kis rekesztés, mellyben fér mint egy három nyolcz akós hordó”. Ezek borából bizony még Petőfi Sándor is leimért jó néhány iccével, meszellyel, se­gítve apjának. Az ő nyomain járhatjuk be a helyiségeket az emlékházban. F. fiz élei fényiéi- filKietellen Téli madárélet Miskolcon Egy . nyugalmazott brit diplomata, aki gazdagságá­ról, különcségéről és fukar­ságáról egyformán híres volt. 70. születésnapja előtt levelet íratott komornyikjával vala­mennyi rokonához, és jó mi­nőségű, lehetőleg élethű fényképet kért mindegyiktől. Az örökségben reménykedő rokonok, akik azt hitték, ér­zelmi fordulat állt be a dip­lomata jellemében, postafor­dultával eljuttatták hozzá a fényképeket, amiket az idős úr albumba ’ragasztott. Az albumot azután átadta ko­mornyikjának a következő szavak kíséretében: „Ha az itt látható személyek közül bármelyiket is beengedi a házamba a 70. születésnapo­mon, azonnal kirúgom!” Egy mindössze 25 cm ma­gas és egy kilogramm súlyú' fekete ládikó rejti magában annak titkát, hogyan lehet megfékezni a tengerek leg­félelmetesebb teremtményét, ■a cápákat. Egy kanadai oceanográfus a jövő év ele­jén mutatja be találmányát a Havanna és Miami közti „cápafertőzött” vizeken. . „Ha egy cápa köröz és hir­telen megfordul mellettem és megtámad, . két lehetősé­gem van: vagy odaúszom fe­léje és az orrára ütök, vagy bekapcsolom ezt a kis masi­nát — magyarázza a feltalá­ló. — Mi nem akarjuk meg­ölni a cápákat, csupán mint­egy 10 méter távolságban akarjuk tartani őket.” Ez pedig, úgy látszik, a kis fe­kete ládikóval sikerül, ugyan­is elektromágneses mezőt képez maga körül. Tavaly a feltaláló a Golf-áram köze­pén emberevő cápák egész raját tartotta sakkban öt­ven órán keresztül. Az elektromágneses hullá­mok nyilvánvalóan olyan erős ingereket bocsátanak ki a cápák bőrére, hogy azok tisztes távolban maradnák. Eddig mindössze egyetlen cápariasztó, állt rendelkezés­re, egy ecetsavból, rézszul­fátból és fekete tusból álló oldat, amely azonban — hi­vatásos búvárok szerint — hatástalan a csoportos gyil­kos támadással szemben, amelyet többnyire éjszaka rendeznek a több száz éhes cápából összeverődött csor­dák. Ügy tűnik, a „cápaszelídi- tőnek” biztos piaca lesz. A hosszan tartó enyhe idő­járás után végre beköszön­tött az igazi tél, leesett a , hó az alacsonyabban fekvő te­rületeken is. A kemény idő­járás csapatostól vonzza a városba és a peremkerüle­tekbe a különböző madara­kat. A már hagyományosan városlakó házi verebek és balkáni gerlék mellett más látogatók is megjelennek most. A gazos, magas gyomvege­tációval borított helyeket.se­regestül lepik el a tengeli- cék, - kenderikék , és citrom- sármányok. A nagy mácso- nyafejek. és egyéb gyomok átvizsgálásában gyakran né­hány széncinke is segít ne­kik. Kisebb csapatokba ve­rődnek ilyenkor a feketerí- gók is. E madarak a nyári rovarkosztról szinte teljesen áttérnek a növényi eredetű — különböző magvak, termé­sek — fogyasztására. Külö­nösen kedvelt csemegéjük a díszfának ültetett berkenye­félék gyümölcse. Rokonaik, a fenyőrigók csak a legke­ményebb hidegekben láto­gatnak városunkba. A várost környező kert­kultúrákat a hozzánk ván­dorló, illetve kitelelő pintyek hada lepi el. Csapatukhoz alkalomadtán néhány fenyő­pinty, vagy zöldike is tár­sul. A szintén északról jött süvöltők mint színes gombó­cok ékesítik a havas tájat. A tarka seregből néha egy­egy karvaly, vagy_ törpesó­lyom szed vamot. Megélénkül ilyenkor a ma­dáretetők környéke is. Az ablakpárkányokra kiszórt eleséget elsősorban a szén- és kékcinkék, no és a házi verebek látogatják, de a kertekben felállított etetőkre más madárfajok is rájárhat- naik. Nemritkán láthatunk ilyen helyeken zöldikéket, barátcinkéket, s olykor egy- egy ormótlan csőrű meggy­vágó zavarja meg a népes gyülekezetei. A kedélyes megjelenésű harkályfélék is kiveszik részüket at olcsó lakomából. Tavasszal in­gyenmunkával hálálják meg a gondoskodást. A madarakkal való törő­dés emberi magatartásunk egyik fokmérője. Sajnos, az iskolás gyerekek között van­nak olyanok, akik bátor cse­lekedetnek tartanak elpusz­títani egy ártatlan kismada­rat. Nekünk, felnőtteknek kell bennük tudatosítani, hogy ez — amellett, hogy törvénybe ütközik — inkább szégyellni való dolog. A téli évszak nagyon jó alkalom arra. hogy természet­szeretetünket aktívan kife- iezhessük. Figyeljünk oda a fázó, eleséghez nehezen jutó madarakra, és madár­etetők felállításával, rendsze­res etetéssel segítsük életü­ket. Szíttá Tamás, természetvédelmi felügyelő ISMEKI A VÁSÁRLÓIT Kovácsné karácsonyra egy üveg konyakot vásárol a fér­jének, de a biztonság kedvéért megkérdezi az eladótól: — Mondja uram, tudna ne­kem ajánlani valamit, ami még nagyobb örömet szerezne a férjemnek, mint ez az egy üveg konyak? — Természetesen asszonyom — válaszolja az elárusító. — Két üveg konyak! ŐSZINTE VÁLASZ Egy fiatal, a hivatásáért nem nagyon lelkesedő ta­nítónőt megkérdezi az igaz­gatója : — Mondja, milyen fő okok játszottak közre abban, hogy ön ezt a pályát választotta? — Mindössze két oka volt, ig?zeató úr — feleb a tanítónő határozottan. — július és az augusztus. FELEDÉKENY VEREKEDŐ A bíró erélyesen rendreuta- sftja a mellébeszélő, szószá­tyár al Derest: — Azt hiszi, hogy elfogadjuk p sületlen meséit? Az alperes két fogat vesztette, ön pedig el akarja hitetni a bírósággal, hogy a kesztyűjével Csak meg- legyintette az arcát. — így is volt, tisztelt bíró úr, de sajnos, elfelejtettem ki­húzni belőle a kezemet. FELREERTnETŐ AJÄNLAT Az egyik bútorüzlet kiraka­tában olvastam a következő feliratot: „Javasoljuk, hogy velünk együtt oldja meg háló­szobagondjait”. A hírek szerint nyomban megnőtt a forgalom, a férfiak többsége az ott dolgozó nők átlagéletkora iránt érdeklődött. CSAK A PARTI MARADJON Kovács minden este barátai­val kártyázik. Fiatal feleségei ez rendkívül bosszantja és egyik nap ingerülten sírva fa­kad i — Ide figyelj, Feri — mond­ja határozottan. — Ha ez így megy tovább és nem hagyod abba ezt az átkozott kártyá­zást. szavamra mondom, ke­resek magamnak egy barátot, akivel megosztom magányos óráimat. — Rendben van, kis szivem — feleli a férj —, de az ég szerelmére kérlek, ne az ulti- partnereim közül válaszd ki. JOBB ÜZLET Amikor a vízvezeték-szerelő befejezi a munkát és átnyújt­ja a számlát, a háziasszony ijedten kiált fel: — Egek ura! Micsoda csilla­gászati számok. Tudja, hogy még az orvosnak is kevesebbet tizetek? — Tudom asszonyom, tudom — válaszolja* a vízvezeték-sze­relő. Korábban én is orvos voltam. TÖKÉLETES KISZOLGÁLÁS Az egyik miskolci étterem, be betér egy igényes vendég CS ít*V vvA\ H r»í npárb O’/, • — Drága uram! Sült csirkét kérek. — Azonnal hozom — feleli készségesen a pincér. — Várjon, még nem fejeztem be! Feltétlenül ügyeljen arra, hogy jól meg legyen sülve, szép barna és ropogós legyen, de azért ne legyen túl száraz és vén. £s ha lehet, combot hozzon. — Természetesen, uram, mindenre nagyon fogok ügyel­ni — válaszolja a pincér. — Csak még azt tessék megmon­dani, hogy a jobD. vagy a baJ combot óhajtja-e? SOSEM LEHET TUDNI Egy válóperes bíróság ajta­ján olvastam: „Ebédelni men­tünk. körülbelül két éra múl­va jövünk vissza. Ne veszte­gessék az időt hiába, próbál­janak kibékülni.” NEM NÁLUNK TÖRTÉNT Egy nyugatnémet lapban je­lent meg. A férj valamivel korábban tért haza vidéki út­járól a tervezettnél, és a fe­leségét a szeretőjével találta. Irgalmatlanul elfutotta a méreg. Gyorsan elzárta a víz­vezetéket, kikapcsolta az ára­mot és a telefont, kiürítette a hűtőszekrényt és a spájzot. majd kívülről lelakatolta ■ az ajtót és az ablakokat. A sze­relmesek három napig vol­tak így elzárva a külvilágtól, élelem, víz és fűtés nélkül. A- szomszédok hívására* végül is rendőrök mentették meg Őket. Tanulság: a biztonság ked­véért hasonló esetben az ágy alá rejtsünk cl legalább három­napi hideg élelmet. MEG NEM ÉRTI A hatéves Karcsiim a családi fényképalbumot nézegeti: — Anyuka, ki ez a sovány, göndörhajú fiatalember itt a képen? — Az apukád ? — Az lehetetlen *— mondja döbbenten a fiú. — Akkor tisztázzuk, ki az a kövér, ko­pasz férfi, aki most velünk lakik. EGYÉRTELMŰ VALASZ A férj váratlanul tér haza a nyaralásból. Amikor megpil­lantja zavarba jött, fülig pi­ros, remegő feleségét és áz ágy alól kikandikáló férfici­pőt, azonnal előkapja éles bo­rotváját. — Szentséges ég! Mit akarsz csinálni? — sikolt fel rémül­ten a háziasszony. — A férfi szikrázó szemekkel így válaszol: — Ha ebben a cipőben nincs senki — mutat az ágy alá —f akkor szép csendesen meg­borotválkozom. APRÓSÁGOK — Kik azok. akik szívesen odaadják kocsijukat a veze­tésben tapasztalatlan felesé­güknek? — Azok. akik új gépkocsit, vagy új feleséget szeretné­nek, vagy mindkettőt egy­szerre. ★ Egy alföldi faluban a kará­csonyi ünnepekben romlott tortától gyomorméreezést ko­pott egy család, kivéve n négyéves Zolikát, aki — ráért felborította a karácsonyfát — büntetésből nem kapott a tor­tából. A régimódi „nevelés” most az egyszer hasznos volt. ★ Telefonon felhívják Ková­csot :-— Uram. feleségül akadom venni n leányát.! — Nagyszerű — feleli Ko­vács. — Beleegyezem magá­nak adom. Most pedig legyen szíves, mondja meg, hogy ki­vel beszélek. ★ A tiszteletet nem megköve­telni. hanem kiérdemelni kell. ★ Nem biztos, hogy aki jól tudja keverni a kártyát, az jól is játszik.

Next

/
Thumbnails
Contents