Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

ÉSZAK-MAGYAROKSZAG A

1979. december 21 „ péntek

A Borsodban éVő egy kori partizánok emJékeit kívánja összegyűjteni az a több hónapos, előreláthatóan 1980. végéig tartó akció, amelynek során a Herman Ottó Múzeum történeti osztályának munkatársai irányításával történész szakemberek és más társadalmi aktivisták keresik lel az egykori harcosokat. Harmincöt évvel a felszabadulás után, talán már egy kicsit megkésettnek is tekinthető ez a munka, hiszen az élet törvényei szerint sokan eltávoztak Tnár közülünk azok köréből is, akik egykor szabadságunkért küzdöttek, de a még élők — s jóval, százon felül van a megyében nyilvántartott partizánok száma — emlékezéséi és tárgyi emlékei igen értékes . történelmi adalékok az utókor számára.

A Partizán Szövetség kezdeményezésére. illetve az MSZMP Borsod megyei Bizottsága helyi indítványára elkezdett munka témafelelőse a 1 termán Ottó Múzeumnál Gyulai Éva. történész- múzeuológus. A felmérés, a gyűjtőmunka előkészületeiről vele beszélgettünk:

— Munkánk célja, hogy szakemberek segítségéve] ösz- szegyűjtsük ’ a még élő partizánok emlékeit és emlékezéseit. Az előbbieket, amelyek alatt például egykori igazolványok, használati tárgyak', okmányok, egyéb dokumentumok, tárgyi emlékek értendők, ha nem kívánnak tőle megválni, iefotózzuk, az emlékezéseket pedig rögzítjük. Munkánkban a megyei pártbizottságon kívül az MHSZ megyei elnöksége, a KISZ és az Üttörő Szövetség megyei vezetése segít bennünket. és számítunk a Hazafias Népfront szervezetei - nek együttműködő támogatására. a gyakorlati munkában legalapvetőbb támogatóink a Magyar Történelmi Társulat megyei csoportjában tömörült történészek lesznek, illetve elsősorban rájuk számítunk. A múzeum részérő! rajtam kívül Dob- rossy István és Veres László történészek vesznek részt e munkában.

— Miként szervezik meg ezt a hatalmas felmérést?

— Külön-külön, minden egyes, a nyilvántartásban szereplő partizánt felkeresünk. A látogatásokat kisebb csoportok végzik muzeológusi vezetéssel, egyes esetekben a mar említett történészek irányításával. A száznál több egykori partizánnak több

mint a fele Miskolcon él, elsősorban hozzájuk mennek majd olyan brigádok, amelyek muzeológusi irányítás nélkü! is dolgozhatnak. A vidéken éiöket mindenkor magunk is felkeressük. Nemkívánunk merev sémákkal dolgozni, hanem csak a legfőbb kérdéseket dolgozzuk ki, a többit az adott személyhez és körülményekhez kell alkalmaznunk. E fö kérdéseket már most előkészítjük a múzeumban. Korábban Tarján István, a Déli Hírlap nyugalmazott főszerkesztő- helyettese. úgy tudom, az MHSZ megbízásából, már végzett kérdőíves felmérést a volt partizánok körében és a megkeresett kilenevenhét partizánból hatvannál többtől nyert értékes adatokat. Ezt természetesén felhasználjuk ’ gyűjtőmunkánkban, ez lesz egyik kiindulási alapunk.

— Mikor kezdenek munkához?

— Napjainkban adott a három muzeológus, aki irányítóként részt vesz a gyűjtésben. Adottak a Tarján István-gyűjtötte adatok, valamint a Herman Ottó Múzeumnál őrzött dokumentumok. Most készítjük elő a már említett kérdéseken kívül. magukat a gyűjtést, végző csoportokat, brigádokat, tárgyalunk az azokban részt vevő történészekkel. A szervezeti előkészítés befejezése után, előreláthatólag 1980 februárjában kezdhetjük meg a lényegi munkát, amit az év végéig szeretnénk befejezni. Hisszük’, hogy a segítő aktivistákat a gyűjtésben részt vevő szervek addig megfelelően mozgósítják.

— Mi lesz a begyűjtendő emlékezések és emlékek sorsa?

— A volf partizánok emlékei és emlékezései a Herman Ottó Múzeum történeti gyűjteményét ■ fogják gyarapítani, s a későbbi kutatók, történészek számára ott. majdan rendelkezésre állnak.

— Említett egy nyilvántartási a megyében élő volt partizánokról. Ehhez kapcsolódik a kérdés: kikre terjed ki a felmérés?

— Kizárólag a Partizán Szövetség igazolt és nyilvántartott tagjaira. Elvileg aU képzelhető. hogy a legutolsó nyilvántartásbavétel óta az ország más részéből ide települhetett a Partizán Szövetség igazolt tagja. Ha van ilyen, szívesen felkeressük.

(bm)

A felújított Vigadóban

A közeli napokban fejeződik be Budapesten az újjáépített Vigadó épületének műszaki átadása.

A Kőröshegyi betlehemes

faÉs fraic Miskolcon

i

A morcos téli időjárás ellenére a nyári orgonábang- versenyek színhelye telt házat vonzott a Köröshegyi betlehemes című kantáta miskolci bemutatójára. Előadta a Miskolci Bartók Kórus Reményi János vezényletével. Közreműködött l.ehotka Gábor orgonaművész, Blaskó Péter színművész, és, a Zeneművészeti Főiskola zenekara, :

E kantáta, amely — mint az előzőekből is kitűnik — igényes művészi előadóapparátust igényel, a Magyarországon népi hagyománnyá lett betlehemes játék művészi újrafogalmazása. Farkas Ferencnek, az Európában és Amerikában egyaránt ismert rendkívül gazdag, sokféle műfajt felölelő művek, alkotójának" e" kantáf áj ában magas művészi hőfokon ötvöződnek a karácsonyi népénekek a legmagasabb művészi mesterségbeli tudást igénylő kórusbetétekkei. A művet hallgatva úgy tűnt, felelevenedett a zenetörténet virágzó kórusművészete, amikor 2—8 kórus felelgetett egymásnak. A kettős kórusok a nagy térben különleges hanghatást eredményeztek.

Farkas Ferenc — többek között — ifjú korában a világhírű Ottorino Respighinél

tanult. Talán a latin kultúra emléke támadt fel e műben hazai nyelven. A nagyón igényes latin nyelvű kórusbe- téleket a Miskolci Bartók Kórus Reményi János vezényletével a tőle megszokott szépséggel szólaltatta meg. Talán a távolból felhangzó második kórus hangja volt egy kicsit „fázós”, ami a hely hőmérsékletét tekintve egyáltalán nem csoda.

Megkérdeztem a jelenlevő alkotó véleményét az előadásról. aki a hallottakról nagy elismeréssel nyilatkozott,

A hely szokásának megfelelően, a közönség nem adhatott kifejezést tetszésének, de a mű meghallgatása megszépítette hétköznapjainkat.

A közreműködő Lehotka Gábor — mint mondta — két külföldi szereplés között vállalta a hangversenyt. Előzőleg Düsseldorfban volt, s nemsokára Pozsonyba megy, A kantátában való közreműködésen -kívül Pikéthy- és Bach-művekkel szerzett maradéktalan élvezetei a szépszámú hallgatóságnak. Blaskó Péter a narrátor szerepét tisztán, szénen tagolt hangsúllyal gazdagító).1.-!..

A rendezés a Művészeti és Propaganda Irod.a érdeme.

V. Zalán Irén

Bódvaszilasi változások

Hogy körzeti legyen a körzeti iskola...

A reggeli autóbuszok öt községből hozzak nap mint nap a gyerekeket Bódvaszt- lasra. Üjabban már a negyedikesek is felszállnak az iskolabuszra, mert ahogy Takács Tibor iskolaigazgató mondta: nem árt „'kitaposni” a bejárás útját, hiszen szokni kell az alsósok bejá- rásáL Amikor pedig —1981- ben — már a negyedik osztályban is. tanulni fogják a gyerekek az orosz nyelvet, elkerülhetetlen lesz, hogy az alsó tagozat utolsó évfolyamának óráit is a körzeti iskolában tartsák meg.

Tíz esztendeje idestova, hogy a szép, nyole tantermes általános iskolát belakták a bódvaszilasi. torna- szenlandrási. tornabarako- nyi, komjádi, toréanádaskai és a bódvarákói gyerekek. Az igazsághoz viszont, hpz- zátartozik, hogy inkább a bejárás ,ténye, mintsem a működés teltételei tették körzetivé a bódvaszilasi iskolát. Hogy mást neflj mondjunk, még két tanévvel ezelőtt is csak az órák egyharniadál adták le — iskolai szakkifejezéssel ’ élve — szakosan. Sok volt a képesítés nélküli, egyes szaktárgyakra nem volt felkészült nevelő. A tavalyi tanév a változás, éve volt Igaz, némi szerencse is

közrejátszott ebben, de most már elmondhatják, az órák 73 százalékát szaktanárok tartják. Egyszóval, ahogy az iskola igazgatója is mondta: végre-valahára elérték, hogy a körzeti iskolában valóban jobb tanulási feltételeket tudnak nyújtani a környékbeli települések gyerekeinek.

De ennek vannak más bizonyítékai is. Tulajdonképpen egy ilyen ..bizonyíték” nyomában jártunk ott: tornaterem épült Bódvaszila- son. Nem is akármilyen, megirigyelhetné akármelyik miskolci általános iskola is. Ügy négymillió forintba került (a pontos költségvetés még nem készült el, hiszen tegnap délután avatták fel a falu új büszkeségét), nem számítva a társadalmi munkát. Igaz. most hótakaró fedi szépen rendezett környékét, de azért a bódvaszilasiak számon tartják, a gyerekek parkosítottak mái-, a terep- rendezésben pedig azok is

részt vettek, akiknek fiai és lányai már kinőttek az iskolapadból. Az igazat megvallva, nem egészen önzetlenül. Az áfész, a termelőszövetkezet, a szövőüzem fiataljai is számítanak arra, hogy a délutáni, esti órákban előttük is megnyílik majd az öltözős- zuhanyozós tornaterem ajtaja. S az iskolában ezt természetesnek tartják. Akárcsak azt, hogy a szomszédos óvoda apróságai is kipróbálhatják majd ügyességüket, mozgékonyságukat a tornaszőnyegen, az alacsony gerendán, a bordásfalon.

A tornaterem helyén két évvel ezelőtt még egy szükségtanterem állt. Szükség- tantermet egyébként még mindig tartanak fenn. de már nem sokáig. Az iskola- épülethez csatlakozva ugyanis már épül újabb négy tanterem, s szeptemberben, a jövő tanév kezdetére bekerülnek oda is a ■ padok, s megszűnik a váltott tanítás,

több .hely jut a- napközinek, a tanulószobáknak is, no meg az útlörőtoglaikozások- nak. S akkor befejezhetik a szaktantermek kiépítéséi is, amellyel egyébként, már csak a tanteremmel való jól gazdálkodás miatt is, előrehaladtak. Takács Tibor azt mondta erről: őket sem kímélte a szertár-ínség. Ha gazdag .szeniléllelöeszköz-ál- lományükati valóban használni akarják, eleve a tantermekben kell helyet találni nekik. így hozták létre a magyar, az orosz, a rajz, az élővilág és a fizika-kémia szaktantermeket, s így azután az iskolai könyvtár állományának elhelyezési gondját is megoldották..

Mostanában, persze a tornaterem áll a szóbeszéd középpontjában. Mái-.csak azért is. mert a járástól igen sok ■segítséget kaptak hozzá. S valóban, igen tiszteletremél- ló törekvés az edelényi járásban — s tegnap az avalóKáímán Imre

A tizenöt eves művész

Jugoszláviában az utóbbi évtized legnagyobb zenei tehetségeként emlegetik a zen- tai születésű Kálmán Imrét, aki 1975 óta egymás után nyeri meg a tartományi, köztársasági és országos cselló- művész versenyeket. A 15 éves Kálmán Imre jelenleg a kivételes zenei tehetségek csuprijai iskolájának tanulója. Az iskolában a zeneelméletet akadémiai, a gyakorlatot pedig majdnem akadémiai szinten oktatják. Képességei alapjan 19 éves korára befejezheti a belgrádi zene- akadémiát. „Naponta átlag 5—6 órát gyakorolok, de azért marad szabad időm is. Olyankor szívesen nézem a tv-t és operettzenét hallgatok. Legjobban Kálmán Imre operettjeit kedvelem” — mondta sajtónyilatkozatában a kis művész.

II Hol És a lloniírt

Ma este: prágai pantomimesek a Vasas Művelődési Központban

Két begipszelt-bepolyált, mozdulni is alig tudó ember fekszik a kórterem egymás melletti ágyain: egy karambol elkövetői, egyben szenvedő alanyai. Gyógyulásuk, felépülésük groteszken mulatságosra rajzolt folyamatát kísérhetjük végig a prágai Bolondosok együttes Karambol című előadásában, ugyanakkor annak az egymást megrövidítő, és a másikat túllicitáló emberi magatartásnak a legváltozatosabb megnyilvánulásait,

amely törvényszerűen vezet az élet minden színterén, az országúton éppen úgy, mint s! hivatalban, a családban és a kórházban, a valós és átvitt 'értelemben vett' karambolokig. De nem bölcselkedést látunk a parányi színpadon, hanem két istenáldotta tehetségű clown eilen- allhatatlan komédiázását, méghozzá olyan komédiázást, amelyben egyetlen szó sem hangzik e', a játékosok csak a mozdulatok, a gesztusok nyelvén fejezik ki magukat.

Csupán mozgással lehetséges-e teljes értékű, árnyalt, művészi önkifejezés? — leheli fel — logikusan — a színpadi szóözönhöz szokott magyar néző. Hiszen színházainkban jószerivel még az erőié’ lesebb, akrobalisztikus mozgás is kivételszámba meg'-, nemhogy a mozdulatok színháza, a pantomim. Pedig a pantomim ősibb műfaja a színháznak, mint, a szóra épülő színjáték. De az évezredek során Európában gyakorlatilag teljesen háttérünnepségen nem kis büszkeséggel számolhatott be erről Voclilla Barna, az, Edelényi járási, Hivatal elnöke —, hogy elsősorban a körzeti iskoláknál szorgalmazzák a tornatermek leiépülését. Bód- vaszilason pedig még az.alapok is megvoltak. Az. iskolások tömegsportja sok szép eredményt hozott eddig is.

De a tornaterem építésénél kialakult összefogás talán más eredményeket is hoz. Sz.ó se róla — mondta az. iskola igazgatója —. a szülök, a falu mindig szívesen segílett, ha társadalmi munkáról, anyagiakban is kifejezhető, átszámítható tevékenységről volt szó. De mindig lélszegségbe. szemérmességbe ütköztek, ha pedagógiai együttműködésről volt szó. Próbálkoztak nyílt napok tartásával — hiába. Ki azért maradt távol, mert felt hogy gyermeke nem jól szerepel majd az órán. ki meg azért, hogy ne lássa más fiának, lányának ügyetlenkedéseit. Azt viszont mindig a tanárok, az iskola rovására írták. ' ha egy gyerek nem köszönt az utcán, Ki tudja, ha az. isko'a nagyobb kaput — akarom mondani tornatermet — nyit a falu felé. talán még közelebb kerülnek egymáshoz a nevelésben is.

Csulorks Annamária

be szorult. Így azok, akik századunkban a pantomimben találtak meg művészi önkifejezési lehetőségeiket — mindenekelőtt a francia (üebureau, Barrault, Álarcé au, Soubeyran), illetve a cseh (Fialka es tanítványai) és lengyel (Tomaszewski) mimusoK —, a rnülaj íelta- niaszlói lettek.

Tiszta tormában azonban csak ritkán, a kivételesen nagy művészek esetében el és hat a pantomim. E mü- taj feléledésével párhuzamosan — s talán ennek ösztönzésére is — a színházművészet érdeklődése, szintén egyre inkább a mozdulatok művészete leié fordult. A világszínház legkitűnőbb alkotóinak munkásságában a szó es a mozgás egyenrangú lei- fejező eszközzé vált, sőt létrejöttek — ha nem is tömegesen — olyan színházi csoportosulások is, amelyeknél az elsődleges művészi eszköz masa a mozgás.

Ilyen színház a prágai Bolondosok együttes is. Mozgásuk alapja mindenképpen a pantomim, ám a klasszikus pantomim szabályait, kötöttségeit megörizve-megszün tetve. feloldják a hétköznapi mozgás karakterisztikus ábrázolásával. Az élet jelenségeinek pontos megfigyelése es aprólékos, ugyanakkor a lényegig hatoló bemutatása leleplezi az ábrázolt valóság éleméit azáltal, hogy a nYoz- gás eszközeivel már-már az abszurditásig fokozzák, .túlhajtják azok jellegzelesse- geit. Ebben a túlhajtásban rejlik művészetük ereje: egyszerre tudják megmutatni a dolgok színét és visszájái, a harsány humor mögött, a ko- morabb színeket, a felszín és a lényeg dialektikáját.

Frantisek Pokorny rendező és a mimesek — Miloslao Horacek, Antonin Klppac, valamint Monika Horanova — előadásai éppen ezért mindenkinek szólnak. Azok is kitűnően szórakoznak, akiket — főleg a gyerekeket — a produkciók komikus rétege érint elsősorban, de azok, akik a humor mögöttes, i’i- lozóíikusabb rétegeire i.s fogékonyak. kettős élményben részesülhetnek.

Az egy.üttes Bolondok című előadása — amely két éhes fiatalemberről szól. akik képtelenek ennivalóhoz jutni s az öngyilkossági kísérleteik sem sikerülné!’ egy ..jóságos .nagybácsi” révén örökséghez jutnak, de , az. is csak ideig-óráig tudja feledtetni a lényeget: nincs mit enniük — még a Karambolnál is sokszínűbben hordozza ezt a kétrétegüséget.

Egy. hazánkban mostoha műfaj, a mozgásszínház kitűnő képviselőit üdvözölhettük tehát a Bolondosok együttesben, amely ma 19 órakor a Karambolt 22-én délelőtt és délután, a gverek ík nek szóló műsorlolvám részeként a Bolondosai mutatja be a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban.

N. L