Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

/ 1979. decamber 16., rasárnap É5ZAK-MAGYARORSZÁG 7 Bécs, decemberben A Mikulással együtt • érkeztünk Bécsbe. Túljutva az elővá­ros két oldalt autó­szervizekkel övezett széled útján, félelmetesen höm­pölygő gépkocsiáradatba kerül az ember. Az oszt­rák fővárosban pillanatnyi­lag 560 ezer személygépko­csit számlálnak. Ügy tűnik, á bécsiek előszeretettel használják lei kisebb-na- gyobb városi útjukra jó öreg járgányukat, bár a nagy tolongásban hosszú percekre megbénul a forga­lom. majd lépésben követik egymást a kocsik, hogy azután újra nekilóduljanak, a sugárúton hullámzó fo­lyammá szélesedve. A To­yoták, Opelek, Renaultok sokasága között aznap hir­telen, mintha a mesék vi­lágába csöppentünk volna: hófehér hintó tűnt fel, raj­ta fekete ci linderes kocsis, mellette a bakon hatalmas szakállával, piros subájával a Mikulás. A hintó tömve dobozzal, csomaggal, zsák­kal. Rvilván valamelyik ke­reskedelmi cég jó reklám­fogása, hogy így szállítja a bécsi gyerekeknek az aján­dékot. Mindenesetre tündé- n hangulatot teremtettek vele. Illetve: mikulásit. Yr Bécs is készül a kará­csonyra. A város központ­ját. az első kerületet körül­ölelő Ringről sugárban nyí­ló utcákon végig asztalok, bódék. Roskadásig megrak­va színes üveggömbökkel, apró figurákkal, fényes ka­rácsonyfadíszekkel. A bol­tok bejárata fölött már mindenütt ott függ az oszt­rák fenyőünnep egyik jel­lemző dísze, a kis zöld ko­szorú, színes szalagjaival ékesítve. A főváros reprezentatív bcvásárlóutcája, a Maria- hilferstrassze teljes hosszá­ban fényárban úszik. Fönt, a magasban óriás csillagíü- z^rek, villanyégőből rajzolt fenyőfák, világító gömbök sora. Ügy kötik össze az út két oldalán magasodó há­zakat, mint egy óriás hajót tengerészünnepen a virág­füzérek. Miért olyan szép? Mert egyetlen íényszínt használnak a tengersok díszhez: a fehéret. Bár megtudtuk: most Bécs is takarékoskodik. Csal: sötétedéskor gyújtják meg a fényeket. A takarékoskodásra egyébként egy roppant ész­szerű példát láttunk az osztrák fővárosban. A Fe­renc József pályaudvar új épülete közelében égy óriás piros-fehér torony magaso­dik: itt égetik el a város egy részének szemetét. Egy teljes kerületet íűtenek ve­le! Bécs, decemberben ... Híján ugyan ilyenkor a zöld lomboknak,.virágos parkok­nak, mégis feltűnik, hogy teli a város fasorokkal, bokros terekkel. A bécsi erdő mindenkinek jó isme­rőse. Félkörben, a város te­rületének hatvan százalé­kát övezi. A zöldövezet, no meg a gyakori déli szél te­szi, hogy a több, mint fél­millió személyautó sem tud- ia megrontani az osztrák főváros jó levegőjét. A bécsi erdő, amely ma is mesél. Strauss emlékét kincsként őrzik az osztrá­kok. Hol a valcerkirálv he­gedülő bronz szobra áll. a Stadtparkban. jó időben minden délután az ő zené­jét játssza a város eav-egy zenekara. Városlakók és idegenek .egyaránt ingyen gyönyörködhetnek benne. Az osztrákok zeneszere- tete. úgy tűnik, határtalan. Tükrözi ezt a világhírű gyermekkórusról — ugye, ismerős a név: Wiener Sän­gerknaben — való gondos­kodás is. A nevelőintézet épülete mellett felépítették az aggok házát is. Nos. ki még nem hallott róla, hadd oszlassuk el kétségüket. E házban tizenöt-tizenhat éves diákok tanulnak. A gyermekkórus „öregjei”, azok a fiúk, akik már ki­nőttek a szoprán hangból, s ezekben az éveikben dől el, lesz-e belőlük énekes. Ám, aki nem választhatja a művészpályát, az sem lesz elveszett ember. A világhí­rű gyermekkórus tagjaiból számos kiváló orvos, mun­kás. mérnök került mór ki. Mi foglalkoztatja ezekben a hetekben a bécsieket? A nálunk is közkedvelt újévi Straüss-Uoncert. A hatalmas Stadhalle-ból közvetített hangverseny — amelynek táncbetéteil a schönbrunni kastély termeiben rögzítik filmszalagra — az osztrá­kok egyik legnagyobb zenei ünnepe. Nos, megtudtuk: Willi Stokovsky karnagy gyengélkedik. A bécsiekkel együtt drukkolunk, hogy vállalhassa . az ősz mester az újévi fellépést. A schönbrunni kastély pá­ratlan szépségét már százan megénékelték. A turisták szűkre szabott itt-tartózko- dásának idején ajándék min­den megcsodálhatott terem. Járva az egykori királyok, uralkodók lakosztályait, a pazar áhítat hangulatába egyszercsak betör a mai hétköznap valósága. Mun­karuhába bújt népes társa­ság közeledik az aranyozott falú terem tükörfényes mo­zaik padlóján, toliseprűvel, porszívóval, létrákkal fel­szerelve. Két vidám fickó müanyagvödröl helyez a velencei márvány asztalra, szivacsot nyomkod a habos vízben, majd végezvén a le­mosással. nekiállnak. hogy megváltják a vörösbársony takarót. Amott két asszony dudorászva fényesíti az óriás kristálycsillárt, mások a kínai vázákat porolják a hosszú tollseprűvel. Áhítat ide. áhítat oda, a nagyta­karítás ráfér ,a „jó öreg uralkodókra” is. Mikes Márta — Azt ajánlom, hogy na­ponta sétáljon egy keveset — mondta az orvos. — Sétáljak? — kérdezte a beteg. — Igen. — Hová sétáljak? — Sehova. Csak úgy jár­káljon. Az. utcán. — Melyik utcán? Ne ha­ragudjon, nem értem. — Bármelyik utcán. Ame­lyiken kedve tartja. — Szóval, mondjuk na­ponta menjek el a piacig és vissza? — Ne határozzon el sem­mit. Egyszerűen kószáljon. — Nem lehet egyszerűen kószálni. Tegyük föl. hogy nem a piac felé megyek, hanem például a Duna fe­lé. akkor ugye odaérek, és mit csináljak azután?Visz- szafoL'duljak, vagy menjek tovább a parton? De jobb­ra vagy balra? Egyébként bármerre me­gyek, megint elérek vala­hová és akkor újra ott a kérdés, hogy visszafordul­jak vagy Lovábbmenjek jobbra vagy balra? — Tudja, mit nevezünk sétálásnak? — Nem tudom. — A szót magát, azt hogy sétálás, ismeri? — Persze. — Ismeri, és mégsem tudja, hogy mit jelent. — Igen. — Magának anyanyelve a magyar? — Az. — Beszél valamilyen ide­gen nyelven? — Németül és angolul. — Mit jelent az, hogy spazieren, vagy az, hogy to walk? Császár 1st vám — Ezek a sétálni szó megfelelői. Sétál, céltala­nul kószál. Értem én, mi­re akar kilyukadni, doktor úi. — Akkor nem kell ide­geskednie. Naponta kószál­jon egy keveset céltalanul. Szóval sétáljon. — Vagyis naponta men­jek az utcára azzal a cél­lal, hogy céltalanul kószál­jak. , — Ne legyen ideges, mondtam már! Maga még soha éleiében nem sétált? Ezt állítja? — Mindig mentem vala­hová. Ha sehová sem kell mennem, mit keresnék az utcán? Nem vagyok bo­lond. — Gondoljon a gyerek­korára. A szüleivel bizto­san sétált. , — Persze. Azt mondták, elmegyünk sétálni.«; — És olyankor mit csi­nált? — Mentem a szüleim­mel. Vittek magukkal. — És a szülei, mit csi­náltak olyankor? — Engem vittek sétálni. — Hát vigye maga is a gyerekét vagy a feleségét. — Ne tréfáljon, doktor úr. A fiam negyvenkétéves gépészmérnök. A feleségem a nyugdíjazásom után há­rom évvel meghalt. — Értse meg, ha állan­dóan otthon ül. idő előtt tönkremegy maga is. Na­ponta sétálni kell! — Nem ludok sétálni. — Dehogynem tud 1 Ma­ga nem akar. Egyszerűen csökönyös. Ha nincs szük­sége a tanácsomra, minek jött hozzám? — Szükségein van a ta­nácsára, doktor úr. — Akkor menjen le mindennap az utcára. — Hány órakor? — Mindegy. Menjen dél­után. — Négykor jó lesz? — Jó lesz. Ballagjon le a Duna-partig, vagy amed­dig akar. , — A Duna-part megfe­lel. — Helyes. A víz meg­nyugtatja az embert. Né­zelődjön egy kicsit. — Meddig? — Ameddig jólesik. Tíz percet vagy egy negyed­órát. — Negyedórát. — Utána menjen szépen ■haza. — Lassan vagy gyorsan? — Ahogy szokott. — Ha sietek valahová, gyorsan szoktam menni. Jól bírom a járást. t — Lassan menjen, nyu­godtan, kényelmesen. — Meg fogom csinál ni! — Ennyi az egész, — Ha mégegyszer el­mondaná doktor úr, én fel­írnám magamnak. És pon­tosam így fogom csinálni Hénáenoatk, Mellékeljük az önéletrajzot, amelyet Krasznai juttatott el hozzánk a meghirde­tett pályázat kapcsán, Staub István igaz_ gató s. k„ Patai Imrénc szem. oszt. vez. s. ' k. ' l'Qnéletrajs-'■Nevem Jírasznai Dénes, 1961. január 5-én születtem Jászapátin. Apám Krasz- oaj István, volt intéző, jelenleg állatgon­dozó. Anyám, szül. Dabasi Rozália, 197-1. március 6-án meghalt. Általános iskoláimat Jászapátin végez­tem, majd Szolnokra kerültem középisko­lába. Negyedikes gimnazista koromban az ápám kitiltott otthonról. Nem sokkal ez­után — anyagi helyzetem miatt — abba­hagytam középiskolai tanulmányaimat, s azóta a szolnoki MÁV-nál dolgozom ahyagraktárosi beosztásban. Ügy gondolom, hogy hároméves gimná­ziumi végzettségem és raktárosi gyakorla­tom alkalmassá tehet az Önök által meg­hirdetett állás betöltésére. Tisztelettel: Krasznai Dénes, Szolnok, Damjanich u. 4.-------o-------­T isztelt Pszichológiai Ür! Nagyon köszönöm kedves levelét,. és örülök, hogy lélektanilag foglalkozik a fiammal, ha mór fogságba került az a hülye, ön, tisztelt pszichológiai úr, a fiam leveleit kérte tőlem, de én megmondom őszintén, nem nagyon őrizgetem őkét. Jön a levél, elolvasom, tudomásba veszem, ami benne van, aztán már vágom is ki a szemétre. De azért baj nincs, mert két le­vél valahogy megmaradt: Szolnokról irta a fiam őket, gimnazista korában. Ezek biz­tosan jók lesznek további lélektanulmá- nyokhoz. Mellékelem a kél levelet, addig is maradok Krasznai István, volt gazda, tiszt és intéző. Kedves Apuka! Ma volt az évnyitó. Szép volt. Minden­ki rólunk, elsősökről beszélt, még az igaz­gató is. Azt mondta, hogy négy kemény esztendő áll előttünk. Sok szülő volt itt, kár, hogy Apuka nem. A kollégium is nagyon szép. nyolcán la­kunk egy szobában. Biztosan jól kijövünk majd egymással. Hogy van. Apuka? Hét végén megyek haza. Van még málna?.Re­mélem. Sokszor csókolja Dénes. Apa! Az, hogy elzavart'hazulról, rendben van. Csak az nincs vendben, hogy a felesege miatt, aki — ezt fenntartom — egy sze­mét. Az egész falu tudta róla. Többet nem megyek haza. Éljetek, ahogy tudtok, Dé­nes. U. i. A legnagyobb disznóság mégis az, hogy veteményt akar a málnáskert he­lyébe. Azért a néhány forintért, amit a piacon kapna a szaros paprikáiért?-------o-------­K i hallgatási jegyzőkönyv. Krasznai Dénes (többrendbeli magán­laksértés). Vizsgáló: dr. Béres r. alhdgy. Vizsgáló: Nyilván tudja, hogy bűncse­lekményt követett el, amikor bemászott Presserné kertjébe? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Miért mászott be az említett kertbe? Krasznai: Csak. Vizsgáló: El akart vinni valamit? Krasznai: Nem, dehogy. Vizsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben ? Krasznai: Mikor-hogy... Vizsgáló: Ezek szerint többször is be­mászott oda? Krasznai: Igen ... Vizsgáló: Más kertekbe is? Krasznai: Néha. Vizsgáló: Hova? Krasznai: Nem tudom a címüket. Vizsgáló: Elvitt valamit ezekből a ker­tekből ? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Pressémétől sem? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Gyümölcsöt sem fogyasztott? Krasznai: Néha megettem egypár szem málnát, de nagvon keveset. Vizsgáló: Hányszor mászott be Presser­né kertjabe? Krasznai: Ügy í T i negyvenszer ’ Lehet, hogy többször, nem tudom pontosan. In­kább csak vasárnaponként vagy szombaton éjjel... Vizsgáló: Miért éppen akkor? Krasznai:__ > V izsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? Krasznai: Tíz-húsz percet, nem tudom pontosan. Vizsgáló: Mit csinált ez alatt az idő alatt? Krasznai: Semmit. Vizsgáló: Hogyhogy semmit? Krasznai: Senimit. Ültem a málnabok­rok között.. Vizsgáló: Evett a málnából? Krasznai: Ritkán. Ha megláttam egy szemet a sötétben. Vizsgáló: Mikor járt először Presserné kertjében? Krasznai: Hát... úgy másfél évvel ez­előtt, amikor otthagytam a gimnáziumot. Vizsgáló: Miért hagyta ott? Krasznai: ... Vizsgáló: Van valami hozzálennivalója az elhangzottakhoz? Krasznai: Nincs. Nincs hozzálennivalóm.-------e-------­T isztelt Pszichológiai Űr! Előző levelében a fiam leveleit kérte. Nagyon szégyellem, hogy csak kettőt tud­tam küldeni, ezért most elküldöm azi is, amit tegnap kaptam tőle. Ezt már a vizs­gálófogságból küldte. Tisztelettel, Krasz­nai István, azelőtt intéző. Apuka! Itt vagyok a főkapitányságon, előzetes­ben. Tessek feljönni hozzám. Dénes. U. i. Csomagot is tessék hozni. Ha le­hel, málnát is, legalább fél kilót.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents