Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-15 / 293. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. december 15., szombat Közművelődés és a feltételek — Nemrégiben megkeresett a fcarcali művelődési ház igazgatónője, s örömmel újságolta : — A termelőszövetkezetből és a kőbányából tizenhat szocialista brigád vezető jelentkezett a továbbképzésre. Sikerült megszervezni. Volt közöttük egy aki megkérdezte: eddig miért nem kerestek bennünket. — No látja — mondtam az egyébként igen jól tevékenykedő igazgatónak —, ha ez hamarabb eszükbe jut, már sokkal előrébb tartanának. Elismerte, hiszen igaz. Pedig már korábban tudta, hogy más helyeken volt ilyen kezdeményezés ... Kováts György, a megyei Hónai Sándor Művelődési Központ igazgatója mondta el ezt a példát — egyiket a sók közül —, amikor a köz- művelődés helyzetéről, a további lehetőségekről: az igényekről és a feltételekről beszélgettünk. — A pártkongresszus irányelvedben szerepel a következő kitétel, amiről — a tervezés időszaka lévén — máris sokat beszélgettünk, töprengtünk: „Javítani kell a közművelődési intézmények működési feltételeit, emelni munkájuk színvonalát” Olyan mondat ez, amelyben rövidsége ellenére tömören mindaz az eredmény, gond, szorító ellentmondás benne foglaltatik, amely a közművelődésünket, kulturális életünket jellemzi. — S véleményük, terveik: szerint fel lehet-e oldani a bizonyos ellentmondásokat? Például azt, hogy az eddiginél több kell, magasabb színvonal, de az anyagi lehetőségek szerények maradnak? — Nos ez az a pont amin a legtöbbet töprengünk. Amely a legnehezebbnek tűnik, mégis ezernyi a megoldás, a lehetőség. A működési feltétel alatt ugyanis legtöbben és legkönnyebben az anyagi lehetőségek bővítését értik. Pedig ez csak az egyik, bár természetesen nem elhanyagolható oldal. Azonban hiába a pénz, hiába az eszközök. ha nem tudnak velük megfelelően gazdálkodni. Mi az utóbbi lehetőségeit kerestük és keressük... •fr Találtak is. A Rónai Művelődési Központ, a szakszervezetek égisze alatt tevékeny- kedve jóval több mint háromszáz községi, szakszei-ve- zeti, üzemi, járási, városi intézmény munkáját irányítja, fogja át. Ez évben is, jövőre, 1980-ban is évi 5 és fél millió forintos költségvetéssel. A pénz — bár több mint a korábbi években volt, az „eléghez”, a szükségeshez viszonyítva kevés. Azonban a valóságban kiegészül, két forrásból: az egyik a termelőszövetkezetele, a vállalatok kulturális alapjai és a tanácsók segítsége, a másik pedig a jobb és újabb módszerek megtalálása, alkalmazása, azaz: ugyanannyi pénzzel sokszorta jobb eredményt elérni. S ez az, amivel a következő évek döntő sikereit' szeretnék még inkább növelni. — Hogyan lehet és miben lehet váltani? — kérdeztem Kováts Györgytől, aki évtizedek óta a közművelődés, a kulturális élet elhivatottja, elismert vezetője. — Nos, mondok néhány olyan példát, amely új változást, új színt jelent, de nem több kiadást. Voltak, vannak olyan klubok, szakkörök, amelyek éltek, élnek, de nem igazán. A pedagógusok klubjában például jóformán csak nyugdíjas pedagógusok tevékenykedtek. Megszüntetjük. Vagy; nincs már igény az ifjú kémikusok körére. Nos ezt is megszüntetjük, s a pénzt olyan területekre fordítjuk, ahol valóban gyümölcsözik. A nyugdíjas pedagógusok eljárhatnak a két, igen korszerűen felszerelt nyugdíjasklubunkba, tehát nem szenvednek hiányt. Létrehozzuk ugyanakkor a tudományos-fantasztikus klubot. Az országban már több ilyen működik sikeresen, és nálunk egyre inkább igénylik e kör létrehozását. De ami ennél is fontosabb és lényegesebb: a munkások, a szocialista brigádok és a falu lakosságának kulturális, tudati nevelése... A megyei központnak célja, terve, hogy valamennyi termelőszövetkezeti és üzemi kulturális bizottság vezetőjét, titkárát képzésben, továbbképzésben részesítse. Eddig 73 termelőszövetkezeti kul- túrmunkás kapott alapképzést Folyamatos a hivatásos és a tiszteletdíjas művelődé- siház-igazgatók továbbképzése, illetve alapképzése. El akarunk jutni á következő években odáig, hogy minden üzemi és termelőszövetkezeti szocialista brigádvezető részt vegyen néhány napos művelődési. kulturális alapképzésen. Ezt úgy szervezzük, hogy nem igényel plusz anyagiakat, azonban ami a tartalmat, a szocialista kulturálódási, a közművelést, sőt bizonyos értelemben a köznevelést illeti, ott sokat akarunk és fogunk nyújtani. Szerencsére a központunk — igen kevés — 13 íüggetleni- tet't munkatársa a pedagógusok, a fiatal közművelődésiek aktivitásával megsokszorozódva igen erős, jól képzett, a nagyobb feladatokra egyre alkalmasabb gárda. Ez mind a színvonal emelését, mind a megfelelő feltételek megteremtését garantálja. ☆ Beszélgettünk a művelődési központ igazgatójával a kívülről, más területről kapott segítség hogyanjáról, értékéről. Az elvárásokról. — Encs, Ernőd, Bükkszent- kereszt, Taktaharkány. Mind olyan települések, ahol pezseg, megszámlálhatatlanul sokrétű a közművelődési, kulturális tevékenység — sorolta Kováts György. — S itt a járási párt- és tanácsi vezetők, a helyi tanácsok, a társadalmi szervezetek minden támogatást megadnak. De ott van például Szikszó. Nagy múltú nagyközség és mégis a „másik oldal”. Nem vagyunk képesek például a bejárók klubját megfelelően működtetni az utóbbi időben. Előadót küldünk, hallgatóság nincs. Ezen kell a jövőben változtatni. Rajtunk nem múlik, a megyei tanács művelődésügyi vezetőivel is teljes az egyetértés. Az ilyen területeken csak ott helyben kell és lehet változtatni. — És a termelőszövetkezetek anyagi és más jellegű támogatása? — Sok helyen lesz mit tenni a kongresszusi irányelvek alapján, s kell is tenni. A TESZÖV vezetői amennyire tudnak, segítenek, azonban nem rajtuk múliljt, hogy sok közös gazdaságban még nem képeznek külön kulturális alapot, s a pénz egy része szociális segélyre megy el. Vagy kulturális címen külföldi társasutazásra ... Azért hozzá kell tenni: már sok a pozitív kivétel. Az olyan hely, ahol valóban színvonalas kulturális élet zajlik, ahol művészeti együttesek, pávakörök vannak: Mezőkeresztes, Sárospatak, Taktaszada. Ez a holnap. Ezt akarjuk még sok-sok helyen elérni. Az üzemekben már lényegesén jobb a helyzet. A legtöbb helyen jól ott vagyunk és még inkább ott leszünk a jövőben. — Szóval a Rónai igazgatója optimista? — Igen. Hivatásomat tekintve mindig is az voltam, s egyre inkább az vagyok. Mert hol tartunk ma, menynyivel előrébb minden tekintetben, ha csak húsz évre visszatekintünk? S így leszünk ezzel húsz év múlva is, ha visszanézünk és viszonyítunk. Hiszen rajtunk múlik, s mi akarunk előrébb lépni. Arany László, Kokai Éva és Guba László a „Somogyi tükrös” című táncban (felújítás) „Hegyen, földön járogatok ..." - Simon Antal koreográfiája A Budapest Táncegyüttes műsorából KOREOGRÁFUSOK: KRÍCSKOVICS ANTAL, SIMON ANTAL ÉS MOLNÁR LAJOS Polkától a kólóig” — Kricskovics Antal koreográfiája Lassan öt esztendeje, hogy a XI. pártkongresszus meghatározta az ideológia, a művelődéspolitika, a szocialista életmód területén, jelentkező feladatainkat. Most, három hónappal a XII. pártkongresszus előtt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a közelgő kongresszusra kiadott Irányelveiben megállapíthatja, hogy továbbfejlődött ideológiai, kulturális életünk, emelkedett népünk műveltségi színvonala, fejlődött a tudományos kutatás, gazdagodott kulturális életünk. Ugyanakkor feladatként jelölheti meg e munka további folytatását, hogy ideológiai művelődési munkánk nagyobb mértékben segítse elő a szocialista tudat és életmód, életeszmények térhódítását, az emberi kapcsolatokat, az együttélés szocialista normáinak fejlesztését. Ennek az elvárásnak a kielégítésében kiemelkedően nagy feladat vár az irodalomra és a művészelek minden ágára, s mint az Irányelvekben olvasható, ezek fejlődése érdekében következetesebben kell alkalmazni kulturális politikánk alapelveit és módszereit. Az Irányelvek e gondolatkörben előirányozza, hogy jobban kell támogatni a valóságot tükröző, a máról szóló, szocialista eszmeiségű, értékes művészi alkotásokat. A jövőben is biztosítani kell a szabad alkotómunka, az elő- remutató kezdeményezések és kísérletek feltételeit. E két mondat egymás mellett, azaz a valóságot tükröző, a máról szóló szocialista eszmeiségű, értékes művészi alkotások teremtése és a kísérletek, az előremutató kezdeményezések szabadsága nem zárja ki egymást, és semmiképpen nem lehet éles határvonalat húzni, amely meghatározná, hogy eddig terjed a ma szocialista eszmeiségű ábrázolása, innentől kezdődik a kísérlet, a szabad alkotómunka, az előremutató kezdeményezés. Mai valóságunkat lehet és kell is ábrázolni friss eszko- zöldcel. új látásmóddal, a különböző művészeti ágak fel- sorolhatatlanul sokféle eszközeivel. S jóllehet, a tartalom és forma egysége elengedhetetlen követelmény ezeknél a műveknél is, a műnek az értékét, azt, hogy a mai valóságunkat jól tükrözi-e, szocialista eszmeiségű-«, elsődlegesen tartalma, mondandója határozza meg. Lehet kísérletezni, lehet új kifejezési eszközökkel, formákkal próbálkozni, kezdeményezésekkel jelentkezni a ma ábrázolásában is. Ugyanakkor a látszólag előremutató kezdeményezések, kísérletek, merésznek tűnő formai újítások mögül is elöbújhat és nagyon gyakran elő is bújik a sok évtizedes elavultság, a tartalmatlanság, az .értéktelenség. Nem ritka eset, hogy ezek a meghökkentően újszerű küllemű alkotások sokakat megtévesztenek. Frissnek, újszerűnek ható kifejezési eszközeik, ábrázolás- módjuk tetszetős lehet. Ám a külső formák lehántása után nagyon gyakran a nagy semmi marad, vagy éppen a legkonzervatívabb keveset mondás. Akár a mozik utolsó évi műsorait tekintjük, akár néhány televíziós produktumot, vagy éppen színházi előadást, néhány kiállítást, vagy új könyvet. Az utolsó mondatokból úgy tűnhet, mintha kétkedéssel fogadnánk minden új kezdeményezést, művészi kísérletet. Szó sincs róla. Az Irányelvek a szabad alkotó munka, az előremutató kezdeményezések és kísérletek jogát biztosítani kívánják, illetve előirányozzák, hogy majdan a kongresszus ezt határozattal biztosítsa. De e mondatot nem lehet soha magában olvasni, mindenkor az előzőre kell visszautalnunk, amely szerint jobban kell támogatni a valóságot tükröző, a máról szóló szocialista eszmeiségű értékes művészeti alkotásokat. Vagyis: az új kezdeményezések, kísérletek esetében is. Elsődlegesen a mondandóra, a tartalomra kell tekintettel lennünk. Mindezekből pedig az is következik, hogy a jövőben tovább növekszik a művészeti alkotó- műhelyek felelőssége, mert a műhelyekben kell eldönteni az új művekről, illetve a leendő művekről, a kísérletekről, vajon mennyiben felelnek meg az Irányelvekben írt. és többször idézett követelménynek, mennyiben maiak és értékesek. Az alkotó- műhelyek pedig' a helyi párt-, állami és társadalmi szervekkel párhuzamosan dolgoznak, elvtársi együttműködésük nem érintheti a műhelyek önállóságát, de növeli felelősségét. Benedek Miklós Csütörtökön, a kora délutáni órákban nyílt meg Seres János festőművész kiállítása a Nehézipari Műszaki Egyetem galériájában. A megjelenteket dr. Kiss Ervin tanszékvezető egyetemi tanár, a Nehézipari Műszaki Egyetem Kulturális Bizottságának elnöke köszöntötte, megnyitót dr. Végvári Lajos egyetemi tanár, művészettörténész mondott. Egyetemünk ebben az esztendőben immár az ötödik kiállításnak adott otthont, méltán sorolhatjuk tehát a felsőoktatásnak nagy centrumát kiállítási intézményeink közé is. A galéria nagytermében ezúttal Seres János toll-, tus- és szénrajzait, ak- varelljeit láthattuk. A neves művész az utó,bbi háromnégy év termésének jellemző darabjait állította ki; mintegy 80 alkotást. Seres János nemcsak nemzedékeket nevelt képzőművésszé, illetve tanárrá, hanem alkotó- ,ként is jelentős helyet vívott ki magának képzőművészeti életünkben. Mindazonáltal sajnáljuk, hogy ezúttal néni láthattuk a kiállított munkák között figurális kompozícióit. Mint a kiállítás bizonyítja, Seres Jánost az utóbbi években elsősorban hazai tájaink ra; gadták meg. Nagy művest igénnyel ábrázolja szűkebi* hazánk jellegzetes tájait, 8i Bükköt, az elhagyott bányát a dombokat, hegyoldalaival; tanyákat, pincéket, a ho-: mokbányát. A tematikai vált tozatosság nem jellemző eH re a kiállításra, de az szenv betűnő, hogy az ismert tájai*! milyen sok nyelven szólnál* hozzánk. Seres képes-mindií új oldaláról megmutatni vá' lasztott tájait, és soha neP* csak a felszín megragadása- ra törekszik; a dolgok lénye- gét. belső dinamikáját kutat- ja, a valóság lényeges ele; meire koncentrál. Alkot« módszere — mint VégváP Lajos méltatásában mondta — az analitikus realizmus1 Csodálatra késztet bennünke* az a variációs készség, ameiy- lyel a művész bír. Seres net*1 pályázik a virtuózok babér; jaira (bár nem mindennap1 virtuozitással rajzol és testi minden lapja megölt, s ét' lelt élmények jellemző do- kumentuma. S még valami, amit na- gyon lényegesnek tartunk1 Seres János képei közérthe- tőek, s igy méltán keltik fel minden korosztály és rétéi érdeklődését. GyMestervadászok Egy este néhányan a város utcáin ballagtunk, amikor Dán- cső hirtelen felkiáltott: — Odanézzetek, nyúl! Az első pillanatban el sem hittük. Ugyan honnan kerül' hét késő este nyúl a belvárosba? Márpedig egy nyúl üldögélt előttünk, a falhoz lapulva. Vidáman nevetve körülvettük a megszeppent kis állatot. Az ide-oda iramodott, dc nyilvánvalóan tapasztalatlan lehetett, és mi könnyűszerre* elfogtuk. Nem engedtük, hogy a tapsifüles kereket oldjon. Másnap valamennyien egybegyűltünk Dancsónál nvúlpöi-' költre. Ittunk, ettünk, dicsértük a nyulat, okkor azonban bejött házigazdánk kisfia, és meglehetősen kaján mosollyal olvasta fel az esti újságban megjeleni hirdetést: „A cirkuszból eltűnt egy idomított nyúl. A becsületes megtalálót arra kérjük, hogy nagy jutalom ellenében hozza visz- sza a cirkuszba”. Azonnal eszünkbe jutott a nagyszerű idomítónő. aki híressé vált számával: vezényszavára a nyúl egy ki feszi tel* dróton ment végig. Hogyan lehetséges ilyesmi? Tehát mi a híres-nevezetes Teddyt ettük meg! A legokosabb, a legintelligensebb nyulat az egész országban! Cirkuszunk büszkeségét faltuk fel! — Hát így állunk — dünnyögte rákvörösen Dancsó: --i mihelyt megjelenik a legokosabb nyúl, máris akadnak olyanok, akik legott felfalják... frta: Ljubomir Janov Baren S&ndor VatagiK es teletel Seres János kiállítása
