Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

yiLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-AB A'Ti .T ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 293. szám Ara: 1,20 forint Szombat, 1979. december 15. LeroiÉli a lárpyalások alapjait TASZSZ-kommentár a NATO határozatáról Az európai közvélemény széles körű tiltakozása elle­nére a NATO miniszteri ta­nácsa olyan döntést hozott, amely veszélyes a béke és a nemzetközi enyhülés ügyé­re nézve. Engedve Washing­ton durva nyomásának, a NATO-országok külügy- és hadügyminiszterei beleegye­zésüket adták, hogy Nyugat- Európa több országában új középhatótávolságü amerikai nukleáris rakétákat helyez­zenek el, vagyis olyan minő­ségileg új fegyverzetet, amelynek az a rendeltetése, hogy a térségben jelenleg fennálló erőegyensúlyt a NATO javára változtassa meg és új stratégiai helyze­tet hozzon létre Európában. Ezt a döntést olyan pilla­natban fogadták el, amikor — objektiven nézve — sem­mi szükség sem volt arra, hogy növeljék földrészünkön a katonai szembenállás szintjét. Ellenkezőleg, a hely­zet lehetővé tette a szemben­állás szintjének csökkentését és azt, hogy megállapodás jöjjön létre a középhatótá­volságú rakéták indítóállásai jelenlegi számának csökken­téséről. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tag­állama, arra törekedve, hogy megakadályozzák a nukleá­ris rakétafegyverkezés újabb fordulójának kezdetét, java­solták, hogy késlekedés nél­kül kezdjenek tárgyalásokat a középhatótávolságú nukleá­ris eszközök kérdéséről. A Szovjetunió — mint is­meretes — emellett készségét fejezte ki arra, hogy a je­lenlegi szinthez képest csök­kenti az ország nyugati ré­szén elhelyezett középhatótá­volságú nukleáris rakéták számát, ha Nyugat-Európá- ban nem helyeznek el to­vábbi ilyen rakétákat. A NATO-tagállamok azon­ban nem vették figyelembe ezeket a konstruktív kezde­ményezéseket és az esemé­nyek menetét egészen más irányban befolyásolták. A NATO miniszteri taná­csa az elfogadott nyilatkozat­ban az új amerikai nukleá­ris rakéta fegyverrendszerek kifejlesztését azzal igyekszik „megindokolni”, hogy a Szovjetunió állítólag „jelen­tős mértékben” növelte har­cászati nukleáris erőit. Emel­lett alaposan kiforgatják a tényeket, mivel a Szovjet­unió az utóbbi két évben nyugati területein a közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verek hordozóeszközének számát egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növelte. Ellenkezőleg, mind a középhatótávolságú rakéták indítóállásainak, mind pedig a rakéták nukleáris tölteté­nek számát valamelyest csök­kentették is. A NATO által elfogadott intézkedések állítólagos „vé­delmi jellegéről” szóló „ér­veket” lényegében megcá­folja az amerikai kormány­zat ötéves fegyverkezési ter­ve, amelyet James Carter elnök hozott nyilvánosságra. Az amerikai kormányzat ve­zetője már bejelentette, hogy szándékukban áll ezt a ter­vet maradéktalanul végre­hajtani, függetlenül a fegy­verzetkorlátozási tárgyalások kimenetelétől. A Carter által ismertetett tervezet, a fegy­verkezési hajsza programja, alapját a támadó stratégia képezi, olyan agresszív stra­tégia, amely a Szovjetunió, valamint a Közel-Keiet, Af­rika, Ázsia és Latin-Ameri- ka országai ellen irányul. Éppen ezeknek a céloknak az elérésére hozzák; létre az úgynevezett gyorshadtestet, növelik a haditengerészeti flotta és az Egyesült Álla­mok haderői más fegyver­nemeinek erejét. Ennek az . ötéves tervnek, amely a ka­tonai kiadások ugrásszerű növelését irányozza elő, ré­sze a cirkáló szárnyasraké­ták és a „Pershing—2” tí­pusú rakéták gyártása és rendszerbe állítása is. Ez a terv nem tegnap és nem ma készül, hanem meglehetősen régóta. A NATO középható­távolságú nukleáris rakéta­fegyverzetének korszerűsíté­séről szóló határozatát még 1975-ben elfogadták, amikor a szovjet „SS—20”-as raké­tákról még szó sem volt. Éppen ezért képmutatás a NATO miniszteri tanácsának az az állítása, hogy az ame­rikai rakéták telepítése „vá­lasz” az „SS—20-as” raké­tákra. A NATO miniszteri taná­csa legutóbbi ülésszakának döntései és az ezzel egyidő- ben nyilvánosságra hozott amerikai ötéves militarista program, azt a megvalósít­hatatlan célt követi — és ezt a közelmúltban George Brown amerikai hadügymi­niszter nyíltan kijelentette — hogy a 80-as évekre létre­hozzák az Észak-atlanti Tömb katonai fölényét. A közvélemény megtévesztésé­re törekedve, a NATO urai a brüsszeli határozat elfoga­dása után azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha ők lennének a tárgyalások kezdeményezői. (Folytatás a 2. oldalon) Óvónők tanácskozása Harmadik alkalommal ke­rült sor arra, hogy pedagó­giai felolvasó ülésen adjanak számot a Borsod megyében dolgozó óvónők a mindenna­pi munkájukhoz kapcsolódó tudományos elméleti felké­szültségükről. Miskolcon, a József utcai óvodában tegnap, december 14-én megtartott pedagógiai ülésen Ludányi Tiborné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa köszöntötte a résztvevőket, majd Bujdos János, a megyei tanács el­nökhelyettese vázolta azokat az erőfeszítéseket, melyek eredményeként a megye óvodás korú gyermekeinek 70—71 százalékát tudják már fogadni e gyermekintéz­ményben. Kétségtelen — mondotta —, hogy az orszá­gos átlagtól még messze já­runk. hogy túlzsúfoltak óvo­dáink. S az óvónők munkáját még az is nehezíti, hogy Borsodban az országosnál magasabb a veszélyeztetett, illetve hátrányos helyzetű gyermekek száma. Részben a Cipánylakosság növekvő szá­ma, részben pedig a megyébe való beköltözés erőteljes üte­me okozza, hogy a veszélyez­tetettség és az ezzel járó gondok halmozódnak a me­gyében. A veszélyeztetettség, a ve- ■zélyeztetett gyermekekkel való foglalkozás volt a tudo­mányos tanácskozásnak is nevezhető felolvasó ülés té­mája. A veszélyeztetettség és a hátrányos helyzet ismérvei­ről, az- ebből adódó nevelési feladatokról, pedagógiai és pszichológiai megközelítéssel dr. Kovács György, a Hajdú­böszörményi Óvónőképző In­tézet igazgatója tartott beve­zetőt. Ezt követően három dolgozatot ismerhettek meg a jelenlevő óvónők. Suliainé Schusztig Márta, a miskolci Gyermekváros óvónője az ál­lami gondozott óvodás korú gyermekekkel való foglalko­zás speciális módjairól és szükségességéről szólt. Jászay Déhesné kazincbarcikai ve­zető óvónő a kazincbarcikai óvodahálózatban gyakorlattá vált sajátos foglalkozásmódot ismertette. A cigánvgverme- kek óvodai neveléséről tar­tott előadást Barna Lujza, gönci óvónő. A nagyon iz­galmas. érdekes, igen sole konkrét gyakorlati példával bizonvított előadások ismer­tetésére e helyütt nincs mód. A tervek szerint a Borsodi Művelődésben közreadlak majd e dolgozatokat, s a fel­olvasó ülés egész anvagát. Néhány általános megállapí­tásukat azonban érdemes idézni. A hátrányos és a ve­szélyeztetett helyzet nem ki­zárólagosan a cigánygyerme­kekre értendő, bár az ideso­rolt gyermekek körében leg­magasabb az arányuk. Az érzelmi sivárság, az inger- szegény környezet, a művelt­ség hiánya nemcsak a gyer­mekek érzelmi fejlődését gá­tolja a gyermekkor első hat évében, értelmi fejlődésüket is erőteljesen visszaveti. Ép­pen ezért az óvodai nevelés­re rendkívül nagy feladatok hárulnak, s ahol erre akár­csak a legkisebb lehetőség is van, meg kell próbálni a család megnyerését is. Így például gyakorlati tapaszta­latok bizonyítják, hogy ahol a cigányszülőket, elsősorban az anyákat sikerült megnyer­ni, lényegesen . meggyorsult a gyerekek beilleszkedése, érzelmi-értelmi fejlődése. Jó dolog — fejtegette töb­bek között értékelésében Merényi József, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának helyettes vezetője —, hogy hagyománnyá váltak megyénkben — s az ország­ban egyedül itt — az óvó- női-pedaeógiai felolvasó ülé­sek. Az különösen jó dolog, hogy ez a mostani felolvasó ülés ezt a témát választottal Hiszen a gyakorlatra, a min­dennapi eredményekre ala­pozott közreadás jól 1 szol­gálhatja a még eredménye­sebb óvodai nevelőmunka ügyét Exportra készül NSZK-megrehdelésre készült el a D1GÉP E-gyáreqységének szereldeüzemében a DLB-6/3050 tipusú lemezolló. A névjegy a könyvtári ka­talógus kissé szabálytalanra sikeredett lapján bélyegző, melyről leolvasható: Orszá­gos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal Észak-ma­gyarországi Felügyelősége, Miskolc. III. Hegyalja u. 6/b. A felügyelőség hivatala Maj- láthon nem mondható ép­pen luxusnak, de megvan. Megvan a két, legfontosabb technikai kellék is, a tele­fon és a terepjáró gépkocsi. És adott mindenekelőtt a személyzet, tíz, nagyobbrészt fiatal, tettvággyal, lelkese­déssel teli ember. Parkinson törvénye szerint — mivel ez esetben túldíszí-' tésről, túlszervezésről nem­igen beszélhetünk —, az ilyen hivatal előtt tisztes, szép jövő áll. Még inkább hi­szünk ebben a jövőben, ha a magunk világára, a magunk feladataira gondolunk. Neve­zetesen azokra a tennivalók­ra, amelyek végzése céljából — egyebek között — ezt a felügyelőséget is létrehozták. Az ugyancsak nem régen megalakult Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal egyik területi szer­veként. Az észak-magyarországi felügyelőségnek — Gavallér István igazgató irányításá­val •— Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Heves és Nógrád megye az illetékességi területe. Fel­adatait hosszadalmas — és talán fölösleges is — lenne most sorolni. Annyit talán mégis, hogy ami a természet- védelmet illeti, az országos jelentőségű védett területe­ket érintő kérdésekben első fokú hatósági feladatokat látnak el, környezetvédelem­ben pedig figyelemmel kísé­rik mindazokat a tevékeny­ségeket, melyek valamilyen módon befolyásolják az em­beri környezetet; együttmű­ködnek e cél érdekében mun­kálkodó más szervekkel. Persze, ebbe a sommás megfogalmazásba rendkívül sokrétű munka tartozik. Gyakorlatilag a házépítéstől, kábelfektetéstől kígyókig, bé­kákig mindenhez közük van, meghatározott területeken. Az emberi környezet védel­me, a különböző ártalmak csökkentése, esetleg meg­szüntetése világszerte gond, mind nagyobb feladatokat -ó ki. ugyanígy természeti érté­keink. pótolhatatlan kincse­ink megóvása is. A mi me­gyénkben különösen sok az ezekkel kapcsolatos (enniva­ló. Egyrészt bőséggel lehet mi ellen (környezeti ártal­mak, hulladék, zaj. stb.) munkálkodni, másrészt pe­dig természeti értékekben rendkívül gazdag területün­kön ezeknek az értékeknek megóvása, ahol szükséges, helyreállítása, rekonstrukció­ja is szolgáltatja a feladato­kat. A felügyelőség, ez a fiatal szerv eddig érthetően még nem sokat hallatott magáról. A tervek között, méghozzá a közeljövő tervei között azon­ban máris beszámolhatnak például arról, hogy a zemp­léni tájvédelmi körzet kiala­kítása a jövő évben megtör­ténik. A Tokaj—Bodrogzug, a Kishortobágy tájvédelmi körzetté alakítása szintén elérhető közelségben van. És mindenekelőtt: végzik a környezet- és természetvéde­lemmel kapcsolatos, így, vagy úgy mindahányunkra ható munkájukat. A jövőben bizo­nyára sokat hallunk majd erről a munkáról, ennek a tevékenységnek eredményei­ről. riárat az alakén Enyhe fagyból, vastag köd­ből ébred a reggel. Bent a KPM Közúti Igazgatóságának útügyeletén az időjárásnak megfelelően, mozgalmas az élet: a meteorológia párale- csapódásokat, fagyokat ígér. Ilyen napokon jutnak igazán fontos szerephez az őrjára­tosok. URH-rádiós informá­cióik alapján szinte kilomé­terről kilométerre pontos képet adhatnak a központ­nak. az ÜTINFORM-nak, az útonlevőknek és még mind­ezek előtt akcióba lépnek, ha arra szükség van. A kis te­herkocsi hátsó, elválasztott zugában lapát, ásó, csákány zörög, mindaz, ami a gyors, helyszíni munkához kell. ha valami akadály van az úton, ami zavarja, korlátozza a forgalmat. Baranyi Gáspár, az egyik gépkocsi vezetője, hellyel kínál maga mellett az ülésen. Szóba kerül, ismerte-e falujában, Szentistvánon a régi útkaparót. Így nevezték az utak mentén ásóval, kapá­val krampácsoló, rézsűt met­sző, füvet kaszáló útmestere­ket. Jót nevet a 23 éves fi­atalember. aztán kisvártatva szólal meg: — Mindegy az. hogy hív­ták, az a fontos, hogy miként tartotta rendben a rábízott utat. Fogynak a kilométerek, fut az idő is, pára- és ködpama­csok csapódnak hozzánk a decemberi szélben, váratla­nul, átláthatatlan falként — Valamilyen elszámolá­si dekád határideje van — mondja mintegy magyarázat­képpen a fiatal pilóta és a rádióra mutat, amelyiknek indulás óta „be nem áll a szája”. Számokat kérnek, üze­neteket küldenek, kapnak. Mindenki baráti tegezésben mondja a magáét. Röviden, alig fér bele a mi kis hírünk az útról, annak állapotáról, a ködről, a szélről, az úttest­ről. a látási viszonyokról. Az őrjáratos azért mindig el­kapja az éterben a végszót, amikor kifújhatja a mon­dandóját a központnak .., (Folytatás a 2. oldalon) lehullt az első hó. Síkosak, csúszósak az uiak megnövekedett £i utakon a veszély, ami különösen a gépjárművezetők számára kcíf, hogy figyelmeztető legyen. 11 inyezet ás a természet védeEméért

Next

/
Thumbnails
Contents