Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 3 ARI., dsíawpfeer 2„ wAnwp A mozdulat mesterei Moccanatlanul áll a személyvonat! szerel­vény. A hatalmas, sú­lyos villanymozdony — mél­tósága és teljesítőképessége teljes „tudatában” — lassan rááll” a szerelvényre. Ke­rekei alatt nyögnek, nyiko­rognak és talán „könnyez­nek” is a sínek. És akkor egy apró termetű ember, aki meg inkább eltörpül a hatalmas vagonok és a mozdony között, belép a két elefánttalpnál sokkalta na­gyobb ütközőpár közé. Ez Kerepesi János tolatásveze­tő. akihez meg a MÁV Mis­kolc Tiszai pályaudvarán a s ze mél y vonat o k ös.s zeá 11 í tá ­sánál két kocsirendező tar­tozik. Persze nemcsak a sze mél y -sze re Ivén .veket kell összeállítaniuk. rende zn i ü k, hanem az úgynevezett mo­sóvágányra menő .szerelvé­nyek rendezése, es ezen kí­vül még teherkocsik össz.e- és szétkapcsolása is az ó dolguk. Több mint két évtizeddel ezelőtt lépett először az. üt­közők közé a talpfákra, a terméskőre és nem restellj bevallani, hogy akkor bi­zony nagyon féli. A látvány maga is félelmetes. A gép érkezik. Kerepesi bal kézzel megfogva a men lovasat, be­bújik az ütközők alatt, az­után amikor összekoccan a mozdony és a vagon két ha-' talmas ütközője.' két kézzel hirtelen ráakasztja a kocsi jó negyedszáz kilós csavar- kapcsát a gép vonóhorgára. Ezután, szinte pillanatok alatt két kézzel, gyors moz­dulatokkal a lehető legsz.o- rosabbra húzza a csayarkap- cson levő fogantyú segítsé­géve! a menetet. 1 Hal-nyolc gyors, de nehéz, mozdulat ez. És a személyvonatoknál kü­lönösen kell ügyelni erre, hiszen itt az. a feladat, hogy minél szorosabban kapcso­lódjanak egymáshoz a sze­relvény egyedei; á mozdony és a személykocsik. Mikor ezzel végzett, a személyko­csi és a mozdony végén le­vő légl'éklöm löket kapcsolja össze egyetlen mozdulattal, két kézzel, majd a pirosra festett légfékcsapokat nyitja meg egyszerre, a személy­kocsin a bal kezével, a moz­donyon a jobb kezével. Utá­na ismét fogja, vagy talán csak' érinti a mentővasat és a hatalmas ütközők alatt kibújik az összekapcsolt szerelvény alól. Pontos sza­bály, hogy mindig ott kell, azon az. oldalon kell kibúj­ni, ahol bebújt, mert ott várják, ott nézik a munka­társai, hogy közben nem történt-e valami baja. Mert ez. egyáltalán nem veszély­telen foglalkozás. Kerepesi János nagyon* jól emlékszik arra a napra 19ö5-ben, amikor kocsiren­dezőként mozgó, guruló te­hervagonokat kapcsolt ősz-* sze. Akkor meg nem volt védősisak. Belépett az ütkö­zők alá. a talpfákon, a ter- mé.skövön együtt futott a siető vagonokkal, amikor a két tehervagon homlokajla- ja megnyomta a fejét. Men­tők. Kórház. Szerencsére kü­lönösebb baj nem történt, mint mondja, még aznap el­engedték .. . De a koponyá­jának a füle fölötti két ol­dalán talán még most is lát­szanak a nyomok... Ö azt mondja, hogy ez. volt. a tan­díj. Náluk nem munkaidő van, hanem szolgálat. Tizenkét óra munka, huszonnégy óra pihenő. És a munkában. Ha este hétkor kezdik és reg­gel hétig tart., az. sokkal ne­hezebb. mintha reggel hét- lför kezdenék és este hétkor hagynák abba. Mert. éjszaka sötét van és akármilyen jó a pályaudvar megvilágítása, mégsem lát úgy az. ember, mint. nappal. És éjszaka köd van, de este is, és főleg haj­nalban. És ez mindennél rosszaibb. És ha hideg van, akkor megfagy az. esővíz és megcsúszik, megcsúszhat az ember lába. Itt pedig nem szabad megcsúszni . .. Védő­sisakjuk. van, az évszaknak megfelelő munka- és védő­ruházatuk, télibunda is, eső- köpeny is, gumicsizma is, bőrcsizma is. Védőkesztyű pedig annyi, amennyit el­használnak. Itt kesztyű nél­kül semmúhez nem ajánla­tos hozzányúlni. És most képzeljük el, amikor télen bundában, csizmában, védő­sisakban, védőkesztyűvel a kezükön, jelzőzászlóval a hónuk alatt, jelzőlámpával felszerelve, jelzősíp a nya­kukba akasztva és a tete­jében több mint egy kiló . súlyú. URH adó-vevő készü­lék, amivel a térfelvigyázó­val és a mozdonyvezetőkkel tudnak forgalmazni. Ök azt mondják, hogy egy személy vonat összeállt tása nehezebb, a tehervonatok rendezése viszont veszélye­sebb. A személyvonatoknál a kocsik között sokkal keve­sebb a hely, mint a teher­vagonoknál, tehát nagyon „takarékosan” kell bánni a hellyel, az idővel, nem be­szélve arról, hogy itt szoro­sabbra kell húzni a csavar­kapcsokat. Mert a személy­szállító vonalok igazán ak­kor jók, ha úgy haladnak, mintha egyetlen darabból, állnának. A tehervagoook- nál. azok rendezésénél na­gyobb a veszély. Nagy ré­szüket mozgás közben kell össze-, vagy szétkapcsolni. Arról nem beszélve, hogy a teherszerelvények összeá 11 í­iásának a helye is mosto­hább, mint a személyvona­toké. Kerepesi János és két kocsirendező társa eg.v-egy tizenkét órás műszakban ál­latában száz-százhúsz össze­kapcsolási. illetve szétkap­csolás i műveletet végez el. Ennyiszer kell bebújni az Kerepesi János ütközők közé a könyörtelen anyagok „szorításába”, eny- nyiszer kell elvégezni mind­azon munkamozzan á tok at, amelyek nélkül a vonat nem indulhat el. Egy vonat sem indulhat el. Itt nem munkaidő van, ha­nem szplgálat. Hétköznap, vasárnap, ünnepnap, éjszaka és nappal, ködben, hőségben, sárban, hóban, fagyban. Itt csak pihenten jöhet munkába az ember, mert a szolgálat ál­landó fegyelmet és figyel­met követel, hogy baleset ne történjen. Vigyázniuk kell magukra, munkatársaikra és a rájuk bízott értékes vas­úti szerelvényekre. Kerepesi János november 7-én kapta meg a Vállalat Kiváló Dol­gozója kitüntetést. Széliünk föl az elegáns, kékre festett személykocsik­ba, és nem vesszük észre azokat az embereket, akika magas peron „árnyékában" egyébként is el-eltűnnek, összekapcsolni a szerelvényt, hogy a vonat elinduljon. Hogy minden vonat, elin­duljon es baj nélkül célba érjen. Kép: l.aczó József Szöveg: Oravec János Betakarítva, elvetve, felszántva — Nem is tudom, hogy Végeztünk-e a korábbi évek­ben valamikor ilyen hamar az őszi munkákkal, mint az idén — mondotta a napok­ban Bene Sándor, a szikszói Béke Tsz elnöke, amikor a szikszóiak idei őszéről fag­gattuk. Ezek szerint ebben sem tér el a helyi, az országos átlagtól, mint ahogy az egész évi növénytermesztésükre is ugyanaz jellemző, mint az ország legtöbb gazdaságának növénytermesztésére. A ga­bonafélék. a belvizek, a ki­fagyások. a májusi aszály miatt gyengébben fizettek, ugyanakkor az ősz a vártnál valamivel gazdagabb volt. A na or a forgó Ili.5 mázsás álla­gával ugyanúgy terven felüli termést hozott, mint az 51.1 mázsás kukorica, amely 10, mázsával fizetett jobban, mint azt a terv alapján várták. Terven felül ..jöU” a két va­gon vörösheremag is,.a rep­ce pedig 15 mázsás átlagával • tervezettet hozta. Természetesén mindezek ellenére, ha az idei őszről csupán jól mondanánk, nem lenne reális. A hosszan tarló szárazság miatt a talajmun­káknál sok volt a kínlódás, a szokásosnál több alkatrész eltörött, löbb üzemanyag el­fogyott. Az eső, ahogy az it­teniek megfogalmazták, szin­te az ulolsó órában érkezeti. Azóta szerencsére már bő­vebben hullott, a vetéseken meg is látszik, kezd megerő­södni az állomány. Ami per­sze nem jelenti azt. hogy to­vábbi enyhe, csapadékos na­pokra nincs szükség. A szántóterületük 50 szá­zalékán földben van a jövő évi termés, 550 hektáron a búza, 250 hektáron az őszi káposztarepce. Az őszi szán­tásokkal ugyancsak végez­téit, mégpedig úgy. hogy köz­ben 75 hektárra szerves trá­gya is került. A tápanyag- utánpótlás /terén azonban gondjuk is akadt. Idén, ősz- sz.el. amikor kellett volna, nem kaplak káli-műtrágyát. Pontosabban a tervezett TI vagon helyett mindössze 4 vagonnal érkezett. Persze a tápanyag-utánpótlást így is megoldották, csak hát a hi­ányzó mennyiség helyett vá­sárolt komplex műtrágya ter­mészetesen lényegesen többe került. Amikor egyre inkább k öl tség t a k a ró k o.s gazdálko­dásról beszélünk, akkor ezt \ nem árt megemlíteni. Mert ez a példa is aV.t mulatja: sokszor a gazdaságoktól kívül­álló okok miatt csak óhaj, elvárás marad az egyébként gazdaságos es -szükségszerű célkitűzés. Visszatérve az idei őszre, egyben summázva az ez. idő­szakra eső munkákat, el­mondhatjuk: jól megbirkó­zott vele az ember. Ez pedig elsősorban —, s ezt a szik­szói vezetők külön kérték, hogy írjuk meg — a Béke Tsz dolgozóinak, az ö helyt­állásuknak, jól szervezeti és szorgalmas munkájuknak köszönhető. (ha) Beszámoló taggyűlésen A pártbizottságok munka­társai ezekben a napokban sokszor a késő délutáni, esti órákban vetődnek haza: a beszámoló taggyűlések jelen­tős pluszfeladatot adnak az ő számukra is. Emellett pár­tunk minden alapszerveze- téhez. kommunistájához ha­sonlóan, nekik is számot kell adni az elmúlt öt évben vég­zett munkáról, hiszen mind­egyikük egy-egy apparátusi alapszervezet tagja, ugyan­olyan jogokkal és kötelessé­gekkel, mint a pat;t bármely más kommunistája. A Sátoraljaújhelyi városi Pártbizottság alapszervezeté­nek a napokban tartóit be­számoló taggyűlésén Makai Tiborné, alapszervi titkár ál­tal beterjesztett vezetőségi beszámoló is sorra vette az elmúlt öt év pártéletenek, párt munkájának legfontosabb eseményeit., »Alapvetően ered­ményes 'munkáról' adhattak számot: a város több mint 23(10 kommunistájának mun­káját Irányító testület „mun­ka szervének” alapszervezeté- röl Vavrek István városi első titkár tolmácsolta a párt- vb véleményét, amely a hi­ányosságokra .és az eredmé­nyekre egyaránt felhívta a figyelmet; reális értékelés volt. Sátoraljaújhelyen és más­hol is sajátos helyzetben van­nak a pártbizottság munka­társai: pártmegbizatásuk, pártmunkájuk bizonyos mér­tékig összefonódik a napi munkaköri kötelességekkel: azzal az elemző, tájékoztató, szervező, koordináló, ellenőr­ző. segítő és adminisztrációs munkával, amellyel a városi pártbizottság tevékenységét kiegészítik, akaratát végre­hajtják. A határozatok vég- rehaj iásána k seg i: ősében egyéni önállósággal es sze­mélyes felelősséggel végzett függetlenített pá r tm u n ká j u k mellett ugyanakkor saját a 1 apszervezet ii k ben ak t i v pártéletet élve végre kell hajtant azokat a pártmegbí­zatásokat. amelyeket a sző­kébb közösség bízott rájuk, A sátoraljaújhelyi pártmun­kások taggyűlésén a vita egyik kérdéseként vetődött fel: hol van az a határ, ahol a pártmegbizatások és a napi pái’Ununka helyes arányát megtalálva eredményesen le­het dolgozni, önkritikusan szóltak arról: a vezetőségi üléseket rendszeresen, a tag­gyűléseket már ritkábban tartják meg. Van ,rá igénv de az idő kevés, érdekes módon többen, egy kicsit másképpen, de ugyanazt fogalmazták meg: gyakrabban kellene egymás­sal elbeszélgetni. A nyílt, elvtársi légkör ugyanekkor egyik jellemzője a kollektívának, hiszen az egyik hozzászóló —. aki nem­régen dolgozik a bizottságon — elmondotta, hogy a kez­deti kétségek és bizonytalan­kodás után, a régebbi mun­katársaktól sok segítségei kapva, ma már igazán jól érzi magát. Többször szóba került, hogy az alapszerve­zet munkája valamilyen mér­tékben tükröződik a város politikai életében, de ugyan­akkor hangsúlyozták, hogy nem szabad elfelejtkezni ar­ról: a pártbizottság megbízá­sából, annak munkáját se­gítve tevékenykednek. Mol­nár 1 ,asxló. a megyei pártbi­zottság képviselője is hang­súlyozta: munkájuk minden mozzanata közszolgálat, amely emberi viszonyokat érint, olyan alkotó munka, aminek az. eredményei csak hosszabb távon realizálódnak. Az alap- szervezeti munka sokféle al­tételén keresztül érezteti ha­tását. a város politikai életé­ben, de ha ennek a munká­nak a színvonalat javítják, akkor elsősorban az appará­tusi tevékenység módszerei­re, hatékonyságára van po­zitív hatással. Ha a pártcso- portmunka és a taggyűlések színvonalat emelik, a meglé­vő őszinte, kollektív szelle­met tovább erősítik, akkor a napi munkájuk eredményes­ségét javítva segítik a város vezető párttestületének tevé­kenységét. A szakmai es a politikai képzettség es képzés megfe­lelő. majdnem mindenki ta­nul, a tömegszervezetekben, tömegmozgalmakban dolgozó kommunisták tevékenysége is eredményes. A fegyelmi hely­zet példamutató, ez nagyon fontos, hiszen a párt magas­ra állítja a mércét az appa­rátusban dolgozó kommunis­táival szemben: a sátoralja­újhelyieknek az elmúlt évek­ben nem volt miért szégyen­kezniük. A vitában szóba ke­rült az információáramlás és a visszacsatolás problé­maköre: végezetül abban ma­radtak; az eredményes mun­kavégzéshez szükséges meg­alapozott információ időben rendelkezésükre áll. A hatá­rozni': javaslatban is megfo­galmazták: az. elkövetkezen­dő időszakban javítani kell az alapszervezeti munka terv- szerűségét. Az apparátus- alapszervezet munkáját ese­tenként zavarja egy bizonyos mérvű „ rés zo r t s zeml éle t”, amely részben természetes, hiszen a feladatokból adódó­an van egy munkamegosztás, de a gyakorlatban a sokrétű, szerteágazó napi munka egy­re szorosabb együttműködést igényel. Elhatározták, hogy a kong­resszusi irányelveket tag­gyűlésen ők is megvi­tatják. így a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyű­lések közötti időszakban hatékonyabban fogják tudni segíteni az alapszervezetek ilyen' irányú munkáját. A Sátoraljaújhelyi városi Párt­bizottság alapszervezetének kommunistái a beszámoló taggyűlésük végén köszön­tötték Brösztl Gyulát. aki most 25 éve tagja a pártnak, majd a vezetőség beszámo­lóját és a határozati javasla­tot elfogadva megválasztot­ták a vezet őség vá' • i <ztó tag­gyűlés l isz.lségv iselőit. Petra Józ.set

Next

/
Thumbnails
Contents