Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1979. november 4„ vasárnap ' ' Rem forog a dorozsmai szélmalom... „Nem forog a dorozsmai szélmalom..Hát csali- ugyan így van, ahogy Dan­iié Pista nótája mondja. Már rég nem forog, s nem­csak a dorozsmai — ez csalt azért híresebb vala­mivel a többinél, mert az ő nótái a cigányzene-ked­velők széles táborában és éppen e műfaj fénykorá­ban terjedtek el. A GŐZMALOM MEGFOJTOTTA Akkor amikor — tehet­jük hozzá tüstént — a szél­malmok alkonya beköszön­tött Pontosan, persze, alig­ha lehet meghúzni az idő­beli határt, de történelmi mértékkel nem is egy-két évszám a fontos, hanem a változás, ami okozta. S ez a gőzmalmok elterjedése volt. Korforduló, nemcsak technikailag, hanem társa­dalmilag is. A techniká­ban a természetes energia- források közvetlen haszno­sításáról a gőzgép felfede­zése utáni áttérés a na­gyobb erejű és lehetőségű energia felszabadítására és befogására. A szén hajtó­erővé alakítása egyúttal a polgári fejlődés, a gyáripar kezdete, nyitja. Magyarországon késve \ kezdődött, illetve késve ka­pott szabadabb utat ez az 1848-ban már aktuális fo­lyamat. S amikor a múlt század utolsó harmadában kibontakozhatott, akkor.elő­ször a malomipart moder­nizálta és lendítette fel. Ez érthető is. Akkor az or­szág egyik legfőbb és leg­exportképesebb terméke az Alföld búzája volt, illetve az ebből készült liszt. Az először Budapesten elsza­porodó (s fővárosunkat a világ egyik legnagyobb ma­lomvárosává tevő) nagy gőzmalmok, majd az elter­jedő vidéki műmalmok ha­marosan elszívták a „leve­gőt", azaz az őrletnivalót a szélmalmok elől. Azok megpróbálkoztak más célú őrléssel, darálással is, de mindhiába — előbb-utóbb le kellett állniuk. Az Al­földön persze tovább fújt az ingyenes erőforrás, a szél — most már kihasz­nálatlanul. AZ ALFÖLD MALMAI A szélmalom nem volt ritkaság másutt sem Euró­pában — a XII. századtól tudunk földrészünkön hasz­nálatukról. Eléggé közis­mert a XVI—XVII. száza­di spanyol írónak, Cervan­tes világhírű regényéből, a Don Quijotéból az a jele­net, amikor a nevét a re­gény címéül adó képzelet­dús lovag óriásokat lát a szélmalmokban és megtá­madja őket (innen ered a szélmalomharc kifejezés). Hogy Magyarországon ép­pen az Alföld tájain ter­jedt el a legjobban ez az erőműfajta, annak nem az volt a fő oka, hogy az Al­föld a legszelesebb (bár az sem volt mellékes, hogy szinte mindig mozog a le­vegő). hanem az, hogy nem állt rendelkezésre más ter­mészetes erőforrás, vagyis — mert lényegében ez jö­het csak szóba — elég gyors folyóvíz. A Dunán, illetve a patakok mellett vízimalmokban őröltek. Ahol nem volt vízenergia, másutt is épültek szélmal­mok — például a Bakonv- ban. Egy-egy szélmalmot hasz­náló vidéken kialakult a rá jellemző malomtípus is. Másmilyenek voltak a hol­landiai vagy franciaországi szélmalmok, megint másfé­lék a dobrudzsaiak vagy a Duna romániai deltavidé­kén használtak. S még Ma­gyarországon is eléggé kü­lönböztek a bakonyi szél­malmok az alföldiektől. Ez utóbbiak sem voltak egy­formák. például anyagukal tekintve. De jellemző épü­letükre a fölfelé keskenye- dő forma, a kerek és nem meredek csúcsos tető és a négy szárny, amelyre vi­torlát vontak: MALOMSZERZÉS, MOLNÁRKODÁS ' A szélmalmok szerkezete I ából készült, készítőik ma­guk a molnárok voltak, mert aki ezt a szakmát ta­nulta, az kitanulta az al­katrészek készítését is. Ezért a molnár szerszáma, s állandó társa volt a sze- kerce. amelyet borkőtől- övén hordott. A molnárkodás egész em­bert kívánó foglalkozás volt. Nem hagyott szabad­ságot és szabad időt. A molnárnak nemcsak a ga­ratra, s a lisztre kellett ügyelnie, hanem főképpen az időjárásra, a szélre, a malomtetőn levő szélka­kasra. Ha fordult a szél, tüstént újra szembe kellett fordítani a vitorlát a kör- , forgó tetőrésszel. Ha viha­rosra fordult a szél, sürgő­sen le kellett vásznazni a vitorlaszárnyakat. S mol- náménak lenni sem volt valami kényelmes — az asszonynak sokszor kellett kisegíteni, helyettesíteni az arát. Azt aligha tudnánk ösz- szeszámlálni, hány szélma­lom kerekét forgathatta egykor az alföldi szél. Egy- egy város területén is több működött. Kiskunhalas bel­területén (nem számítva másfajta szárazmalmokat) tizennyolcat, a külterüle­tén további tizenhatot vett számba a kiskunsági szél- molnárkodás néprajzi ku­tatója, Nagy Czirok László. Egy ma is áll a Kölcsey utcában — a múlt század * első feléből való. A szom­szédos Jánoshalma is őriz egy szélmalomépületet. Kis­kunfélegyházán a múzeum udvarában áll a hasonló korú. Pajkos—Szabó-féle szélmalom. A dorozsmai is 1820 körül épült — most helyreállítva, tavasztól őszig fogadja a látogatókat. Több szélmalom található Hód­mezővásárhely környékén is — a legépebfi talán az közülük, amelyik Márté- lyon Szalay Ferenc festő­művész nyári otthona. De közvetlen az útról is lát­hatunk szélmalmot Tót­komlósra, meg Székkutas­ra menet. Kunhegyes hatá­rában is áll egy múlt szá­zadi szélmalom. Karcagon úgyszintén — helyreállít­va. S ezzel korántsem me- -ü ettük ki a sort. Németh Ferenc A dorozsmai szélmalom. A csárdának felújított kecskeméti szélmalom. Hét bátor fiatal vállalkozása Sítalpakkal az Északi-sarkon Expedíció másfél ezer kilométeren Si-errel '•■égződóu az a sarkköri tudományos sport- expedíció. amelyet Komszo- molszkaja Pravda szerkesz­tősége szervezett « közel­múltban. Mint az expedíció tagjai utólag elmondták, az Északi-sarkon az utolsó i előt­ti lépések voltak ' legne­hezebbel. Az expedíció március 1G- án kezdte meg útját a Hen- riette-szigetnél. Ütiuk az Északi-leges-tengeren úszó óceáni jégmezőkön vezetett keresztül. A hatalmas, más­fél ezer kilométeres símara- toninak1 nemcsak a sport, hanem a tudomány szem­pontjából is nagy jelentő­sége van. A sarki körülmé­nyek között mutatkoznak meg igazán az ember fizikái és lelki képességei, jól ta­nulmányozható a stressz és az adaptáció, az alkalmaz­kodási képesség a rendkí­vüli körülmények között. Az expedíció tagjai egyébként útjuk során kipróbáltak egy sor felszerelési tárgyat, spe­ciális öltözéket és élelmi­szert. Ezeket, amennyiben megfeleltek, használatra ja­vasolják majd a sarkvidéken dolgozók számára. A szenzációs expedícióban hét tapasztalt, edzett, egy­mással több éve barátságot tartó férfi vett részt. Dmit­ri] Sparo docens, moszkvai egyetemi tanár volt a cso­port vezetője. A tudományos munkát Jurij Hmelevszkij, a matematikai tudományok doktora irányította. Vlagyi­mir Legyenyev volt az ex­pedíció gazdasági ügyeinek- intézője. Anatolij Melnyikov pedig a rádiós. Kamcsaíkaí tarisznyarák Sítalpakból készül a sátor váza. A csoport egyetlen „hi­vatásos” sarkköri tagja Va- gyim Davidov, az expedíció orvosa, aki az egyetem el­végzése után sokáig dolgo­zott sarkköri vidékeken. A Komszomolszkaja Prav­da expedíciója több száz át­kelést hajlott végre, a jég- és hótorlaszok végtelen so­rát mászta meg, kegyetlen fagyokat és hóviharokat vé­szelt át. S az eredmény bi­zonyítja: állták a próbát A Ptyicsij nevű parányi sziget a Kamcsatka-lélsziget partjai közeiében fekszik. Az év nagy részében csak­nem teljesen kihalt, csupán ;. meteorológusok maradnak il a téli idényre. Nyáron azon­ban a kis sziget lakossága tízszeresére, tizenötszöröséi« növekszik: itt van a báziski­kötője a „Vörös Október” kol­hoz kis halász- és rákászflot­tájának. A hajók hajnalban kifutnak a tengerre és éjfél tájban gazdag zsákmánnyal térnek vissza. A szakemberek szerint világ legjobb tarisznyarák) itt, a Kamcsatka-félszige partjai mentén található. Ez i fajta tarisznyarákot kam :satkai ráknak is nevezik A szovjel kormány álta oganatosított rendszabályok eredményeként ez az érté­kes állat számszerűen növek­szik. Az egyik ilyen intézke­dés volt a rákhalászat ide­jének korlátozása. Fontos szerepet játszott az új halá­szati módszer bevezetése is. \ hagyományos fenékhálók telyett. amelyekbe nősté- lyek és apró egyedek is be- .erűitek, ma speciális csap­iákat alkalmaznak. A csap­lába került, nem megfelelő néretű rákot haladéktalanul visszadobják a tengerbe. A rákokat konzervként dol­gozzák fel. Hatalmas lék keresztez! az ex- Hát ezek kicsodák? pedició útját. Gazdag zsákmány. Pjotr Katajev matróz és a tarisznyarák.

Next

/
Thumbnails
Contents