Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-24 / 275. szám

1979. november 24., szomixat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Beszámoló taggyűlésen I-Iogy mennyire nélkülöz­hetetlen, azt most árulja el magáról igazán, amikor a legerősebb traktor is kínlód­va rángatja az ekét. Síkos hantok fordulnak nehézke­sen a meg-megpörgő kere­kek nyomán. Füstfelhőt okád, tengelyig sárba süly- lyed a gép, néhol pedig egymást vontatják araszol­va a gépek, mit számít a máskor oly drága energia? Amíg lehet, s ahol lehet szántani kell. Más kérdés az, hogy miért ilyenkor? Miért nem akkor, amikor még száraz volt a talaj, s nem duzzasztotta eső latyaktengerré, a földeket? Annyira más kérdés, hogy nem is erre akarunk felelni, hiszen csak érzékeltetni kí­vántuk a mélyszántás fon­tosságát, s úgy gondoljuk, napjaink küszködésétől job­ban ezt nem lehet. — Azért nyertünk, mert nem szántottunk. — Mondja Szatmári Dezső, a taktahar- kányi Petőfi Termelőszövet­kezet föagronómusa, amikor a témáról beszélni kezdtünk és rögtön indokol is: t — Mindenki tudja, meny­nyire kedvező volt az idő az őszi betakarításra és legalább annyira kedvezőtlen a talaj- munkákra. A sziklakemény föld törte, zúzta a gépeket. Szinte nem volt olyan nap, amikor az ekén ne toriult, repedt volna meg valami. Látszott: egyre nagyobb lesz a szakadék a betakarítás gyors üteme, s a talajmun­kák lassúsága között, ami azf is jelenthette, hogy eset­leg még tavaszra is marad szántanivaió. Hiszen közbejö­het az eső, vagy a fagy, s akkor bizony vége a nagy termések reményeinek. Ek­kora kockázatot nem vállal­hattunk. Őszintén megmondva nem kisebb kockázat az a mód­szer sem, amit a szántás he­lyett választottak. Mert ha­zánkban a szántás nélküli talajművelés ismeretlen fo­galom. Persze, csak őszi be­takarításéi növények után. A szántás célja, hogy megfor­gassa, levegőztesse a talajt. Olyan optimális talajszerke­zetet alakítson kj, amely kedvező feltételeket teremt az elvetett magnak. Szántás nélkül nincs termés— mond­ják sokan — s ezután a vé­lemény után nem csoda, hogy meglepetésként halott a tény, hogy van, ahol a ta­lajforgatásra csak legyinte­nek. —| A következő dologra figyeltem fel. Eves tervünk­ben. szerepelt a rnétylazítás is, amit éppen akkor csinált a nagy teljesítményű trakto­runk. Mindennap érkeztek hozzám a bejelentő lapok, hogy mennyi földet lazítot­tak fel a gépek. Ne szapo­rítsam tovább a szót; talán á vak is észrevette volna: hogy pont a kétszeresét vé­gezte el a talajlazító. És ez a dupla teljesítmény elgon­dolkoztatott. — Ezen néni lehet külö­nösebben csodálkozni, hiszen az altalajlazítást mindig úgy ismertük, mint lassú műveletet. Ezen az őszön azonban a szántás mondott csődöt, s így a lazító mun­kája került előtérbe. Mar­osak azért is, mert nem har­minc centiméter mélyen, hanem negyven centiméter és a íélméler közölt képes a talajt megmozgatni. .Megja­vul a talaj szerkezete, jobb lesz a vízháztartása, s ez olyan előny, hogy a mélyla- zitás drágább költségeit is kifizetődővé teszi. — A fö- agronómus félbeszakított: — Nem biztos, hogy drá­gább. Mert,- ha beleszámo­lom, hogy idén az tekékben milyen kár keletkezett, vágj' keletkezett volna, akkor ta­lán az is kiderül róla, hogy olcsóbb művelet. A merev késben nem tudott kárt tenni tf száraz talaj. De nem is ez á lényeg. Csak annyi, amit ismételten hangsúlyozok, hogy a szántástól jobb talaj­állapotot gyorsabban kap­tunk. Az idő ősszel pénz, s az a tény, hogy a közel 3000 hektárnyi tavaszi vetésterü­let legfontosabb munkája megvan, már önmagáért be­szél. És mellette még az is mellékes, hog” a legjobb szántás sem közelíti meg minőségben a legrosszabb lazítás),. Már a főagronómus szavai­ból is kiderül, mint minden új; a lazításra alapozott ta- lajmunka is vitára ösztönöz. Még önmagával szemben is, hiszen csak jövőre tudja le­mérni hatását. Mindeneset­re a kedvezőtlen vízgazdál­kodású, belvizes Taktaközben a mélylazítás sokat ér, hi­szen a víz gyorsabban eltű­nik. Száraz év esetén, ami­kor máshol aszály van, pe­dig csodálatos termést ígér­het. De vannak még más ér­vek is: — Több, mint kétezer hektárt lazítottunk fel. Ez nagy szó, s mi ennek végte­lenül örülünk. Mert szó sincs arról, hogy a szántásnak be­fellegzett, hogy mi a továb­biakban szántani nem fo­gunk, hiszen idén is szántot­tunk ezer hektáron. Mindig az időjárás szabja meg, ho­gyan gazdálkodjon az em­ber. Ha kedvav.ő, laza a ta­lajállapot, a mélylazítás biz­tos eszünkbe sem jut. De nem az volt. Így m ár; köte- v lező lett lazítani: Megkímél­tük gépeinket, s ugyanak­kor szerintünk jó termés alapjait teremtettük meg. Tehát, ha látjuk a jobbat, akkor ne kövessük a meg­szokottat. A sablonok merev alkalmazása nem biztos, hogy jó. Taktaharkányban évekkel ezelőtt egy ilyen tu­domásul nem vételből szüle­tett az az ötlet, ami ma mar . nélkülözhetetlen módszerré változott, hogy a naprafor­gó tarlót nem muszáj szán­tani, elég tárcsázni is. Elő­nye, hogy olcsóbb, s ugyan­akkor 500 hektárt ősszel nem kell már szántani. Á tárcsalevelek annyira össze tudták vágni a tarlót, hogy abba nyugodtan lehetett őszi • búzát: vetni.'Hogy a módszer jó, < arra elég bizonyságul megemlíteni: őszi búzából 4P mázsás, napraforgóból pedig közel 30 mázsás termést ta­karítottak be hektáronként az idén is Taktaharkányban. Hogy kockázatot is vállal­nak vele, az természetes. De vállalják a nagy termések ígéretét is. Hiszen tavaszra, jóformán csak a vetés ma­rad, a talajt már ősszel elő­készítette a mélylazító kése, s a tárcsa levele. — kármán — IzzóíEjes traktor az Él mellén A Pécs—Harkány közötti út érdekes látnivalója egy G—35 típusú öreg traktor. A harminc évvel ezelőtt gyár­tott izzófejes traktor előbb az ócsárdi gépállomáson dol­gozott, majd a szalántai Hu­nyadi Termelőszövetkezet vá­sárolta meg és a hatvanas évek végéig üzemeltette. Az utolsó éveiben, igaz. már csak arra használták, hogy a kazalozógépet vontassa az egyik helyről a másikra. Lég­ii többi vezetője, Kordé Ist­ván traktoros nyugdíjba vo­nult már, a gépet pedig ócs­kavasként kiselejtezték. A gépjavítóműhely Bánki Dó­nál szocialista brigádja meg­mentette az öreg traktort a beolvasztástól: üzemképes ál­lapotba hozták, korrózióvé­delemben részesítették és új­ra, festették, majd egy kora­beli ekével együtt felállítot­ták a harkányi út mentén. Temérdek nézője van, ma­gyarok és. külföldiek, s külö­nösen a fiatalokban kelt ért­hető ámulatot. Az. eredményes gazdálko­dás, a jobb termésátlagok, magasabb hozamok egyik előfeltétele a mezőgazdasá­gi nagyüzemekben, hogy minden, ágazatban megfele­lő szákképzetlségú dolgozók­kal rendelkezzenek. Ezért fordítanak nagy gondot már évek óla a prügyi • Tisza- mente Tsz-ben nemcsak a helyi fiatalok tanítására, „beiskolázására", ösztöndí­jakkal való megnyerésére, hanem az idősebb, már dol­gozó tagság „házi” tovább­képzésére is. Melléküzemáguk, a faipa­ri tevékenység életképessé­gét például azzal tudták biztosítani, hogy helyi tanu­lási lehetőség megteremtésé­vel 3!) faipari szakmunkást képeztek ki. Most, amikor a közös gazdaság jelentősen felfejleszt i serléstenyé­szetét és fejlődik, korszerű­södik Prügyün megyénk már most is legnagyobb dohány- kertészete, e két ágazat szá­mára is biztosítják a kor­szerű módszereket alkalmaz­ni tudó. megfelelően szak­képzett munkaerőt. Az őszi mezőgazdasági munkacsúcs végeztével két szakmunkásképző, illetve betanított munkás-képző tan­folyam is megkezdődött a termelőszövetkezetben. Az in­tenzív „házi” tanfolyamokon, mintegy öt hónap alatt 25 sertéstenyésztő szakmunkást és 30 egykor ,:kukás”-nak nevpzefct dohánykértészt ké­peznek ki. A tanárokat, az oktatási anyagot és a vizs­gáztatókat a szikszói, illetve a debreceni szakmunkáskép­ző iskolák biztosítják, de a helyi szakemberek is szíve­sen vállalták az oktatást. Megyénk nagy múltú felső- oktatási intézményében, a sárospataki Comenius Taní­tóképző Főiskolán tegnap tartották meg beszámoló tag­gyűlésükéi az oktatási párl- a lapszervezet kommunistái. llozorlyán József, a pártalap- szervezel titkára köszöntötte a megjelenteket, közöttük dr. Polinszky Karoly oktatásügyi minisztert és Deine Lászlót, a megyei pártbizottság titká­rát. Bevezetőjében a párt- alapszei’vezet titkára rövid léül- és belpolitikai tájékoz­tatót tartott, majd ezt kö­vetően -előterjesztette a párt- vezetőség ötéves munkáját összegző beszámolóját, amely foglalkozott az intézmény sokirányú kötelezettségeivel, a pedagógiai oktató-nevelő munka eredményeivel, köve­telményeivel. Utalt rá, hogy az intézet a beszámolási idő­szakban jelentős fejlődésen ment keresztül. Megterem­tődlek a főiskolává válás ob­jektív és szubjektív feltéte­lei: ismert' ugyanis, hogy az intézet 197ö-ban emelkedett ■ főiskolai rangra, s ebből kö­vetkezően az oktatók és a hallgatók létszáma jelentősen növekedett, a korábbi szak­csoportok tanszékké szerve­ződtek. Ezzel egyidőben meg­növekedett az intézetben munkálkodó kommunisták felelőssége, s a követelmé­nyek mind nagyobb felada­tokat róttak a pártalapszer- vezet vezetőségére is. -Na­gyobb hangsúlyt . kaptak a XI. pártkongresszus ideoló­giai ás kulturális határozatai, valamint a Központi Bizott­ság oktatáspolitikai határo­zata. Növelte a tanárok, ok­tatók felelősségét az is, hogy a végzett hallgatók által ne­velt nemzedék már a fejlett szocializmus építője lesz ha­zánkban. A rendkívül gazdag be­számoló egyebek között ki­emelten foglalkozott a tudo­mánypolitikai irányelvek megvalósításával, a gyakor­latba való átültetésével kap­csolatos munkával, eredmé­nyekkel. A pártaiapszervezet a maga sajátos politikai esz­közeivel lóként abban segí­tette az egyes területek ku­tatásait, hogy azok a társa­dalmi szükségletek mind ha­tékonyabb kielégítését szol­gálják. Fontos feladatuknak tekintették a párta lapszerve­zetben tevékenykedő kom­munisták az oktatáspolitikai határozatból következő •fel­adatok megvalósítását Mindezekről a tennivalók­ról részletesen is szólott a pártaiapszervezet titkára, s az ötéves munkát összegezve, örömmel állapíthatta meg, hogy az. alapszervezet életé­ben a XI. pártkongresszus óta eltelt időszak a szerve­zeti önállóság megerősödését és ezzel szoros összhangban a politikai munka céltudatos­ságának. hatékonyságának kiteljesedését jelen tette. Az önállóság egy olyan, minő­ségében gazdagab' politikai tevékenység keretéül szol­gáit. amely hatékonyságával, eredményeivel jelentős szere­pet töltött be gz intézmény éleiében. Magas fokú eszmei­séggel. a pártmunka differen­ciált eszközeivel vetlek részt a párthatározatok és állami törvények Végrehajtásában: s e határozatok a sárospataki tanítóképzőben is a nevelés, a képzés magasabb színvona­lon való művelését eredmé­nyezték. A felsőbb pártsz.er- vek is elismeréssel szóltak arról, hogy a pártaiapszerve­zet tagjai elsősorban a szó és a tett egységével, sokszor erőn felüli áldozatvállalással, kommunista pedagógushoz méltó felelősséggel “végezték munkájukat, s a nemes ügy becsületes szolgálatával mu­tattak példát. A beszámolót követő vitá­ban többen mondtak véle­ményt a pártaiapszervezet munkájáról, közöttük dr. Po­MiiideniiU ketyeg az óra... Sokszor hallunk, olvastunk mostanában arról, hogy * vállalati magatartásra a sae*- ződési és fizetési fegye­lem helyett inkább szer­ződési és fizetési fegytelane- zetlenség jellemző. A vá 1 ki - lati anyaggazdálkodás fel­adatait ismerve, e több mint helytelen gyakorlat igen sú­lyos károkat okoz. Az opti­malizált terpvelési program­ról, a vállalati termelés üte­mességéről és folyamatossá­gáról, ezen keresztül a leg­magasabb jövedelmezőség elősegítéséről — ugyanis — csak a szükséges anyagok kellő' időben és megfelelő választékban történő bizto­sítása esetén beszélhetünk. 1200 féle anyag Amikor a termeléshez csak viszonylag kevés számú alap- és segédanyagra^ fűtő­anyagra és energiahordozóra stb. van szükség, az anyag­gazdálkodási, anyagellátási feladatok viszonylag egysze­rűen megoldhatók. 1 a*ii vége­sen nehezébb a vállalat, il­letve a gyáregység anya"r gazdálkodási szervezetének a dolga az anyagellátási ter­vek kidolgozásánál, illetve a folyamatos anyagellátás biz­tosításánál. ha a termelés­hez, a kisegítő-kiszolgáló üzemek feladataihoz, az esetleges beruházásokhoz, il­letve felújításokhoz — az anyagok széles skálájára van szükség. A BUB1V encsi gyáregy­ségében például a különbö­ző garnitúrákhoz, szekrény­sorokhoz és ülőbútorokhoz mintegy 1200-féle anyagot használnak fel. — Ezek közül Süt) rend­szeresen visszatérő, minden hónapban előforduló — .mondja Jokubcsik Ferenc anyaggazdálkodási osztályve­zető. Nyolcvanhat céggel ál­lunk állandó kooperációs kapcsolatban. Egyéb gazda­sági kapcsolataink is igen jelentősek, hiszen egy gaz­dasági év sorén mintegy 270 —2U0 termelőegységgel ala­kítunk lei valamilyen terme­lési, szállítási, műszaki kap­csolatot. A közös munka során, ép­pen az egymásrautaltság és a kölcsönös líiggés követ­keztében — a termelés egy­másra épülése, vertikális szerkezete és az ehhez pá­rosuló nagyfokú és nem elég szervezett munkamegosztás miatt •—, más termelőegysé­gekhez hasonlóan, itt is szá­mos probléma és gond ne­hezítette és nehezíti a gyár­egység munkáljál. — A LATEX például ha­vi ütemezésben nem hajlan­dó szállítani, csak negyed­éves ütemezést vállal. Am e szeles határidőn belül is ő szabja meg, mikor, milyen termeket szállít. Elvileg jó lenne ez így is, ha nem kellene egyre nagyobb gonddal ügyelnünk minden termelőegységben a készlet- gazdálkodásra — hiszen nem kis mértékben ezen múlik a termelés gazdaságossága — és ha nem kellene a termé­kek széles választékáit igen sok-sok anva.gb >1 előállítani a termelővállalatnak. Nem mindenki... Az úgynevezett „monopol- hely/ettel” persze nem min­den vállalat él vissza. A sa- jóbábonyi Észak mag varor­szági Vegyiművekkel — ahonnan a kárpitozott búto­rokhoz szükséges habszivacs érkezik — kiváló a gyár­egység kapcsolata. A gyártó cég megbízható, a szállítás ütemes. A Nyíregyházi Pa­pírgyár viszont már diktál­ja a feltételeket. A 40-féle méretben igényelt kartonla­pokat úgy indítja, hogy a szállítandó mennyiség egyik fele a hónap elején, másik fele a hónap végén érkezik. (Csomagolja a gyártó cég a terméket úgy, ahogy tudja, amibe tudja.) Országos ténrn — nemcsak a BUBIV encsi gyáregysé­gének gondja — az ELZETT Müvek tolózárainak és kive- tőpántjainak hiánya. A Heinz-cég licence, megvásá­rolta ugyan a mű, s a ter­melést is megkezdték, ám az igényeket nem tudják ki­elégíteni. * Akik lemaradnak Mit lehet tenni az ütemes, termelési programhoz, igazo­dó szállítás .érdekében? — vetődix tel sok. helyen, és sokadszor a kérdés. — A személyes kapcsolat sok esetben döntő lehet! A paragrafussal hiába „ütjük” egymást és az. asztalt, nem mindig tudunk eredményt elérni — tudom meg Léi-ay Gii hor főmérnöktől. A gyártó cég számára per­sze az a gazdaságos, és ért­hetően az a kényelmes, ha nagy sorozatban gyártanak le egy-egy szériát. Ez azon­ban semmiképpen sem lehet a jó. a helyes megoldás ,a velük kooperációs kapcso­latban levő más vállalatok, illetve fogyasztók számára. Az. anyagellátás folyamatos, ságinak biztosítására már régóta keresik a helyes utat mindenütt. Kétes értékűi és csak rész­ben eredményes — mert ha az. egyik vállalatnak adunk, a másiktól el kell venni — az úgynevezett személyes kapcsolatok „ápolása”, ki­építése. A megoldás irányá­ba hat és kényszerítő esz­köz lehet a szállítási fegyel, met . erősítő jogszabályok tö­mege és a kötbér, amelyet Unszky Károly, aki a Köz­ponti Bizottság Titkárságá­nak üdvözletét és elismerését adta át a tanítóképző vala­mennyi nevelőjének, oktató­jának: s örömmel állapította meg. hogy a főiskolai rangra való emelkedést követően az intézmény rangjának megfe­lelően töltötte be feladatát, s valóban megindult a főis­kolává válás útján. A mi- niszter szólt a pedagógusok megnövekedett felelősségéről, ami. mint mondotta: megha­tározója egy ország fejlődé­sének. ha úgy tetszik, egész gazdálkodásának is. A peda­gógus tevékenységére, az ok- httó-nevel.ő munkára is ér­vényesek ' a gazdálkodás kö­veiéi menyei, nevezetesen a hatékonyság, a követelmény­szint állandó növelése. A mi­niszter küiön is elismerően szólt arról a sok és figye­lemreméltó kezdeményezés­ről. ami a sárospataki taní­tóképzőben született, ami az­tán „visszaköszön” országos jogszabályokban is. Felhívta a figyelmet a továbbképzés fontosságára, mert ami — mint mondotta — néhány esztendővel ezelőtt elegendő volt. az ma mar kevés. A fő­iskolai rang minden tekin­tetben magasabb követelmé­nyeket támaszt, egyebek kö­zött a tudományos kutaló- Tn.unkában is. E tekintetben az elért eredményeknek csak akkor van igazán tartalma, értéke, ha az átülíetŐdik. ér­vényre jut a gyakorlati pe­dagógiai munkában. Dr. Polinszky Károly vége­zetül gratulált az élért ered­ményekhez és sok sikert kí­vánt a további munkálkodás­hoz. A felszólalásokat követően a jelenlevők megválasztották a közeljövőben sorra kerülő vezetőségválasztó taggyűlés tisztségviselőit. S7.. It. azonban még nagyon ritkám alkalmaznak. A BUBIV encsi gyáregy­ségénél ezeket a hagyomá­nyos módszereket más, ha­tékonyabb eszközök is kise­gítik, erősítik. A tervezés,az előkészítés, az operatív irá­nyítás finomítása jelentős fejlődést eredményezett a gyáregység életében, és így az anyaggazdálkodásban iks. A műszaki intézkedések so­kasága is kedvező változást hozott. S nem utolsósorban lassan lemaradnak, lemor­zsolódnak a megbízhatatlan szál 1 í tópartnerek. ★ A Monori Állami Gazda­ság, amely sorozatosan kés­ve szállította az exportra kerülő termékekhez szüksé. ges favázat, éppúgy fennma­radt az új követelmények finomabb rostáján, mint a Jászai.sószentgyorgyi Vegyes­ipari Szövetkezet, amely az árait változtatta olyan sű­rűn. mint a vándormadarak á munkahelyüket. A vállalat központjában ív) ü k öd ö anyagga zdálkodási főosztály hatékonyabb mű­ködése. a nehezen beszerez­hető anyagok gyorsabb, megbízhatóbb és nagy szé­riában történő beszerzését oldja meg. Az. anvagellátás. a terme­lés egyik legalapvetőbb fel­tétele Nem véletlen, hogy részben a hatékonyabb anyagbeszerzés következté­ben — a folyamatosan és ütemesen érkező anyagok gyártósorra kerülése miatt — az egy dolgozóra és egv órára jutó termelési érték egy év alatt 251 forintról 171 forintra nőtt. Az új idők, új szelei változtattak a gyáregységi magatartáson, a dolgozók és vezetők szemlé­letén egyaránt. — Ma már azt mondjuk’ a szállítópartnereinknek: „a barátság ma is megvan, de már nektek is ketyeg az óra...” Buchert Mikié«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents