Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-22 / 273. szám

T979. november 22,, csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 r — LJjabb hasznosítható ásványkincs a Tokaji-hegységben! Licenc a r Szovjetunióból a kohászatban Cikkünk a Magyarhoni Földtani Társulat Észak-magyar­országi Területi Szervezetének november 20-án, a telki- bányai Ezüstfenyő turistaházban a Tokaji-hegység féldrága­köveiről rendezett tanácskozásán elhangzottak alapján ké­szült. Tstnél kezdjük felfedezni a 'Tokaji-hegység értékeit. És úgy tűnik, kifogyhatatlan e táj ásványkincsekben. Újab­ban bebizonyosodott, hogy féldrágaköveket is rejt erre­felé a ^öld' mélye. Számos típusa, változata ismert a féldrágaköveknek, közülük az opálok, ezen belül is a sár­gás színű viaszopál lelhető fel nagyobb mennyiségben. Mindez viszont csak a ma élő embernek újdonság, hi­szen őseink évszázadokkal ezelőtt már. bányászták itt az opált. Erre engednek követ­keztetni a kutatások. Közel tíz évvel ezelőtt nőtt meg az érdeklődés a szóban forgó értékes kő iránt, s keresé­sükben a szenvedélyes kő- zetgyüjtők jártak az élen. Mostanra már tudományos módszerekkel végzik a fél­drágakő kutatását, s neves szakemberek, tudományos in­tézmények is bekapcsolódtak a nagy jelentőségű munkába. Az opál ma is arra való, sünire elődeink is alkalmaz­ták: gyűrűk, függők, nyak­ékek, dísztárgyak készíthe­tők belőle. A bizsu manap­ság egyre szélesebb körben hódít a lányok, asszonyok körében, s ezzel párhuzamo­san mind nagyobb az igény a természetes ékkövek iránt. A Tokaji-hegység déli, dél­keleti részén fellelhető opál kiválóan megfelel e célnak. Vagyis a divatot megnyer- gelve képzelhető el a féldrá­gakő bányászásának újbóli beindítása. A gondot az okozza, hogy kevés a felszínközeiben hoz­záférhető ásványkincs, na­gyobb része háromszáz mé­ter körüli mélységben, a per­li t alatt található. Felszínre hozása tehát a perlit kiter­melése után volna elképzel­hető, .illetve tárnákat lehet­ne a bányászáshoz kihajtani. Csakhogy az opál előfordu­lása rendkívül szeszélyes, eb­ből adódóan önmagában va­ló bányászása nem látszik kifizetődőnek. Az iránta meg­nyilvánuló érdeklődés azon­Etil a ricsei vízmű Sivatagi vándor, akinek az életét csak egy korty víz mentheti meg. Hajótörött, akinek , az élete egy darab törölt deszkán és egy pohár­nyi vízen múlik. Megannyi emlék filmből és regényből. A mai magyar irodalomban egy útikönyvben olvastam a legszovnjasabb sorokat: Sza­bó Magda olyan szemlélete-, sen ír görögországi; utazásá­nak szomjú-kínjáról, hogy sok év után is eszembe jut, ha egy pohár vizet, egy po­hár igen jó, jéghideg vizet csorgatok a csapból. Persze, ti miskolciak,,el vagytok ké­nyeztetve, mondják pesti, szegedi, pécsi ismerőseink — a miskolci víz páratlan. Aki utazgat az országban, való­ban érzi a hiányát. Ki tudja meddig, de egyelőre valóban az ország legkitűnőbb vizét issza a miskolciak többsége. A Bükk egyik áldása — a sok közül. És sajnos, nem is kell messzire menniük a miskol­ciaknak, csupán néhány ki­lométernyire és máris súlyos ivóvízgondokkal találkoznak. Igen sok borsodi község igen sok ásott kútja ad vasas, me- tános, nitrátos vizet. Sok he­lyütt, ha 100 méternél mé­lyebbre fúrnak, gázt lelnek a vízben. Több helyen panasz­kodnak az asszonyok, hogy a fehér ruhanemű elszíneződik a víztől. A nitrátos szennye­ződés — erre. figyel legin­kább a KÖJÁL és a közigaz­gatás ■ — a talajkemizálással egyenes arányban fokozód­hat ... É gondok enyhítésére az 1900-as ‘években kezdte meg hatékony intézkedései­nek sorát a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Tanács. Igen nagy munka vári akkor a megye államapparátusára, hiszen az „örökség” mond­hatni siralmas: közüzemi víz­szolgáltatás a felszabadulás utón mindössze három bor­sodi lakóhelyen volt. A gon- dok ma sem elhanyagolha­tók, sok még a restancia, ám a megyei tanács hétéves vízellátás-fejlesztési terve kedvező változásokat hozott. A terv megvalósítása jó 'ütemben halad. 1975-re 57 települést kapcsoltak be a közüzemi vízszolgáltatásba. Az ötödik ötéves terv idő­szakában tovább javult a helyzet. Megkezdődött 15 köz­ségi vízmű építése és befeje-r ződik 21 településen'a mun­ka. Mindez azt jelenti, hogy 112 falu lakója jut egészsé-. ges ivóvízhez. A tervidőszak végére, 1980-ra eléri a víz­ellátási szint a GB százalékot. A tervek egyik jelentős bázisát képezi a ricsei vízmű építése, amely a Bodrogköz 14 ezer lakosának a vizgond- ját szünteti meg. A hatvanas években készültek el a ta­nulmánytervek, és 1975-ben a KEVITERV tervei alapján megtörtént az első fúrás, Ri­ese és Semlyén között. Két ütemben épül a ricsei vízmű. Az első ütem elkészülte után Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Ri­ese. Semlyén, Révleányvár, Zemplénagárd, Dámóc és Lá- cácséke kap vezetékes vizet. Az alapmű 19111-ben készül el. A következő tervidőszak feladata lesz a második ütem megépítése, amely Pácinba, Karcsúra és Karosra szállít majd vizel. A beruházás költ­sége 100 millió forint, az el­ső ütem terveinek a megva­lósítása a költségesebb,' a községi elosztóhálózat (15, a községek közti hálózat és a tisztítómű (10 millió forintba kerül. A tisztító naponta 4000 köbméter víz átereszlésére lesz alkalmas. A terv meg­valósítása’ annyit jelent, hogy a falvak utcáin 300 méteren­ként építenek egy kutat, amely végre jó vizet ad. Az utcai vezetéknek a lakások­ba való becsatlakoztatása már a családok magánügye, de az említett községekben igen sokan tervezik, hogy fürdőszobát építenek. A be­csal lakoztatás nem kerül sokba. A vízmű építési költ­ségeinek egy részét egyéb­ként a társulat tagjai fizetik, családonként 12 ezer forint­tal járulnak hozzá az építés­hez. i. %y. Fogászati műszerkiállítás A novemberi fogászati hónap egyik szakmai esemé­nyeként szerdán fogászati műszerek és anyagok Iriállí. fását nyitották meg az Or­vosi Műszerkereskedelmi Vállalat Népköztársaság útja 311. szám alatti bemutatóter­mében. Elsősorban szakem­bereknek szól a bemutató, amelynek anyagában a je. lenleg kapható, sók helyütt már alkalmazott fogtechnikai anyagok, rendelői felszere­lések Iá Itha lók. ban . azt sugallja, hogy mégis hasznosítani kell ezt a kin­cset. A pálházi perlitbánya ki­merülése után Telkibánya lesz a perlitlermelés központ­ja. Ahogyan azt rír. .Whii/hs Ernő, az Országos Ere- és Ásványbányák Hegyaljai Mü­vének főgeológusa megfogal­mazta. az opál járulékos bá­nyászfisa lehel a járható út. igv válhat a hasznosítás gaz­daságossá. Gondoskodni kell ólaid feldolgozóiparról is. hi­szen a kő csiszolását jelen­leg csak eg vés gyűjtök vég­zik. jobbára kisipari mód­szerrel. Hazánk nem mondható gazdagnak féldrágakövekben, a meglevő kincset népgazda­sági érdek maradéktalant'1 kibánvászni és hasznosítani. Annál is inkább, mivel a ku­tatók találtak már különle­gesen szép. értékes, vörös, kék, zöld színben ragyogó nemes opált is. És arra is szükség van, Hogy környe­zetvédelmi szempontból véd­jük értékeinket. Ezek közé sorolandó a Telkibánya kör­nyéki opál is! (kolaj) Rekordtermés cukorrépából Minden évek legnagyobb cukorrépatermését takarí­tották be a hernádnémeti Hernád völgye Termelőszö­vetkezetben. A közös gazda­ságban iparszet'űen 180 hek­táron termelik a fontos élel­miszeripari nyersanyagot, s idén több mint 82 ezer má­zsa répát szállítottak a cu­korgyárba. Nemcsak a hek­táronkénti 480 mázsás ter­més a ritka, hanem annak cukortartalma is, hiszen 18.9 cukorszázalékkal került ki a földből a répa. A növény közel nyolcmillió forintos ár­bevételt jelentett a gazda­ságnak. Az ózdi kohó A kohók folyamatos üze­meltetésének egyik fontos feltétele a íúvóformák meg­felelő műszaki állapota. A fúvoformák gyakorta meghi­básodnak, kiégnek, s a leg­rövidebb időn belül ki kell azokat cserélni. A formacse­réhez viszont nem is rövid időre le kell állítani a kohók működését, ebből következő­en például az Ózdi Kohásza­ti Üzemekben a számok sze­rint 1978-ban 894 fúvóforma használódott el, s egy-egy forma cseréjére átlagosan 76 percet fordítottak; ami min­dent összevetve, a nyersvas- termelésben 14 ezer 500 ton­na kiesést jelentett. Ez ön­magában is tetemes veszte­ség, nem is szólva arról, hogy a fúvóforma nem fillé­rekbe kerül, egy-egy darab­nak több mint 10 ezer forint az ára. Ily módon ez éves szinten csaknem 8 millió fo­rint többletköltséget jelent az ÓKÜ-ben. Nemcsak Ózdon, de más kohászati üzemekben is pró­bálkoztak a szakemberek a fúvóformák kiégéséből bekö­vetkező veszteségek meg­elíogadható megoldást azon­ban nem sikerült találni. A szakemberek legnagyobb örö­mére az elmúlt évben a Nemzetközi Műszaki Tudo­mányos Együttműködési Iro­da (TESCO) egv korszerű nagyolvasztóműi fúvóformák alkalmazására vonatkozó szovjet licenc megvásárlását ajánlotta a magyar kohásza­ti vállalatoknak. Az aján­lást követően a TESCO ta­nulmányutat is szervezett a Szovjetunióba a lieencet ki­dolgozó Zaporozstál Kohá­szati Kombinátba, ahol a kohók már az új, korszerű fúvóformákkal működnek. A tanulmányúton részt vettek a Lenin. Kohászati Művek, , * Dunai Vasmű, valamint az Ózdi Kohászati Üzentek mű­szaki fejlesztéssel foglalkozó szakemberei és a helyszínen meggyőződhettek az új fú­vó tormák alkalmazásának előnyeiről. A Zaporozstál ban működő öt óriás kohónál évenként 350—360 régi típu­sú lúvólormát használtak el, az új típusból 19.77-ben 18, míg 1978-ban mindössze 6 fúvólormál kellett kicserélni. Az első látogatást , követő második tapasztalatcserére egy esztendő múlva került sor. A három vállalat kép­viselői október 28-án láto­gatlak a zaporozstáli kombi­nátba. s ezen a látogatáson már részi vettek az új fúvó- formák hazái gyártását vál­laló Csepeli Egyedi Gépgyár képviselői is. Az elkészült dokumentációkat a csepeli szakemberek átvették, meg­vizsgálták. egyeztették a gyártástechnológiái, valamint az alkalmazással kapcsolatos kérdéseket. A tervek szerint a csepeliek a jövő évben már át profiltrozzák üzemüket, műszakilag felkészülnek » gyártásra, s várhatóan 1981- ben már az új típusú fúvó­formákkal látják el a hazwi kohászati üzemeket. Említés­re méltó, hogy a Dunai Vas­mű szakemberei külön is megrendeltek 20 darab fúvó­formát a zaporozstáli kombi­náttól, . hogy azt üzemeié« közben kipróbálhassák. Az Ózdi Kohászati üze­mek műszaki fejlesztési .-osz­tályán elmondották, hogy az új íúvóformák használatával a nyersvast-ermelésben mu­tatkozó veszteséget mintegy egyharmadára lehet »érde­kelni, és jelentősen csökken a kokszíelhasználás i*. Eddig ugyanis a kohók leállása mi­att évenként 900 tonna több­let kokszfelhasználás jelent­kezett veszteségként, s ez */. új fúvóformák használatával mintegy 300 tonnára mér­séklődik.- Szarvas l>ev»é Fotó: Laezó Jóméi Szűkre szabott lehetőségek Amíg tudnak, Önerőből lépnek Ha most 1979-ben egy ter­melőszövetkezet tehenészeté­ről mindössze annyit monda­nék csak, hogy ott egy tehén évi tejtermelése 2400 liter, bizony a gazdaságot inkább elmarasztalnunk kellene, mintsem dicsérni. Csak így magában a szám ténye ugyanis azt sugallja: bizohy alacsony a termelési produk­tum. Ha viszont az előbbi ada­tot kiegészítem egy másik- . kai, miszerint 1978-ban ugyanitt 1830 liter volt egy tehén tejhozamá, akkor né­miképp kedvezőbb a kép. A fejlődés ugyanis tagadhatat­lan, s ez dicséretes, még ak­kor is, ha maga az eredmény — abszolút értelemben — még mindig messze elmarad attól, amit úgymond ma­gasztalni lehet. A szikszói Béke Tsz tehe­nészeiéről —, mert arról van szó — azonban csak ennyjt elmondani kevés. Ennek az alapjában véve kis tehené­szetnek elmúlt néhány éves útja jóval bonyolultabb an­nál. minthogy két év tejter­melésének tényszámávál jel­lemezhetnénk. Ugyanis, ha ezt tennénk, akkor csak bí­rálnunk kellene és nem ez áll szándékunkban. Bírálat­ból egyébként is kijutott ne­kik az elmúlt években bő­ven. mert ezek a számok ma­gukban bizony elmaraszta­lást sugalltak. Az alacsony tejhozam, a magas abrakfel­használás. a negatív rekordé elhullási százalék bírálatra ösztökélte mindazokat, akik­nek erre joguk volt. Jóma­gam nem ezeknek a bírála­toknak a valóságát akarom vitatni. Mindössze azt jegy­zem meg, hogy a csak sta­tisztika-szemléletű mérlege­lés nem mindig hozza azt az eredményt, amely képes fel­tárni a valóságot olyannak, amilyen. Mi is a szikszói tehenészet rövid története? 1976 elölt ennek a tsz-nek gümőkórral fertőzött, állománya volt. Ál­lategészségügyi, főleg pedig közegészségügyi szempontból a gazdaság vezetése úgy dön­tött, hogy állománycserés tbc-mentesítést .hajt, végre. Magyarul a fertőzött állo­mánytól megszabadulnak, he­lyébe egészséges állományt vásárolnak. Mindez azonban nem csupán elhatározás, ha­nem elsősorban pénz kérdé­se. És nem kevés pénz kell hozzá! Szikszón — ott mond­ták, hogy sajnos — ebből nem volt elég. A vásárolt vemhes üszők, bár a gümő- kórt tekintve mentesek vol­tak. viszont a kondíciót, a produktivitást nézve sok volt közöttük a problémás jószág. A tsz pénzéből azonban csak erre futotta. S hogy ezekből a — Szik­szón így fogalmaztak — rossz vemhes üszőkből jó te­henek legyenek, ahhoz töb­bek között idő kellett. Hely­re kellett hozni az állo­mányt! Ennek egyik útja volt a termelési tenyésztési »zclekció, amit az állomány 15 százalékánál hajtottak végre. S itt jutunk el ahhoz a ponthoz, amikor azt kelle­ne javasolnunk, nézzünk szét a saját házunk táján is. Mert bár kétségtelen, hogy a leg­lényegesebb az állomSnv- produktivitás, azonban min­dent mégsem lehet az állo­mány nyakába varrni. A ne­gatív eredményeknek, majd az egy év alatt bekövetke­zett csaknem 600 literes tej- hozam-növekedésnek. a most már 92 százalékos borjúsza­porulatnak. a 17 százalékról 1,8 százalékra lecsökkent borjúelhullásnak vannak más tényezői is. Az állomány kondíciójának, produktivitá­sának a javításában az idő mellett az emberi munka a másik tényező. Bette Sándor elnök mond­ta: — Korábbi években a növénytermesztésen belül a takarmánytermesztés mosto­hagyermek volt. Ma már lé­nyeges javulás következett be, bár e téren még nem tö­kéletes minden. Mindeneset­re a takarmány mennyisége növekedett és ami még lé­nyegesebb, a minősége sokat javult. Nem véletlen, hogy egy liter tej előállításához a tavalyi 84 deka abrakkal szemben, idén 40 dekát hasz­náltunk fel. Lényegesen ja­vult a tehenészeti dolgozók munkafegyelme, fejési tech­nikája is. mindezek ugyan­csak hozzájárultak a jobb eredményekhez, és egyben biztosítékai a további javu­lásnak. A hogyan tovább egyéb­ként sokat foglalkoztatja a gazdaság vezetőit. A nem nagy létszámú tehenészet elég sok fejtörésre ad okot. Tudnak még lépni Önerőből is, ez nem vitás, de egyre közelebb kerülnek azok az akadályok, amelyek a fejlő­dés gátjaivá válnak, s ame­lyeken a tsz önerőből egyma­ga átjutni képtelen. A legnagyobb gond a fé­rőhely. Pontosabban annak hiánya. Az állomány rész­ben egy volt juhhodályban, részben pedig egy olyan té- hénistállóban van elhelyezve, ami „olcsó húsnak híg a le­ve” alapon, kevés pénzből épült. Nincs borjúnevelőjük. A szaporulatot így kénytele­nek eladni. Nagyon lényeges lenne a keresztezések meg­kezdése. de a majdan szüle­tendő Fl-es borjakat hová tegyék? Nincs egy tenyérnyi helyük se. Ügy mondták, ha­sonló létszámokkal rendelke­zik (100—150 tehén) és ha­sonló gondokkal küzd a két szomszéd. Alsóvadász és Aszaló gazdasága is. Szik­szón rebesgetik, hogy közö­sen kellene lépni. Akkor ta­lán állami támogatásra, hi­telekre is nagyobb esélyük lenne. Közös lépés nélkül ugyanis úgy tűnik, néhány éven belül mindhárom he­lyen végképp megrekednek. Szikszón úgy mondták ne­kem. egy 300 férőhelyes te­lep építése 18—20 millió fo­rintba kerülne. Hasonlítás­képpen egy másik adat: a szikszói Béke Tsz egyeszten- dei tiszta nyeresége — ebből fordítanak beruházásokra is — másfél millió forint körül alakul. lutri

Next

/
Thumbnails
Contents