Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-16 / 268. szám

- ESZAK-MAGYARORSZAG 4

1979. november 16., péntek

Közelebb

a dolgozó emberhez!

A tanácskozás már a vége leié járt, amikor az előadó szót kért es azt mondta:

— Szükségesnék tartom, hogy eloszlassunk itt közösen egy — ugyancSák közösen — létrehozott ellentmondást. En. ugye, azt mondtam vitaindítómban, hogy nagyobb önállóságot, a tartalmi munkában értelmesebb, a helyi körülményekre alapozott es az ebből fakadóan szükséges cselekvést tartjuk kívánatosnak a következő években. A látszólagos ellentmondást aztán mi magunk hoztuk létre itt, ennél az asztalnál. Mert később a pénzügyi osztály vezetője

meg azt mondta: ........ezek a

direktívák,- így kívánja a felsőbb vezetés, ennyi pénz van és ennyit lehet csinálni". Ráadásul erre még elnöklő elvtársunk, pontosan idézem, ezt foglalta szavakba: „Kérek tehát mindenkit, hogy ne r.ugdulózzon” ...

Azt hiszem, a fentiek után, ha „olyan” jellegű lenne ez a tudósítás, most azt kellene írni zárójelben, . hogy: „Derültség a teremben”... Értette olt persze mindenki, hogy miről van szó; s még világosabb lett a következőkből:

— Látszólagos persze ez az ellentmondás. Mert miről van szó? Arról,'hogy a szakszervezeti kulturális nevelőmunkában, igenis, több helyi kezdeményezést, leleményt. nagyobb önállóságot kívánunk és várunk. Ezzel nincs ellentmondásban az, hogy az anyagi eszközök, a pénz nem lesz több, sőt szigorúbb gazdálkodási rend kell, hogy érvényesüljön. Ez ellen pedig valóban oktalan dolog most „rugdalózni”. Ami mégsem jelenti' azt, hogy nem kel) töprengeni, gondolkodni. Épp ellenkezőleg: most jött csak el igazán a szó legjobb értelmében vett gazdálkodás ideje a szakszervezeti kulturális nevelőmunkában is...

Mindez, mint utaltunk rá, már az utolsó, összegző mondatok jogán hangzott el azon a tanácskozáson, melyet az SZMT kulturális, agi- tációs és propagandaosztálya, valamint a Rónai Sándor Művelődési Központ rendezett a napokban Miskolcon.

A kiemelt nagyüzemek szak- szervezeti ' kulturális felelőseinek. a művelődési intézmények igazgatóinak, könyvtárvezetőinek és a munkahelyi művelődéssel foglalkozó munkatársaknak Maróit László, u SZOT kulturális. agilációs és propaganda- osztályának helyettesi vezetője tartott előadást a munkahelyi nevelőmunka időszerű kérdéseiről és feladatairól.

Csak tallózásszerűen, „mutatóban" tudunk e helyütt visszaidézni gondolatokat Maróti László vitaindítójából. Bevezetőben a követkéző év nagy jelentőségű politikai eseményeit megelőző kötelező számvetés szükségességéről szólt, megemlítve, hogy a . szakszervezeti kulturális munka fel adat mégha tarozása azért is fontos ismételten, 1 mert csak abban az esetben igazolható ez a tevékenység, ha meg jobban felerősíti a gazdasági tevékenység hatékonyságát, hp a maga eszközeivel ezt' még sokrétűbben és célratörőbben szolgálja.

Van péJda rá, hogy a szak- szervezetek a meglevő anyagi alapokkal sem sáfárkodó nak jól. bizonyos esetekben pedig elherdálják azokat: ha például nem valós, vagy nem pozitív irányú igényeket (maradiságot) elégítenek ki. Nem járunk jó Úton, ha a szakszervezeti kulturális munka fogalmán csak a szórakozást értjük: a termelőmunkában dolgozó emberhez kell közelebb kerülni, személyiségformálásá1 kell c tevékenységnek célul maga elé tűzni. Amint ahogy azt mostanában a gazdaságról szólva, nap mint nap ki-lhiitjukf bizonyos „gyárt-*

mányszerkezef-átalukításra van szükség a kulturális munkában is.

Mik legyenek a kiválasztás szempontjai? Feltétlenül szükséges a könyvtári munka, az olvasómozgalom fejlesztése, de nem történhet ez formális adom-veszem, bejegy- zem-aláíratom alapon. Föltétlenül támogatandó az oktatás minden formája, mindenütt megfontolva: „Mit

tudunk a leghasznosabban támogatni? Kevesebbel inkább. de jobbat kell!"... A szakkörök, klubok munkáját, a szórakoztató tevékenységet lejjebb adni nem lehet, szükség lenne azonban célszerű profilirozásfa.

A kulturális nevelőmunka feltételeinek változását is számba kell venni. Ilyen például a vállalati közművelődési bizottságok létrejötte. S ilyen lesz a személyi feltételek várható változása is, jövőre ugyanis szakszervezeti választások lesznek. Ami azonban nem változott, nem változik: jobban a termelő- munka segítése felé kell formt] ni !

Ennek kapcsán hallhattunk a munkahelyi művelődés értelmezése körüli bizonytalanságról is. Mit értsünk ezen? („Legalább mi tudjuk!” — zárójelezte az előadó.) Ami az alap: munkahelyen nem csak a gyár kerítésén belüli terület értendő, ide tartozik az is, ami kívül van: például a gyár művelődési háza, a munkás- szállás ... A munkahelyi művelődés egyaránt jelenti a szakmai képzésben, az iskolarendszerű felnőttoktatásban való részvételt, a köz- művelődés minden formáját és a szabad időben folytatott tevékenységre, az életmódváltozásra gyakorolt hatást. A munkahely igenis, legyen véleményformáló erő, permanens művelődésre ösztönző közeg — melyben a szakszervezeti agitáció, a kulturális nevelőmunka el nem hanyagolható szerepet kell hogy vállaljon.

Mindezek nem új. jelenleg „kitalált” követelmények és igények, de jelenlegi gazdasági helyzetünkben erre most fokozott mértékben kell hangsúlyt helyezni. Az eddig végzett munka pozitív elemeit meg kell tartani, de szakítani kell a formális vonásokkal. WLert volt és van példa arra. hogy a szakszervezetek kicsit olyannak tekintették a kulturális munkát, hogy: „Valamit most elintéztünk ... legyen Jcönyv- tár, legyen klub — azt hittük, jól dolgoztunk. Pedig ez csak a későbbiekben dől el, az tudniillik, hogy olvasnak-e és mit olvasnak az emberek, tartalmasán műkö- dik-e és mire formál a klub.”

Több önállóságot, nem rutinszerű, értelmes cselekedetet várunk a jövőben — hangzott el többször is megyénk szakszervezeti kulturális felelőseinek, művelődé- siintézmény-vezetőinek és munkatársainak tanácskozásán. Ezt hangsúlyozta a vitában Serfözö Sándor, a megyei pártbizottság munkatársi} is: „Vigyázzunk arra, nehogy az eszközrendszer legyen a cél. Nehogy eluralkodjon az a szemlélet, hogy «ennyi pénz van, ez ennyi formára elég, - ennyit fogunk tehát csinálni-“.”

> *

Egy ilyen tanácskozásról — mindig is — nehéz igazán mindent elmondó tudósítást -„összehozni”. Az előadó maga is így fogalmazott egy ízben: „Az élet azért változatosabb, mint az élet elmondása”... * Hihetünk

azért abban, hogy - akik részesei voltak e tanácskozásnak — és feppen ők azok, okik az életet naponta a legkülönbözőbb munkahelyeken megélik — egyszóval a szak- szervezeti kulturális munka közkatonái jól értettek mindent.

<tcn»«:r)

Kamaraszínházi bemutató

Vízityúk

Jelenet az első felvonásból: Kuna Károly — Tádék —, Galkó * i Balázs - Edgar - és Csapó János, az Apa szerepében.

Fotó: Jórmay György i

Újabb bemutatóra készül a Miskolci Nemzeti Színház. Kamaraszínházi programként november 17-én, szombaton este fél t) órai kezdettel magyarországi bemutatóként láthatják a nézők Stanislaw Ignacy Wil- kiewicz Vizityúk című szférikus tragédiáját a Diósgyőri '/ásás Művelődési Központban.

A Wítkiewicz-művet meghívott vendégművész. Fodor Tamás rendezte abban a játéktérben. melyet ugyancsak meghívott vendégként Rajit László tervezett. (A Vízityúk fordítója Kerényi Grácia). A darab azokról a dolgokról beszél.' amikről a nagy színpadi müvek általában, tehát az élet értelméről. Wilkiewicz egy meghatározott réteg világát akarja megkérdőjelezni a hamleti kérdéssel. Mégsem csak egy rétegről szól. hanem egy köztes helyzetről, amiben maga a szerző és generációja élt. A

Az izgalmas színházi eseménynek ígérkező előadás

szereplői: Csapó János

Galkó Balázs. Kuna Károly. Zsolnai Júlia. Folyó! Zsuzsa. Üjlaky Dénes Gyarmatim Ferenc. Bánó Pál. Csiszár András Hídvégi Elek, Kalapos László.

A jelmezeket Szakács Györgyi tervezte. Az előadáso- i kát — a bemutatót követően november 18-án. 20-án. i 21-én. 27-én és 28-án este j — láthatja a miskolci kő- i zönség. [

Komiéi : cigánygyerekek

Egy korábbi miskolci fesztiválon dijat nyert Macskás- sy Katalin „Nekem az élet teccik nagyon” című kisfilm- je. E filmet azóta több helyen is díjazták, és a most felvételre kerülő tévéfilm, amelyet ugyancsak Macs- kássy Katalin rendez, tulajdonképpen ennek a korábbi kisíiimnek a folytatása. Az abban a filmben bemutatott — Komlón tanuló, de a Komló környéki putrikban lakó — hetedik és nj'olcadik osztályos gyerekek mondták el elképzeléseiket az életről. Most megkeresve az előző film szereplőit, kitűnik, mi is valósult meg az „iskoláskor!” álmokból. Láthatjuk majd Költői Magdát, a pedagógust különböző helyzeHonismereti pályázat Qzdon

nem jelentek meg. Nem lehet pályamű doktori érte- ( kezés, továbbá olyan munka, ' amelynek elkészítését hivatalos munkaterv írja elő.

Felnőtt és ifjúsági kategóriában hirdetik meg a pályázatot, a felnőtteknél húszhatvan, az ifjúságnál tíz-húsz gépelt oldal lehet egy-egy mű. A jeligés pályaművet a pályázó nevét és pontos címét tartalmazó zárt borítékkal kell beküldeni az Ózdi Népművelési Intézmények Igazgatósága címére — Özd I.,« Gyár utca 4., 3600 — 1980. február 10-ig.

Jó tudni még a díjakat is, amelyek a felnőtt kategóriában 3000, 2500 és 2000 forint, az ifjúsági kategóriában 1500, 1000 és 500 forint értékűek. Az eredményhirdetés 1980. április 3-án lesz. Bővebb tájékoztatást az érdeklődők az Ózdi Népműve^ lesi Intézmények Igazgatóságától kaphatnak.

Miskolci képzőművészek Kassán

Ózd város Tanácsának művelődésügyi osztálya, a Hazafias Népfront Ózd városi Bizottsága, a KISZ Ózd városi Bizottsága, valamint az Ózdi Népművelési Intézmények Igazgatósága hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára pályázatot hirdet. Olyan pályamunkákkal lehet részt venni, amelyek a fel- szabadulás óta eltelt harmincöt év távlatában mutatják be Ózd fejlődését, vagy pedig ezen időszak egy-egy periódusát dolgozzák fel a pályázó érdeklődése szerinti témakörben (gazdaságtörténet, politikatörténet, társadalomtörténet, művelődés- történet, üzemtörténet, hely- történet, néprajz).

A pályázat nyílt, azon bárki' részt vehet, egy pályázó több pályamunkát is bekiild- het, de kollektiven készített munkákat is elfogadnak, azonban csak .olyan művek vehetők számításba, amelyek eddig nyomtatásban (»

Tegnap, ‘ november 15-én délután nyitották meg a Kassai Galériában két miskolci képzőművész kiállítását.. A következő hetekben látható tárlaton^ Szanyi Péter 16 szoborral, Mazsaroff Miklós pedig 52 festménnyel mutatkozik be.

Rádió mellett

Amikor .néhány héttel ezelőtt Ipper Pál elbúcsúzott a 168 óra hallgatóitól és átadta a felelős szerkesztői tisztet utódjának, m^r jelezte, hogy egy újabb műsorsorozatban találkozunk. Nos, november

12-én este, meglehetősén késői órában, 21 óra 8 perctől 21 óra 38 percig volt hallható Ipper újabb műsora, a Vonalvég. Harminc perc mindössze. Időtartamát tekintve bizony nem azonos a 168 órával, heti másfél óra helyett havi félóra meglehetősen szűkre szabott terjedelem. és ezek az időkorlátok alighanem tartalmilag is erősen körülhatárolják az új adássorozat lehetőségeit. Természetesen havi félórában is lehet igen-igen érdekes dolgokat produkálni, hisszük is. hogy Ipper fog produkálni, s erre a 12-1 első jelentkezés reményt nyújtott, érdemes hát előlegezett bizalmat szavaznunk.

A kiállítást a képzőművészek észak-magyarországi és a kassai szövetség együttműködése keretében rendezték meg. A jövő évben kassai művészek hozzák el alkotásaikat. Miskolcra.

Vonalvég. A cím eleve lávbeszélös kapcsolatra utal. azaz. hogy mi van, mi hallható. mi történik, annak a vonalnak a másik végén, amelynek egyik pontján, az innensőn a műsorvezető- szerkesztő. Ipper. ül. Az első alkalommal a műsorújság így jelölte a várható élményt: „Csevegés arról, hogy mit tudnak rólunk, magyarokról Párizsban, Bonnban, New Yorkban". Pontosan erről szólt, a műsor. Párizsból Szécsi Éva. Bonnból Lipo- vecz Iván. New Yorkból pedig Kulcsár István válaszolt Ipper kérdéseire és így állt össze az a kép., vajon milyen szerepet játszunk mp magyarok az említett három fővároshoz tartozó ország népének életeben, hol helyeztekben — továbbképzésen, felnőtt cigányszakliörön, tanítási órán, otthon —, s a képek alatt arról mesél, minek köszönheti azt a „motort”, ami állandó lendületben tartja és miként éri el ezekkel a hátrányos helyzetben levő gyermekekkel fantasztikus teljesítményeit. A forgatási a napokban kezdték I

nedűnk cl az ott élok tudatában. mennyire ’ indokolt, vagy jogos esetleges meg- bántottságunk. ha kevéssé ismernek. Arról kevesebb szó esett és nem is ez volt a cél. bár nem lehetett megkerülni teljésen, mennyire ismertük mi az említett országok népét, életét, történelmét, földrajzát, mennyire csak valamiféle elképzeléseket táplálunk. Mindenképpen jó volt azonban ez a beszélgetés arra, hogy elgondolkoz zunk kicsit, nem követe- liink-c mi többet a külföl dön élőktől mint amennj elvárható, egyrészt — .mát részt nem hiszünlc-e mi szel beket és jobbakat az adót országokról és azok lakosságáról. annak életkörülményeiről, mint ami a valóság;

„Adósok

könyve”

Kezdetben a kölcsönök, fii- telek visszafizetésének határnapját rögzítették benne. E/.ért nevezték kalendáriumnak, vagyis adósok könyvének. (A latin eulendae szóból, mely a hónap első napja: alighanem az ókori OTP is akkorra kérte a részletet. I

Azután a naptár neve lett. És ma? Magyarítva évkönyv — naptár is, más is.

Vegyünk egy példái. A Nők Lapja 1980-as Évkönyvét. Napiul' — kétségtelenül. Napok, hónapok (csillagjegyekkel), névnapok jegyzeke.

Visszatekint az elmúlt évre, összetoglalja legfontosabb eseményeit. De főképp előre néz, az új esztendőre.

Kerti teendők tára — hónapok szerint. Hétköznapi és ünnepi étkek, -ugyancsak végig az esztendőn. Divat —■ ezúttal először nemcsak fotókkal, hanem színes rajzokkal is tavaszra, nyárra, őszre, télre. Lakberendezési ötletek, lakótelepi otthonokból ellesve. Jogi eligazítás, megszívlelendő lelki tanácsok, hasznos kézimunkák, szóval: rengeteg praktikum. Aki éppen 198U-ban akar új életet kezdeni — és ki nem akarna — az évkönyv egyik cikke nyomán határozhatja el: kevesebbel panaszkodom, derűsebben, egészségesen élek.

A kalendárium valamikor a Biblián kívül a parasztcsaládok egyetlen könyve volt. Innét a hagyomány: legyen benne „minden”. Nemcsak hasznos meg el vontabb ismeret, hanem irodalom, anekdota is, szórakoztató tarkaság és fejtörő, kicsiknek, nagyoknak. A tradícióval a Nők Lapja Évkönyve sem szakit, legfeljebb annyiban, hogy nem egészen alapfokú ismereteket és nem filléres irodalmat ad. (Kaffka Mar- git-novella is van benne.) *z ok magától értetődő: ma már sehol sem a kalendárium az egyetlen könyv a családban.

Adósok könyve? Hát. ráébreszt egy-két tartozásra. Többet kellene olvasni, változatosabban táplálkozni, csinosabban öltözni. Nem rossz indítás 1980-ra.

Szombaton. november 17-én * este ti órától kórushangversenyt rendeznek a megyei kórház kultúrtermében uz egészségügyi szakszervezet többszörösen kitüntetett. Kiváló JSgyüUes cinjét viselő énekkarának közreműködésével. vezényel Sapszon i'r- renc, zongorán kísér Dévényi Lajos. A műsori Györvári János színművész vezeti.

A rendezvény bevételűt oz énekkar a nemzetközi gyermekév alkalmából létrehozott alapra ajánlja fel.

Őrömmel kell regisztrálnunk a magyar filmművészet külhoni fogadtatásával kapcsolatos információkat, amelyek talán segítenek kicsit eloszlatni azt á,sokszor nem minden rosszindulat nélküli fel- tételezést. amely szerint a magyar filmek külföldi kwL vező fogadtatásáról szóló híradásokat a i'ilmpropugun- disták találják ki.

Izgalmas, érdekes volt ez a félórás beszélgetés, és minden bizonnyal élénk reagálásra talál maid Ipper felhívása a ^hallgatókhoz: segítsenek Szerkeszteni azzal, hogy megírják, milyen témákról szeretnének hallani. Ipper műsorvezetése, ahogyan a három külföldi tudósítóval a beszélgetést irányította. nagy külföldi ta- oasztaluta. áttekintése szerkesztői gyakorlata gördülékennyé. élvezetessé tette már \z első adást, s ezért okkal tekintünk bizakodva az új sorozat újabb jelentkezései elé.

(bcucdck)

Vonal vég