Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-02 / 257. szám

1979. november 2., péntek ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Népgazdaságnak és termelőnek továbbra is fontos növény lények és szén a cskirrépárü A Kropivini Vízi Erőmű gátjának miniatűrje. Miután külön­féle folyamatokat tanulmányoztak e modellen, a gátat Szibériában, a Tom folyón épitik fel. Elöljáróban — kissé emlé­keztetőül is — néhány .ada­lék a cukorrépa „végtermé­kéről”, a cukorról, amelyből nálunk az egy lőre jutó éves fogyasztás — minden édes­séget, befőttet (zugpálinkát is!?) beleértve —, úgy az 50 kiló körül jár-. A hazai cu­korfogyasztás lí)50-töl több, mint 120 százalékkal növe­kedett. Az orvosok egyre gyakrabban teszik fel a kér­dést: „édesség vagy egész­ség ?” Mert elfogyasztott táp­lálékunkban a felesleges energiát, az egészségünkre már ártalmas „luxus-kalóri­ák” nagy részét a cukrok szolgáltatják. (Szinte hallom a dohány­zásitól eltiltott, s „idegnyug­tatóul" savanyúcukrot szo­pogató, eddig 120 hektáron, jó gépesítéssel, s eléggé ered­ményesen cukorrépát terme­lő tsZ-elnök ismerősöm he­lyeslését: „Így igaz... Ezért húzódozunk mi attól, hogy jövőre cukorrépát termel­jünk ...) Hogy valójában miért ódz­kodnak a nemrég még ná­luk is „szent” növénytől, ar­ról majd később ... De folytatom: a világon szinte mindenütt növekszik a cukorfogyasztás. És most a termelés körül sincsenek ba­jok, hiszen cukortartalékok­ról beszélnek a világstatisz­tikák, de már arról is, hogy ezek csökkenőben vannak, s lehet, hogy néhány év múl­va ismét eljön a csúcs ... Az alig néhány évvel ez­előtti „csúcsra” még emlék­szünk. A csillagokig szökött fel a cukor világpiaci ára, dollármilliókat költöttünk eu- korimportra. (És a cigaret­tához hasonlóan, a cukros­zacskókra akkor sem kellett rányomtatni, hogy „egészség­re ártalmas!”.) Mi, akik nemrég még exportáltuk, ak­kor évekig, patikaáron vásá­roltuk a cukrot. Akkor lett nálunk „szent” növény a cu­korrépa ! És milyen megnyugtató volt, amikor végre (most a közelmúltban) nemcsak cél­kitűzés volt, hanem valóság­gá vált, hogy hazai terme­lésből tudtuk fedezni a ha­zai szükségletet. Minden különösebb „nye- reségszámítgatás” nélkül, előbb felfutott, majd kon­centrálódott a cukorrépa ve­tésterülete, s tavaly, meg az idén is, már eljutottunk me­gyénkben oda, hogy azok, akik termelték, zömében sza­kosodva. gépesítve, olyan hozzáértéssel és hozzáállás­sal csinálták, ami az elvárt hasznot, a forintokat is Meg­hozta. A megyénkben levő, Sze­rencsi Cukorgyár, amely az prszág cukorszükségletének 12—13 százalékát állítja elő, s amelynek rekonstrukciójá­ra a népgazdaság több, mint egymilliárdot költ, hosszú távon évente mintegy 11 ezer hektárnyi területről kér nyersanyagot a mezőgazda­ságtól. Megyénk mezőgazda­ságától csak -ennek egyhar- madát várja! És ez ponto­san ' megegyezik megyénk mezőgazdaságának távlati, az, adottságokat, a jövedelme­zőségei messzemenően szá­mításba vevő terveivel. (— De, ha egyszer a mi gazdaságunkban nem kifize­tődő — hallom az idén még 120 hektáron .,cukorrópázó" tsz-elnököt —, akkor miért Kíméljük jövőre is?) — Mennyire és miért rá­fizetéses, miért nem szere­tik ill a cukorrépát? — lel­tem fel a kérdést az el Iliik­nek. — Nem mondtam sose, hogy ráfizetéses, csak azt, hogy nem kifizetődő... A táblák egy része az idén is elgazosodott... A gépsort is fel kell újítani... Rengeteg gonddal jár. állandó odafi­gyelést igényel. Szeretnénk azért továbbra is jó kap­csolatban maradni a cukor­gyárral. A közösben és a háztájiban egyaránt nagy szükségünk van a tőlük ka­pott évi '250—300 vagon ned­ves szeletre, mert nélkülöz­hetetlen tömeg takarmányunk — hangzott a meglepő vá­lasz. A Szerencsi Cukorgyár az elmúlt évben több, mint 1(1 ezer vagon nedves szeletet, 451) vagon száraz szeletel. 1373 vagon melaszt, 141 va­gon répavéget „adott vissza” olcsón a mezőgazdaságnak. És ennek több mint felét, a nyersanyag alig egyharma- dát megtermelő borsodi gaz­daságoknak ! Elmeséltem az előbbi tsz- elnök válaszként mondott „érveit” Borsodszirákon, a Bartók Béla Tsz-ben. És egy másik esetet is, ahol 110 hektáron 350 mázsánál na­gyobb átlagtermést takarí­tottak be tavaly, s most azért nem akarnak cukorré­pára szerződni, mert „kell a munkwerő az új melléküzem- ágban”. Csak csodálkoztak és nevettek, majd válaszként a következőt üzenték: — Aligha van másutt le- rebélyesebb, s eredménye­sebb melléküzemági tevé­kenység, mint nálunk, de azért érdemes volt fokozato­san 200 hektár fölé növelni a cukorrépa vetésterületét. Persze, nem volt könnyű megtanulni a termesztését. Az is igaz, hogy állandó oda­figyelést, sok munkát igé­nyel, de tavaly már több, mint egymillió forint tiszta haszonnal járt. És vajon mi az, ami munka, fáradozás, gondok leküzdése nélkül, in­gyen hull az ölünkbe?! Hernádnémetiben hallot­tam, hogy a cukorrépa a népgazdaság, s a termelő szempontjából továbbra is fontos növény, még akkor is, ha mostanában kevesebbet beszélünk róla. Hogy részük­re miért? Erre a következőt válaszolja a Hernádvölgye Tsz fillérre pontos önkölt- ségszámítósa: 1977-ben 135 hektáron, 324,64 mázsás átlagtermés­sel 1 millió 19 ezer forint, 1978-ban 175 hektáron 417,12 mázsás átlagterméssel 2 mil­lió 482 ezer forint volt a cu­korrépaágazat tiszta nyere­sége. | És azok számára, akik nem bíznak á megyebeliek, a szomszédok számításaiban, íme az IKR (azt hiszem, is­merik ezt a rendszert?!) 1978. évi költség- és jövedelem- adataiból néhány szemel­vény : — Rendszernövényei k kö­zül a búza hektáronkénti nettó jövedelme 2650 forint, a kukoricáé 2512 forint, a napraforgóé 3338 forint és (18 045 hektár átlagában) a cukorrépáé 7308 forint. * Sajnos, én. továbbra is ci­garettázom, de viszont sosem szerettem a cukrot, s mos­tanában orvosi tanácsra Sza­harámul édesítem a feketé­met is. Pozsonyi Sándor Imporlpótló j lÉÜÉÉii i i i Érdekes s nagyon hasznos i melléküzemági tevékenység ] fejlődött ki a bogácsi Bükk- i alja Termelőszövetkezetben, j A faipar, a bútorgyárak, a , Debreceni Kefegyár és kisebb 1 termelőszövetkezeti fűrész- \ üzemek eddig szinte semmi- i re sem hasznosítható“ fafor- , gácsából; elsősorban a bükk- i fa, s részben a gyertyán [ hulladékából, értékes, eddig -i nyugatról importált lermé- J keket készítenek. i A faforgácsból darálással, i majd különböző minőségre. \ szemcsenagyságra történő t rostálással fadara és faliszt [ készül a kis melléküzemág- i ban. Évente több millió fo- j pint értékű hasznos anyagot , gyártanak az eddig használ- ' hatatlan hulladékként kezelt J faioari melléktermékből, i Több iparág is keresi a bo- j gácsiak új termékeit. A Pan- i riónia Szőrmegyár például a J szőrmetisztításhoz szükséges i vivőanvagként hasznosítja a j falisztet, ami a sokáig ki- , használatlan cserépfalui, régi 1 gőzmalomban készül. * i — Vésőt keresek. — Sajnos, nincs. — Húsvágó deszka? — Nincs. — Diópántra lenne szüksé­gem. — Nincs. — Ételhordó? — Nincs. — Van-e szimmering gyű­rűjük?. .............. — Sajnos. ... A vas-, a műszaki, s egyéb üzletekben sajnálato­san igen sűrűn elhangzik ilyen párbeszéd, amelyet rendszerint a vevő kifaka- dása követ. A panaszáradat a kereskedelmi dolgozókra zuhog, akik igazán nem te­hetnek róla, hogy elmarad az áru, sokszor a megrende­lésre még csak nem is vá­laszolnak. — Harminc éve dolgozom a szakmában — mondja az egyik vasból! vezetője —, a legkegyetlenebb feladat azt mondani a vevőnek; nincs. Nekünk az a jó, ha ki tud­i juk a vevő igényeit elégíteni, s elégedett, hiszen ez , a jó érzés mellett anyagilag is előnyös. Ha nő a forgalom, kihat a keresetünkre is. Csűri Ferenc, a négy me­gye területére kiterjedő VAS VIEL, Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója elmondja, hogy tevékenységük új vo­nása: a termelésszervezés. Közismert, hogy országosan elsőként a vállalat 1975. jú­nius 19-én szervezett hiány- éikk-árubemutalót, ahol a meghívottakkal ismertették, hogy milyen termékek hiá­nyoznak az üzletekből. Ki­halásaként az állami válla­latokkal, a szövetkezetekkel, a kisiparosokkal sok millió forint értékű áru gyártásá­ban egyeztek meg. öt év alatt jó tucatnyi szállító „lé­pett” be.s igy közel 200 mil­lió forint értékkel több árut tudtak biztosítani a lakosság­nak. Van, amelyik „vissza­lépett", más termelő viszont bekapcsolódott. A VASVILL — többek kö­zött — jó kapcsolatot épített ki a Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdasággal, amely faárukkal látja el a keres­kedelmei. A Mandoki Épí­tő- és Szakipari Szövetkezet évente mintegy .20 millió fo­rint értékű fémtömegcikket készít, s ebben olyan fejlő­dést ért el, hogy most már — a négy megyén túlmenően — más területre is juttat árut. Kimagasló eredménnyel dol­gozik a fülöpi téesz mellék­Tusino, kisváros Moszk­va mellett. Itt működik a Szovjet­unió egyik legnagyobb tu­dományos kutatóintézmé­nye, az Sz. Zsuk nevét vi­selő Gidroprojekt kutató­bázisa. Az. intézet munka­társai kutató munkát foly­tatnak, vízi erőműveket ter­veznek és vizsgálnak, va­lamint szárazföldi építmé­nyeket, csatornákat és más létesítményeket is — a víz­készletek komplex kihasz­nálása érdekében. Az utób­bi években atomerőmüvek tervezésével és építésével összefüggő munkákkal is foglalkoznak, ö A Gidroprojekt kutató­bázisán épülő vízi erőmü­vek. valamint már szabá­lyozott és energiát szolgál* tató folyók kicsinyített ma­kettjei találhatók. Gipsz­ből, cementből és más épí­tőanyagokból készítik el a üzemegysége. Sikeres tárgya­lásokat folytatnak- a Málra- vidéki Fémművekkel is. A borsodi kezdeményezés országos visszhangra, sok kö­vetőre talált. Volt egy „árny­oldal” is, nevezetesen az, hogy a kereskedelmi vállala­tok csak a saját igényeikkel jelentkeztek, s előfordult, hogy a viszonylag kis szé­nás termelés nem volt nye­reséges a gyártó üzemnek. Most ebben jelentős előre­haladást értek el. Október 23—26. között Budapesten 13 kereskedelmi vállalat „Ve­vők vagyunk ezekre is” jel­szóval országos hiánycikk­árubemutatót szervezett. Itt felhívták a figyelmet azokra a cikkekre, amelyekre az or­szág lakosságának nagy szüksége van. A bemutató utolsó napján a kereseti cik­kek gyártása végett találkoz­tak a megyék nagyobb he­lyiipari termelőivel. Igény bőven van. Kataló­gust állítottak össze. Ebben 1300 olyan cikk szerepel, amelyet a lakosság fokozot­tan keres. Pontosan körvo­nalazták, hogy a VI. ötéves tervidőszakban melyik áru­ból, hány millió darabra van szükség. Ez az összesítés azért is jo, mert a termelő nagy mennyiségben gyárt­hatja a különféle cikkeket. Emellett ott szerepel egy fontos kitétel: választékban, árban rugalmasan alkal­mazkodunk a változó piaci követelményekhez, körülmé­nyekhez. Ez a rugalmas ár­politika lehetővé teszi, hogy a termelő megtalálja a ma­ga számítását. Gyárlanivaló bőven van. Szükség van a sok közül la­posvágóra, vonókésre, kere­tes asztálösfü részre, háztar­tási és ipari kalapácsra, asz­talosvésőre. gyal avasakra, csavarhúzókra, galuskaszag- gatókra: dugóhúzóra, lemez- tepsire. ételhordóra. A íneny- ny iségi igény döbbenetes, hiszen húsvágó deszkából 220 ezer, diópánlokból 3.5 millió, zárakból több millió, lakatreteszekböl 5 millió da­rabra van szükség. Az igény felsorolása ön­magában véve nem sokat jelent. Mit akar tenni, ho­gyan akar tovább előrelépni a termelésszervezésben a VASVILL? Az igazgató: — Borsodban eddig is sok segítséget kaptunk a párt-, a tanácsi, a társadalmi, a moz­galmi vezetőktől, szervektől. Erre a korábbitól is jobban számítunk. villamos erőművek záró- gátjait. pontosan követve a meder és a partvonal raj­zolatát. A modelleket kü­lönféle terhelésnek alávet­ve. előre jelezhető a termé­szetes viszonyok közt fel­építendő gátak várható vi­sel k edése, rnegá 11 a p í Iható, — A hiánycikk-árubemu­tató anyaga először a VAS­VILL területére kerül. Ezt Egerben november 26—27-én szerepeltetik. Számítanak rá. hogy eredményeként fa- és vasipari termékek gyártásá­ra sikerül újabb szerződése­ket kötni. Ez számunkra is előnyös, hiszen, ha a nagy­kereskedelmi vállalat áruhoz jut, ebből jut megyénké is, A nagy eredményt valójában Borsodban szeretnék elérni. Ide a jövő év januárjában kerül a bemutató anyaga, de már javában foglalkoznak az előkészítéssel. — Új vonása, bőgj' a kül­kereskedelmi vállalatok köz­reműködésével tovább akar­juk bővíteni a szocialista pi­acot. Meghívunk ide szovjet, NDK, lengyel, csehszlovák vállalatokat, amelyekkel je­lentős értékű áruk szállítá­sára akarunk szerződést köt­ni. Számítunk a minisztériu­mi és a tanácsi vállalatok megértő segítségére. A Bel­kereskedelmi Minisztérium és az OKlgZ évenként határoz­za meg az elérendő, közös célokat, feladatokat- Bízunk benne, hogy a KISZÖV. s az érdekképviseleti köréhez tartozó ipari szövetkezetek különféle termékek gyártásá­ban sokat segítenek gondja­ink megoldásában. — Vannak termékek, ame­lyeket a KIOSZ. a KETI köz­reműködésével a kisiparosok készíthetnek gazdaságosan. A megyei . tanács kereskedelmi és mezőgazdasági osztályá­nak, a TESZÖV vezetőinek segítségével felmértük azo­kat a mezőgazdasági mellék­üzemeket. ahol a lakosság számára . szinte nélkülözhe­tetlen árukat készíthetnek. Ezeket az üzemeket előzete­sen a részletek megbeszélé­se végett fel is keressük. Bízunk benne, hogy e nagy társadalmi összefogással jó eredményeket érünk el. A kereskedelmet az ’ élet. pontosabban a .lakosság igé­nye.szorongat ja. új, megoldá­sokra. a hagyományostól el­térő módszerekre kényszeríti. Dicséretes, hogy a VASVILL mer kezdeményezni, kockáz­tatni. A „nincsbe” való bele­nyugvás helyett, a vásárlók érdekében a kemény, küz­delmes termelésszervezési választja és végzi is. Csorba Barnabás hogy elég szilárdak-e a viznyomás és a szeizmikus igénybevétel eltűréséhez. Tanulmányozzák az építő­anyagok összetételét is az épülő objektumok optimá­lis megbízhatósága, élettar­tama és fagyállósága érdé­látó helyeit burgonya Félreértés ne essék, nem a híres gönci kajszibarackot helyettesíti s nem is helyette termesztik a címben említett burgonyát. Csupán a barack- felvásárlás központjában, a ZÖLDÉRT gönci telepén már második esztendeje ez a gu­mós növény pótolja az igen gyengén sikerült barackter­més miatti „kiesést”. Sajnos az ültetvényeket ért soroza­tos fagyok miatt ma már csak „emlékként” élnek itt a százvagonos barackfel vásárlá­si rekordok, és szilvából is csak 8 vagon érkezett a te­lepre. az. előző jó esztendők forgalmának alig egy negye­de. Igaz, almából 150 vago- nos felvásárlást bonyolított 'a gönci ZÖLDÉRT-kirendeltség, amelynek vezetője, Kaposi János a fancsali és a szala- szendi termelőszövetkezet al­matermését dicséri elsősor­ban. A barackot legjobban „pótló” árucikk azonban a burgonya. A gönci Kossuth Tsz és a vilmányi Oj Élet Tsz föld­jein volt nagy és igen jó minőségű burgonyatermés. Ebből vásároltak fel a lakos­sági ellátás és a Miskolci Hűtőház számára négyszáz vagont jóval meghaladó mennyiségei. Kétszáz vagon burgonyát a gönci telep ka­rámos tárolóiban tartalékol­nak a téli és tavaszi ellátás­hoz. jó és rossz magfogés Megyénk pillangós terüle­tei országosan is jelentős szerepet játszanak a vetö- magellátásban. Az iáén az egyik, legnagyobb t< rületen termesztett pillangós növény­ből, a vörösheréböl nagyon jo. lucernából viszont na­gyon rossz volt a magfo- gás. . A .rendkívül kedvezőt­len időjárás miatt a Vető­mag Vállalatnak csak kél va­gon lucerna vetőmagot sikerült felvásárol n i a megyénkben. Pedig előző években egyedül Szentístvánban hét vagon lu­cernamag termett. A vörös­herének i viszont kedvezett az időjárás, s ebből a pillan­gósból ötven vagon a mag­fogás eredménye. Ennek je­lentős részét, jó áron export­ra tudják értékesíteni. keben. A VASVILL hasznos lépései H teleiéin tKBeEésszermi nkája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents