Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

ESZAK-MAGYARGRSZAG 2 1979. október 7., vasárnap Leonyid Brezsnyev berlini beszéde (folytatás as 1. oldalról) Leonvid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, szom­baton Berlinben beszédet mondott az NDK 30. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepi gyűlésén. Kedves Honeckcr Elvtársi Kedves Barátaink! Nagy öröm számunkra itt lenni, önökkel együtt, ezek­ben az ünnepi napokban. El­hoztuk önöknek hű barátaik es szövetségeseik: a tizenhét- millió .szovjet kommunista, Lenin pártjának tagjai, s az egész szovjet nép baráti üd­vözletét a Német Demokra­tikus Köztársaság 30. évfor­dulója alkalmából. Köszönöm kedves bará­tunknak, a Német Szocialis­ta Egységpárt KB főtitkárá­nak, az NDK Államtanácsa elnökének, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának, Erich Honecker elvtársnak a Szovjetunióról, s a Szovjetunió politikájáról mondott méltató szavait. Az elmúlt három évtized minden évében az önök köz­társasága mellett állt a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa. Együtt haladtunk előre, hi­tet és bátorságot merítve a kölcsönös támogatásból és a ■testvéri szolidaritásból. Kö­zös biztonságunk és együttes békeharcunk megbízható eszközévé vált a Varsói Szer­ződés. amelynek 25. évfor­dulójáról hamarosan megem­lékezünk. A szeles körű és egyenjogú gazdasági együtt­működés jó fórumává vált a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa. Tegnap írták alá együtt­működésünk űj, fontos doku­mentumát: a Szovjetunió es az' NDK termelési szakosítá­sának és kooperációjának 1990-ig érvényes programját. Ennek lénj'ege, röviden szól­va, a következő: mindenütt, ahol az lehetséges és hasz­nos, egyesítjük erőforrásain­kat, termelési kapacitásain­kat, hogy sikeresebben old­juk meg a gazdasági fejlő­dés legbonyolultabb problé­máit. A jubileumi napokban nem árt visszaemlékezni a megtett útra. 1949 őszén, amikor a Német Demokrati­kus Köztársaság megalakult, a politikai helyzet Európá­ban — és nemcsak Európá­ban — rendkívül feszült volt. A földrész felett a „hideg­háború” szele fújt. Már lét­rehozták a NATO tömbjét — az imperializmus fő katonai eszközét. Nyugaton egyes politikusok a ..hidegháború” „forró háborúvá” változtatá­sával fenyegetőztek. A ..há­ború szélén” való egyensú­lyozást az imperialista tábor külpolitikája majdhogynem legfőbb elvének kiáltották ki. A szocializmus hajnala azonban, amely a negyvenes évek második felében sok ország felett felvirradt, egy­re fényesebben ragyogott. Az NDK megalakulása és meg­szilárdulása a szocializmus és a béke ügyének ,új, ha­talmas. valóban .történelmi jelentőségű győzelme volt. Egyre inkább eltávolodunk 1945-től, amikor itt, Berlin­ben, befejeződött az embe­riség történelme legvéresebb háborújának utolsó aktusa. Ma Berlin, a Német Demok­ratikus Köztársaság főváro­sa, jó hírnévnek örvend. A népek hálásak a Német Szo­cialista Egységpártnak, az NDK kormányának és dol­gozóinak azért, hogy katego­rikus ,.nem”-et mondtak a fasizmusnak és a militariz- musnak. hálásak azért, hogy igazolták a Hitler-ellenes front harcosainak reménye­it. Minden állam politikájá­nak tartalmát könnyű meg­érteni a következő egyszerű . kérdésekre válaszolva: mit ad állampolgárainak, mit nyújt szomszédainak és az egész világnak? A Német Demokratikus Köztársaságban, csakúgy, mint a többi szocialista or­szágban, valóban átfogóan- gondoskodnak a dolgozók jó­létéről, arról, hogy a társa­dalom minden egyes tagja magabiztosan tekinthessen a jövőbe. Űrzik és továbbfej­lesztik a német munkásmoz­galom legjobb hagyománya­it. valóra váltják a német forradalmárok, humanisták, gondolkodók nagyszerű csa­patának eszméit. Szomszédaival, az NDK baráti kapcsolatokat tart fenn, kész az együttműkö­désre, a kölcsönös megértés­re.. A szocialista közösség többi országával együtt min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy az emberiség ne sodródjék ismét a háború pusztító örvényébe. Mindez mély tiszteletet vált ki. Ebben gyökerezik az NDK állandóan növekvő nemzetközi tekintélye. Az NDK nemzetközi jogi elismerése lényegében az eu­rópai biztonság megszilár­dulásának fordulópontját á vált. Mint azt önök jól tud­ják, ez egyáltalán nem volt könnyű. Az elismerésért, a hetvenes évek ismert szerző­déseinek megkötéséé, t, a há­ború utáni realitások figye­lembevételéért, az összeu­rópai konferencia megtartá­sáéit a szocialista közösség országainak évtizedekig kel­lett harcolniuk. Az európai biztonsági es együttműködési konferencia elfogadta a záródokumentu­mot: az európai népek biz­tonságának egyfajta chartá­ját, a békés élet, az államok közötti békés kapcsolatok ok­mányát. Hő óhajunk, hogy ez a charta teljes egészében valósággá váljék. A szavakból ítélve úgy tű­női, mintha a nyugati ál­lamférfiak is ezt akarnak. Sajnos azonban partnereink tettei meglehetősen gyakran más irányba mutatnak. Nem hányhatunk szemet a valós tények előtt: a fegyverkezé­si hajsza hívei bármilyen, sőt mondhatni, akár nem lé­tező, kiagyalt ürügyet is fel­használnak arra, hogy ki­élezzék a helyzetet, szítsák a háborús előkészületeket. Ami Európát illeti, itt a béke épületét, annak alapját pró­bálják aláaknázni. Komoly aggodalomra ad­nak okot azok a veszélyes tervek, amelyek az amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat-európai területen történő elhelyezé­sére vonatkoznak, amiről most az egész nyugati pro­paganda harsog. Mondjuk meg nyíltan: ezeknek az el­képzeléseknek a valóra váltá­sa lényegesen megváltoztatná a kontinensen kialakult stra­tégiai helyzetet. E tervek célja az, hogy szétzúzzák az európai erőegyensúlyt, és megpróbálják biztosítani a NATO katonai fölényét. A katonai fölény kérdésé­vel kkpesolatban azt mond­hatom: a dolog majd elvá­lik. A szocialista országok természetesen nem szemlél­nék közömbösen a NATO militaristáinak erőfeszítéseit. Ebben az esetben meg kel­lene tennünk a szükséges in­tézkedéseket biztonságunk megszilárdítására. Más lehe­tőségünk nem marad. Az azonban tökéletesen világos, hogy a NATO terveinek va­lóra váltása elkerülhetetlenül kiélezné a helyzetet Európá­ban, és nagymértékben mér­gezné az egész nemzetközi légkört. Nem titok, hogy e veszé­lyes tervek előkészítésében az Egyesült Államokkal együtt nem kis szerepet szán­tak a Német Szövetségi Köz­társaságnak. Őszintén szólva azok. akik ennék az országnak a politi­káját meghatározzák, most nagyon komoly választás előtt állnak. Dönteniük kell, hogy mi jobb az NSZK szá­mára: hozzájárulni az euró­pai béke megszilárdításához, az európai államok békés, kölcsönösen előnyös együtt­működésének fejlesztéséhez, a inszomszédság és a fokozódó kölcsönös bizalom szellemé­ben — vagy beleegyezni ab­ba, hogy területén olyan amerikai nukleáris rakéta­fegyvereket tároljanak, ame­lyek a Szovjetunió és szö­vetségesei célpontjaira irá­nyulnak. Világos, hogy a má­sodik esetben jelentősen rosszabbodna az NSZK hely­zete is. Nem nehéz megérte­ni. milyen következmények­kel járna az NSZK-ra nézve, ha ezt az új fegyvert gaz­dái valaha bevetnék. Az imént mondottak ter­mészetesén a többi európai NATO-tagországra is vonat­koznak, amelyeket abban akarnak „szerencséltetni”, hogy területükön amerikai középhatósugarú nukleáris rakétafegyvereket helyeznek el. Ami a Szovjetuniót illeti, újból megismétlem, hugy mi nem törekszünk katonai fö­lényre. Sohasem volt és nem is lesz szándékunk egyetlen ország vágj' államcsoport fenyegetése. Stratégiai dokt­rínánk kizárólag védelmi jellegű. Sepr mi közük sincs a valósághoz azoknak az ál­lításoknak, amelyek szerint a Szovjetunió, úgymond védel­mi szükségleteit meghaladó­an fokozza katonai erejét az európai kontinensen. Ez a közvélemény tudatos becsa­pása. Mind Európában, mind a világ minden más térségé­ben békét, tartós békét aka­runk. Ez külpolitikánk alap­ja es gerince. Ezt a politikát következetesen és ingadozás nélkül folytatjuk. Mint a Szovjetunió Hon­védelmi Tanácsának elnöke, teljes határozottsággal kije­lenthetem: 10 év óta a Szov­jetunió európai részének te­rületén a közép-hatótávolsá­gú nukleáris fegyverhordo­zók mennyiségét egyetlen rakétával, egyetlen repülő­géppel sem növeltük. Ellen­kezőleg. valamelyest még csökkentettük is a közép- hatótávolságú rakéták indító- berendezéseinek mennyisé­get, éppúgy, mint e rakéták nukleáris tölteteinek ható­erejét. Csökkentettük a kö­zép-hatótávolságú bombázók számát is. De a Szovjetunió más államok területén ilyen eszközöket egyáltalán nem helyez el. Már évek óta nem növeljük a Közép-Európában állomásozó csapataink lét-. számát sem. Többet mondok. Készek vagyunk a jelenlegi szinthez képest csökkenteni a Szov­jetunió nyugati területein te­lepített közép-hatótávolságú nukleáris eszközök mennj’i- ségét, de természetesen csak akkor, ha Nyugat-Európaban nem helyeznek el további, közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközöket. Szeretném ' ünnepélj'esen kijelenteni, hogy a Szovjet­unió sohasem fog alkalmaz­ni nukleáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek le­mondanak a nukleáris fegy­verek gyártásáról, és vásár­lásáról, s területükön nincse­nek ilyen fegyverek. Attól az őszinte óhajtól indíttatva, hogy az európai katonai enyhülés elérése ér­dekében tett több éves erő­feszítéseket kivezessük a zsákutcából, példát mutas­sunk a szavakról a reális tettekre • való áttérésre, az NDK vezetőségével történt egyeztetés, valamint a Varsói Szerződés többi tagállamával folytatott konzultációk után úgy döntöttünk, hogy egy­oldalúan csökkentjük a Kö­zép-Európában állomásozó szovjet csapatok létszámát. Az elkövetkező 12 hónap so­rán a Német Demokratikus Köztársaság területéről 20 OOÍ) szovjet katonát, 1000 harc­kocsit. valamint meghatáro­zott mennyiségű haditechni­kát vonunk ki. Meggyőződésünk, hogy Eu­rópa és az egész világ né­pei helyeselni fogják a Szovjetunió és szövetségesei békeszereletének és .jó szán­dékának ezt az újabb, konk­rét megnyilvánulását. Fel­hívjuk a NATO-országok kormányait, hogy értékeljék kellően a szocialista államok kezdeményezését, és kövessék jó példánkat. Országunk amellett van, hogy tovább kell szélesíteni az európai bizalmat erősítő intézkedéseket. Mi egyebek között készek vagyunk meg­állapodni abban, hogy a na­gyobb szárazföldi hadgyakor­latok előzetes bejelentése, — amit a Helsinkiben aláirt záróokmány előirányoz — a jelenleginél korábbi idő­pontban. és nem a mostani 25 000 fős szintnél. hanem kisebb, mondjuk 20 000 fős szintnél történjék. Kölcsö­nösségi alapon arra is ké­szek vagyunk, hogy ne tart­sunk olyan Hadgyakorlatot, amelyen 40—50 000 főnél többen vesznek részt. Természetesen továbbra is érvényes a szocialista or­szágoknak az a javaslata, hogy be kell jelenteni min­den nagj'obb légi és olyan haditengerészeti gyakorlatot., amelyet a helsinki konferen­cián részt vett államok fel­ségvizeinek közelében tarta­nak. Még azt is szeretnénk ja­vasolni a Nyugatnak, hogy a helsinki záróokmányban meg­határozott térségben ideje­korán jelezzük ne csak a hadgyakorlatokat, hanem a 20 000 főnél nagj'obb alaku­latok szárazföldi mozdulata­it is. Megvizsgálhatunk más el­képzeléseket is, amelyek az államok közötti bizalom erő­sítésére, az európai háború veszélj'ének csökkentésére irányulnak. Az európai kato­nai enj'hülést célzó intézke­dések széles kérdéskörének megvitatására a legalkalma­sabb fórumot továbbra is a politikai szintű összeurópai konferenciában látjuk, amely­nek előkészítése, és összehí­vása rendkívül időszerű, mondhatni, megérett feladat. Mint ismeretes, fontos tár­gya I ások várnak ránk a SALT—III-maI kapcsolatban is. Mi amellett vagyunk, hogy ezeket a tárgyalásokat a SALT—II. hatályba lépése után azonnal elkezdjük. E tárgyalások keretében készek vagyunk, megvitatni nemcsak az interkontinentális, hanem az egyéb legyverfajták kor­látozásának lehetőségeit is, természetesen minden erre vonatkozó tényező figyelem- bevétele és a felek azonos biztonsága elvének szigorú megtartása mellett. Ily módon a Szovjetunió, az NDK és a többi európai szocialista ország világos perspektívát javasol: vala­mennyi európai nép bizton­ságos és békés életének reá­lis szavatolását. Most a nyugati országokon van a sor. Válaszuk meg­mutatja majd: készek-e szá­molni a népek akaratával és létérdekeivel. Remél jük, hogy a realizmus, az államférfiúi bölcsesség, azaz végül is a józan ész kerekedik felül. A mai forrongó világban a szocialista közösség szilárd talajon áll. Ezt mi magunk teremtettük meg. elérvén, gazdaságunk szakadatlan fej­lődését, tökéletesítve a szo­cialista demokráciát, bizto­si (va népeink életszínvona­lának állandó emelkedését, közös erővel szilárdítva hon­védelmünket. Kapcsolataink mélyen gyökereznek és sok­felé ágaznak „és mindjobban működünk egj'ült. A szocialista internaciona­lizmus az a politikai, erköl­csi erő, amely lehetővé tet­te számunkra, hogy győzel­meket arassunk a békéért és a társadalmi fejlődésért vi­vőit harcban. Nagyszei-ű dolog, hogy a Néniét Demokratikus Köz­társaság a valódi internacio­nalizmus légkörében ünne­pel. Éljen a Nemet Demokra­tikus Köztársaság, a béke és a szocializmus megbízható bástyája Európában! Szüntelenül erősödjék a megbonthatatlan barátság a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság kö­zött, marxista—leninista párt­jaink között! Éljen a szocialista államok dicső közössége! Éljen a beke és a kom­munizmus-! w Magjai" vezetők üdvözlő távirata ERICH HONECKER elv- társnak, a Néniét Szocialista Egységpáll főtitkárának, a Ne­met Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének, WILLI STOFH elvlársnak, a Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa elnökének. i Kedves Elvtársak’. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsú, Minisztertanácsa es dolgozó népünk nevében, forró elvtársi üdvözletünket és jó­kívánságainkat küldjük Üllőknek, a szocialista német állam valamennyi dolgozójának, u Német Demokratikus Köztársa­ság megalakulásának 110. évfordulója alkalmából. Az első munkás-paraszt állam megalakulása nemet földön mélyreható változásokat fejezett ki es indított cl Európa né­péinek életében. A Német Demokratikus Köztársaság követ­kezetesen végrehajtotta az antifasiszta demokratikus átala­kulást, szembehelyezkedett a német mililarizmus feléleszté­sének kísérleteivel. A kommunisták állal vezetett dolgozó nép rálépett a társadalmi haladás, a szocializmus építésének útjára, A Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe a Német Szocialista Egységpart vezetésével történelmi jelentő­ségű sikereket ért el az elmúlt három évtizedben. A fejlett szocialista társadalom építése az ország anyagi és szellemi felemelkedését eredményezte. A Német Demokratikus Köztársaság az európai béke és biztonság fontos tényezője. Aktív békeszerelő külpolitikáját •méltán övezi széles körű nemzetközi elismerés és tisztelet. A szocialista országok közösségének tagjaként a Német De­mokratikus Köztársaság nagy és felelősségteljes szerepel tölt be a nemzetközi enyhülés megszilárdításában, a béke bizto­sításában Európában és az egész világon. Örömmel toll el bennünket, hogy pártjaiul: és országúink bizalomteli kapcsolatai, a marxizmus—latinizmus es a pro­letár internacionalizmus elvei és közös céljaiul: alapján min­den téren dinamikusan fejlődnél: és erősödnél:. Nagyra ér­tékeljük, hogy országaink együtt küzdenek a szocialista kö­zösség összefurrottságának erősítéséért, a nemzetközi bizton­ság megszilárdításáért, az egyetemes békéért, az enyhülés el­mélyítéséért és a társadalmi haladásért. Kedves Elvtársak! Nemzeti ünnepükön, e jelentős történelmi évforduló al­kalmából szívből kívánjuk, hogy a lest véri Német Demok­ratikus Köztársaság népe. a Nemei Szociálisul Erjységpárt vezetésével érjen el újabb kimagasló eredményeket bel- rs külpolitikai céljainak valóra váltásában, a fejlett szocialista társadalom építésében, a béke védelmében. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára. LOSONCÉI PÁL. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LA/.ÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A hazánkban hivatalos lá­togatáson tartózkodó, Konsz- lantin Karamanlisz görög miniszterelnök szombaton dél­előtt megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Ezt követően a kofmányfő és kísérete rövid budapesti autóúton vett részt: útjuk az újlipótvárosi lakónegyedet érintve a Margitszigeten, a Margil-hídon, majd a Lánc­hídon át a várbeli Nemzeti Galériába vezetett. A vende­gek nagy érdeklődéssel szem­léltél’: a XIX. századi magyar festészet és szobrászat reme­keit, közöttük Munkácsy Mir hály, Paál László és Pátzay Pál alkotásait. Magyar felszólalás az EN$Z-li Púja Frigyes külügyminisz­ter, az ENSZrközgyülés 34. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője pénteken New Yorkban találkozott Abdesszalam Triki líbiai és Mochtar KusuiViaatmadja in­donéz külügyminiszterrel. A megbeszéléseken a kétoldalú kapcsolatokról, és az EN.SZ- közgyűlés napirendjén sze­replő egyes kérdésekről voll szó. Az ENSZ-közgyülés 4. szá­mú, gyarmati és gazdasági ügyekkel foglalkozó bizottsá­gában pénteken felszólalt Hadas László, a magyar kül­föltség tagja. A bizottság ar­ról tárgyal, hogy a külföldi gazdasági érdekeltségek mi­lyen mértékben hátráltatják a gyarmati rendszer felszá­molásáról szóló ENSZ-nj’i- latkozat végrehajtását. A magyar küldött elemezte azoknak a tőkés vezető kö­röknek a tevékenységét, anie- Ij'ek az ellenforradalmi erők­kel szövetkezve beavatkoz­nak szuverén államok bel­üg,veibe, és az ENSZ meg­felelő határozataival szembe­szegülve akadályozzák a gyar­mati rendszer maradványai­nak felszámolását. Görög—magyar megbeszélések Budapesten. Képünkön: Konsz- tantín Karamaríüsz Lázár György társaságában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents