Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-31 / 255. szám
1979. október 31., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Világtakarékossági nap Ha szoba kerül a háztartások pénzgazdálkodása, általában kél jelzőt emlegetnek: pazarló. takarékos. Ránk, magyarokra illik mind a kettő. Mert megvan bennünk a gyűjtési hajlam, ugyanakkor észrevétlenül kifolyik kezünkből a pénz. Könnyen bizonyítható: az Országos Takarékpénztár adatai ézerint 'októberig a lakossági megtakarítások ösz- szege elérte a 132 milliárd forintot, a takarékbetétkönyvek száma pedig meghaladja a hatmilliót. A háztartások több mint leiében a jövedelem egy részét ugyan megtakarítják de a pénzgyűjtés módja nagyon eltérő. Legkevesebben vannak, akik havonta meghatározott összeget lesznek a takarékba. A többség idegenkedik a „fillérre kiszámított” gazdálkodástól, s inkább annyival gyarapítja betétállományát vagy otthon gyűjtött pénzét, amennyi a hónap vegén megmarad. Vannak, akik alkalomszerűen, ha nagyobb pénzhez jutnak, abból lesznek félre. A lakosság másik fele fizetéstől fizetésig elkölti pénzét. Itt is különbözőek a pénzbeoszlások. Nines adósságom — mondják sokan meggyőződve arról, hogy épp ezért jól gazdálkodnak. Kahm a könnyelmű emberekre ez a csúfondáros szólás-mondás járja: egyszer hopp. máskor kopp. Akik a hónap elején szórják a pénzt, aztán kölcsönből étnek. Számuk .az összlakossághoz képest kevés. Téves felfogás, hogy csak az gyűjt, akinek nagy a jövedelme. a kisfizetésű pedig máról holnapra él. Közgazdászok, szociológusok a megmondhatói: a keresetek nincsenek összefüggésben a gyűjtési hajlammal, kevés pénzű ember épp úgy lehet tervszerűen takarékos. mint ahogy a . jó keresetű nagylábon élő. pazarló. Vitathatatlan. a környezet, az életmód is meghatározója magatartásunknak. melyen sokat lehel változtatni — a takarékosabb beosztástól a vásárlási szokásainkig. Ehhez ad segítséget az OTP is azzal, hogy a lakosság minden ré\egé- ben felkelti a takarékossági kedvet. A betételhelyezések formái egyre bővüllek a harminc ev alatt. Például ma mar 4U0 ezer fiatalnak van itjúsági takarékbetétje, nem kevesebb mint 3,ö milliárd forinttal. Az ezzel járó kedvezmények . hozzásegítik az ifjú házasokat az önálló élet megkezdéséhez. Népszerű lett a KST. több mint egymillió tagja van. a befizetések üsz- szege 2.8 milliárd forint. Az OTP jól gazdálkodik a lakosság pénzével, a betét- állomány nagy része a lakossági hitelek forrása: lakásértékesítés. -építés, -korszerűsítés. -tatarozás, továbbá áruvásárlás céljára 1979. októberéig az idén 91 milliárd forint kölcsönt adott, « Takarékosság — mostanában többet beszélünk róla. nemcsak itthon, hanem mindenütt a világon. Ma. a világ- takarékossági napon hivatalosan is nemzetközi téma. Takarékoskodjunk energiával, idővel, pénzzel ... .Munkahelyen és házunk táján. A takarékosság életszemléletünkké kell, hogy váljon — függ tőle jólétünk, jövőnk. H. A. Hála és pénz Egy kórboncnok nemi ön- gúnnyal megjegyezte: etikailag feddhetetlenek vagyunk az orvostársadalomban. Az ember nincs kitéve a kísértésnek, hogy borítékot csúsztatnak a kezébe. Még nem találkoztam hálás hullával ... A belgyógyász, a sebész persze azonban visszavág: köny- nyen beszél, a Iliikor nagyobb a jövedelme, mint a miénk. Veszélyességi pótlék, az igazságügyi orvosszakértői véleményezés dija, szóval csur- ran-cseppen és semmivel sem kevesebb, mint általában egy szakorvos fizetése a hálapénzzel együtt. Hálapénz. Neuralgikus téma. akár orvosok, akár betegek vagy egészségesek körében vetődik fel. Ingerli a közvéleményt, holott terem- tője, terjesztője nagy részben a betegségből felgyógyult ember. Az, aki hol halkan, hol lázadó méllallankodássa) panaszkodik,' hogy elvárják tőle. Abban, hogy a „Van-e választott orvosa?” divat kialakulhatott. a betegek is hibásak. A kórtermekben egyik betegről a másikra terjed ez a ragály, az újonnan érkezőknek mindjárt ajánlanak orvost, s azt is megbeszélik, mennyi pénzt szokás adni. Átment a köztudatba, hogy a súlyos betegeket a legnagyobb tudású orvos müti. Pedig ma már nem egy személyhez kötött az orvosi munka, hanem a szakmai követelményeknek megfelelően több orvos együttműködésén alapszik. A felelősség mindenkor az intézeté. 'főbb mint. kel éve, hogy az egészségügyi integráció bevezetésével egy időben megszüntették az. intézeti magángyakorlatot. Ettől függetlenül számos kórházban, ha a szülő' no ragaszkodik orvosához, mint konziliárius jelen lehet a gyermek születésénél. de az osztály ügyeletes orvosai felelősek a szülés levezetéséért. Ilyenkor a beteg dilemmája: ugyan kinek adja a hálapénzt? Sokan tévhitben élnek, mert nem biztos, hogy a legnépszerűbb orvos a legalkalmasabb egyes beavatkozásokra. Az ideális persze az lenne, ha a hetes orvosba veteti bizalma kiterjedne az intézetre is, s a hála valóban hála maradna, nem öltene testet a pénz tormájában. Egyes intézetekben — pár eve — a hálapénz ügyét erkölcsi mérlegre telték és szélsőséges Intézkedéseket vezettek be. Például nyilatkozatot íratták alá a beteggel arról, hogy nem adott hálapénzt. így akarták igazolni az orvosok és az egészség- ügyi dolgozók szocialista és szakmai etikának megfelelő magatartását. Helytelen felfogás volt, mert az etikai rend megszilárdításának korántsem ez a módja. Nem vitás. súlyosan sérti az állampolgárok jogát, ha egy kórházban olyan szellem alakul ki, hogy a betegtől vagy hozzátartozójától rendszeresen anyagi juttatást várnak, elfogadnak, sőt kifejezetten kérik. A betegek egy része ugyanis nincs olyan anyagi helyzetben, hogy pénzt , adjon az orvosnak, s ezért úgy érzi, emiatt háttérbe állítják, késleltetik gyógyulását. Az egészségügyi törvény kimondja, hogy hiegktilön- böztet.és nélkül minden be-- teg állampolgári jogán, állapotának megfelelően részesülhet magas színvonalú ellátásban. Hogy valaki a gyógykezeléssel elégedett, s háláját ajándékkal, pénzzel fejezi ki, az magánügy, az orvos és a beteg dolga, nem tiltható meg. De ha táppénzbe vételéért, kórházi ágyért, szanatóriumi beutalásért, engedélyezett terhességmegsza- kitásért fogad pl pénzt az orvos, akkor visszaél a 'társadalomban elfoglalt felelős beosztásával, helyével — korrupt magatartása törvénybe ütköző. Büntethető. Az egyik fővárosi kórházban történt: ' a gyógyíthatatlan beteg, annak reményében, hogy a fiatal doktornő lábra állítja, nagy összegű takarékbetétkönyvet ajándékozott kezelőorvosának; pedig az tudta, hogy az idős ember legfeljebb már csak egy-két hétig él. Mégis elfogadta. Az orvosnőt — etikátlan magatartása miatt — azonnal elbocsátották az intézetből. Az orvosok — hozzávetőlegesen — negyven százaléka fogad el hálapénzt. Egv részük azzal az indokkal, hogv szükségük van nagyobb jövedelemre, mert társadalmi rangjuk igényesebb, tehát költségesebb életmódra „kényszeríti” őket, Míg mások azt állítják, hogy a közvélemény elileli. kevesbe jo orvosnak tartja azt, aki nem engedi, hogy a beteg lerója háláját. Elvégre más területen is — szolgáltatásban, kereskedelemben — az utóbbi évtizedekben hozzászokott a lakosság, hogy akkor részesül kifogástalan kiszolgálásban, ha borravalót, vagy borsos felárat fizet érte. Az egészségügyre azonban ez nem vonatkoztatható. Itt a dolgozók tekintélyes része nem a pénzt tartja a hála kifejezési eszközének. Így gondolkodik a többség, aki nem váltja pénzre az orvosi hivatás méltóságát. Mert a hála benne lehet egy tekintetben, kézfogásban, megil- letödötl köszönetben, évről évre visszatérő megemlékezésben egy képeslapon — de borítékba zárt ötszázasok képében aligha. Adni vagy nem adni — mindenki maga dönti el. Annyi bizonyos, hogy az egész lakosságra kiterjedő egészségügyi társadalombiztosítás. az intézethálózat fejlesztése, a gyógyító-megelőző ellátás javítása összefügg a hálapénz problémájával. Sok múlik majd az egységes egészségügyi színvonal megteremtésén. Hogy az ország legkisebb falujában élők se erezzék azt, hogy hátrányban vannak, mert még csak a nagyvárosokban vagy egyes klinikákon gyógyítanak a mai orvostudomány fejlett fokán.* S ahová nem könnyű bejutni. Ehhez azonban nemcsak korszerűen berendezett intézetek. nemcsak kórházi ágyak kellenek, hanem, ahogy az őszi országgyűlésen az egészségügyi miniszter mondotta: ........olyan orvosokra van s zükségünk, akik szakmai felkészültségük mellett tudásukat hasznosítva megfelelő érzelmi — ezt a klasszikus emberi viszonyt kifejező — kapcsolatba kerülnek a betegekkel. Ügy. foglalkoznak, törődnek velük, hogy azok gyógyulásuk után is emlékeznek rájuk, még gyerekkorukból is, s akikkel a kontaktus megteremtése nem adminisztratív úton. hanem belülről fakadóan történik”. Akkor majd megváltozik az orvos es a beteg viszonya.' Horváth Anita Mindenekelőtt nézzük meg a híres, nevezetes kőlengert, minek szép nevéről, söl. hivatalos védettségéről itt. Boldogköújtalu- ban nemigen tud mindenki. Tudja ellenben mindenki, hogy kő. az van! Több is, mint kellene! Valószínű azt sem igen bánnák. ha ez a nevezetesség, mármint a kö- lenger. valamely más falu határát tenné nevezetessé és nem itt szürkéllene a hegyoldalból közvetlenül a kertek kerítéséig, itt-otl azokon is túl^. De. ha már itt van. itt van. Körülbelül olyan állapotban, mint egyéb, védett területeink. Műanyag fóliadarabokkal. flakonokkal, a vasárnapi ebédhez leforrázott tyúkok tollúinak sokaságával. miegymással. Biztos viszont, hogy ezen a területen a földel, nyilván a mindenütt fellelhető, sok munkát, mérgelödést szülő bazaltkövek miatt. talán minden más falunál jobban becsülik. Valahonnan erről a részről szármázik a torokfájás sámános-vajákos gyógyításának sajátos módja is. A gyógymód rendkívül egyszerű. A torokfájós ember a következőket mondja: «Édes anyám föld! Teneked mondom, torkom faj! Ezután háromszor megcsókolja a földet. De a töméntelen mennyiségű kőnek lehet köze ah- x hoz is, hogy ezen a részen itt. a Zempléni- hegység nyugati aljában a valaha nagy számban kódorgó kísérteteket sem akként űzték el, miként egyebütt. Egyebütt általában imádkozás, kereszt vetés volt ennek közismerten jól bevált módja, itt ellenben — nem megszülésként, csupán a tények közléseként áll itt — égtélen káromkodásokkal hessegelték. riasztották el a hívatlan vendégeket. Műk főként a jól idelátszó. évszázados, évezredes titkokkal teli bol- dogkővárából settenkedtek elő. A. káromkodás bizony egyáltalán nem ildomos, de hát a kő valahogy keménnyé teszi az embert is. Közülük való ez az ostorszíj szivósságú, nyűhetetlen, idős asszony is, Zebegényi Józseíné született Dudás Erzsébet, akivel zsúpos, rnázlós házikójában a füstös kémény előtt, a pitarban beszélgettünk. Azaz, hogy nemcsak itt, hanem járjuk a szobát, az udvart, megtekintjük a hatalmas kürtő- keményt, hol a füstölnivaló szokott lógni, a szépen meszelt tűzhelyt, a kertecskében másodszor termő paradicsomfát, meg a,inil lehet, mert ez a 72 éves asszony valahogy nem olyan típus, aki nyugodtan tudna hosszabb ideig üldögélni. A kísérteteken, a vajákosságokon jókat nevet és néha a szájára kapja a kezét, amikor ki-kiszalad valami illetlenség, nem éppen nyomdafestek alá való szöveg. A biciklijét is megnézzük, ezzel jár mindenüvé, a határba babot szedni, a hegyre szüretelni, meg ahová kell. Közben az élet alakulásának hogyanjáról, mikéntjéről beszélgetünk, elkerülhetetlen — nem is akarjuk elkerülni — a hőskort, azt az időt. amikor a falu egészének elele megkezdte a változást. Erzsi néni alapító volt a tsz-ben. — Megszereztük nekik a jo vijágol, fiam! Megszereztük! — Kiknek? — A mostaniaknak. A fiatalábbaknak. Nem irigylem, dehogyis irigylem! Ez a rend! tgy is kell lennie! Csak hál nekünk, ott az elején kutva nehéz volt! Hogy milyen nehéz, azt senki nem hinné, nem is tudhatja, csak az. aki csinálta! így bizony! — A kövek ■ ■ ■ — A kövek a fenét! Azok is persze, de azok mindig is voltak, lesznek. De az emberek! Nem hitték ám akkor, hogy valami más kezdődik! Mármint, hogy csak kevesen hitték. Hányszor csúfoltak bennünket! Mit akartok? Éppen ti! Persze, hogy a szegényebbre kezdte! Mi. a szegényebb- je! De hittük mégis, hogy nem hiába csináljuk. Most meg ugye. ez a gyönyörű gazdaság! Mennyi gép! Azt se hittem volna, hogy egyáltalán van ennyi gép' Arattunk bizony a kaszával. Az is igaz. hogy néha kivettem a férjem kezéből a kaszát. Add ide. a kutya erre-arra, te meg szedd a markol! De tavaly is a fiamnak az udvarában lekaszáltam a füvet. A szomszéd csak nézett. Mi van ezen olyan néznivaló? Meg kell fogni es hadd menjen! . Sovány, vékonyesontú asszonyka Erzsi néni, de a kövek keménysége van benne, miről mar beszéltünk volt. Felpattan, a magas kürtőre, a füstös kéményre- mutat. Pontosabban a kéménybe, mivel a pitarból alá tekinthetünk. Mondja, hogy oda. a magasba ö szokta felrakni a kolbászt, meg egyebeket füstölésre. Hogyan? Hál hogyan lehetne! Fölteszi a létrát a tűzhelyre, felr megy. és rakja! így! Másként hogyan le^ hetne? A gyerekek? Megvannak: Háza, családja van mindnek, más-más faluban. Hívják, menjen hozzájuk. Nem és nem? Ugyan, minek? El vannak ők kelten a férjével ebben a kis házikóban, nagyon jól elvannak. Előteremtik, ami szükséges, es bírják a munkát is. Nagy baj lenne. Iia már el kellene költözni ... Nagyon nagy baj. Hiszen azt. jelentené, hogy már nem bírnak . .. No. hagyjuk ... — Erzsi néni mikor is lepett be a pártba, ' negyvenkilencben 7 — Dehogy negyvenkilencben! — úgy lendül a keze. mintha jó nagy pofont akarna lekeverni. — Negyvennyolcban! Bizony! Akkor szerveztük meg! No. arról is lehetne beszélni, ahogyan az akkor ment! Kaptam eleget én is, mint még az a néhány! De azért kibírtuk. És mégis mi láttuk helyesen, mit kell tenni! Az a fontos, fiam. hogy ezt: meg is tettük. Es úgy vélem. mindenütt volt néhány ember, aki megtette. Ez a fontos. — És most? — Hogyhogy most? Itt vagyunk, megvagyunk. Panaszkodni éppen lehelne. Hol ez nincs jól. hol az. Csakhogy mi ismerjük a korábbi időket is. A sok gazemberkedést is! Mostanra mégis megvan egy szép termelőszövetkezet. A falu is más. Látták, milyen házak épülnek? Meg lehet nézni a falut. En maradok az öreg házikóban. Néha biciklire pattanok, megyek, ahová kell, de mindig ide jövök vissza. Hát ennyi ... . A kötenger hullámai itt merevülnek a közelben. Érdekes látvány, érdekes képződmény. Aki erre jár, nézze meg. Szánjon rá egy kis időt. És. ha teheti, váltson szót az emberekkel. Talál Erzsi nénihez hasonlókat. Bazaltkeménvüeket. erőseket, szeretnivalókat. Levity Györgyi Priska Tibor Finom teliét... Mexikói kérésre Az AGROBER-tól varnak ajánlatokat Az épület esőcsatornájáról jégcsapok lógtak. Két kisfiú próbálta elérni, de nem sikerült. Megkísérelték a lehetetlent, a falramászásl. Nem ment. Aztán a magasabb nyakába vette a kisebbet. ! Még így is legalább egy méter hiányzott, hogy elérjék a szülők által mindig tiltott, de a gyerekeknek nagyvn finom jégcsapot. Körülnéztem, lát-e valaki (mert ugye ez mégsem való?), letörtem egy jókora darabot az egyiknek is. másiknak is. A nagyobbik gyerek megvetően nézett rám. úgy. hogy elszégyelltem magám. Majd így szólt: — Nekünk az nem kell, amit a bácsi tört. nekünk az kell. amit mi törünk . .. Mert valahogy biztos elérjük ... (takács) Sokfele gazdasági témában jött létre kormányközi megállapodás 1977-ben Mexikó is Magyarország között. En- tek értelmében a két ország nezőgazdasági téren is segíti ■gyinást. így került' sor aria. hogy a közelmúltban a Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Tervező és Beruházó Vállalat budapesti központ- iából Lakatos András, a ter- netéstechnológiai főosztály vezetője és Kovács Ferenc, t B.-A.-Z. megyei AGROBER irányító tervezője csaknem három héten át tárgyalásokat folytatott Mexikóba’’ Milyen céllal? — A mexikóiak nagy szőlőléiéin téseket szeretnének elkezdeni — hallottuk Kovács Ferenciéi. — Zacatecas államban, a Mexikóvárostól mintegy 751) kilométerre levő Fresnillóban például maris, ezer hektárnyi olyan terület van. ahol a kisiparosok EJIDO nevű társulása szeretne minél gazdaságosabban olyan szőlőfajtákat telepíteni, amelyek által majd jól jövedelmező bort. brandy! és különféle szőlőlé-üdítőitalokat készíthetnek. S a telepítés tervezésének sokféle adottságot felmérő és felelősségteljes munkájára a magyar szakembereket kérték tel. A mostani megállapodás szerint az AGROBER szakemberei december 20-ig elkészítik programtervezetüket s amennyiben' ez tetszésre talál. még újabb — több ezer hektárnyi — szőlőtelepítési terv megrendelésére is van igény. f
