Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-30 / 254. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 4 r / 1979, október 30., kedd „Forradalom és folklór” A képernyő előtt Fiatalok órája Előbb irósban, majd stábon adtak bizonyságot anyanyelvi ismereteikről a versenyzők Jót s jól! Kazinczy mai örökösei iMSíMtö Tizennégyen kapták meg Sátoraljaújhely emlékplakettjét Sajnos öregszem, amit a többi között az a tény is bizonyít, hogy egyre nehezebben tudok kommunikálni a fiatalokkal. Bár érdeklődésem iránluN — úgy érzem — mit sem csökkent, kérdéseimre rendszerint túlságosan is liszteleltudó válaszokat kapok. Sajnos már a fiatalok is ■ tudnak ,,nyilatkozni”; vagyis azt mondani, amit a felnőtt- társadalom vár. elvár tőlük. Érthető tehát, hogy nagy érdeklődéssel vártam a Fiatalok óráját, amely legutóbb olyan fontos problé- mával foglalkozott, mint az eszménykép es a példákéi. Ezzel kapcsolatban már az úttörők is közhelyeket szoktak mondani, hiszen elvárjak töltik, hogy legyenek példaképeik. mégpedig éppen olyanok, .mint amilyeneket a felnőtt társadalom nekik szán. A Fiatalok órájának szerkesztősége is sugallt egy példaképtárt; a stúdióban’ jó néhány fotográfiát láthattunk- híres emberekről, akik t ermészetesen valamennyien alkalmasak arra. hogy példaképül szolgáljanak. Mint a műsorból kiderült, a megkérdezett fiatalok vonakodtak személy szerint valakit is megnevezni a híres emberek, a nagy elődök közül, mint példaképet. Tulajdonképpen érthető ez a szemérem, ez a zárkózottság. Végül is. ha valaki azt mondja, hogy az ő példaképe Hemingway, Dér.y Tibor, vagy Balczó András, akkor valószínű, hogy a többiek megmosolyogják. Azt hiszem, egyébként sem a leghíresebb, a legnevesebb emberek között kell feltétlenül példaképeket, eszményképeket keresni. Érdekes, hogy a műsor készítőiben fel sem merült a gondolat, hogy a legközvetlenebb környezetben — tehát a családban és az iskolában is — lehetnek példaképek. Pedig a fiatalember elsősorban mindig a hozzá legközelebb állókat (szüleit, tanárait, munkatársait) minősíti. Akarva, vagy akaratlanul őket utánozza — vagy ellenük lázad —, hozzájuk akar hasonlóvá válni, vagy tőlük fordul el. Például mihdannyiunknak voltak tanárai, akiknek egész magatartását, viselkedését, írását, stílusát, öltözködését is utánozni akartuk. Azt hiszem, ez most is így van. még akkor is. ha a gyerekeink szemérmesen hallgatnak róla. Pedig az új nemzedékben él tovább az őket tanító. nevelő felnőttek minden gesztusa, mozdulata. Ök alakítják ki az ifjúság világképét. erkölcsi magatartását. Kicsit sajnáltam., hogy ebben az alapvetően érdekes, izgalmas műsorban viszonylag kevés szót kaptak a fiatalok. Viszont túlságosan is sokat beszéllek róluk a meghívott vendégek, a jelenlevő szakemberek. Általában így van ez más közegben is: sokat és sokszor beszélünk a fiatalokról, s nem hagyjuk, hogy ők beszéljenek magukról és egymásról. Legszívesebben. mi keresnénk nekik eszményképeket is. s nem hagyjuk, hogy ők válasszanak példát a szőkébb, vagy tágabb környezetből. Persze, felmerül a kérdés, hogy mennyiben tudunk mi példát, igazán vonzó példát adni? Nevelésünkben azt hiszem sok a kincstári, az előre gyártott ele™, nem hagyjuk. hogy valódi érzéseinket, indulatainkat, örömeinket és gondjainkat megismerjék a gyerekek. Márpedig ha szerepet játszunk, akkor az ifjúságot is szerepjátszásra kényszerítjük. S persze azt sem szabad kívánni — ez jól kiderült a műsorból —. hogy egy valakiben lássa megtestesítve a fiatal példaképét. Annál js inkább, mert mindenki önmaga akar lenni, olyan ember. aki saját törvényei, erkölcsi normái szerint él és ítél. Miközben azonban — ahogyan ezt. a fiatalok is egyre többször hangoztatják — ki-ki önmaga megvalósításán munkálkodik, természetes. hogy hat rá a környezet. az őt körülvevő felnőtt világ. S a példákból mindig szelektál a fiatalember: csak azt veszi át a különböző magatartásformákból, ami a saját személyiségével adekvát. Magyarán, sok-sok ember legvonzóbb tulajdonságaiból próbál építkezni. Minderről persze rendkívül nehéz beszélni. Ezt tapasztaltuk a műsort nézve is. (gyarmati) Nemesik. Pál, a Borsodná- dasdon élő munkásíolklór- kutaló, aki már több sorozatban mutatta be a rádió műsorában zenei gyűjtésének eredményeit, most újabb, kilenc résiből álló sorozatta. jelentkezik. Az új sorozatban 1914-től kezdődően a felszabadulásig zenei emlékek felidézésével. a forradalmi folyamat kibontakozását kíséri nyomon, ffz adások idősorban követik egymást, szemléltetve az egyes társadalmi rétegek, csoportok állásfoglalását, olykor egy-egy mikroközösség (alkalmi közösség) zenei életét, amelynek azonban meghatározó szerepe volt a forradalmi folyamai fejlődésére. „Csatára fel. 34-es baka!’’ címmel 1914—15-ből való dalok hallhatók az első részben. amelyek á mozgósítás, a tűzkeresztség, a hadifogság témakörét idézik. 1915 és 1919 közül valók a hadifogságot, a vöröskatonáskodást és hazatérést jelző „Haza- mennélc, de nincs annyi rubelom” címmel a második részben hallható dalok. Az agitáció, a tüntetés, a sztrájk tükröződik „A gazdagoknak van hazájuk..." című, 1917 — 18-as gyűjtésből, a béke. a polgári demokratikus köztársaság, a proletárforradalom dalai á Köztársaság. én is a tied vagyok” című részből, az ötödik rész pedig „Katonája lettem Kun Bélának” címmel a vörösőrség, vöröskatonák, az emigráció 1919— 1920-ból való válogatósát kínálja. A következő hatodik rész a harmincas évek elejéről a pártszervezés, tüntetés, a fasizmus elleni egységfront gondolatát képviseli „Köziünk elvtárs a helyed!” címmel. A hetedik részben a csehszlovákiai vörös ifjúmunkások, vöröscserkészek és munkás . testedzők 1933— 1938-as dalai hallhatók „Itt a zászlónk, vér a színe" címmel. A Lenin-iskolások, spanyol szabadságharcosok dalai 1936-ból és 1939-ből „Moszkva felől szól a harang” címmel hallhatók. Végűi az internálás. deportálás, börtön, szabadulás 1941 és 1945 közötti dalait fogja csokorba a „Csak együtt lesz győztes csatánk” című összeállítás. A sorozatban harminc, a munkásmozgalomban kiemelkedő szerepet játszó énekes szólal, meg dalaival. A szereplők borsodiak és gö- möriek. A sorozat ma kezdődik, a Kossuth-rádió adása-, ban 14 óra 20 perckor. Hetedízben rendeztek országos anyanyelvi versenyt Sátoraljaújhelyen. Kazinczy örökének mai folytatói azonban nem hetedszer találkoztak a nagy öreg, a széphalmi remete városában. Megyei versenyekből nőtt országossá, s a gimnazisták, a szakközépiskolások után mos! már a szakmunkástanulók erőpróbájává is. Hatvankét gimnazista és szakközépiskolás, huszonkét szakmunkástanuló adott randevút a hét végén egymásnak Sátoraljaújhelyen. Az Édes anyanyelvűnk országos verseny történetében először a szakmunkástanulók külön kategóriában bizonyíthatták: anyanyelvűnk gondozásában, a szép beszédben, a tudatos nyelvhasználatban nem sokkal maradnak el kedvezőbb helyzetben levő társaik mögött. A tudatos nyelvhasználat, a köznapi beszéd pongyolaságainak elkerülése anyanyelvi nevelésünk kardinális kérdése. Nem véletlen. hogy az országos versenyhez kapcsolódó tanácskozásokon, eszmecseréken erről a kérdésről esett a legtöbb szó. Erről beszélt ünnepi megnyitójában dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes, s erről tartott előadást Gráf Rezső, a Tan- könyvkiadó főszerkesztője. Beszélni nehéz, Szépen beszélni különösen az. De beszélni. kell! így hát nem véletlen, hogy az országos versenyen részt vevő fiatalokat beszéd közben mérték meg. A nyilvános szóbeli versenyen szakmaismertető előadást. ünnepi megnyitót kelteit tartaniuk. Röviden, frappánsan, választékosán! S ez nem volt könnyű feladat még nekik sem. pedig alapos felkészülés és felkészítés után érkeztek a versenyre. A nyolcvannégy fiatal, között kilenc borsodi volt. Az eredményhirdetésnél, lyazi n- czy széphalmi mauzóleumának lépcsőjénél csak Kunfalvi Mariannát, a Miskolci Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző Intézet harmadéves tanulóját szólították: teljesítményével elnyerte, a Sátoraljaújhely városa óllal adományozott emlékplakettet. — Nehéz volt a verseny? — Igen. De sikerült az írásbelim is. bár azt hiszem, a szóbeli hozott számomra sikert. — Miről beszéltél? — Nyolcadikosoknak kellett szakmaismertető rajíog- lulköv.ást tartani. Élelmiszer- eladónak készülök. Szakmám nagy ügyességei, sok türelme! és még több emberséget kíván. Hiszem: az emberek, így akár egy város hangulatát is befolyásolhatja egy udvarias, vagy egy udvariatlan eladó. Mérgesen, idegesen jönnek az emberek a boltba, a tumultusba, s nem mindegy, hogy az áru mellé kapnak-e figyelmes szót, kedves mosolyt? —r- Ezek szerint szereted a szakmádat? — Megszerettem, bár ere- ■ detileg nem erre készültem. Az Ady-híd melletti i'ü- szerbolt (a 212-es) eladótanulója, bevallása szerint, korábban nem foglalkozott nyelvészeti kérdésekkel. Meg az elmúlt tanévben történt, hogy neki is szóltak, ha kedve van, kitölthel egy feladatlapot. Végül is. ő képviselte a miskolci szakmunkástanulókat. A felkészülés során forgatott először olyan könyvet, amelyben a magyar nyelvről, a beszédtechnikáról olvasott. A versenyig osztályfőnöke és magyartanára. Dudás Józsefné igazgatta lépteit. — Olyan érdekes, s erről Ojhelyen egymás közölt is beszélgettünk, hogy most már megüti a fülünket egy- egy nem illő szó. rossz kifejezés. Korábban, azi hiszem, nem is reagáltunk rá. — Marianna, mit szóllak,a sikeredhez? — A szüleim nagyon örültek, s az iskolában is. Nemcsak az osztálytársaimnak, a tanároknak is be kellett számolnom. hogy volt. mint volt... Izgultak értem. Jót s jól! — Kazinczy! idézzük. Öt idézték Széphalmon is, ahol c verseny jelentőségéről Szabó Pál, a Borsod megyei KlSZ-bizoit- ság első titkára széli, s ahol dr. Deine László, egyetemi tanár, a nyelvtudományok doktora foglalta össze az anyanyelvi verseny tanulságait, Nagv nyelvú iítönk mauzóleumánál mindenképp logos volt arról beszélni: a fiatalok azok, akik legtöbbet tehetnek azért, hogy szép anyanyelvűnk gazdag szókincsét ne hagyjuk veszni. S az iskolában nemcsak a nyelvtan- és az irodalomórákon igaz az, amiért szóban es írásban annyit küzd • e verseny díszelnöke. Péchy Blanka: műveltségünk, emberibb tartásunk mércéje' is. hogy miként sáfárkodunk édes anyanyelvűnkkel. Csuiorás Annamária Fotó: Szabados György Népművelők partnerei Társadalmi vezetőség a Rónaiban Miért érdekel az egy kívülállót, hogy miről s mit ír egy szakmunkásképző intézet diáklápja? Miért igénye, hogy reszt vegyen egy-egy, az intézel iljusugi kluojában rendezett kulturális programon? Miért óhajtja annak lehetőségét, hogy alkalomadtán ott lehessen e fiatalok között, ismerkedjen, elbeszélgessen velük? Mert — válaszolhatjuk a tények ismeretében — nem tekinti magát Kívülállónak. Tagja ugyanis a megyei Rónai Sándor Művelődési Központ társadalmi vezetőségének. A művelődési központ es az emlegetett szakmunkásképző intézel között pedig van egy. az egymás közművelődési munkáját támogató. erősítő együttműködési megállapodás. S egy társadalmi vezetőségi tag számára nem lehet közömbös: hogyan felel meg a gyakorlati munka az írásban megfogalmazott követelményeknek, igényeknek. S ha komolyan veszi megbízatását, akkor felelősséget erez azért is, hogy keresse a még intenzivebb, kölcsönös haszonnal járó közművelődési munka újabb lehetőségeit, tereit és formáit. Hogy a Rónai Sándor Művelődési Központ társadalmi vezetőségének tagjaira az előbbiek jellemzők, arról meggyőződhettünk legutóbbi ülésükön. Hogy pedig most tevékenységükről külön is szólunk, annak jó oka van. A művelődési otthonok működésének új szabályozásá- . ra — ez évben — hozott minisztertanácsi rendelet és az ennek végrehajtásáról intézkedő kulturális miniszteri rendelet ugyanis előírja, hogy: „A társadalmi vezetőségei — ahol az jelenleg nem működik — ötévi időtartamra. 1979. szeptember 30-ig kell megválasztani”. Az elmúlt hetekben megyénk tanácsi irányítású művelődési intézményeiben e feladat megoldása jelentette a legfőbb eseményt. A szak- szervezeti művelődési otthonok mindezt — ha lehet így mondani — ..páholyból nézhették”. náluk ugyanis máikét évtizeddel életre hívattak a társadalmi vezetőségek. A SZOT titkársága legutóbb 1976-ban adta ki a működés korszerűsített munkamódszereit tartalmazó irányelveit, s még abban az évben újjá is választották a vezetőségeket. így történt ez a Rónai Sándor Művelődési Központban is. Az akkor meg- válas-ztotl 25 tagú társadal- - mi vezetőség elnöke Vincze Géza lett. aki nyugdíjba vonulásáig a BÁ)TV vezérigazgatója volt, s akivel most az elvekben tisztázott működés gyakorlati tapasztalatairól beszélgettünk. — Kétségtelen — mondta beszélgetésünk elején Vincze Géza —, hogy a művelődési házak szakemberei értik és tudják feladatukat. Kérdés azonban, hogy teljes mértékben fel tudják-e mérni a sokoldalú igényeket — avagy fokozottabb mértékben kell bővíteni a kört azokkal, akik maguk is részesei a közművelődésnek. A válasz ismert. Éppen ez az alapja a társadalmi vezetőségek létezésének. A megsokszorozódás. Hogyan néz ez ki nálunk? Már a választást komoly előkészítő munka előzte meg. Olyan összetételt kellett keresni. amelyben a támogató szervek, a társadalmi és társszervek képviselői mellett ott vannak a művelődési köz- pont egész munkaterületének működési körzetének a szószólói is. Az oktatási intézményektől kezdve a művelődési házakon ál a vállalatokig, a szocialista brigádokig. És ami igencsak fontos: a művelődési központ kiscsoportjai, művészeti együttesei is megválasztották a maguk 3—5 tagú vezetőséget. Ilyenformán, úgy gondolom, jól demokratizált az intézmény egész munkájának irányítása, vezetése; egész munkája... — Mindez azonban még csak lehetőség ... — Jó lehetőség arra, hogy a művelődési központban folyó sokrétű tevékenységnek ne csupán rendezvényeken megjelenő vendégei legyünk, hanem beavatott részesei — a tervezésben éppúgy mint a végrehajtásban és az értékelő munkában. És ebben nincs is hiba. Ha csak az utóbbi három évre tekintünk vissza: nincs oljjan fontos területe a munkának, nem volt olyan fontos fesemény a művelődési központ életében, amiről a társadalmi vezetőség tagjai ne tájékozódtak volna. Korábban az igényekről beszélgettünk. Az éves munkatervhez — melyhez sok csatornán gyűlnek fel a javaslatok, elképzelések — mi is hozzátesszük a magunk véleményét. Szóvá tesszük azt is, ha valamit fölöslegesen erölte- teltnek tartunk: ha valamit megfelelő személyi vagy tárgyi feltételek hiányában kívánnak útjára indítani. Érdemi részeséi vagyunk tehát annak a munkának, melynek során kitisztulnak az igények és a lehetőségek. A művelődési központ egyébként az éves munkatervet a társadalmi vezetőség egyetértésével terjesztheti tel jóváhagyásra. — A jelenlegi vezetőség mandátuma 1981-ben lejár. Mi az. amiben még addig is. s majd azután javítani lehel a társadalmi vezetésé" munkáját? — Mi évente legalább négy alkalommal tartunk ülést, ezek igen aktívak, jó légkörnek. Igény van azonban arra is, hogy a közbeeső időben jobban bekapcsolódjunk a gyakorlati munkába, mind sűrűbben látogassuk a rendezvényekéi. Énnek magam is híve vagyok. Lénveaéber — tekintve a Rónai funkcióját — az egész megye közművelődési munkájában jelen kell lennünk. Érdeklődnünk kell a szocialista brigádokban. a bejáró klubokban. érdeklődni a helyszínen: hogy élő dolog-e az.- amit ml is — a művelődési központ tájékoztatója alapján — megtárgyalunk. Közvetlen közelről kell még több tapasztalatot szereznünk arról, hogyan megy a gyakorlatban az. amiről mi szépen beszélünk. Mindent összevetve azt mondhatom: biztos igaz: nem véletlenül született (illa- mi döntés arról, hogy a társadalmi vezetőséget mindén művelődési otthonban léire kell hozni — mondta Vincze Géza. ★ A megyei • Rónai Sándor Művelődési Központban felkészült. szakavatott népművelők dolgoznak. Mégis: itt mindig is fontosnak tartották. hogy más pályán dolgozók. különböző foglalkozású és érdeklődésű emberek partnerül szegődjenek hozzájuk. Társadalmi vezetö- ségüki'e mindig bizton számíthattak. Az évek. évtizedek aluli felhalmozódott tapasztalatokkal pedig bizonyára hasznosan segíthetnék ■i megyében most alakult, s' még a munka kezdetén ‘-udö .kistestvéreket” . .. Mint Vincze Géza elnök mondotta: rajtuk nem múlik. (lenagy)
