Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG M> 1979. október 28., vasárnap Korabeli metszel a Puskás-féle telefonközpontról Miről híres Mátészalka? A magyar elehlreteciiiÉa emlékei Bióthy Ottó árammérője 1920-as években azonban már megjelentek a mai értelemben vett világító reklámok. Amikor pedig a francia Claude feltalálta a neoncsövet, az 1920-as évek végén teljésen forradalmasítva a reklám világítást, s ezzel megalapozva a mai, korszerű köz- világítás alapjait is. Gyürüíü vagy Vérteskozma? Falvak jövő nélkül? Kiút-e az üdülőfalu”? A feleimben szereplő két község közül a Baranya megyei Gyűrűit! ma már nem létezik. Pontosabban halott falu. 1970 novemberében az .utolsó lakosok is elköltöztek onnan, s azóta az üresen álló házak omladoznak, az udvarokat felverte a gaz. A 650 éves falut utolérte szomorú végzete. A másik községet, a Vértes belsejében meghúzódó Vérteskozmát a 70-es évek elején ugyanígy a pusztulás árnyéka fenyegette. Mindössze 25 család élt akkor a településen, s a házak jó része itt is üresen állt, de akkor egy véletlenül arra járó pesti építész felfedezte a falut, s olyannyira megszerette, hogy rövid időn belül házat vett, amit üdülővé alakított át Példáját barátai, ismerősei, majd mások is követték, s ma Vérteskozma virágzó üdülőfalu. Egyetlen elhagyott romos házat nem látni a településen. Igaz, az épületek funkciója az új tulajdonosok jóvoltából átalakult. Állandó lakás helyett ma az üdülés céljait szolgálják az évszázados épületek. A Blóthy-Déri-Zipernowsky-féle transiformótor Mátészalkán állítólag arra a legbüszkébbek, hogy a mai Magyarország területén ennek a városnak volt először közvilágítása, 1888-ban. S akinek erről dicsekednek, meggyőződhet e jelentős dátum hitelességéről a Budapesti Elektromos Művek Kazinczy utcai bemutatótermében, ahol a Magyar Elektrotechnikai Egyesület gazdag gyűjteménye vonultatja fel az elektrotechnika fejlődését, 1875-től, a hazai villamos energia bevezetésétől, 1935-ig. A Jedliik-teremiben a magyar elektrotechnika nagy alakjaival, így többek között Jedlik Ányos István, Ganz Ábrahám, Mechwart András, Déri Miksa, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán, Puskás Tivadar és Bródy 'Imre munkásságával ismerkedhetünk meg. A Ganz-teremben pedig a villamos gépek fejlődés- történetét szemléltetik a korabeli fotók, különböző rendeltetésű gépek, motorok, transzformátorok, generátorok és áramváltók. Ugyancsak itt mutatják be a mai Beloiannisz Híradástechnikai Gyár és az Egyesült Villamosgépgyár hajdanvolt elődjét, a Villám- világítási és Munkaáttevő Gyárat, ahol 1886-tól a világon az elsők között már szénszálas izzólámpákat gyártottak. A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve gyorsan terjedt a városi közúti villamosközlekedés. Budapesten sokáig féltették a városképet a felsővezetékektől, ezért a vágányok alatti csatornákban helyezték el a munkavezetékeket, melyekkel a kocsik által vontatott áramszedők érintkeztek. A felső vezetéktől való idegenkedésnek azonban volt előnye is. Ezért építették meg nálunk először a kontinensen az első föld alatti vasutat, mely nagy világ- 'eltűnést keltett a millennium idején. Ki. gondolná például, hogy nár a század elején felvető- ölt a gondolat, hogy a Vilmos energiát né csak fűtésre, anem hűtésre is használják, edig a Déri-teremben bemu- tott korabeli Bosch abszorp- ;ós rendszerű hűtőgép erről anúskodik, s ugyancsak a .téri-teremben látható az a forróvíztároló, mely alig különbözik a mai, modern utódaitól, pedig 1931-bő-l származik. S ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy egy századeleji villamosított konyhát is berendeztek a terem egyik sarkában, s hogy a bemutatott készülékek tanúsága szerint már a húszas években megtervezték a kaputelefon elődjét. A Bródy-teremben a köz- és a díszvilágítás kezdeti korszakával és fejlődésével ismerkedhetnek meg a kiállítás látogatói. Különösen a fiatalok érezhetik magukat a régi filmek világában, amikor láthatják az ezerkilenc- s zúz tíz es és -húszas évek különböző típusú légüres, szénszálas izzólámpáit, ugyancsak a századelőt idéző, szecessziós közúti lámpákat és a különböző kapcsolóval ellátott fali és talpas foglalatokat. Az S, a kiállítás utolsó állomásaként a villamosság fejlődését a Bláthy-teremben így foglalják össze a tablók adatai: a közhasználatú vil- lamosenergia-szolgál tatás 110 V feszültségű egyenáram rendszerrel kezdődött. Később tértek át a kétszer 110. majd a 150 és a 220 V feszültségű rendszerre. Budapesten az 1920-as évek végén már ainy- nyira megnövekedett a villa- mosenergia-fogyasztás, hogy 30 kV-os alaphálózatot kellett építeni. A Tatabánya—Tokod közötti energiaátviteli rendszer számára épültek az első hazai 60 kV-os kapcsolóberendezések. A bánhidi erőműből két 110 kV-os feszültségű, kétrendszerű szabadvezeték szállította a villamos energiát Budapest és Győr meglevő erőmüveinek, valamint biztosította a Budapest —Hegyeshalom közötti villamos vasútvonal energiaszükségletét. A Bánhida—Budapest közötti 110 kV-os távvezeték a későbbi országos hálózat első vezetékeként épült 1929-ben, s ma is üzemben van. A kiállítás anyagából kitűnik, hogy az országos távvezeték-hálózat állandóan fejlődik, és minden irányban csatlakozik a KGST Egyesített Energiarendszeréhez. A hazai hálózat gerincét és a jelenlegi nemzetközi kooperációs összeköttetéseket 400 kV- os távvezetékek alkotják, de már épül a Szovjetunió déli energiarendszeréhez csatlakozó 750 lcV-os távvezeték is, mely a Szovjetunió után a második lesz Európában. Így mutatja be ez a magát szerényen gyűjteménynek nevező kiállítás a magyar elektronika múltját, és ismerteti a jövőbe előretekintő jelenét. Ágh Tihamér 0V3 OPg babakozmetika a test hajlatainak, nyílásainak fürdetés előtti tisztítására. Az olajos áttörlés - szükség esetén - a fürdést is pótolja. [Mifefürdető kellemes illatú fürdetöszer, kiválóan tisztítja, de nem szárítja a bort. f---------\ i Mb©sampon & fertőtlenítő, borgyulladást gátló fejmosó szer, amely nem csípi a baba szemét. OVS 0 fürdetés után a baba egész testének ápolására. Bőrnyugtató és bőrtápláló hatású. megakadályozza a pelenka alatti nedvesség okozta ártalmakat. Két véglet. Az évről évre néplelenedő, elöregedő, több száz magyar falunak ugyan melyik véglet jut? Gyürüíü, vagy Vérteskozma?. Az apró- és kisfalvak fokozatos elöregedése, elnéptelenedése ugyanis valóság. Okai a természeti környezetből, a művi környezetből, a társadalmi-gazdasági fejlődésből következnek. A lakosság városba, iparvidékek, re való áramlása nem csupán magyar jelenség. így van ez világszerte. Népgazdasági szempontból — nyugodtan mondhatjuk — ez a folyamat szükségszerű, de amikor ezt hangsúlyozzuk, káros hatásáról sem feledkezhetünk meg: a települések elhalása nemzeti vagyonunk csökkenését is jelenti. Ilyen s ehhez hasonló szép parasztházak várnak új gazdára, új funkcióra Tornakápolnán és a többi elnéptelenedő faluban. menthető. Csak egyesek, mondhatnám úgy is, amelyek természeti, művi környezetükből adódóan arra érdemesek. De ezek száma nem csekély. Mielőtt ezen írásunk a talán lehetséges kivezető utak közül egyet-----konkrétan az e lnéptelenedő falvak üdülésre való felhasználását — megvizsgálná, evezzünk hazai vizekre, s kezdjük cáfolhatatlan tényekkel, bizonyítva, a téma fontosságát. |idő- szerüségét. Borsod-Aibaúj- Zemplén megyében 95 településnek a lakossága nem haladja meg az ötszáz főt, ezen belül is 15 falu lakossága 200 fő alatt van. A csökkenés évek óta tart, s félő, hogy ha valamiféle változás nem áll be, néhány éven belül ezek is Gyűrűfű sorsára jutnak. Az elnéptelenedő falvak sorsával, megmentésükkel számos fórumon, számtalan formában foglalkoztak már. Az üdülés, az üdültetés, mint lehetőség azonban úgy érzem, mind ez ideig kellő sűly- lyal nem merült fel. Pedig ... ... mint ahogy szinte természetes az emberek városi centrumokba, a megélhetés jobb feltételei közé vágyódása, illetve vándorlása, Ugyanúgy tenmészetes az is — az ember természet iránti vonzalmából ered —, hogy időnként elvágyódik a városi környezetből. Szilágyi Kinga építész írja a Valóság ez évi első számában: „A lakosság-koncentráció és az urbanizáció következménye az üdülőtelkek és a hétvégi házak »dir vakja«... A jelenlegi igényekből arra következtethetünk, hogy a jövőben az összlakosság 20 százaléka számára kell üdülőtelkek Létesítéséhez területet kijelölni... Hazánk divatos üdülő- tájai és körzetei (Balaton, Velencei-tó, Dana-kanyar) már jelenleg is túlterheltek." Tehát igény van. S tényez is, hogy ezeket az igényeket a divatos üdülőhelyeken kívül máshol kell kielégíteni. Igen, például a sorvadó falvakban. S miközben ézt állítom, semmiképpen sem azt akarom, hangsúlyozni, hogy ezzel a móddal, s így . minden sorvadó település megAkadályok... Szín, Közös Községi Tanács. — Kérem, én szeretnék az igazgatásuk alá tartozó Tornakápolnán egy üres parasztházat megvenni. Lehetséges? Ráki József vb'titkár: — Van Önnek lakása? — Van. Miskolcon. — Akkor nem lehet. Egy állampolgárnak a személyi tulajdonában a 31/1971. (X. 5.) kormányszámú rendelet szerint csak egy lakóháza lehet. — De én üdülőnek, hétvégi háznak venném! — Sajnos, Tornakápolna nincs üdülőfalunak nyilvánítva. Így a vásárolt ház lakóháznak minősül... — Mi szükséges ahhoz, hogy egy falut üdülőfalunak nyilvánítsanak? Dr. Vodilla Barna, az Ede- lényi járási Hivatal elnöke: — Annak elég szigorú feltételei vannak. Vízvezeték, közmű, magas színvonalú kereskedelmi ellátás. Tudvalevő, hogy ezek a legtöbb elnéptelenedő falu esetében nincsenek meg. — Ezek szerint a fennálló rendelkezések inkább gátolják, mint támogatják á falvak üdülési hasznosítását. — Fogalmazhatunk így is. Ha ezen a téren lépni akarunk, mindenekelőtt a rendeletén célszerű módosítani. — Az edelényi járásban — amely közismerten aprófalvas — hány olyan kis település van, amely adottságainál fogva üdülésre hasznosítható lehetne? — Sok. Ezt most pontosan nem tudnám megmondani, de néhányat felsorolok: Te- resztenye,. Tornakápolna, Debréle, Irata, Imola, Kánó. Varbóc, Égerszög ... Az Észak-magyarországi Intéző Bizottság idei. május 24—i ülése elé terjesztett jelentésben olvastam: „Az egyes természeti adottságok terhelhetősége alapján igazolható, hogy Aggtele k-Jós- vafö közvetlen térségében az adottságok károsodása nélkül mindössze napi ötezer fö idegenforgalmi-üdülönépes- ség fogadható, a további 15 ezer fö részére egyéb lehetőségeket kell feltárni." A házak, telkek magánvásárlása csupán az egyik lehetőség lenne. Mi magunk elképzelhetőnek tartjuk azt is: a vállalatok, üzemek, az üdültetést lebonyolító szervek ahelyett, hogy drága pénzen új üdülőket építenek, ezeken a szép környezetű helyeken, már meglevő épületeket alakítanának át ilyen célokra. Különösen jónak véljük ezt a lehetőséget a nagycsaládosok üdültetése esetében. Jó levegő, nagy szabad térség, kért, gyümölcsös. Az adottságok tényleg az üdülés legfontosabb célját. a pihenést szolgálnák. Az üdülés, üdültetés ezen formájának, különösen a kezdeti szakaszban elengedhetetlen feltétele a jó és széles körű propaganda. Mert például szinte biztosra vehető, hogy a hazánkba látogató külföldiek közül a többség nem a Hiltonban, ,vagy az Intercontinentalban akar megszállni. Olyat otthon, Párizsban, Bécsben. Zürichben is talál, de például egy faragott tornácú, szép parasztházat, mint: Tornakápolnán, nem valószínű. A parasztházak (megfelelő komfort izálása a turizmusnak, a vendégcsalogatásnak ma még kiaknázatlan, fantáziával teli lehetősége. Mindezek kiaknázásával nem valamennyi elnéptelenedő falu esetében kellene megpróbálkozni. Ekkor ugyanis átesnénk a ló másik oldalára. S egyébként sem lenne hozza eiég anyagi forrásunk. Néhány kijelölt, úgynevezett „modellfalu”, s az' ott szerzett tapasztalatok azonbah alapot és irányt adnának ahhoz, hogy az ilyenfajta- üdülési forma a jövőben országos méretű valósággá váljon. Adódik a kérdés, hogy a magánvásárlásokat leszámítva mindennek ki, kik legyenek a gazdái? Dr. Vodilla Barna úgy forgalmazott: Olyan szervek — akár összefogva is, sőt úgy lenne igazán eredményes —, akiknek az üdültetés elsősorban a funkciójuk, .s akiknek pénzük is van hozzá ... Az érvek mellé soroljunk fel még egyet. Ne feledkezzünk meg arról sem. a sorvadó íalvainkban sok értékes, megóvásra érdemes épület található. A falvak üdülőtelepülésekké alakítása a műemlékvédelemben is előre, lépést jelentett. Falvak jövő nélkül? — kérdezi a cím. Ügy érzem, a jövő lehetősége megyénk legtöbb faluja előtt adott. Mondom, a lehetőség, de a lehetőség valóra váltása korántsem az ottélőkön múlik. Olvastam valahol, hogy néhány iparosodott tőkés országban már — drága pénzért — álíalvakat építenek, kielégítve ezzel a romantikussá szépült ősi paraszti életmód utáni nosztalgiát. Mi még nem tartunk itt. Ma még nem. De holnap? Hajdú Inir«