Észak-Magyarország, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
T979. október 21 „ vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Barczy Pál rajza iiieiais A gyermekeké vasárnap az; Ady Endre Művelődés: Ház. Tíz órakor bábelőadás lesz: Cini Samu kalandjaival ismerkedhetnek meg gyerekek a Játsszunk együti bábcsoport előadásában. 1 órakor kezdődik a filmvetí tés: Visszatérés Öz földjé re. Az igazi izgalmas prog ramot a gyermekfoglalkozások jelentik majd: 11 órától agyaggal, színes festékkel, makramé fonallal várják azokat, akiket a kollázskészités, az ötvösség a festészet és a bábozás érdekel. Lám, mégiscsak jól tettem, hogy 1961-ben tizenhat nap fizetett szabadságomból tizenhat napon, valamint huszonhét vasárnapon társadalmi munkával segítettem fölépíteni vállalatunk balatonfenyvési üdülőjét. Az idén megkaptam a megígért jutalmat: kéthetes családos beutalót. Igaza volt a feleségemnek, hogy kicsit elhúzták ezt az ügyet, de ugye, nagy vállalat vagyunk. Sok a főnök, a sok főnöknek sok titkárnője van, azonkívül a bizottságok, azok rokonai és barátai, valamint a fizikai dolgozók közül is kell turnusonként kettő-három. A lényeg azonban, hogy megkaptam a beutalást, mégpedig családost, tehát vihetném a fiamat és a lányomat is, ha időközben nem cseperedtek volna fel, nem alapítanak családot, és nincs fejenkét két-két gyermekük. El akartam vinni az egyik unokámat, de megmagyarázta az üdülési felelősünk, hogy az túl távoli, és ne hivatkozzam mások unokahugaira és a , szomszéd gyerekére, mert azokat olyan kulcspozícióban levő ■ dolgozók viszik, mint a diszoécser. a takarítónő és a futballcsapatunk kapusa. Étkezésnél az első turnusba osztottak. Reggeli fél 7- kor, ebéd 11-kor, vacsora fél 6-kor, de tekintettel kellett lennünk a gyerekesekre, az idősökre, a főnökökre, a titkárnőikre, a takarítónőkre, és a futballcsapatunk kapusára. Viszont így legalább mi azon frissiben kaptuk az ételt. A levest például olyan tűzről pattant forrón, hogy mire langyosra fújtuk volna, már el is vitték az asztalról. A második fogást álta- ' Iában félkészen kaptuk, de így egészséges, habár a nyers hús rágása nem a legkönnyebb, de ebben segített a következő turnus mögöttünk álló tagjainak biztatása. A harmadik étket állva fogyasztottuk. Ámde a Balaton korlátlanul a miénk volt, csak ... Hát igen csónakhoz nem jutottunk, pedig volt öt is. Csakhogy a nagyfőnök, a titkárnő, a futballkapus és a tinédzserek az Edzett ifjúságért mozgalom szellemében beeveztek vagy kétszáz méterre a tóba, és ott magnóztak ,a fűző napon, Esténként azonban — hár la első turnusbeli vacsorázásunknak — mi foglalhattuk el a legjobb helyet a tévé előtt, csak ... Később illett átadnunk a nagyfőnököknek, a titkárnőknek, a futballkapusnak, a takarítónéninek, sőt azoknak is, akik gyermekükkel voltak. Mi pedig mehettünk sétálni, amerre akartunk, aztán megtérhettünk a szobánkba, ahol zavartalanul nyugovóra térhettünk, csak ... Hát igen, a jobb oldali szobában éjfélig szólt a nagy hangerejű táskarádióból a zene, de nem akartam szólni, mert ott a közvetlen főnököm üdült, meg legalább elnyomta a bal oldali szobából áthallatszó kártyacsata hangzavarát, amely hajnali kettőkor kulminált, de oda nem szólhattam be, mert ott a beosztottam üdült, meg joggal mondták volna, hogy miért nem a felettem levő rumlizót figyelmeztetem, vagy az alattam levő da- lolót. (Ha megsértem őket, ki védte volna a futball- kaput, és ki takarította volna az irodákat?) Szó. ami szó, minden na- gvtíiv.szép Völt. minden nagyon jó volt, de a gyógyszerellátásunk — az egyenesen osztályon felüli. Any- nyi nyugtatót és altatót kaptunk, amennyi belénk fért. csak ... Csak tudnám, hogy fogunk leszokni róla! Sólyom László kor úgy gondolták az asz- szonnyal, oda húzódnak majd, ha az első fiuk idenősül. De egyik se akarta így. Persze, minek is ezen töprengeni, ha egyszer jó helyük van a városban. Ez az István gyerek is, aki most van nevelt fiaként nála ... Tizenhat éves korára egyenesen Pestre került. Vele volt a legtöbb törődés, de tán épp ezért szerették úgy, hogy ma se tudnak elszakadni egymástól. Hiába halt meg szegény felesége már három éve. ez a gyerek ma is csak az övé. Hacsak teheti, a fiait is meglátogatja, náluk is otthon van. Megvannak valahol még a játékai is, ugyanolyanok, mint a többi gyereké. Mégis Abaúj- kérbe került, az intézetbe, azok közé, akiket rendes iskolába nem lehet elküldeni, mert nem volt olyan eszes, mint a többi. Nehezen fogta meg a betűt, az volt a baja ennek az István gyereknek. De úgy kicsiszolták ott, de úgy ... Tizenhat éves most, és Pesten van. Műkőfaragónak tanul. A szünidőt mindig itthon tölti, olyankor mindig vesz neki kosztot. Merthogy a rokon asszonyok azt mondják, ne főzzön öreg fejére. Ha egyelőre nincs is a faluban olyan hely. ahol kerül az öregeknek étel, akad azért háznál. Jó szívvel vannak hozzá máshogy is. összeállnak, kimészelik, kitakarítják a házat ... Milyen szépen kitellett a bab, egészséges a dió is. Úgy-ahogy rendbe hozza akkor a házat, ne szaladjon annyira a szüret után. Jó, hogy itthon voltak, és segítettek a gyerekek. Hordóban a must, van helye a hideg szobában. Ma délelőtt is járt a postás is. Nem jött be a kapun, ő épp az udvaron matatott, úgy kiáltott be neki. A címzésről megismerte az István gyerek írását. Be- bakíatott a konyhába, leült a székre, úgy tette fel a szemüveget. A hetvenedik esztendő utón nem megy már olyan könnyen az olvasás: „Kedves Apukám! Szerencsésen megérkeztem Budapestre. Bejöttem a kollégiumba, és Magára gondoltam. Nagyon szépen köszönöm az otthoni kaját, de legfőképpen a pénzt. Igaz, nem akartam elfogadni, de ha tetszett adni. nagy nehezen elfogadtam, örülök, hogy jól sikerült az otthoni szüret. Továbbra is kívánok jó életet. Viszontlátásra egy hónap múlva. Csókolom. István.” összehajtotta a papirost, visszacsúsztatta a borítékba. a szemüveggel együtt tette maga elé az asztalra. Á lcopertán így messziről, szabad szemmel is kivette az írást. Zsiga János, Szemere, Fő út 36. Mikes Márta Az egész úgy kezdődött, hogy a tolószek sehogyan sem fért be a lanovka ajtaján. A leendő utasok egy része megpróbálta valamiféleképpen beerőszakolni, de bármit próbáltak ki, nem sikerült. Az' utasok egy másik része szemérmesen félrefordult, úgy csinált, mintha nem érdekelné az egész. Pedig a tolószékben egy harminc év körüli férfi volt beszíjazva, akinek csak a feje és a felső teste volt arányos életkorával, mert a keze és á lába rö- videbb is, véznább is volt, mint ebben a korban szokás. A két vézna kéz félig volt béna, a két csupa csont és bőr láb azonban teljes egészében. Aki a tolószékben ült, a gyermekparalí- zis beteg-béna bánatával nézte a lanovkát, amely felrepíthette volna a hegy tetejére. A tolószéket a Grand Hotel személyzetének egyike tolta el idáig, formaruhájában téblábolt és sajnálattal közölte a vendéggel, hogy ez a kirándulás bizonyos okok miatt nem sikerült. A tolószék váza vörös volt, a lanovkát kívülről pirosra festették, az állomásépület szintén vörös téglából épült, a tiltó feliratok betűi is pirosán és felkiáltójellel végződtek, a mi arcunk, orrunk vége szintén piros volt a hidegtől: így hát eléggé idegesítő volt a kényszerű várakozás a hosszú sorbanóllás után a már régen indulásra váró lanovkánál. Voltak ott igazi alpinisták hegymászó felszereléssel, alumíniumvázas hátizsákkal, valódi turisták degeszre tömött hátizsákokkal és kocakirándulók, akiknek egy részük vagy sznob, vagy kispolgár, de valószínű, hogy mindkettő. Szóval a lanovka állt, a tolókocsi még mindig az ajtajánál állt. benne a gverm°koaraIízist szenvedett; fiatalemberrel, háta mögött a sok türelmetlen leendő utassal. Es akkor odajött p«v szakállas, medvetermetű ember, zöld ogvenr.uhát viselt: erdész lehetett, vacv hivatásos vadász. A szakállár» túl is látszott, hogy elmúlt már ötvenesztendős. Ránézett a tolószékben ülő, szinte csontsovány lcoponyájú, kissé kopaszodó, szemüveges -italemberre, aztán a két béna térde és a hóna alá nyúlt, kiemelte a tolószékből és megállt egy pillanatra. Végignézett rajtunk, aztán belépett a lanovka ajtaján, de még erdőjáró csizmájának talpával visszataszította a lanovka ajtajából a tolószéket. Utánatódultunk. A szakállas egy barnára pá- colódott .lócán ült, ölében élettelen"'lábát és félig' béna kezét lógató szemüveges fiatalember. Mint valami modern Pieta. Senki nem ment a közelükbe. Melléjük sem ült, pedig volt hely, közelükben sem állt, pedig szép kilátás nyitott onnan. Megtelt ez a furcsa hegyi jármű emberekkel és mély csenddel. A drótkötelek megrándultak, a lanovka megindult. Szép és félelmetes magas hegység csúcsa felé haladtunk. Nemcsak a hegy meredek, hanem a csúcsára vezető gépi út is. És a hegy magas. Sziklaszegélyei — mint a fűrészfogak — élesek, termőtalaja alig néhány ujjnyi vastag, növényzete, úgy tűnik, egyre inkább vedlik, ahogy fölfelé haladunk. állatvilága rideg, a vagon napfényt szűrő, kékesen hideg spéci ál ablaküvegei fölött, mellett, alatt borzongásra késztető acél- szürke felhők rohantak el. Hidegnek, nawon hidegnek tűnt ez a világ ... Felértünk a csúcsra, illetve legalábbis addig, míg a lanovka jár. A masina megállt, a gép zúgása, himbálózása is megszűnt, a csend még nyomasztóbb lett. Automatikusan kinvflt az aitó. és mindenei várt valamire, valami félreár- t pimezett udvariasságból SZÚu — 1 '»'»»hói és ecu szócr ven bői. A szel, állas, zöld eerven»’»»'■< ás főr*f: mozdulatlanul ült a halván. Öl óláén nrrv aller valamivé) fiatn- Ighh felnőttel Aztán intett ár; mi ntacet- lrl 1-nllnrrfunlr a 1 a nnvtz á Hói mélvot fz»n- nontattnnlf a m-«í»c barrvalr (-.Időt metaaő ft'icg lovaaőjéből és elszéledtünk a turistaház, a meteorológiai állomás és a tengerszemnek nevezett hegyi tó cse- nevész bokrai közelében. Fáradtan bandukoló emberek elgondolkozó és ezért talán elgondolkoztató, szinte gondterhelt arcával találkoztam. s gondolom, ilyen lehettem én is. A felhők néhánv méterre felettünk jártak, napsugár nem ért minket, a sziklák szürkék voltak, a meteorológiai állomás épülete szinte hideg-kékben játszott és a menedékház nagy ablaküvegeit sem érte napfény, belülről ...könnyezték” párájukat. És valami sejtelmes hideg színtelénséget tükrözött a hegyi tó is. amely kristálytiszta volt és sziklafenekén nagyon jól látszott a sok országból idevándorolt aprópénzek hal- pikkely-csillogása ... Hirtelen meglódulni látszott ez az egész felhőtengerbe bújtatott világ. Az egyik ösvényen feltűnt a medvetermetű, szakállas, zöld ruhás férfi, karjában védencével. Hegyi vándorlásokhoz szokott erős testével, lábával, lábain a sziklák veszélyét is legyűrő csizmával végigsétált az ösvényeken, megkerülte a meteorológiai állomást. Megálltak a hegyi tónál, ahol a fiatalember úgy kapaszkodott a szakállas vízhatlan kabátjába, hogy meg kellett állniuk. És akkor a zöld egyenruhás vadász, vagy erdész, nyakában az óriás-csecsemővel, féltérdre ereszkedett, egyik kezét kivette térdhajlata alól, aztán levette sokjel- vényes, zöld kalapját és vizet merített bele. Aztán a kalapba merített vízből —• nyilván a beteg ember ke3-' résére — vizet pergetett annak homlokára és egyik tenyerébe. A maradék vizet a kalapból aztán kilöttyin- tette. fejére tette, mintha misem történt volna. Féltérdről fölegyenesedett, nézte a tó vizét, amelybe szinte beleszövődtek a felhő szürke foszlányai. Aztán csak azt láttam, hogy, az ölben tartott fiatalember valami csillogót perget a tó vizébe. Lehet, hogy még az a víz volt. amit az imént a kalapból tenyerével „megízlelt”, vagy aprópénz, amit minden turista megtesz annak reményében, hogv visz- szajut még ide. legalább egyszer az életében ... Aztán már csak a meleg menedékházban láttam őket. A fiatalember úgy ült a fából ácsolt lócán, a kecskelábú asztal mellett, mint valami bábfigura. Élettelenül lógtak lábai lefelé, és nem érték a földet. Sokat és élénken beszélt, miközben szemüvegét törölgette, mely valóban bepárásodhatott idebenn a melegben. De vajon ki tudja? A szemüvegét törölgette-e, vagy a szemét. Grogot ittak. Ott párolgóit előttük az asztalon ... Oravee János Zene a múzeumban A múzeumi és műemlék- védelmi hónap keretében három alkalommal rendeznek zenés délelőttöt a Herman Ottó Múzeum Képtárában. A múzeumi zenés matinésorozatban ma, október 21-én. délelőtt 11 órakor a második hangversenyre kerül sor. Az Űj Miskolci Vonósnégyes játékát hallgathatják meg ezen a délelőttön azok az érdeklődők, akik a Képtár kiállításait megtekintik. Műsoron: Haydn d-moll vonósnégyese és Schubert C-dúr vonósötöse szerepel.
