Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

7979. satípfdtlíSet- *a«öíh*íp; JT7S Hajnal Imre nyugdíjas — Gfp'öWgyösbalászon szü­lettem, ezerkileneszázban, május huszonhatodikán. Apám, anyám gazdasági cseléd volt, négy testvérem közül én a legkisebb. Há­rom elemit a falunkban jártam, aztán Gyöngyösre kerültünk. Olvasni szeret­tem, meg a Mátrában ba­rangolni. Kijártam négy gimnáziumot, aztán keres­kedőtanulónak mentem. Tizennyolc február elején szabadultam, öt nap múlva behívtak katonának. Alig telt el néhány hónap, San­ta Luciában, a Piave folyó mellett olasz fogságba es­tem. Akkor fogott el igazán a honvágy, mikor Bari vá­rosában rátaláltam a Ma­, gyár Balázs nevű forrásra. Később, hogy hazakerültem sem hagyott nyugodni, könyvekben kutattam utá­na. Így tudtam meg, hogy Mátyás idejében, amikor, a törökök partra szálltak Olaszországban, Mátyás Ma- gyar Balázs nedű emberét küldte a fekete serég egy részével az olaszok megse­gítésére. Elfoglalták a for­rást, a törökök nem jutot­tak vízhez, el kellett hagy­niuk a várost. (Hajnal Imre nyugdíjas ma reggel hatkor felkelt, felvette gúnyáját és kiment a kertbe. Meglocsolta a paprikái, megszedte a pa­radicsomot. Utána írt egy levelet a nyugdíjintézetnek, mert egy kékedi asszony szólt neki a napokban, még mindig nem kapta meg a pénzét. Aztán, elment após- tára, feladta a levelet. Mi- kői- hazaért, elolvasta az aznapi újságot, meghallgat­ta a rádióban a híreket.) — Huszonegy évesen ju­tottam haza Gyöngyösre, .lölt az antant-ellenőrzés, kényszerítettek,, írjuk alá tizenkét évre a kötelező katonai szolgálatot. Az erő­szakkal toborzott hadsereg­ben hivatásos katona let­tem, Sátoraljaújhelyen. Én voltam egyedül nőtlen tiszt­helyettes, harmincnégyben engem helyeztek ide. Ké­kedre. A Horlhy-rendszer- ben sok bajom volt. Zsidó lány volt a menyasszonyom, részt vettem a belső ellen­állásban. Elvenni már nem tudtam... Harminckét éves most a lányom, Budapesten lakik. A második világhá-. ború idején egyszer azt a kijelentést tettem: hazaáru- ló mindenki, aki a néme­tekkel tart. Följelentettek, letartóztattak. Megkaptuk a visszavonulási parancsot, három nap múlva megér­kezett a szovjet hadsereg. (Hajnal Imre nyugdíjast a napokban leszidták az asszonyok. Micsoda dolog, nogy Felső-Kékeden nem le­het friss kenyeret kapni!? El kell hát menni az áfész- hez, hogy elmondja, jusson ide is a mindennapiból. A vegyesbolt is rozoga, aka­dozik az ellátás. Ötszázan laknak most Hl Kékeden. A fiatalok helyett az öre­geknek kell intézkedni. Se­gít a falu boltot építeni, mondták az emberek. De előbb még a gönci ÁBC- nek kell megépülni.) — A felszabadulás után a demokratikus hadsereg­nek voltam a kékedi őrspa- ranesnoka. Beteg lettem, kórházba kerültem. Beteg­állomány után százalékot - tűk le. Negyvenhat éves voltam, elmentem az erdő- gazdaságba dolgozni. Erdei munkára. Megalakítottuk Kékeden a földműves-szö­vetkezetei, én lettem az ügyvezető elnöke. Dolgoz­tam éjjeliőrként, az erdő- gazdaság szakszervezeti bi­zottságának elnöke voltam. Ötvennyolcban lettem nép­fronttitkár a faluban. Vi­lágéletemben agglegény maradtam. Kár is, hogy így esett. Magam élek a kastélyban, ebben a két nagy szobában. Valamikor igen szép lehetett, magas bástyájával, belső udvará­val, színes freskóival, ka­puját őrző kisoroszlánjaival. A romantikából mára a hu­zalos szobák, a töredezett lépcsők, a kidőlt korlátok maradtak. Szeretem-e, vagy sem, ma már mindegy. Jö­vőre restaurálják. Több mint harminc éven át lak­iam itt, megszoktam. De ha kiköltözöm, egy biztos, me­legebb, otthonosabb lesz az a lakás, amit kapok. (Hajnal Imre nyugdíjas­nak a falugyűlésen elmond­tál«, hogy lépten-nyomon kátyúba bukkanni a kékedi úton. A Hollóházára vezető szakaszt is fel kellene újí­tani. Nemegyszer álgyalo­gol a másik faluba, szóvá tenni a tanácson az észre­vételeket. Mint a Gönci Áíész kékedi intéző bizott­ságának elnöke, tartja a kapcsolatot a szövetkezet és a tagság között. Hetvenki­lenc év ide, hetvenkilenc év oda. ma is a helyi sportkör elnöke. Minden futball­meccsen ott van, kíséri mindenüvé a fiúkat. Mert ha egyszer nem menne el, nehogy előnytelen szerző­dést kössenek — mondja.) — Mindenkit ismerek a faluban. Ezért van az, hogy még életemben nem unat­koztam. Gondolkoztam raj­ta, boldog vqltam-e életem­ben. boldog vagyok-e most is. Hát nem. Inkább elége­ded. Mert egészséges va­gyok“ segíthetek másokon. Soha nem volt kívánságom, ami ne teljesülhetett volna. Mert mindig csak azt; akar­tam, amit magam teljesít­hetek. (Vágyakozni nem elég magában. A munka kell hozzá. s (Hajnal Imre nyugdíjas néhány héttel ezelőtt, ki­vette fekete ünneplőjét a szekrényből. Gondosán le- kefélle. felöltözött. Hegyes­re pödörte ősz bajuszát, el­ment az állomásra, és je­gyet váltott a miskolci vo­natra. Amikor Miskolcon átvette a Hazafias Néofront Országos Tanácsa által ado­mán yozol I magas kitüntetőst, néhány tisztes szóval meg­köszönte. Mikor hazatért, megintcsak elhatározta, hogy ma este korán lefek­szik. Aztán mégis csak éj­félkor fogyott el a nap, mint mindig. Az óraütésig a görög mitológiát olvasta.) Mikes Márta dolgoznak az adó techni­kusai, mérnökei, akikre az elmúlt évek, évtizedek alatt, egyre nagyobb fele­lősség és mind'több mun­ka hárul. Mégis elsőnek mondhatják magukat sok­sok kezdeményezés útra bo­csátásában. A beiskolázási eredményeikkel már évek­kel ezelőtt felhívták ma­gukra a figyelmet. Most, a felszabadulási és Kongresz- szusi munka versenyben in­nen indult el a felhívás a többi adóhoz: a költség, és en erg i a takaró kossági'a, a munka minőségének javí­tásán!. Több százezer forint értékű megtakarítást jelent a hazai gyártású adócsövek hibátlan próbaüzeme, és a műszaki újítói tevékeny­ség. A környékbeli községek iskoláinak rádiói, televí­ziói is csak addig némul- nak el átmenetileg, amíg a hír elér az adpn dolgozó fiatalokhoz. A megyaszói óvoda pedig úgyszintén ne­kik köszönheti a villamosí­tási munkák elvégzését. De, ha kell, a techniku­sok kaszát fognak, és meg­szabadítják az elvadult gyomtól, felmagasodó fűtől az adóig vezető, hatkilomé. teres út mindkét oldalán elgazosodott útpadkát. Ne­hezebb, mint a műszerek­ben bánni, de hát itt jár­nak lei mindennap, ezen a keskeny kis szalagon érke­zik az ebéd. és aligha le­helne megmondani, hogy a mélyen kimaródotl kátyúk, vagy a kerékcsikorgaló ka- n varok veszélyesebbek-e, tol a toronyig. Hát leg­alább látni lehessen az egymást követő kanyarok­ban! Ráadásul jön az ősz, a ködök, a síkosság, a szü- retelők hada. Bent, az adótermekben a televízió műsorának és. az URH-adások programjának részletei ülik meg a legki­sebb zugokat is. Nem bán­tó harsánysággal, nem hangosan, mégis mindent betöltő dinamikával. A csendjük is a nagy hang­versenytermek tapintlíató- an jelenlevő, élő csendjé­hez hasonló. Gubányi János csoport- vezető üzemmérnök az Eurovízió hírkínálatát tol­mácsolja az angol nyelvű felsorolásból. Mint mondja, szeme előtt zajlik minden műszakban a világ élete, és szinte egvetlen, nemzetkö­zileg is- figyelmet érdemlő történésről sem „marad le”. A hőmérsékletre, a pára- tartalomra, a levegő por- tartalmára olyan kényes műszerek, adóberendezések tokaji gazdái közül az egyik brigád már háromszor bi­zonyult, a vállalat legjobb kollektívájának, Nem, a ta­karítás az ő gondjuk, csu­pán annyi, hogy a hagyo­mányosán patikatisztaságú rend őrzői valamennyien. Az URH-programokat su­gárzó, fölötte a televízió egyes, legfölül pedig a Ket­tes programot közvetítő antennák rászorulnak az időnkénti karbantartásra. Nem kevésbé persze azok is. akik ezt az akrobatikus ügyességet, bátorságot kö­vetelő munkát végzik, lit nincs szédülés, magas vér­nyomás okozta tériszony.' Ä magasság az Adriai viz- szintjéhez képest, a tű fo­kán 615 méter. — Veszélyességi pótlékot fizetnek érte — így az egyik szerelő —, de higgye el. egy idő után hiányzik már ez ég és föld közötti izgalom. Mert izgalmasan szép. A lift a nyolcadik eme­leten áll meg, kettényílik a vasrács és valami meg­foghatatlan az “érzés, ami­vel a kör alakú tér érzékel­hető. Persze a torony kö­zepe, a betonhenger itt már képszerűen szűkül, a körterem üvegfala pedig kifelé döntve fut körül. A nyilvánvalóan vízszintes, egyenletes gumipadlón itt mégis úgy léi) az idegen, mint egy szédült narkós, vagy aki más bolygóról ér­kezett. — Ez az optikai csaló­dás még a régi dolgozókat i.s megzavarja, hát még ak­kor, ha erőpróbát tartanak a torony fokán a kemény széllökések ... Innen már csak a telje­sen égnek állóan meredek lépcsőfokok piroslanak. Hi- vógatóan magas a vasiéi­ra, de ezt még a legmaga- bizóbb amatőröknek sem ajánlanák. — Pedig igazán onnan látni jól. hogyan izzanak lel szürkületben Nyíregy­háza, Debrecen és Miskolc távoli pisla fényei, hogy hol vész cl a látóhatár szé­lén a fényes kis csíkká vé­konyuk) szőke Tisza med­re, Nagy József ESZAK.mAGYARORSIÁG 7 A torony Valamelyest hasonló a hangulat ahhoz, mint mi­kor a két „főbékával” ül­lőnk :e rövidnek szánt, de hosszúra sikeredett 'beszél­getésre. Egy miskolci mér­nökkel és egy ugyancsak miskolci „Göndörrel”. Ak­kor, sok-sok évvel ezelőtt ók apostolkodtak a béka- emberkedésért, mármint a könnyűbúvárkodásért, legin­kább saját készítésű, egyér­telműen életveszélyes fel­szereléseikkel. Akkor sokan amolyan habókosoknak tar­tották őket. érthető hát. hogy az újságíróval — a nyilvánossággal — való hi­vatalos. első találkozáskor is inkább védekező állásba helyezkedtek, melyből vi­szont pillanatokon belül át lehet csapni, támadásba. A maguk igazának védelmé­ért.. Csak mellesleg: nem volt szükség sem védeke­zésre, sem támadásra. Most még már bármily védeke­zés, avagy támadás nevet­séges lenne. Könnyűbúvá­rok. békaemberek léteznek, vannak, kellenek, szüksége­sek. Igen, valamelyest ennek a mostani találkozásnak a hangulata is hasonlít ah­hoz a sok évvel ezelőttihez, bár itt, ennél a mostani ta­lálkozásnál merőben más a szituáció. Semmiben sem azonos, csak valamelyest a hangulatban. Mert ennek a mostani találkozásnak a főhőse Alsózsolca egyik nyugdíjas tanára — ki tud­ja, hogy lehet nyugdíjas egy ilyen fiatalos és állan­dóan tevékeny ember, de ez az ő dolga — egészen más érdeklődésű. Minde­nekelőtt fölmegyünk ugye a családi ház — villa — bejárati lépcsőin. Előszoba, ajtó, szoba, annak a falá­hoz simulva szőnyeggel fe­dett. szép, meredély falép- cső, fakorláttal, könnyedén jutunk a tetejére, ott egy másik helyiségbe. Csiga­lépcső ágaskodik előttünk, láncokkal, védett- díszített, fél cipőtalpra való fokok­kal. ezen már jóval körül­ményesebb — legalábbis kezdőkként — feljutnunk, de sikerül. Üjabb helyiség, az ajtón túl \ jókora terasz, azon egy vaslétra, amit be lehet hozni, valahol be­akasztani és indulhatunk tovább, még mindig fölfelé. Aprócska lyukon bújunk ki és ott találjuk magunkat egy szép üvegkupolában Kis szusszanás. csupán any- nyi, hogy az eddig villaná­sokkal rögzített képek elő­bukkanjanak. Illetve ezek­nek egv kis része. Például: szamovár, öreg ingaóra, hosszú szárú pipa, vízpar­tot: ábrázoló akvarellek so­kasága. régi fogas, gyertya- tartók, kovácsolt vas. itt-ott ágyak, könyvek, lámpák, rokka, színes üvegek, meg ki lúd ja mi. Tehát itt vagyunk a ku­polában. Szépen látszik in­nen a falu, meg az ég is. Mert ez az elsődleges. Az égbolt. Jókora cső is pihen itt. jelenleg üresen, mert a tanár úr valamiért kevésnek tartotta a 150 milliméter átmérőt! most inkább 300 mi Iliméi ereset akar, ámbár nem valószín”, hosv itten erősségű csillagászati táv­cső jelenleg létezik szép or­szágunkban amatőrnél. Per­sze. már az eddigi, százöt- venes sem valami gyakori. És azt is megcsinálta, mi­ként nyilván megcsinálja majd a háromszázast. Miért? Ez az. amit nem illik, nem szabad megkér­dezni. Mi is lehelne a vá­lasz? Legföljebb ennyi: csak. És elég is. Minek ezt froclizni? Szereti, ha van. Néni lehetett könnyű meg­tervezni, elkészíteni és fő­ként felhozni ide ezt a ku­polát. De megtervezték, megcsinálták, fölhozták. Daru nélkül hozták fel, be­illesztették a vályúba, gör­gőkkel látták el, hogy for­gatható is legyen. Most ugyan nem forog, mivel berozsdásodott az egész miskulancia, de majd kita­lál erre is valamit a tanár úr. Miként kitalálta azt is, kitalálja most is: miként lehet szemüveglencsékből, műanyag csövekből, ebből- abból megépíteni a csilla­gászati távcsövet. Van itt persze más is. A már említett akvarellek so­kasága. Főként a Sajó- partról, mert a folyó partja nagyon szép. Mert a parti képek nem érzékeltethetik a fenollal, kátránnyal, ki tudja mivel megölt folyót. Viszont: a képek révén jól el tudunk beszélgetni az egykor lampionos csónako­kat hordp, halászoknak, horgászoknak, strandolók- nak, evezősöknek kitűnő helyül szolgáló, akkor még élő Sajóról. A partja most is szép. Egyszer! Hátha! Hátha! Ismét! De ennek a rejtelmes ház­nak valamely helyiségébe, zugába betévedve nézeget­hetjük a fényképeket is. Miként az iménti akvarel­lek, akként a fényképek is saját termékek. Mit őriz­nek a fényképek? Zsúpos, igen-igen szép, öreg háza­kat, mik már nincsenek meg. És: guzsajt, mángor­lót. búboskemencét, tilolót, különleges tűzhelyeket, tá­nyérokat, mezőgazdasági eszközöket, ma már teme­tőben porladó emberarco­kat. Ilyen volt a falu. Ez volt. Nem is olyan régen. Hát ez \'an ebben a ház­ban. És van még közvetlen környékünkön néhány ház — amelynek legalábbis la­kója — hasonló az imént vázolthoz. De még mennyi ilyen ház lehet! Például annak a háznak a lakója, aki — csupán hobbiból — méricskéli súlyra, kerületre a madártojásokat. Mindent pontosan följegyez, elrak. Precízen, hajszálpontosan. Nemrég méltatlankodott: német nyelvű, sok képpel illusztrált könyvet kapott, melyben nagy döbbenetére mindez már meg van csi­nálva! Nem amiatt méltat­lankodott, hogy valaki már ezt megcsinálta, felmérte, hanem amiatt, hogj' mind­ezt nagyon pontosan vé­gezte el! Teljesen egyeznek az ő, saját méréseivel! Ezt nem hitte volna! De mégis: mit akart a saját —irgal­matlanul nagy — melójá­val? Miéri méregetett, gyűj­tögetett, kutatott, éjszaká­zott? Csak. Hogy meglegyen az egész. Tényleg ostoba ''olt a kérdés. Mert miért is ment fel valaki a Hima­lájára? Mert ott van. Vagy: a kőg.vűjtők. Hány, de hány van itt a környé­künkön. Ki alapos után­járással. pontos behátolás- sal, azonosítással végzi, osz­tályozza, házi vitrinjeibe rakja, tudván tudja, melyik milyen korból, honnan való, ki pedig csak úgy gyűjtö­geti. Miért? Csak. Az egyik miskolci fiatalember nem­rég a Krímből hozott egy kétkilónyi követ. Semmi különös nincs rajta, de amúgy szépen lecsiszolódott — lehet: évezredek, évmil­liók óta csiszolódott —szép formájú kő. Mi van még? Kérdezték a vámnál vala- nielyest lehalkitottan. Elő­vett egy másik követ is, bár ez csupán mintegy íéi- kilónyi volt. Azonkívül két inggombot, mert inggombot mindenünnen hoz. Még akart egy harmadik követ is mutatni, de a vámnál nem voltak rá kíváncsiak. De nem ezt sérelmezte. Hanem azt, hogy itthon, a család sem volt minderre nagyon kíváncsi. Pedig a kövek igenis nagyon szépek. Nagyon szépek, különlege­sek. Végül is: mit tegyünk ezekkel a kövekkel, meg a tojásokkal, meg a csillag- vizsgálóval? Meg egyálta­lán: a toronnyal? Legye­nek! Legyenek csak! A békaemberek mindeneset­re már nagyon hasznosak. Priska Tibor A Dantrni-iioy A tavaly őszi hazai len­gyel színházi napok köre­iében Miskolcon is láthat­tuk .a Tealr Powszechny emlékezetes előadásában az Andrzej. Wajda rendezte A Danton-ügy című drámát, amely évek óta volt már műsoron. E művet a 1VU.­gyar Televízió most tévé­filmre dolgozza fel Horváth Z. Gergely rendezésében. Mini ismeretes, edráma új­fajta beállításban ábrázolja Robespierre és Danton kon­fliktusát. Robespierre a tiszta forradalmat védi', míg a tömegek kedvence, a re­mek szónok, de jellenttelen, egyéni érdekeiért harcoló Danton. Robespierre elten igyekszik fordítani a köz­hangulatot. Robespierre ugyan győzedelmeskedik Danton felett, de mint kér­lelhetetlen logika iú. vilá­gosan gondolkodó elme, tudja, hogy a térről előbb- utó'ob őt is magával sodor­ja. A film forgatását a kö­zeli napokban kezdik meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents