Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

1979. szeptember 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 XX2X. bányásznap 00 I (Folytatás az 1. oldalról.) Az intenzív népgazdasági fejlesztés — folytatta a mi­niszterhelyettes — és annak keretében elhatározott ener- g i as ze rke ze t - ko rs ze r űs í t és a múlt évtized .közepén új helyzetbe hozta a szénbá­nyászokat. A fogyasztók át­állítása az akkor olcsón és bőven megszerezhető szén- hidrogénekre magával hozta a szén igények csökkenését, és ezért a széntermelés az idáig folyamatosan növekvő, és eredetileg továbbra is növekvőre tervezett irányza­tát meg kellett törni. A tervszerű termeléscsökken­tést, a felszabaduló bányá­Új diszegyenruhás bányászok Kazincbarcika főterén. Szabados György^felv. szókról való gondoskodást a kedvezőtlen adottságú bá­nyák, bányamezők megszün­tetése és a megmaradó bá­nyák intenzív koncentrálá­sa, gépesítése követte. A bá­nyászok, ha nehéz szívvel is, de fegyelmezetten tudomá­sul vették az adott gazdasá­gi kényszert, és hagyomá­nyos . helytállásukkal hajtot­ták végre feladataikat. Az 1973-as esztendő új korsza­kot indított el az egész vi­lággazdaságban, a kőolaj ár­robbanással kezdődött nyers­anyag-drágulási folyamatát tekintve. Pártunk XI. kong­resszusán hozott határozat feladatul szabta- meg szá­munkra, a. gazdaságosan ki­termelhető ásványi vagyon •fokozott kiaknázását. Ennek szellemében bányászatunk a fellendülés új korszakába lépett. A bányászat kialakí­totta azokat a fejlesztési .koncepcióit, amelyekkel a bányatermékből készülő vég­termékig rendszerbe foglal­tan számítani tudja ásvány- fajtánként a bányászat és feldolgozás mértékét és en­nek legkedvezőbb feltételeit. Ünnepi beszédében a mi­niszterhelyettes hangsúlyoz­ta, hogy igen fontos fejlesz­tési terület a szénfelhaszná­lás módozatainak korszerű­sítése, sót egyre reálisabb igényként fogalmazható meg a szénnek nemesebb ener­giahordozóvá való alakítása is. Az előttünk álló feladat ma már nemcsak az, hogy a villaniosenergiá-növekmény egy részének szénbázisát biztosítsuk, hanem az is, hogy lehetővé tegyük a meglevő szénhidrogén-fo­gyasztók egy részének szén­re történő átállítását, illetve az új fogyasztók jó részének szénbázisra való telepítését. A szénbányászat, ezen belül a Borsodi Szénbányák Vál­lalat közvetlen feladatairól szólva a miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy a terme­lési lehetőségekhez viszo­nyítva, ki kell elégíteni az egyre növekvő szénigénye- ket, és fel kell készülni a VI. ötéves terv, illetőleg az azt követő időszak követel­ményeinek maradéktalan megvalósítására. A feladatok teljesítése hatalmas erőfe­szítéseket, végső soron sza­badnapi ' termelések meg­szervezését kívánta meg. Bá­nyászaink, mint mindig, most is helytálltak. A hazai szénbányászat idei első fél­éves tervét 5f ezer tonnával teljesítette túl. Ebből a bor­sodi bányászok példamuta­tóan vették ki részüket. Ez azért is nagy ’ jelentőségű, mivel Borsod a mélyműve- léses széntermelés közel egy- harmadát adja, és jelentős részben lakossági szénigé­nye kel elégít ki. i A jövőre való felkészülés, és a termelés hatékonyságá­nak fokozatos növelése szempontjából, fontos fel­adatként határozta meg a miniszterhelyettes a Borsodi Szénbányák Vállalat üze­meinek fejlesztését, re­konstrukcióját. A múlt esztendőben kihaj­tott összesen 67 ezer méter hosszú vágat az előző évhez viszonyítva 14 százalékos növekedést jelent. A Borso­di Szénbányáknál a gépi jog­vesztés aránya meghaladta a 7(i százalékot, a gépi rako­dás a 80 százalékot, a gép­pel szállított szén aránya a 90 százalékot. Ez a termelés volumenére, valamint a ne­héz fizikai munka csökken­tésére és a termelékenység alakulására is kedvező ha­tással volt. A Borsodi ( Szénbányák Vállalat igazgatója, Mottos János, a párt- és állami ve­zetőknek telt jelentésében ígéretet' telt arra, hogy a terven felül jelentkező igé­nyeket is kielégítik. Mint mondotta: erre biztosíték az, hogy az I. fél évben a vál­lalat 100 ezer tonna szenet adott terven felül a népgaz­daságnak, és az, hogy a vál­lalat szocialista kollektívái kezdeményezői a kongresz- szusi és félszabadulási mun­kaversenynek, s így bizonyá­ra mindent megtesznek vál­lalásaik maradéktalan telje­sítéséért. Ezt követően dr. Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes és «Monos János, a vállalat igazgatója kitüntetéseket adott át. A vállalatnál összesen 481 dol­gozó kapta meg a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz, 763 az ezüst és 465 az arany lokozatát. Kiváló Bányász miniszteri kitüntetésben ré­szesült 9, a Kiváló Munká­ért miniszteri elismerésben 23 fő. A Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést 205-en, 3 évtizedes munkájukért a vállalat emlékplakettjét pe­dig 142-en vehették át. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Borsod megyei Bi­zottsága, a Kazincbarcikai városi Pártbizottság nevében dr. Bodnár Ferenc. az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a bányásznap résztvevőit, s rajtuk keresz­tül megyénk bányásztársa­dalmát. Ünnepi felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy a borsodi szénbányászok ígére­tében meg lehet bízni, hiszen ez idáig már sokszor tanú- bizonyságát adták annak, hogy ígéretüket, az irántuk támasztott követelményeket maradéktalanul teljesítik. A Borsodi Szénbányák Válla­lat az I. tél évben is túltel­jesítette termelési tervét, mert ez volt az igény. A vállalatnak már van egy „milliomos” aknája, és most, az idén várhatóan lesz egy második akna is. Büsz­kék vagyunk arra — mon­dotta —, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalat egyik kezdeményezője a kongresz- szusi-felszabadulási munka­versenynek. Bizonyára ehhez méltó módon fognak dolgoz­ni. Az idén az első fél évben megyénk ipara jó eredmé­nyekkel járult hozzá a nép- gazdasági tervek teljesítésé­hez, túlteljesítéséhez. Ebben benne foglaltatik a borsodi bányászok kiemelekedő mun­kateljesítménye is. Ezt a ki­emelkedő teljesítményt vár­ja el á népgazdaság to­vábbra is a borsodi szénbá­nyászoktól. Tudjuk, hogy . ,a bányászatban számos objek­tív nehézség, váratlan prob­léma adódhat. Ügy gondol­juk azonban, hogy a vállalat eredményességét nemcsak ezek befolyásolják, ‘hanem esetleges szubjektív okok is. Mint mindenütt, a Borsodi Szénbányáiénál is szükség van továbbra is a munka- és üzemszervezés javítására, a tartalékok feltárására és fel- használására. A megye la­kossága nevében — mondot­ta dr. Bodnár Ferenc — még egyszer tisztelettel köszön­tőm á borsodi szénbányászo- kát, és megköszönöm mun­kájukat. A Bányászhimnusz elhang­zása után a Miskolci Nem­zeti Színház művészei ad­tak műsort az ünnepség résztvevőinek. Ma, szomba­ton kerül sor a Borsodi Szénbányák Vállalat üze­meinél a bányásznapi ün­nepségekre. A Borsodi Szén­bányák Vállalat dolgozói között az idén összesen 160 millió forint hűségpénzt fi­zettek ki. O. ,T. Ércbányászod ünnepe Az Országos Érc- és Ás­ványbányák Rudabányai Mü­veinek dolgozói tegnap dél­után 5 órai kezdettel emlé­keztek meg a múlt hősi har­cairól, az előttük álló fel­adatokról. A helyi művelő­dési házban Bias István, a vállalat Igazgatója tartott ünnepi beszédet, melyben hangsúlyozta, hogy a ruda­bányai ércbányászok hosszú évek után az idén ismét tel­jesítik termelési tervüket. Az ünnepségen került sor a kitüntetések, jutalmak átadá­sára. Az ércbányászok közül ketten kaptak miniszteri ki­tüntetést. négyen vállalati kiváló dolgozó kitüntetést és nyolcvannyolcan vehették át a Bányászati Szolgálati Ér­demérem arany, ezüst, illet­ve bronz fokozatát. A bor­sodi ércbányászok között az idén összesen több mint 8 millió forint hűségpénzt osz­tottak ki. A szocialista brigádmoz­galom szervezésének kezde­tén, a Borsodi Vegvikombi- nát központi javítóműhelyé­ben, a szerkezeti lakatosmü- helvben az elsők között ala­kult meg az Úttörő szocia­lista brigád. Nevükhöz mél­tóan, valóban úttörök vol­tak. csupa fiatal, közülük akkor csak egy lépte túl a negyedik ikszel. Tröszti; Jó­zsef', aki az évek múlásával formálója, alakítója volt en- Tlek a nagyszerű közösség­nek. Három esztendeje, hogy nyugdíjba ment. de azóta nincs olyan hét. hogy tie je­lenne meg a műhelyben, se­gítséget. tanácsot ad és a brigád megbízásából patro­nálja a kazincbarcikai óvo­dákat. iskolákat.. Gyermekjá­tékot. bubákul javít a haj­dani szerkezeti lakatos. •Gondos István főműveze­tő irodája afféle lohad i svai - lása a kollektívának. Itt be­szélik meg a napi teendő­kéi, itt szervezik közösen a napi feladatokát: s a bri­gádtagok idejönnek akkor is, ha valami probléma van. hi­szen a főművezető a legidő­sebb tagja a most is jobbá­ra fiatalokból álló kollektí­vának. Es itt jelentkezik Tra- szik Józsi bácsi is. A mun­káról. a szakmáról.- a szak­ma becsületéről beszélget­tünk. — Ha az ember megöreg­szik, ha nyugdíjba megy, altkor tudja meg igazán, mit jelent a munka, mit jelent dolgozni. A barkácsolás amo­lyan úri passzói. szórakozás; s a magányosság szoronga- tását nem enyhíti a nyugdí­jasklub, az évenként esedé­kes nyugdíjastalálkozó — mondja Traszik József. — Mostanában gyakorta esik szó a munkafegyelemről, ar­ról. hogy ayt mindenképpen szigorítani kell. Persze, hogy kell, de aki nem akar dol­gozni, aki nem szereti a munkáját, az mindig lógni fog, és mindig egyedül ma­rad. Ami ezt a brigádot il­leti, itt valahogy mindig is­meretlen volt a lazsálás, a semmittevés. Ezért hát egyi­künknek sem esik jól, hogy mostanában, hogy úgy mond­jam kabarétéma a magyar munkás és egyáltalán a mun­kafegyelem. De vajon, így igaz ez? Azt hiszem, nem. Mert ez a gyár velünk együtt épült, erősödött, gazdago­dott, ebben bennefoglaltatik kezünk munkája, szorgal­munk, eszünk és becsüle­tünk. Ha itt valaki kilóg a sorból, azt hamar észrevesz- szük. A főművezető a kovács­műhelybe invitál, ahol a bri­gád három tagja a légkala­pácsnál dolgozik. Saválló bé­léslemezt munkálnak meg — szaknyelven szólva — hideg- hajlitással. Az öt milliméte­res acéllemezre iszonyatos erővel sújt le a légkalapács, két ember ereje kevés ah­hoz. hogy tisztességgel alája tartson. •—- Képzelje el — mondja a főművezető —, mi lenne akkor, ha valamelyikük fi­gyelmetlenségből csak egyet­len -másodpercre is elen­gedné a lemezt. Persze, ez csak egy konkrét eset. de ha­sonló naponta megismétlő­dik a közösen végzett mun­kában. S hogy á példánál maradjunk, úgy vélem, jó ha megemlítem a karbamid- üzemi reaktor javításának, illetve felújításának történe­tét. A szóban forgó reaktor a másfél évtizedig tartó üze­melés során alaposan elhasz­nálódott. A szakemberek azt mondtak, hogy ki kell cse­rélni a több tízmillió forint értékű berendezést, vagy a béléslemezt. kell bizonyos szakaszokon beburkolni. Az ezerháromszáz, milliméter át­mérőjű és harminc méter magas toronyban a régi he­gesztések helyeit; kellett be­borítani új béléslemezekkel. A konstrukciós főosztály egy tervet készített, amelyben minden apró részletét ki­dolgozták ennek a fontos munkának, műveletnek. Csak­hogy külső kivitelező válla­lat nem vállalta két fontos szakasz, a reaktor alsó dom­borít része és a felső rész elkészítését. Mint már oly sok alká­lómmal. most is segített: a kollektíva szakismerete, kez­deményezőkészségé. Egy újí­tást dolgoztak \ ki, s ezzel megoldották azt a feladatot, ami sokak szerint megold­hatatlannak látszott. Amire vállalkoztak, tömérdek mun­kába Került. Erről a vállalkozásról mostanában gyakorta esik szó a kombinátban. Érthe­tő. hiszen a karbamidüze- méhez hasonló reaktor kül­földön is csak egyedi gyár­tásra készül, de csak akkor, ha azt évekkel előbb meg­rendelik. Az Űttörő brigád megala­kulása óta hétszer pályázta meg a Vállalat Kiváló Bri­gádja címet. Annak rendje- módja szerint, az illetékesek mindig elvégezték a, szoká­sos értékelést, s azokból ki­derült, hogy eddig minden esztendőben maradéktalanul teljesítette a termelőmunkát segítő vállalásait a kollektí­va. A címet azonban egyszer sem sikerült elnyerni. A mi­értre Molnár István, a bri­gád egyik alapító tagja vá­laszolt. — Az Ütlörő brigád ifjú­sági szocialista brigád. Nem lehetne ifjúsági, ha nem dol­goznának a kollektívában megfelelő arányban fiatalok. Az arányokat viszont tarta­ni kell. A Vállalat Kiváló Brigádja címet csak az a kollektíva nyerheti el, amely­ben szintén meghatározott arányban törzsgárdatagok dolgoznak. Ennek a követel­ménynek viszont nálunk le­hetetlen megfelelni. Hoz­zánk mindig sok fiatal jön. Az utánpótlást a szakmun­kásképző intézet adja. A gyerekek itt dolgoznák a műhelyben, a szakmai gya­korlatot itt szerzik, és mi árgus szemekkel ügyeljük: ki, mire képes, lesz-e belőle jó szakmunkás, jó szerke­zeti lakatos. Mert elsősor­ban ez a fontos. A fiatal szakmunkások nevelésére mindig is nagy gdndot fordítottak. A hajda­ni tizennyolc évesek, akik t riss szakmunkás-bizonyít­vánnyal a zsebükben érkez­tek ide, jó közösségre tálal­tak. olyan emberekre, akik nem sajnálták megosztani a tudást, n szakmái tapaszta­latot. Gondos István igv be­szél erről: — Mindig szerencsés kéz­zel választottunk. Nehéz len­ne felsorolni, hány fiatalt fo­gadtunk be. s akik néhány év elmúltával kiváló szak­munkásként más üzemekbe mentek dolgozni. De hát ez az élet rendje. Az elmúlt évben öt jó szerkezeti laka­tost adtunk a PVC—111. sze­reléséhez. aztán a munka csúcsidejében még hármat. A* brigád jelenlegi felállá­sa arra enged következtetni, hogy ha netán ismét meg­pályáznák a kiváló cinjét, nem sikerülne azt elnyerni. Az összetétel most sem vál­tozott. nehány „öreget” ki­véve. húszéves fiatalokat tar­tanak nyilván. Molnár Já­nos, Jobbágy Sándor, Jaro- bek Oitó most. töltötték be a húszat, a többiek alig hú­szon felüliek. — A tanulókban rs van fantázia — mondja a főmű­vezető. — Hogy úgy mond­jam. már pedzegetik, kóstol­gatják a szakmát, de még jó néhány év kell ahhoz, hogy jó kezű szerkezeti lakatos­sá váljanak. Hogy mennyi? Legalább öt kemény eszten­dő. Tanulni, gyakorlati és el­méleti tudást szerezni, ez lesz a kötelességük. A kö­vetelmények növekednek, s ezzel igyekeznek lépést tar­tani. Több brigádtag szer­zett technikusi oklevelet, vagy valamilyen szakközép- iskolában gyarapította tudá­sát. Legutóbb közösen hatá­roztak arról, hogy . ismét megpályázzák a Kiváló Bri­gád címet. Közösen dolgoz­ták ki vállalásaikat, s azok­nak jó részét már teljesítet­ték. Nincs ok a szégyenke­zésre, már ami a munkát il­leti. A tervek szépek és tud­ják, hogy meglehetősen ne­héznek ígérkezik az a né­hány hónap, ami az eszten­dőből még hátra van. Tud­ják viszont azt is, hogy a Kiváló Brigád címet nemigen nyerhetik el. Akkor viszont miért pályáznak? — kérdez­tük László János brigádve­zetőtől. — Megszokásból. Jó alka­lom ez önmagunk megmé­rettetésére, hogy mire va­gyunk képesek. Szarvas Dezső Betakarítás előtt Az egyik legértékesebb ipari növényünk, a napra­forgó betakarítása kezdődik (van, ahol már megkezdő­dött) ezekben a napokban megyeszerte. Az idei 'betaka­rítás sikerét, a következő esztendők gazdag terméseit is célozta az a szakmai ta­nácskozás és bemutató, ame­lyet a tömöri Petőfi Tsz-ben rendeztek meg a napokban. A szakmai előadásokat gya­korlati bemutató követte, ahol a tömöri gazdaság nap-" raforgó-termesztésével, vala­mint a termesztés gépsorai­val ismerkedtek meg a részt­vevő szakemberek. Idén ősszel jó napraforgótermés ígérkezik Tonioron. Képünkön a két szakember egy Remii fajtájú tányért mustrál elégedetten.

Next

/
Thumbnails
Contents