Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1979. szeptember 23.; vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Vilencei-tő és az iíeienforgoiom A Velencei-tó ismét „di­vatba jött”. Csodálatos szép­ségű környezete évről évre nagy számban vonzza a belföldi és külföldi turis­tákat, üdülni, pihenni vá­gyókat. Budapest és Székes- fehérvár közelsége valósá­gos üdülőparadicsommá változtatta. Mindezt figye­lembe véve, a Miniszterta­nács ebben az esztendőben a velencei-tavi tájegységet a Balaton után a második kiemelt üdülőkörzetté nyil­vánította. A Velencei-tó viszonylag .rövid idegenforgalmi múltra tekint vissza. A két világ­háború közötti időszakban jelenlek meg az első nya­ralók a tó partján. De je­lentős dinamikus fejlődése csak 1958-tól következett be, amikor megalakult a Ve- ience-tavi Intéző Bizottság. Lényegében ettől az idő­szaktól kezdve beszélhetünk átgondolt, tervszerű és tu­dományos fejlesztésről. A fejlesztési tervek az ide­genforgalmi érdekek szol­gálatán túl, a természeti környezet, értékeinek meg­óvásáról is gondoskodnak. Lényegében ez az összehan­golt gondoskodás teszi or­szágosan kiemelt nagy be­fogadóképességű üdülőkör­zetté. Szerencsés fekvése Bu­dapesten és Székesfehérvá­ron kívül nagy szolgálatot tesz a dunaújvárosi, a ta­tabányai ipari centrumok, üdülni, pihenni vágyó dol­gozóinak is. Kedvező idő­járás esetén a tó hétvégi forgalma eléri a 80—100 ezer főt is. Ezzel óriási mértékben tehermentesíti az amúgy is — szinte egész- ' ségtelenül —, túlzsúfolt Ba­latont. A tó déli partján, Velen­cétől Dinnyésig, teljesen összefüggő üdülőközségek várják a vendégeket. Ezen a partszakaszon sok ezer víkendház, hétvégi nyaraló, vállalati, szövetkezeti üdü­lő, turistaszálló, és más ide­genforgalmi létesítmény épült az elmúlt években. A tervek, a közeljövőben termálfürdő építésével is számolnak. A Gárdony kör­nyékén felszínre hozott megfelelő mennyiségű és hőfokú termálvíz lehetősé­get ad erre. Ennek haszno­sítása azt jelentené, hogy a jelenlegi nyári főszezonra koncentrálódó idegenforga­lom „széthúzódna” az egész naptári esztendőre. A tó és környéke nagy lehetőséget kínál a sporto­lásra is. Az első helyen a vitorlássport áll. Ebben az évben például 250-en ver­senyeztek a tó víztükrén, a Magyar Vitorlás Szövet­ség fennállásának 50. év­fordulója tiszteletére rende­zett ünnepségen. Már évek óta kiváló eredménnyel működik a Velence-tavi Vízisport Iskola, amely 6— 18 éves korig biztosítja a fiatalok szervezett képzé­sét, három olimpiai szám­ban : evezés, kajak-kenu és vitorlás szakágakban. Je­lenleg ‘100 sportoló képzése folyik az iskolában. Tavasz­tól őszig vízen, télen pedig tanmedencékben és torna­termekben végzik gyakor­lataikat az intézet növen­dékei. Érdemes tehát felkeresni hazánk e szép tájegységét és gyöngyszemét. W. ti. JiuÉnsépI mérd maiad” bábonyi Déryné Művelődési A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete, BVK és ÉMV Szakszervezeti Bi­zottsága, a KISZ két nagy­üzemi bizottsága, a két vál­lalat művelődési bizottsága, valamint a kazincbarcikai Radnóti Miklós és a Sajó­Haz 1979—1080-ra meghir­dette a „Mindenséggel mérd magad” című kulturális mozgalmat. Ennek célja se­gítséget nyújtani a szoci­alista brigádok és KISZ- alapszervezelek kulturális vállalásainak tel j esi léséhez; rendszeres kulturális prog­ramot biztosítani a munka­versenyben részt vevő kö­zösségeknek; az általános és szakműveltség tovább­fejlesztése egy ismeretbő­vítő, ismeretfelújító mozga­lom keretében. A mozgalom 1980. május 30-ig tart. A magyar film-szaksajtó átszervezése során elsőként a Filmvilág című. koráb­ban kéthetenként megjele­nő lap újult meg. Szeptem­ber 16-án jelent meg az el­ső új külsejű és tartalmú száma. Ezentúl havonta egyszer jelenik meg. hat­va.mégv oldal terjedelem­ben. és az első számból megitélhetően igen sokszínű tartalommal. Filmművészeti folyóirat je egéből adódóan sok filmkritikát közöl, de emel­lett készülő filmekről na­gyobb beszámolókat, egyes filmek hosszabb, elemzőbb méltatását, cikkeket, film­hez közelálló emberekről művészportrékat, rendezők elgondolásait. emlék íráso­kat. sőt filmforgalmazási témájú írást is találunk az első számban, amelynek sa­játossága —, s ennek he­lyét feltehetően később más tartalmú körkérdés foglalja el, — hogy igen sok embert megkérdeztek, hogyan szerkesztené ő az új Filmvilágot. Sokszínű, olvasmányos, ugyanakkor igen tartalmas lap született. Talán többet talál benne a filmművészei iránt intenzívebben érdek­lődő szakember, mint ko­rábban, ugyanakkor a nagyközönség számára is érdekes, olvasmányos a lap. Ha hiányolhatunk va­lamit belőle, úgy az a te­levízió filmjeivel való fog­lalkozás, mert abból vi­szonylag kevésre jutott hely és erő. Mindössze két televíziós műsortípusról ol­vashatunk értékes cikkeket. Ha a filmművészet irán­ti érdeklődést nemcsak éb­ren tartani, hanem fokozni akarjuk, akkor ahhoz az új Filmvilág értékes segítsé­gül szolgál. számoljak veled! Dögölj meg, te bitang! Ütött, és Balajlinak is vége lett. Aztán Szuromi következeit, majd Benedek, Kerényi, Szalay,' Sóhajné, Pék né. és hajnal felé fel­számolta az egész - vállala­tot» Izgatottan, kipirult arc­cal. egy vadász megszállott dühével vegeZte az irtást, és a zümmögés egyre hal­kult, a koncert abbama­radt, míg végül csak egyet­len muslica röpködött, dön- gicsélt a konyhában. — Félsz,, .igazgafó kar­társ? — kérdezte a beosz­tott, és a győztes önelégült­ségével figyelte az árván köröző bogarat. — Ne hidd, hogy megmenekülsz! A ke­zemben vagy, véged, te Né­ró! Mióta várok már fize­tésemelésre, jutalomra, vagy akár csak egy jó szó­ra is...? De te úgy néztél át rajtam, mintha pausz- papírból lennék és jófor­mán azt sem vetted észre, hogy vagyok! Persze, mert nem sündörgök mindig a közeledben, nem köszönök napjában tízszer, megelég­szem azzal a csekélységgel, hogy dolgozom! Igen, mint most is! Éjszakába nyúló túlórát végzek és ezért mi a hála...?! Semmi! Hát akkor pusztulj te is a töb­biekkel együtt! Felemelte a papírcsapót, megcélozta a magánosán keringő muslicát és már üt­ni készüli, amikor hirtelen megállt a keze a levegő­ben. Úristen, meg van ő őrülve?! . Le akarja ütni az ‘igazgatót? És mi lesz, ha mindez a fülébe jut? Ha megtudja ezt az egész va­dászató!?! A konyhaablak nyitva, hátha valaki kit'ü- lelle. hiszen elég hangosan verekedett itt ezzel a te­mérdek muslicával...! Hogy kerülhette el ez a fi­gyelmét?! Most jut eszébe, az első emeleten lakik az a Panyolái, rossz alvó és úgy tudja, a felesége révén rokonságban is van az igazgatóval. Ez ugyan nem biztos, de könnyen megle­het. Valakitől, mintha egé­szen pontosan így hallotta volna. Az ablakhoz'ugróit, kiné­zett. Az öreg bérház csen­des voll a hajnali deren­gésben. a téglalap alakú, macskaköves udvaron még nem kopogott keresztül senki, és hiába meregette a szemét, Panyolait sem látta az ablakban könyö­kölni. De a függöny — úgy rémlett előtte —, mint­ha meglebbent volna és olyan furcsa alakzatot öl­tött, akár egy hatalmas fül. Rémülten botorkált visz- sza az asztalhoz. Pillantása az árván köröző muslicára rebbent, és úgy érezte, hogy ez a piciny bogár idő­közben sajátságos változá­son esett át. Hirtelen meg­nőtt. kiterebélyesedett, em­berré formálódott, "nagyon ismerőssé, pontosan- olyan­ná, mint... mint az igaz­gató. És mintha már az röpködne itt, pocakjával az egyik faltól a másiknak ütődve, magasan a teje fö­lött. — Igazgató kartárs — nyögte a beosztott, szeméi alázatosan a muslicára füg­gesztve —. nagyon kérem, ne vegye komolyan ezt az egészei... hiszen csak vicc volt... egy kis játék ... ár­tatlan szórakozás ... És ne­kem az igaZán eszembe sem jutott, hogy az igazga­tó kartársat is .. . Ugyan még elképzelni se mernék ilyet — tessék nekem ezt elhinni... És én továbbra is csak a vállalat érdeke­it... Igen,, úgy mint eddig, sőt ha lehet akkor még jobban ... A muslica beleegyezően zümmögött, és mintha el­lenőrizni szeretné a számí­tásokat, a papír sarkára röppent. Nulla meg nulla — kapott a toll után a be­osztott, mint egy léchéjéi bliccelő diák. és aztán gyorsan, pontosan, ahogy szokta, utána irta a vég­eredményt, is — az annyi mini: nulla. Meiey István: Vázlat A nyomdagépek birodal- mábun, a betűk világában élni és dolgozni nem egy­szerűen csak kenyérkerese­ti lehetőség, hanem meg­tisztelő, nagy felelősséggel járó hivatás. Aki ezt nem­csak érzi és tudja, de gya­korlati tettekkel is kifeje­zésre juttatja, az mind erő­sebb szálakkal kötődik e munkahelyhez, az alkotó ember örömével tesz eleget kötelességének. Nemcsak a mindennapi munkában, munkaköri feladatok vég­rehajtásában dolgozik a nyomdászattól elvárható színvonalon, hanem hűsé­ges ápolója a hagyomá­nyoknak, őrzője a hagyo­mányokat jelentő értékek­nek, mindannak, amelyek­nek segítségével nyomdász­nemzedékek nőttek fel. Az öregek, a veteránok a megmondhatói annak, mi­lyen volt a nyomdászat Borsodban is húsz-harminc, vagy ötven évvel ezelőtt. Olyan nyomdagépekkel dol­goztak, amelyekből ma már alig-alig akad néhány, s ha fellelhetők valahol, azok már szinte muzeális érté­keknek tekinthetők. Jól tudjuk, hogy a megye leg­nagyobb nyomdaüzemében rendelkezésre álló gépek és berendezések már nem te­kinthetők a legkorszerűb­beknek, de lényegesen mo­dernebbek a húsz-harminc évvel ezelőtt használatos nyomdagépektől. Feltétlenül helyénvaló lenne, ha valaki, valakik, netán egy arra jogosult és illetékes szerv igyekezne gondozásba venni a ma már félredobott, esetleg a MÉH- nél értékesítésre ítélt „ve­terán” berendezéseket. Ugv anis nem akármilyen értékekről van szó. Nyom­dászoktól hallani, hogy o Borsod megyei Nyomdaipa­ri Vállalat pataki üzem­egységében még mindig ta­lálható készlet az úgyneve­zett héber írásból. Éz a faj­ta betűtípus országosan is ritkaságszámba menő ér­téket jelent, még akkor is. ha ez a betűpark netán hi­ányos lenne. Nem ártana utánanézni annak sem. hogy mi lelt a sorsuk a ré­gi regáléknak, betűszekré­nyeknek. és az olyan betü- típusoknak. amelyeket un­nak idején a nyomdászat mesterei maguk öntöttek. Mindaddig ugyanis, amíg nem volt kialakult szab­vány, a mai értelemben vett betüöntésről és ellá­tásról beszélni nem lehetett. Igen érdekes típus például az úgynevezett angol írás, ecsetirás, telex-gépírás, iniciálék stb., amelyből — e sorok írója tanúsíthatja — van rendelkezésre álló készlet, amit igen ritkán használnak. Értékes relik­viának tekinthető az úgy nevezett tégelysajtó is. amit mintha mindenki elfeledett volna, pedig a története iz­galmas és tiszteletre méltó. Ebből a gépből 1973-ban a sárospataki nyomdában még négy darab volt. A legfrissebb információk sze­rint jelenleg már csak egy darab van, az is félredob­va, elhanyagolt állapotban. Pedig ez a gép évtizedekig dolgozott, nyomdászgenerá­ciók tanultak mellette segítségével. A mai fiatalok talán nem is ismerik, eset­leg csak az iskolában, vagy éppen a tankönyvekben hallottak, olvaslak róla. Ugyanez a helyzet az A/4- es automata géppel is, amely a termelést illetően nem túl nagy kapacitású, de érték, még akkor is. na ennél a berendezésnél tíz­szer nagyobb teljesítőké- i pességú berendezések van nak manapság. Ahhoz természetesen, hogy ezek az értékek n menjenek veszendőbe, szor­gos. elmélyült és rendsze rés gyűjtőmunkára lenne szükség. A nyomdászuk kö­zött is bizonyára lenne mint ahogy van is —. olyan dolgozó aki szívesen vállalkozna erre a feladat­ra. ha megfelelő megbízás­sal rendelkezne. Ezek a gé­pek. berendezések a ritka­ságszámba menő betűkész­letek. könyvkötészeti mun­kák. slb. öt-tíz év múlva, vagy még később olyan ér­téket jelentenének, ame­lyekkel joggal lehetne büsz­kélkedni. Nem lehet viszont büszkélkedni azzal, ha — akiket illet —. hagyják, hogy parlagon heverjen mindaz. ami a borsodi nyomdászat hagy omá nya i - nak ápolását és őrzését je-, lenti. T. F.

Next

/
Thumbnails
Contents