Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1979. s-i#p*emb©f 23., vasárnap

ÉSZAK-MAGYAR ORSZÁG 3

relÉí1

A vasúti hídon állok. Éjszaka van. Alszik a város. A hazak ablakszemei a hideg, csillagos égbolt kepét tükrözik vissza. A Bükk mögött regen lebukó nap szerepét a rendező pályaudvaron a karcsú tornyokra szerelt reflektorok vették át.

Egyik reflektor tényének sugara szemembe vág. Mintha ezt éreztetné velem: itt összeolvadnak a nappalok az éjszakákkal, itt örökké éberek az emberek, nincs, nem lehet pihenés . ..

Dobos Emillel, a rendező pályaudvar vezetőjével lépkedünk a gurítási központ, vagy ahogy ők nevezik, a kis dominó fele. A sínek mellett félrehúzodunk. Kétezer lóerős Diesel-mozdony — a vasutasok Szergejnék becézik — erős dübörgéssel rohan az emelkedőn fölfelé. Roppant mennyiségű vagont húz maga után, olyan érzésem támad, hogy a vonat eleje már Nyéknél van.

A háromszintes kis dominó egyik irodájában Jakab István, állomási irányító hajlik nagy elmélyüllséggel az íróasztal fölé. Ö az irányító agy egyik sejtje.

— Van egy kis számítógepünk. ennek segítségével készítjük el tizenkél-tizenkét órás időszakokra a vonatforgalmi tervezést. A hely- p.etjegyzék, a befutott kocsimennyiség alapján állítjuk

i. -össze az irányvonalokat. Azt ''.ás kiszámítjuk, hogy melyik Hegkedvezöbb útvonalon, t «.rendező pályaudvar érin lé- , se nélkül érhet célhoz a szerelvény. Segítünk más igaz- catosagnak is, Például éppen most indult útba egy szerelvény Székesfehérvárra, a főváros tehermentesítése vegeit, itt, mi állítottuk ösz- sze...

I Áz egesz rendezőt át- meg átszövik a hangszórókból kiárado hangok. Tolmácsolják :

. — Négy rakott kocsi a hörzonnyolcasra.

— Négy rakott kocsi a hu- »zonnyolcasra.

— Három üres a Hzen- harmasra.

— Három üres a tizeri- hármasra.

A guritásvezetö egyezteti a rendezési tervet a vá- gányl'ékezökkel, azok beprogramozzák es visszaigazoljak. Miért kell ehhez a bómbölö hangszóró? A sarusok így előre tudják, hogy a legyezöszeruen szétterülő vágányhálózatra, milyen sorrendben gurulnak be a kocsik. Most egy mondat nekik is szól:

A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek kizárólag csak mezőgazdasági tevékenységből megélni nem képesek. Ez a felismerés vezérelte az ároktői Dél-borsodi Termelőszövetkezet vezetőit akkor, amikor elhatározták a műszaki föágazut, ezen belül is az ipari tevékenység fejlesztését.

A műszaki föágazat fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges személyi feltételek Ároktőn 1971! óta nagymértekben megjavultak. Míg korábban szakmunkás vezette az ágazatot, most ugyanitt három gépészmérnök, egy üzemmérnök és kél technikus dolgozik. irányítja a 13(1 fős műszaki gárdát.

t A Dél-borsodi T.sz ipari tevékenységéhez, különösen a beindításkor nagy segítséget. önzetlen támogatást kapói! a Miskolci MEZÖCEP- tel, a Beton- és Vasbeton— Vigyázz, hosszabb sünit légy!

Maradjunk a teraszszerű résznél. Az asztalkezelö a mikrofonhoz hajlik, vonalszámot mond. s hozzáteszi:

— Gyuri, ha ráakadt, lehet húzni.

Az asztalkezelő. Soltész János, sok érdekességet tudna elmondani. Például a régi gurító épületéről, amelyből már csak romok vannak. Amig az működött, huszonegy kézi valló volt. A váltókezelők több kilométert futottak naponta, és rohangállak a mozdonyokhoz is. hiszen azok vezetői a gépek zúgása miatt nem hallhatták a hangszóróból kicsapódó utasítást. Most Soltész János egyetlen gombnyomással a váltók egész sorát állítja át, ezt fényjelzések tudatják a mozdonyvezetőkkel, akikkel rádió adó-vevővel van közvetlen kapcsolatban.

A fény ismét villan ..

Egy kis statisztika. Az ötvenes évek közepe felé adták át a guritól. s a vá- gánylekezö berendezési: napi 11500 kocsi rendezését garantálták. Akkor 3-10 ember dolgozott, ma 370. S most az őszi forgalom csúcsának kezdetén nagyjából napi kel- ezer kocsit gurítanak. Vigyázat, a statisztika csal. Akkor a kocsik átlagos raksúly-terhelése 18 tonna volt, ma nagyjából 40 tonna, vagy több is. hiszen az akkori maximális Ilii tonnással szemben ma 00. sót 80 tonnás kocsik is futnak. így a gurító ma löbb mint' kétszer annyi súlyú áru rendezésére alkalmas, s a vasutasok „terhelése'’ is nagyjából ennyi. S mit mond Dobos Emil ?

— Meg van szabad kapacitásunk. Ha fokozódik az őszi szállítás, naponta kétszáz-háromszáz kocsival többel tudunk gurítani, rendezni.

Hogyan beszél e munkáról Fónagy Dezső, a zömök, középkorú sarus, akit több társával együtt hol a hőség, hol az eső, a köd, á ho, a fagy tesz próbára.

— 1963 óta vagyok sarus. Meg vagyok elégedve a munkával, a megbecsüléssel. Böcsön lakom. Építkeztem, s ehhez hetvenezer forint kölcsönt kaptam a MÁV-lól. Hát ezt le kell dolgozni. Veszélyes, de nem rossz munka ez. Szívesen csinálom. Ha kell saruzok, ha kell kocsirendezőként dolgozom.

A másik ember, Frank János kocsimester Erdöbéipari Müvek Miskolci Gyárától, a Miskolci Vasipari Ktsz-től és a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezettől.

Jelenleg lakatos-, forgácsoló- és fűrészüzem működik Ároktőn, de kísérleti stádiumban van már az akr mihiumönlö üzem is. Gyári, mányaik közöli darupályák, elektrofilterek. csötartó hidak és forgácsolással készülő különböző gépalkatrészek szerepelnek, a fűrészüzem elsősorban raklapokat készít holland és nyugatnémet exportra. Míg tavaly a szövetkezel ipari tevékenységéből származó termelési érték 4.5 millió forint voll, addig az idei esztendőben elérik a !) milliós termelési értéket.

A szövetkezel új, egyelőre kísérleti stádiumban levő próbálkozása az alumínium- öntő üzem. A jövőben ezl szerelnék Lő profillá fejleszteni.

(ha)

nyerői jár be. Bizony nem kis fáradtsággal jár ez! Ha nappalos, reggel fel négykor indul, és éjjel fél tizenegyre ér haza. S mégis mit mond?

— Hatvanegy óta dolgozom itt. Hogy szerelem-e a munkám? Ha nem szeretném. nem volnék ill. Kettős feladatom van: hu kell, mint most is. tolatásvezető is vagyok. Mikor a legrosz- szabb? A hideg, ködös éjszakán, amelyből Miskolcon ősszel, télen, tavasszal bőven akad. Van egy nagy segítőtársam — mutatja a vállára szerelt rádió adóvevőt. Mintha csak megrendelésre tenné, beleszól a mikrofonba:

— Jól van. az egyes tartalék álljon meg.

Ez a ’ mozdonyvezetőnek szól. Egy kapcsolás, s a következő mondatot a nagy in legra-dom inóban szolgálatot teljesítő hallja.

— Engedélyt kérek, hogy az ötszázas a váltóra húzhasson.

Meghallgatok egy még idősebb vasutast. Konecsni Sándornak hívják, váltókezelő, s ö az Április 4. brigád vezetője.

— 1941. január 20-a óta dolgozom a vasúion. Elég körülményes, mert kevesen vagyunk. Jelenleg is egyedül teljesítek szolgálatot. Két feladatot végzek, hol váltókezelő. hol tolatásvezető vagyok. Szerettem és most is szeretem ezt: a munkát. Talán. ha kel év múlva nyugdíjba megyek, nehéz lesz vasút nélkül az élei. A munkámat értékelik. Kél eve a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntetlek ki ...

Már haza indulnék, de az éjszakában élő, viliódzó lények. a vasúttal * összekötő lathatatlan kapcsok még visz- szalartanak, mintegy emlékeztetve a v Koncz Zoltánnal. a Tiszai pályaudvar állomási önökével való beszélgetésié.

— Naponta 190 személy- szállító vonat melléit százötven—száznyolcvan tehervo. nat érkezik, indul, halad át az állomáson. Ennek nagyobb részéi itt gurítjuk, rendezzük. Az igazgatóság áruforgalmának 50—00 százalékát a pályaudvar bonyolítja le. Mi a legtöbb áru? Kohászati alapanyag, érc, koksz, dara- bosilmány. mészkő, kohászati. gépipari, vegyipari termek, tüzelő, és építőanyag, közte kavics, ami ebből exportra is megy, mezőgazda- sági áru, Zöldség, gyümölcs. Hadd mondjam el, hogy ez. év nyolc hónapjában a HCM-böl 003 tonna cementet szállítottunk el. annyit, mint 1977-ben egész évben. Az áruforgalom további növekedésével számolunk, bízom benne, hogy minden igényi ki tudunk elégíteni. Optimista vagyuk, mert a vontatási főnökséggel közösen vállaltunk többet 'a párt- kongresszus és a felszabadulási jubileum tiszteletére, s ennek íratása már érezhető a mun kába n.

Elmerengek a vasúti hídon. A gurító felól nyugodt, határozott hangú utasítást sodor felém a hűvös szél.

— ül rakott a harmincasra.

— Öl rakott a harmincasra.

A fénysugár újból rámvillan. vagy csak én érzem Így? Mintha biztatóan hunyorítana. A vasút él. lélegzik. dobog a szive, éjjel-nappal lüktel az ere, és akik a véri adjak bele, hivatásukul szerető, egyszerű és többnyire „névtelen” emberek.

Csorba Barnabás

Ember és acél (3.)

Próba közben Fotó: Kovács Attila

Üjra a martinban. Nem mondom, hiába is mondanám, hogy ismerem a mariim. Emlékszem még rá, hogy itt minden vas meleg, minden lépés megfontolandó, minden apró figyelmetlenség esély arra, hogy veszélybe kerüljünk. De most nem is lenne módunk erre. A rendészet embere szigorú következetességgel fejünkbe nyomja a „kobakot”, azaz a fehér műanyag sisakot, másik kísérőnk, Brokmann László kemencesori üzemvezető pedig óvatos szemmel kíséri minden mozdulatunkat.

— Amikor átveszem a műszakot — mondja —, a legelső dolgom megkérdezni: történt-e valami? Mindenki lud.ia. az esetleges balesetekre vagyok kiváncsi. Nem tagadom, némi szorongassál kérdezem ezl. mert én is láttam már megégeti emberi, és tudom, nincs ennél szörnyűbb baleset. Szerencsére, az idén csökkent a balesetek száma, és súlyossága is. A meggondolatlanság, figyelmetlenség egyébként a fiatalabbakra sokkal jobban jellemző. mint az idősebbekre. Bíznak erejükben, ügyességükben. s aztán elegendő csak egyetlen rossz lépés, és máris roppan a csont, zúzódik a láb. Éppen ezért a 111. negyedével kineveztük munkavédelmi negyedévnek. A szocialista brigádok munka- védelmi felajánlásokat tettek. a benevezési lapokat elkészítették. most értékeljük azokat. A hónap elejétől ebbe a munkába bevontuk a KISZ Radar-mozgalmat is. Várjuk észrevételeiket, javaslataikul. s természetesen az intézkedések se maradjanak majd el. Rendszeresen m u n k a v ed el mi őrjáratokat szervezünk, amelyeknek tagjai ha kell. naponta többször is. folyamatosan, „kíméletlenül” figyelmeztetik a dolgozókai a védőeszközök, védőruhák használatára, helyes alkalmazására.. Elnézőek — ezt igazolja a múlt — sohasem lehetünk.

Mire is vagyunk most kíváncsiak? A pillanatnyi, napi helyzetre. Lapunkban jóformán napról napra beszámolunk a kombinált acélmű építkezéséről, a nagyberuházás eredményeiről, gondjairól. s közben mintha megfeledkeznénk arról. hogy üzembe lépéséig még a régi acélmű dolgozik, itt termelik meg azt az egymillió tonna acélt, amelyre az i’den szükségük van a csillapíthatatlan étvágyú hengersoroknak, kovácsmühelyeknek.

— Milyen volt az első fel év ?

— Az év első hal hónapjában. gyáregységünkben — válaszol az üzemvezető — összesen 503 ezer tonna acélt állítottunk elő, majd 7000 tonnával többet az előirányzottnál. Ebből a martinaeél- mű termelése 403 ezer tonnát lett ki, amely szintén magasabb a tervnél. Közel százszázalékos volt a programszerűségünk. ami azt jelenti. hogy hajszálpontosan olyan összetételű és minőségű acélt csapoltak mint amilyenre szükség volt. Az országos feladatokból mi is kivesszük a részünket. Elsősorban azt az ésszerű anyag- és energiatakarékosságot „nyúzzuk” szinte az unalomig. de meg is van az eredménye. Az első lel évben

lóbb. mint kétmillió forintos, energiamegtakarítási etilünk el.

— Hogyan sikerült ezt elérni ezekkel a regi. megkopott berendezésekkel?

— Igaz, nem új a martin, de vannak benne uj gépek, s ami a fontosabb, új műszerek. amelyek segítségévéi pontosabban beállíthatjuk a tüzelést, ellenőrizhetjük az adag hőmérsékletét. Az emberek is megtették a magukét. Nem „áldozatos” munkáról beszélünk, hanem arról. hogy mindenki tisztességgel elvégezte a feladatat, s egy keveset még „rá is tett a lapáttal''. Az eredmények viszont gyakran nemcsak az emberektől lugge- nek. Ha „rakoncátlankodik” egy kemence, többszörösen meg kell vele kínlódni, ha pedig „beáll”, mint most a kilences, akkor szinte öröm mellette dolgozni.

Elmegyünk tehát a munkában élen járó. de sorrendben utolsó kemencéhez, ahol most éppen az utolsó simításokat végzik az adagon, hiszen jó egy óra múlva csapolnak. A kék szemüveg segítségével bepillanthatunk a kemence belsejébe, látjuk a fortyogó salakot,' s felette a vörös párát, az acél páráját. Ez a brigád egyébként a fiatalok brigádja. Az olvasztár, Fischer Sándor is innen van még harmincon. Battári Miklós pedig nemregiben végzett a kohóipart technikumban.

— Egy éve dolgozom itt — mondja —. enyem az első segéd beosztása, azaz én vagyok a mindenes a kemencénél.

Kérésünkre kitesz a 130 tonnából, talán fel kilónyit, azaz egy mesteri szikrapróbát. Mozdulatai gyakorlottak, és biztos benne, hogy az új acélműben sem fog maid szégvent vallani.

Rajczi Sándor, a hátsósegéd. egv másik nemzedék - hez tartozik. Vonásai igazi martinászarcról tanúskodnak, a tűzben tűzhöz edződött emberéről.

— A martinásznak itt meg szinte együtt kell élni, lélegezni az adaggal, sok minden függ az embertől, a hozzáállástól. így lesz ez az új acélműben is. de úgy érzem. ott valahogy egészen másképp . ..

Ott valahogy egészen másképp . ..

De ott is acélt kell előállítani. Jobb körülmények között, de többet, jobbat.

Udvardy József

ió legei ten a legoicsH takarmány

Gyepgazdálkodási tanácskozás Kenézlön

Több szerv rendezésében nagyon hasznos, jól sikerült gyepgazdálkodási , tanácskozást és bemutatói rendeztek a kenézlöi Dózsa Tsz-ben. Bodnár Lajos, a Dózsa Tsz föagronómusa ismertette a szövetkezel . gazdálkodásának körülményeit, ezt követően Fehér Attila gyepgaz- dálkodási felügyelő „Gyepgazdálkodásunk időszerű kérdései” címmel tartott előadást. Kiemelten foglalkozott a gyepnövények faj - és fajtakérdésével, a szakszerű tápanyag-gazdái kodással. öntözéssel, valamint az okszerű gyep hasznosítással. A tanácskozás harmadik előadója Danlcó Bertalan, a vendéglátó tsz főállal tenyésztője voll. Konkrét gyakorlati megoldásokkal es szakmai fogásokkal tűzdelve ismertedé üzemük legelle- tésre alapozott tejtermelésének tapasztalatait, eredményeit-.

Farkas András, a Borsod megyei Takarmányozási és

Állal tenyésztési Felügyelőség igazgatója, a tanácskozás levezető elnöke zárszavában a megye gyepgazdálkodásának legfontosabb feladatairól tájékoztatta a résztvevőket.

A gyakorlati bemutatóra a szakosított tehenészeti telephez csatlakozó öntözött gyepterületen került sor. Itt a tehénállomány legeltetese sávos adagolást! legeltetési módon történik. AVP—11. típusú villamos karám segítségévei. Figyelemre méltó, hogy az 1973-ban telepített 73 hektár gyepterület a legeltetési idény egész idején tedezi a szakosított telep tehénállományának lömegta- karmánv-szükségletét.

A nagy adagé műtrágyázás és öntözés együttes eredményének tudható be. hogy a legelöterülel évenként négy-öt növeriék termést ad. A bemutató résztvevői Iáiba dák. hogy ilyen lel telelek mellett a gyep szeptemberi ötödik növedéke is jó minőségű. s azt az állatok jóízűen fogyasztották. A gyep, mint a legolcsóbb takarmány, a kenézlöi Dózsa Tsz-ben is bizonyított: mázsája 10—12 forintba kerül. Nagy szerepe van ennek a legelőnek abban, hogy a tejértékesítési prémiumot az üzem évek óta szinte maximális mértékben ki tudja használni, s ez évente közel 3 millió forintos többlet árbevételt jelent.

A tanácskozás során elhangzottak és látottak egyértelműen azt igazolják, hogy a gyepben rejlő lehetőségek kihasználása esetén nagyon sok üzem gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben tudna előbbre lépni. A gyeptelepítés, a jó gyeo- gazdálkodás anyagi kihalása kismértékű, viszont a megtérülése gyors. Ezért indokolt az elvárás, hogy mielőbb szemléletváltozásnak kell bekövetkeznie a megye üzemeiben a gyepgazdálkodás terén..

flz ipari tevékenység fejlesztése íróin