Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
1979. augusztus T2., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Van visszaút Az italos ember mindéit-' kit hibáztat gondjaiért, bajaiért, csak önmagát nem. Ez a fajta magatartás az alkoholista lélektanához éppúgy hozzá tartozik, mint a mértéktelen ivászat, az ebből fakadó agresszivitás vagy búskomorság, igen gyakran az öngyilkosság gondolatával foglalkozás. Beteges állapot ez, amin segíteni éppúgy lehet, mint egy tüdőgyulladásos, gyo- morfekélyes, vagy bármilyen betegen. Mert az alkoholizmus is betegség. Olyan szenvedély, amely nemcsak az erkölcsi és anyagi romlás felé taszít, de a halált is közelebb hozza. Néhány évvel mindenképpen... Ne kerteljünk! Az a mondás, hogy „Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt”, az utolsó betűig igaz. Szomorú tények, tragikus események tanúsítják: a szesz •félelmetes sebességgel taszíthat a mélybe, a lejtő legaljára bárkit. De a lejtő legaljáról is van visszaút, felemelkedés, ami — ne tagadjuk —, iszonyatosan nehéz, de megéri a küzdelmet. Egyénileg és társadalmi szinten egyaránt. A társadalom sokat, nagyon sokat tesz az alkoholista betegek gyógyításáért. De a gyógyulást elsősorban a betegnek önmagának kell akarnia. S ha már valaki eddig a pontig eljut, elhatározását csak tettekre kell váltania. Sokan, egyre többen vannak azok, akik a társadalom segítő szándékát komolyan veszik és szakítanak az itallal. Minden idegszálukkal akarják a talpraál- lást és alávetik magukat a gyógyító eljárásnak. S az elvonókúra után is „talpon maradnak”, messzire elkerülik a kocsmák tájékát is, ahol mindaddig kortyonként, vagy literenként, de lassan ölő mérget ittak. A gyógyuláshoz vezelő első lépés: kórházi, vagy ambuláns (járóbeteg) kezelésen részt venni. A köztudatban ennek a neve elvonókúra. Nincs mit tagadni, a közvélemény még mindig tele van előítéletekkel. Általános tapasztalatok szerint úgy tekintik az alkoholos beteget, mint aki már menthetetlen, a társadalom számkivetettje, olyan ember. akire kár időt, energiát, a legkisebb törődést is fecsérelni. Mélységesen tévednek azok, akik ilyen szemüvegen át vizsgálódnak, és azonnal készek az ítélettel is. Mert éppen hogy pontosan az ellenkezője az igaz, amit a kishitűek, a könnyen pálcát török állítanak, hogy: „kutyából nem lesz szalonna”. Márpedig éppen az alkoholista betegek gyógyításában elért eredmények tanúsítják: a kutyából mégis csak lesz, van szalonna... E gondolat hányszor, de hányszor megfogalmazódott S. 1.- ben is, aki — sok más társával együtt — átesett a krízisen és visszaszerezve életkedvét, egyéni és családi boldogságát, biztos alapokra helyezte jövőjét, élvezi környezete, munkatársai tiszteletét, megbecsülését. Ha valaki, akkor ő igazán gyorsvonati sebességgel csúszott lefelé a lejtőn. Már-már ott tartott, hogy nyakát töri, amikor végső elhatározásra jutott: jelentkezett gyógykezelésre. — Hat hétig tartott a kúra, de megérte, — mondja mindannyiszor, ha szóba kerül életének az a szakasza, amikor többet nézett a pohár fenekére a kelleténél. Mint mások, ö is bevallja: — Nem tagadom, egy kicsit féltem. Annyi mindent beszéltek, s beszélnek az elvonóról, hogy nehezen adtam fá a fejein. Ma 'már azt mondom: bár korábban jutottam volna elhatározásra. Ez a fiatalember ma Kazincbarcikán dolgozik. Ott is lakik a gyár tövében, a vállalattól kapott kényelmes, szép otthonban, ahová mindig örömmel tér meg, ha letelt a műszak, ha nem köti a gyárhoz a kötelesség. Mindaddig, amíg túl nem jutott a gyógyításon, úgy igazából senki sem becsülte, nem tisztelte. Bizalmatlanság, egyfajta megvetéssel párosult sajnálkozás övezte. S ma?! — Nem panaszkodom — mondja. Megtaláltam a helyem az életben, a hivatásomnak, a munkámnak élek. S ami a lényeg: nyugodtan élek... E nyugalom forrása pedig az, ami az ital rabságában hiányzott: a bizalom és megbecsülés. Ma már kiváló dolgozó, felelős beosztásban tevékenykedik és olyan barátai, munkatársai vannak, akik mindig segítettek a talpraállásban, önbizalma, becsvágya visz- szaszerzésében. . Példája példa lehet másoknak is. Egy valami biztos: mindenki számára nyitva a lehetőség visszatérni a lejtőről. (—Ili—) í fogalmán , nem mindig és nem mindenki érti ugyanazt. Olykor otthonunkban is felhalmozunk íunkciónél- küli. a ' kulturált életmód „rendjét”, azaz inkább hamis látszatát keltő tárgyakat; A kispolgári ízlésvilág anakronizmusa kísért ma is, erre épül a szerzés presztízse, a kivagyiság önmutogató magatartásmódja. S e szellemkörnek mais oldalról társuló magatartás- típusa a szervilizmus. a szolgalelkűség, a valóság felvállalásának hiánya. A célszerűtlten környezet hamis rendje nem szolgálja az embert és a társadalom gyarapodását sem, otthon sem a munkahelyen. A hamis látszatkeltés azonban a munkahelyen a legveszélyesebb. mert rendszerint a valóság ellenőrzésének eszköze. s ezért demoralizál. Mert mindenki tudja, kivéve az érkező idegent, hogy csupán csillogó kirakat készült. dekoráció sátoros ün_ nepre, vendégcsodállcozta- tásra. A nagyobb közösségben még inkább kilóg a lóláb, hisz a demokratizmusra szókimondásra érzékeny emberek százai kényszerülhetnek szerepjátszásra, s elfojtott felháborodásuk mérgezi a légkört. Cinkossá kell válniuk egy olyan manipulációban, amelynek tudott célja a közösség érdekeit is sértő lakkozás, a valós gondok eltusolúsa, a munka hibáinak, szervezetlenségének elrejtése. Jobbítás és az önvizsgálatot követő cselekvés helyett eltitkolni és ezzel konzerválni a bajokat önmagában is súlyos hiba. Még inkább, kétszeresen is az, ha erre, mint példánkban, a termelés rovására kerítenek sort. A dolgozókkal kétszeresen fizettetve meg így az adott munkahely vezetőinek talán kényelmességét, esetleg hozzá nem értését. Alaposabb vizsgálódást igényelne a jogos kérdés megválaszolása: az ilyen helyzetekben vajon miért nem ad hangot tiltakozásának a szitán átlátok serege, miért nem működnek az üzemi demokratizmus sze. lepei, miért kényszerülnek becsületes dolgozók, választott tisztségviselők, kommunisták és pártonkivülifck e dicstelen szerepjátszásra? Annyi bizonyos, ahol íel- gyülemlenek és megválaszolatlanul. kimondhatatlanul maradnak a bajok, olt könnyen megbénulhat a demokratizmus. terei hódíthat a szubjektivizmus, s nem oktalanul tartanak sokan az ellenvélemények kifejtését esetleg követő megtorlástól, anyagi és erkölcsi hátrányoktól. Mégis, épp az ilyen helyzetekben különösen fontos kötelessége a pártszervezetnek. a társadalmi és a tömegszervezeteknek, hogy kollektív felelősséggel lépjenek fel a hibák és a lak- kozás ellen, s tagjaikat, a vélemény-nyilvánításra vállalkozókat minden erejükkel védjék meg. Semmi kivetnivaló nincs abban, ha egy üzemben a szokásos, a soron következő alaposabb takarítást a miniszter, vagy más vendég látogatása előtti napokra teszik. Otthon is természetes. ha vendéget várunk, kissé alaposabban rendbeszedjük lakásunkat. Legyen i! vénkor friss a különben megszokott rend. Ám aki merőben mást akar mutatni, mint aki, az nem érezheti jól magát a saját bőrében. S ez nem csupán akkor kínos, ha mint történetünkben elmarad a vendég, mégsem jön a miniszter. Milyen lehet ott a munkafegyelem. a vezetők tekintélye, szavainak hitele, lehet-e mégoly jó célokra is mozgósítani az embereket, ahol a markukba neveltek egyszer: a söpröge- tők regimentje, a tisztogatók hada ím, elvesztette a háromnapos csatában elhódított röpke életű rend-birodalmat. A szemfényvesztés; kísérlet elnyerte méltó büntetését — lélegeznek fel sokan. S tűrik tovább a szervezetlen termelés, a lu- caszeke építkezés zavaró, balesetveszélyes és lehangoló rendetlenségét, újratermelődő hulladékát. Elegendő büntetés, visz- szaiartó kudarc-e mindez azoknak, akik úgy gondolták, hogy jobb nekik, s a miniszternek is, ha nem azt látja, ami van. hanem a csalóka látszatot, amelyet jobb célra begyakorlott kezek a napi munka helyett seprűt, lapátot ragadva, háborgásukat nyeldesve teremtettek? Megértik-e a folyosói kuncogásokból, hogy a rend soha nem mehet a munka rovására, hogy Rend Miniszternek mindennapos vendégnek kell lennie; hogy önmagunkkal és másokkal szemben igényesebbnek kell lennünk a nap minden percében. Kovács György Attila Buga doktor... fr í \* Bt 4í\.i bevallom, en USZIIÍHII n-em tudom a körzeti orvosom nevét, holott már voltam, jártam nála nem is egy alkalommal. Buga doktorral személyesen a minap találkoztam először, de hogy a nevét, hangját, arcát mióta ismerem, arra már nem tudnék pontos választ adni. Meg kell elégednem azzal a felelettel: régen, nagyon régen tudom, ismerem, hírét, nevét, s olvasom írásait, tanácsait. S tudom, rajtam kívül ugyanezt sok tízezer ember mondhatja el magáról. Olvasónaplóm című köny. vében olvasom. Söptei János újságíró kolléga bevezetőjében: Az egyik fővárosi klinika professzori szobájában a fiatal tanársegéd megkérdezte Buga doktortól. hogy a mindennapos prédikáció (kézmosásról, hasfájásról slb.) helyett mi. ért nem fordította figyelmét egy szakterület kutatása felé, hiszen akkor főj orvos lehetne egy klinikán* vagy egyetemen. A választ nem Buga doktor, hanem a klinika professzora adta meg, aki azt kérdezte a tanársegédtől : — Tudja, hogy hívják az .X utcai kórház belgyógyász főorvosát? A tanársegéd nem tudott felelni. — És ismeri — i. egyetem sebészprofesszorának. nevét? A tanársegéd újra nemlegesen rázta fejét. — És azt tudja-e a kolléga, ki az a Buga doktor? A fiatal kolléga elvörösödött. zavarában alig találta az ajtót. Csakugyan, ki is Buga doktor? Az egyik tanyasi parasztember azt válaszol-' ta erre a kérdésre: — Az nincs is, az csak ki van találva. Mii felelhetünk erre?. Ha nem lenne, akkor tényleg ki kellene találni Buga doktort. De szerencsére van. s annak ellenére, hogy 74. esztendejét tapossa, igen kiváló kondícióban van, jó egészségnek örvend. Minap az edelényi járás úttörői, az égervölgyi olvasótábor pajtásai erről személyesen is meggyőződhettek. Őket megelőzően pedig még mennyien? Sokezer előadást tartott már, több tízezer válaszlevelet küldött el, s megírt két tucatnál is több könyvet. A SZOT-dí- jas Buga aranyérmes Érdemes Orvos, Kiváló Népművelő, Kiváló Egészségnevelő, a mezőgazdaság és a TIT Kiváló Dolgozója, nyugdíjas tiszti főorvos, orvosiró. az Egészség folyóirat főszerkesztője. Hegy nekünk mit mon* dolt a röpke másfél óra alatt az Égervölgyben? ön. maga példáját és az egészséges élet ÁBC-jét. Elsősorban a gyermekeknek szólt, gyermek nyelven, felnőtt komolysággal. — Az egészség egyik hiba a tisztálkodás. A betegségek 60 százaléka megelőzhető, ha a tisztaságot l'ülön fogjuk. A másik láb az egészséges táplálkozás, míg a harmadik pillér ösz- szetelt, hiszen a ruházkodás, a mozgás éppúgy ide tartozik, mint a káros szenvedélyek kerülése... Ugye Önök is megkérdeznék ekkor, a doktor úrnak nincs káros szenvedélye? — Sajnos van. Pipázom. Annak idején Szegeden olyan társaságom volt, amelynek tagjai pipáztak. Így lettem én is pipás. Van egy egész pipagyűjteményem, amit az unokáim tartanak rendben, ők pucolják, pipánként egy forintért. Egyébként én reggeli előtt soha nem gyújtok rá, ugyancsak nem, ha pihenek, leginkább csak munka közben pipázom ... — Doktor úr. egyáltalán lehet egészségesen élni ? Ha minden tilalmat betartunk, nem leszünk aszkéták, sivár életűek? — Ha tilalomnak érezzük, akkor igen. Egyébként nem. Véleményem az. hogy lehet egészségesen élni. akarattal kialakítható olyan életritmus. ami nem jelent semmi életörömről való lemondást ... Ugye, logikus, aki nem dohányzik, annak a cigaretta nem életöröm, aki nem iszik, az az alkoholokról hasonlóképpen vélekedik. S' egyáltalán, ezek jelentenék az élet örömeit? — Hogy mit szeretek? A munkámat, a családomat, hobbim a bélyeggyűjtés, él. vezern a szabad levegőt, a sétákat, a zenét. Főleg a klasszikus muzsikát, de még a dzsesszel is megbarátkoztam. A mái fiatalok modern, fülsiketítő zenéje azonban riaszt. Nemrég mondta nekem, t- igen böl. csen — a János kórház egyik fülészorvosa: Ma legtöbben a fogorvosnál vannak, meglásd, tizenöt év múlva nálunk lesznek,. Dr. Buga László — ő maga mondta — az orvostudományon belül az egészségügyi ismeretterjesztést tartja legfontosabb feladatának. Jelenleg a Kéz kezet mos című ismerettel'-1. jesztö művén dolgozik, amely a tisztaságról szól. 3 készül az a válogatás, ami- orvosi vonatkozású irodalmi műveit tartalmazza. 74 éves. de mindennap rendszeresen dolgozik. Megszokott életritmusától még akkor sem tér el, ha külföldre utazik. Négy, fél ötkor kel. fél hatkor reggelizik, utána kilenc, fél tízig ír, utána következik a szerkesztőségi munka, az előadások. Hogy mi népszerűségének a titka? Buga doktor tud hullámhosszra hangolódni, akár gyerekek, akár felnőttek a hallgatói. Az égervölgyi úttörőtábor általános iskolás diákjai éppúgy élvezték ízes, okos szavát, mint az edelényi ruhagyár munkásnői. A figyelem nem lankadt, a hőtök éppoly forró volt az előadás első perceiben, mint az utolsóban. Sőt a végén ügy tűnt, ez alatt az idő alatt az órák gyorsabban rótták percköreiket, Nehéz volna eldönteni, mi is tulajdonképpen Buga László Orvos, gyógyszerész, népművelő, újságíró, szépíró? Diplomái szerint — de egyébként is —. együtt mind. Sőt tegyük még hozzá azt is: tolmács. Aki az orvosi tudomány Olymposz hegyéről lehozza, s minden fülbe, értelembe belefordítja az egészség alfáját, ómegáját. illési inimliíUf válaszo- latlan a kérdés, hogy ki is Buga doktor? Nem hiszem Mindenesetre ide írom Söntei Jánosnak, a Szabad Föld főszerkesztő-helyettesének válaszát: ..Ha tisztemül adódna, hogy válaszolhatnék rá. csak annyit mondhatnék: körorvos. Akinek egy egész ország a körzete.” Hajdú Imre
