Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. augusztus 8., szerda Leány szálló Miskolc peremén Szükséges rossz ... s ezt 6 is jól tudja. Ezt mondja beszélgetés közben: ..Az ég egy világon mindent tudunk biztosítani. Nagyon impozáns ez a szálló, meg fogom mutatni, hogy lássa: ezek nemcsak szavak . .La­kói mindezt, ugyancsak tö­mören. igv fogalmazzák: „Itt mindén megvan”; s ehhez változat egy egyéni véle­ményre: 'Ha már körülné­zett, láthatja, hogy ami ott­hon kell az embernek, ami falun meglehet, az itt mind' megtalálható. .. talán néha még több is. Ténylegesen ott­hon érezheti magát az .em­ber” ... Otthon? — arról beszélnek a lányok, hogy igen, az. Alig valamivel korábban a mun­kásszállás vezetője még azt mondta: bár valóban impo­záns, kényelmes, jól felsze­relt ez az épület, egyelőre még új. még el kell fogad­tatni: a cél az — hisz’ még csak négy hónap múlt‘'van mögöttük —. hogy „otthont biztosítsunk” . .. Végig, amíg erről beszél­getünk. az a hivatalos és va­ló igaznak tudott állítás mo­toz ben nem-gondolataimban: ..A munkásszállás szükséges rossz, ám jelen viszonyaink között még hosszú ideig szá­molnunk kell létével” ... Ezt a hatemeletes, modern szállást is a szükség hozta létre. Nem volt olyan mun­ka heh’j fórum, ahol ne ve- tóclötf volna fel létrehozásá­nak, megépítésének igénye. Természetesen, elsősorban a messziről bejárók, a nanon- ta órákat utazók sürgették a vállalat vezetőit. A szándék éppenséggel kölcsönös volt, csak hát évek múllak, míg va­lóság lett a vágyból ... a idő­közben sokan leszámoltak a vállalattól... sokaknak ja- vüit a közlekedési lehetősé­ge. .. igv állt elő a jelenlegi helyzet: a 270 személyes szállóban K10-an laknak. A 412-es szobában például há­rom orsózó lány: Galambos ■Erzsébet, Bucskó Agnes, Re­nt ids Krisztina. Beszélgeté­sünk egésze után már tu­dom. nem is szükséges mon­dataikat külön választani, mert bár eltérő körülmények közül jöttek, a jelenlegi hely­zetről egyképpen vélekednek: El lehet indulni — Alsógagyból jártam be naponta dolgozni Miskolcra. A távolság negyvennégy ki­lométer, ez nekem minden­nap négy,'óra utazást jelen­tett... elképzelheti, hogy fá­radtan értem be a műszak­ra, s fáradtan tértem haza is ... Most? Ha csak annyit jelentene ez a szálló, hogy kipihenhetem magam, már akkor össze kellene tennem a kezem ... — Korábban Diósgyőrben laktam, albérletben. Az uta­zás onnan se léányáiom a Pamutfonóig, s havi hatszáz forintot kellett olyan szál­lásért fizetnem, ami közel sem jöhet a mostanihoz . .. — Nemcsak arról kell be­szélni, Hogy idebenn, a szál­lóban a pihenésen túl szá­mos lehetőségünk van a sza­bad idő hasznos eltöltésére. Itt. a város sok olyan lehe­tőségei nyújt, ami kellemes szórakozást jelent nekünk, a mozitól kezdve, a szórakozó­helyeken át. addig a lehető­ségig, hogy itt van a Bükk, kirándulni lehet . .. A délutáni órákban talál­koztam ezzel a három lány­nyal a munkásszálláson. Ké­Hogy milyen ez a leányszólló? ­szültek az éjszakai műszak­ra. Ügy ültek olt. egymás mellel! az egyik rekamién. mintha elválaszthatatlanok lennének egymástól, mintha csak közösen tehetnének akármit. megszabadna az egyéni szabadság. Hozzá- kezdtem, hogy finoman kö­rülírva ezt szóba hozzam, de félbemarasztotta szándéko­mat szavuk, vagy néma fej- rázásuk : — Erről szó sincs, nogy egymás nélkül nem tehetünk semmit. A másik magánéle­tébe nem avatkozunk be .s. . de azért, el lehet beszélget­ni egymással ha van vala­mi problémája az ember­nek .. Egyébként se kell mindig itt ülni a szobában. El lehet indulni ., . A munkásszállás vezetője végigvezet az épületben. „Van nekünk mosókonyhánk, fél­automata gépekkel ... vasaló- szoba. szárítóhelyiséggel... étkezőkonyhák edénye k kel, hűtőszekrénnyel ... szinten­ként zuhanyozófiflkék... a háromszemélyes szobákban hideg-meleg vizes nTosdócsa- pok ... Ja. és van már ne­künk betegszobánk is, tanu­lószobáink is vannak...” A földszinti társalgóban — mintha jobb szállodában erezném magam... S mel­lette már berendezve a könyvtári helyiség — mint­ha csak ide lenne érdemes bejönni ... A „Minigaléria” feliratú terembe még nem megyünk be ... de már nem kell sokat várni, hogy kézi­munkák, díszítőművészeti al­kotások csalogassák ide az embert... .Nem könnyű lecke „Szükséges rossz a mun­kásszállás” — forog vissza mindig gondolataimba a meg­fogalmazás. És azt gondolom, itt, hogy a lényeg az: ha szükséges, akkor olyanpá kell építeni, olyanná kell minden­nap . tenni — tárgyain túl „levegőjét” is —. hogy jó le­gyen, hasznot adó. S. miért ellenkeznék: ha, akik itt él­nek, azt állítják: a Miskolci Pamutfonó „Március 8.'’ le­ányszállója ilyent... S most már ideírom Dob- rosi Barnánénak a bevezető­ben idézett gondolatainak második részét is: —- Amióta dolgozom, min­dig emberekkel foglalkoztam. Nem volt tehát idegen tő­lem a gondolat, hogy itt a vezetői megbízatást elvállal­jam. Szorongással és bizako­dással jöttem. A szorongás? — nem abból adódott, amit korábban mondtam, hisz’ lát­tam az itteni körülménye­ket. Tudja, az ember ilyen­kor arra gondol: itt a szál­lón. annyiféle ember van ... ami természetes, mert ahá- nyan vagyunk — annyifé­lék ... Azok a gondolatok szorongattak: hogyan találok 'közös nevezőt velük, . hogy érhetem el, hogy ne „vezető és lakók” viszonya alakuljon kJ közöttünk. Hanem — mun­katársi ... hisz' eddig is azok voltunk, más helyzetben. Ma már csak a bizakodásom van . meg, a szorongás elmúlt... Ténagy József felelet, szavak nélkül (Fotó: Sólymos László) „Itt lehet pihenni ...” — Nézze, az emberek zö­me, ha azt a kifejezést' hall­ja. hogy „munkásszállás”: ál­talában emeletes vaságyak, füstös kis tömegszállások je­lennék meg előtte. Olyan he­lyek. helyiségek,.ahová a dol­gozók, akiknek családjuktól távol adódott, munkalehető­ség, csak ágyrajárnak, és nincsenek is további igénye­ik; mert nincsenek is lehe­tőségeik ... Ha . jól sejtem, mindezek felemlitysére szót sem vesz­tegeteti volna Dobrusi Bar­na né, a Pamutfonóipari Vál­lalat Miskolci Gyára leány­szállójának a vezetője, ha néni makacskodom a kérdés­sel; -hogy nem vollak-e „fé­lelmei”, amikor,ezt a felada­tot felvállalta . ?. Utólag, per­sze, már bizonyosan tudom, hogy oka nincs a fenti gon­dol-; kai-gondola tokkal foglal­kozni ; éppen, mert ez a mun­kásszállás. Miskolc Sajó-pár­ti peremén, mindenben el­lentéte az altala mondottak­nak ... I I Lakóteleptől a domboldalig Jövőre is lesznek napközis táborok! , Akárhogy csűrjük-csavar- juk a dolgot: az Avas-déli szülőket bizony hideg zu­hanyként érte a hír a tan­évzáró ünnepély után, hogy a lakótelepi iskolában ma­gad a nyári napközis tábor. Azóta persze már nyugtató­an hatottak az esti gyerek- beszámolók; a legkevesebb időt a táborban töltik, s az étkezéseket leszámítva, majd minden programot házón kí-i vül bonyolítanak le. A ta­polcai strandon vagy a ját­szótéren, valamelyik mozi­ban. a Gárdonyi Ifjúsági Parkjában, vagy a megyei könyvtár gyermekkönyvtárá­ban könnyebb rátalálni a csoportokra, mint az iskolá­ban. Ez utóbbi egyébként sem lenne egyszerű. Mosta­náig például a 3-asban volt a tábor, de ha beszorítaná őket az eső. a hátralevő idő­ben már a 42-es általános iskolában lehetne rájuk ta­lálni. Itt ugyanis most már kevésbé zavarják a festők és karbantartók munkáját. ­a 0 Szó ami szó: kicsit várat­lan (vagy nem is olyan vá­ratlan?!) volt a hír: a szo­kásos három nyári napközis tábor helyett öt működik az idén Miskolcon. A KÖJÁL ugyanis sem Tapolcán, sem a Csanyikban, de még Pere­cesen sem engedélyezte a felduzzasztott létszámokat, íme egy. példa: tavaly 430- en jártak a Csanyikba, most csak 250-en mehettek. Az igény viszont nem csökkent. Ezen a nyáron is több mint 1000 §3’erel< nyári foglalkoztatásának megoldá­sát kérték a szülök. A város tehát választás előtt állt: vagy elutasít jogos kérelme­ket is. vagy szükségmegol- dáshoz folyamodik. így jöt­tek létre az iskolai napközis táborok: az Avas-dél beton­rengetegében és a 34-es is­kola körzetében. Az igazság­hoz. no meg a helyzet bo­nyolításához persze az is hoz­zátartozik, hogy szerdától már csak egy lakótelepi nap­közis tábor működik. Pere­cesen és a 34-es iskolában is csökkent a létszám. így ab­ból a táborból most már Pe­recesre járhat ki a megma­radt hatvan gyerek. Marad­tak, s maradnak viszont az Avas-déliek. S ha csak tú- borügyben nem történik va­lami igazán jelentős válto­zás. akkor, ahogy Veress Bé­la, a Miskolc városi Tanács Művelődésügyi Osztályának iskolai csoportvezetője is mondotta, huzamosan kell számolnunk az iskolában mű­ködő nyári táborokkal. Mar­osak azért is, mert az igé­nyek nem! csökkennek! Mondani persze mondhat­juk. Pereces mellett szükség lenne a városban legalább még egy hassnló nyári nap­közis táborra. Ehtiez azon­ban anyagi fedezet is kelle­ne. Szóval máról holnapra alighai teljesíthető a vágy. Persze ez nem jelentheti, hogy idealizáljuk a szükség- megoldást. Legfeljebb azt le­het tenni, amit az Avas-déli táborban is, tesznek (ebbe persze beleszólhat az ,időjá­rás). .ha csak lehet, kiviszik a megszokott környezetből, az iskolából a gyerekeket. Persze azért mégiscsak más, amikor karnyújtásnyira van az erdő, az árnyat adó lom­bos fa, a végigheveredésre csábító pázsit (legnagyobb keletje a vékony szivacsmat­racoknak van — mondta Lo­vas Sdndorné, a perécesi nap­közis tábor vezetője), mint amikor a még oly pontos buszokkal lehet csak eljutni a kikapcsolódási jelentő zöld környezetbe. A buszhoz, s a menetidőhöz igazított játék­ba még belefeledkezni sem lehet 'igazán, s ezt — ha most nem is. de szeptember­ben bizonyára — megérzik majd a pedagógusok, meg a gyerekek is. Pedig őszintén mondjuk, csak dicsérhető az az igye­kezet. ahogy változatossá kí­vánják .fenni a táborokban a gyerekek n\rarát a pedagógu­sok. Mozi és strand, szelle­mi vetélkedő és sportver­seny, kirándulás és házi kon­cert. Felsorolni is nehéz, mi minden van még a program­ban a hagyományos daltanu­lás. vég nélküli lere-fets mellett. Fogynak a színes pa­pírok, kopnak a zsírkréták éa hát törnek a tollas ütők, ki­lyukadnak a labdák. Hogy több játék kellene, vagy másfajta- játékok, nos, erről is megoszlanak a véle­mények. A napközis táborok­nak tíO ezer forintból kell megoldaniuk a játékigényt, de ebbe már benne foglalta­tik a színes papír és a szí­nes kréta is. De néhány ezer forint még mindig van já­tékra. A boltokban nehéz olyan játékot találni, ame­lyek igazán tábori környe­zetbe valók. Ez mindeneset­re elgondolkoztató. Még egy adalék: a napkö­zik létszáma ugyan állandó­an változik, de a napközit kérő gyerekek igen nagy ré­sze hét hetet itt tölt cl a va­kációból. Majdnem az egész szünidőt! S a vakáció utolsó, már tábormentes hetében sem megy sehova nyaralni! A szülök helyett ezeknek a táboroknak kell megoldania a gyerek kikapcsolódását, fel­frissülését, pihenését. Hát ezért beszéltünk inkább a gondokról, mintsem az ered­ményekről. Mert például el­mondhattuk volna, hogy a koszt mindenütt jó, a Mis­kolci Közlekedési Vállalat autóbuszai szinte percre pon„ tosan hozzák és viszik a gye­rekeket. s hogy az előre ter­vezett programok ellen sehol sem lehet kifogás. De hát ne­héz elhallgatni1, hogy sok gyerek nem kap .a strandra pénzt, vagy mozira valót a szülőktől. S hogy ez éppen az Avas-délen okozza a leg- 1öbb problémát. Olt ugyanis mindig menni keli a mozi-' ért. A mostani gondok már most gondolkodásra kellene, hogy késztessenek: Mert alig­ha valószínű, hogy jövőre engedékenyebb lesz a KÖ­JÁL, vagy hogy hirtelen fe­lére csökkenne a napközit kérők” száma. Csatolás Annamária — .................... ..............í....... H ankiss Elemér kérdései Irodalom és információ Az idei írótábor — címben jelzett — központi vitatémá­ja kicsit elvon inak tűnik. Azaz tűnt Hankiss Elemér .megszólalása előtt. Mert a neves szakember — lenyü- "gözö ismeretanyaga birtoká­ban — képes arra, hogy a legegyszerűbben fogalmazza meg (olykor kétkedő) kérdé­seit. A kérdéseknek a mos­tani szituációban — mikor több a kinyilatkoztatás, mint a jelenségekre, tényekre va­ló „rákérdezés” — különösen örülhetünk. Hankiss — mi­után sok mindent tud — ké­pes- izgalmasan kérdezni. Előadásának központi kér­dése: ki közöl, kivel mit, mi­lyen hatással? Az író szerepét, feladatát vizsgálva, azonnal kész a sztereotip válaszunk: az író­nak meg kell hallania a kor üzenetét (a közösség üzene­tét), s azt kell közvetítenie. De! Milyen társadalmi és gazdasági helyzet kedvez az írónak, s mit segít világné­zete. a kor szavának meg- hallásában? Kétségtelen, hogy a 19. -század Angliájában a puritánok képviselték a prog­resszivitást, de nem hoztak létre maradandó műveket. Szemben Shakespeare-rel. akinek szemlélete — a puri­tánokhoz képest — retrograd volt. Hankiss nyomán halad­va persze Balzacot is említ­hetnénk: ütköztetve művei szellemiségét magánember! szereplésével. Mindez persze nem törvényszerű, hiszen ar­ra is jócskán van példa, hogy a haladó világnézetű írók lermik a legforradalmibb mü­veket. Megvizsgálandó, hogy mi a helyzet e tekintetben a mai Magyarországon ? Az előadó felhívta a fi-, gyeimet egy nagyon ” fontos momentumra. Arra,, tudniil­lik. hogy minden kor rabja saját tudásának. Magyarán: nem bír a bőréből kibújni. Erre csak a művész képes, ha képes! Jó példa a clown, 'aki mindig „kibukfencezik” az adott világszemléletből. A következő kérdés: mit érdemes üzenni a kornak? Természetesén azt. amit csak az irodalom tud. a maga sa­játos eszközeivel. De érvé­nyes igazság-e ez Kelet-Eu- rópábap? Aligha, hiszen — megfelelő intézményrendszer híján — nálunk az irodalom­nak kell felszínre hozni az ismeretlenből számos infor­mációt. Magyarország fölfe­dezésében tehát jelentős sze­rep várt és vár az írókra. Shakespeare darabjai nyo­mán lehetetlen a korabeli Angliát rekonstruálni — mondta Hankiss Elemér. (Ebben inkább a kortársak állal írt pamflettek segíte­nek.) Más ' kérdés azonban hogy a Shakespeare-i para­bolákból minden kor „kihal­lotta”, és „kihallja” a maga számára érvényes üzenetet. Ugyancsak megvizsgálandó hogy napjaink — egymás mellett élt) — szociográfiai hitelű úrodalma. vagy a pa­rabolák hatása lesz-~e mara­dandóbb. Ennél azonban sokkal iz­galmasabb. hogy azt adja-e egyáltalán az 'irodalom, ami­re szüksége van a társada­lomnak. Vagyis (Petőfihez és Adyhoz hasonlóan) képes-e a kor igazi kérdéseinek meg­fogalmazására? Továbbá: mi a hatása an­nak; amit az irodalom üzen? Erről csak annyit, hogy a hatás nem közvetlen, direkt. És a közönség védekezik is a müvek hatása ellen. A ko­rai • nagy tragédiák óta így van ez. (A szerzők minden bizonnyal ezért gondoskod­nak a katarktlkusélményről; tel magasz tositva a halált, bűnbakot keresve, vagy köl­tői őrülésbe hajszolva hősei­ket.) Az íróknak ez a „megalku­vása” (?) szociologikusán szükségszerű. x Ismét egy kérdés: hol és hogyan érhető tetten a mái közönség védekező mecha­nizmusa? Végezetül; tud-e a mai iro­dalom-üzenni a későbbi ko­roknak? Segíthet-e egy mai mű száz év múlva abban, hogy majd akkor jobban megértsék saját korukat az emberek? Vagy fogadjuk . el azt a hipotézist,. mely szerint múl­nia sem értik igazán egymást még az együtt . élő írónem­zedékek sem. (Információs rövidzárlat.) ★ Hanki.ss Elemér kérdései, talán még így szimpláikéi­vá'' (a kitűnő példáktól ió részt megfosztva) is -sejtetik, hogy rendkívül izgalmas lec­ke adatott fel a/ írótábor résztvevőinek. Ezekre a kér­désekre'1 igazi választ csak a művek "adhatnak. Persze azért a mostani vitáktól is sokat várunk. (gyarmati)

Next

/
Thumbnails
Contents