Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

1*979. cföguszius 29., szerei« Idén össze!, s minden évben újra Az íssérst valóra váltásáért r Az emitt kifelé, amott be­felé horpadó táj bőven ad látványosságot a szemnek. Pásztázza is kitártban, s az ember alig tud betelni a szabálytalanul szép földíelü- Jet termés zet -t ere mtette for­máival, amit az erre élők évszakonként újra és újra színekkel díszítenek. Most, a fekete és a sárgászöld az uralkodó szín. Bár, amott az erdőnek még nem fakult ki a mélyzöld ruhája. A kalá­szosok után azonban már fekete a táj (dicsérve az időben szántó ember mun­káját); ami meg ősszel fizet az emberi munkáért, az sár­gászöldre váltva jelzi már: nem messze a fizetés napja. Addig azonban — bár­mennyire is közel van már — a termés, a fizetés csu­pán ígéret. Itt, ezen a íelső- és alsógagyi, csenyétei tájon egyébként is az, hiszen sok­kal inkább gyönyörködésre való ez a vidék, mint ter­melésre; mindemellett korai fagyközeiben, északon fek­szik eléggé. Most, hogy itt vagyunk, csendes, napsugaras, arany­ősz cirógat, de ki tudja elő­re, mit hoz a holnap, a hol­napután. Azt a július 26-i jégverést sem várta senki, mégis jött. Maradt is nyoma bőven, Abonyi József, a íel- sőgagyi Virágzó Tsz elnöke és Csáki Lajos, a főmező­gazdász bizony alig győzik sorolni. A napraforgónak, a kukoricának legalább egyne­gyedét totálkár érte. Nem egy helyen levél sem ma­radt a száron, sőt még a napraforgó tányérjait is el­hasogatta a jégverés. Sze­rencsére, amit megkímélt a jég, az biztató továbbra is, az ígéret maradt. Például az „épen” maradt 110 hektár kukorica ígéri a 35—40 má­zsás termést, s a 35 mázsa Köztudott, hogy az ember a legfontosabb termelőerő és ennek ésszerű felhasználása, az élő munkával való taka­rékos gazdálkodás elsőrendű népgazdasági érdek. Ezt vall­ják a Miskolci Pamutfonó­ban is és ennek megfelelően teszik meg' munkaerő-gaz­dálkodási intézkedéseiket. Szinte nincs olyan nap, hogy ebben a vonatkozásban elő­re ne lépnének, A közel­múltban a tisztító üzemrész szűk kapacitása már-már fékezte az össztermelöi mun­kát, amikor ide is kiterjesz­tették a teljesítménybére­zést, amely a munkaerő ha- tékonyabb felhasználását biz- .tosította. Rövidesen megmu­tatkozott az eredmény a többlettermelésben, amely­nek arányában nőtt a dol­gozók keresete. ösztönző prémiumrendszeréket vezet­nek be, és jobb munkaszer­vezéssel oda hatnak, hogy például a gyűrűsfonóban 7— 8—9 oldalon tudjanak dol­gozni a fonónők. A műsza­ki fejlesztés, a munkafelté­telek javítása mellett, a le­szedő csoportokat is érde­keltté tették a fonónők tel­jesítményének növelésében. A kész terméket gyorsabban leszedik, intenzivebben dol­goznak, munkaidejüket job­ban kihasználják, munka­erejüket hatékonyabban fel­használják és amikor ere­deti feladatukat teljesítet­ték. azonnal a fonóhők se­gítségére sietnek. A lesze- dők bére a kapcsolt telje­sítménybérezés bevezetésé­vel 10—12 százalékkal meg­nőtt. a fonónő pedig el tudta látni a többletoldalak keze­lését. Ez is a munkaerő ész- •sterű felhasználósának egyik itt már nyereséges. A 176 hektár napraforgóból 90 hek­táron nem jelentős a jég­kár, ezeken a táblákon a ter­vezett 15 mázsa, sőt még több is már-már valóság. Nagyon szép a silónak való (86 hektár), most a hé­ten kezdik betakarítani, s a szakvezetők szerint meglesz a hektáronkénti 350—400 mázsa zöldtömeg. Lesz te­hát bőven lédús takarmány télire, annál is inkább, mert a jégverte kukoricákat sem hagyják teljesen tönkre­menni. Ha szemes kukoricá­nak nem is, silónak azért csak való. A takarmánynál egyébként az új telepítésű gyepeken már „bejött” a második kaszálás is, a lucerna négy hozam­mal fizetett (ennyiszer er­refelé még soha), s a vörös­here is leadta a tervezett két „gyapjúját”. Takarmány­ig, pontosabban a takar­mánnyal idén nem lesz gond­ja a Virágzó Tsz-nek. S ha megmaradna a hátralevő na­pokban-'is a csendes, nyárias időjárás, akkor a körülmé­nyekhez képest kielégítő őszt zárnának.' Mondom, ha ma­radna, ha nem jönne jég, fagy vagy más „sorscsapás”. Itt, Gagyban sem várnak azért semmit ölhetett kéz­zel. Mert egy régi, okos mon­dás szerint, az idő ahhoz ke­gyes. aki maga is megtesz mindent a cél érdekében. Jó példa erre a mostani, látszó­lag nyugodtabb időszak. Azt hinné az ember, hogy túl az aratáson, de még innen a vetéseken, az ősziek betaka­rításán, most pihen a mező- gazdasági dolgozó. Koránt sincs ez így! Igaz, nem olyan látványos munkák tör­ténnek, mint az aratás, vagy a szüret, de ezek nélkül azok is szürkébbek lenné­nek. Már, ami az eredményt illeti. pozitív példája. De van még másik is. Régi panasz volt, hogy a folyamatos munkarendben a vasárnap délutáni műszakot töröljék el. A vállalat veze­tősége úgy járult hozzá a kérés teljesítéséhez, hogy ha az üzem gondoskodik ennek az egy műszaknak a meg­szűnése . után is a kiesett tonnák pótlásáról. -A szerve­zési munka megtörtént, ma már vasárnap délután nincs műszak. A fonónők minden műszakkezdés előtt egy fél­órával a munkahelyükön vannak, ez idő alatt készül­nek fel a termelésre és így a teljes nyolc órát, annak minden percét' a termelés fokozására tudják fordítani. Ez a szervezés harminckét embert váltott ki a terme­lésből, amelyet más munka- területre irányítottak át. Műszaki és technológiai intézkedés hozta az idén azl az eredményt is, hogy az előfonó üzemrészben a hu­szonnégy gépet, huszonkét előfonó kezelje és így sike­rült két dolgozó munkáját „megspórolni”. Nagyon érté­kesnek tartjuk azt az intéz­kedést is, amikor képessé te­szik a dolgozókat arra, hogy egy-egy munkavállaló . több munkakört tudjon ellátni. Ez erőteljesen kihat a haté­konyság fokozására, gond nélkül csoportosíthatók ót a dolgozók az egyik munkate­rületről a másikra, mert többoldalú képzettségük van. Ebben érdekeltté is teszik a dolgozókat, mert aki két vagy' több munkakört el tud látni, annak a bérét 5 szá­zalékkal megemelik. Itt, a Virágzó Tsz-ben pél­dául a szántóföld 65—70 százaléka ilyenkor szabad. Okosan érvelnek az itteni szakvezetők: hát nem jobb, biztosabb most kiszántani, mint ősszel? A műtrágya 60 —70 százalékát is most szór­ják ki. Istállótrágyázni szin­tén tudnak. A szarvaskerep- nél ezekben a napokban a magfogás történik. A 42 hek­tár kölest, amit a tavaszi ki­fagyások után pótlólag ve­tettek, most aratják. Tart még a szalmabetakarítás utója is, itt ugyanis min­den mázsa szalmának érté­ke van. A négy községet egyesítő szövetkezet mind­egyik tagja kap évről évre két hamster kocsi szalmát a háztáji gazdálkodáshoz. Kétmillió a Virágzó Tsz nyereségterve erre az évre. Hernádnémeti, borsodsziráki méretekben ez elenyészően kevésnek tűnik. Itt azonban nagyon-nagyon sok. Itt, hol a kombájnok olyan nieredek lejtőkön, emelkedőkön ara­szolnak minden szál kalá­szért, hogy az’ ember attól fél. bármelyik pillanatban felborulhatnak, itt minden megfogott forint (duplát ér. Mert a megszerzéséhez is dupla munka szükséges! Fel­ső- és Alsógagyban, illetve Csenyétén, Gagyapátiban te­hát nincsen fontos és kevés­bé fontos munka. ' A két­milliós nyereségért a szal- mabetakarítást, a szarvas- kerep magfogást is épp oly lelkesedéssel, ' ügybuzgalom­mal kell végezni, mint az alapjában véve. sokkal lé­nyegesebb aratást, naprafor­gó- vagy kukorica-betakarí­tást. Jó 'tudni: a négy falu népe, s a szakvezetés mind­ezzel tisztában van. Hajdú Imre Bányásznapi iinnepséflek Hazánkban mór hagyo­mány, hogy szeptember első vasárnapján rendezik meg a bányásznapot. Az idén már a 29. bányásznapi ünnepsé­gekre kerül sor. Ebből az al­kalomból a Borsodi Szén­bányák Vállalat központi ün­nepségét 31-én, pénteken dél­után három órakor tartják Kazincbarcikán. Ezen a ren­dezvényen az üzemeket ál­talában 20—30 dolgozó kép­viseli. Szeptember 1-én ke­rül sor az üzemekben a bá­nyásznapi ünnepségekre. Így a Bükkaljai Bányaüzem lü órakor a borbolyai kultúr- házba.n, a Farkaslyuki Bá­nyaüzem szintén ebben az időpontban a helyi művelő­dési házban, a Mákvölgyi Bányaüzem a császtai pihe­nőben, a Miskolci Bánya­üzem Lyukóbányán, az Or- mosi Bányaüzem a helyi kul- túrházban 9 órai kezdettel, a Szuhavölgyi Bányaüzem a kurityáni hivatalház kultúr­termében 11 órai kezdettel rendezi meg ünnepségét. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat borsodi körzete szep­tember 1-én 14 órai kezdet­tel, a berentei művelődési ház műszaki klubjában tartja megemlékezését. Az Orszá­gos Ere- és Ásványbányák Rudabányai Művei a helyi kultúrotthonban ■ augusztus 31-én délután 5 órai kezdet­tel rendezi meg a bányász­napot, az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Mü­vei szeptember 1-én délelőtt 10 órakor tartja az ünnepsé­get, Mádon. A Bányaműszaki Felügyelőség bányósznapi ün­nepségére augusztus 30-án 11 órai kezdettel Miskolcon, a felügyelőség tanácstermében ke*wl. st». Az RDH-ban A címben szereplő hórom betű az Ózdi Kohászati Üzemek rúd- dróthengermüvének a rövidítése. Hz a gyáregység a vállalat leg­korszerűbb üzeme, igy nem véletlen, hogy sok munkasikert pro­dukált már eddig is. A több mint harminc szocialista brigád a kongresszusi-felszabadulási munkaversenyben vállalta, hogy az idén 21 500 tonna jó minőségű hengerelt készárut gyáit terven felül, így lehetőség’ nyílik a belföldi igények maradéktalan ki­elégítése mellett a tőkés exportterv túlteljesítésére. Vállalták azt is, hogy energia- és anyagtakarékossági tervüket 17 millió forint­tal teljesitik túl. Képünkön a korszerű üzem egy részlete látható. Mizerák István felv. A női kabátok, blézerek, kosztümök és ruhák mellett egyre nagyobb számban ren­delnek szoknyákat is a sá­toraljaújhelyi .Hegyalja Ru­házati Szövetkezettől. Igen nagy mennyiséget exportál­nák ebben az évben is a Szovjetunióba, ezenkívül az NSZK-ba, Hollandiába. Olasz­országba ... A szövetkezet munkastílusát, a munka mi­nőségi fokát dicséri, hogy az újhelyi termékeket a ké­nyes divatdiktátorok sem ve­tik meg: a francia Matik Harry cég pliszírozott szok­nyákat és kabátokat ren­deli tőlük. A magyar gyárt­mányú anyagból készült kockás szoknyákat már árul­ják a francia boltokban, s rövidesen elkészülnek a ka­bátokkal is. Az üzlet érdekessége, hogy a francia üzletkötő — -mi­után a Hungarolexnél szá­mos, kevésbé lekötött gyár­tót ajánlottak neki — ra­gaszkodóit a Hegyalja Szö­vetkezethez. A szívverés is hozzá igazodik Üveg által, homályosan... Hír, rang, nyereség Melegüzem. A monoton kemencezúgás szinte elnyeli kérdéseimet. Fülbe harsogón tálogunk, poliposan mutoga­tunk, különös néma riport- film szereplői vagyunk a Miskolci Üveggyárban. Igen, a kemencenyilóstól néhány lépéssel odább, az iroda ta­lán legalkalmasabb hely, hogy értsünk a szóból. Mintha rossz hír hallatán, sajnálkozó szánalommal ül­nénk egymással* szemközt, úgy törölgetjük arcunkról a verítékcseppeket. Ahol az olvasztókemencéből hengerek közé búinak a széles, vörö­sen izzó üvegszalagok, ott télen mérnek 65—70 Célsius- fokot. A behajtó arcokat el­öntő pír nem a kicsattanó egészség, vagy netán a szé­gyen jele. Becsületesen ke­mény munka a méretbeállí- tás, ellenőrzés — s ha le­fagy az anyag —, a kifolyó­kő, a kifolyócsatorna tisztí­tása. A felületesen ítél ők le­gyintéssel mondják az itt dolgozóknak, ó, hát csak ül­tök a kemence'mellett egész nap, semmi dolgotok! Kér­dem Szegedi József műsza­kos fűgépészt, tetszik-e az ítélet? Megtörd homlokát, így mosolyodik el. — Egyébként az a hely­zet, még a főnökeink is örül­nek, ha mi csak ülünk, mert akkor nincs semmi problé­ma, Ide csak olyan ember jöhet dolgozni, aki bírja a meleget, és nem kell fegyel­mezni.' egyszóval rendes em­ber. a szakmába úgyis bele­tanul. Az üesörgésröl még annyit, hogy nem igaz. Aki mondja, jöjjön a helyünkre! Különben is, egyetlen szo­cialista brigádban dolgozunk, s ha szükséges, segítünk á vágásnál, a csomagolásban. Furcsán fürkésszük egy­mást Kiss Jánossal, nehezen indul a beszélgetés. Újságba valót ő nem tud mondani, szabadkozik, nem áll rá a nyelve a szócsavarásra. No, ez érdekes előítélet! Kére-> semre mellém települ a ló­cára, igyekszem leszögezni: nem halok éhen, nekem se kenyerem a szenzáció, töröl- geteilt a hirtelen szaporáb­ban előbuggyanó gyöngyö­ket — Nem leltet azt így el­mondani, mit éltem át, mi változott 1949-tól. Azóta va­gyok a gyárban. Beszédesebb voltam valamikor, de eve­ken át ebben a zúgásban, még a szívverés is hozzá igazodik. Gyerekként jöttem Mezőkövesdről Miskolcra a közvetítőbe, kétszer is. aztán vissza gyalog, munka nél­kül. Akkoriban kenyérkér­dés volt az elhelyezkedés, ma olyan cipósabb, kalácso- sabb. Érti, igaz-e? Mostaná­ban fiatal ritkán vetődik er­re. Ha jönnek is, körbeszi- ma tolnak, egv kicsit leizzad­nak. s mennek végleg zuha­nyozni. Mi nem csalinkáz- hattunk, sokszor erőn felül kellett dolgoznunk. Annak az időnek ~i jelezője it sér­vem. meg a lábtrombózisom. Ahogy ma mondják, meg­szűnt a nehéz fizikai mun­ka, nincs lapátolás, kanala- zás. csatornában folyó üveg; zárt a technológia, csak el­lenőrizzük a folyamatot., ja­vítunk, ha kell. A meleg maradt, jár érte pótlék, és a folytonos üzemelést is meg­fizetik. A kemence tetején, a kor­látos pódiumon Györgyei Bertáin ii megemeli a subert, nem fenyegetésként, csak ki­váncsi voltam, milyen szer­számmal állítják meg zavar esetén az izzó üvegszalag ha­ladását. Téglalap. hosszú szárral, vasból. Felülről, le­nyomják a kemencenyílás­hoz. Ö se szívesen beszél, mindent rendbentalálónak nevez. Kétféle terméket ké­szítenek a Miskolci Üveg­gyárban. Az úgynevezett U- profilt, huzalos és sima ki­vitelben. Ezekből állítják össze üzemcsarnokok abla­kait. üvegfalait. Nagy a ke­reslet külföldön is. A másik termék a hengerelt síküveg, lehet dróthálós és mintás, mindkettő sokféle színárnya­lattal. Az évek óta jó hírrel megáldott üveggyáriak a VIII. miskolci ipari kiállítás és vásáron első díjat nyer­tek. Veres Vilmos, a terme­lési osztály vezetője az első fél év adatát mondja: a se­lejt 22,1 százalék ... az anyag nem vész el. csak ... beol­vasztják, s újra felhasznál­ják. Nem volt ünneprontó a kérdés, ez a selejtmutató előkelő a« üvegiparba«. Az U-profil jó hang- és hőszigetelő. Duplázva lény- átbocsátó-képessége 65 szá­zalék. A gazdálkodás nehe­zebb feltételei a Miskolci Üveggyárban is kirajzolód­nak. Hő és hang. a homályós üvegen át ... ma még csak kiszűrődik. A bevezetett új technológia sok gondot okoz, s az elhasználódott kemen­cére nem jut pénz. Nem egy­értelmű az export gazdasá­gossága, üzletbeli fondorla­tos fogások szükségeltetnek. Azért fogalmazok ilyen ti­tokzatosan, mert nekem is így fogalmazódtak meg a vá­laszok. Tulajdonképpen elem­ző írást akartam készíteni a jelenlegi helyzetről, de mint mondták a szakemberek, még korai. Majd később. Mon- dattoszlányokat idézek fel: a tervhez képest ... a bázis­hoz viszonyítva ... belföldi igények __ munkaerő! __ n em azok, nem szakemberek jönnek vissza __ a mi hi­b áink is ... exportbizonyta- lanságok. Nem irigylem a válaszadókat. Kopcsek Imre igazgató szerint, ez az év még nehéz lesz, de a jövő biztosított. Való igaz. az üveggyáriak éveken át az irigyeltek közé tartoztak. Hír. rang, nyereség, mind­ezekért keményen megdol­gozlak. Melegüzem. A monoton kemeneezúgás sajátos udva­riatlansággal nyeli el kérdé­seimet. Fülbe harsogón táto- gunk, poliposan mutogatunk, különös néma riportfilm sze-i replői vagyunk a Miskolci Üveggyárban. Igen, talán a kemencenyilástól néhány lé­péssel, odább, a lehető leg­alkalmasabb helyre, hogy értsünk a szóból. Mintha rossz hír hallatán, sajnálko­zó szánalommal ülnénk egy­mással szemközt, úgy töröl­getjük homlokunkról a veri- tékcseppeket. R. .1. fcaemsi l»me

Next

/
Thumbnails
Contents