Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

1979. augusztus 1„ szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Négy hónappal a határidő előtt Ili fniiizem a IVK-ban A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása minden gazdálkodó egység elsőrendű feladata, erre a párt- és a kormányhatározatok külön is felhívják az üzemek, vál­lalatok figyelmét. A közpon­ti akarat érvényesítése ér­dekében, olyan exportstruk­túra kialakítását kell elő­térbe helyezni, amely a mi­nőség tekintetében, továbbá a piaci ár- és értékviszo­nyok szempontjából növeli termékeink versenyképessé­gét a világpiacon. Ezt a.tö­rekvést támogatja, a kor­mány állal létrehozott 45 milliárd forintos kedvezmé­nyes hitelalap is, amelyből a minden piacon értékesít­hető konvertálható export- árualapokat bővítő beruhá­zások megvalósítását kell finanszírozni. Jelentős hoz­zájárulás ez az állam részé­ről annak érdekében, hogy a gyorsan megtérülő és a szokásosnál rövidebb idő alatt megvalósuló beruházá­sok — a minél több devizát eredményező fejlesztések — kapjanak mindenütt zöld utat. Amikor a kormány 1975- ben meghirdette a kedvez­ményes'hitelt, az illetékes banki szervek, a pályázat elbírálásánál az eddigieknél szigorúbb feltételeket tá­masztottak a vállalatokkal szemben. Előírták például, hogy a beruházásoknak ál­talában három, kivételes esetekben, öt év alatt, meg* kell térülniük és lehetőleg már az V. ötéves tervidő­szakban tőkés devizabevé­telt kell biztosítaniuk. Ezért szóba sem jöhetett egyetlen olyan elképzelés sem, amely­nél a legcsekélyebb mérték­ben is bizonytalan volt a piaci értékesítés lehetősége: csakis azokat a pályázato­kat fogadták el, amelyek minden tekintetben össz­hangban álltak a népgazda­ság érdekeivel. A Tiszai Vegyikombinát is egyike azoknak a vállala­toknak, amelyek éltek a le­hetőséggel, s az 197(i-ban benyújtott hitelkérelmének ■kedvező elbírálása után, hoz­záfogott a pályázatban sze­replő exportnövelő beruhá­záshoz. Miből is állt ez a fejlesz­tés ? Ismeretes, hogy a kom­bi nát olefingyárában az eti­lénen és a propilénen kívül évenként nagy mennyiségű, mintegy 201) ezer tonna pi- rőbenzin keletkezik. Ezt a terméket korábban a benzin i keverésére szolgáló kompo­nensként hasznosította a ha­zai kőolaj-feldolgozó ipar. Ennél viázont lényegesen gazdaságosabbnak látszott, ha a piröbenzint helyben dolgozzák fel. Ezért határoz­ták el, hogy az olefingyár szomszédságában felépítik a pirobenzin lovábbfeldolgozá- sára alkalmas üzemet, amely egyben a konvertálható ex­portárualapok bővítését is előmozdítja. Olyan berende­zéseket vásároltak, amelyek­kel a pirobenzinbői ki tud­ják választani a vegyipar számára nélkülözhetetlen alapanyagot: az izoprént (a természetes kaucsuk minősé­géhez legközelebb álló mű- gumi alapanyagot — a szerk.) és a benzolt. Az előbbi ter­mékről, azaz az izoprénröl még tudni kell, hogy a be­ruházás elkészültéig, csak külföldről leheteti beszerez­ni. A mintegy 420 millió fo­rintos beruházás finanszíro­zását a Magyar Nemzeti Bank 2(10 millió forint hitel­lel támogatta, míg a fenn­maradó 160 millió forint, a vállalat saját fejlesztési alapját terhelte. Az exportnövelő beruhá­zás lényegében másfél év alatt, négy hónappal a ter­vezett határidő előtt, való­sult meg. — Elsőként az izoprén gyártása kezdődőit meg jú­nius 21-én — mondja erről Nagy László, az olefingyár vezetője. Alig több, mint egy hónap alatt több mint 2 ezer tonnát tudtunk az új termékből előállítani. Két héttel később, július első napjaiban már a benzol is megjelent a technológiai rendszerben. A beruházást azért is sikeresnek tartjuk — folytatta a gyárvezető —, mivel a technológiái beren­dezések kezdettől fogva az előírt paraméterek szerint működnek, s a külföldi szállító cég által garantált kifogástalan minőségű ter­méket biztosítanak. Az új üzem tehát már a kezdet' kezdetén beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint egy újabb, gazdaságosan dolgozó ter­melőegységgel gyarapodott a kombinát (az új üzem éven­ként, mintegy 750—800 mil­lió forint értékű terméket állít elő), amely további lé­péseket tett a kivitel foko­zása érdekében. Az izoprént ugyanis hazánk és a Román Szocialista Köztársaság kö­zött létrejött államközi egyezmény értelmében a szomszédos KGST-országba szállítják, ahol feldolgozzák és cserébe, megfelelő meny- nyiségű kész műgumit kap a népgazdaság, s így évente 1 millió dollár devizakiadás­tól mentesül az ország. A rriásik terméket, a piroben­zinbői nyert benzolt — éven­ként 96 ezer tonna mennyi­ségben — a TVK és a Du­nai Kőolajipari Vállalat kö­zött létrejött megállapodás szerint, á DKV veszi át to- vábbfeldolgozásra és, állít elő belőle lcristálybenzolt, amely keresett áru világ­szerte. A kristálybenzolt a TVK és a DKV közösen ér­tékesíti, s a tervek szerint, az új termék jelentős része tőkés piacon talál gazdára. Ilj'módon a beruházásra for­dított költség, az eladásra kerülő termékekért kapott, tőkés devizából, néhány év leforgása alatt teljesen meg­térül. L. L. Divatbemutatóval egybe­kötött gyártmány fejlesztési tájékoztatót tartott konfek­cióipari partnereinek és a sajtó munkatársainak szer­dán a Pamutnyomóipari Vál­lalat. ' Alpári Gyula utcai mintatermében. . Mikes György, a vállalat kereske­delmi igazgatója elmondot- 4a, hogy gyártmányaik két­harmad része konfekcionált tormában jut el a vásárló­hoz, ezért fontos, hogy a ru­hagyárak képvisefői időben megismerjék kínálatukat. Elhangzott a tájékoztatón egy figyelemre /méltó aján­lat: a kereskedelmi igazga­tó arra kérte a konfekció­ipari partnereket, hogy mű­ködjenek együtt új termék- családok kifejlesztésében. rejlői az ózdi Élómozgaloni Az Ózdi Kohászati Üze­mekben tavaly 8,8 millió fo­rint anyagi elismerésben ré­szesültek az újítók. Erkölcsi elismerésben is sokan része­süllek: 1978-ban 15-en kap­ták meg a Kiváló Üjító ki­tüntetés különböző fokoza­tait. Ez évben eddig ugyan­ezt a kitüntetést 14-en kap­ták meg. Nőtt az újítók szá­ma, a benyújtott és az elfo­gadott, illetve a bevezetett újítások, javaslatok száma is. Az ügyintézésben döntő fordulat következeit be. Si­került a 60 napos határidőt betartani. Jelenleg, az első fél évben 43 napot tett ki az átlagos elbírálási idő. A szakszervezeti bizottság újí- tómozgalmat segítő tevé­kenysége eredményes. Aratás Keddre a hűvösebb ég­hajlatú északi megyékben is végső stádiumához érkezett a kalászosok betakarítása, sőt Borsodban és Nógrád- ban a búzaaratás, Komárom megyében pedig a teljes ara­tás befejezésénél tartunk. Különösen sokat szenvedtek a vetések a mostoha időjá­rástól; tavaszi fagy, májusi aszály,' majd bőséges csapa­dék károsította, illetve ne­hezítette a munkát. Ilyen körülmények között a kom- bájnosok kettőzött erőfeszí­tésére volt szükség, de so­kat jelentett a társüzemek segitőkészsége is. Borsodban, az ország leg­északibb vidékén, ahol csak­nem egyidőben ért be a ke- nyérnekvaló az alföldi me­gyékkel, több mint 30 na­pos megfeszített munkával került le a búza a földek­ről. Az esőszüneteket ki­használva gyakran éjjel is arattak. így sikerült a 60 000 hektárról július végére be­takarítani a termést. A szomszédos Kelet-Szlo vakjá­ból 70 vendégkombájn ér­kezett, s a baráti segítséget most 30 borsodi termelőszö­vetkezet viszonozza arató- cséplőgépekkel. A tarlók egy részét or­szágszerte másodvetések fog­lalják el. Pest megye ter­melőszövetkezetei és állami gazdaságai az eredetileg ter­vezettnél nagyobb mérték­ben növelték a másodveté­sek területét: mintegy 10 000 hektáron került tőidbe a silókukorica, a köles, a mo­hai-, az olajretek, s más ta­karmánynövény magja, 2100 hektáron pedig zöldség te­rem, aminek .a fővárosi fo­gyasztók is hasznát látják majd. Beszélgetés bányászokkal az alberttelepi bányában Két robbantás között... Sallai Miklós: „Hót az étvágyamra nem panaszkodható!»." Megremeg a bánya, szén­por és meddődarabkák hul­lanak a nyakunkba, s a lég­lökéstől elhajlik a karbid­lámpánk vörösessárga láng- nyeivecskéje. — Robbantanak a 14-es fronton — nyugtázza a tör­ténteket Mándi András mér­nök. Mire odaérünk a fejtés be. járatához, már gomolyog ki­felé a szemet csípő, torkot maró paxittü.st. Kicsit vá­runk. majd belépünk a több mint száz méter széles front-, utcába. A fiatal szakvezető vájár, Márföldi János jön velünk szembe. — Mérnök elvtárs, jelen­tem, a létszám huszonöt fő. A front első felében omlasz- tunk, a másikban szenelünk. Az imént ötméteres szaka­szon robbantottunk, ehhez 18 lyukat fúrtunk a szénfal­ban. A bánya mélyén, ahol még manapság is túlságosan ki van téve az ember a víznek, a kőzetek nyomásának, rend­nek, fegyelemnek kell len­ni. Ezért innen a katonás je­lentkezés. Idelent, százötven méter mélységben, az albert­telepi aknában van igazán szükség a bányászok össze­tartására, egyetakarására, idelent csak társa igazán em­bernek az ember. — Minálunk még most is felbecsülhetetlen értéke van az ősrégi szerszámnak, a la­pátnak, a csákánynak. Mi még a mai napig acél Iám­mal, acélsüveggel támaszt­juk alá a fedűkőzetet. A bányász. Király Miklós nagyokat nyög, miközben be­szél hozzánk. A cimborával, Mida Vincével emelik a szűk bányatérségben a csaknem egymázsás biztosító berende­zést, de az szemmel látható­an kettőjüknek is nehéz. Az­tán hidraulikus működésű támelöfeszítöt fognak, s az acélgerenda alá spanolják a lábnyi vastag acéltámot. A borsodi szén medence egyik legrégebbi, egyik leg­ismertebb frontfejtő szocia­lista brigádjánál vendéges­kedünk. A közösség vezetője Soltész István, a szocialista munka hőse, pártunk Köz­ponti Bizottságának a tagja. A brigád Kinizsi Pál nevé­vel dolgozik, s talán annak idején azért döntöttek így az alapító tagok, hogy ezzel is kifejezésre juttassák a csa­pat szívósságát, erejét, nagy­ra hivatoUságát. A Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetés különben önmagáért beszél. — Az elmúlt év októberé­ben indítottuk a fejtést — Szász Sándor aknásszal a munkahely közepe táján ta­lálkozunk. — Naponta átla­gosan a három műszakhar­mad valamivel több mint egy métert hasít le a szénpász- tából. Ha nagyobb lenne az előrehaladás, jobban érvé­nyesülne a fedűkőzetek nyo­mása, nagyobb lenne a ter­melés. — Ehhez viszont több em­berre lenne szükség — veti közbe Masnik Lajos. A \yi- jár társával máglyabiztosí- tást, ahogyan ők nevezik: kalitkát épít. — 'Öt jó vájár még elkelne a homlokon. Régi igazság a szén vilá­gában: a sokat dolgozó bá­nyász nem ér rá pénzt ke­resni. A Kinizsi-brigád tag­jainak havi fizetése is mind­össze 6000 forint körül mo­zog. Kerestek már ennél jó­val többet is, s könnyebb munkával. — Majd _a pajzsos fron­ton ... majd ott megmutat­juk! A kijelentést az egyik vá­jár teszi, de a társak is ha­sonlóan gondolkodnak. A légkörből kiérződik az újra való várás, a korszerűbb uláni vágyakozás. Magától értetődő ez persze, hiszen ilyen bányagép még sohasem üzemelt az alberttelepi ak­nában. — A vezetőinktől hallot­tuk — jegyzi meg Etil Ig­nác, miközben rövid pihenőt tart a lapátolásban —, hogy július végén abbahagyjuk itt a fejtést, s máshová költö­zünk. A jövő januárban in­dítjuk aztán a gépesített frontot. Maróhenger harapja majd a szénfalat, s a csá­kány. a lapát nyugdíjba ke­rül. Vagy ha . megtartjuk is — toldja meg a mondóká- ját —, már csak takarítás­kor kell kézbe venni a szer­számokat. Jelenleg azonban mindösz- sze a Ián cos vonszoló és a fú­rógép az emberek segítőtár­sa. Illetve... a fúrógép most éppen néma, s Spiró József villanyszerelő próbálja élet­re kelteni. Miután a masina fel berreg, megragadja egy .markos bányász, és egymás után fúrja a lyukakat a szénfalba. — Ezer paxitol és kétszáz gyutacsot vételeztem fel a raktárból — említi K ersák László robbantómester. — Úgy hiszem, el is használ­juk. . Kérdezem az embereket, hol tanulják majd el az új bányagép kezeléséi? — Néhányan bizonyára át­megyünk a szomszédos ru- dolftelepi bányába, tapaszta­latcserére — válaszolja a szakvezető. — A tanultakat pedig átadjuk a többieknek. Zömök, átizzadt ingű bá­nyász ül a szénhalmon, és eszik. Paprikás szalonna, ke­nyér, frissen szedett újhagy­ma a tízórai. — Hát az étvágyamra nem panaszkodhatnia — he­lyesei megjegyzésünkre Snl- lai Miklós. De 23 évvel ez­előtt, amikor kezdtem a bá­nyászéletet, háromszor ekko. ra szalonnát is megettem. Robbantásra készülnek a. fronton. Jövünk kifelé, előt­tünk lépkednek a bányá­szok. A szállítóvágatban el­köszönünk. — A viszontlátásra! — mondjuk, mire valaki ráfe- leli: — De már a pajzsos fronton! Alig teszünk meg néhány száz lépést, megremeg a bá­nya, Szénpor, meddődarab­kák hullanak a nyakunkba, s csaknem kialszik karbid­lámpánk acetilénlángja. Kolaj László Fotó: Kozma István Tej, tojás, hús, zöldség, gyümölcs... A városellátó gazdaság kínálata A Nagymiskolci Állami Gazdaságot: joggal sorolják már, hosszú évek óta, az úgynevezett városellátó me­zőgazdasági nagyüzemek kö­zé. Tevékenységét, termelé­sét — nem kis mértékben, a nagyvároshoz, a sűrűn lakott: iparvidékhez való közelsége miatt — arra koncentrálja, hogy minél több. a piaco­kon. üzletekben naponta ke­resett élelmiszert kínáljon, közvetve, vagy közvetlenül a fogyasztónak. Természetesen, a gazdaság a várost szinte körülölelő szántóterületein több száz vagonos mennyiségbe» ter­mel búzát, kukoricát, ipari növényeket is, de áruterme­lésének mind nagyobb szá­zalékát: teszik ki a város piacain, az élelmiszerbol­tokban keresett „napi cik­kek”. Horváth Mihálylöl, a Nagy­miskolci Állami Gazdaság igazgatójától kértünk tájé­koztatást arról, hogyan ala­kul idei kínálatuk, mit vár­hat tőlük a bevásárló kosár? — A párthatározatok szel­lemében igyekszünk mind jobban eleget tenni város­ellátó feladatainknak. Az egyik legszámottevőbb fej­lődést a tejtermelésben ér­tük el az utóbbi esztendők­ben. Míg 1972-ben és 1973- ban még csak 1.2 millió li­tert. addig az idén már 6 millió liter tejet szállítunk a miskolci tejüzembe'. — A várói, az iparvidé­kek jó, folyamatos ellátása érdekében gazdaságunk ese­tenként kockázatot is vállal. Így voltunk az idén például a burgonyatermeléssel. 260 hektáron termelünk burgo­nyát. s abban, hogy a nyári hónapokban elegendő az új­burgonya, jelentős szeretje van a\ gazdaságunkban fo­lyamatosan felszedett 90 va­gonos mennyiségnek. A to­jástermelést sem csökkentet­tük, s az idén is 36 millió darab' tojást küldünk a pia­cokra. A gazdaság különben mis­kolci Búza téri és vasgyári üzletén kívül, tucatnyi más elárusító helyet is ellát, pél­dául húsáruval, tőkehússal, de vállalta a vasgyári kór­ház ellátását is számos friss élelmiszerrel. Ami a húst il­leti. a gazdaság kis húsüze­mében. az idén 8000 darab sertést vágnak. Zöldségfélékből Zöldbabot és káposztát termelnek a legszámottevőbb mennyiség­ben. Zöldbabból például a Hatvani Konzervgyárnak is jutott 40 vagonnal, a Mis­kolc körüli földeken ter­melt nagy mennyiségből. És végül, a közvetlen városel­látást szolgáló kínálatban található, évente több száz vagon gyümölcs is. Ugyan­akkor almát és körtét je­lentős mennyiségben export­ra is értékesítenek. Gyártmányfejlesztési tájékoztató

Next

/
Thumbnails
Contents