Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-03 / 180. szám
ÉSZAK-MAG YARORSZAG 4 1979. augusztus 3., péntek í i \ k Népművelők — nyáron Hogyan alakul a tudatépítés technológiája? V ivaldi vonósai néhány másodperc szünetet tartanak, egy szék meg- reecsen, valaki a zsebkendőjébe köhög, a karmester lapoz a partitúrában, s a szabadtéri koncenpark villanyfény világította fekete-zöld lombjai alatt felhangzik a Nyár. Napsugár, búzakévék, mezei virágból kötött csokor, kergetőző felhők, csillogó víztükör, öröm, kötetlenség, pihenés. A kép idillikus és valódi is. Bár a nj-ár szóra felmerülő kép igaz, az újjongásra késztető vakációnak is van másik oldala. A munkáé. A szántóföldé, a műhelyé, a terepé, a kórházé, a fűszerbolté, az íróasztalé, az autóbusz volánjáé, a kohász- stangáé. Sztereotip és hiányos felsorolása ez ama bizonyos másik oldalnak, a másik oldal képsorának, tehát 'tetszés szerint bővíthető, kiemelhető belőle ez és az, kinek-ki- nek megítélése, s a dolog társadalmi fontossága szerint. Válogatunk tehát, és válogatás közben kicsit irigykedve gondolunk azokra, hagyjuk ki azokat a munkaképek sorából, akik együtt vakációznak a mar eleve kihagyottakkal, a színházzal és az iskolával. E most kihagyottak pedig nem mások, mint a művelődési intézmények, és azok, akik ott dolgoznak. Azok, akik a közművelődési évad idején nem a ma és a holnap, hanem a holnapután tehetőségeit teremtik meg a tudás, az ismeretek felnőtt embereknek való továbbadásával, s áttételesen bár, de végeredményben anyagi értékeket teremtenek a jövő számára, akárcsak a tanítók es a tanárok. * De helyes-e kihagyni- a hivatásos népművelőket a nyári munka képsorából? Száz ember közül kilencvenkilenc azt mondaná, hogy igen.. Ugyan, mi dolga is lehet a népművelőnek, „uborkaszezonban?” Mos, hagyjuk a nyári programokat, ne beszéljünk most a szabadtéri koncertek, szinielőadások megszervezéséről, végig- ügyeléséről, ne beszéljünk a beat-koncer- tekről, ahol — a szabadtéri színpad méreteihez képest — nyolcszáz, vagy ezernyolcszáz fegyelmezetlen és arénázó ifjú embert kell féken tartaniok. Ne beszéljünk arról, hogy sok városban a gyerekek szórakoztatására még a strandokon is ügyeletet tartanak, játszanak a kicsikkel, sportversenyeket rendeznek számukra, színes rajzfilmeket vetítenek — ne beszéljünk ezekről, hiszed az őszi—téli—tavaszi évad munkájához képest, mindez csakugyan csekélység. Ám. beszéljünk arról, hogy éppen ezekben a hetekben és hónapokban készül el gondolatban és papíron mindaz, amit az ifjú és az idősebb közönség ősztől nyár elejéig kapni fog színházban, hangversenyteremben, kiállítási termekben, klubokban, szakkörökben, öntevékeny művészeti csoportokban. A nyár a következő évad előkészítésének ideje minden népművelő számára, nem pedig a gondtalan, kötetlen, végeláthatatlanul hosszú vakációzásé. Illesszük csak a többi közé ezt a képet, a nyáron is dolgozó népművelő képét, és gondoljuk el, mi minden szükséges ahhoz, a tárgyi adottságokon túl persze, hogy egy város, egy község művelődési háza azt nyújtsa, s olyan mennyiségben és minőségben, ami egyrészt kielégíti a város .vagy a község lakóinak igényét, másrészt igényt kelt a közönségben, azaz egy lépéssel mindig előbbre jár a közkívánalomnál és a közízlésnél. * Sok év elmúlt már azóta, hogy a vidéki kultúrházukban megjelentek az első, még „nem szakmásított” népművelők. Azóta a kívánalmak megsokasodtak, azóta megszületett az irányelveket és keretet adó közművelődési törvény — napjainkban már nemcsak a hídépítés technológiája más. mint volt, hanem a tu.datépí- tés technológiája is. S változott a felhasználandó nyersanyag összetétele is: elavult formákkal éppúgy nem lehet ma már az emberek elé állni, mint elavult ismeret- anyaggal. S éppen ilyenkor, a tervezés időszakában ébred rá a népművelő arra, hogy nehezebb dolgokra kell vállalkoznia, mint a megelőző nyáron. Gondoljuk csak meg: a tudományos forradalom hullámai csapkodják tudatunk partjait; tudományos és műszaki középkáderek tízezerszámra hagyják el az oktatási intézményeket. Mit ért és fogad be ebből az úgynevezett köznapi, a tudománnyal közvetlen kapcsolatban nem levő hivatáséi vagy munkakörű ember? Semmit, vagy legalábbis nem sokat. Így gondolja az ember,- pedig tudja azt, hogy.az emberi ismeretek épületének egymástól legtávolabb eső szárnyai, falai, szobái is összefüggenek egymással, hogy az emberi kultúra egy és oszthatatlan. Kell tehát, hogy az embereket érdekelje, kell, hogy ne menjenek e! közömbösen e dolgok mellett, s bár ma már polihisztor nem lehet senki, ugyanilyen lehetetlen, hogy bárki is tokbabújt ember módjára vegetáljon, rábízva a világ dolgát — minden tekintetben — a többiekre. Pontosan ez a felnőttekkel, az iskolán- szakiskolán túiiakkal foglalkozó népművelő elsődleges dolga, ennek a kíváncsiságnak, az általános, a minden iránti érdeklődésnek felkeltése, meghagyva, s ápolva persze a szakirányú érdeklődést is. 1 * M űvelődéspolitikánk ideálja a sokoldalúan képzett szakember, aki egyúttal társadalmi érdeklődésű is. Az az ember, aki nem emeli bálvánnyá sem az úgynevezett humán, sem a természet- tudományos műveltséget. Az az ember, aki zárt ismeretskatulyák helyett a teljességre, illetve a teljesség felé való nyitottságra törekszik. Akinek van igénye mindarra, ami emberi vívmány, s aki az ösz- szeftiggések felismerésére törekszik. Ilyen igénnyel lép fel, illetve ilyen igényt realizál ma már a népművelők képzése, s ez az igény realizálódik ma már minden jó népnevelő munkájában. A nyári munkában, az előkészítésben is. K. D. Mozart-est Kobayaslii Ken-ichiróval Elhangzott az idei utolsó várkoncert. Ez alkalommal a „minden követ megszálló” — színültig telt nézőtér Mó- zart-zenét hallhatott . kedvenc karmesterétől, Kóba- yashi Ken-ichirótól. Noha az időjárás nem volt bőkezűen kegyes, mert elmosta a g-moll szimfónia egy részét, s így az egész egy kicsit torzó maradt — mégis arra elegendő, hogy a híres Figaró házassága című nyitány és a világhírű C-dúr Jupi- ter-szimfónia előadása nyomán képet alkothassunk az elhangzottakról, a karmester felfogásáról. A zenei alkotások nem élvezik azokat az előnyöket, amelyeket a képzőművészet remekei, amelyek, ha egyszer elkészültek, érintetlenül állnak, bármely pillanatban megtekinthetők és megcsodálhatok. A zewemű. csupán sz előadás rövid tartama alatt él igazán, jut'napvilágra. támad fel kézirat! sírjából. hogy napfényragvo- f.ásban jelenjék meg. távig **upan akkor bontakozhatik ki teljes lényegében, ha oly művészek adják elő, akik képesek kellően megérteni. tartalmát sértetlenül közvetíteni. Mozart azok közé az alkotók közé tartozik, akit minden kor nagyra tartott, de sokféleképpen értelmezett. Legtöbbször rokokó, gáláns tüneménynek tüntették fel és a dallamvonalak karcsú íve. az. arányos szépség mögött. a melódia édessége mellett, nem vették vagy nem akarták észrevenni a lemondás, a bánat keserű, de nem hivalkodó könnyeit. Pedig az utolsó művekből, a g-mol! szimfóniából, a nagyszabású Jupiterből már az élet reménytelen szerelmének hangja szól, az a hang, amely az életet szolgálta és az élet nevében mond fájdalmas búcsút. Ki hinné, hogy ezt a zenét néhány évvel a mester halála előtt már formátlannak, fülsértőnek tartották és a nagy kései remekművek már vissz- hangtalan légkörben szülei- lek. A Jupiter és a g-moll már meg sem szólalt Mozart életében. A várkoncertbeli értelmezés elsősorban az édes dal- lamú gáláns mestert éreztette és átsiklott azok fölött a sötét mélységek felett, amelyek ebben a nagy alkotásban, a Jupiter szimfóniában benne vannak. Minden sima volt, könnyed és elei Kilenc rövidülni augusztusban • Augusztusban a MOKltP előrejelzése szerint, ki len* rövidfilm jelenik meg, többségben játékfilmekhez kapcsolt^ kísérőfilmként. A magyar kisfilm-művészetet négy mű képviseli :■ a Búcsú című és a Megbánod, ha nem ... népszerű-tudományos, valamint A biztosítás históriájából és a Sportmagazin 79 l. című dokumentumfilm. Három ismeretterjesztő filmmel — Ott. ahol a Púr folyó folyik. Volt egyszer egy Volga. Oázis a Jeges-tengeren — van jelen a szovjet •filmművészet, míg a bolgárok a Szociológiai lecke című rajzfilmmel, a koreaiak pedig .4 demarkációs vonal című dokumentumfilmmel képviseltetik magukat. Sportudvarrá alakítják Tovább folytatódott ebben az esztendőben Mezőkövesden az iskolás korú gyermekek sportolási és mozgási lehetőségeinek kiszélesítése. Ennek során — többek közt — korszerűsítették a Petőfi Sándor Általános Iskola és a 4-es számú Általános Iskola udvarát. Szeptember 1- re. az intézmény fennállásának 50. évfordulója tiszteletere a 4. számú iskola udvarát úgynevezett sportudvarrá alakítják át. amelynek munkálatai megfelelő ütemben haladnak. Hangverseny a várban A debreceni és az egri helyőrségi . fúvószenekarok adnak hangversenyt augusztus 4-én Miskolcon, a diósgyőri várban az érdeklődők részére. A hangversehyt — amely délután hat órakor kezdődik — rossz idő esetén a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban tartják meg. \ gans. S ez a Figaró házassága nyitánynál kitűnő előadást eredményezett. Viszont ugyanez az értelmezés már nem felelt meg a Jupiter szimfónia monumentális nagyságának. Hiszen ebben a „rokokó” Mozart már visszatér a nagy ősökhöz, Bach fúgáihoz. Mindez a túlcsorduló si- maságú előadásmód onnan is eredhet, hogy a vezénylő karmester túlságosan . kiemelte a magas vonósok éneklő dallamosságát és kicsit halványak maradtak a mély vonósok. így nem kapott elég árnyékot a fény. A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangszíne nagyon szép volt, csak kicsit ..üvegházi”. A karmester mozgása ezúttal is, mint mindig, könnyed volt. elegáns — sokszor már úgy tűnt, nem is jár. hanem repül —. pedig talán nem árt néha, ha érezzük mindkét lábunkkal a talajt, a földi rög olykor nehéz ßs súlyos kötését. V. Zalán Irén Nemesek és partiak Szubafőa Lajos Árpád tanulmánya Mint korábban hírül adtuk, o. Borsod megyei Múzeumi igazgatóság, illetve a Herman Ottó Múzeum — az Ózdi járási Tanácsi Hivatal, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ, valamint a TIT Borsod megyei Szervezete hozzájárulásával — a Borosdi Kismonográfiák sorozatban, annak nyolcadik köteteként közreadta Lajos Árpádnak, a múzeum 1976- ban elhunyt néprajzkutatójának Nemesek és partiak Szuhafön című posztumusz tanulmányát, amelyhez Tálast István irt bevezető tanulmányt. Sajtó alá rendezte és szerkesztette Viga Gyula. * A cím felkelti az érdeklődést. Szuhafö meglehetősen kis település az ózdi járás északi felében, pár száz lakosa van mindössze. Milyen is lehetett hát ott, ezen a viszonylag szegény településen a nemesi származású és a por nép egymás mellett élese és miként hathat eí az egykori tagozódás napjaink életére. Elöljáróban elmondandó, hogy Lajos Árpád gyűjtő körútját az ötvenes évek elején végezte, tanulmányát 1955-re fejelte be és az kéziratban maradt' ránk. Több mint negyedszázad telt hát el a tanulmány adatainak begyűjtése1 óta. És nem is akármilyen negyedszázad. A másik, amit előre kell bocsátani, e kötetben Tálasi 'István tanulmányából tűnik ki, nevezetesen, hogy Len-, gyelországol követően a XVIII—XIX. században Magyarországon volt Európában a legnagyobb létszámú a nemesség. Ugyanakkor, ez a nemesség nemcsak a nagy- birtokos arisztokráciát jelentette. hanem azt a kisbirtokos nemességet is, amelynek nemegyszer a jobbágyleíkek- nél is kisebb' birtoka volt, ritkábban jobbágytelken gazdálkodott. vagy éppen maga is alkalmazott volt. 1720-ban egy összeírás 1200 olyan falut említ, amelyet .curialista, azaz nemesi községnek tartottak, jóllehet, hogy egyikmásik csak- néhány családot jelentett. De egyes megyékben. így például Borsodban is tíz százalékon felül volt a nemes faluk száma. A Szárazvölgy községei. Szuhafö és még öt másik falu fészkei voltak azoknak a régi hadaknak. amelyeknek leszármazottai — nemesi eredetük tudatában és gazdasági helyzetük révén — az utóbbi évtizedekig fenntartották egykori társadalmi presztízsüket és életformájuk múltban gyökerező szálait a velük egy helységben, vagy környezetükben éló nem nemesi származású lakossággal szemben. Lajos Árpád tanulmánya ezt a Szuhafőt mutatja be, ismertetve az rtt élt, illetve elő családokat, visszavezetve a település történetét a XII. századig. Nyomon követi a különböző jobbagylartó családok letelepedését, a falu derekán és a nem nemesek, a parti szegény parasztok településeinek kialakulását. A gyűjtés időpontjában Szuha- .főnek 478 lakosa volt, de meg akkor mind a házakat tekintve, mind a benne lakok elkülönülését figyelembe vévé igen élesen megkülönböztethetők voltak a derék és a parti részek, és az ottlakok társadalmi elkülönülése. A tanulmány bemutatja a XVI. századtó] a Szubafón élt nemesi és parti családokat, azok egymáshoz való viszonyát, amely egész a közelmúltig meghatározta a település osztályszerkezeiét, s igen gazdagon ábrázolja mindkét társadalmi réteg életmódját, népszokásait, beleértve a gazdálkodás, az étkezés, a családi kapcsolatok, a tái-sas együttlétek. egyebek mindennapos és ünnepi gyakorta iát. A kiváló néprajzkutató Lajos Árpád még az egyes játékok dalait, a különböző alkalmakkor használt szólásokat is pontosan lejegyezte. Megállapítja, hogy a harmincas években kezdett elszürkülni a játékvilág a községben, a zenei ízlés el- polgáriasodott, általában a néphagyományoktój való elfordulás jelentkezett, de a táncok, az ízletes, erőteljes palóc nyelv megmaradt. Végezetül azt a tanulságot szül te ki, hogy a nemesek és a partiak együttélése, egymáshoz való viszonyulása egy régi feudális világ maradva, nyait mutatja. E megállapítás óla eltelt egy negyedszázad. A Szárazvölgyben. így Szuhafön is, olyan társadalmi változások mentek végbe, amelyek bizonyára gyökeresen megváltoztatták az egykori nemesek és partiak utódainak egymás mellett élését. Nem tenne érdektelen a mai szuhafői életnek összevetése Lajos Árpád hajdani igen értékes és egy kis település tükrében a kis- nemesség és a nem nemes lakosság egymás mellett élését /felmutató tanulmányának megállapításaival. * Lajos Árpád ötvennél több publikációban adta közre néprajzi kutatásainak, tapasztalatait. Ez 'a kötet méltó módon csatlakozik a sajnálatos módon lezárult életműhöz. (benőitek)
