Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-16 / 191. szám

ÉSZM-MASYARORSZAG 4 1979. augusztus 16., csütörtök Filmlevél Csillagok háborúja .. A cselekmény egyszerű: s jo felveszi h harcot a go­nosszal szemben. És bele akartam \’inni sok-sok vi­dámságot es fantáziát" — így nyilatkozót! a film írója és rendezője. George Lücas, a Time hasábjain. Azt hi+ szem. ezzel a két mondattal csaknem minden! elmondott! nagy sikerű filmjéről', de a legfontosabbakat minden­kepp. Még talán annyit, hogy a film gyermekeknek kéT ízült. illetve a minden fel­nőttben továbbélő gyermek­nek. A sajtóvetités közönsége nem titkolt csalódással fo­gadta az alkotást, melyet mostan tol a magyar mozi k-' ban is vetítenek majd, elég­gé borsos belépési dijak el­lenében. A film tulaj don T keppen — s erről nem esik sző az általam ismert kriti­kákban — travesztia. Ma­gyarán; a jövő embere in­dulataiban. érzelmeiben sem­miben sem különbözik (re­méljük. nem így lesz majd) a mostani halandóktól. Csak eppen más eszközök állnak rendelkezésére a gyilkolás­hoz. Mindazonáltal a Csilla­gok háborúja — bar ebben a háborúban bolygók sem­misülnek meg — nem véres film. Sem a lézersugár, sein a fényszablya nem hagy vérnyomokal. Egyébként a rendező fel­használja mindazokat a dra­maturgiai fordulatokat, és tí­pusokat, melyeket az ameri­kai filmipar az elmúlt évti­zedek folyamárt kitermelt. Tulajdonképpen afféle űr- rvestern a Csillagok háború­ja, melyben azonban a jók es gonoszok nem szélsebes paripákon, vonatokon vagy postakocsikon száguldoznak, hanem a legkorszerűbb űr- jármüveken. Fegyverkezelé­sük azonban félelmetesen ha­sonlít a — szerencsére csak filmekből ismert — terror­legények géppisztolvos ak­cióihoz, S ha a westernék- ben mindig van egy-egy se­gítője (kutya, majom, ló) a jót akaró hősöknek, ebben a filmben ezt a funkciót, a mindentudó robotok látják el. Ezek (javára írom a ren­dezőnek) már-már egészen antromoporfizálódott lények; nemcsak agyuk van, hanem érzelmeik is vannak. A jó­kat segítő két robot egymás­hoz való ragaszkodása* és ko­mikus kommunikációja külö­nösen tetszett. Milyenek a film hősei? Van egy bájos hercegnő, aki megszerzi a Hmalbolygó (ez egy rendkívül nagy energiá­val bíró objektum, mely a totális abszolutizmus fészke, fedélzetén a császárral és Darlh Vaderrel. a világűr fekete lovasával) tervrajzát, s később megismerkedhe­tünk szövetségeseivel, egy kedves farmerfiúval (persze, tirfafmerről van szó. aki képzett pilóta), valamint a nagy hírű Jedi Lovagrend öreg harcosával, s egy úgy­nevezett ..szabad emberrel ', aki speciális űrhajójával — jó pénzért — különböző szol­gálatokat vállal. Ők tehát a ,ió célért, az önkényuralom megszüntetéséért küzdők kis csapata, akiknek szent cóJ- ja, hogy megsemmisítsék a Halál bolygót, vagyis az el­nyomás jelképét. Monda­nunk sem kell, hogy az ak­ció — természetesen, sok ür- kalandon át — sikerül. A rendező azonban nemcsak a két ellenfél harcára koncent­rál: igyekszik számunkra megmutatni egy fantasztikus vi lúgot, melyben soha nem látott élőlények motiválják a cselekményt. Megismerked­hetünk a használt robotok­kal kereskedő dzsavákkal (furcsa, emberre emlékezte­tő lények), a primitív vu- kikkal (afféle törpehorda tag­jai) és egy űrkikötőben min­denféle szedett-vedett társa­sággal; számos galakszisról kitiltott rablókkal, gyilkosok­kal, csempészekkel, szeren­cselovagokkal. Az utóbbiak az ürcsehóban nagy elősze­retettel fogyasztanak külön­böző italokat, vagy tán ká­bítószereket.. s legalább any- nyira gátlástalanok, mint akármely nemzetközi kikötő népsége. Szóval nagyon is emberi tulajdonságokkal bír- nakp, csak emberarcúk nincs. Ez 1 a kikötői söpredék ter­mészetesen megnehezíti hő­seink helyzetét de hát elég a fényszáblyával egyel-kettöl suhintani, s máris tisztelet­tudóan viselkednek. Beszámolónk végére hagy­tuk a rendező legnagyobb leleményét. A jó ügyet (az űrállamszövetség békéjét) szolgálók ugyanis nem tech­nikai fölényükkel győznek; hanem azért, mert képvise­lőjük birtokolja az ERŰT! Ez az erő a Jedi Lovagrend öröksége, valami mélysége­sen emberi hagyaték; akár léleknek is nevezhetnénk. Tény, hogy nem lehet sem felmérni, sem bemérni, sem elemezni, sem megsemmisí­teni. De az is természetes, hogy csak a tiszták, a be­csületesek birtokolhatják. Abban a világban, ahol min- * den kiszámítható és beprog- . ramozható, magam is azt hi­szem, nagy szükség van ef­féle erőre. Kicsit didaktiku­sán; mit sem érnek a tech­nika káprázatos vívmányai, ha az ember elveszti ember­ségéi. Akik ezt ki érzik a filmből, tálán kevésbe lesz­nek csalódottak. Gyarmati Béla Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat miskolci és ózdi munkahelyre kőműves munkavállalókat {elvesz Minden héten szabad szombat, szállást biztosítunk. Jelentkezni lehet a vallalat központjában, Miskolc, 1., Zsigmondy u. 2. sz. 1. emelet 103. sz. Vendegeskedni miride­(B nütt jó — szoktuk mondani, s jó is. ha ismételgetjük, mert ez meg­óv bennünket az elfogult­ságtól. Tudniillik attól, hogy például más városokat, sok­kal szebbnek és izgalma­sabbnak lássunk, erezzünk saját lakhelyünknél. Persze azért nem baj, ha jó pél­dáért a „szomszédba” me­gyünk. Elsősorban a közeli szomszédokba, S nem okvet­lenül a határokon túlra. Mert külföldre (hivatalosan és magánemberként is) mint­ha többet járnánk, mint a magyar városokba. Pedig itt­hon is Van nézni- és látni­való! Erről most ismét meggyő­ződtem, , mikor sok év után néhány napra, visszatértem az Alföldre. Előtte megfo­gadtam. hogy nem engedek a gyerekkori nosztalgiáknak. Nem mindig sikerült... Mert az ember például vá­sárol egy darab kenyeret (Gyulán. Szegeden, Kecske­méten vagy Jászberényben), s nyomban érzi a gyermek­kori illatot. ízt. Pedig eze­ket a kenyereket nem ka- kastéjjel sütik, s nem is sz„ép menyecskék. Éppen olyan sütőipari üzemekben készül­nek. mint mindenütt másutt. Csak. ... csak éppen szebbek és jobbak! Hát még a kif­lit'. zsemlék! Magamban szé­gyenkezem és bosszankodom, a mi savanykás, topped); pékáruink" miatt. Ámbár . azon a tájon jobb búza te­rem, s százados híre van a malomiparnak. De hát egy közös nagy háztartásban van-e annak akadálya, hogy jó liszt jusson nekünk is? De hogyan lesz a lisztből jó kenyér? Ügy látszik, ezt •csak az Alföldön tudják. Ott még igen. Talán meg lehet­ne tanulni. Ez nem olyan szakmai titok, mint a gyu­lai kolbász receptje. Gyulán' egyébként most nemcsak ..gyulai'’ kapható, hanem paprikás szalámi is. A város persze nem ennek köszönheti nagy idegenfor­galmát, hanem a gyógyvízé- ' nek. A természetvédelmi környezetben elterülő vár- fürdő számos gyógymedencé­jével és uszodájával méltán népszerű. A kilencszintes, 400 ágyas SZOT—MEDOSZ gyógyüdülő egyre kereset­tebb hely lesz. Vannak itt miskolciak is. Egy itteni bányászíeleség- gel, Rózsika néni körében ta­lálkozom. Hogy kicsoda Ró­zsika néni? Nos, róla termé­szetesen nem olvashatunk az ízléses, tartalmas városi.s- mertetőben. Pedig a jó kedé­lyű. ősz asszony afféle in­tézmény. Az egyik fürdőme­dence 38 fokos vizében el­meséli nekem az életéi. Eb­ből most csak annyit, hogy tíz esztendeje még ezer em­berre főzött naponként. Ma már csak fürdőzik és ételre- tepteket mond. mégpedig annyi szakértelemmel es olyan étvágygerjesztőén, hogy valamennyien megéhezünk. Gyula, Szeged, Kecskemét ÁTUTAZÓBAN A gyulai vérfürdő. A miskolci bányászfeleséget éppen a bográcsgulyás és á lacipecsenye titkaiba avatja be, mikor csatlakozom az udvarához. A másik gyulai öreg férfi. Az ő nevét mindenki isme­ri a városban. Jánosi Imre (Ősi bácsi) 50 esztendeje tu­lajdonosa az úgynevezett Száz 'éves cukrászdának. „Amit nem rágott el az idő vasloga / az. a Száz éves cukrászda mesterének mo­dora” — olvasom a számos róla szóló újságcikk egyiké­ben. (Ezek bekeretezve lát­hatók a műemlék-cukrász- daban.) Az üzletnek — ahol egykor Apponyi Albert fagy-, ialtozott — és az üzemnek —, ahol számtalan régi esz­köz található — minden tár­gyal védetté nyilvánították. A hivatalos besorolás sze­rint mindemellett, csak Ili. osztályú üzlet. Ősi bácsi („naponta negy­ven kilométert gyaloglók én ma is") pihenésképpen le­ül mellém beszélgetni. Meg­tudom. hogy hajdani elődjé­től (főnökétől) székenként, asztalonként vette meg a cukrászdát; napi lt> órát dol­gozva. Aztán felugrik, s németre • fordítja a szót, mert egy osztrák házaspár szobát ke­res. Nosza, a mester kerék­párra ugrik, s — ránk bízva a céget — indul szállást ke­resni. Természetesen, siker­rel jár. Gyulán fogják a vendeget. A kiskocsmában, ahová be- i tértem, már a második reg­gel azt kérdezi a csapos­lány: ,.a szokásos cseresz­nyét ?” Ezren vannak. Be­nyit a postás, s amíg kimé­rik a. sörét, kézbesíti a leve­leket a törzsvendégeknek. i _!.! városunk lakóinak nagy dolgokra áldozni min­dig • kész összefogása ... olyan eredményeket hozott, amelyekre büszkék vagyunk’’ — írja a városismertető ka­lauz. \ Á gyulaiak sok mindenre lehetnek büszkék. Új üze­mekre, intézményekre I (a művelődési központban 200 ezer látogató fordul meg évente), s persze "a város múltjára is. „Itt élteit á.t, nagy lelkek egy nagy tusát, hol Knézich tiszti kardját csak törve ad­ta át.” Világos után a vár- épület és a kastély közötti téren 1300 honvédtisztet fegy­vereztek le. Megnézett? a vármúzeumban Knézich lá- bornok markolat nélküli szablvájál. tj Erkel Ferenc szülőházában a Hunyadi Lászlót hallgatom. . „Lelked trónjára magad­hoz emelted Hamupipőkét — a magyar zenét” — írja Er­kelről a költő. Kodály pedig Így vélekedik: ott kell foly­tatnunk, ahol Erkel abba­hagyta. S ha nem tudnám, hogy Kodály miként folytat­ta, a kecskeméti Kodály In-, lézet kiállításán meggyő­ződhetek erről. Az utolsó gyulai emlékem azonban niégi s Petőfi. Fe- renczy Béni szobra anndk idején nagy vitákat váltott ki. A számos heroizáló ábrá­zolás után. ez a bronzba ál­modott Petőfi, vézna, töré­keny legény. Vásott! csizmá­ban. roggyant nadrágban, gyűrött atillában. Az övét lehúzza a nehéz kard. De csontos arca megfeszül, a szemében tűz, s jobb keltét ökölbe szorítja. Ilyen lehe­tett, ilyen voll! 11149-ben; mi­kor Gyula porát és köveit lapos la. Szegeden egy másik költőt keresek. Egy szelíd lelkű poé­tát.. a varázslatos szavú me­séiül. a kisgyermekek barát­ját; mindnyájunk ifjúkori tanítóját. A száz éve szüle­tett Móra Ferencet. Aki per­sze nemcsak irt, hanem a legszorgalmasabb munkása volt évtizedeken át annak az intézménynek, melynek, homlokzatán ez. a felirat díszük; ..A KÖZMŰVELŐ­DÉSNEK!” „Drága ház ez. nekem, kriptája fiatalságom holttes­tének és méhese életem leg­tisztább örömeinek.” Így v al­lott . Móra a szegedi múze­umról 1919-ben. Hogyan emlékezik rá most a „drága ház”? Az emlék­szoba — Móra íróasztalával, bútoraival, könyveivel, né­hány használati tárgyával — korrekt módon mulatja be a sokoldalú embert: a ré­gészt, az újságírót, az írót. Az emeleten ugyancsak ta- 1 láthatunk Móra munkássá­gát tükröző dokumentumo­kat. De egy másik kiállítás' előterében. , Tulajdonképpen elégedett lehetnék, . de mást vártam. Móra Ferenc tudta, mondta, hogy nem lesz klasszikus. A hozsannázásl mindig is el­hárította. Koronként elfelejt­jük, majd újra felfedezzük. De a szegedieknek akkor is jobban kellene szeretniük! Vagy tán csak ünnepibb mó­don; nem többek között! Mert míg más kiállításokra (plakátokkal, feliratokkal stb.) külön is felhívják a fi­gyelmet. addig a Móra-em­lékszobát keresnie kell az. idegennek. S centenáriumán talán megérdemelne niég egy szobát, abban a házban, mely méhese, volt élele leg­tisztább örömeinek. Ügy is mint író, .de közművelőként különösen .. Szegeden egy régi (Makón készült) fényképfelvételt „másoltam le” magamnak. Móra. Juhász Gyula, s hát­térben a fiatal József AltiHa. Hogy Szeged szép és egy­re szebb lesz, azt mindig is tudtam. De Kecskemét, ahol soha néni jártam, el­bűvöl. A szívvel és tehet­séggel megvalósított város- rendezés legszebb példája ez a nagy. alföldi település. A város centruma itt tényleg központ. A régi és az. új úgy szervül egybe, hogy egysé­ges egésznek érezzük. A va­ros szívében van egy szél­rózsa, melyről leolvasható, hogy mely helységek milyen messzire esnek Kecskemét­től. Miskolc messze van... Sietek haza! (gyarmati) Kiállítás Pataken Képes Géza költő, műfor­dító születésének 70. éve al­kalmából Sárospatakon, a Tudományos Gyűjtemények vezetősége kiállítást rende­zett. Képes Géza ugyanis nemcsa.c diákja, hanem a kél világháború közötti időben tanára is volt a pataki kol­légiumnak. Megjelent mü­vei, a munkájával kapcsola­tos levelezéseinek különle­ges darabjai, s a világ kü­lönböző országaiban élő hí-. rés költőkkel való kapcsola­tainak érdekes tárgyi emlé­kei láthatók a kiállításon.' A Borsodi Gyümölcs ter­mesztési Rendszer másfél' évvel ezelőtt négy állami gazdaság és négy termelő- szövetkezet közreműködésé­vel alakult meg. Azóta to­vábbi öt termelőszövetkezet csatlakozott hozzá, s így je­lenleg 2783 hektáron, folytat­nak gyümölcstermesztést. ______ Disco a Tokajban Nem kell . különösebben bizonygatni, milyen nagy a fiatalok igénye a. tartalmas, színvonalas discozene iránt. Mégis, még a megyeszékhe­lyen is kevés az alkalom az effajta szórakozásra. A To­kaj étteremben már évek óla jó diseof kínálnak, azonban 1 innen is sokszor kénytele­nek keserű szájízzel távozni a fiatalok. A beugróért — újabban 30 forint — a hétvégi napokon nagy zsúfoltságot kapnak, s kőtelező '„fogyasztásként” két szendvicset ... A táncolásra hagyott területen a fiata­loknak csak egy töredéke tér el ... Drága mulatság ez így. ma. a kikapcsolódni vá­gyó. a discozenét szerető fia­taloknak. Talán érdemes lenne meggondolniuk t az il­letékeseknek mindezt, s vál­toztatni h jelenlegi helyze­ten. S akkor a hétköznapo­kon i.s bizonyára többen' lá­togatnának el ii Tokajba. Öröm és hasznos időtöltés a barkácsolás! Várjuk bemutatónkon, ahol ÉVIG és TRIPLEX borkácsgépeket és tartozékaikat tekintheti meg működés kőiben A Vili. MISKOLCI IPARI KIÁLLÍTÁS ES VÁSÁRON, A SPORTCSARNOKBAN 1979. augusztus 17-töl 26-ig (I. emelet, technikai fülke alatt) gumi IfERESfiMEDELM IfftLLJlLAl t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents