Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-15 / 190. szám
r- tssmmtmMtemz&azz W'^9. cMüg^srtus • y5., s-w»rf.q Miért titkoiódznak?!.. S ég miikfi’g elúggé gyakori, hogy a különféle intézmények és hivatalok, de az üzemek és gyárak arra illetékes vezetői — tisztelet a kivételnek és ez a több — nehezen nyilatkoznak, vagy csak hosszas unszolásra, gsetleg magasabb íó- í'umok utasítására tájékoztatják a közvéleményt. Úgy tesznek, mintha egy termelési, beruházási vagy bármilyen más adat közlésével államtitkot árulnának el. — ’Nagyfokú szűklátókörűségre vall az ilyen magatartás — tej tette ki véleményét minderről a vegyipar egyik fellegvárának, a Borsodi Vegyikombinátnak a vezérigazgatója, • Körtvélyes István. É vállalat legtöbb gazdasági vezetője a legnagyobb őszinteséggel, minden teketória nélkül jelentette ki egy beszélgetés alkalmával a következőket: — Az újságíró, a krónikás nem nekem tartozik köszönettel, mert fogadtam, hanem én tartozom a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, minden hírközlő szervnek, hogy bekopog hozzám és kíváncsiskodik. Ez a kíváncsiság jogos és indokolt. Csak örülni lehet és kell, ha a vállalat munkáját és eredményeit, de a gondokat és bajokat is mind szélesebb körben ismerik. Kiérződött a szavakból, hogy csak az titkolódzók, aki fél a nyilvánosságtól. Pedig a nyilvánosság hihetetlenül sokrétű fóruma, egyben ösztönző ereje is a munkának, az akadályok leküzdésének. Ebben a nagy vegyipari üzemben nemcsak tudják, de érvényt is szereznek annak az elvnek, amely szerint az információ nem magántulajdon. Más szóval: a tájékoztatás egyáltalán nem tekinthető magánügynek, mert az egyértelműen közügy. Néhány évvel ezelőtt a gazdasági vezetők országos tanácskozásán fogalmazódott meg így, ilyen tartalommal ez a kötelesség, ami éppúgy szerves része a gazdasági építőmunkának, mint a tervezés, az értékesítés, vagy bármilyen más tevékenység. A Borsodi Vegyikombinátban. a TVK-ban, a bányáknál, s azokon a helyeken, ahol az információ nem tabu, hanem nyitott könyv, rugalmasabb a munka stílusa is. Ahol viszont bezárkóznak, ne csodálkozzanak, ha róluk keveset hall, keveset tud a világ, a közvélemény. Aztán csodálkoznak, ha netán rossz: kép alakul ki róluk, mert hát az emberek, csak hozzájutnak valamilyen úton-módon egy- egy adathoz, tényhez. S akkor kezdődik a variálás, a következtetés és ha tetszik, ha nem, útjára indul a hír ... Szó ami szó: egyszerűen érthetetlenek azok az esetek, történetek, amelyeket kollégáim — sajnos eléggé sűrűn — kénytelenek elmondani. Nemrégiben a putnoki malomba szeretett vplna bejutni az újságíró, ahol ridegen, hidegen az értésére adták: — Csak a tröszt vezérigazgatójának az. engedélyével nyilatkozhatunk. Hívták a vezért, nem találták, kérlek más illetékest — azt se találták, s így a kolléga dolgavégezetlenü! távozott. Vajon mi az, ami. indokolja az ilyen eljárást, az effajta magatartást? Vagy a tröszt tudta nélkül itt helyben, Putnokon senkinek sem lehet véleménye, észrevétele, javaslata'?! Sajnos, nem egyedi esetről, egyedi történetről van szó. Ugyanaz a kolléga még furcsább helyzetbe került az egyik élelmezésipari vállalatnál, ahol csak akkor mutattak hajlandóságot a tájékoztatásra, ha az egész beszélgetést magnóra veszik. E nagyfokú bizalmatlansággal párosuló bürokratikus magatartás külön elemzést érdemelne azzal együtt, ami az egészet betetézte. Azt a dolgozót ugyanis, akivel szót akart érteni a krónikás, előzőleg behívatták és kioktatták: miről beszélhet és miről nem ... Ez aztán ... Szóval erre nincs, nem lehet magyarázat... Vagy azok, akik ehhez az eléggé el nem ítélhető módszerhez folyamodtak, netán jobban tudják, hogy X. vagy Y. hogy érzi magát az üzemben, mi a gondja, baja, egyszóval általában mi a véleménye a munkáról?... Bizonyára volt, van saját, egyéni véleménye is, ami előtt lezárta a zqjlipet a tiltó szó ... De miért? ... A dolgok lényege tehát: nem titkolódzásra, tiltó szóra, hanem szókimondó, őszinte, nyílt beszédre, a tények és adatok tárgyilagos értelmezésére és elemzésére van szükség. Ahol ettől nem félnek, ott erre építik a tájékoztatást, s nem zárkóznak el, nem félnek a nyilvánosságtól — a közvélemény értékítéletétől sem. (— »»> Ároktői „intézkedések” Megbecsülni minden forintot Az ároktői és a tiszado- rogmai határt járva, a még betakarításra varó növények ígéretét becsülgetve biztatónak látszik a kép. Szépek a kukoricák, a napraforgótáblák, gyönyörű a dohány. És biztató az is, hogy a learatott tarlókon már szinte mindén járulékos munkát elvégeztek. A Béke Termelőszövetkezet első számú vezetőinek arca mégsem felhőtlen. Jó termőhelyi adottságokkal itt sosem dicsekedhettek, az idei esztendő időjárása pedig különösen próbára tette azokat, akik ezekben a Tisza menti határrészekben igyekeznek a lehető legeredményesebben gazdálkodni. Amolyan mérlegkészítesfé- lének a végére érkeztünk a szövetkezetbe. Minden ágazat vezetője, minden egyes „reszort” felelőse együtt volt az elnök szobájában, ahol alapos előkészítés, felmérések, számolások után nemcsak azt összegezték, hogy Hol tartanak most, hanem azt is. hogy kinek-kinek mire kell összpontosítania erejét, tudását a gazdasági év hátralévő részében Magos Elemér, a tsz elnöke, amikor az őszi munkacsúcs munkatervéről, az iménti mérlegelés során hozott intézkedési tervekről érdeklődöm, válaszában „helyreigazítja” a kérdést: — Az időjárás okozta kiesések pótlására, az égetően szükséges takarékosságra nem most, hanem már sokkal korábban megtettük a szükséges intézkedéseket. Most csak ezeknek csiszolására, pontosítására. az eddig végzett munka ellenőrzésére került sor. Már az aratás elölt, tudtuk, hogy a mi mostoha adottságaink'között csak akkor ♦adjuk eredményesen zárni az esztendőt, ha nemcsak beszélünk róla, hanem valóban leltárunk minden rejtett tartalékot, ha megbecsülünk minden forintot, s minden ember pontosan tudja, hogy mit kell tennie ezekért a forintokért. És amikor az elnök sorolja, hogy ágazatonként egy-egy növénynél, vagy éppen az állattenyésztés részlegeiben hogyan, milyen intézkedések hozzák meg azokat a sokat emlegetett „forintokat”, kiderül, hogy százezrekről, ösz- szességében milliókról van szó. Az időjárás okozta kiesések miatt van is mit pótolni. A fagy, a víz, majd az aszály miatt csak kalászosokból közel 2 millió forint az eredménykiesés. De nézzük csak, hogy mit hoznak ezzel szemben azok az úgynevezett „intézkedések”? Először is pontos, részleteiben kimunkált tervet készítettek arra, hogy a tervezett költségeket 5 százalékkal csökkentik. Ez egymaga .több százezer forint. Hogy megvalósítható-e? Az elnök szerint: — Hu állandóan odafigyelünk, ha minden gép l'o- gyasztását ellenőrizzük s feleslegesen. meggondolatlanul egyetlen forintot sem költünk, akkor igen. Csak egyetlen példát, említ, a szerves trágya hasznosítását Az előző években a majorokban s a háztájiban is összegyülemlett az istállótrágya. Megszervezték, hogy részben már az ősziek, majd a tavasziak alá, több száz hektáron istállótrágya kerül a földbe. Félreértés ne essék, nem csökkentik a műtrágya- adagokat, de ahová nagy mennyiségű szerves trágya jut, oda nem vásárolnak feleslegesen műtrágyát. A másodvetésekben rejlő tartalékot is igyekeztek a lehető legjobban hasznosítani. Részben a tarlókon, részben az időjárás tizedelte kultúrák helyén 231 hektárnyi a másodvetésük. És a másodvetésű silófélék, takarmányok most nemcsak a szálasok gyen- gébb termését tudják pótolni, hanem arra is megvan minden remény, hogy a tervezettnél 120 hektárral növelhetik a szemes kukoricát termő területet. A segédüzemágak fejlesztése, a „piackutatás” a tervezettnél több megrendelést biztosított a lakatos-, a forgácsoló- és a kis fűrészüzem részére. És az itt várható kb. 2 millió forintos árbevételi többlet — különösen, ha párosul a költségcsökkentéssel is — jócskán növeli majd a nyereséget. Az állattenyésztésben a legfontosabb célkitűzés a tejtermelés növelése: A mintegy 3,8 millió forintos tejprémium „megszerzése” ugyanis döntően befolyásolja, hogy av, év végén merre billen a mérleg. A niég betakarításra váró növények ígéretét említi utoljára az elnök: — Már most nagyon gon- osan, minden eshetőséggel számolva felkészültünk az Őszi munkacsúcsra. A 300 hektár napraforgó, a 410 hektár kukorica, a silók, a sok másodvetés és a részben már letört, 56 hektárnyi dohány nagyon jónak ígérkező termését minden veszteség nélkül kell betakarítanunk. Lehet, hogy az időjárás megnehezíti majd ezt a munkánkat, de jó munkaszervezéssel, s főleg emberi helytállással nem egyszer megbirkóztunk már az időjárás szeszélyeivel. Ét. S.) Levegőszétválasztás Ózdon i; Naponta 5CÍJ-550 tonnával több acél előállítását teszi lehetővé az oxigénes intenzifikálás. A képen az Ózdi Kohászati üzemek' oxigéngyóra. Egy-egy beruházás kapcsán sokféle követelmény és kétely fogalmazódik meg a szakemberekben, tervezőkben, kivi felezőkben, üzemeltetőkben. A gyakorlati tapasztalatok adnak választ a kérdésre, hogyan sikerült megvalósítani az elképzeléseket. Értékelhető idő, csaknem két év telt: el azóta, hogy megkezdődött a termelés az Ózdi Kohászati Üzemek új oxigéngyárában. A magyar kohászat csak áz elmúlt tíz év alatt is jelentős fejlődésen ment keresztül, ezzel összefüggésben valósult meg —; a többi között — az ózdi oxi- génes intenzifikálás, az acéltermelés fokozása. Akkoriban sok szó esett a beruházásról, ma figyelmünk a Lenin Kohászati Művekben, illetve a Dunai Vasműben folyó munkálatok felé irányul. Érthető, hiszen két kombinált acélművel gazdagodik a kohászat. Úgy gondolom azonban, nem érdektelen visszatekinteni, s kicsit leszűkítve a vizsgálódást, Papp Tivadarral, az ÓKÜ szolgáltató gyáregységének vezetőjével beszélgetve csak az oxigéngyárról készítünk számvetést. — Hogyan esett a választás az Ózdi Kohászati Üzemekre? — A 70-es évek elején született a döntés: Ózdon lehet viszonylag alacsony költségráfordítással fejleszteni, tehát az acél termelésének és felhasználásának mérlegét az egyensúlyhoz közelíteni. Ezt a döntést részletes elemzés és gazdaságossági vizsgálat előzte meg. A tervek szerint szükségeltetett egy óránként tízezer normálköbméter névleges teljesítményű oxigén- gyár. amelyet több ajánlat értékelése után a CAD (Chemische Anlagenbau Dresden) cégtől rendeltünk meg. A fejlesztés követelménye az volt, hogy két lépcsőben. 1978. június 30,-ig, 1 millió 400 ezer tonnás acéltermelést kell elérni a vállalatnak. Az N.DK- beli partnercég szakemberei is meglepődtek, s elismeréssel szóltak -a beruházás menetének 'gyorsításáról. A szerződéseket 1974. márciusában kötöttük meg, s 1977. szeptember 13-án már próbaüze- meltünk az oxigéngyárban. — Milyenek voltak az első tapasztalatok? — Alapvetően sikerrel járt a próbaüzemelés, azonban már kezdetben kiderült, hogy néhány fontos paraméter nem felel meg a garanciálisán előírtnak. Az oxigén minőségével sok problémánk volt. Bizonytalanságok sora következett, végül úgy döntöttünk, megszakítjuk a próbát, s átvesszük az oxigén- gyárat. Abban a helyzetben minden késedelemért nagy árat fizettünk volna; az acélmű várta az oxigént, az acélt meg a népgazdaság. Később, a német szakemberek, 1978. januárjában teljesítményiga- zoló módosításokat végezlek a berendezésen. — As üzemeltetés során milyen gondokkal kellett megküzdeniük? — A hidegtechnológiai rész — 'kisebb csőhibáktól eltekintve — a várt termelési eredményeket adja, sajnos azonban a gépészeti rendszer elég sérülékeny. A beépítésre szánt alkatrészeket egyszerűen nem tudtuk beépíteni, a méreteltérések miatt. Előfordultak csőszakadások a regenerátorokban is, de ezeket sikerült végleg elhárítani. Műszerek, műszerbeli alkatrészek hiányával küszködünk, amelyeket itthon nem lehet beszerezni. Vízkőkiválás fullaszt ja a rendszert. A német szakemberek azt kívánták, használjunk előlágyított vizet. Honnan vegyünk? — A kezdeti nehézségek megszüntetéséhez önök hogyan járullak hozzá? — Csak a paraméterek gyors leolvasása, illetve inkább az esetenkénti beavatkozás jelenteit nehézséget. Már volt tapasztalatunk a le- vegöszétválasztás terén, hiszen 1962-től üzemelt vállalatunknál egy óránként 15011 normál köbméter teljesítményű készülék. Az akkori szakembereknek a zöme ma is itt dolgozik, s a betanító tanfolyamok során elsajátítottak a szükséges ismereteket. Hogy miként, arról a próbaüzemeléskor mindenki meggyőződhetett, niég a németek is elégedettek voltak. Szakembergárdánk Uthy Karoly üzemvezetésével kiemelkedően látja el feladatát.; — Milyen hatása van az oxigéngyárnak az acéltermelésre? — Áz acélműben a korábbihoz viszonyítva naponta 500—5f>0 tonnával több acélt lehet előállítani. Ka szabad így mondani, az oxigéngyár a helyére rázod olt, s tartja a tervezett önköltséget. Az oxi- génes intenzifikálás nemcsak azért fontos, mert segíti a mennyiségi mutatók eriielé- sét. Lényegesen csökkenti a fajlagos energiaköltséget, léhát kevesebb tüzelőanyagot: földgázt és olajat használnak el. — .4 beruházás kezdetén indítványoztak kiegészítéseket.? — Igen. Az országos oxigénellátást igyekeztünk ezzel elősegíteni. Javaslatainkból néhány megvalósult, így például Eger és Salgótarján ipari üzemei tőlünk kapják a palackos oxigént. Ugyanakkor nemesgázok előállítására is szerettünk volna berendezkedni, de ez csak részben sikerült. A nyers argon tisztításához 30 millió forintos beruházás kellene. Kapcsolatban állunk az Egyesült Izzó ampullagyárával is, s így osztrák import kiváltását tesszük lehetővé. Cseppfolyós nitrogént szállítunk az Országos Megtermékenyítő Állomásnak. enélkül kérdésessé válna a szarvasmarha-után- pótK ★ Már elkészült az a hálóterv, amelynek szigorú betartásával az esedékes nagyjavítást fogják elvégezni az oxigéngyárban. Az üzemeltetés két éve alatt az ózdiak sok nehézséggel küzdöttek meg, s úgy tűnik, a korábbi döntés, amely a gazdaságosságot tartotta elsődlegesnek, most az emberi, szakmai megközelítésben is beigazolódott. Az oxigéngyár kollektívája jelesre vizsgázóit. , (karosi) AsszonylripÉ az ÉMÁSZ-nál Kaffka Margit nevével 43 tagú szocialista brigád dolgozik az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál. A brigádvezető — Juhász Gyuláné — és még 9 társa helyileg az ÉMÁSZ miskolci központjában, a Patak utca 7. szám alatti irodaházban, az úgynevezett behajtási csoportot alkotja, a többiek pedig a városon kívül egész Észak- Magyarország területén tevékenykednek. — Harminchárom brigád- tagunk pénzbeszedőként dolgozik. Munkaterületük nagyságának érzékeltetésére mintegy határállomásként megemlíthetjük Hidasnémetit, Tornyosnémetit, Lenin várost, Mezőcsátot, EmÖQiőt, Répáshutát... A brigádvezető tájékoztatása nyomban kiváltja az érdeklődést : — Ha ilyen sokfelé dolgoznak a brigádtagok, hogyan lehet összefogni őket? Miként tudnak közös programokat szervezni, közös célokat teljesíteni? i • Válaszként az egyik brigádtag, Mészáros József né szép dokumentumot tát elénk. Képekkel, fényképekkel gazdagított brigádnapló ez, amelyet lVIargóczi Imréin: pontosan vezet: minder közös eseményükről. Esetne nyeilr pedig bőven vannak. / brigádgyűlések, mun kájukk' kapcsolatos megbeszélése’ rögzítésén kívül beszámolna' családias összejöveteleikre’ például szín házlátogatásaik ról, kirándulásaikról Tisza- palkonyára. Aggtelekre. Má- lyiba, vagy a sokféle társadalmi munkájukról, amelyek közül kiemelik a Hősök temetőjének gondozását. Patro- náló-tevékenységtikkel kapcsolatban pedig ismertetik a nyugdíjasokkal való rendszeres törődést, a papírgyári. 36. számú, Sas utcai Általános Iskola\VH. osztályosaival kialakított; kapcsolatot és különös szeretettel mutatják egy gyermekvárosi kislány fényképét. — A hetedikes Tamási i rétikének takarékbetétkönyv- ken pénzt gyűjtünk, amit a üsláfty 18. születésnapján tömnie átadni, — mondja Bik- i Sándorné. a brigád péiiz- írosa, aki éppúgy családanya. mint a briaádtavok ’öntő többsége. — Fizetés- tpokon minden hónapi!-én ■s 25-én mindet brigádlag ejön ide a központba' és íő- eg ekkor szoktuk megbeszélni pénzügyeinket és programjainkat is. Közös célkitűzéseink megvalósítását lehal nem akadályozhatja meg az. hogy egymástól távol, szétszórtan dolgozunk ... \
