Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
W79. augttsíh« 2., c-söíortök ESZAK.WAGYAftDRSZAG 3 Az idei határszemlék tapasztalatairól Az ember számára a told az egyik — ha éppen nem a legnagyobb — ajándék, amit a természettől kapott. Nem csoda hát, hogy szüntelenül hangoztatjuk: az évről évre újra és újra értéket termelő föld nemzeti kincsünk, nagy értékünk. Kincs, érték, de csak akkor, ha a jó gazda módjára rendszeresen megműveljük, s nem hagyjuk ebek harmin- cadjára ■ kihasználatlanul, parlagon. Ezzel az alapvető ténnyel nyilván minden tulajdonos tisztában volt, van, mégis, a hetvenes évek elején, az országban 150 ezer hektár termőföldön nem termett búza, kukorica, nem virult szőlő, nem nőtt szénának való fű. Ezen óriási terület szétszórtan az országban, ott állt évről évre parlagon, legfeljebb, csak gyomot növőSz- tett. Megyénkben sem volt rózsásabb a kép az országos átlagnál, hiszel) még 1974—75-ben is 12 ezer hektár műveletlen földterület- v tel „dicsekedhetett” Borsod. Szerencsére, ez a kedvezőtlen kép, ma már a múlté. 1 A föld védelmében hozott állami intézkedések, a megszigorított ellenőrzés, s ha szükség van rá, szankció eredményeként az arányokat tekintve, kedvező változásokról számolhatunk be. A műveletlenül hagyott területek nagysága az utóbbi években jelentős mértékben lecsökkent. * < • A megyei és járási földhivatalok szakemberei, a községi tanácsok dolgozói idén is megtartották az esedékes határszemléket. Majoros Lászlótól, a megyei földhivatal vezetőjétől és dr. Azari Bertalantól, a földhasználati 'osztály vezetőjétől az idei esztendő tapasztalatairól érdeklődtünk. — Elöljáróban szükséges elmondani, hogy a MÉM— OFTH-irányelvek alapján a tavalyi évtől kezdve, a termelőüzemek termelési tervét is felülvizsgáljuk termelési ’ áganként. Erre február—március hónapokban. került sor. Április 20. és május 5-e között tartottuk idén az első határszemléket, majd egy hónap múlva a másodikat. Ha a második határszemle után is találunk művelésbe be nem vont területeket, akkor a körülmények alapos mérlegelése után szankciók alkalmazására kerül sor. A mezőgazdasági nagyüzem a terület aranykorona-értékének ezerszeresét fizeti pénzbírságként, egyéni tulajdonos esetében pedig állami tulajdonba vétetjük a földet. . Örömmel mondhatjuk el, hogy amíg tavaly két termelőszövetkezetet pénzbírsággal kellett sújtani, addig idén ilyen intézkedésre nem került sor. •- Szele szerint a tavalyihoz képest idén csökkent a műveletlen terület ványsága.? — Igen. összességében is, de különösen a mezőgazda- sági nagyüzemek vonatkozásában. Míg' tavaly 555 hektárt nem műveltek rendeltetésszerűen (tehát a 1 nyilvántartott művelési ágban) a lsz-ek, addig idén ez a szám 90 hektárra csökkent. Tekintettel arra, hogy ezek a földek is vízborítás miatt rriaíadtak műveletlenek, így szankciót természetesen nem szabtunk ki. Az a tapasztalatunk, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok a módosított földvédelmi jogszabály életbelépése óla. jóval nagyobb gondol fordítanak a kezelésükben levő területek megművelésére. A bírságtól való félelemnek azonban vannak negatív hatásai i-s. A tanácsi kezelésben levő állami földek rendszeres megművelése csak akkor lenne meg- ny'ugtatóan megoldott, ha ezek a nagyüzemek tulajdonába mennének át. Mivel ázonban a gazdaságok félnek attól, hogy az így átvett földeket valami ok miatt mégsem tudják megművelni, s emiatt a pénzbírság veszélyének ki vannak téve, elzárkóznak ettől a lépéstől. — Ezek szerint a műveletlen területek jó része tanácsi kezelésben van. Következésképp a. legégetőbb gondok, tennivalók is itt jelentkeznek? — örvendetes, hogy idén 2650 hektárra csökkent le a nem művelt terület nagysága megyénkben, az viszont már nem, hogy ebből a tanácsi kezelésben levő 2170 hektár terület nagysága szinte évről évre változatlan. Különösen az ózdi és ede- lényi járásokban, az egyéni és a felszámolt szakszövetkezeti községekben sok az elhagyott földterület. Az említett két járásban 1300 hektár a műveletlen föld. A járási és a megyei földhivatal. de a tanácsi és párt- szervek! is többször kezdeményezték már a tanácsi földek, , nagyüzemek részére történő átadását. A nagyüzemele azonban elzárkóznak ettől a fentebb már említett ok miatt, valamint azért, mert maguk is kedvezőtlen körülmények (természeti, anyagi) között gazdálkodnak. E földeleet csak akkor vennék át, ha ezek művelésbe vételéhez megfelelő állami támogatást (hektáronként 10—15 ezer forintot) kapnának. A megyei tanács az ilyen jellegű kérelmeket — pénz hiányában — mind ez ideig elutasította. — Ezen tanácsi kezelésben levő földek hasznosításának egyik járható útja lehetne, ha e területek tartós használatba kerülnének. — A megyében, idén 12 hektárt adtak tartós használatba a mezőcsáti, sátoraljaújhelyi és szerencsi járásokban. A két utóbbi járásban szőlőtelepítés céljára, a mezőcsáti járásban pedig a léninvárosi lakosok vettek területet tartós használatba. Sajnos, a megye területén a tartós földhasználat iránt kevés az érdeklődő. Több oka van ennek, ezek közül most csak egyet emelek ki. A földet vásárlók nagy része sokallja az 1500 négyzetméternyi területet, mert idejéhez, igényéhez ennek fele is bőségesen elegendő lenne. Ezzel kapcsolatban egyébként tapasztalatainkat, javaslatainkat elküldjük az illetékeseknek, várhatóan sor kerül módosításra. * Az állami földek tartós földhasználatával kapcsolatos kérdésekre lapunk egy másik írásában rövidesen visszatérünk. Tesszük ezt azért is, mert bár a beszélgetésből megtudtuk, hogy az 1974—75. évi 12 ezer hektár műveletlen tőidből ma már jelentős rész értéket teremt, a ma is műveletlen két és. fél ezer hektár azonban korántsem olyan kis terület, 'ami mellett szó nélkül elmehetünk. Egyáltalán nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megyénként ilyen nagy gyomnövény termő területeket tartsunk fenn! A cél egyedül csak az lehet, hogy e földek is mielőbb búzát, gyümölcsöt, zöldséget, takarmányt teremjenek. Ehhez kell keresni a kivezető utakat. a megfelelő módszereket. hogy a szándék, a cél az egyén, a közösség hasznára minél előbb gyakorlattá, valósággá váljon. Ha,kín Az Ózdi Kohászati Üzemek rúd-dróthengermű beruházásával egyidejűleg épült fel és lépett üzembe a melegkonyha és étterem. Az új létesítmény 600 munkás, alkalmazott napi étkeztetését teszi lehetővé. A vállalat szociálpolitikai terve további fejlesztési tartalmaz, amely szerint az átvett konyha kapacitását ez évben ezer dolgozó üzemétkeztetésére kell növelni. Ezt a vállalat úg'r oldotta meg, hogy a rúd-dróthengermű konyháján készíteti ételek felszolgálására létrehozott az acélmű „pótlások” épületében egy 350 fős, melegítős- tólalós konyhai éttermet. így a dolgozók munkaidő előtt és után kulturált körülmények között étkezhetnek. Az új létesítményt július 26-án helyezték üzembe és az első, holnapi ebédjüket itt fogyaszthatják el azok a vállalati dolgozók, akik igénylik az üzemi étkeztetést. KenesÉ energiai Az energiaigényes vállalatokat tömörítő trösztök egy, része — üzemeik leghozzáértőbb szakembereinek bevonásával — műszaki intézkedéseket dolgozott ki a villanyáram, a benzin, az olaj, a gáz, általában az energiák gazdaságosabb felhasználására, Takarékosságra, újabb kezdeményezésekre közgazdasági eszközökkel is ösztönzik vállalataikat. A Volán 100 tehergépkocsija és teljes taxiállománya egy évig üzemeltethető azzal az üzemanyaggal, amit a törszt vállalatai az év első felében megtakarítottak. Főként a műszaki intézkedéseknek köszönhető, hogy hat hónap alatt 4,3 millió liter benzinnel és másfél millió liter gázolajjal kevesebbet használtak fel a szokásosnál. A műszaki-forgalmi telepeket diagnosztikai berendezésekkel látták el, amelyek a járművek karbantartásakor segítenek a fogyasztás helyes beállításában, a hajtóanyag-pazarlást előidéző tényezők megszüntetésében. munkás élet jelei a A Szinva mentét akkoriban Urak utcájának nevezték. Fekete váz folyt le a vasgyárból. A nincstelenség sodrásában hadi- rokkantak, hadiözvegyek a Városháztérre vonultak, vitték gyermekeiket. Volt vöröskatonák szervezték az 1029-es megmozdulást, amelyet géppuskatüz riasztott szét. Konczvald Imre 19 évesen, társaival a fekete patakban futott föl a kohászatig, aztán az erdőben tovább, ki merre látott. Az utakon mindenkit összeszedtek a csendőrök. Másnap öt is befogták, s kezelésbe vették. Lassan gyógyultak sebei. A diósgyőri papírgyárba nem vették visz- sza, csak két hónap után. de nem a géphez. hanem a salakoláshoz, szénhordáshoz. Akkor még megalázással neveltek. — Hadiárvaként, 1925-ben kerültem a papírmalomba vízhordónak. Édesanyám a kézi merítéses alsó gyárban dolgozott. Itt többnyire hadirokkantakat, hadiözvegyeket. családtagjaikat alkalmazták, sokszor megkövetelték a nőktől és a gyerekektől is a napi 12—16 órás munkaidőt.. Mindenféle embereket nem vettek fel, fegyelmezetlenség, késés, részegség elképzelhetetlen volt, még a dohányzást is tiltották munkaidő alatt. Már 1924-ben elkezdődött egy rekonstrukció, ha szabad így nevezni. Romániából 70 éves gépeket hoztak, s igy tértek át a folyamatos papír- gyártásra. A szereléseket külföldiek végezték, németek, osztrákok, akik takarták. védték a mesterségüket, kiváltságos helyzetük függött ettől. A magyarokat segédmunkára szorították vissza, s a felszabadulásig a legmagasabb beosztás, amit magyar ember elérhetett, az a gépvezető volt. A gyártulajdonos, magyar érzelmű lévén, s persze anyagi megfontolásoktól vezéreltetve, fokozatosan kiszemelt a mi fiataljaink közül néhányat, akik lesték, lopva tanulták a mesterséget. Ezek közé tartoztam én is. Végigmentünk az egész technológián, az anyag-előkészítéstől kezdve, a kiszerelésig. Minden héten kétszer raporton jelentünk meg a laborban, , s a tulajdonosnak beszámoltunk a tanultakról. Amikor már papírt tudtunk, csinálni, felelős beosztásba kerültünk. A háború után az üzemi bizottság elnökévé a munkások Konczvald Imrét választottál-*, aki ugyanakkor művezető is volt. A gondok sokasodtak, hiszen nem lehetett tudni pontosan, milyen külföldi cégekkel állt kapcsolatban a gyár, honnan szerezzenek alapanyagokat, s egyáltalán a gyárvezetés hogyan történjen. A szakemberek nagy része magára hagyta a papírgyárat, s külföldre távozott. Pfaff Hugó mérnök visszajött, német származású felesége jiúzta ki az országból. A munkástanács úgy határozott, a kiváló szakember bűne csupán annyi, hogy elment, s visszavették gyártásvezetőnek. — Az államosításkor a középvállalati igazgatókat összehívták Budapestre, s eligazítást 'kaptak. Engem beparancsoliak a minisztériumba főosztályvezetőnek. Munka és tanulás, beindítani az üzemeket, fejlesztéseit, akadémia, pártfőiskola, egyetem. Proletárdiktatúra volt, s ezt érteni kell, hogy mit jelent. Az előre sejtetett egy év helyett 15 evet töltöttem ebben a beosztásban. Az irodám ajtaja mindig nyitva állt, én soha nem forgolódtam nagy fotelokban keresztbe tett lábbal. Az asztal fölé görnyesztett a munka. Szorgalomra, szívósságra nevelt a sorsom, tudtam becsülni a munkásembereket. Családom Miskolcon élt, havonta egyszer láttam őket, a gonddal, bajjal küszködő dolgozókat mindennap. Akkor építették a szolnoki, a csepeli papírgyárakat, később a dunaújvárosi és a lábatlant gyár alapkövét is én raktam le. Munkával tanultuk építeni a szocializmust, ez az igazság. Mondják ma is, hogy a nehezen kezelhető emberek közé tartozom. Persze, A bájolgás mindig idegen volt tőlem. Aki tudással, tapasztalással, tisztességgel érlelt igazát védi, azt nem lehet lekezelni. K'onczvald Imre ma a Diósgyőri Papírgyár nyugdíjas szaktanácsadója. Budapestről ide tért. vissza főmérnöknek, sürgette a fejlesztéseket, egy sor új gyártmányt honosított: meg. A fiatalok nevelését tartja legfontosabb feladatának, tanulásra, mindig' valami újra agitálja őket. — Kitüntetések? Az volna élelem legnagyobb kitüntetése, ha látnám, hogy a fiatalok felelősségteljesen tudnak építeni azokra-az alapokra, amelyeket mi teremtettünk meg. Amíg bírom, itt maradok köztük, segítek mindenben. Karosi Imre . Fotó: Sólymos László Avagy mikor rest az ember? ig A világgazdasági korszak- váltás „teljes erővel” érezteti hatását gazdálkodásunkban is és ezzel párhuzamosan mind nagyobb . követelményeket támaszt velünk szemben — több területen —, de főképp á fegyelem vonatkozásában. A munkafegyelem és a népgazdasági egyensúly között látszólag nincs szoros összefüggés, hisz ki gondolná, hogy például 10 perc késés. vagy az igazolatlan hiányzások növekedése jelentősen befolyásolja külkereskedelmi helyzetünket. Pedig, ha jól végiggondoljuk, ez így igaz. E következtetés kiindulópontjául a IV. ö.léves/terv- időszak utolsó két évéig kell visszakanyarodnunk. Akkorra a szabad munkaerőforrások kimerültek, a népgazdaság exlenzív fejlődésének időszaka lezárult. Ugrásszerűen megdrágultak a nyersanyagok és az energiahordozók. (Ez a folyamat azóta csak gyorsult: a kőolaj világpiaci ára ma négy és félszeresére emelkedett, az utóbbi 5—6 évben.) Talán legkedvezőtlenebbül érintett bennünket a lökés világpiac konjunktúrájának megszűnése. Jelentős probléma, hogy a mi termékeink viszonylag drágák és a fejlődő országok is egyre nagyobb konkurren- ciát jelentenek export-tömegáruinknak. Az úgynevezett kommerszárukból, a hagyományos félkész és késztermékekből (mint például a textíliák), mind nagyobbá vált a kínálat, ami a világpiacon tartósan és számottevően leértékelte a közepes és alacsony technikai színvonalon álló árukat. Ezzel párhuzamosan • viszont felértékelődtek a magas műszaki kultúrát igénylő, versenyképes termékek. Ezek a tények okozták egyfelől az úgynevezett cserearányromlást, másfelől pedig a fizetési mérleg hiányát. Sajnos, az importáruk — nyersanyagok, korszerű gépi berendezések — világpiaci drágulásával nem tartott, illetve nem tudott lépést tartani exporttermékeink áremelkedése. Hogy miért? Mert termékeink túlnyomó része nem verseny- képes. A termékek versenyképességét elsősorban árával, korszerűségével és minőségével lehet jellemezni. A korszerűséget a termék hasznos, a felhasználók által értékelt paramétereivel fejezhet jük ki. A termék versenyképességét másodsorban befolyásoló tényező a minőség, a korszerűséggel rokon, illetve azzal szorosan összefüggő fogalom. Egy termék akkor jó minőségű. ha jellemző paraméterei hosszú ideig változatlanok maiadnak. Nos, ezeken a területeken sajnos, nem állunk jól. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megállapításai szerint ipari termékeinknek csak 10—15 százaléka felel meg a nemzetközi versenyképesség fogalmának. A termékek 10— 20 százalékának gyártását gyakorlatilag teljesen meg kell szüntetni. A fennmaradó termékeknél viszont minden erővel arra kell törekedni, hogy azok minél gyorsabban versenyképessé váljanak. Kijelenteni ezt sokkal könnyebb, mint végrehajtani. A versenyképes termékek gyártását, az „átállást” befolyásolja egyrészt a termelő- berendezések konvertálhatósága, másrészt a szemléletbeli változás. Mégpedig olyan változás,- ahol a dolgozók és vezetők mennyiségi beidegzeu- ségét felváltja a jó minőségié való törekvés. Társadalmi, gazdasági előrehaladásunk szempontjából a minőségnek ma meghatározó szerepe van. Csakhogy: A jó minőségű termék előállításához — a korszerű gépeken kívül * — megfelelő technológiai fegyelemre van szükség. A kellő technológiai fegyelem pedig általános szervezettséget és fegyelmet kíván meg. Olyan fegyelmet, ahol mindenki — munkapadnál és az íróasztalnál. az eladópultnál az infrastruktúra és a szolgáltatás területén — képességének. végzettségének megfelelően a munkaidő jó kihasználásával dolgozik. Ezt a fegyelmet megfelelő neveléssel és anyagi ösztönzéssel. kellő differenciálással kell helyreállítani. Nem mi találnánk fel a spanyolviaszkot. hiszen már Berzeviczy Gergely megmondta: „Az ostoba ember lusta is, mert a jobb sorsra, amelyet nem isméi-. nem vágyik. Az eszes ember pedig akkor les? lustává. (fegyelmezetlenné — szerk.), ha azt a szomorú meggyőződést szerzi, hogy megfeszített szorgalommal sem képes felemelkedni.” Buciiért Mikié* ....... szorgalomra, szívósságra nevelt a sorsom ..."
