Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-05 / 155. szám
1979, július 5„ csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hegesztik a tartóoszlop acélszerkezetét. Látványos szakaszához érkezeti. a Borsodi Szénbányák Putrioki Üzemében a külszíni beruházás. Mint azt Bcrla- lanffy Béla beruházási létesítményi főmérnök elmondotta, májusban 2 millió 150 ezer forint, értékű munkát végeztek, illetve ennyit használtak fel a rendelkezésre álló keretből. Befejeződött a föld alatti szállítási rekonstrukció a -Mö-os szinti alapvágatban. Jó ütemben folyik a 12-es ereszkében a gurító kiképzése is. A hetvenkétmilliós — 1974- től folyó — beruházás a továbbiakban putnok—sajó- mercsei keret terhére történik. A külszíni bányatérségen jelenleg a szalaghíd építési munkáit végzik. A napokban került sor a lámpakamra előtti egység acélszerkezetének összeszerelésére, s ugyanakkor hozzálátlak a széntároló bunker alapozásához is. — bcrencsy — Alapozlak a bunkert. Kozma István felvételei Az adottságok ellenére? MONDTAK, NEM LEHET. Mondták, nem szabad. Ön- gyilkosság az adottságokat figyelmen kívül hagyni. Mert különben fejest ugrunk a csődbe, a mérleghiányba, a veszteségbe. És milyen könnyű volt elhinni (elhinnem) ezt. Igen, van kivétel. Mint minden alól, ez alól is. Talán azért, mert az a rövid szó, hogy adottság, hatalmas takaró is tud lenni; amire sokszor szívesen ráfogjuk,, eredményesen termelni miatta nem lehet. Hogy hol? Például a Tak- taközben. Ebben a vadvíz- országban, amit sok elkeseredett tsz-vezelő, . legszívesebben a vadásztársaságoknak adna bérbe. Hiszen a zsombékosodó, laposodó határban egyre több vad, vízimadár kerül puskacső elé. És ez, amit adottságoknak nevezünk. Hogy az évről évre támadó belvíz megkérdőjelezi a gazdálkodós egészét. Prügyön, a Tiszámén te Termelőszövetkezetben a növény- termesztés kára évenként tíz- tizenöt millió forint között mozog. Elég tekintélyesnek érzem az összeget ahhoz, hogy eltöprengjek a mit érdemes, mivel szabad foglalkozni kérdésén. Már csak azért is, mert a válasz egyértelműnek tűnik, hogy növénytermesztéssel nem. Sgm- sey András -elnök: — Kétértelmű a gazdaságosság kérdése. »Azért, mert ha eleve figyelembe vesz- szük, hogy nekünk káraink lesznek, s van tapasztalatunk, ennek nagyságáról, akkor tudunk tervezni is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nyereségessé varázsoljuk az .‘ágazatot. - Sőt, ■a veszteséget semmiképpen nem lehet kivédeni. De nemcsak egy ágazatunk van. • Most egy kicsit elkalandozhatnánk, de miért is ne kalandoznánk el árra a területre, amely ütőképessé tehet minden kedvezőtlen adottságú gazdaságot. Olvasóink, akik kicsit járatosak a közgazdaságtanban, már sejlik, miről lesz szó. A melléküzemágakról. Prügy esetében egy sajátos, de eredeti formájáról. Az elnök kezdi: — A dohány, termelőszövetkezetünknek 10 millió forint árbevételt jelent. IGEN, ÉRDEMES megállni egy pillanatra. Nem sajtóhiba, dohányról beszélünk, amelyről köztudomású, hogy kertészeti kultúra, s így semmi köze a melléküzemághoz. Nincs is, de' viszont meghatározhatja azt. Hogy miért? — Szövetkezetünkben sokáig nem tudtuk megoldani az asszonyok foglalkoztatottságát. A 120 hektár dohány termesztése is idényjellegű, hiszen gépesítését nagyrészt megoldottuk. De az asszonyok egész évben akartak dolgozni, s beláttuk igazuk volt. Így először létrehoztunk egy faüzemet, ahol gyümölcsládákat állítanak elő, s majd ez a legújabb, egy cirokseprű üzemet, amelyben 300 ezer seprűt kötözhetnek össze télen. Lényegében 160 termelőszövetkezeti tag, egész éves foglalkoztatását oldják így meg., Ha a dohánynál nincs munka, akkor átmennek a faüzembe, s majd onnan is a megtermelt, megszárított cirokot feldolgozni. Tehát teljes a kör. — Az emberre építünk, s nem a természet kegyére — mondta az elnök. Ezzel a mondattal akarom kezdeni azt, ami sokakban felmerült, hogy ha ezekben a kedvezőtlen adottságú üzemekben a melléküzemág létesítése lesz a cél, akkor mi lesz magával, a mezőgazdasággal. Hogy mi lesz? Nos, a szakirodalom nem ismer sok lehetőséget. A kedvezőtlen adottságok szűk keretek közé szorítják a gazdálkodást, hiszen a gazdaságosan termeszthető növények. nyereségesen tartható állatfajok száma lecsökken. Az ajánlás a következő: Északi dombvidéken a kukorica elhagyása, a kalászosok arányának növelése, gyep telepítése,. tömegtakarmány termesztése, szabadtartós (juh, szarvasmarha) kialakítása. A nem kívánt rész' törlendő. Mert ez az összetétel, magával hozza azt, hogy a ráfizetést ugyan el lehet kerülni, de nagy nyereséget, amellyel a fejlődést meg lehet alapozni, ez a szerkezet nem tud biztosítani. Tehát üzemeink nagy részében kockáztatnak. Az adottságok1 ellenében, az adottságok ellenére? — Erre a kérdésre nehéz felelni. A gazdálkodás nem merev séma, aminek lágít- hatatlanok a korlátái. A természet káros hatása bizonyos mértékig ellensúlyozható. NE KERÜLGESSÜK, mint macska a forró kását, vágjunk bele. Az adottságok a tömegtakarmány-természtés mellett szólnak. Prügyön sertést akarnak tartani. Ami köztudomásúan abrakigényes állat. És a terv, amely már nemcsak papíron van meg, bizony nem várt méretekben „gondolkozik”. — Húszezer hízót akarunk 1981-től kibocsátani. De ez a mennyiség lehet több is. Az egész elképzelés álló- és forgóeszköz-szükséglete nem haladja meg a 105 millió forintot. Az elnök utolsó mondata a legmeglepőbb. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjuk, ilyen telep létesítése sokkal többe kerülne. Tehát? — Nem lesz telep. Vagyis pontosabban: az ágazat 3 tanyán, s ma még nem tudni, hány száz háztájiban lesz elhelyezve. Létrehozunk ugyan egy központi telepet, de ott csak 900 anyakoca lesz a legkorszerűbb technológia segítségével elhelyezve. A szaporulat többsége a háztájikból érkezik majd, már megkezdtük a kocák kihelyezését, a malacokat kilónként 40 forintos áron vesszük majd vissza, s battériákban már a közösben hizlaljuk fel. Szervezettebbé és rendszeresebbé vált a társadalmi tulajdon védelme az ipari szövetkezetekben — állapította meg az OK1SZ elnökségé legutóbbi ülésén. Az elmúlt évben 30 százalékkal csökkent a társadalmi tulajdon ellen okozott kár. Az idevágó bűnesetek többségében kisebb, kétezer forintot meg nem haladó kárt okozlak, az esetek három százalékában viszont a bűncselekményekből adódó kár, több mint 50 ezer forint volt. A társadalmi tulajdont károsító cselekmények elkövetésére még mindig sok lehetőElkészült az új távvezeték az inotai alumíniumkohó és a November 7. Erőmű között, s ezzel megteremtették a kapacitás bővítésének alapfeltételét. Az új 120 kilovoltos vezeték az eddigi 61 helyett már 66 megawattos villamos energia szállítására alkalmas. A többlet-energiával és új kéregbetörö berendeMEGLEHETÖSEN eredeti a terv. Nemcsak azért, mert szorosan összekapcsolja a nagy- s a kisüzemet, sokkal inkább azért, mert 15 épületben helyezik el az állatokat, s ebből mindössze négy az új. A többi átalakított, korszerűvé tett gazdasági épület. Innen az elképzelés olcsósága. A méretet, amely megyénk egyik legnagyobb hízósertést előállító üzemévé teszi a prügvit, viszont annak köszönhetik, hogy a háztáji gazdaságok százait nyerték meg az ügynek. Amennyi ember elégedett lesz a kocatartással, annyival kevesebb nagyüzemi férőhely kell. így elképzelhető, hogy 25 ezer sertést is fel tudnak majd itt hizlalni évente. A növénytermesztés viszont teljesen alárendelt szerepet kap. Mert az 1500 hektár búza és a 700 hektár kukorica 800 va- gonnyi termése az állattenyésztést szolgálja majd. És ennyit meg tud teremteni a • kedvezőtlen adottságú határ. Szerettem volna kihagyni, de a végére azért mégis csak ide kívánkozik, a már- már elkoptatott mondás, hogy kedvezőtlen adottságok nincsenek, csak elvesztegetett lehetőségek vannak. — kármán — séget nyújt a hanyagság és a felelőtlenség. A társadalmi tulajdont károsító lopások száma teszi ki az összes bűncselekmények több mint 50 százalékát, s ezekben az esetekben főként építési anyagokat tulajdonítanak el a közösből. Az ellenőrzés hiánya is lehetővé teszi a közös tulajdon megkárosítását. A bizonylati renddel is bajok vannak. Az év második felében, a felügyelő bizottságok a belső ellenőrökkel együtt megfelelő intézkedést fognak hozni a társadalmi tulajdon még fokozottabb védelmére. zésekkel — amelyeket még az idén munkába állítanak — 1700 tonnával növelik a kohó teljesítőképességét. A kéregbetörő gépek az egyik legnehezebb fizikai munkától: a kádakban izzó alumínium kérgének — megkeményedett felszínének — betörésétől is mentesítik a kohászokat. Vagy Segítenek a gépek Szervezettebbé váft Nemcsak érzelem dolga... E gyik üzemünkben nemrégiben a vállalat vezetői megkérlek az újságírót: lehetőleg' ne tegyen említést arról, hogy a rentabilitás, a termelékenység növelése érdekében néhány dolgozótól meg kelleti válniuk, csökkentették a létszámot. Akik elmentek, vágj' elmenőben vannak, nem az ulcára kerülnek, nem a bizonytalanságnak vágnak neki. Ez nálunk, szocialista viszonyaink között elképzelhetetlen lenne. Mindenkivel, akinek munkája fölöslegessé vált, többszörösen megbeszélték a miértet, s általában két-három olyan más üzemet, munkahelyet ajánlottak .fel, ahol hasonló beosztásban dolgoznak és jövedelmük sem csökken. — Mégis — mondta az üzemvezető —, valahogy kényelmetlen vagy kellemetlen volna hírül adni, hogy nálunk ugye végső soron elbocsátás volt. Fölös létszámot nem tarthatunk. Valahogy szokatlan, érzelmileg összeegyeztethetetlennek tartja az ember ... Nos, ez az utóbbi vélemény, nézőpont az. amely néhány szót, rövid töprengést érdemel. Annál is inkább, mert nem ez az egyetlen ilyen eset. Bár lapunkban az utóbbi két év során nemegyszer írtunk konkrétan arról, hogy ebben és ebben az üzemben racionalizáltak, termelési és létszámstruktúra-átalakítás történt, s embereknek más területen kerestek és ajánlottak munkát. Olyan területeken, ahol munkaerőhiány van. Egyes helyeken, egyes vezetők mégis úgy gondolják, vagy még inkább úgy érzik: nem vet jó fényt az üzemre, az üzem dolgozóinak hangulatára, ha emberek mennek el, válnak fölöslegessé. Ügy érzik: ez bizonytalanságot szülhet másokban, a többiekben, s a gyár, az üzem hírneve is csorbát szenved. És ez a gondolatmenet, ez az érzéskomplexum az, amely a valóságban éppen fordítva igaz, vagy válhat igazzá — tehát nem jó, tarthatatlannak tekinthető. Az utóbbi időben sokat mondjuk, sok országos, megyei, üzemi fórumon elhangzik, számos határozatban ismételten megjelenik, hogy gazdasági stabilitásunk, a népgazdasági egyensúly helyreállítása, az életszínvonal további emelése csak egyféleként képzelhető el: ha többet, olcsóbban és el- adhaióbb minőségben termelünk. A hatékonyság növelése, a nagyobb jövedelem pedig úgy valósulhat meg, ha korszerűbben, kevesebb élő munkaerő felhasználásával termelünk. Fontos, elengedhetetlen feltétel természetesen az energiával, a nyersanyaggal való takarékoskodás, a minél kevesebb tőkés importnyersanyag behozatala és felhasználása, a jó külföldi piacok biztosítása is. Ezek. mint anyagi, műszaki összetevők meghatározó elemei a gazdaságos termelésnek. A szubjektum, mint tervező, szervező, irányító és végrehajtó elem azonban gyökeresen, kezdeményezően szól bele, s kell hogy beleszóljon az összetevők egészének érvényesülésébe,’ »z érvényesülés, a termelési folyamat milyenségi, minőségi alakulásába. Hiába a megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyag, energia, fejlett technológia, ha a nem megfelelő munkaszervezés miatt sok a. felhasznált élő munkaerő. Az üzem így nem érhet el megfelelő gazdasági eredményeket. S a népgazdaság sem, mert ugyanakkor — ez évek óta szorító probléma — más területeken viszont hiányzik a más helyen fölös munkáskéz, hozzáértés. És ki tudja hány helyen csak azért több a létszám, mert „valahogy így is megvagyunk” a szemlélet, s mert érzelmi és más szubjektív tényezők miatt nem akarják az átszervezést, a létszámcsökkentést végrehajtani. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának július 1-én közzétett közleményében gazdasági munkánkkal, életünkkel, feladatainkkal összefüggésben szerepelnek a következő megállapítások: „...További erőfeszítések szükségesek annak érdekében, hogy a kedvező folyamatok, a termelés minőségi tényezői megerősödjenek.” „A gazdasági tevékenység minden területén, az irányítás és a végrehajtás minden szintjén az eddiginél következetesebb m uh kára, nagyobb határozottságra, gyorsabb előrehaladásra van szükség...” A munkaerő-gazdálkodással kapcsolatban pedig pozitív eredményként említi a közlemény, hogy: „...A foglalkoztatottak száma az iparban a korábbinál nagyobb mértékben csökkent; a munkaerő-gazdálkodás javítására tett kezdeményezések hatása kedvező...” Sok helyen ugyanis — elég talán az országszerte közismert győri példát említeni — bátran cselekedtek. Megérttették az emberekkel, a munkásokkal, hogy más üzemben, más területen mind a népgazdaság, mind saját maguk boldogulása érdekében többet tehetnek. Ott és nem itt van rájuk szükség. Mert hely, lehetőség, munkaerőhiány még bőven van. S amilyen mértékben ezek a negatívumok csökkennek, legalább olyan mértékben csökkennek valószínűleg termelékenységi, gazdaságossági gondjaink is. Az természetes, érthető, emberi dolog, hogy sok év óta adott helyen dolgozóktól megválni, velük a megválás kényszerének tényét közölni nem kellemes dolog. Mindez nem megy érzelmi törések nélkül. Azonban lehet, hogy év végén, amikor nem emelkedik megfelelően a jövedelem, amikor kevesebb, vagy nincs nyereség, éppen az érintett, a fölöslegessé vált dolgozók kérdezik majd meg a vezetőt: miért van ez, miért nem cselekedeti, intézkedett másként. Hiszen azért vezető?! S akkor mi a válasz, mi lehet a válasz. S mi a válasz, ha az eredménytelenség miatt a társadalom, a párt, a kormány előtt is felelni kell a mulasztások miatt. N emcsak érzelem, sőt, talán helyesebb úgy fogalmazni és úgy megérteni, hogy nem elsősorban érzelem dolga az, ha a fölöslegessé vált munkaerő áthelyezéséről, átszervezéséről dönteni kell. Ez nagyon is a szükség;, a létszükség dolga, a további boldogulás záloga lehet. S ennek bizony tetszik, nem tetszik alá kell rendelni az egyéni érzelmet. Barcsa S. Export Algériába A Ganz Műszer Művek újabb szerződést kötött különböző villamos fogyasztás- mérők exportjára az algériai elektromos művekkel. A vállalat versenytárgyalást nyert, s ezután kapott rendelést 190 ezer, háztartásokban használatos, úgynevezett egyfázisú árammérő szállítására, amelynek nagyobb részéi a jövő évben adják át. Az algériai partner ezenkívül speciális, háromfázisú ipari villamos fogyasztásmérőt is rendelt. A fehér olaj Ikarus autóbuszokon is kipróbálták Taskentben és Buharában a szovjet szakemberek 10 éves kísérletei eredményeként előállított gázkondenzátumol. A „fehér olajként” emlegetett új üzemanyag olcsóbb a hagyományosnál és kevesebb mérgező anyagot juttat a levegőbe Ha a kísérletek jó eredménynyel ' járnak, akkor áttérnek a gázsűritmény tömeges alkalmazására.
